Augusztus 21-én jelenik meg az új Okui Masami album, szám szerint a 18., a HAPPY END. Ma került ki az album borító és a dallista, valamint a YouTube-ra a dalból részletek ezekről írnék.
Kifejezetten rossz érzésem van az album borító kapcsán. Azt szimbolizálja számomra, hogy a mennybe megy, ezzel vet véget az énekesnői karrierjének. Mintha a cím is erre utalna. Aztán, ha tényleg így dönt, akkor elbúcsúztatom, elengedem lélekben, elfogadom, hogy így döntött, aztán minden jót. Már nagyon azt sem lehet mondani, hogy a JAM Project tagjaként még hallunk róla, mert az együttes is nagyon megritkította az utóbbi időkben a megjelenéseit. Nem éri már meg foglalkozni velük a kiadónak, annyira kevés lemezt adnak el.
Másfelől meg tetszik a borító, mert kifejező. Kicsit visszahozza a régi időket, amikor még olyan borítóképek készültek róla a King Records és az evolution idejében, amellyel ki akart fejezni valamit, hangsúlyozni akarta az adott album mondanivalóját.
A dalok tekintetében meg első végighallgatásra inkább csalódott vagyok.
Itt lehet belehallgatni abba a 12 dalba, melyet felvettek az albumra. Nagyon hiányoznak azok a szívvel-lélekkel készült dalok melyeket még a Lantis előtt készített, amelyek anélkül elmondták a dal mondanivalóját, hogy értettem volna a szöveget. Látva, hogy kik szerezték a dalokat, azon túl, hogy maga az énekesnő írta a szöveget, és néhány helyen a zenét, nagyon hallani, hogy mások szerezték a zenét, mint azelőtt. Előtte olyanok írtak neki zenét, akik a koncertjein zenekar tagjai voltak, és valami hihetetlenül hangulatos, erős mondanivalóval rendelkező albumokat hoztak össze együtt. Olyan, mintha azzal, hogy együtt turnéztak, írták a dalokat, ismerték az énekesnő minden rezdülését, tudták, hogy akkor milyen hangulatban van, ezáltal olyan dalokat hoztak össze, amikkel az énekesnő tényleg kifejezte önmagát, és egy komplex, egységes mondanivalójú album lett a végére, amit nagyon becsülök, és hihetetlenül hallgattatják magukat a régebbi albumok a mai napig.
Ehhez képest amióta a Lantisnál van, ugyan megszerettem a Love Axelt és a Symbolic Bride-ot, de idő kellett neki, míg a korábbi albumai esetében 1-2 kivételtől eltekintve mindegyiknél azonnal éreztem, hogy ez igen! Odatette magát, megmutatta önmagát. Hiteles, szerethető és rendkívül hangulatos. Többek között azért szeretem nagyon Okui Masamit, mert mindegyik albumának más hangulata van, más mondanivalója, ezért mindegyik albuma egyedi és megismételhetetlen. Erre kevesen képesek. Most is relatíve egységes a mondanivaló, de nem jön át azonnal a hangulatvilág, nem érzem azonnal, hogy ismét valami nagyot alkotott az énekesnő, hanem csak úgy vannak a dalok egymás után. És ez többek között köszönhető annak is, hogy másokkal dolgozik együtt Okui-san. És nem érzem annyira a lelket az új dalokban.
Természetesen nem vetem el, hogy jó lesz az új album, mindenképp megérdemel legalább egy esélyt, főleg, hogy rajta vannak az Innocent Bubble és a Sophia kislemez dalai, de rossz handicappel indul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése