Gyrostál csirkemellfiléből

Gyros az egyik legkedveltebb street food. Én is nagyon szeretem, ezért megtanultam magam is megcsinálni. Szerencsére nem nehéz étel, csupán néhány összetevő kell hozzá. Több módja is van annak, hogy egészségesebbé tegyem magamnak. Ennek egyik eleme, hogy csirkemellfiléből csinálom. Háromféle körettel szoktam enni: Pita, sült krumpli (légkeveréses- vagy forrólevegős sütőben olaj nélkül sütve) vagy rizzsel. Ez utóbbival szintén egészségesebb.

Egész pontosan így készítem el.

Gyrostál csirkemellfilével

Elkészítési idő:

Előkészítés: 30 perc
Sütés / főzés: 15 perc

Hány adagra elég?

Adagok: 2

Hozzávalók:

• Hús
  • 250 gramm Csirkemell filé
  • 1 kávéskanál Gyros fűszersó
• Kapros öntet
  • 150 milliliter Görög joghurt
  • 75 milliliter Tejföl
  • ízlés szerint Só
  • ízlés szerint Bors
  • csipet Fokhagyma granulátum
  • ízlés szerint Citromlé
• Köret
  • 100 gramm Rizs
  • 2 darab Pita
  • 100 gramm Sült burgonya
  • 100 gramm Zöldségkeverék

Leírás:

A húst apró kockára vágom, majd beteszem az előmelegített olajba. Nem teszek sokkal több olajat a kis méretű serpenyőbe annál, hogy elfedje azt, hogy ne legyen a hús túl olajos, de persze ne is égjen oda. Mivel nem szeretem, ha rágós a hús, ezért takarékon jól átsütöm a húst. A gyros fűszersót akkor adom hozzá, ha a húsnak legalább a felülete átsült. Ekkor annyit adok hozzá, hogy elfedje a húst. Így sütöm nagyjából 10 percig, a láng végig takarékon marad. Eközben felteszem forrni a rizsnek a vizet. Nem sózom meg a vizet, mert a fűszersó egyébként is eléggé sóssá teszi majd az egész gyros-t, nemcsak a húst. Ha van lehetőség, jázminrizst főzök. Végül a kapros öntetet készítem el. Egy kis tálba 150 g görög joghurthoz 75 g tejfölt adok, majd annyi szeletelt kaprot, hogy az bőséggel elfedje a joghurtos alap felületét. Két-három csipet borsot érdemes hozzáadni az extra ízért, de sót már csak annak, akik szeretnek sósan étkezni. Nekem a gyros fűszersó bőven elég. Majd ízlés szerint kerülhet rá egy kupaknyi 50%-os citrom ízesítő. Tálaláskor a rizs kerül alulra, rá a hús, harmadikként a zöldség, végül az egészet le lehet önteni az öntettel.

------

Az olajjal és a sóval tényleg igyekszek csínján bánni. Amikor japán nyelvtanfolyamra jártam, Noriko-sensei mondta, hogy a japánok, ha kevés olajban sütnek, akkor tényleg nagyon kevés olajat használnak fel. Ehhez képest, ami mi hívunk "kevés olajnak", az nekik bőséges. Ez akkor eléggé megmaradt bennem, azóta jobban figyelem, hogy ha olajban sütök, akkor a lehető legkevesebbet használjak fel belőle.

Hasonlóképpen a tejföl. Nekem ízlik az öntet alacsony zsírtartalmú tejföllel (12%), de az biztos, hogy sokkal krémesebb 25%-os zsírtartalmú tejföllel. Néha megengedem magamnak azzal is.

Ha egyedül eszem meg, nagyjából a fele marad meg. Ha tudom, hogy megeszem aznap később, akkor csak félreteszem, de ha másnap eszem meg, akkor műanyag tálban lezárva a hűtőben tartom.

Egyébként van úgy, hogy én is gyrosos bódéból veszek magamnak, de ritkán. Nem is tudok hirtelen kedvencet mondani, akkor vettem sokat, amikor Budapesten a XIX. kerületben laktam. Akkor a Kossuth téren, a Kispesti Piacnál van (vagy inkább már csak volt... a Google Maps legalábbis nem mutatja), egy Gyrosos, ahol olcsón adtak finomat. Manapság leginkább a Keleti Pályaudvarnál veszek magamnak a vonatútra. De olyan is van, hogy magamnak csinálom meg, és töltöm pitába a gyrost, ahogy az elárusítóhelyeknél szokás.

Karaoke verseny dal feltöltve

Végül egy nap haladék kéréssel sikerült felénekelni a MondoCon karaokeversenyére szánt dalomat.

Tegnap nagyon furcsán működött az AudaCity. Olyat csinált, hogy elindítottam a felvételt, és a mikrofonba sokkal hangosabban szólt a zene. Így az egész visszahangzott, az én énekem meg alig hallatszott. Ilyet soha nem csinált még, nem is tudtam, hogy mi van. De mivel erre semmi megoldást nem találtam, ezért kértem Mystráéktól segítséget. Tegnap fel kellett volna tölteni a dalt, de máig adtak haladékot. Meg néhány tippet. Szerencsére ezek közül egyikre sem volt szükség, mert ma ugyanúgy normálisan működött az AudaCity, mint korábban bármikor. Tegnap épp berágott, rossz kedve volt, azt nem akart együttműködni.

Mondjuk az érdekes volt, hogy tegnap, amikor először próbáltam meg felvenni a dalt, akkor jól ment. Csak azért kellett leállítsam, mert nagyon hamis voltam az elején. Épp nincs rendben a torkom, de szerencsére csak enyhe mértékben. De emiatt kíméltem a hangomat, és csak tátogva követtem a dalt, amikor a ritmikáját próbáltam megtanulni. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy könnyű dalnak gondoltam, szokni kellett nemcsak a ritmusát, hanem a dalszövegben két olyan szó is van , amit úgy ismételgettem magamban, mintha beszédtechnikát tanulnék. Az egyik az "uchiakeatta" a másik a "toumawashidattakedo". Még hogy csak a német nyelvben vannak hosszú szavak... A második szót úgy szótagolgattam magamban, kerestem a különböző részeket, hogy tudom könnyen kimondani. Az első szóban az volt a nehéz, hogy két szótagban is van két magánhangzó egymás után, ami jelen tudásom szerint eléggé ritka a japán nyelvben. Amikor gyakoroltam, módszeresen elhagytam mindkét "a"-t, és "uchiketta"-t énekeltem. Aztán úgy szótagoltam magamban, hogy észben tartsam, hogy van még plusz két a betű is a szóban.

A végeredmény nem lett tökéletes, de vállalható. Vannak hibák, szótévesztések, egyszer még el is csúszott a hangom, de ez arra, hogy jelentkezzek, elég lesz. Van még 4 hetem begyakorolni a dalt. És ha a torkom is teljesen jól lesz, nem lesznek erőltetettek a magas hangok. Mert ez is hiba volt. Viszont azt örömmel konstatáltam, hogy mennyire jól ment ma első próbálkozásra. Belém rögződött a ritmus, tudtam, hogy mire számítsak, így már egyáltalán nem okozott nehézséget. Ráadásul az AudaCity is rendben működött, úgyhogy azt a néhány hibát leszámítva flottul ment az ének.

Kap egy kis ismertséget a Bakuten!! Most újráztam az animét, és pont ma, a movie-val fejeztem be. És nagyon szeretem. Tegnap is megkönnyeztem az utolsó részt, amikor szegény Shotaróra ráhozták a szívbajt, hogy végül rosszabb helyen végzett a csapat. De kiderült végül, hogy maradtak ezüstérmesek. Shotaro meg nem tudta volna elviselni, ha miatta ér el rossz helyezést a csapat. Ma is a movie, csodálatos volt. Számomra telitalálat ez az anime, mert jó a csapat, a karakterdizájn is olyan, hogy hitelesen ábrázolja a karakterek érzelmeit, a dramaturgiája is remek. Úgyhogy még tízszer, ötvenszer, de sokkal inkább százszor fogom még újrázni az animét. Nem hiszem, hogy jön anime, amelyik elvenné a Bakuten!!-től a bronzérmet az örökös anime toplistámon.

Egyszemélyes fuvarcég ingyen, hosszú határidővel szállítást vállal

Ahogy megjelent a JYSK weboldalán a VOJENS gaming szék 50%-os kedvezménnyel, tudtam, hogy ez nekem kelleni fog. De nem tudtam azonnal megvenni, mert nem volt egy darab sem belőle a békéscsabai üzletben. Így rendelni tudtam csak. De mivel két hét után sem érkezett meg, ma délelőtt elmentem, megérdeklődni, hogy mi a helyzet. Pont ma hoztak belőle! Tegnap este néztem a weboldalt,  akkor még nem volt, úgy tűnik pont ma jött új áru. Így ma megvettem, és saját magam gyalog hazacipeltem.

15 kg-ot 1 km-en át cipelni... Nem volt egy leányálom. Mivel nem volt az oldalán olyan vágás, hogy meg tudjam fogni, ezért egyik oldalt alulról kellett tartsam, hogy valahogy tudjam vinni. Nehéz volt, de többször megálltam kicsit pihenni. Az egyik forgalmas átkelőn tovább álltam. Menjenek nyugodtan a kocsik, nekem is jobb volt pihenni. De itt van.

Rendesen megmerevedtek az izmaim, úgyhogy nem is raktam azonnal össze, kicsit pihentem. Még azon gondolkodtam, hogy esetleg biciklivel hozhattam volna el, de esélytelen. Akkora hatalmas a csomag, hogy azt sehogy nem tudtam volna úgy a nyeregre tenni, hogy nagyjából tudjam is tartani, és tudjak is haladni. Tehát még mindig ez volt a legjobb megoldás. Jogosítványom meg autóm továbbra sincs, de az az igazság, hogy egyre inkább érik bennem a gondolat, hogy megcsinálnám. Nagyon drága, de cserébe nyernék vele egy nagy adag függetlenséget.

Sikerült egyedül összeszerelni. Szerencsére már egyáltalán nem vagyok annyira béna ilyen összeszerelési munkákban, mint 12-13 éve, amikor először vettem a JYSK-ből könyvespolcot. Világéletemben rossz volt a kézügyességem. Lassan jár a kezem, de aggyal is nehezen jöttem rá az összeszerelés logikájára. Ebben fejlődtem az utóbbi években, és ezt ahhoz képest egész gyorsan sikerült összerakni. Az eredmény?

Kiváló, fantasztikus, de még nem 100%-os. Az megvan, hogy a magasságot hogyan tudom állítani, de arra nem jöttem még rá, hogyan tudom a háttámlát dönteni. Soha nem volt ilyen székem, úgyhogy nekem az ülés alatti fogantyú-szerűség is valami idegen az űrből, rá kellett jöjjek, hogyan működik. Ha valami hasonló irodaszéken ültem munkahelyen, akkor is mástól kértem segítséget, állítsa be gyorsan, aztán maradjon úgy, amíg ott dolgozok.

De tulajdonképpen így is kényelmes. Jó rajta ülni. Azért is akartam egy normális széket, mert abban bízok, mert egy ilyen széken végre normálisan fogok ülni. Az előző szék már egyébként is szétesőben volt, ráadásul mániám, hogy vagy az egyik lábamat felteszem magam mellé a székre, vagy hintázok a széken. Jaj, a hintázás... Az mindig mániám volt, már általános iskolában is. Most is hallom, ahogy az osztályfőnököm rám szól, hogy ne hintázzak. Aztán meg döbbenten néztünk magunk elé, amikor leesünk a székről. Nem tudom miért, de ezen most nagyon nevetek.

Hát miért ne vehetnék egy ilyen széket magamnak, amikor ma nem akárkinek van születésnapja!

Happy 57th birthday Megumi Hayashibara! 🎂#MegumiHayashibara #林原めぐみ pic.twitter.com/xiqgh7Q1OL

— Seiyuu Corner (@seiyuucorner) March 29, 2024

Hayashibara Megumi ma 57 éves !!!

Ő, aki 2006-ban megreformálta a zene fogalmát! 18 éve ismerem és szeretem őt! Dalai és seiyuu-i munkássága számomra örök érvényű, sőt talán még többet ér ma, mint akkoriban, hiszen annak fényében értékes számomra a munkássága, hogy az elmúlt 18 év során sokat változtam és fejlődtem. És itt van velem. Itt él a szívemben! Most is rácsodálkozok, hogy el tud varázsolni a dalaival. Még most is! Az egész diszkográfiáját töviről hegyire ismerem, ennek fényében bizton állíthatom, hogy amíg élek, szeretni fogom a dalait.

お誕生日おめでとうございます🎂㊗️
今日もプレイすることでしょう🙏✨#林原めぐみ生誕祭2024 pic.twitter.com/kmfunKUaff

— リズマニ📀アニソンDJ/ロックDJ (@Rhythm_Ani) March 30, 2024

Ezek a kislemezek is mind egytől egyig mesterművek! És természetesen a My Anime List emléke nélkül nem lehet teljes a születésnapi köszöntő.

Happy birthday to Megumi Hayashibara! 🎂

Full profile: https://t.co/yJvnLdOQVQ pic.twitter.com/XHUKD4IPeG

— MyAnimeList (@myanimelist) March 30, 2024

Ennek örömére ma én is Hayashibara Megumi maratont tartok. Egyszerre egymás után meghallgatom a Slayers MEGUMIXXX és a VINTAGE DENIM válogatásalbumait.

Az egyik legnagyszerűbb dolog, amit köszönhetek neki, és ezért szeretem őt annyira, mert ő volt az első olyan előadó 2006-ban, akitől azt hallottam, hogy jelentősen eltér a nyugati trendektől, és azt énekel, amilyen ő maga is legbelül. És azért, mert a saját stílusában ennyire tetszett, sokat tanultam tőle önmagam felvállalása tekintetében. Ez az, amiért Hayashibara Megumi-nak örökké bérelt helye lesz a szívemben. Nagyon fontos úton indított el, ami messze nem volt buktatóktól mentes, de nagyon hálás vagyok azért, amiért ilyen énekesnő kísért el a dalaival életem útján. Hayashibara Megumi-nak tudnia kell, hogy nagyon értékes, amit csinál, és ő már életében legendává vált!

És persze CD-im is vannak tőle, jelenleg így néz ki a gyűjteményem tőle.

Ezeknek a CD-knek nagyon fontos helye van a gyűjteményemben. Hayashibara Megumi mindig is a legnagyobb lesz, aki nemcsak a zenéről alkotott gondolkodásomat reformálta meg, hanem ő egy emberként sokat tett azért, hogy a japánokról is egy sokkal pozitívabb képem legyen, mint korábban valaha volt. Biztos vagyok abban, hogy ilyen csodálatosan szép tavaszi napon látta meg a napvilágot, mint amilyen ma van itt. (25°C, felhőtlen égbolt)

Így hát...

Isten éltesse a valaha élt legnagyobb seiyuu-t, Hayashibara Megumi-t!!!

Elfogadott jelentkezés

Ma igazán grafomán vagyok. De ha van miről írni, írok akár egy nap 10 blogpostot is.

Nagy örömömre szolgál, hogy elfogadták a jelentkezésemet a karaoke versenyre. :) Így lehet jelentkezni AI által generált karaoke dallal is. Ami viszont meglepett, hogy nemcsak a jelentkezés zárul le holnapig, hanem a felénekelt dalt is holnapig kell feltölteni. Mondjuk én voltam az, aki az utolsó napokban jelentkezett. A versenyre már március 1-től lehet jelentkezni. Láttam is a kiírást, és az az igazság, hogy már korábban is gondolkodtam azon, hogy jelentkezhetnék, de nem tudtam eldönteni, hogy melyik az a dal, amelyiket szeretem, és jól is áll nekem. Aztán pár napja egyszer csak eszembe jutott a Bakuten!! ending. Hát ez fantasztikus! Szeretem is a dalt, megy is, tehát van vele esélyem. Csak holnap estig be kell gyakorolni, hogy egyáltalán vállalható szinten fel tudjam énekelni. Aztán tovább készülni a versenyre.

És örültem a szíves viszontlátásnak. :) Úgyhogy lehet AI-karaokét csinálni, szívesen látnak viszont, úgyhogy ismét gyakrabban fogok karaokéról írni. Megyek is gyakorolni.

Az első gondolatok az új Paradox Live dalokról

Néhányszor meghallgattam a Paradox Live 3rd album "ANTHEM"-et, és összefoglalnám a gondolataimat a rajta szereplő új dalokról.

Alapvetően azt lehet mondani, hogy most mindegyik csapat engedett a minőségből. Aki követi az aktualitásokat, az tudhatja, hogy már a második évad rapháborúja, a Road to Legend is véget ért, megvan a győztes. Az új dalok pedig lényegében már csak bónuszok az albumra. Nagyjából olyanok is, mintha egy gálaműsorra készültek volna. Most senki nem erőltette meg magát, most senki nem akart nagyot alkotni. Nagyjából erről árulkodik az albumborító is. Most buli van, most lazítanak. Ennek következtében a dalok is most inkább egyszerűbbek, felejtősebbek lettek.

Sőt, a poén az, hogy a legjobb dalokat pont az a két csapat szolgáltatta, akiket a legkevésbé szeretek az egész projektben: VISTY és 1Nm8. Mert ők az idol banda, akik egyébként sem helyezik magasra a lécet, így nekik nem kellett ereszkedni. Tehát ők ebben az alacsonyabb minőségű dalokban mozognak otthonosan, és érdekes mód, pont ők azok, akik egész jó dalokat dobtak össze. De van azért annyira jó a többi dal is, hogy idővel a Paradox Live projekt része lesz majd nálam.

Az biztos, hogy sokat fogom hallgatni az albumot, hiszen ez az összes második évados dalt tartalmazza. Három lemezből áll összesen az album, az első két korong összesen 38 dalt tartalmaz. És nagyon jó az összes második évadot egymást után hallgatni. Nagyon várom, hogy elkészüljön az anime a második évadból is, biztos, hogy nagyon jó lesz. Egyelőre még nincs infó róla. Az album az egyik legtöbbet hallgatott lesz ez nálam idén, ebben biztos vagyok.

A harmadik lemezen pedig vadodatúj voice drama hangjátékok hallgathatók. Ezekbe még épp csak belehallgattam. Érdekes volt hallani, hogy az AMPRULE kezdte, és meglehetősen rossz hangulatban voltak. Mondjuk nem csoda: Ha élhetek ilyen kifejezezéssel, tökutolsók lettek a párbajban. Ahogy néztem a Fandom oldalt, nagyon sok ponttal maradtak el még a 7. helyezettől is. Amit egyrészt értek, mert mégis csak a BAE ellenében alakultak meg (a BAE-vel szembeni rap párbajban csúnyán alulmaradtak), másrészt sajnálom, mert nagyon bírom a stílusukat. Pont azt szeretem bennük, hogy nem kell komolyan venni, amit mondanak, mégis nagyon átjön ez az arisztrokratikus rap feeling. Bár az egyszerűsített hangszerelés némileg ront az összképen, azért egy ALI PROJECT színvonalú zenére rappelni hatalmas dobás lenne. Az biztos, hogy az AMPRULE seiyuu-i (Inoue Marina és Okiayu Ryotaro) remek munkát végeztek.

Örülök, hogy végre megjelent az összes Paradox Live 2. évadának dala egy albumon. Igazán méltó kiadványt vehetünk a kezünkbe, érdemes hallgatni a dalokat.

Szegeden városnéző túrán és moziban

Ahogy írtam reggel, ma Szegeden voltam. Eredetileg Pestre akartam menni, de annyira nem volt ötletem, hogy hova mehetnék, amitől érdekes lenne az ottlétem, hogy végül elengedtem a dolgot. Akkor találtam ki, hogy Szegedre megyek, amikor láttam, hogy a Cinema City-ben, hogy szerdánként kedvezményes nap van. Ilyen nincs Békéscsabán a Center Moziban, csak 12 év alatti gyerekjegy van. Ennek következtében a kedvezményes napon olcsóbb a Cinema City-ben a jegy, mint a Center Moziban normál napon.

Mivel korán ébredtem fel, ezért a 7.47-es vonattal mentem Szegedre. Az út nagyjából rendben volt, de egyébként nem nagyon szeretem a Békéscsaba-Szeged vasútvonalat, mert a pálya eléggé rossz állapotú, régi fajta vonat jár, ezért nem is jár gyorsan, illetve Orosházán szokott állni, mert ott várja be az ellenjáratot. De az út összességében rendben volt.

Ritkán járok Szegedre, de akkor mindig rácsodálkozok, hogy mennyire szép és barátságos város. Azért is jöttem már korán, mert akartam egy kicsit sétálni is a városban. Nem emlékszem arra, hogy valaha is láttam volna korábban, de akkor úgy mondom, hogy most vagyok életemben először úgy a Dóm téren, hogy megnézem magamnak.

Ilyen gyönyörű templom mellett csak úgy elsétálni, nagyon jó érzés volt. Nyugodt is, épp csak néhány ember volt akkor ott. Jó volt itt kicsit megpihenni. Szerintem gyakran járnék ide, ha szegedi lennék. Egyébként annyi az össz emlékem a Dóm térről, hogy amikor gyerekkoromban Monopoly-ztunk, akkor mindig összekevertem az egri Dobó térrel.

És ha már közel van a Tisza-part is, akkor sétálok ott is egyet.

Nagyon szeretem a vízközelséget, ezért számomra telitalálat volt. Megnyugtat, ellazít, a hullámzása, morajlása inspirál.

Illetve a közben van a Móra Ferenc múzeum, annak is nagyon szép a tere.

Azon gondolkodok, hogy nem tudok olyan nagy teret mondani Békéscsabán, ami ennyire inspiráló. Van a Szent István tér, amit szépen megcsináltak, meg legfeljebb a Csabagyöngye Kulturális Központ, de ezeket leszámítva nem jut eszembe olyan tere a városnak, ahol lehet pihenni, lehet gyönyörködni a kilátásban. Valószínűleg függ attól is, hogy egy város mennyire épít a turizmusra. Szegedet önmagában az is megkülönbözteti Békéscsabától, hogy egyetemi város, így a fiatalok számára amennyire lehet, igyekeznek vonzóvá tenni. És akkor ott vannak a fesztiválok, ami további fiatalokat vonz a városba. Békéscsabának semmi ilyesmi nincs, pedig az ilyen építkezések, terek azért is jönnének jól egy városnak, hogy a lakói otthonosabban érezzék magukat, több lehetőségük legyen a pihenésre, kikapcsolódásra. Azt gondolom, hogy ez is egy ok arra, hogy miért Békés megye lakossága fogy a leggyorsabban. Utánunk már csak Románia jön, ez sem segíti a cégeket, hogy ide jöjjenek.

De még mielőtt nagyon megszakérteném azt, amiről nem sokat tudok, folytassuk szegedi sétánkat. Ezután a Szeged Plazába mentem, mert ott van a Cinema City. Hosszú volt a séta a Kossuth Lajos sugárúton, de így is 12 óra előtt nem sokkal érkeztem meg. Mivel a mozi 12.30-kor nyit, ezért volt időm, kicsit szétnézni. Arra emlékszem, hogy 2001-ben jöttem ide többször, mert ekkor még nem volt Békéscsabán se Csaba Center (azt ebben az évben később adták át), se Media Markt (csak 2007-ben nyitottak nálunk üzletet), így nekem akkor nagy dolog volt egy ilyen üzletközpontba betérni. Utána sokáig nem is voltam, nem is emlékszem már hogy nézett ki annak idején. Biztos, hogy az elmúlt 20+ év alatt sokat dolgoztak rajta. Szép, benéztem a Libribe és az ALDI-ba, gyorsan eltelt az idő.

Nyitáskor vettem meg a jegyet a Dűne második részére. Aztán bent várakoztam. Volt ülőhely, így kényelmesen el tudtam foglalni magam. Ami a filmet illeti, összefoglalnám a véleményemet, de szeretném leszögezni, hogy ezek inkább első gondolatok. Ahhoz, hogy mélyebben kifejtsem a véleményemet, többször meg kell nézzem a filmet, meg a könyvet is el kell olvassam hozzá.

Az mindenesetre hasznos volt, hogy többször megnéztem az első filmet, mielőtt beültem volna a második részre, mert így legalább tudom, hogy honnan indulunk. Megvettem ugyanis az első filmet DVD-n és Blu-ray-en, így volt lehetőségem megnézni.

Összességében nagyon tetszett. Mondjuk az első 20-30 percben olyan érzésem volt, hogy ez egy olyan "átmeneti" film lesz, mint a Gyűrűk Ura: A két torony volt. Emlékszem, a Gyűrűk Ura trilógiából a második film volt, amit előszor láttam még annak idején, 2002 végén a moziban, és az első filmet nem látva, nem tartottam annyira érdekesnek. Ezért is kerültem relatíve későn a Gyűrűk Ura világába. Csak az első filmet megnézve értettem meg, hogy mi is történik a második filmben. A Dűne esetében viszont elég gyorsan felpörögtek az események. Végig ott volt a feszültség, végig vártam, hogy mikor csap össze a két tábor. Az egyik, amit kiemelnék, a magyar szinkron. Kiváló munkát végeztek a szinkronstúdióban. Nemcsak a szinkronszínészek, hanem a hangmérnök is. A hangerő váltakoztatásával remekül érzékeltette az adott szituáció súlyát. Az volt a kedvencem, amikor mintegy belső hangként két különböző hang szólalt meg egyszerre, mintegy sugallva, hogy ott az adott szereplő nem tűr ellentmondást. A másik, amit mindenképp kiemelnék, az Timothée Chalamet színészi játéka. Végig elhittem neki azt a személyiségváltozást (fejlődésnek még nem mondanám), amin a történet során Paul Atreides keresztül ment. Hogyan lett egy... ha nem is feltétlen ártatlan srácból, de egy tapasztalatlan, kissé naiv fiatalból, az a tudatos és magabiztos vezető, aki rájön arra, hogy akár manipulálhatja is a csapatát. Az egyedüli, ami nem tetszett, vagy jelen tudásom szerint feleslegesnek tartok, az a szerelmi szál, ami Paul és Chani között bontakozott ki. Amit eddig láttam a filmből, nem világos számomra, hogy miben vinné előre a történetet. Inkább tűnt egy intermezzónak, hiszen Paul úgyis elveszi az uralkodó lányát. De elképzelhető a következő filmből / könyv további történéseiből ez kiderül.

Tehát összességében nagyon jó érzésekkel jöttem ki a moziból, konkrétan azt érzem, hogy most tudtam igazán magamévá tenni a Dűne világát. Örülök, hogy megvan az első film, és a második is, ha megjelenik, biztos meg fogom venni.

Ezután Szeged-Rókus állomásról mentem haza. Jó nap volt, határozottan érdemes volt sétálni egyet a városban, utána filmet nézni. De a következő filmet majd Szolnokon fogom megnézni. Most láttam csak, hogy Szolnokon is van Cinema City, legközelebb oda megyek. Nem tudok arról, hogy Szolnoknak van-e bármi olyan látnivalója, mint Szegednek a Dóm tér, de majd szétnézek neten, és hasonlóan egy sétával egybekötött mozizást tartok majd ott.

A Szegedről készített képeket itt meg lehet tekinteni. Mivel mániám a vasútállomások fotózása is, így néhány település megállója is látható az albumban.

Teljes Paradox Live album

Örömmel vettem tudomásul, hogy meghallgatható a teljes Paradox Live 3rd album: "ANTHEM".

Valószínűleg mindenhol csak helyi idő szerint éjféltől teszik elérhetővé az új dalokat.

Egyébként is megyek ma Szegedre, ezt az albumot fogom hallgatni, miközben várost nézek. Hiába lakok kb. 100 km-re a várostól, ha láttam is a Dóm teret, legfeljebb egyszer... Ennek vetek most véget, és megnövelem a látott alkalmak mennyiségét eggyel. Illetve szerdánként kedvezményes nap van a Cinema City-ben, megnézem a Dűne 2-t.

Visszatérés a karaokéhoz

Három év szünet után visszatértem a karaokéhoz. Erősen érik bennem a gondolat, hogy indulnék a karaoke versenyen. A dal is megvan, amivel indulnék: Bakuten!! - Anata ga Iru, csak azért kérdéses, hogy indulhatok-e vele, mert nincs belőle hivatalos karaoke verzió. Ugyanakkor waka néhány hónapja beszélt nekem arról, hogy a karaokésok újabban mesterséges intelligenciával szedik le a dalból az éneket, és olyan a minősége, mintha a stúdióból adták volna ki. Ezzel akkor nem foglalkoztam komolyan, de éreztem, hogy ez az infó még fontos lesz számomra a jövőben. Ez a jövő jött most el. Tegnap elkértem tőle az oldal linkjét, ahol mesterséges intelligencia segítségével el lehet távolítani a dalból az éneket. Kipróbáltam, és csodák csodájára, tényleg olyan, mintha hivatalos karaoke verzió lenne.

Nemcsak azért hanyagoltam az Adarnako karaokét, mert teljesen Hollandiára orientálódtam, hanem azért is, mert az újonnan megszeretetett dalok döntő többségéből nincs karaoke verzió. És már én is feleslegesnek tartom, hogy egy dalból vocal only kfn-t csináljak, csak azért, mert szeretem azt a dalt, és bővebb legyen általa a karaoke lista. De mostanra újra megjött a kedvem a karaokéhoz. Főleg, ha a mesterséges intelligenciával lehet úgy karaokét kreálni, mintha hivatalos lenne... Az nagyon megnyitná a lehetőségeket. Átküldtem az Adarnásoknak a kfn-t, amit most csináltam, ha elfogadják vele a jelentkezésemet, akkor lelkes visszatérőre találhatnak a személyemben.

A dal egyébként jól megy. Ezzel azért lenne esélyem, mert nincs benne olyan nagy hangtartomány, simán ki tudom énekelni még a legmagasabb hangot is. Ezért elég csak arra összpontosítani, hogy érzelmileg visszaadjam a dal mondanivalóját. És akkor jó eséllyel indulhatok egy jó eredményért. És akkor annyi évnyi próbálkozás után végre lenne egy jó eredményen a karaoke versenyen.

Ha az AI-val késztett karaokékat is teljes értékűnek fogadnák el, az jelentősen kibővítené a lehetőségeket. Ugyanis sok olyan dalból tudnék karaokét csinálni, amiből csak vocal only van. Akkor már teljessé tenném a Bakuten!!-repertoárt, de ugyanígy megcsinálnám a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru dalokból is a karaokékat, de ami igazán extrém lenne, az a TELJES Paradox Live diszkográfia! Mert bizony, nemcsak addig hallgattam a Paradox Live dalokat, amíg az őszi szezonban ment az anime, hanem utána is! Sőt, most is az megy nálam! És azt kell mondjam, hogy most is imádom! Sőt, azért jobb most hallgatni Paralive a dalokat, mert jó érzés tudni azt, hogy nemcsak fellángolás volt, hogy annyit hallgattam a dalokat, hanem tényleg egy új szegmensét fedeztem fel a japán zenének, amit imádok!

Bár a már korábban is bemutatott lejátszási lista szerint 81 dalból áll a teljes Paradox Live dallista, ezt mind megcsinálni... O_O

Főleg, hogy rap mindegyik... És aki időzített valaha Karafun-ban rapet, az tudhatja, hogy még 50%-os lassítással is valóságos kínzás tud lenni. Eggyel is meggyűlhet a bajunk, hát még 81-gyel...

De ha már Paradox Live... Ma jött ki a harmadik stúdióalbum "ANTHEM" címmel, és rettegek attól, hogy megint gyűlölöm a Spotify-t, ugyanis az új dalokat nem hallgathatom meg.

Remélem, a holnapi nappal (amikor hivatalosan is megjelenik az album) feloldják a tilalmat. Örülök, ha ezzel legális úton hallgathatok albumot, de ha kell, nem esik nehezemre újra "kerülőúton" hallgatni albumokat.

De ami a karaokét illeti, ha visszatér a lelkesedésem, ismét számíthattok rám MondoCon karaokén.

Az új Haikyuu!! CD

Megjött az SPYAIR: Orange CD, amit a CDJapantől rendeltem!

Igazából hirtelen jött a rendelés ötlete, ugyanis korábban azt láttam a CDJapannél, hogy a CD-t már csak "Backorder"-ben lehet megrendelni, ami úgy szokott lenni, hogy 2-4 héttel a rendelés után szállítják ki. Ezt valahogy úgy képzelem el, hogy azért van, így, mert az összes előre legyártott példány elfogyott már, és előre nem terveztek a CD-ből többet gyártani. De teljesítik a rendelést, ha rendelnek annyi példányban, hogy megérje legyártani őket. Ilyennel egy magyar kiadó honlapján, a Hungarotonnál találkoztam, ahol egyszer régen azt írták, hogy ha 25 példányban rendelnek egy adott CD-ből, akkor legyártják. Így képzelem el a CDJapannél is a "Backorder"-t.

Ezt láttam ennél a CD-nél is, és azt gondoltam, hogy már csak körülményesen juthatok hozzá, mert előre felvásárolták az összeset. Aztán egyszer csak láttam, hogy mégis van készleten a CDJapannél, így rendeltem belőle, hogy biztos jusson nekem is.

Szerencsére sima légipostával is rendben megérkezett, sőt jól is jártam, ugyanis a posta kevesebb ÁFÁ-t számolt, mint amennyit ténylegesen fizettem a CD-ért. Én is azt gondoltam, amit hallottam másoktól, hogy a posta találomra becsüli meg a rendelés összegét (amit azoktól hallottam, akik nagyon rosszul jártak a ÁFÁ-val), de Airisut megkérdeztem, és mondta, hogy a feladótól kapják meg az összeget, az alapján számolják ki a ÁFÁ-t. Ki is számoltam, hogy pont annyi ÁFÁ-t fizettem, hogy csak a CD-ért, de a postaköltségért nem. Megnéztem, csak a CD ára szerepel a dobozon, és gondolom, erre kalkulált a posta. Illetve azt számoltam még ki, hogy a kezelési költséggel együtt fizettem annyit, mintha a szállítási költségért is fizettem volna ÁFÁ-t.

Egyébként a CDJapannél te döntheted el, hogy előre kifizeted az ÁFÁ-t, vagy a postának fizeted ki utólag. Ez nagyon korrekt tőlük, de én két ok miatt választom azt, hogy a postának fizetek utólag.

1. Ha ne adj isten, elvész a csomag, legalább az ÁFÁ-t ne bukjam. Sovány vigasz (ráadásul itthon is elveszhet), de csökkenthetem a veszteséget.
2. Amikor E-mailben jön az értesítés a fizetési kötelezettségről, akkor megadják a csomag azonosítóját is. Nekem le van töltve a posta alkalmazása, tehát félig (Magyarországon) így is nyomon tudom követni, hogy merre jár a csomagom. Sőt! A fontosabbik felénél! Hiszen, ha elkallódik a csomag, az legtöbbször Magyarországon történik meg, tehát a csomagom végsősoron biztonságban van. Így nem kell a regisztrált légipostáért külön felárat fizetni.

Megkérdeztem Airisutől azt is, hogy ha a CDJapannek fizetném ki az ÁFÁ-t, akkor megúsznám-e a kezelési költséget, mire azt mondta, hogy akkor is kell, csak nem 800 forintot, hanem 500 forintot. Tehát összességében nem nyerek sokat az előre fizetéssel, sőt, ha a kezelési költséget is a CDJapannek fizetem ki, akkor bukom azt, hogy követhetem a csomagot. Tehát a csomag követéséért csak 300 forintot fizetek, annyiért meg már bőven befigyelhet.

Furcsa dolog ez a vám és ÁFA-fizetés bevezetése az EU-országaiban, nekem most az jön le, hogy lehet ezzel is ügyeskeni. Aztán, hogy ez mennyit számít, elég okos vagyok-e, nem tudom, nekem ezek a tapasztalataim.

A dalokról nem fejteném ki külön a véleményemet, már megírtam az animés blogomban, akit érdekel itt elolvashatja. De a kiadványt megmutatnám néhány képben.

Csak a szokásos Sony Music és japán minőség, nem is kell lejjebb adni a várakozásokból. Nagyon hasonlít egyébként a One Day kislemezhez, annak is hasonlóképp nagyobb alakú, kihajtható tokja van. Csak az nemcsak annyival jobb, hogy ahhoz DVD-t adtak, hanem több papír is volt benne. Milyen szép lenne, ha nem is csak DVD-t, hanem Blu-rayt mellékeltek volna ehhez a kiadványhoz és legalább a movie videóját láthatnánk. Megkapnánk, mint egy előzetes, akkor lenne csak igazán becses ez a kiadvány!

De így is nagyon jól jártam, a CD-t meg ott őrzöm a legbecsesebb animés gyűjteményeim között. És meg is van ezzel az összes SPYAIR által énekelt Haikyuu!! CD.

Eddigi munkakeresési tapasztalatok

Csak hogy ne tűnjek kockának, aki semmi mást nem csinál, csak játszik, úgy döntöttem, hogy megírom az eddigi álláskeresési tapasztalataimat. Lassan 2 hónapja keresek munkát, így egy van kis rálátásom a dologra.

Röviden összefoglalva, nehéz. Két ismerősöm is mondta, hogy az elmúlt évek rekordmértékű inflációja miatt általános létszámstop van. Személyes tapasztalataim szerint ez önmagában nem igaz. Mert ugyanúgy keresnek embert, a Profession.hu-ra napi szinten jön több száz álláshirdetés. Amit viszont elképzelhetőnek tartok, hogy a nagy infláció a "kísérletező kedvet" szorította vissza, és csak azzal veszik fel a kapcsolatot, aki tényleg maradéktalanul eleget tesz minden általuk megadott elvásárnak, feltételnek. Ezt onnan veszem észre, hogy ezalatt a két hónap alatt egyszer voltam csak állásinterjún, míg korábban gyakrabban. Az van, hogy felhívnak telefonon, rákérdeznek néhány dologra, és 1-2 hét múlva megbeszélünk egy időpontot az állásinterjúra, ha alkalmasnak találnak a munkára. Ez az, ami csak egyszer történt meg.

Arra is volt példa, hogy tesztet küldtek E-mailben. Jellemzően kétfélével találkozok. Vagy szituációs gyakorlatok (pl.: hogy viselkednél feszült helyzetekben), vagy Excel tábla, és az azon lévő feladatokat kell megoldani. Ezt azért tartom jónak, mert idejekorán kiderül, ha nem vagyok alkalmas a munkára, és nem kell állásinterjúkkal felesleges köröket futni. A szituációs gyakorlatokkal én is képet kapok arról, hogy milyenek ott munkakörülmények, mik a konkrét elvárások az adott munkahelyen. Egy Excel táblával meg nemcsak azt láthatjuk, hogy ők pontosan milyen szintű tudást várnak el, hanem arról is képet kaphatunk, hogy hányadán állunk az Excellel.

Az Excel tábla tanulságos volt, mert megtudtam, hogy valójában nagyon is kezdő szinten vagyok még táblázatkezelésben. Tanultunk róla gimnáziumban, de pont az Excel volt az, amivel hadilábon álltam. Ha magyarázta is a tanár a függvények logikai elvét, egyáltalán nem értettem meg. A "HA" függvény még csak-csak ment, de az FKERES logikáját már nem értettem. Ezért úgy döntöttem, hogy felhozom magamat haladó szintre az Excelből. Videón néztem meg, hogy miért kell számot megadni harmadik meghatározásként, így értettem meg, hogy az az oszlop számát jelöli, amiben keresi az eredményt. A végén az "IGAZ", "HAMIS" meghatározásokat ugyan megértettem, de úgy könyveltem el magamban, hogy ez már a program saját logikája, ehhez nincs hozzáférésem. Ezt a gondolkodást még akkor találtam ki, amikor BGE-PSZK-n már többedjére vettem fel a Matematikai Alapokat, és amikor már végképp nem láttam logikát a magsabb szintű sorozatokban, deriválásban, integrálásban, akkor találtam ki,  hogy nem akarom megérteni, hogy miért az az eredmény, és hogy jött ki. Egyszerűen csak gépiesen végigmegyek a feladaton, és ha annyi az eredmény, akkor annyi. Nem kérdőjelezem meg. Tekintve, hogy nem a BGE-PSZK-n szereztem végül diplomát, ez nem jött be, de remélem, hogy ez az Excelnél be fog jönni, és folyamatos gyakorlással szert teszek egy haladó szintű tudásra.

Más tekintetben is igyekszem azt nézni, hogy én mivel érdemelhetem ki a HR-esek figyelmét. Ez is korábbi gondolkodás eredménye, amikor Hollandiába akartam kimenni, és mindenki arról beszélt, hogy mennyire problémás ott a lakhatás. Akkor igyekeztem arra helyezni a fókuszt, hogy a szűk keretek közt megtaláljam a lehetőségeket, hogy átjussak azon a szűk résen, amin bejárás van egy holland lakás felé. Ezen az elven igyekszek munkát keresni. Például előbányásztam egy régi, "munkaképesebb" e-mail címemet, valamint igyekeztem egy oldalba sűríteni minden adatot az önéletrajzban, hogy a HR-es gyorsan el tudja dönteni, hogy akar-e velem tovább foglalkozni, vagy sem. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy többszáz önéletrajzot kapnak, és nincs idő hosszú oldalakat olvasni. Ezért azon voltam, hogy egy oldalba sűrítsem a releváns információkat, plusz írtam egy angol nyelvű önéletrajzot is. Egyébként, amit hallok, hogy a HR-es milyen gyorsan dönt arról, hogy kikkel akar együtt dolgozni, valahogy úgy képzelem el, mint a Tindernél, hogy ha meglátjuk a másikat, villámgyorsan eldöntjük, hogy szimpatikus-e nekünk a másik. Balra húzzuk, vagy jobbra húzzuk? Szerintem a HR-es sem csinálja másképp...

Csalódás ide vagy oda, nincs idő keseregni rajta. Tanulni kell a hiányosságokból, hibákból, fejleszteni kell magunkat, és folyamatosan menni és menni! Óriási fejlődésnek tartom magamban, hogy korábban úgy voltam a munkavállalással, hogy csak valahol dolgozzak. Valami háttérmunka, 8.00-16.30 között, ott vagyok, elvégzem, és a munkaidő lejártával már szedem is a sátorfámat. Ehhez képest most van először karriertervem. Hogy akár meg is mászhatnék egy ranglétrát, és eljuthatnék valameddig. Ez a gondolkodás azért is lehet hasznos, mert így tényleg csak olyan helyekre adom be a jelentkezésemet, ahol a céget jobban megismerve hosszútávon is szívesen dolgoznék. Nem utolsósorban a munkamorálomon is javít majd. Igazából most kétféle jövőkép van a fejemben. Vagy karriert építek egy munkahelyen, vagy az online munkásságomat futtatom fel annyira, hogy ameg tudjak élni belőle. Az a szerencsém, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Nyugodtan csinálhatom párhuzamosan mind a kettőt, és amelyik bejön abban vetem meg a lábam.

A végére úgy foglalnám össze az eddigi tapasztalataimat, hogy a külső tényezőket csak addig érdemes figyelembe venni, hogy annak alapján módosítsuk a döntésünket, hogy hogyan tovább. Nem érdemes külső tényezőkre hivatkozva feladni, mert akkor arra helyezzük a fókuszt, amin nem tudunk változtatni. Akkor joggak érezzük magunkat gyengének és tehetetlennek, de ha a szűk keretek közt azt nézzük, hogy min tudunk változtatni, hogy növeljük az esélyünket, már kedvezőbb a helyzet. Nem jön be minden terv mindig, de azt gondolom, hogy most az a jövedelmező gondolkodás, ha megtalálom a módját, hogyan jussak át a szűk résen, ami az önálló és független élet felé vezet.

The Legend of Zelda - Az oroszlán bajsza meghúzattatott

Én is meg vagyok huzatva, amióta hollandul tanulok, belekényszerítem a magyar nyelvbe a szenvedő szerkezetet... De ami a lényeg, hogy kész a 8. Dungeon, a Lion az első The Legend of Zelda játékban. És nincs mit tagadni, eléggé megizzasztott. A Darknutok és a Pols Voice-on nehezítették meg nagyon a dolgomat, illetve azok a szobrok, amik tüzet köpnek.

Még akkor is nehéz, amikor a fejemben kialakítok egy rendszert. Néztem a térképet, és figyeltem, hogy miket lehet a térképen és az iránytűn kívül megszerezni a dungeonban, és hogy hol vannak. És még így is voltak gondok, főleg, hogy peches is voltam, amikor először voltam a főellenségnél. Az történt, hogy Gleeoknak már három feje is levált, amikor már kevés életerőm maradt, ezért meghátráltam. Ez a "meghátrálás" túl jól sikerült, ugyanis véletlen kimentem az ajtón. És amikor visszamentem, láttam, hogy Gleeok köszöni szépen, jól van. Tehát, kezdhettem elölről az egészet. Nagyon ritkán vagyok ennyire peches egy játékban. Ezzel persze egyből aláírtam a halálos ítéletemet.

Ekkor úgy döntöttem, hogy mentek, hogy azért ami megvan, biztosan bekerüljön a játékba. Meg akkor egyből kint kezdek, így tudok venni legalább egy szimpla potiont. De ez nagyon rosszul jött. Az a baj, hogy nem tudok lehiggadni, hogy ha túlzottan izgulok, ezért tűnök úgy, mintha hadonásznék. De nem is tudom, hogy tudnám kontrollálni magam, mert nem tudom honnan van ez. Gyanakodtam egyébként arra is, hogy ez kimeríti a szuperérzékenység fogalmát, de amikor ezt felvetettem a pszichológusnak, ő nem tartotta valószínűnek. Akkor valami más, de ez régóta probléma nálam. És ilyen helyzetekben elég könnyen kijön belőlem.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ha elkezdek ezzel dolgozni, az hosszas folyamat lesz. De hát erre is jók a játékok, hogy ilyenek felszínre kerüljenek. Szerintem a Death Mountain-t is két részletben fogom megcsinálni. Már csak azért is, mert oda is minimum dupla potionnel akarok menni. Ez egy igazi útvesztő. Ráadásul hatalmas is, úgyhogy szerintem sokáig elleszek ott. Valószínűleg ott is úgy csinálom, hogy szakaszokra bontom a fejemben, és ezeket próbálom lépésről lépésre teljesíteni, és akkor könnyebben meglesz.

A démon legyőzettetett!

Haladok a The Legend of Zelda játékban, immár a 7. dungeont, a demont abszolváltam sikerrel. Ez tényleg lényegesen könnyebb, mint a 6. dungeon, itt azért időztem, hogy összegyűjtsem a 100 rúpiát, hogy megvehessem az öreg bölcstől az extra méretű bombazsákot. Ezzel már 12, hanem 16 bombát tudok magamnál tartani. Így már könnyebb lesz a játék.

Azon morfondírozok magamban, hogy nem emlékszem arra, hogy korábban valaha is vásároltam volna extra méretű zsákot. És valószínűleg ezért is tudtam nagyon nehezen végigvinni ezt a játékot. Remélem, hogy jól emlékszem, mert akkor könnyebb lesz majd a 8. és a 9. dungeon, amikkel lesz dolgom bőven!

Mielőtt nekimegyünk ennek a dungeonnak, mindenképp meg kell szerezni az ételt, amit oda kell adni az éhes Goriyának, mert csak ekkor enged tovább. A főellenség meg ugyanaz az Aquamentus, aki az 1. dungeon főellensége volt. Ráadásul mivel ugyanannyira nehéz, ezért sokkal erősebb karddal könnyű megölni őt. Tehát komoly nehézségem nem volt most.

Ezért is csináltam meg azt, hogy összegyűjtöttem 68 rúpiát, hogy dupla potionnel menjen neki a 8. dungeonnak. Az biztos kemény lesz majd. a bejáratnál mentettem, már csak be kell lépnem.

Hosszasabb menetelés a The Legend of Zeldában

Mi tagadás, egyéb haszna is van a régi posztok migrálásának, minthogy egy helyre kerüljenek a posztok. Ha nem jutok el addig a posztig, amikor Chewie mondta, hogy a kék gyűrűvel feleannyit sebződök, akkor minden bizonnyal szenvedés lett volna a 6. dungeon. Úgyhogy most két nagy küldetésem volt a játékban. Egyrészt összegyűjteni 250 rúpiát, hogy meg tudjam venni a kék gyűrűt, majd további 68-at, hogy piros potion-nel biztosítsam magamnak, hogy ne haljak meg, és így nekimenni a 6. dungeonnak.

Emlékeztem rá, hogy nagyon nehéz, ezért itt már nagyon fontos, hogy alaposan felszerelkezve induljak a nagy kalandnak. Sikerült is elhalálozás nélkül megcsinálni, de így is vigyázni kellett.

Mivel kb. 33 rúpiával indultam neki a játéknak, ezért tudtam, hogy eljutni 250 rúpiáig nagyon sokáig fog tartani. De kénytelen voltam Linket bérgyilkosként alkalmazni, ha könnyíteni akarok a játékomon. Ám sajnos ebben a játékban ez nagyon rosszul fizető munka, így kénytelen voltam megnézni a térképet, hol nem fedtem még fel a 100 rúpia titkot. Mivel a térkép jobb-felső sarkán voltam, ezért jobb híján bevállaltam, hogy azt a részt, amit soha nem tudtam, hogy hogy jutok el, mert nincs ott lépcső. Ja, hogy ha nincs lépcső, akkor Link megmássza a hegyet! Értem már...

Így már könnyebb volt. Miután meglett a kék gyűrű, összegyűjtöttem a 68 rúpiát a dupla potionért, és mehettem a 6. dungeonba. Így már valamivel könnyebb volt. Könnyebben meghaltak az ellenségek, én se sebződtem annyiszor. De poén, és biztosan látszik a videóban is, hogy meg tudok zavarodni, ha hirtelen sokan támadnak, hogy mit csináljak. Azért nehéz ez a dungeon, mert egyszerre több oldalról támadnak, és azt se tudom, merre támadjak. Főleg, hogy a Wizzrobe-ok messziről támadnak... Megtanulok lehiggadni, és átlátni a terepet, mielőtt támadok.

Az viszont meglepett, hogy a főellenséget ennyire könnyű volt legyőzni. Egy nyílvessző és máris a túlvilágon tudhatja magát. Gohma egyébként is egy legendásan könnyű főellenség, az Ocarina of Time-ban is sokan egy kardsuhintásra megölik. De arra nem emlékeztem, hogy ennyire könnyű lenne megölni őt az első Zeldában. Igazából spontán találtam ki, hogy nyíllal támadom meg, mert úgy emlékeztem, hogy az Ocarina of Time-ban is a mennyezeten van Gohma, tehát messziről kell megtámadni, ahhoz, hogy aztán tudjuk kardozni. És lám, jelen esetben is eredményre vezetett. Nem is gondoltam volna, hogy vannak ilyen átfedések a Zelda játékok között. A másik játékból szerzett tudás jól jön ide is.

Kész egy nehéz dungeon, a 7. dungeon pedig pont arról híres, hogy könnyű. Úgyhogy azzal nem lesz gond, de utána a 8. és végül a 9... Arra alaposan fel kell készülni.

Gördülékeny folyamat

Magam sem hiszem el, hogy ennyire jól haladok a fogyással, de a január 2-i 74,3 kg-ról mára lementem 67,2 kg-ra. Ahhoz képest, hogy úgy számoltam, hogy májusra, talán júniusra lemegyek 65 kg alá, úgy néz ki, hogy ez már áprilisban, extrém esetben március végén meglesz. És akkor öröm és boldogság, mert elértem az egyik célomat, miszerint 60-65 kg közötti tartományban leszek.

De ezzel még nem értem el a végcélomat, hogy jól is nézzek ki, mert azért majd külön fogok dolgozni. Január 30-án vettem egy olyan okosmérleget, ami testzsírszázalékot, vízmennyiséget, izomtömeget, tehát mindent mér, és ez segíteni fog a későbbi céljaim megvalósításában. Illetve már most segít, mert folyamatosan látom a fejlődést. Százalékos értékben kiad egy összértékelést is, ami az elmúlt lassan másfél hónapban 69%-ról felment 87%-ra, tehát a testem már így is nagyon jó állapotban van. Egyre kevesebb a zsír, nő a vízmennyiség, tehát nagyon jól haladok.

Csak mivel február közepén 100%-ra kijátszottam a Ring Fit Adventure-t, ezért azóta érdemben nem edzettem, és már 1 kg-mal csökkent az izomtömeg. De úgy döntöttem, hogy ezzel most nem foglalkozok, majd ha lementem 65 kg alá. Akkor azért is lesz majd újra kedvem edzeni, mert az az igazság, hogy amikor a végén jártam a Ring Fit Adventure-nek, már nagyon abba akartam hagyni az edzést, mert mást akartam csinálni. Persze nem végleg, már akkor is tudatában voltam annak, hogy később lesz megint kedvem edzeni, de most nem akarom csinálni. Szerencsére vagyok annyira jó állapotban, hogy meg is engedjem magamnak ezt a szünetet.

Azért is lesz bőven dolgom magammal, mert van még egy érték, ami magas, és sehogy nem akar lemenni. Ez pedig a zsigeri zsír mennyisége. Az a gyanúm, hogy ez mindig is magas volt, ezért nem nézek ki igazán jól, még akkor sem, amikor 65 kg alatt vagyok. Azt olvastam, hogy ezen aerob edzéssel lehet segíteni, pl. úszás, futás. Tekintve, hogy úszni nem tanultam meg, marad a futás. De ezzel is majd akkor akarok foglalkozni, ha az első állomást elértem.

A másik nagy munka meg az evéssel lesz majd, hogy a gyakorlatban is alkalmazzam azt, amit Lukács Liza könyveiben olvastam, és megszívlelendőnek gondolom. Tehát akkor egyek, amikor ténylegesen éhes vagyok, azt amit megkívánok, és ha elég, félre tudjam tenni az ételt. Becsomagolni, eltenni a hűtőbe (nem kidobni!!), és később megenni, amikor megint éhes leszek és jól fog esni. Magyarán figyelni magamra, a testem jelzéseire. Ez egyébként főleg rólam szól, hogy szeretem-e magam annyira, hogy figyeljek magamra, fontosnak tartsam a testem jelzéseit és megfelelően értelmezzem azokat.

Ebből is látszik, hogy azzal, hogy lefogyok, messze nem értem célba, mert megtartani az ideális testsúlyt sokkal nehezebb lesz, mint most dolgozni érte. Azért sem nehéz ez most, mert azért nem hízok el nagyon, mert megvannak azok az egészséges és nem hízlaló kaják, amiket szívesen eszek. Álljon itt egy lista róluk:

• Kefir
• Alacsony zsírtartalmú joghurt
• Leves, akár tészta nélkül is (bár engem a levestészta nem hizlal)
• Csirkemell
• Hal
• Sült krumpli (forró levegős sütőben sütve)
• Kukoricasaláta (alacsony zsírtartalmú tejföllel és majonézzel)
• Extrudált kenyér (Abonett. Szeretem a péksüteményeket is, de tudom nélkülözni)
• Zabkása
• Müzli(szelet)
• Virsli (vízben főzve, vagy mikrohullámú sütőben magában melegítve)

Nem is annyira szegényes a lista! Szerencsés vagyok, hogy szeretem ezeket, és nincs az, hogy pár hét múlva feltépem a hűtőt, és ide a bolognai spagettivel, lasagnával, pizzával, édességekkel! Annak alapján, ahogy Lukács Liza leírta a könyveiben, soha életemben nem volt falásrohamom, de azt nagyon fontosnak tartom, hogy írt arról is, hogy vannak, akiknek enyhe mértékű evészavarai vannak. Én is ebbe tartozok, így nagyon jól tudom, hogy ez azért veszedelmes, mert nincsenek látványos tünetei, ezért nagyon nehéz észrevenni, így nehéz ellene tenni!

De megvan ennek is a módja: Önvizsgálatot kell tartani, felderíteni, hogy mit akarunk a plusz evéssel kompenzálni, majd gyógyítani magunkban azt. A pszichológiai segítségen túl további lehetőség, hogy akkor is az alacsony zsírtartalmú ételeket részesítjük előnyben, amikor nincs súlyproblémánk, hogy ne hízzunk vissza. De csak az alacsony zsírtartalmú kajákra való átállás nem ment meg. Aki nem néz az evészavarainak mélyére, az mással fog kompenzálni, mert attól, hogy valamiről nem tudunk, attól az ugyanúgy megvan bennünk. Ha viszont felderítjük az evéssel való kompenzálás okát, akkor könnyebb kezelni is a problémát, ami önmagában javítja az életminőséget. Azért nem írom, hogy önmaga ellen követ el merényletet, aki ezt nem lépi meg, mert minden ember másképp fejlődik mentálisan, és nem biztos, hogy felkészült arra, hogy magára borítsa a szekrényből a csontvázakat. De érdemes megtenni efelé az első lépést, mert hosszútávon csak saját magának tesz jót vele.

Egyébként valamilyen formában, de mindig kapok pozitív visszajelzéseket a kinézetemre. Más volt a téma, de valaki megkérdezte a legutóbbi Fantasy Expón, hogy hány éves vagyok. Én meg mondom, 37. Erre egy döbbent "az igen!" volt a válasz. Sokan mondják egyébként, hogy fiatalabbnak nézek ki a koromhoz képest, ami korábban jót tett az egómnak (bennem is van halálszorongás, nem tagadom), de most már ezt némileg másképp látom. Anyámmal néhány hete beszéltük, hogy férfiak az én koromban már kezdenek leépülni, én viszont soha nem voltam olyan jó állapotban, mint most. Mostani fejjel azt gondolom, hogy én vagyok az, aki azáltal, hogy folyamatosan karbantartja magát, jól korosodik. Az emberi test valójában lassan öregszik, és nem törvényszerű egy férfi olyan ütemben épüljön le, ahogy a nagy átlag esetében látszik. Nincs feleségem, se gyerekem, innentől talán nem vagyok jó összehasonlítási alap, mert lehet, hogy valójában azért vigyázok magamra, mert tetszeni akarok még. De a lényeg az, hogy az, amit manapság "longevity"-nek hívnak (ezt is követem), nem egy forradalmi dolog, mert az, aki vigyáz magára, az tényleg sokáig, jó egészségben élhet. Abban forradalmi a longevity, hogy egyre többen kapcsolják össze a testet és a lelket, és végre egyként kezelik! Mindkettő az ember része, és mivel a kettő kölcsönhatásban van egymással, nem választható külön. Tehát a hosszú életminőség elérhető, mert azzal, hogy folyamatosan karbantartom magam, az agy kapja a jelzést, hogy fontos vagyok magamnak, és ez, mint belső motiváció, az egész szervezetemet arra készteti, hogy küzdjön magáért.

Tehát sokkal komplexebb az egész folyamat, mint egy egyszerű fogyás. Az egész egy öngondoskodás. Minden szempontból.

The Legend of Zelda - Kész az 5. dungeon

Sikerrel abszolváltam az 5. dungeont az első Zelda játékban. Igen, éberebb állapotban valamivel könnyebb volt, alaposan át is gondoltam, hogyan könnyíthetném meg a játékomat. Arra is csak nemrég jöttem rá, hogy az az öreg bölcs, aki elvesz tőlünk 100 rúpiát, cserébe nemcsak arról gondoskodik, hogy 12 bombát tudjak magamnál tartani, de tele is rakja a zsákomat. És mivel a bomba szintén megkönnyíti a játékomat, ezért bíztam abban, hogy ha előbb azt megszerzem, utána könnyebb lesz a Recordert megszerezni.

Csak a baj ott van, hogy az öreghez ugyanúgy lehet eljutni, mint a Recorder-hez, tehát nem lehet előbb megszerezni az extra zsákot, mint a fuvolát. Így be kellett vállalni a nehezebb utat. Az is külön kihívás volt, hogy meglegyen a 100 rúpia, mire eljutok az öreghez, így külön emiatt is tizedelni kellett az ellenségeket. Végül meglett. Az meg gondolom, a videón is látszik, hogy mennyire féltem a Darknutoktól, több esetben is, ahogy kardoztam, egyből hátraarcot vettem. De végül nem volt annyira nehéz, mint amennyire számítottam rá.

A főellenség ugyanakkor csak másodjára lett meg. Az a helyzet, hogy rettenetesen izgultam, és nem éreztem jól magam a végére. Ugyanis valahol érzem, hogy ha felvételt csinálok a játékról, és kiteszem YouTube-ra, nem nyújthatom el nagyon a szerencsétlenkedésemmel, mert a néző könnyen tovább áll. Tudom magamról, én is így csinálom. Jobb esetben (például egy barát YouTube csatornájánál) ha már többedjére meghal, akkor előretekerek a videóban, hogy azért haladjon a történet, de ha egy idegen játékát nézem, én is könnyen elkapcsolok. Ezért van az, hogy alaposan megnézem a térképet, mielőtt felvételbe kezdek. Mondjuk a The Legend of Zelda játék esetében 2 éves szünet után folytattam a játékot, mert már a 4. dungeon, a Snake is erősen próbára tett, és éreztem, hogy már az is túl hosszú.

Tehát még ha nem is Speedrun meg profi videót csinálok, jogos elvárás a néző részéről, hogy haladjon is a játék, meg mutassak fel valami tudást, mert könnyen megunja. És mivel a 6. dungeon különösen nehéz, ezért alaposan tanulmányozni fogom a térképet, mielőtt folytatom ezt az egyébként fantasztikus játékot. Mert ha nem is azzal a hévvel, mint 2008-ban, de most is nagyon szeretem a The Legend of Zelda játékokat.

The Legend of Zelda - A Master Sword megszerzése

Ahogy migrálom át a régi blogpostokat, és eljutottam addig az időszakig, amikor teljesen bele voltam bolondultam a Zelda játékokig (2008 tavasz), úgy jött meg a kedvem a Zeldázáshoz. Gondolkodtam is, hogy melyik játékot venném elő. Végül, ahogy nézegettem a Backloggery profilomat az első Zeldára esett a választásom.

Úgy rémlett, hogy a 6. dungeonnál álltam meg, mert az hírhedten nehéz, de láttam, hogy csak 4 Triforce darabka van meg. Így nagy elánnal mentem neki az 5. dungeonnak, gondolván, hogy nem lesz komoly gond vele.

Nem úgy van az... Ez az a dungeon, amelynek Digdogger a főgonosza. Előbb a Recorderrel (Varázsfuvola) kell apróra összezsugorítani, majd karddal kivégezni. A baj csak az, hogy a Recordert nagyon nehéz megszerezni, ugyanis egy hadseregnyi Darknut állja utunkat. Ők az egyik legnehezebb ellenségek, mert pajzssal védi magát szemből, így csak oldalról és hátulról lehet megsebezni. További nehézség, hogy kiszámíthatatlan, hogy mikor fordulnak meg, ne adj isten, jönnek velünk szembe.

Így vissza kellett forduljak. Ezután jutott csak eszembe, hogy már korábban is szívtam a fogam emiatt a dungeon miatt, és az az általános javaslat, hogy most szerezzük meg a legerősebb kardot, vagyis a Master Sword-ot, hiszen könnyítünk a helyzetünkön. Több se kell nekem, megyek én utána. A temetőben van, csak a baj az, hogy hiába megyek oda, nem veszi fel Link a kardot. Itt már utánaolvastam, hogy mi a baj, kiderült, hogy 12 szívünk kell legyen a Master Sword-hoz... Hát nekem meg csak 10 van. Egyértelmű a feladat, megszerezni a hiányzó két szívet.

Úgyhogy előbb megszereztem Hyrule Field-ben a két hiányzó szívet. Hogy ez gördülékenyen menjen, néztem a térképet (ez ultimate segítség a játékban), hogy célirányosan nézzem meg a szíveket, melyeket vettem már fel, melyek maradtak még hátra. Csak most, ahogy részletesem elemeztem magamban a térképet, jövök arra rá, hogy az 5 extra szív nincs annyira szétszórva. Jellemzően a Hyrule Field keleti oldalán van, egy van középtájt. Ráadásul, ha jobban belegondolok abba, hogy milyen segítő tárgyakat lehet az első 4 dungeonban összegyűjteni, összeáll a fejemben, hogy az 5. dungeonra már tényleg mehetünk a Master Sword-dal, hiszen minden olyan segítő tárgy megvan, aminek köszönhetően mind az 5 extra szívet megszerezhetjük. És pont az 5. dungeonra durvul be a játék. De jó, hogy 16 éve játszok ezzel a játékkal, és csak most látok meg ilyen összefüggéseket.

Szerencsére gyorsan meglett a 2 hiányzó szív, úgyhogy mehettem ismét a Master Swordért. Emlékeztem a kombinációra, hogy jutok el a temetőbe, illetve megvolt, hol van a Master Sword. Ezzel már könnyebb lesz a játék. Terveztem is, hogy megcsinálom az 5. dungeont, de sajnos 4 órás alvással ugyanannyira nehéz ez a dungeon, mintha rendes karddal mentem volna neki. Úgyhogy inkább abbahagytam a játékot, majd legközelebb, amikor éberebb leszek.

Egészen jó még most is ilyeneket írni. A jövőben gyakrabban olvashattok majd ilyen posztokat. Ráadásul saját gameplay videómmal is illusztrálhatom, így konkrétan figyelemmel követhetitek, hogy miről beszélek. Arról nem is beszélve, hogy teljesen másképp írok már, mint 16 éve. Arra emlékszem, hogy volt is egy kis olvasótáborom ezen leírásoknak köszönhetően, de azért is hagytam abba az ilyen jellegű posztok írását, mert egyrészt más is érdekelt akkor, másrészt untam, hogy mindig ugyanúgy fejezem ki magam. De most más. Most jobb. Úgyhogy számíthattok ilyen írásra később is, hátha kicsit fellendíti a blogot is.

Gépesített valóság

Az utóbbi napokban többet játszok barátokkal online Nintendo Switch-en. Retro játékokkal Nintendo Switch Online-on, vagy F-Zero 99 van meg mindnyájunknak. Nem vertem külön nagydobra, hogy milyen jó eredményeket értem el a játékban, de ahogy együtt játszottunk, és vártuk, hogy gyűljenek az emberek, beszéltünk arról, hogy újabban mennyivel kevesebben játszanak F-Zero 99-cel, mint amikor kijött a játék. Arra már felfigyeltem, hogy ha a 60 másodperces időkereten belül nem jön be 99 játékos, akkor az idő lejártakor hirtelen "bejön" annyi játékos, hogy pont 99-en leszünk. Ez már korábban is gyanús volt, de itt tárták fel az igazságot, hogy gépi játékosokkal tölti fel a Nintendo a 99-es keretet, ők pedig valamivel "irgalmasabbak".

Most már mindent értek. Egy kicsit csalódás volt, de nem vág lelkileg a földhöz. Az a lényeg, hogy a játék alapból teljesítve van, hiszen megnyílt az összes pálya. Ráadásul így az egyéb extrákat is könnyebb lesz megszerezni.

Kimagasló eredmények az F-Zero 99-ben

Egyszerűen nem térek magamhoz! Nemhogy másodjára is sikerült végigmenni a Queen Cup-on online versenyen, de magasan felülmúltam az valaha eddig elért legjobb eredményemet! Beállítottam az eddigi rekordomat, ismét 4. helyen végeztem egy pályán.

Ráadásul nemhogy tudtam menni a White Land II pályán, de azon is az 5. helyen végeztem.

És ami a legszebb, hogy 902 ponttal a 6. helyen végeztem.

Soha, még csak megközelítőleg sem végeztem ennyi jó helyen! És akkor a részletek.

Ezt meg kellett örökíteni, ilyen jó, nem tudom, mikor voltam. És most 10 órakor lesz a King Cup, megyek mindenképp, hogy kipróbáljam magam. Ilyen eredménnyel simán összjöhet a Fire Field pály!

White Land II pálya megnyitva!!

Végre!! Végre, tudtam teljesíteni a Queen Cup-ot az F-Zero 99-ben! De épp, hogy sikerült bejutni a Top 20-ba, mert nemcsak hogy a 20. helyen végeztem a White Land I pályán, hanem talán, ha néhány századon múlt, hogy nem engem vittek el az idegenek.

Röviden összefoglalom, hogy néz ki egy ilyen verseny: 5 pályából áll egy bajnokság, és 99-en vágunk neki. Minden pálya minden körében kiesik 5 játékos (akit elvisznek az idegenek), így az a négy körös versenyen egy pályán 20-an esnek ki. Tehát a második pályára 80-an jutnak tovább (a legelső körben 4-en esnek ki), a harmadikra 60-an, a negyedikre 40-en, és így maradunk 20-an a végére. A Queen Cup-on ezt most sikerült először abszolválni.

Nagyon durvák a versenyek az F-Zero 99-ben! De már régóta tudom, még a Mario Kart Wii-s korszakból, hogy az online versenyeken erősen a dzsungel törvényei uralkodnak, nincs ez másképp az F-Zero 99-ben sem. És mivel én nem vagyok az a nagyon erőszakos játékos, ritkán érvényesülök online versenyeken. Az F-Zero 99-be is nemrég, több hét szünet után tértem vissza, és meglepett, hogy mennyire jól ment a játék. Előtte mindig a 99-es mezőny középmezőnyében végeztem, tehát az 50. hely körül, de inkább a 40-50. közötti helyen. De amikor néhány napja újra elővettem a játékot, azon kaptam magam, hogy sokkal jobb helyeken végzek! Nem ritka a Top 20-as helyezés, sőt, megjavítottam a versenyen eddig elért legjobb eredményemet egy 4. hellyel!

Ez megalapozta, hogy próbálkozhatok a Queen Cup-on és a King Cup-on is megszerezni az utolsó pályát. Ma ez végre sikerült, de csak másodjára. Előszörre sem csináltam rosszul, de egy végzetes hiba miatt a 31. helyen kiestem a játékból. Annyi volt, még a kifutópályán négy aknával is ütköztem, és ez annyira megkopasztotta az erőmérőmet, hogy nem tudtam az extra gyorsítást használni, így nem tudtam felvenni a versenyt a többiekkel.

Aztán másodjára, a következő meghirdetett versenyre már sikerült elérni, de itt is épphogy! Az volt a szerencsém, hogy az utolsó pályára pont sikerült annyi aranyszikrát összegyűjteni, hogy mehettem az égi pályán. Szükségem is volt rá, mert messze nem volt biztos, hogy meglesz a 20. hely. Valahol a 23. hely körül álltam, amikor megtelt az aranymérő, így mehettem az égi pályára. Ott már csak száguldani kell, ügyesen rámenni az extra gyorsítókra, és... Azt nem mondom, hogy megvan, mert épp, hogy meglett. Valami 1 tizeddel lettem csak jobb a 21. helyezettnél, őt már kapták is fel, és annyira közel volt hozzám, hogy azt hittem, hogy én estem áldozatul. Mire láttam, hogy a játék a 20. helyen jegyzett engem. Úgyhogy megvan, megvan! Mehettem az utolsó pályán!

Itt meg már nem kapnak el senkit, mindenki célba ér, tehát biztosított volt, hogy teljesítem a versenyt. Csúnya is lenne, ha a végére csak 5-en tudnák teljesíteni a versenyt, így is nagypn nehéz bejutni a legjobb 20-ba! Itt már "gála-szerűen" versenyeztem, nem zavart, hogy 18-19. helyen voltam. Csak az számított, hogy végre meg van nyitva az utolsó pálya!

Végül is a 17. helyen értem célba, szégyent nem vallottam. De ez tényleg kemény volt. Most már csak a King Cup-on hiányzik az utolsó pálya, a Fire Field, és akkor meglesz az összes pálya. Ha elönt az adrenalin, az emeli a játékélményt, főleg, ha van annyira jó a játék. Márpedig az F-Zero 99 van annyira jó! Úgyhogy az elkövetkezőkben fogok harcolni a King Cup utolsó pályájáért.

Megvan Donkey Kong a Mario Golf-ban

Tovább játszok Nintendo Switch-en a Mario Golf-fal, tegnap sikerült megszerezni benne Donkey Kong-ot. Ő az a karakter, akit a Ring Shot-ban lehet megszerezni, 30 pályát kell teljesíteni a 36-ból.

A Ring Shot egyedi játékmód a Mario Golf-ban, más módon segít fejleszteni a képességünket a játékban. Arról van szó, hogy az egyes pályákon gyűrűk vannak elhelyezve, és persze a belül át kell lőni a golflabdát. A lutri a játékban az, hogy nem ott van a gyűrű, ahova ideális esetben elütnénk a labdát, ugyanakkor ezzel együtt kell par-ral belökni a labdát a lyukba.

Az eleje még olyan, hogy nem okoz problémát, könnyű eljutni a célig, de egy idő után már ki kell találni egy stratégiát. Nem feltétlen a legerősebb ütés vezet eredményre, bizonyos esetekben meg elkerülhetetlen, hogy fűbe, vagy bunkerbe üssük a labdát. És akkor onnan is kiimádkozni a labdát. Egy-egy pálya teljesítése nálam akár fél órát is igénybe vett. Mire rájövök, hogy egy módszer nem jön be, aztán kigondolni, hogy hol nem működik, más stratégiát kitalálni. Aztán az sikerült, de arra is volt példa, hogy a labda épp csak beszédült a lyukba... Na az volt az igazi!

A Mario Golf abból a szempontból nekem való játék, hogy nehéz, de látom, hogy sikerülni fog. Egy-egy csillag megszerzése főleg a végén nagyon küzdelmes volt, de végül meglett. Most már csak Metal Mario hiányzik, ahhoz össze kell gyűjtenem mint a 108 Birdie jelvényt a Tournament módban, és akkor meglesz az összes karakter a játékban. 82 van meg, tehát még 26 hiányzik. Természetesen a neheze. Tehát van még dolgom a Mario Golf-fal, de a sikerélményért mindenképp megéri.