2024. április 4., csütörtök

Haikyuu!! OST - Cél elérve!

Még az év elején kitaláltam, a Haikyuu!! első évadának 10. évfordulója alkalmából az összes OST albumot meghallgatom 2000 alkalommal. Ez ma sikerrel abszolváltam.

Mondjuk ezt nehéz definiálni, mert nem arról van szó, hogy egy teljes albummeghallgatást számít a Last.fm 1-nek, hanem a rajta lévő dalokat hányszor hallgattam meg. Tehát ha egy albumnak 12 dala van, és meghallgatom az egész albumot, akkor azt 12 meghallgatásnak számolja.

Így az albumon szereplő dalokat együttesen hallgattam meg legalább 2000 alkalommal. Menőség. Szeretem a statisztikákat, mert sok mögöttes információt le lehet szűrni belőle. Ebből például azt lehet leszűrni, hogy 15 éve vagyok tag a last.fm-en, Haikyuu!!-zenével meg 5 éve ismerkedtem meg. És hogy mindegyik album jelen van a minden idők 10 legtöbbet hallgatott album listáján (legszámítva az idén megjelent Gomisuteba no Kessen OST-t), talán jól jelzi, hogy mekkora szerepe van a Haikyuu!!-nak az életemben. És ez már így is marad, amíg élek.

2024. április 3., szerda

Fogyókúrás kukoricasaláta

A kukoricasaláta önmagában is az egészségesebb ételek közé tartozik, de ha megválogatjuk az összetevőket, akkor fogyókúrássá is tehetjük. Most egy alternatívát szeretnék mutatni arra, hogy lehet egy kukoriasaláta tényleg fogyókúrás.

Fogyókúrás kukoricasaláta

Elkészítési idő:

Előkészítés: 5 perc

Hány adagra elég?

Adagok: 1

Hozzávalók:

  • 100 gramm 12%-os tejföl
  • 50 gramm GLOBUS könnyed majonéz
  • fél kávéskanál Mustár
  • 50 gramm Csemege kukorica
  • 1 kávéskanál citromlé
  • csipet Só
  • ízlés szerint Bors

Leírás:

A hozzávalókat egy kis tálba teszem és összekeverem.

------

Igazából már a 300 kalóriás light majonéz is jó választás, sőt, akkor krémesebb is lesz a saláta. De felkaptam a fejem, amikor boltban megláttam a GLOBUS könnyed majonézét. Ezzel behozták az Angliában régóta kapható lighter than light majonézt. Azt gondolom, hogy mind a három majonéznek megvan a maga funkciója.

  • Normál vagy "real" majonéz: A teljes kalóriatartalmú majonéz ideális az étel teljes mértékű élvezetéhez.
  • Light majonéz: Remek alternatíva azok számára, akik tudatosan étkeznek.
  • Könnyed vagy "lighter than light" majonéz: Fogyókúrázóknak, illetve akik nem szeretnének hízni.

Viszont a könnyed majonéznek láthatóan más az állaga, önálló fogyasztásra megítélésem szerint alkalmatlan. Ugyanakkor mártásoknak, önteteknek ad egy majonézes ízt, így azt gondolom, hogy rosszat nem teszünk azzal, ha ízesítésként használjuk.

Halsalátának is felhasználom, ekkor halrudakat teszek a salátába. Mindig 5 db. halrudat sütök meg, azt 160°C-on 20 percig sütöm.

Just do it, Kirby!

Előkerült egy régi fotóalbum, amit még a Nintendo 3DS-sel fotóztam. Annak a konzolnak van egy kiterjesztett valóság (augmented reality) funkciója, ami a Nintendo kézikonzolja esetében azt jelenti, hogy a kamerájával megjeleníti a szobánkat (vagy az a helyiséget, ahol épp vagyunk) és a megfelelő kártyát (melyet a konzolhoz mellékeltek) a konzol alá helyezve megjelenik az a karakter, akinek a kártyája a konzol alatt van.

Természetesen Kirby kártya is volt. Vele azt csináltam, hogy a kamerához tettem Okui Masami: Just do it kislemez borítóját és azzal fényképeztem. Van olyan is, ahol Kirby mintha rajzolna, ami külön jópofa volt, mert a kislemez borítója is rajzolt. (Okui Masami rajza)

Kifejezetten ötletes, mert olyan, mintha a három kisgyerek figyelné, hogy Kirby mit rajzolna.

És hogy ez honnan jutott eszembe? Ezt még valamikor 2011 végén, 2012 elején csináltam. Akkor néztem a Hoshi no Kirby animét, és annak az openingje induló-jellegű. A dal címe is konkrétan Kirby March.

És Okui Masami: Just do it dala is olyan, mintha egy induló lenne. A kettőt meg gondolatban összekapcsoltam, mert egy időben, amikor hallgattam a dalt, az a gondolat járt a fejemben, mintha Kirbyék erre a dalra menetelnének.

Egyébként is nagyon jó szám, nagy kedvenc Okui Masami-tól.

2024. április 2., kedd

Szembesülés a múlttal

Aki figyeli a blogpostok alakulását, az észreveheti, hogy a régi blogpostok száma jelentősen megnőtt. Migrálom át a blogpostokat, az írásaim döntő többsége ebben a blogban lesz. Ma végeztem a 2010-es évi blogpostokkal, és hát nem volt akármi... Azt tudtam, hogy 2010-ben voltam a leginkább grafomán, hiszen ebben az évben költöztem fel Pestre, és olyan nagy reményekkel indultam neki az életnek, mint még soha. Ennek köszönhetően minden le akartam dokumentálni. Végül 375 blogpost lett a vége. Ez több, mint egy post per nap, nagyon eszelős voltam.

Leszámítva a nagy munkát, jó volt folyamatosan visszaolvasni a fontosabb postokat. Így, 14 év távlatából is azt mondom, hogy ez egy jó időszaka volt az életemnek. Ami mindenképp pozitívum, hogy legfeljebb 1-2 helyen volt kellemetlen érzésem egy-egy post olvasása közben. Szembesítés gyanánt is olvastam a postokat, ugyanis néhány 2010 körüli történés sokkal rosszabb emlékként maradt meg bennem, mint ahogy az valóban történt. Visszaolvasva azokat, messze nem volt annyira rossz. Ez az agyam egy hibája, hogy bizonyos emlékeket sokkal rosszabbként tárol, mint amilyenek azok valójában voltak. Azért is alakult át rossz emlékként, mert az azóta eltelt időszakban sokat tanultam, sokat fejlődött a látásmódom, és vannak emberek, abból az időszakból, akikre másképp gondolok most, mint amilyennek annak idején láttam őket. Azóta sokféle embert láttam, így tágult a látóköröm, és a mai tapasztalataimmal más fénytörést kapnak a régről ismert emberek. De ez az én gondolatom, tényszerűen nem tudom, hogy milyenek ők valójában.

De talán, ha már akkor is rendelkeztem volna azokkal az ismerekkel, amikkel most, akkor is vak lettem volna arra, ahogy ténylegesen viszonyultak hozzám. Az igényem arra, hogy kapcsolódjak emberekhez, nem engedte volna, hogy lássam az igazságot. Lukács Liza is megírta a Hogyan szeretsz? című könyvében, hogy az embernek fontosabb az, hogy kapcsolódjon valakihez, minthogy meglássa az igazat vele kapcsolatban. Ezért ragadnak bele sokan egy rossz kapcsolatba, mert legalább van valaki, akihez kötődhetnek. Teljesen mindegy, milyen a kötődés minősége. Ez konkrétan igaz, erre én is példa vagyok. De amióta ezt olvastam is, sokkal kevésbé ítélem el azokat, akik nem látják, nem akarják látni az igazat.

És mert nem ítélem el a magam múltbéli énjét, nem volt rossz olvasni a régi írásaimat. Mégis elindultam egy úton. Elkezdtem felkeresni azokat az embereket, akikkel megszakadt a kapcsolatom. Egyik nagy reményem az, hogy annak ellenére, hogy mind változtunk, azért még meglehetnek azok a közös pontok, amik mentén ismét tarthatjuk a kapcsolatot. A másik ok meg az, hogy nagyon bízok abban, hogy mégsem volt alaptalan az a naivitás, aminek mentén szemléltem annak idején a világot. És csak az agyam kreálja sokkal rosszabbnak azt az időszakot, mint amilyen valójában volt. Ezért örültem nagyon annak, hogy a karaokésok örömmel fogadtak vissza, a MondoConon kicsit többet leszek ott megint.

Ugyanakkor nem tervezem mindenkivel felvenni a kapcsolatot. Az elmúlt évek történései szelekcióra kényszerítenek, de ha rendezni tudom a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akikkel ismét tartanám a kapcsolatot, az nagy örömöt jelentene számomra.

Az biztos, hogy más lenne a kapcsolódás minősége. Ennek egy komoly jele volt az elmúlt napokban, hogy nagy fejlődést tapasztalok az evési szokásomban. Néhány napja ugyanis visszaálltam a rendes evésre. Méghozzá azért, hogy kipróbáljam, hogy meg tudom-e állni azt, hogy a számomra igazán vonzó kajákból se egyem meg az összeset egyszerre. Ennek egyik nagy próbája ma volt, ugyanis Lasagnét csináltam. És csodák csodájára úgy vissza tudtam tartani az evést, hogy itt volt az orrom előtt a tányér a maradékkal. Lasagne egyike azon kajáknak, amiből korábban, ha egy hatalmas tepsivel tettek elém, biztos, hogy megettem az egészet. Ma úgy meg tudtam állni, hogy ne egyem meg a másik felét, csak amikor újra megéheztem, hogy itt volt előttem az asztalon, miközben dolgoztam. Ez azt jelenti, hogy van eredménye annak a belső munkának, amit az évek során fektettem magamba. Mert az evészavar azért van (volt) jelen az életemben, mert a hiányokat evéssel kompenzáltam. És ma egy komoly jelét tapasztaltam arra, hogy van kiút ebből.

Erre alapozom, hogy más lenne a kapcsolódás minősége. Úgy néz ki, igaza volt a pszichológusnak, amikor tesztekkel megállapította, hogy vannak problémák, de nem patológiás mértékűek. Mert tudok egyedül, megfelelő segítséggel gyógyulni. Úgy néz ki, tényleg van út a biztonságos kötődés felé.

2024. március 31., vasárnap

Gyrostál csirkemellfiléből

Gyros az egyik legkedveltebb street food. Én is nagyon szeretem, ezért megtanultam magam is megcsinálni. Szerencsére nem nehéz étel, csupán néhány összetevő kell hozzá. Több módja is van annak, hogy egészségesebbé tegyem magamnak. Ennek egyik eleme, hogy csirkemellfiléből csinálom. Háromféle körettel szoktam enni: Pita, sült krumpli (légkeveréses- vagy forrólevegős sütőben olaj nélkül sütve) vagy rizzsel. Ez utóbbival szintén egészségesebb.

Egész pontosan így készítem el.

Gyrostál csirkemellfilével

Elkészítési idő:

Előkészítés: 30 perc
Sütés / főzés: 15 perc

Hány adagra elég?

Adagok: 2

Hozzávalók:

  • Hús
    • 250 gramm Csirkemell filé
    • 1 kávéskanál Gyros fűszersó
  • Kapros öntet
    • 150 milliliter Görög joghurt
    • 75 milliliter Tejföl
    • ízlés szerint Só
    • ízlés szerint Bors
    • csipet Fokhagyma granulátum
    • ízlés szerint Citromlé
  • Köret
    • 100 gramm Rizs
    • 2 darab Pita
    • 100 gramm Sült burgonya
    • 100 gramm Zöldségkeverék

Leírás:

A húst apró kockára vágom, majd beteszem az előmelegített olajba. Nem teszek sokkal több olajat a kis méretű serpenyőbe annál, hogy elfedje azt, hogy ne legyen a hús túl olajos, de persze ne is égjen oda. Mivel nem szeretem, ha rágós a hús, ezért takarékon jól átsütöm a húst. A gyros fűszersót akkor adom hozzá, ha a húsnak legalább a felülete átsült. Ekkor annyit adok hozzá, hogy elfedje a húst. Így sütöm nagyjából 10 percig, a láng végig takarékon marad. Eközben felteszem forrni a rizsnek a vizet. Nem sózom meg a vizet, mert a fűszersó egyébként is eléggé sóssá teszi majd az egész gyros-t, nemcsak a húst. Ha van lehetőség, jázminrizst főzök. Végül a kapros öntetet készítem el. Egy kis tálba 150 g görög joghurthoz 75 g tejfölt adok, majd annyi szeletelt kaprot, hogy az bőséggel elfedje a joghurtos alap felületét. Két-három csipet borsot érdemes hozzáadni az extra ízért, de sót már csak annak, akik szeretnek sósan étkezni. Nekem a gyros fűszersó bőven elég. Majd ízlés szerint kerülhet rá egy kupaknyi 50%-os citrom ízesítő. Tálaláskor a rizs kerül alulra, rá a hús, harmadikként a zöldség, végül az egészet le lehet önteni az öntettel.

------

Az olajjal és a sóval tényleg igyekszek csínján bánni. Amikor japán nyelvtanfolyamra jártam, Noriko-sensei mondta, hogy a japánok, ha kevés olajban sütnek, akkor tényleg nagyon kevés olajat használnak fel. Ehhez képest, ami mi hívunk "kevés olajnak", az nekik bőséges. Ez akkor eléggé megmaradt bennem, azóta jobban figyelem, hogy ha olajban sütök, akkor a lehető legkevesebbet használjak fel belőle.

Hasonlóképpen a tejföl. Nekem ízlik az öntet alacsony zsírtartalmú tejföllel (12%), de az biztos, hogy sokkal krémesebb 25%-os zsírtartalmú tejföllel. Néha megengedem magamnak azzal is.

Ha egyedül eszem meg, nagyjából a fele marad meg. Ha tudom, hogy megeszem aznap később, akkor csak félreteszem, de ha másnap eszem meg, akkor műanyag tálban lezárva a hűtőben tartom.

Egyébként van úgy, hogy én is gyrosos bódéból veszek magamnak, de ritkán. Nem is tudok hirtelen kedvencet mondani, akkor vettem sokat, amikor Budapesten a XIX. kerületben laktam. Akkor a Kossuth téren, a Kispesti Piacnál van (vagy inkább már csak volt... a Google Maps legalábbis nem mutatja), egy Gyrosos, ahol olcsón adtak finomat. Manapság leginkább a Keleti Pályaudvarnál veszek magamnak a vonatútra. De olyan is van, hogy magamnak csinálom meg, és töltöm pitába a gyrost, ahogy az elárusítóhelyeknél szokás.

2024. március 30., szombat

Karaoke verseny dal feltöltve

Végül egy nap haladék kéréssel sikerült felénekelni a MondoCon karaokeversenyére szánt dalomat.

Tegnap nagyon furcsán működött az AudaCity. Olyat csinált, hogy elindítottam a felvételt, és a mikrofonba sokkal hangosabban szólt a zene. Így az egész visszahangzott, az én énekem meg alig hallatszott. Ilyet soha nem csinált még, nem is tudtam, hogy mi van. De mivel erre semmi megoldást nem találtam, ezért kértem Mystráéktól segítséget. Tegnap fel kellett volna tölteni a dalt, de máig adtak haladékot. Meg néhány tippet. Szerencsére ezek közül egyikre sem volt szükség, mert ma ugyanúgy normálisan működött az AudaCity, mint korábban bármikor. Tegnap épp berágott, rossz kedve volt, azt nem akart együttműködni.

Mondjuk az érdekes volt, hogy tegnap, amikor először próbáltam meg felvenni a dalt, akkor jól ment. Csak azért kellett leállítsam, mert nagyon hamis voltam az elején. Épp nincs rendben a torkom, de szerencsére csak enyhe mértékben. De emiatt kíméltem a hangomat, és csak tátogva követtem a dalt, amikor a ritmikáját próbáltam megtanulni. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy könnyű dalnak gondoltam, szokni kellett nemcsak a ritmusát, hanem a dalszövegben két olyan szó is van , amit úgy ismételgettem magamban, mintha beszédtechnikát tanulnék. Az egyik az "uchiakeatta" a másik a "toumawashidattakedo". Még hogy csak a német nyelvben vannak hosszú szavak... A második szót úgy szótagolgattam magamban, kerestem a különböző részeket, hogy tudom könnyen kimondani. Az első szóban az volt a nehéz, hogy két szótagban is van két magánhangzó egymás után, ami jelen tudásom szerint eléggé ritka a japán nyelvben. Amikor gyakoroltam, módszeresen elhagytam mindkét "a"-t, és "uchiketta"-t énekeltem. Aztán úgy szótagoltam magamban, hogy észben tartsam, hogy van még plusz két a betű is a szóban.

A végeredmény nem lett tökéletes, de vállalható. Vannak hibák, szótévesztések, egyszer még el is csúszott a hangom, de ez arra, hogy jelentkezzek, elég lesz. Van még 4 hetem begyakorolni a dalt. És ha a torkom is teljesen jól lesz, nem lesznek erőltetettek a magas hangok. Mert ez is hiba volt. Viszont azt örömmel konstatáltam, hogy mennyire jól ment ma első próbálkozásra. Belém rögződött a ritmus, tudtam, hogy mire számítsak, így már egyáltalán nem okozott nehézséget. Ráadásul az AudaCity is rendben működött, úgyhogy azt a néhány hibát leszámítva flottul ment az ének.

Kap egy kis ismertséget a Bakuten!! Most újráztam az animét, és pont ma, a movie-val fejeztem be. És nagyon szeretem. Tegnap is megkönnyeztem az utolsó részt, amikor szegény Shotaróra ráhozták a szívbajt, hogy végül rosszabb helyen végzett a csapat. De kiderült végül, hogy maradtak ezüstérmesek. Shotaro meg nem tudta volna elviselni, ha miatta ér el rossz helyezést a csapat. Ma is a movie, csodálatos volt. Számomra telitalálat ez az anime, mert jó a csapat, a karakterdizájn is olyan, hogy hitelesen ábrázolja a karakterek érzelmeit, a dramaturgiája is remek. Úgyhogy még tízszer, ötvenszer, de sokkal inkább százszor fogom még újrázni az animét. Nem hiszem, hogy jön anime, amelyik elvenné a Bakuten!!-től a bronzérmet az örökös anime toplistámon.

Egyszemélyes fuvarcég ingyen, hosszú határidővel szállítást vállal

Ahogy megjelent a JYSK weboldalán a VOJENS gaming szék 50%-os kedvezménnyel, tudtam, hogy ez nekem kelleni fog. De nem tudtam azonnal megvenni, mert nem volt egy darab sem belőle a békéscsabai üzletben. Így rendelni tudtam csak. De mivel két hét után sem érkezett meg, ma délelőtt elmentem, megérdeklődni, hogy mi a helyzet. Pont ma hoztak belőle! Tegnap este néztem a weboldalt,  akkor még nem volt, úgy tűnik pont ma jött új áru. Így ma megvettem, és saját magam gyalog hazacipeltem.

15 kg-ot 1 km-en át cipelni... Nem volt egy leányálom. Mivel nem volt az oldalán olyan vágás, hogy meg tudjam fogni, ezért egyik oldalt alulról kellett tartsam, hogy valahogy tudjam vinni. Nehéz volt, de többször megálltam kicsit pihenni. Az egyik forgalmas átkelőn tovább álltam. Menjenek nyugodtan a kocsik, nekem is jobb volt pihenni. De itt van.

Rendesen megmerevedtek az izmaim, úgyhogy nem is raktam azonnal össze, kicsit pihentem. Még azon gondolkodtam, hogy esetleg biciklivel hozhattam volna el, de esélytelen. Akkora hatalmas a csomag, hogy azt sehogy nem tudtam volna úgy a nyeregre tenni, hogy nagyjából tudjam is tartani, és tudjak is haladni. Tehát még mindig ez volt a legjobb megoldás. Jogosítványom meg autóm továbbra sincs, de az az igazság, hogy egyre inkább érik bennem a gondolat, hogy megcsinálnám. Nagyon drága, de cserébe nyernék vele egy nagy adag függetlenséget.

Sikerült egyedül összeszerelni. Szerencsére már egyáltalán nem vagyok annyira béna ilyen összeszerelési munkákban, mint 12-13 éve, amikor először vettem a JYSK-ből könyvespolcot. Világéletemben rossz volt a kézügyességem. Lassan jár a kezem, de aggyal is nehezen jöttem rá az összeszerelés logikájára. Ebben fejlődtem az utóbbi években, és ezt ahhoz képest egész gyorsan sikerült összerakni. Az eredmény?

Kiváló, fantasztikus, de még nem 100%-os. Az megvan, hogy a magasságot hogyan tudom állítani, de arra nem jöttem még rá, hogyan tudom a háttámlát dönteni. Soha nem volt ilyen székem, úgyhogy nekem az ülés alatti fogantyú-szerűség is valami idegen az űrből, rá kellett jöjjek, hogyan működik. Ha valami hasonló irodaszéken ültem munkahelyen, akkor is mástól kértem segítséget, állítsa be gyorsan, aztán maradjon úgy, amíg ott dolgozok.

De tulajdonképpen így is kényelmes. Jó rajta ülni. Azért is akartam egy normális széket, mert abban bízok, mert egy ilyen széken végre normálisan fogok ülni. Az előző szék már egyébként is szétesőben volt, ráadásul mániám, hogy vagy az egyik lábamat felteszem magam mellé a székre, vagy hintázok a széken. Jaj, a hintázás... Az mindig mániám volt, már általános iskolában is. Most is hallom, ahogy az osztályfőnököm rám szól, hogy ne hintázzak. Aztán meg döbbenten néztünk magunk elé, amikor leesünk a székről. Nem tudom miért, de ezen most nagyon nevetek.

Hát miért ne vehetnék egy ilyen széket magamnak, amikor ma nem akárkinek van születésnapja!

Hayashibara Megumi ma 57 éves !!!

Ő, aki 2006-ban megreformálta a zene fogalmát! 18 éve ismerem és szeretem őt! Dalai és seiyuu-i munkássága számomra örök érvényű, sőt talán még többet ér ma, mint akkoriban, hiszen annak fényében értékes számomra a munkássága, hogy az elmúlt 18 év során sokat változtam és fejlődtem. És itt van velem. Itt él a szívemben! Most is rácsodálkozok, hogy el tud varázsolni a dalaival. Még most is! Az egész diszkográfiáját töviről hegyire ismerem, ennek fényében bizton állíthatom, hogy amíg élek, szeretni fogom a dalait.

Ezek a kislemezek is mind egytől egyig mesterművek! És természetesen a My Anime List emléke nélkül nem lehet teljes a születésnapi köszöntő.

Ennek örömére ma én is Hayashibara Megumi maratont tartok. Egyszerre egymás után meghallgatom a Slayers MEGUMIXXX és a VINTAGE DENIM válogatásalbumait.

Az egyik legnagyszerűbb dolog, amit köszönhetek neki, és ezért szeretem őt annyira, mert ő volt az első olyan előadó 2006-ban, akitől azt hallottam, hogy jelentősen eltér a nyugati trendektől, és azt énekel, amilyen ő maga is legbelül. És azért, mert a saját stílusában ennyire tetszett, sokat tanultam tőle önmagam felvállalása tekintetében. Ez az, amiért Hayashibara Megumi-nak örökké bérelt helye lesz a szívemben. Nagyon fontos úton indított el, ami messze nem volt buktatóktól mentes, de nagyon hálás vagyok azért, amiért ilyen énekesnő kísért el a dalaival életem útján. Hayashibara Megumi-nak tudnia kell, hogy nagyon értékes, amit csinál, és ő már életében legendává vált!

És persze CD-im is vannak tőle, jelenleg így néz ki a gyűjteményem tőle.

Ezeknek a CD-knek nagyon fontos helye van a gyűjteményemben. Hayashibara Megumi mindig is a legnagyobb lesz, aki nemcsak a zenéről alkotott gondolkodásomat reformálta meg, hanem ő egy emberként sokat tett azért, hogy a japánokról is egy sokkal pozitívabb képem legyen, mint korábban valaha volt. Biztos vagyok abban, hogy ilyen csodálatosan szép tavaszi napon látta meg a napvilágot, mint amilyen ma van itt. (25°C, felhőtlen égbolt)

Így hát...

Isten éltesse a valaha élt legnagyobb seiyuu-t, Hayashibara Megumi-t!!!

2024. március 28., csütörtök

Elfogadott jelentkezés

Ma igazán grafomán vagyok. De ha van miről írni, írok akár egy nap 10 blogpostot is.

Nagy örömömre szolgál, hogy elfogadták a jelentkezésemet a karaoke versenyre. :) Így lehet jelentkezni AI által generált karaoke dallal is. Ami viszont meglepett, hogy nemcsak a jelentkezés zárul le holnapig, hanem a felénekelt dalt is holnapig kell feltölteni. Mondjuk én voltam az, aki az utolsó napokban jelentkezett. A versenyre már március 1-től lehet jelentkezni. Láttam is a kiírást, és az az igazság, hogy már korábban is gondolkodtam azon, hogy jelentkezhetnék, de nem tudtam eldönteni, hogy melyik az a dal, amelyiket szeretem, és jól is áll nekem. Aztán pár napja egyszer csak eszembe jutott a Bakuten!! ending. Hát ez fantasztikus! Szeretem is a dalt, megy is, tehát van vele esélyem. Csak holnap estig be kell gyakorolni, hogy egyáltalán vállalható szinten fel tudjam énekelni. Aztán tovább készülni a versenyre.

És örültem a szíves viszontlátásnak. :) Úgyhogy lehet AI-karaokét csinálni, szívesen látnak viszont, úgyhogy ismét gyakrabban fogok karaokéról írni. Megyek is gyakorolni.

Az első gondolatok az új Paradox Live dalokról

Néhányszor meghallgattam a Paradox Live 3rd album "ANTHEM"-et, és összefoglalnám a gondolataimat a rajta szereplő új dalokról.

Alapvetően azt lehet mondani, hogy most mindegyik csapat engedett a minőségből. Aki követi az aktualitásokat, az tudhatja, hogy már a második évad rapháborúja, a Road to Legend is véget ért, megvan a győztes. Az új dalok pedig lényegében már csak bónuszok az albumra. Nagyjából olyanok is, mintha egy gálaműsorra készültek volna. Most senki nem erőltette meg magát, most senki nem akart nagyot alkotni. Nagyjából erről árulkodik az albumborító is. Most buli van, most lazítanak. Ennek következtében a dalok is most inkább egyszerűbbek, felejtősebbek lettek.

Sőt, a poén az, hogy a legjobb dalokat pont az a két csapat szolgáltatta, akiket a legkevésbé szeretek az egész projektben: VISTY és 1Nm8. Mert ők az idol banda, akik egyébként sem helyezik magasra a lécet, így nekik nem kellett ereszkedni. Tehát ők ebben az alacsonyabb minőségű dalokban mozognak otthonosan, és érdekes mód, pont ők azok, akik egész jó dalokat dobtak össze. De van azért annyira jó a többi dal is, hogy idővel a Paradox Live projekt része lesz majd nálam.

Az biztos, hogy sokat fogom hallgatni az albumot, hiszen ez az összes második évados dalt tartalmazza. Három lemezből áll összesen az album, az első két korong összesen 38 dalt tartalmaz. És nagyon jó az összes második évadot egymást után hallgatni. Nagyon várom, hogy elkészüljön az anime a második évadból is, biztos, hogy nagyon jó lesz. Egyelőre még nincs infó róla. Az album az egyik legtöbbet hallgatott lesz ez nálam idén, ebben biztos vagyok.

A harmadik lemezen pedig vadodatúj voice drama hangjátékok hallgathatók. Ezekbe még épp csak belehallgattam. Érdekes volt hallani, hogy az AMPRULE kezdte, és meglehetősen rossz hangulatban voltak. Mondjuk nem csoda: Ha élhetek ilyen kifejezezéssel, tökutolsók lettek a párbajban. Ahogy néztem a Fandom oldalt, nagyon sok ponttal maradtak el még a 7. helyezettől is. Amit egyrészt értek, mert mégis csak a BAE ellenében alakultak meg (a BAE-vel szembeni rap párbajban csúnyán alulmaradtak), másrészt sajnálom, mert nagyon bírom a stílusukat. Pont azt szeretem bennük, hogy nem kell komolyan venni, amit mondanak, mégis nagyon átjön ez az arisztrokratikus rap feeling. Bár az egyszerűsített hangszerelés némileg ront az összképen, azért egy ALI PROJECT színvonalú zenére rappelni hatalmas dobás lenne. Az biztos, hogy az AMPRULE seiyuu-i (Inoue Marina és Okiayu Ryotaro) remek munkát végeztek.

Örülök, hogy végre megjelent az összes Paradox Live 2. évadának dala egy albumon. Igazán méltó kiadványt vehetünk a kezünkbe, érdemes hallgatni a dalokat.

Szegeden városnéző túrán és moziban

Ahogy írtam reggel, ma Szegeden voltam. Eredetileg Pestre akartam menni, de annyira nem volt ötletem, hogy hova mehetnék, amitől érdekes lenne az ottlétem, hogy végül elengedtem a dolgot. Akkor találtam ki, hogy Szegedre megyek, amikor láttam, hogy a Cinema City-ben, hogy szerdánként kedvezményes nap van. Ilyen nincs Békéscsabán a Center Moziban, csak 12 év alatti gyerekjegy van. Ennek következtében a kedvezményes napon olcsóbb a Cinema City-ben a jegy, mint a Center Moziban normál napon.

Mivel korán ébredtem fel, ezért a 7.47-es vonattal mentem Szegedre. Az út nagyjából rendben volt, de egyébként nem nagyon szeretem a Békéscsaba-Szeged vasútvonalat, mert a pálya eléggé rossz állapotú, régi fajta vonat jár, ezért nem is jár gyorsan, illetve Orosházán szokott állni, mert ott várja be az ellenjáratot. De az út összességében rendben volt.

Ritkán járok Szegedre, de akkor mindig rácsodálkozok, hogy mennyire szép és barátságos város. Azért is jöttem már korán, mert akartam egy kicsit sétálni is a városban. Nem emlékszem arra, hogy valaha is láttam volna korábban, de akkor úgy mondom, hogy most vagyok életemben először úgy a Dóm téren, hogy megnézem magamnak.

Ilyen gyönyörű templom mellett csak úgy elsétálni, nagyon jó érzés volt. Nyugodt is, épp csak néhány ember volt akkor ott. Jó volt itt kicsit megpihenni. Szerintem gyakran járnék ide, ha szegedi lennék. Egyébként annyi az össz emlékem a Dóm térről, hogy amikor gyerekkoromban Monopoly-ztunk, akkor mindig összekevertem az egri Dobó térrel.

És ha már közel van a Tisza-part is, akkor sétálok ott is egyet.

Nagyon szeretem a vízközelséget, ezért számomra telitalálat volt. Megnyugtat, ellazít, a hullámzása, morajlása inspirál.

Illetve a közben van a Móra Ferenc múzeum, annak is nagyon szép a tere.

Azon gondolkodok, hogy nem tudok olyan nagy teret mondani Békéscsabán, ami ennyire inspiráló. Van a Szent István tér, amit szépen megcsináltak, meg legfeljebb a Csabagyöngye Kulturális Központ, de ezeket leszámítva nem jut eszembe olyan tere a városnak, ahol lehet pihenni, lehet gyönyörködni a kilátásban. Valószínűleg függ attól is, hogy egy város mennyire épít a turizmusra. Szegedet önmagában az is megkülönbözteti Békéscsabától, hogy egyetemi város, így a fiatalok számára amennyire lehet, igyekeznek vonzóvá tenni. És akkor ott vannak a fesztiválok, ami további fiatalokat vonz a városba. Békéscsabának semmi ilyesmi nincs, pedig az ilyen építkezések, terek azért is jönnének jól egy városnak, hogy a lakói otthonosabban érezzék magukat, több lehetőségük legyen a pihenésre, kikapcsolódásra. Azt gondolom, hogy ez is egy ok arra, hogy miért Békés megye lakossága fogy a leggyorsabban. Utánunk már csak Románia jön, ez sem segíti a cégeket, hogy ide jöjjenek.

De még mielőtt nagyon megszakérteném azt, amiről nem sokat tudok, folytassuk szegedi sétánkat. Ezután a Szeged Plazába mentem, mert ott van a Cinema City. Hosszú volt a séta a Kossuth Lajos sugárúton, de így is 12 óra előtt nem sokkal érkeztem meg. Mivel a mozi 12.30-kor nyit, ezért volt időm, kicsit szétnézni. Arra emlékszem, hogy 2001-ben jöttem ide többször, mert ekkor még nem volt Békéscsabán se Csaba Center (azt ebben az évben később adták át), se Media Markt (csak 2007-ben nyitottak nálunk üzletet), így nekem akkor nagy dolog volt egy ilyen üzletközpontba betérni. Utána sokáig nem is voltam, nem is emlékszem már hogy nézett ki annak idején. Biztos, hogy az elmúlt 20+ év alatt sokat dolgoztak rajta. Szép, benéztem a Libribe és az ALDI-ba, gyorsan eltelt az idő.

Nyitáskor vettem meg a jegyet a Dűne második részére. Aztán bent várakoztam. Volt ülőhely, így kényelmesen el tudtam foglalni magam. Ami a filmet illeti, összefoglalnám a véleményemet, de szeretném leszögezni, hogy ezek inkább első gondolatok. Ahhoz, hogy mélyebben kifejtsem a véleményemet, többször meg kell nézzem a filmet, meg a könyvet is el kell olvassam hozzá.

Az mindenesetre hasznos volt, hogy többször megnéztem az első filmet, mielőtt beültem volna a második részre, mert így legalább tudom, hogy honnan indulunk. Megvettem ugyanis az első filmet DVD-n és Blu-ray-en, így volt lehetőségem megnézni.

Összességében nagyon tetszett. Mondjuk az első 20-30 percben olyan érzésem volt, hogy ez egy olyan "átmeneti" film lesz, mint a Gyűrűk Ura: A két torony volt. Emlékszem, a Gyűrűk Ura trilógiából a második film volt, amit előszor láttam még annak idején, 2002 végén a moziban, és az első filmet nem látva, nem tartottam annyira érdekesnek. Ezért is kerültem relatíve későn a Gyűrűk Ura világába. Csak az első filmet megnézve értettem meg, hogy mi is történik a második filmben. A Dűne esetében viszont elég gyorsan felpörögtek az események. Végig ott volt a feszültség, végig vártam, hogy mikor csap össze a két tábor. Az egyik, amit kiemelnék, a magyar szinkron. Kiváló munkát végeztek a szinkronstúdióban. Nemcsak a szinkronszínészek, hanem a hangmérnök is. A hangerő váltakoztatásával remekül érzékeltette az adott szituáció súlyát. Az volt a kedvencem, amikor mintegy belső hangként két különböző hang szólalt meg egyszerre, mintegy sugallva, hogy ott az adott szereplő nem tűr ellentmondást. A másik, amit mindenképp kiemelnék, az Timothée Chalamet színészi játéka. Végig elhittem neki azt a személyiségváltozást (fejlődésnek még nem mondanám), amin a történet során Paul Atreides keresztül ment. Hogyan lett egy... ha nem is feltétlen ártatlan srácból, de egy tapasztalatlan, kissé naiv fiatalból, az a tudatos és magabiztos vezető, aki rájön arra, hogy akár manipulálhatja is a csapatát. Az egyedüli, ami nem tetszett, vagy jelen tudásom szerint feleslegesnek tartok, az a szerelmi szál, ami Paul és Chani között bontakozott ki. Amit eddig láttam a filmből, nem világos számomra, hogy miben vinné előre a történetet. Inkább tűnt egy intermezzónak, hiszen Paul úgyis elveszi az uralkodó lányát. De elképzelhető a következő filmből / könyv további történéseiből ez kiderül.

Tehát összességében nagyon jó érzésekkel jöttem ki a moziból, konkrétan azt érzem, hogy most tudtam igazán magamévá tenni a Dűne világát. Örülök, hogy megvan az első film, és a második is, ha megjelenik, biztos meg fogom venni.

Ezután Szeged-Rókus állomásról mentem haza. Jó nap volt, határozottan érdemes volt sétálni egyet a városban, utána filmet nézni. De a következő filmet majd Szolnokon fogom megnézni. Most láttam csak, hogy Szolnokon is van Cinema City, legközelebb oda megyek. Nem tudok arról, hogy Szolnoknak van-e bármi olyan látnivalója, mint Szegednek a Dóm tér, de majd szétnézek neten, és hasonlóan egy sétával egybekötött mozizást tartok majd ott.

A Szegedről készített képeket itt meg lehet tekinteni. Mivel mániám a vasútállomások fotózása is, így néhány település megállója is látható az albumban.