A nagy mélység

Befejeztem ma a Grand Blue-t. Érdekes volt megnézni mindenképp abból a szempontból, hogy ugyan értettem, hogy miért nem ajánlották nekem azok, akik ismernek, de azt gondolom magamról, hogy lettem annyira rugalmas az elmúlt évek során, hogy azokat az animéket is jól kezeljem, amikkel esetleg nem tudok azonosulni. Bár igaz, nemrég írtam olyan animékről, melyek alaposan kikezdték a rugalmasságomat, de érdekesmód a Grand Blue még belefért.

Bár maradt 6 pont, mert azért ambivalens érzéseim vannak az anime kapcsán. Egyrészről azt gondolom, hogy ez az örökös marháskodás, mások heccelése, ha gondolatban is, de kihozhatja a nézőből a benne megbúvó gonosz énjét. Volt néhány csíny, amiben én is benne lettem volna, sok jeleneten jót nevettem. Főleg a reakciók miatt eltorzult arcokon. De például emlékezetes volt számomra az a jelenet, amikor Iori-nak nem tetszettek azok a szobák, melyek falai tele voltak lányok képeivel mindenféle erotikus pózban. Hát erre csak egy magyarázat lehet: Biztos azért nem tetszik neki, mert meleg, tegyük hát abba a szobába, amely tele van pasis képekkel. Iori természetesen nagyon ki volt akadva, mert nem erről van szó. Meg sok jó poén volt még emellett. De az is tetszett, hogy lányok nem akadtak ki a fiúk meztelenségén, szexuális poénjaikon és nem játszották meg az álapácát, hogy undorító perverz állatok, és felrúgták őket a csillagos égig. Bár az is igaz, hogy egyetemistákról van szó, úgyhogy azért eléggé csúnya lenne, ha 20 év körüli lányok ilyenen kiakadnának.

De azért volt néhány dolog / jelenet, ami nem tetszett. Két jelenetet tudnék kiemelni, amit erős túlzásnak érzek. Az első az 1. részben volt, amikor a fiúk seggrészegre isszák le magukat, és társaik valami átlátszó itallal akarnak rajtuk segíteni. Az az átlátszó ital persze nem víz volt, hanem 96%, szinte teljesen vegytiszta alkohol. Természetesen az italozással nincs gondom (módjával), de az alkohollal való ilyen játékot akkor sem tudom tolerálni, ha egyébként minden egyes epizód elején ki van írva, hogy ez csak a poén, senki ne vegyen komolyan semmit belőle. Rendkívül veszélyes játék az alkohol, és itt ugyan "megoldották" hánykolódással, de a való életben egy ilyen esetben az csak a szerencsésebbik véglet, ha valaki a toxikológiai osztályra kerül, és átesik egy alapos gyomormosáson. De az sincs kizárva, hogy lennének, akiket a hullaházba vinnének el. Engem legalábbis biztosan, mert én nagyon rosszul bírom az alkoholt. A másik, ami nem tetszett az a 8. részben, amikor az egyik srác (nem tudom már melyik), szexuális együttlétre készült egy lánnyal. Mondjuk magának is köszönheti, hogy áldozat lett, mert felhívta a többi fiút és hallatta a lány hangját is, hogy heccelésképp jelezze a fiúknak, hogy mire is készül. Ez persze sértette a többi srác egóját, egyből a fiú háza elé mentek, hogy minden eszközzel megzavarják a légyottot. Ez is olyan, amit nem tudok tolerálni. A szex az 2 (vagy adott esetben több) ember intim együttléte, ott kívülállónak semmi keresnivalója nincs. Meg igazából engem a sok meztelenség is zavart. Akármennyire is jól kezelték a lányok a fiúk ruhátlanságát, azért én is úgy vagyok vele, hogy ha nincs szexuális indíttatás, akkor öltözzön fel.

Nagyjából ennyi gondolatom van az animével kapcsolatban, természetesen maga a "búvárklub" csak körítés volt, hogy legyen valami, ami összeköti a fiatalokat. Bár a körítésre szükség is volt, ugyanis az sem tetszett, hogy a fiatalok között semmilyen barátságot nem éreztem. Az egész olyan volt, mint egy "nyílt" valóságshow (tehát például nem egy villába összezárva), ahova kiválasztottak 4 fiút és 4 lányt, és szórakoztassák a nézőket a saját marháskodásaikkal. Voltak benne jó dolgok (néhány poén, és gonoszság), de alapvetően túlértékeltnek tartom az animét.

Karácsony János: James

1997 őszén, mielőtt megjelent volna az LGT nagy visszatérő albuma, a 424 Mozdonyopera, mindegyik tag (kivéve Solti Jánost) megjelentettek egy-egy stúdióalbumot. Presser Gábor és Karácsony János szinte egyszerre, 1996 decemberében, Somló Tamás kicsit később, 1997 márciusában jelentette meg szólólemezét. Egy biztos: Mindhárom album olyan szinten kiválóra sikeredett, hogy nem is említhető egy lapon a ’90-es évek tömegzenéivel. Most Karácsony János albuma kerül fókuszba.

Tervbe volt véve, hogy írok erről a lemezről is, aztán spontán jutott eszembe mára az albumról írni. Csak később esett le, hogy megérte máig várni vele, ugyanis ma van Karácsony János születésnapja! Isten éltesse! Azt gondolom, hogy méltó megemlékezés az énekes legjobb stúdióalbumáról, a James-ről írni. Változatosabb lett ez az album, mint az 1986-ban megjelent Az időn túl. Szövegileg több témát érint, és mivel a dallamban tetten érhető a szöveg mondanivalója, ezért színesebb az album. Ezek a színek szerencsére harmonizálnak egymással, és mindegyik dalban kihallható Karácsony János pozitív személyisége, de ez az a fajta pozitív gondolkodás, ami még bőven hallgatható bárki számára. Nem az a kényszeres pozitív gondolkodás, amit egyre többen vallanak magukénak. Ami már azért frusztrálja, vagy inkább nyomorítja meg az embert, mert akkor is komolyt kell erőltetni az arcára, amikor legszívesebben üvöltene a fájdalomtól. Van ezen az albumon is egy-két giccses dal (pl.: Újra gondolj rám), de azokra rá lehet mondani, hogy miért is ne engedhetnénk meg néha, hogy túláradjon bennünk a szerelem, és írhatnánk erről szöveget, ha emellett ott van például a “Késő” című dal, ami lényegében arról szól, hogy volt lehetőséged arra, hogy szeress engem, de te nem éltél vele, eltékozoltad, most már késő megbánni, amit tettél. A zene dinamikája, a fájdalom lüktetése nagyon átjön, az lett a legerősebb dala az albumnak.

És milyen más témák jelennek meg az albumon a szerelmen kívül? Szó van a zene szeretéről, annak erejéről (A zene, Hadd szóljon), a kemény munka gyümölcséről (Végre megvan), kicsit nosztalgiázunk a “Valami történt” című dalban, de az egyik leghatásosabb, leggyönyörűbb dal az albumon a “Mese”, mely a gyereknevelésről szól, az értékrend átadásáról, mely által a gyerekből olyan felnőtt lesz, aki értékes tagja lesz a társadalomnak. Gyönyörű képi világgal énekel Karácsony János a gyereknevelés minden öröméről, fájdalmáról, melynek végén a felnőtté érett gyerek a maga útját járja, hátizsákjában azokkal az értékekkel, melyeket a szüleitől kapott. A zene is csodálatos, már gyerekkoromban is átéreztem a szöveg mondanivalóját.

Karácsony János, mint gitáros, ezáltal a dalokban is a húros hangszer dominál, de nagyon érződik a többi zenész közreműködő munkájának értéke. Itt van Presser Gábor is, aki nemcsak a tőle megszokott magas színvonalon zongorázik, zenél, hanem az “Újra és újra” című dalban énekével is közreműködik, emellett három dal zenéjét ő írta. De hallható Solti János dobjátéka is, ahogy Horváth Kornél az ütőhangszereivel is hozza a Zorán koncerteken a tőle megszokott magas nívójú hangszeres játékot. És ne feledkezzünk meg Sztevanovity Dusán szövegeiről, akitől, ahogy megszokhattuk, választékos kifejezéssel mondja el a gondolatait, ugyanakkor mindenki számára értelmezhető képi világgal színesíti a szövegeit.

Tehát az album zeneileg szinte teljesen hibátlan. A borító az, ami eléggé hanyagra sikeredett. Még épp belefér az egyszerű, de ötletes megoldásba, hogy a háttér színátmenettel változó. Vagyis inkább olyan, mintha egy falat jobb-felső sarokból megvilágítottak volna, és úgy sötétedik, ahogy távolodunk tőle. Bár valami ötletes dizájn szerintem jobban mutatott volna az albumon, de amellett semmiképp nem lehet elmenni, hogy hibásan van a borítón a szöveg. Hiányzik a “Mese” utolsó nagy versszaka, helyére a “Valami történt” dal szövege került. Majd ha lapozunk, ugyanúgy a “Valami történt” szövegét olvashatjuk, ezúttal nagyobban. Ahogy a “Hadd szóljon” szövegében “figyel” helyett “ügyel” van írva. Mintha félkész állapotban adták volna ki a borítót, egy lektor mindenképp jó lett volna, aki észreveszi az ilyen hibákat.

A borítót leszámítva kiváló album, melyet most, 2020-ban is élmény hallgatni. Ez az album egyébként volt promotálva: Készült videoklip a “Ringass Ringass még” című dalból, reklám is volt látható, így én magam is tudtam a létezéséről. És nem sokkal megjelenés után meg is lett nekünk, így gyerekkori emlékeket is idéznek az dalok. De örökzöld mivoltát nemcsak az erősíti, hogy a jelenemben is nagyon jó érzés hallgatni a dalokat, hanem azáltal, hogy felnőttként jobban tudom értelmezni a szöveget, csak még értékesebb lett az album. Annak ellenére, hogy promotálva lett, nem került fel a MAHASZ album eladási listájára, és interneten is alig-alig lelhető fel információ. Tehát nem maradt meg a köztudatban, ezért nekünk, rajongóknak kell tenni arról, hogy végre megkapja a neki kijáró ismertséget. Márpedig egy olyan album, mely zeneileg és szövegileg is értéket közvetít, ezáltal erősíti a magyar zenei palettát.

Zene: 10/10
Ének: 9/10
Szöveg: 10/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 5/10
Hangulat: 9/10

+ Minden szempontból magas minőséget képvisel
– A borító hanyag munka

94%

Animék, amik még az életkedvemet is elveszik

Ritkán írok manapság animékről, pedig a mai napig nézem őket, csak nem áll össze a fejemben olyan komplex gondolat, amit érdemesnek tartok kiírni magamból. Most sem lesz komplex, csak kiírom az érzéseimet. Nem tudom, hogy mi van velem, de az utóbbi időkben több olyan anime is megtalált, amit nem tudtam jobbra értékelni 1 pontnál.

A Suzumiya Haruhi no Yuuutsu-ról már kiírtam a gondolataimat, aztán meg akartam győződni arról, hogy miért annyira népszerű a Hunter × Hunter, de 20 rész után akkora lendülettel hajítottam ki (értsd: tettem a dropped listába), hogy kondenzcsíkot húzott maga után. Maradjunk annyiban, hogy ha van is mélysége az animének, ahogy többen is mondták, de az egész történetmenet, és az események nagyon nem nekem van kitalálva. Nem látok semmi barátságot, semmi csapatszellemet, csak néhány pszichopatát, akik vagy előszeretettel törik ki a másik karját, vagy pókerarccal hagyják a másikat veszni hagyni. Na most, lehet, hogy arról van szó, hogy aki Hunterré akar válni, annak ez az útja, meg kell tanulnia érzéketlennek lenni, de ha erről van szó, akkor nagyon nem vagyok erre kíváncsi, és nem akarok Hunter lenni. Mert nem az, hogy elgondolkodik azon, hogy morálisan helyes-e ilyet csinálni, vagy megéri-e az egész, hanem teljesen érzelmek nélkül, mint egy pszichopata. És ha erre nem volt példa 20 rész alatt (hogy hezitáljon a tettén), akkor ott az én szemszögemből nagyon komoly bajok vannak. Innentől kezdve az anime nem nekem való, és engedtessék meg, hogy kérdőre vonjam, hogy miért is van annyira magas átlaga My Anime List-en.

A másik, amit most kezdtem el, és ugyan, csak 2 részt láttam belőle, de mivel nagyon nagyon úgy néz ki, hogy az egész anime ezen a színvonalon marad, mertem neki 1 pontot adni. Ez pedig a Kono Subarasii Sekai ni Shukufuku wo! Nagyon népszerű, főleg a fiúk körében (lehet sejteni, hogy miért), de elvileg paródia akarna lenni, de hogy még mosolyra sem állt a szám, az is biztos. Mivel paródia akarna lenni, ezért maga a történet sem komoly, de a karakterek sem. Csak mivel semmi vicceset nem látok az animében, ezért nemcsak hogy nem tudom élvezni, amit látok, hanem konkrétan olyan érzéseim támadtak az animét nézve, hogy én egy semmirekellő hikikomori vagyok, akinek nincs saját élete, és mindent megnéz, ami japán animáció. Azt gondoltam, hogy minimum szünetet kell tartani animézés terén, mert ez már nem állapot. Rettenetes ez az érzés, és ha egy anime ezt váltja ki belőlem, akkor az nagyon nem nekem való.

Bevált nyelvtanulási módszer

Hosszabb idő után jelentkezek ismét. Sokkal több időt töltök a holland nyelvtanulással, mert felvettek a KRE Néderlandisztika szakára, úgyhogy holland nyelv minden mennyiségben.

Úgy néz ki, nekem az a módszer válik be, hogy folyamatosan írok mondatokat az adott nyelvtani szabállyal. És bevált az is, hogy a Start! német nyelvkönyv szövegét fordítom le hollandra, és csinálom meg a munkafüzet feladatait. A 9-es leckénél tartok, és már a második füzet felénél is túl vagyok. Nagyon sokat írok, van olyan, hogy egy nap alatt 4 és fél oldalt. Nagyon repetitív, és szerintem nem is lenne népszerű a módszerem, mert egy átlagos nyelvtanuló számára unalmas ennyire sokat írni. Velem is előfordul, hogy mentálisan lefáradok a sok írástól, de nekem így rögzülnek a szavak, mondatszerkezetek és nyelvtani szabályok. És egyáltalán nem unalmas számomra, mert motivált vagyok. Bár egyébként írok én is itt-ott nyakatekert mondatokat (túlmagyarázottakat), valószínűleg, ha majd jól fogok beszélni hollandul, akkor majd egyszerűbben fogom magam kifejezni, de hogy rögzüljenek belém a szavak, kifejezések, ezért most így írok.

Illetve szavak megtanulásához azt szoktam még csinálni, hogy felütöm a Kezdők holland nyelvkönyvét egy oldalon, és az azon szereplő szavakat, kifejezéseket elolvasom egy párszor. Nem arra megyek rá, hogy helyből megtanuljam (bemagoljam), hanem csak párszor elolvasom. Aztán, ha legközelebb megint ott nyitom ki, akkor a képek alapján ismerős lesz már a szó, és így könnyebben megjegyzem.

Így visszamenőleg azt tudom mondani, hogy nem vált be nekem a PONS - Megszólalni egy hónap alatt Holland nyelvkönyve. Elég gyorsan végigvehető egy lecke, pont azért, mert kevés a feladat, így nem lehet gyakorolni az aktuálisan megtanult nyelvtani szabályokat. Ritkán is veszem elő, miután a végére értem, és ugyan beugranak innen dolgok, de alapvetően azóta tudom jobban a dolgokat hollandul, amióta a Start! német nyelvkönyvet fordítom hollandra. Szükségem van a sok írásra, gyakorlásra, hogy belém rögzüljenek. Sok könyv, sokféle módszert ajánl, de alapvetően azt lehet mondani, hogy a munkát nem lehet megúszni. Időt kell fektetni a nyelvtanulásba. Persze, hogy melyik a jó módszer, az egyénfüggő. Annak, ai vizuális, lehet olyat is csinálni, hogy teleragasztgatni a szoba falait szavakkal, nyelvtani szabályokkal, folyamatosan nézegetni őket. Illetve weboldalakat olvasni. Nem tudok olyan weboldalt, ahol egyszerű nyelvezetű holland szöveget lehet olvasni. Azt tudom, hogy japánosoknak van az NHK hírportálnak egy egyszerűsített változata, ahol kezdő japánosok is könnyebben értelmezhető szöveget olvashatnak. Hollandból ilyenről nem tudok. Vagy a nu.nl-t, vagy az rtlnieuws.nl oldalakat szoktam olvasni. Már amennyit tudok, mert még csak az alapokat tudom. Szavakból ki tudom következtetni, hogy miről szól az adott mondat, szöveg, de attól még messze vagyok, hogy el is tudjam olvasni.

Aki pedig hang alapján tud jobban megjegyezni, az akár nyelvkönyv hanganyagot hallgathat. Abban nagyon jó a fentebb említett Megszólalni 1 hónap alatt nyelvkönyv, hogy jó a hanganyag. Holland anyanyelvűek mondják a szöveget, így autentikus holland beszédet sajátíthatunk el, ha visszamondjuk, amit hallunk. Illetve hallgathatunk rádiót is: Radio 538 a klasszikus nálam, de meglepődtem, hogy létezik 100% NL rádióadó is. Ukrán barátom vicces kedvében volt amikor mutattam neki, írta, hogy "100% Non-Legal". Gratulálok éles elméjéhez. Egyébként jó holland módjára szinte teljesen narancssárga a weboldal. "Koningsdag" hétvégéjén narancssárgába öltöznek a hollandok, valamint a holland labdarúgó válogatott színe is narancssárga. Az Ons Oranje név is sokat elárul, bár az érdekes, hogy a narancs, mint gyümölcs hollandul "sinaasappel". Kicsit elkalandoztam. Szóval: hanganyag hallgatása, illetve aki nem szívbajos a saját hangjától (én pl. nagyon az vagyok), az fel is veheti saját magát, ahogy mondja a szavakat, és visszahallgathatja, ezáltal magát ellenőrizheti, hogy jól mondja-e a szavakat.

Szókártyák használata is jó ötlet, ma már erre külön alkalmazások állnak rendelkezésre, de akár a hagyományos kártyák használata is segíthet. Ezeket bárhol elő lehet venni, megnézni a szavakat rajtuk. Most, hogy 30% kedvezmény van különböző nyelvkönyvekre a Libriben, arra gondoltam, hogy ennek keretében megveszem a PONS német szókártyáit. A kezdő relatíve olcsó, és ha a főnevek névelőit is tartalmazza, akkor sokat segíthet, mert németből is gyakran csak azért nézek meg egy szót, mert nem tudom a névelőt, és ugye a ragozás, és a háromalakú determináns miatt a német nyelvben komoly szerepet játszik a névelő.

Visszatérve a holland nyelvre, valami elképesztő, hogy néhány holland nyelvű dal szövege mennyire egyszerű. Van néhány dal, ami tetszik, és a nekem tetsző dalokat mindig bejelölöm Spotify-on. Természetesen digitális kislemez formájában is elérhető, ami meglepett, hogy néhány holland nyelvű dalnak az instrumental verzióját is kiadták, mint a japán daloknál. Hát mondom, megcsinálom a karaokét belőlük. Ahogy olvasgattam a dalszöveget, tagoltam a szótagokra a szavakat, totál meglepett, hogy az A2-es szintű nyelvtudásommal szinte teljesen értettem amit olvastam. Egy-egy szó volt, amit nem tudtam, de is olyan, hogy utánanézek, aztán az egész dalszöveget értem. Na most vagyok annyira két lábbal a földön, hogy tudjam, hogy nem nekem lett hirtelen akkora a nyelvtudásom, hogy jelentkezhetek középfokú nyelvvizsgára (Holland nyelvből egyébként csak ORIGO nyelvvizsgát lehet letenni), egyszerűen maguk a dalszövegek annyira egyszerűek, hogy alapszintű nyelvtudással meg lehet érteni őket. Ráadásul az egyik holland nyelvű dalból meg is bántam, hogy megcsináltam a karaokét (Bilal Wahib: Tigers), mert annyira ostoba szövege van, és a srác is olyan stílusban énekel, mint aki nagyra van magával, mint egy társaság nagymenője. A végére már kifejezetten kellemetlenül éreztem magam, de legalább maga a dal csak 2:10 körüli hosszúságú, ezért nem tartott sokáig. És amint ráéreztem a ritmusra, már nem volt nehéz időzíteni a szótagokat.

Az egyetemen a Néderlandisztika mellett a germanisztika lesz a minor (már most eldöntöttem, ez azért jelzésértékű, hogy mennyire veszem komolyan), feltett szándékom ugyanis, hogy németből egy masszív B2-es szintű nyelvtudást összeszedek. Egyébként jelentkeztem a KRE-re Germanisztikára, eredetileg ezt jelöltem meg 1. helyen, de amikor kihozták az eredményt, döbbenten láttam, hogy 0 pontot írtak oda, mint eredmény. Először éltem a gyanúperrel, hogy azért van ez így, mert Germanisztikára sokan jelentkeztek, Néderlandisztikára meg jóval kevesebben, ezért egy kicsit "módosították" az eredményt, hogy többen legyenek hollandon. Igazából nem is bántam volna akkor sem, ha ez az igazság, mert sokkal jobban benne vagyok a hollandban. De amikor megkaptam a részletes pontozást, akkor láttam, hogy mivel nincs emelt szintű érettségi németből, ezért lett az összeredmény is 0 pont. No igen, Germanisztikán alapvető követelmény az emelt szintű német érettségi, ezért ha az nincs meg, az egész képzés bukta. Egyébként a Start! német nyelvkönyv feladatait még 2013-ban megcsináltam meg, és elképesztő most látni, hogy mennyi hibát vétettem annak idején. Hogy merészeltem "deshalb" és "trotzdem" után egyenes szórendben írni a tagmondatot? Ott olyan fordított szórend van, mint annak a rendje. A fordított szórend lényege a kiemelés. Azért kezdjük az igével a mondatot, mert a cselekvésen van a hangsúly, mert azzal magyarázom meg valaminek a lényegét, értelmét. A deshalb esetében erről van szó, hiszen magyarázás történik, a trotzdem pedig ellentmond. Valaminek így lenne értelme, valami így lenne természetes, mégis másképp vannak a dolgok. Szerencsére ez ma már evidens számomra.

Összegezve tehát, a nyelvtan elsajátítására a repetitív mondatalkotást javaslom. De ez nem jöhet be mindenkinek, mert ugyan belénk rögzül a nyelvtani szabály, de aki fárasztónak, unalmasnak tartja, az jó eséllyel nem lesz motivált, emiatt nem fogja tudja megjegyezni. Aki motivált a nyelvtanulásra, az úgyis megtalálja a saját módszerét. Egy biztos: Nyelvet tanulni munkás dolog. Nem lehet megspórolni a munkát, ebben senki ne reménykedjen, és ne higgye el senkinek, bárki is ígéri.

Teljes kezdők nyelvkönyve sorozat

Ma megvettem a "Kezdők magyar nyelvkönyve kínaiaknak" című könyvet, ezzel meglett az az öt könyv, amit a kezdők nyelvkönyve sorozatában meg akartam venni.

Nem rosszak ezekből is lehet nyelvet tanulni. Ezeket meg úgy vettem, hogy ezekből is lehet nyelvet tanulni, és a holland nyelv tanulásakor jól is jött néha ez a könyv. Mindenhol "het theater" van írva színháznak, de itt "de schouwburg"-nak volt írva. Nyilván értik a hollandok a Theatert is, de ha van egyedi szavuk rá, akkor miért is ne tanuljam meg azt? A kedvencem a mozi: "de bioscoop". Erre is egyedi szavuk van a hollandoknak.

Az ötödik könyvet, a kezdők magyar nyelvkönyve kínaiaknak, nem magamnak vettem, hanem egy bizonyos személynek. Nagy örömömre úgy tűnik, hogy van rá okom.

Giant Rooks: Watershed

Azzal nem mondok újdonságot, hogy jó ideje kevés olyan dal hallható a rádiókban, amik nemcsak szórakoztatni akarnak, hanem valami mondanivalót is akarnak közvetíteni. Ha ez a mondanivaló ráadásul érvényes, akkor ott már tényleg ritka jó dalról lehet beszélni. De lehet ilyet hallani, erre szeretnék pozitív példát mutatni.

A Giant Rooks egy német indie pop együttes, melyet öt srác alkot. Német mivoltukból kifolyólag csak a Radio Köln-ben hallottam ezt a dalt, de egyből éreztem, hogy ez valami különlegesen jó szerzemény. Egyébként nemcsak azért szeretem a német rádióadót hallgatni, mert szeretem a németeket, meg szívesen hallgatok német szöveget, hanem mert elég jók a német dalok. Sokan csak a Rammsteint ismerik a német könnyűzenei életből (megjegyzem, teljes joggal), de van néhány kifejezetten jó német előadó, együttes, akikre azt gondolom, hogy érdemes odafigyelni. A Giant Rooks is erősen esélyes erre, a Watershed című dalról mindenképp ki lehet jelenteni, hogy még az “átlagon felüli” jelző is enyhe. Ez egy olyan dal, amivel érdemes komolyan foglalkozni.

Ez a dal ugyanis meg van írva! A fiúk maguk játsszák el a dalt, és hihetetlen, micsoda tartalommal van megtöltve a zene és a szöveggel is van közölnivalójuk. A címe magyarul vízválasztó, fordulópont, szól egyrészt az útkeresésről, másrészt a hazug álarcokról, és hogy ez végül hova vezet? De amiben egyedi, és ez nagyon tetszik, hogy nem az emberekről mondja ezt általánosságban, hanem saját magáról, ezáltal hihetetlenül emberi és őszinte az ének. Az énekes nagyon jól énekel, kifejezetten kellemes hallani a hangját. Bár azt hozzátenném, hogy alapvetően nem szeretem a férfiaknál a fejhangot, de itt ezt bőven megbocsájtom, mert azt gondolom, hogy még ez is jól áll neki. A zene is fantasztikus. Igazából én szeretem, ha egy komolyabb mondanivalójú dal is adott esetben dinamikus, mert olyan érzetet ad, hogy megéli az érzelmeit, és nem hagyja magát elsüllyedni benne (pl.: nem sajnáltatja magát, vagy nem törik össze a súlya alatt), és ilyet számomra motiváló hallgatni, mert azt érezteti, hogy van kiút. Ez a dal ilyen, ráadásul végig hallani, hogy dolgoztak ezek a dalon, ezt nem pár perc alatt rakták össze.

Van videoklip is a dalból.

A fiúk egy szobában vannak, ott játsszák el a dalt, de a videoklip elmesél egy rövid történetet egy szerelmes párról, annak egy napját mutatja be, haverokkal, ahogy együtt múlatják az időt. Kicsit olyan, mintha a maguk egyszerű napi (már-már sablonos) történéseivel akarnák illusztrálni, hogy mennyire hazug az ember a mindennapokban. Már ha a szöveghez akarnám kötni a videoklipet. Ami zavaró, hogy az énekes többször mosolyog, ami alapból jó dolog, mert jelezheti ugyan, hogy élvezi az éneket, zenélést (és ez át is jön), csak azt gondolom, hogy a szöveg ehhez túl komoly.

De mint látható, hallható készülnek még olyan dalok 2020-ban is, amikre érdemes komolyan odafigyelni.

Ének: 9/10
Zene: 9/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 8/10
Hangulat: 10/10

+ Egy kiváló dal, érvényes tartalommal
– Ha így tudnak zenélni, kaphatnának nagyobb szerepet az élő hangszerek

91%

Somló Tamás: Semmi Cirqsz

Ahogy írtam nemrég, a ’90-es évek rendkívül változatos volt magyar zenei téren. Hiszen a jó, igényes zenétől kezdve az aktuális trendek kiszolgálásán át, a külföldi sikercsapatok silány másolatáig minden helyet kapott. Eszméletlenül sok zenei album jelent meg a rendszerváltás utáni évtizedben, és elég nehéz volt a zajban meghallani a zenét. De akinek volt füle hozzá, az meghallotta Somló Tamás 1997-ben megjelent 2. stúdióalbumát, mely ritka nagy kincse a ’90-es évek magyar zenéjének.

Habár Presser Gábor is a köztudatban maradt az LGT aktív évei után, hiszen ő is készített szólólemezeket, nem utolsósorban írta Zoránnak a jobbnál jobb zenéket, de Somló Tamás aktívabb volt. Hiszen szólólemezei mellett énekelt dalokat filmeknek, sorozatoknak, és több aktuális énekessel is együtt dolgozott. Emlékezhetünk például amikor még egyszer felénekelte az első albumára az Annyi mindent nem szerettem még című LGT dalt, ebben Geszti Péter rappelt, de ott van a közös dala az Animal Cannibals-szel vagy Zsédenyi Adriennel. Egy biztos: Bármit is csinált, biztosra volt vehető, hogy a tőle megszokott színvonalon művelte azt. Hiszen mindegyik dalában, közös projektben tetten érhető az egyénisége. És mivel 50-en túl is megőrizte fiatalos lendületét, jó humorát, ezért jól álltak neki az új dalok is. Ezzel megcsinálta azt, hogy egy dal erejéig magához emelte az adott előadó színvonalát, vagy az adott betétdallal kedvesebbé tette az adott filmet, sorozatot. Emlékezhetünk a Patikának énekelt “Olyan szépek voltunk” (1994) című dalára, de a Miniszter félrelép “Találj rám” (1997) és a Hippolyt “Indulni kell” (1999) című dalok is ismerősek lehetnek. Akár ezen dalok minőségéből, akár az LGT-nek írt dalaiból származtatjuk a Semmi Cirqsz album minőségét, mind a kettő helytálló. Az album ugyanis nem más, mint 70 percnyi zene, annak is a legjobb fajtájából.

Az album nagy erőssége nemcsak a kiválóan megírt dalok, és Somló Tamás éneke, hanem hogy mindegyik dalban fellelhető az énekes egyénisége. Hallhatjuk a humorát például a Zenebeszéd című dalban, a bánatot, az illúziót és a reményt az Eltévedt nyár című dalban, énekel a barátságról is, és szinte mindegyik dal szövegében hallható, hogy vannak gondolatai az életről, a világról. Az albumot kiváló zenésztársak erősítik. Már az első dalban hallhatjuk Presser Gábort, de Demjén Ferenc is jelen két dalban (Barátság, Léghajó), de olyan nevek is közreműködtek az album készítésében, mint Borlai Tibor, aki a KFT együttes tagja volt, és Závodi Gábor, aki az LGT 424 Mozdonyopera című album készítésében is közreműködött hangmérnökként.. Ők mind Somló Tamás zenészbarátai, és mivel sejthetően embertként is ismerik, ezért olyan dalokat írtak neki, melyek tökéletesen passzolnak az énekes egyéniségéhez. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ez az album ennyire jó lett.

És igaz Somló Tamásra is, hogy halálával pótolhatatlan űr keletkezett a magyar zenében. Mert vannak jó hangú énekesek, sőt, vannak, akik érvényes gondolatokat fogalmaznak meg, de olyan egyéniség, mint Somló Tamás, nincs még egy a világon. És az az érdekes, hogy valahányszor hallom a dalait, nem az a gondolatom, hogy jaj, meghalt, nincs már köztünk, hanem hogy volt egy ilyen egyénisége a magyar könnyűzenei életnek, aki beletette önmagát a dalaiba, ezáltal egyedivé, nem utolsósorban szerethetővé tette azokat. Meg egy kicsit megadta az az érzetet, hogy jó magyarnak lenni. Az ő esetében nem üres pozitív gondolkodású szöveg az, hogy a dalaiban él tovább. Mindig, amikor hallgatom a dalait, olyan érzésem van, hogy azokkal hagyott egy kis részt önmagából, és sokkal inkább ennek az örömét érzem, mint annak a bánatát, hogy ő már meghalt. Ha az emberi lét értelme az, hogy nyomot hagyjunk a világban, és Somló Tamásnak ez sikerült.

Az album zeneileg és szövegileg is tartalmas, és úgy változatos, hogy mégis egy egységet alkot. A fenti példákon felül hallhatunk érvényes gondolatokat a pozitív gondolkodásról.

Légy az, akiből árad a nyugalom,
légy az, akire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hogyha kérik a kezedet,
menj oda, ahol fázik a szeretet.

Emellett több szerelmes dal is hallható, a “Gondolsz-e rám?” a kétségekről, az elmúlásról szól, de külön kiemelném a már fentebb említett “Eltévedt nyár” című dalt is, mely az egyik legnyomasztóbb szerelmes dal, amit valaha hallottam. Hihetetlen erős képekkel jeleníti meg a kilátástalanságot és a reménytelenséget. Olyannyira apokaliptikus a kép, hogy nem lehet egyszerűen azt gondolni, hogy az élet és a világ nehézségei elől jelent biztonságos menedéket a szerelem. Sokkal inkább háború utáni képeket képzelek el magam elé, amikor a dalt hallgatom, és a szerelem jelenik meg az eltévedt nyár képében. Mindig összeszorul a szívem, amikor meghallom. A másik kiválóság, amit mindenképp érdemes kiemelni, az az “India” című dal, ahol varázslatos zenével (nem is lehet másképp mondani, ez a valóság) illusztrálja azt a misztikumot, azt a fajta csodálatot, ahogy az emberek a távolból látják Indiát, a szöveg pedig sejteti, hogy Somló Tamás egy kicsit érti a spiritualitást is.

A karma törvény húrjain
Játszanak zenét saját vágyaink
Elmerülsz dallamában

Van két feldolgozás is az albumon, mely szintén emelik az színvonalat. Az “Azt mondta az anyukám” egy Omega sláger volt, valamint a “Boogie Woogie a zongorán”, melybe két dalt vegyítettek: Az LGT Boogie a zongorán és az Omega A 958-as Boogie Woogie klubban. Ilyet még életemben nem hallottam, és a feldolgozás is hihetetlenül ötletes. Mind a két feldolgozásban jelen van Somló Tamás vidám, vicces személyisége, hiszen mindkét dal lendületes, dinamikus, és a hangszerelés is kiváló. Úgy mentettek át három klasszikus dalt a ’90-es évekre, úgy adtak nekik új értelmet, hogy semmit nem vesztettek eredeti értékükből. Megadja azt az érzetet, hogy a ’90-es évek, de a mai kor fiataljainak is megvan a maguk ‘958-as Boogie Woogie klubja, és nekünk is ugyanúgy mondta apukánk, hogy gondja lesz reánk. Konkrétan ez nálam a feldolgozás értelme, így lehet régi klasszikusokat a mai (vagyis jelen esetben a ’90-es évek) hallgatóság számára is értelmezhetővé, élvezhetővé tenni. Ennek egyébként nagyon kevés feldolgozás tesz eleget.

Ha egy hibáját lehet mondani az albumnak, az az, hogy a borító tömör. Csak 8 oldalas, és tömörítve, egymás alatt vannak a dalszövegek. Pedig jobb lett volna, ha oldalanként 1-2 dal szövege lenne, és nem fehér alapon, hanem valami illusztrációval. A kazettán más képek, illusztrációk vannak, azokat rátehették volna a CD-re is, néhány extra fotóval.

Az albumnak azért megvolt a maga ismertsége, hiszen a MAHASZ album eladási listán a 12. helyig jutott, és 15 hétig volt listán. Szerencsére az album azért fellelhető az interneten, tehát valamennyire a köztudatban maradt. Ez mindenképpen örvendetes, hiszen bőven megérdemli a nyilvánosságot. Ilyen egy kiváló album.

Ének: 9/10
Zene: 10/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 6/10
Hangulat: 10/10

+ Változatos, mégis egységes, benne van az énekes egyénisége
– A borítón lehetett volna több tartalom

93%

Regard feat. RAYE: Secrets

Ismét egy digitális kislemezről szeretnék írni, méghozzá egy olyanról, amivel azt szeretném megmutatni, hogy hol van nálam az a határ, amikor még szívesen hallgatok egy dalt a hangulata miatt. Ezeknek konkrét közölnivalója nincs, csak szórakoztat, ellazít. Ha elolvassuk a dalszöveget, könnyű belátni, hogy összefüggő mondanivalót nem érdemes keresni benne. Mégis rettenetesen hallgattatja magát, mert van egy dallamvilága, ami hihetetlen pozitív érzetet kelt. Az ének is nagyon dallamos, és az a baj, hogy ahogy elhallgatom a német és holland rádiókat, egyre inkább ez is kiváltság kezd lenni, mert újabban olyan dalokat lehet hallani, amiben talán már énekről sem lehet beszélni, mert maga az ének is már csak néhány hangtartományon belül van. Itt még hallgatunk dallamot, ami ráadásul még szól is valahogy. De ezt a dalt tényleg nem érdemes részletesen elemezni, mert nagyon nincs mit. Ennek csak az a célja, hogy ellazítson, és a hallgatása közben jól érezd magad. Ezt a funkciót maradéktalanul teljesíti. Ezért tudom ennek a dalnak elnézni, hogy nincs benne szövegi és zenei tartalom (mégiscsak egy DJ írta a zenét), de van egy nagyon jó hangulata, és az ének dallama és a zene hangzása is hihetetlenül kellemes.

Videoklip is készült a dalból:

Igazából olyan érzetet ad, mintha a videoklip csak egy kötelező eleme lenne a dalnak. Ennek sincs összefüggő története (ahogy néhány videoklipnek van), vagy nem akar mondani semmit. Bár az éjszakai élet nagyon vonzó, amilyennek bemutatja, sőt, még személyes vonatkozást is láttam benne, ugyanis a alagútról egyből a Wallasey-Liverpool és Birkenhead-Liverpool alagút jutott eszembe, melyen többször is átmentünk Angliában. A videoklip is olyan, mint a dal. Amit itt az éjszakai élet, és az alagút, az a dalban a hangulat és a dallam. Az meg külön poén, hogy cenzúrázták a szöveget. Bár gondolom azért, mert tudomásom szerint YouTube-on nem lehet “expicit” jelzővel ellátni a videót, míg Spotify-on a zenét igen. Hogy másképp énekel ott a nő, sejthető, hogy azt a részt újra felvették.

Senki ne hallgassa ezt a dalt kritikusi füllel, mert rettenetesen rossznak fogja tartani. Ezt ellazultan kell hallgatni, hagyni, hogy átjárjon a hangulata. Természetesen nem fogom piedesztálra emelni, de ez még belefér nálam a szórakoztatás témakörébe. Így ajánlom mindenkinek, hogy hallgassa.

Ének: 7/10
Zene: 5/10
Szöveg: 2/10
Hangszerelés: 6/10
Borító: 2/10
Hangulat: 10/10

+ Hihetetlen hangulata és kellemes dallama van
– Nincs mondanivalója, tartalma

54%

Teljes Haikyuu!! első évad mangában

Ma megérkezett a Bookdepository-tól a Haikyuu!! manga 8. kötete angolul, ezzel teljes lett a Haikyuu!! első évada mangában angolul és németül.

És így néznek ki:

Haikyuu!! manga 1-8. kötet angolul

Haikyuu!! manga 1-8. kötet németül

Brit kiadású Haikyuu!! 1. évad DVD

Brit kiadású Haikyuu!! 1. évad Blu-ray

Hosszú szünet után Worms Armageddon

Még pár éve vettem meg Steamen a Worms Armageddon-t. Nem is tudom már hirtelen, melyik oldalon találtam egy kisebb Worms pakkot Steamre (talán Green Man Gaming), ott vettem nagyon olcsón. Arra emlékszem, hogy bagszi mutatta az oldalt, mert néha említettem neki, hogy szívesen megvenném a játékot. 2017. július 23-án vettem meg a játékot, £2.07-ért akkor egy pár alkalommal játszottam vele, de jegeltem. Tegnap ismét letöltöttem a gépemre, elkezdtem játszani vele, és úgy ráfüggtem, mint 10 éves gyerek a Fortnite-ra.

Olyan nagy múltja nincs a játéknak nálam egyébként. 2000-ben játszottam párszor a Nintendo 64-es változattal, amikor kikölcsönöztem a játékot. Olyan sokat nem játszottam vele, de akkor olyan szinten, hogy alig lehetett kirángatni a TV mellől. Most is valami hasonló eset áll fenn, csak most nem játszok napi szinten 5-6 órát, mert azért vannak más dolgaim is.

De jól elvagyok vele, és természetesen saját nevei vannak a kukacaimnak.

Szerintem sokat fogok játszani vele, nagyon szeretem a hangulatát. Nem is kellenek gaming cuccok, éjszaka, a sötétben olyan hangulatos játszani, hogy az valami elképesztő. A zenéje hihetetlen jó, és a Sony fejhallgatónak, amit a múlt hónapban vettem, olyan hangja van, mint egy többtízezres fejhallgatónak, meg merem kockáztatni. Ha egy ilyen PlayStation hangulatvilágítást tudnék még venni, akkor azzal bőven elégedett lennék, ha alkalmankénti éjszakai játékhoz. A Haikyuu!! karaktereknek egyébként "kamikaze" hangot állítottam be, hogy azért japánosak legyenek. Nagyon poén, és már középhaladó szinten vagyok. Olyan ez különben, mint a Mario Kart. Nincs két egyforma játék, ezért tart örökké. Nagyon szeretném ezt a játékot megvenni Nintendo 64-re, és ott is játszani.

A játék persze holland nyelvre van állítva.