Én is meg vagyok huzatva, amióta hollandul tanulok, belekényszerítem a magyar nyelvbe a szenvedő szerkezetet... De ami a lényeg, hogy kész a 8. Dungeon, a Lion az első The Legend of Zelda játékban. És nincs mit tagadni, eléggé megizzasztott. A Darknutok és a Pols Voice-on nehezítették meg nagyon a dolgomat, illetve azok a szobrok, amik tüzet köpnek.
Még akkor is nehéz, amikor a fejemben kialakítok egy rendszert. Néztem a térképet, és figyeltem, hogy miket lehet a térképen és az iránytűn kívül megszerezni a dungeonban, és hogy hol vannak. És még így is voltak gondok, főleg, hogy peches is voltam, amikor először voltam a főellenségnél. Az történt, hogy Gleeoknak már három feje is levált, amikor már kevés életerőm maradt, ezért meghátráltam. Ez a "meghátrálás" túl jól sikerült, ugyanis véletlen kimentem az ajtón. És amikor visszamentem, láttam, hogy Gleeok köszöni szépen, jól van. Tehát, kezdhettem elölről az egészet. Nagyon ritkán vagyok ennyire peches egy játékban. Ezzel persze egyből aláírtam a halálos ítéletemet.
Ekkor úgy döntöttem, hogy mentek, hogy azért ami megvan, biztosan bekerüljön a játékba. Meg akkor egyből kint kezdek, így tudok venni legalább egy szimpla potiont. De ez nagyon rosszul jött. Az a baj, hogy nem tudok lehiggadni, hogy ha túlzottan izgulok, ezért tűnök úgy, mintha hadonásznék. De nem is tudom, hogy tudnám kontrollálni magam, mert nem tudom honnan van ez. Gyanakodtam egyébként arra is, hogy ez kimeríti a szuperérzékenység fogalmát, de amikor ezt felvetettem a pszichológusnak, ő nem tartotta valószínűnek. Akkor valami más, de ez régóta probléma nálam. És ilyen helyzetekben elég könnyen kijön belőlem.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy ha elkezdek ezzel dolgozni, az hosszas folyamat lesz. De hát erre is jók a játékok, hogy ilyenek felszínre kerüljenek. Szerintem a Death Mountain-t is két részletben fogom megcsinálni. Már csak azért is, mert oda is minimum dupla potionnel akarok menni. Ez egy igazi útvesztő. Ráadásul hatalmas is, úgyhogy szerintem sokáig elleszek ott. Valószínűleg ott is úgy csinálom, hogy szakaszokra bontom a fejemben, és ezeket próbálom lépésről lépésre teljesíteni, és akkor könnyebben meglesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése