Nagy nap a mai, Okui Masami megjelentette legújabb, szám szerint 19. stúdióalbumát, a 11-elevens- címűt. Vártam, hogy milyen lesz. És a lehetőségeihez mérten igyekezett promotálni az albumot, ugyanis tegnap délután (a mi időnk szerint) Okui Masami élőben jelen volt YouTube-on, és beszélt az új albumról.
Nagyon aranyos volt, nagyon örültem, hogy láthattam. ^^ Csak nem tudtam végignézni, mert el kellett mennem, de mindenképp vissza fogom nézni.
Itt most magán a CD-n volt a hangsúly, úgyhogy bemutott egy példányt belőle. Sajnos a borító rettenetes csalódás. Nagyon üres az egész. Maga a főborító egyébként ötletes. Okui Masami pozitív és negatív személyisége áll egymással szemben és a hátsó borítón látható égő rózsa is ennek a kettősségnek a szimbóluma. A rózsa, mely a szépség, a szerelem jelképe, de időnként elég. Most is hallom, ahogy Okui Masami szinte harsogta a "Bara ga moeru!" szöveget. Viszont a belső borító teljesen fekete. Ne mondják, hogy nem volt semmi fantáziájuk, hogy milyen további szimbólummal fejezhetnék ki azt a kettősséget ami az embert jellemzi! A belső oldalakon ott vannak a dalszövegek, de alig illusztrálják képek. Pont az egyik dolog, amit nagyon szeretek a japán CD-kben, az a fantáziadús, gazdagon illusztrált borító. Hát itt most néhány képtől eltekintve ezt nem kapjuk meg. Ennyit láttam, aztán kb. 35 perc után kellett mennem.
Volt üzenőfal is, ahova lehetett írni és Okui Masami folyamatosan olvasott fel belőle. Írhattam volna én is, de nem éreztem, hogy érek neki annyit, hogy azt bármilyen módon is méltassa. Volt néhány angol nyelvű üzenet is, de Okui-san csak a japánokat olvasta fel. Az egyik számomra furcsaság az volt, amikor az egyik brazil rajongó kérdezte, hogy Spotify-on vagy Apple Music-on fent lesznek-e a dalok. Meglepődtem volna, ha válaszolt volna Okui Masami erre, természetesen nem tette meg. Ez a live stream a CD promotálásáról szólt, nem arról, hogy digitálisan hol érhető el az album. De hát nem hiába veterán énekesnő Okui Masami, már 28. éve énekel, tudja, hogyan kell figyelmen kívül hagyni az ilyen kérdéseket. Meg hát jó japán módjára tudja titkolni az érzéseit. Bár volt néhány hozzászólás, amin érzékelhetően meglepődött.
Egyébként fent van az album Spotify-on, én itt hallgatom:
Csak az van, hogy a Blood Blade -Hikari to Yami no Kanata ni- nincs jelen. Az valamiért (gondolom, szerzői jogok miatt) nem kerülhetett fel Spotify-ra. De azért persze meghallgattam az albumot. Olyan jónak nem mondanám, mint a HAPPY END-et, mert olyan, hogy az album első fele kifejezetten jó, de a második fele meg olyan, hogy szokni kell. Nem marad meg a dallam a fejemben, nem olyan, hogy első hallgatás után nem győzöm újra és újra meghallgatni. Viszont az egyik legjobb dalból, a Tenshi to Akuma-ból videoklip is készült.
Tetszik a koncepció, hogy a dal alatt, a szemünk láttára rajzolódik (festődik...) ki egy kép. Egyébként ez a dal az album fő témája, a cím, az angyal és az ördög is természetesen a kettősséget szimbolizálja.
Ha majd többször meghallgatom az albumot, majd mondok részletesebb véleményt is. Most így első körben annyit tudok mondani, hogy van néhány ígéretes dal az albumon, de a második fele felejtős.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése