Sorra hallgatom az
Ákos albumokat, és mit is mondhatnék, hatalmas élmény! Ugyanis, ahogy írtam, elhoztam az Ákos kazettáimat, CD-imet, és le is fényképeztem az Ákos kazetta-gyűjteményemet, nagyon büszke vagyok arra, hogy majdnem teljes. Csak a 2004-ben megjelent Utolsó hangos dal hiányzik.
Az énekest én 1995 óta ismerem (illetve a Bonanza Banzai-t régebb óta, de akkor még nem tudatosodott bennem, hogy annak énekesét látom) a néhai zene TV-ből a Top TV-ből. Emlékszik valaki erre a zenecsatornára? Nagyon örültem, amikor Békéscsabán is lehetett fogni kábel TV-ről, mert természetesen már akkor is nagy zeneőrült voltam, de magyar klipeket még sehol nem láttam előtte, csak néha a köztévé játszott egy párat. És 1995-ben valami irdatlan sokszor játszották az Indiántánc videoklipet. Hatalmas sláger volt. De én akkoriban utáltam ezt a dalt. :D Talán azért *próbálja felidézni az akkori időket*, mert nekem ez a zene túlzottan "nagymenő" volt. Ez nagyon rossz szó, talán úgy tudom jobban megfogalmazni, hogy a dalhoz képest én sokkal alárendeltebbnek éreztem magam. Egyszerűbben mondva önbizalomhiány. Hát az bennem nagyon volt. De emiatt egyszerűen nem bírtam hallgatni a dalt, és most így visszagondolva igazából nagyon szerettem a dalt, csak mivel az akkori énemmel nem éreztem "egyenrangúnak" a dalt, ezért nem akartam elfogadni, hogy nekem tetszik a dal. Ezt még nekem is bonyolult megmagyarázni. ^^' Meg hát egy 9 éves gyerek mit ért a szövegéből? De a lényeg az, hogy ahogy telt-múlt az idő, ez az "utálat" kezdett enyhülni olyan dalok után, mint az Ilyenek voltunk, Minden, ami szép volt, Ikon, Végre. Na meg persze én is változtam. ^^' Az első dal, ami igazán tetszett, az 1999-ben az Ismerj fel. Azt nagyon sokat hallgattam. Akkor kezdtem el komolyabban érdeklődni a dalai iránt. Két Ákos kazetta volt ekkor, az Indiántánc, és a Beavatás, amit a nővérem vett még akkor, amikor ezek aktuálisak voltak. Ugyanis a bátyám és a nővérem is nagyon rajongója az énekesnek. Tisztán emlékszem, 1997-ben, amikor megvolt nekünk a Beavatás kazettán, még a 850 forintos árcímke is rajta volt. Úgyhogy ezeket hallgattam. 1999-ben, tehát 4 év kellett ahhoz, hogy beismerjem, hogy nagyon tetszik az Indiántánc, és mindkét albumát sokat hallgattam. De a többi kazettát csak 2000-ben kezdtem el beszerezni a Hűség album megjelenésének hatására. Az I.D.S-nek nagyon örültem, hogy megtaláltam, mert már akkor tudtam, hogy csak limitált példányszámban jelent meg (talán 2000-et adtak ki belőle?). Szépen lassan összegyűlt az összes albuma kazettán, a bátyám volt az, aki valamennyi kiadványt CD-n vett meg. Azóta egy párat én is beszereztem CD-n: Karcolatok, Test, Beavatás, Hűség, A hét parancsszó, meg 4 kislemezt szereztem meg CD-n: Keresem az utam remixek, Mindenki táncol, A szavakon túl, Alig hitted. A szavakon túl CD-t, és a Vertigo kazettát, még 2002-ben az Ákos webshopból rendeltem meg. Hát soha senki nem írta úgy félre a vezetéknevemet, mint ők. Azt már idővel megszoktam, hogy sokan azt hitték, hogy véletlen hagytam le a vezetéknevem két magánhangzójáról az ékezetet, de ők utólag pótolták... A mai napig harapok ezért. De az Ákos webshopban, aki a postázást intézte, az ugyan nem pótolta az ékezeteket, de a vezetéknevemben található r betűt k betűre írta át, és baromi furcsa név jött ki... Különösebben nem akadtam fenn azon, hogy egy betűt félreírtak, de nagyon másképp hangzott a nevem úgy. ^^' Meg a lényeg, hogy megvan. Ákos koncerten egyszer voltam, 2003. novemberében, amikor Békéscsabán volt az Andante turné, hát az valami felejthetetlen volt. Volt egy beszólása, amire a mai napig emlékszem. Az egyik dala alatt elkezdett táncolni (talán a világ legvégén, de nem mernék megesküdni rá), és a dal után valami ilyesmit mondott, hogy örül, hogy megmutathatta a táncképességét, bár azt nem hinné, hogy veszélyt jelentene Magyar népi táncegyüttesre, és ezen mindenki felnevetett. De valami hatalmas buli volt, egy koncerten nem éreztem ilyen jól magam, amíg élek, el nem felejtem. Aztán még volt az Utolsó Hangos Dal koncertturné, aztán ahogy nem hallottam felőle, tényleg azt éreztem, hogy ez volt az utolsó dala... Pláne, hogy újra kiadta az összes albumát, 2005-ben jelent meg az X + I gyűjtemény. Aztán 2006-ban jelent meg a Még közelebb című új albuma, melyre már nem mutattam olyan nagy érdeklődést, mivel akkor kezdtem el fordulni a japán zene felé. Egy párszor meghallgattam, de nem is jött vissza a régi hangulat, úgyhogy itt abbamaradt az Ákos fanságom, és pihent egészen máig.
De most újrahallgatni, nagyon-nagyon jó érzés. És most azt érzem, hogy ahogy egyre több olyan magyar zenét hallgatok, amiket régen szerettem, hogy nagyon jól megfér egymás mellett a magyar és a japán könnyűzene. ^^ Sőt! Én vélek felfedezni zenei hasonlóságot Ákos és Okui Masami (újabb dalai) között! Masami is ugyanezt a fajta progresszív rockot nyomja, csak hát ugye a szöveg másról szól kettejünek. Masami egyszerűbben fejezi ki magát, és ugye más kontinens, más kultúra, a gondolkodás, és a szöveg is más. De szerintem a zene sokban hasonlít.
De aminek még nagyon örülök, hogy próbáltam énekelni egy pár Ákos dalt miközben hallgattam, és meg voltam lepve, hogy kijöttek a magasabb hangok is. O_O Azt hiszem, most értettem meg igazán, hogy mit jelent az, hogy kinek milyen a hangfekvése, ahogy Amina is írta a 2010. októberi Mondo magazinban. Valami ilyesmit kéne japán nyelven is találni, mert teljesen más érzés volt ezeket a dalokat énekelni. És szerintem a karaoke versenyen (vagyis ezentúl énekversenyen) is teljesen más arcomat, és hangomat mutatnám meg. Különben megörültem, amikor megláttam, hogy a Még közelebb albumon van olyan dal, hogy Még közelebb (instrumental), na mondom lehet belőle kfn-t készíteni, csak amikor meghallgattam, akkor döbbentem rá, hogy ez csak egy áthangszerelt, szöveg nélküli zene, úgyhogy a karaoke verzió ugrott... Kár, énekelnék Ákost, és ahogy megnéztem a listát, egy Ákos dalból sincs még kfn. Na de ez nem azt jelenti, hogy nem is lesz. Ha vocalosan is, de csinálok egy pár nem animés kfn-t. ^_^
