Nos, zajlottak az események. Ugyanis majdnem belementem egy olyan dologba, aminek kapcsán, ha nem informálódok, mielőtt rábólintok, szó szerint milliós nagyságrendű károm keletkezett volna. Nem írok konkrét neveket, nem akarok senkit bajba sodorni. Egyébként is tanulság a lényeg.
Többször is írtam arról itt is, hogy írok egy történetet, amit nagyon szeretnék, ha megjelenne könyv formájában. Ez volt az, ami majdnem megtörtént. Ugyanis néha nézelődök kiadók weboldalán, és több olyan is van, amelyik hirdeti, hogy szívesen várják a kéziratokat. Egy ilyennek küldtem el e-mailben az enyémet. Két és fél hét után jött a válasz, hogy kiadásra érdemesnek tartják. Borzasztóan izgatott lettem, szó szerint remegtem, mire látom a mellékelt szerződésben, hogy ez nekem nagyon-nagyon sokba fog kerülni. A részletfizetési lehetőség mézesmadzagként lebegett előttem, de szerencsére nem vagyok annyira édesszájú, hogy csak úgy utána menjek. Inkább megkérdeztem ismerősöket, barátokat, hogy mit gondolnak erről. Szakavatottabbak nem tartották korrektnek, hogy ennyit fizettetnek ki velem, de az aduász egy írónál volt, aki több könyvet is megjelentetett. Írtam neki is, és ő mondta, hogy ezzel a kiadóval semmiképp ne szerződjek le. Mondott dolgokat velük kapcsolatban, és ahogy utánanéztem az interneten, minden őt igazolta. Senki nem javasolta ezt a kiadót. Az anyagi kár mellett az egyik legnagyobb érv ellenük számomra az volt, hogy az ennél a kiadónál leszerződött írókat nem veszi komolyan a könyves szakma. Olyat is megcsináltam, hogy bementem a Libribe, és megkérdeztem, hogy van-e ettől a kiadótól könyvük. Az egész internetes adatbázisukat felkutatta az eladó, de nem talált. Ha volt is, csak évekkel korábban, és elenyésző mennyiségben. Az is gyanús volt a kiadó részéről, hogy nem válaszoltak a felmerülő kérdéseimre és aggályaimra, majd amikor elutasítottam a szerződést, azt is válasz nélkül hagyták.
A másik, ami szintén elgondolkodtatott, amit egyik ismerősöm által küldött link alatt olvastam. Ebben Nádasi Krisz hasonlított össze két kiadót, hogy mennyibe kerül náluk magánkiadásban kiadni könyvet. Ő 100 példányszám / éves eladásban kalkulált. Na most, nekem ennek a többszörösének eladása után ígértek honoráriumot. Tehát, hogy abból a milliós befektetésből valami visszajön. A cikk alatt lévő kommentek is komolyan elgondolkodtattak. Más kiadókat szidtak (ezért sem írok konkrét nevet, mert többen is hasonlóképp csinálják), hogy nem úgy adják át a késznek vélt ekönyvet, ahogy azt az író kérte, az eredmény pedig egy végtelenül igénytelen és csúnya kiadvány. Vannak olyan változtatások, amiket csak plusz pénzért lehet megcsinálni. Érdemes a linken lévő cikket és kommenteket elolvasni, mert nemcsak az anyagi kár óriási, hanem ezektől a kiadóktól nagyon nehéz szabadulni. Olyan szerződéseket kötnek az íróval, hogy a kéziratát éveken át nem viheti át másik kiadóhoz. Tehát minden szempontból hozzájuk vannak kötve.
De nemcsak a kisebb kiadókra lehet ráhúzni a vizes lepedőt. Ha van kommentfelület, amit érdemes olvasni, mert nagyon jó beszélgetések vannak az egyes posztok alatt, akkor a moly.hu kommentjei. Itt alapvetően nagyon jó a közösség, rendszeresen olvasom az engem érdeklő zónákba írt posztokat és a kommenteket. Itt nálam nagyobb könyvolvasók nagy kiadókat is szidnak az igénytelen kiadás és fordítás miatt. Tehát a könyvkiadás problémája sokkal nagyobb. Azok a nagy könyvkiadók, akik felelősséggel adnak ki könyveket, a weboldalukra írják ki, hogy nem fogadnak kéziratot. A 21. század kiadó weboldalán láblécen olvasható, hogy nem tudnak kéziratot fogadni, mert telített a kiadási tervük. A Fumax kiadó weboldalán az elérhetőségek oldalán írja, hogy csak rendeléssel és webshoppal kapcsolatos megkeresésekre reagálnak. Ez is több mint árulkodó.
Tehát a könyvkiadás rettenetesen körülményes, és nagyon veszélyes tud lenni, ha rossz helyre kerülünk. Az az író is, akivel beszélgettem, mondta, hogy minimális azon írók száma, akik ténylegesen megélnek csak könyvkiadásból. Ezt csak elhivatottságból lehet csinálni, elmondása szerint valami anyagiaktól független célt érdemes megfogalmazni, amiért terjesztenéd a történetedet. Én egyszerűen meg tudom fogalmazni a célomat: Nagyon megszerettem a karaktereimet, és szeretném, ha minél többen megismernék és megszeretnék. A másik az, hogy egy olyan történetet mesélek el, ami ugyan idealista, de úgy gondolom, hogy a dolgok akár úgy is végződhetnek, ha belefektetjük a mentális munkát. Karácsony János énekelte az alábbi sort a "Kövess engem" című dalában:
Múltam térképén az aknák mellett járva, átérhetsz még a kettőnk országába.
Valami ilyesmi. De ezt más úton fogom megcsinálni. Leporoltam a Wattpad profilomat, és oda kezdtem el publikálni a novelláimat. Ezeket a történeteket akkor írtam, amikor el voltam akadva a főtörténetemmel, de mindenképp akartam valamit alkotni. Novella formájában megírtam egy-egy karakterem múltjának egy olyan szeletét, ami a fejlődésüket szolgálja. Ezzel is közelebb hozva őket az olvasóhoz. Ezeket egyébként azért nem volt nehéz kitalálni, mert részletes karakterprofilt is írtam az egyes karakterekhez, többek között a múltjukról is. Tehát komolyan foglalkoztam velük. Most úgy gondolom, hogy a Wattpad a legjobb módja annak, hogy minél több emberhez eljusson a történetem.
Még annyit mondanék a fentieket alátámasztandó, hogy nemcsak az a gond, hogy egyre kevesebben olvasnak (emiatt is nehéz elérni azt a példányszámot, amitől honoráriumot kapnék), hanem mert nagyon-nagyon sok könyv jelenik meg, ezért nehéz kitörni. Régen nemcsak azért volt más a könyvpiac, mert sokan olvastak, hanem mert jóval kevesebb könyv jelent meg. Én már csak hallomásból tudom, hogy a szocialista rendszerben szinte minden háztartásban volt Moldova György regény. Olyat viszont tudok mondani, hogy gyerekkoromban, még a '90-es években is több olyan könyvünk volt (apám sokat olvasott, így mondhatni, könyvek között nőttem fel), amit több barátom könyvespolcán is láttam. Ma már azon lepődök meg, ha valaki másnál meglátom ugyanazt a könyvet, ami nekem megvan. Van olyan ház, ahol könyvet sem látok, nemhogy belebotlok pont abba a könyvbe, ami nekem is megvan. Pedig az én könyvespolcom se kicsi.
Tehát, amit én személy szerint javasolnék annak, aki könyvet adna ki: Alaposan gondolja meg, és tájékozódjon, mielőtt bármit is aláír. Kérdezzen ismerősöket, barátokat, akikben megbízik, ők majd útba igazítják. Hálával tartozok mindenkinek, aki nekem segített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése