Sikerrel abszolváltam az 5. dungeont az első Zelda játékban. Igen, éberebb állapotban valamivel könnyebb volt, alaposan át is gondoltam, hogyan könnyíthetném meg a játékomat. Arra is csak nemrég jöttem rá, hogy az az öreg bölcs, aki elvesz tőlünk 100 rúpiát, cserébe nemcsak arról gondoskodik, hogy 12 bombát tudjak magamnál tartani, de tele is rakja a zsákomat. És mivel a bomba szintén megkönnyíti a játékomat, ezért bíztam abban, hogy ha előbb azt megszerzem, utána könnyebb lesz a Recordert megszerezni.
Csak a baj ott van, hogy az öreghez ugyanúgy lehet eljutni, mint a Recorder-hez, tehát nem lehet előbb megszerezni az extra zsákot, mint a fuvolát. Így be kellett vállalni a nehezebb utat. Az is külön kihívás volt, hogy meglegyen a 100 rúpia, mire eljutok az öreghez, így külön emiatt is tizedelni kellett az ellenségeket. Végül meglett. Az meg gondolom, a videón is látszik, hogy mennyire féltem a Darknutoktól, több esetben is, ahogy kardoztam, egyből hátraarcot vettem. De végül nem volt annyira nehéz, mint amennyire számítottam rá.
A főellenség ugyanakkor csak másodjára lett meg. Az a helyzet, hogy rettenetesen izgultam, és nem éreztem jól magam a végére. Ugyanis valahol érzem, hogy ha felvételt csinálok a játékról, és kiteszem YouTube-ra, nem nyújthatom el nagyon a szerencsétlenkedésemmel, mert a néző könnyen tovább áll. Tudom magamról, én is így csinálom. Jobb esetben (például egy barát YouTube csatornájánál) ha már többedjére meghal, akkor előretekerek a videóban, hogy azért haladjon a történet, de ha egy idegen játékát nézem, én is könnyen elkapcsolok. Ezért van az, hogy alaposan megnézem a térképet, mielőtt felvételbe kezdek. Mondjuk a The Legend of Zelda játék esetében 2 éves szünet után folytattam a játékot, mert már a 4. dungeon, a Snake is erősen próbára tett, és éreztem, hogy már az is túl hosszú.
Tehát még ha nem is Speedrun meg profi videót csinálok, jogos elvárás a néző részéről, hogy haladjon is a játék, meg mutassak fel valami tudást, mert könnyen megunja. És mivel a 6. dungeon különösen nehéz, ezért alaposan tanulmányozni fogom a térképet, mielőtt folytatom ezt az egyébként fantasztikus játékot. Mert ha nem is azzal a hévvel, mint 2008-ban, de most is nagyon szeretem a The Legend of Zelda játékokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése