Haikyuu!! 3. rész

Cím: Saikyou no Mikata (最強の味方)
Magyar cím: A legerősebb csapattárs
Debütálás: 2014. április 20.
Rendező: Sakuga Kantoku
Forgatókönyv: Kishimoto Taku
Manga: 4-5. fejezet

Miután Tanakának köszönhetően Hinata és Kageyama bejutottak hajnalban a tornaterembe, elkezdtek edzeni. Egyetértés természetesen nincs köztük, ezért Tanaka azzal utasítja rendre őket, hogy az eszükbe juttatja, hogy Sawamura mennyire szigorú tud lenni, ha kihozzák a sodrából. Erre megemberelik magukat, hiszen volt lehetőségük megtapasztalni. Meglepetésükre megérkezik Sugawara. Ő ugyanis rájött arra, hogy Tanaka miért kérte el a kulcsot. Így akart segíteni Hinatáénak, de biztosította őket arról, hogy Sawamura nem fogja megtudni. Beszáll ő is az edzésbe. Nagyon érdekes egyébként, jónéhány Haikyuu!! rajongó úgy jellemzi Sawamurát, a csapatkapitányt és Sugawarát, a csapatkapitány helyettest, hogy ők a Karasuno csapat "szülei". Sawamura az apa, Sugawara pedig az anya. Ennek így erősen BL-töltete van, de ha megnézzük a viselkedésüket, azért kijön az, hogy van benne igazság, hiszen Sawamura a következetesen szigorú csapatkapitány, Sugawara pedig inkább engedékeny, toleráns, talán kicsit gondoskodó is, aki adott esetben titokban tart egy-két huncutságot a szigorú apa elől. Meg a rajzstílusban is észrevehető különbség. Sawamura vonásai keményebbek, durvábbak, sokkal inkább tipikus férfiként van megrajzolva, míg Sugawara valamivel lágyabban van megrajzolva.

Tehát négyen vannak a teremben. Tanaka és Kageyama a hálónál edzenek, Kageyama feladja Tanakának a labdát, amíg ő teljes erejével leüti azt. Sugawara pedig azt gyakorolja (pontosabban gyakorolná...) Hinatával, hogy az alkarjával irányítsa a labdát. De annyira menőnek tartja, amit Kageyamáék csinálnak, hogy arra kéri Kageyamát, hogy neki is adja fel a labdát. Hiába Kageyama szigorú tekintete, Hinata lelkesedése nagyobb annál, minthogy ez megijessze. Kageyama elutasítja, majd egy Hinata felé szervált labdával jelzi, hogy miért nem hajlandó gyakorolni vele: Nem tudja fogadni a labdákat. Hinata az a tipikus gyerek, aki - a foci analógiájával élve - épp csak belerúgott a labdába, de máris csatár akar lenni, mert az mennyire menő. Hogy mennyi munka van mögötte, az már nem jut el a tudatáig. Kageyama részletesen elemzi, miért nem akar Hinatával együttműködni. Képességében jóval el van maradva, és a szombati három a három elleni párbajban Kageyama azt a feladatot adja ki Hinatának, hogy ne zavarjon bele a profik játékába. Kageyama annak adja fel a labdát, akit erre érdemesnek lát, és egyáltalán nem gondolja, hogy Hinata szombatra felfejlődik annyira, hogy képes legyen győzelemre vinni a hármas csapatot. Hinatát ez rettenetesen bosszantja, de egyben látja a megmérettetést is Kageyama mondata mögött.

Napközben is gyakorolnak. Sugawara segít Hinatának, aki belátja, hogy jobb, ha marad az alapoknál. Továbbra is azt gyakorolják, hogy Hinata hogyan irányítsa alkarral a labdát. Ami egy teljesen jó gyakorlat, mivel alkarral nagyon nehéz irányítani a labdát. Sugawara megígéri Hinatának, hogy feladja neki a labdát, hiszen ő is feladó. Hinata eleinte örül az ajánlatnak, elmeséli, hogy milyen volt alsó-középiskolában a kosárlabdás barátjával, valamint a lányok és a háziasszonyok csapatában. És hogy azzal a reménnyel érkezett a Felső-középiskolába, hogy lesz egy jó feladó, aki segít neki. Csak hát Kageyama... Hinata már nem örül annyira a felkérésnek, mert ez olyan érzetet ad neki, mintha vesztett volna Kageyamával szemben. Hinata több szempontból is vetélytársat lát Kageyamában. Azáltal, hogy sokkal magasabb nála, és hogy azon a bizonyos meccsen, ahogy ott állt vele szemben, azt nagyon gyűlölte. Ezért le akarja győzni őt. Na meg nyilván látta, hogy mennyire jó játékos. Hinata számára Kageyama egyfajta mérce lett, akivel kapcsolatban azt gondolja, hogy ha legyőzi őt, akkor jó röplabdásnak mondhatja magát. Ehhez jó eséllyel hozzájárul Kageyama durva személyisége is, ami miatt még inkább azt gondolja Hinata, hogy ha legyőzi őt, akkor ő majd lesz valaki a röplabdában, meg úgy általában az életben. Hinatának nehezére esik elismerni, hogy a korosztályában őt tartja a legjobbnak. Mivel a közelben van a tejautomata, ezért Kageyama odamegy kiszolgálni magát, amikor dübbenten látja, hogy Hinata ebédidőben edz. Sugawara arra próbálja ráterelni Hinatát, hogy ne azon legyen, hogy legyőzze, hanem hogy legyen ő számára a legerősebb csapattársa. De hogy legyen a csapattársa, amikor elutasítja a vele való közös játékot?

A nap végén Hinata izgatottan rohan a tornaterembe, hogy a többiekkel gyakoroljon. Még be sem tért, de már az ajtó előtt csinálja azokat a bemelegítő gyakorlatokat, amiket a többiek. Amikor hátrahajol, akkor látja meg Kageyamát. Meglepetésére most ő hívja el gyakorolni. Ekkor megjelenik két elsőéves...

Sugawara és Tanaka Hullafáradtan érkeznek meg az edzésre. Amikor Sawamura megkérdezi, hogy mitől ilyen fáradtak, azt válaszolják, hogy sokat tanultak. Majd pont Tanaka lesz az, aki sokat tanul... Belép a tornaterembe a két elsőéves. Velük eredetileg a jövő héten kezdték volna az edzést, de mivel szombaton meccs lesz, ezért már most csatlakozhattak. Az egyikük magasságának csodájára járnak.

Úgy néz ki, hogy Kageyama tényleg megbecsüli a kemény munkát, ugyanis az udvaron segít Hinatának. Ugyanazt gyakorolják, amit Sugawarával, vagyis, hogy Hinata felkarral fogadja a labdát. Jó sokáig gyakorolnak, be is alkonyodott, még mindig az udvaron vannak. Hinata pedig kénytelen ismét fára mászni, ugyanis Kageyama megint olyan magasra adta fel a labdát, hogy az a fán ragadt. Végül Kageyama piszkálja le egy bottal a labdát. Hinata nem érti, hogy miért durcás Kageyama a "király" elnevezésre. Aztán azon kezd el gondolkodni, hogy ő vajon milyen becenévnek örülne? Kigondol néhányat, de egyik sem működik, mire Kageyama szól neki, hogy folytassák a gyakorlást, miután mindkettejük részéről komoly tétje van az edzésnek.

Este Tanaka és Sugawara az edzés után elpakolnak, ekkor jegyzi meg Tanaka, hogy nem igazán vannak ínyére az elsőévesek. Félti a szombati edzését. Miután bepakoltak mindent a szertárba, Sugawara folytatja a takarítást.

Már besötétedett, amikor Hinatáék még mindig gyakorolnak. Kageyama épp feladta Hinatának a labdát, amikor Hinata feje felett elkapta valaki azt. Ő nem más, mint Tsukishima Kei, aki nemcsak a magasságával ijeszti meg Hinatát, hanem egyből be is szól neki. Ráadásul előjön mögüle Yamaguchi Tadashi, aki úgy ad igazat mindenben Tsukishimának, mintha az ő szava maga lenne a szentírás. Ők az új elsőévesek, akik szintén belépnek a klubba. Tsukishima nem érti, hogy Kageyama, aki elit játékos volt, mit keres a Karasuno Felső-középiskolába. Hinata először ugyan megijed Tsukki-tól, de aztán erőt vesz magán, és a maga határozottságával kijelenti, hogy a szombati meccset márpedig meg fogják nyerni. Az, hogy nekik mennyire fontos ez a meccs, az Tsukki-t nem érdekli. De ha Hinatáék annyira nyerni akarnak, akkor megígéri nekik, hogy hagyja magát. Ezzel a kijelentésével persze ki akarta húzni a gyufát, ugyanis gondolta, hogy Kageyama büszkeségét sértené, ha olyan könnyen nyernének. Egyből elkezdi, hogy Kageyama a király, amit ő pedig egyből visszautasít. Tsukki kicsit piszkálgatja Kageyama egóját, és nem érti, hogy tolerálhatták a csapattársai az egoista személyiségét és játékstílusát. Visszaidézi Kageyama legszörnyűbb emlékét, amikor hiába adta fel a labdát, már nem volt ott senki. Ettől Kageyama úgy begurul, hogy nem érdekli, hogy ő a legmagasabb. Megragadja a kabátjánál fogva, és fenyegetőn néz rá.

Tsukki elégedetten konstatálta, hogy kellőképpen felpiszkálta Kageyama egóját. Jó eséllyel rájön arra, hogy csak ez volt a célja, mivel elengedte pár másodperc múlva. Kageyama inkább hazamenne, de Tsukki nem engedi csak úgy el. Megfutamodásnak gondolja, hogy Kageyama hirtelen haza akar menni. Tsukishima egyik feldobott labdáját, Hinata ugrásból elkapja, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet. Rendezik soraikat, szombaton találkoznak. Akkor Tsukishimáék elhagyják a terepet. Azért lássuk be, hogy Yamaguchi bemutatkozása eléggé problémásra sikeredett. Nemigen szólalt meg. Vagy igazat adott Tsukkinak, vagy aggodalmát fejezte ki érte. Ez olyan érzetet adott, mintha Yamaguchi hű szolgája lenne Tsukkinak, aki - hát mondjuk ki - kutyaként követi hűséges gazdáját mindenhová. Habár Kageyama tényleg menne haza, Hinata még egy kicsit maradásra bírja.

Nem búcsúzunk el teljesen Tsukishimáéktól, valójában rettenetesen zavarja Tsukki-t Kageyamáék eltökéltsége. Kageyama meg nem tud szabadulni attól, hogy Tsukki királynak hívta őt. Minden frusztrációját a labdába adja ki, és már nem igazán érdekli, hogy Hinata tudja-e fogadni, vagy sem. Eközben megjelent Sugawara és Tanaka, akik döbbenten nézik, hogy Hinatáék még mindig gyakorolnak. Habár Hinata észrevette Kageyama frusztrációját, mégis gyakorol vele tovább, hiszen a szombati meccs a tét.

Hinata végül rászánja végül, hogy hazamenjen, és az elkövetkezendő napokban rengeteget gyakorol, hogy szombatra szintre hozza magát. Mindenki a segítségére van. Mindennap késő estig edz, így rettenetesen fáradt az órák alatt.

A fejlődés pedig látványos. Olyan labdákat is tudott fogadni, amiket korábban eddig nem. Hinata kitartása és gyorsasága remekül komplenzálja a hiányosságait. Hinata mindent megtesz azért, hogy méltó csapattársa legyen Kageyamának szombaton, és hogy neki is feladja a labdát a meccsen. Kageyama bizony rácsodálkozik Hinata képességére. Amikor már mindenki feladta volna, mert már úgyis földet ér a labda, Hinata akkor is utánamegy, és eléri, megmenti a labdát. Ezzel pedig Hinata kiérdemelte, hogy Kageyama feladja neki a labdát. Ennek pedig úgy örül Hinata, mint egy gyerek, aki megkapta a kedvenc játékát. Habár Hinata nagyon kimerült, mégis olyan boldog volt, már emiatt az egy feladás miatt is, hogy az sem számított, hogy alig volt már lélekjelenléte. Kageyama pedig megígérte neki, hogy holnap nyerni fognak. Ez pedig nagy dicséretnek számít tőle. Hogy Hinata mennyire nem ismeri a képességének határait, annak bizony megvolt a következménye. Hányt egy nagyot. Szombaton Hinata úgy rohan az edzőterem felé, mintha veszett kutyák üldöznék. Elszalad Kageyama mellett, akitől itt hangzik el először a bűvös "HINATA BOKE!!!" megszólítás, ami szállóigévé vált tőle. Utánarohan. Végül mind a ketten kimerülten érkeznek meg. Tsukishima és Yamaguchi is megérkeznek, Tsukki pedig királyként üdvözli Kageyamát.

Értékelés

Felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e megmutatni egy sportanimében, hogy milyen a végkimerülésig játszani, gyakorolni. Főleg, ha a Haikyuu!! a realitásra törekszik. De hát tudható, hogy ebbe benne van az a japán mentalitás, amit tipikusan a Shounen animék sajátja, a soha ne add fel, küzdj a végsőkig, mert csak akkor nyerhetsz. A Haikyuu!! annyiból volt több, hogy ugyan kissé naturalista módon, de megmutatta, hogy jó, ugyan elmehetsz a képességed legvégéig, de talán még azon túl is, de akkor számolja a következményekkel, hogy a szervezeted jelezni fogja, hogy ez túl sok neki. Hinata esetében ez a jelzés hányással jelentkezett. Ez az epizód nem a poénjáról híres, sőt a Tsukishima és Yamaguchi páros bemutatkozása is, véleményem szerint, meglehetősen kellemetlenre sikeredett. Az, hogy Tsukki meglehetősen nyers, az eddig is tudható volt, ennek oka a második évadban derül ki. Inkább Yamaguchi volt az, aki... maradjunk annyiban, hogy túlzottan hálás Tsukki-nak. Hogy miért, az persze később kiderül. Kageyama meg ahogy egyre inkább érzékeli, hogy Hinata érdemes arra, hogy a csapattársa legyen, úgy dolgoznak össze egyre inkább, és már itt látható volt, hogy ha ők együtt játszanak, ott bizony csodák történhetnek. Viszont az teljesen nyilvánvaló, hogy nincs köztük barátság. Valahányszor végignéztem az animét, soha nem érzékeltem közöttük azt a fajta kémiát, hogy ők barátok lennének. De nem is kell érzékelni. Elég csak azt látni, hogy iskolán kívül nagyon keveset vannak együtt. Keveset beszélgetnek, és barátilag keveset tudnak egymásról. Kizárólag csapattársként vannak egymásnak jelen az animében, de abban elsőosztályúak.

9/10

Haikyuu!! a Generasián

Viszonylag kevés animének van Generasia oldala, csak a legnépszerűbbeknek. Úgy döntöttem, hogy megadom a Haikyuu!!-nak ezt a bizonyos legnépszerűbb státuszt, és kreálok neki egy oldalt, ami több órás munkával mostanra készen lett:

Haikyuu!! Generasia oldal

Ezzel az volt az elsődleges célom, hogy az összes Haikyuu!! album és kislemez az oldalon egy helyre legyen gyűjtve. Ezek is eléggé hiányosak voltak, folyamatosan egészítettem ki őket, mostanra teljes lett a Haikyuu!! repertoár. Íme.

Albumok

• TV ANIMATION Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.1
• TV ANIMATION Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.2
• TV ANIMATION Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.1
• TV ANIMATION Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.2
• TV ANIMATION Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack
• Haikyuu!! COMPLETE BEST

Kislemezek

• SPYAIR - Imagination (Nem én csináltam)
• NICO Touches the Walls - Tenchi Gaeshi (Nem én csináltam)
• Sukima Switch - Ah Yeah!!
• tacica - LEO
• SPYAIR - I'm a Believer (Nem én csináltam)
• Galileo Galilei - Climber (Nem én csináltam)
• BURNOUT SYNDROMES - FLY HIGH!!
• tacica - Hatsunetsu
• BURNOUT SYNDROMES - Hikari Are
• NICO Touches the Walls - Mashi Mashi (Nem én csináltam)

Úgyhogy ezzel is kész vagyok, és elégedett vagyok vele.

Haikyuu!! 2. rész

Cím: Karasuno Koukou Haikyuubu (烏野高校排球部)
Magyar fordítás: A Karasuno Középiskola röplanda klubja
Debütálás: 2014. április 13.
Rendező: Sakuga Kantoku
Forgatókönyv: Kishimoto Taku
Manga: 2-3. fejezet

Hinata "NANDE IRU???" felkiáltással döbbenten konstatálja, hogy Kageyama a csapattársa lett. Kageyama emlékszik Hinatára. A fiúra, akinek különleges képességei vannak, de ezt az iskolájában nem tudta kamatoztatni. Kageyama számára rögtön kiderül, hogy Hinata személyében emberére talált, hiszen nem hagyja magát, azonnal visszaszól, ha bántják őt. Hinata egyből megkérdezi, hogy mégis mit keres itt? És mégis hogy fogja ellátni a baját, ha csapattársak lesznek? Kageyama bevallja, hogy a prefektúra legjobb iskolájába jelentkezett, de nem sikerült bejutnia oda. Hát az mégis hogy lehet, hogy a pálya királyát nem vették fel oda. Kageyama nagyon dühös lesz a legszólásért, és felszólítja, hogy ne hívja így többé.

Itt találkozunk először Sawamura Daichi-val, Sugawara Koushi-val és Tanaka Ryuunosuke-vel. Az utóbbi máris hozza a formáját a "jakuza-fizimiskájával" és, ahogy rendet akar teremteni a fiút között. Sawamura üdvözli Kageyamát, de Hinatát egyikük sem veszi észre apró termete miatt, nem gondolnák, hogy ő is játékosként lenne jelen. Hinata nagy nehezen magára vonja a figyelmet, amikor rádöbben a három fiú, hogy ő az a Hinata, aki annak az apró csapatnak az egyes számú játékosa volt. Szóval ő a másik, aki jelentkezett. Meg is dicsérik Hinatát a tavalyi játéka miatt, és örülnek, hogy a csapat tagja lett. Egyből szembesítik azzal, hogy hát nem nőtt valami nagyra. De Hinatát ez nem tántorítja el attól, hogy közölje a többiekkel, hogy mi az ő nagy álma.

Kageyama figyelmeztetésével, hogy keményen kell dolgoznia, kezdődik a fiúk közti civakodás. Itt lehet látni, hogy sok poén alapja lesz az, hogy mind a ketten a maguk módján szeretik hangoztatni az igazukat. Hinata persze, hogy nem hagyja magát, ő igenis keményen megdolgozott a tavalyi eredményért, és a csapattársai is komoly segítségére voltak ebben. Sawamura hiába figyelmezteti a fiúkat, hogy most már csapattársak, és hogy a röplabda egy csapattá kovácsolja a játékosokat, mintha meg se szólalt volna. Még Tanaka-senpai sem tudja csendre inteni őket a maga stílusában. Hinata egyből játszani akar Kageyamával, hogy megmutassa, hogy mire képes. Majd megjelenik az igazgatóhelyettes, hogy utánajárjon, hogy ki csap ekkora zajt a tornateremben. Tanakáék hiába figyelmeztetik Hinatáékat, hogy viselkedjenek az igazgatóhelyettes előtt, annyira veszik tudomásul a jelenlétét, mintha csak egy légy repült volna be a terembe. Hinata ugyanúgy játszani akar, és megmutatni, hogy mire képes. Kageyama végül elfogadja a kihívást, de figyelmezteti, hogy ő sem ugyanaz, mint aki tavaly volt, ahogy azt Hinata is az értésére adta. Kageyama első szervája akkora erővel suhan el, hogy Hinata kénytelen-kelletlen félrehúzódik, mert túl gyors számára a labda. Kageyama rá is kérdez, hogy ez lenne az a bizonyos "nem ugyanaz vagyok, mint tavaly" jellegű figyelmeztetés? Hinata még egy szervát követel, amit Kageyama meg is ad a maga erejével. Hinata most már bátrabban odaáll a labda elé, és az alkarját kitárva várja a labdát. Tudja is fogadni, de hogy mennyire nem tudja még irányítani a labdát, mutatta, hogy az alkarjából az arcára ment a labda.

Onnan pedig oldalra, hogy lássuk a második résznek kétségtelenül az egyik legviccesebb jelenetét, ahogy eltalálja az igazgatóhelyettes arcát a labda, lerepül a fejéről a paróka, majd az Sawamura fejére esik. Ahogy tisztázzák, hogy ki hogy látta, hogy valójában parókája van az igazgatóhelyettesnek, egyből beszélgetésre hívja Sawamurát. Szerencsére jófej az igazgatóhelyettes, és nem utasítja a fiúkat, hogy kérjenek bocsánatot, de azért arra kéri őket, hogy tegyenek úgy, mintha nem láttak volna semmit. Sawamura tovább folytatná a csapatkapitányi beszédét, de Hinata és Kageyama nem kezdenének el továbbra is azon veszedekni, hogy ki a jobb, és hogy mégis hogy képzeli, hogy saját magát a legjobbnak nevezi. Itt már el tudja ragadni Sawamura szót a fiúktól, és elmagyarázza nekik, hogy egyszer ennek az iskolának nagyon jó röplabda csapata volt, Ki is jutottak a Nemzeti Bajnokságra, de ahogy visszaesett a teljesítményük, úgy kezdték el őket bukott bajnoknak hívni. Sawamurának viszont nem kisebb célja van a csapatkapitányi rangjával, minthogy a Karasuno csapat újra a régi fényében ragyogjon, és kijusson a nemzeti bajnokságra. Ahogy Sawamura Hinata és Kageyama felé indul el, Tanaka és Sugawara úgy osonnak el oldalra, mert már tudják, hogy mire számítsanak. Bizony, Sawamura sötét tekintetéből ki lehet találni, hogy amit mond, azt bizony tessék véresen komolyan venni, különben a Karasunónál folytatott röplabda-karrierjüknek azonnal befellegzett. Meg is ijed a két fiú rendesen. Sawamurát nem érdekli, hogy mennyire jó játékosok, vagy mennyire inspiráltak. Aki nem a csapatszellem jegyében játszik, és csak a bajt csinálja, annak rövid úton teszi ki a szűrét a tornateremből. Ahogy a fiúkat is kiküldte. Igazából ez nagyon jó módszer. Azt gondolom, hogy itt Sawamura valójában csak rájátszik, nem annyira dühös, mint amennyire látszik. Így akar nyomatékot adni azon elvének, hogy ebben a csapatban a csapatszellem mindennél előrébb való.

Ez persze nem esik le Hinatáéknak, nem hiszik el, hogy így megjárták. Máris könyörgik magukat vissza a tornaterembe. Képesek bármit megtenni az együttműködésért, csak hadd játsszanak. Sugawara kételkedik Sawamura szigorának hatásosságában, főleg annak fényében, hogy a csapat nem bővelkedik tagokban. Tudja ő ezt, de a csapatmunka mindennél előrébb való számára. Kageyama is biztosítja a többieket, hogy kész együtt dolgozni Hinatával, hogy újra a csapat tagjaként játszhasson. Hogy ez mennyire igaz, jelzésként félrelökte Hinatát, hogy most tűnjön el innen, ő beszél. Az ajtó nyílik, Sawamura a gyilkos tekintetével kötelezi Kageyamát, hogy esküdjön. Kageyama úgy megijedt, hogy meghátrált. Sawamura jót nevet Kageyama reakcióján, majd közli a fiúkkal, hogy miután a labdába nem érhet bele kétszer ugyanaz a játékos, ezért nem tudja elképzelni, hogy akarnak egyedül játszani. majd ismét rájuk csukja az ajtót.

A többiek gyakorolnak. Itt találkozunk először Ennoshita Chikara-val, Narita Kazuhito-val és Kinoshita Hisashi-val. Ők azok a bizonyos 6-os, 7-es, 8-as játékosok, akik a legkevesebbszer szerepelnek az animében. Hinata irigykedve néz be az ablakon, Kageyamának meg elege van ebből a hülye játékból, bejut ő, bármi áron is. Ahogy gondolkodott ennek módján, azt találta ki, hogy kettő a kettő elleni párbajban tudná bizonyítani, hogy képesek lennének együttműködni. Hinata felteszi a kérdést, hogy mi van, ha veszítenek? Az márpedig nem történhet meg. Hinatát megijeszti, hogy mennyire komolyan gondolta ezt Kageyama. Hinata itt meséli el Kageyamának, milyen lehetőségei voltak alsó-középiskolában gyakorolni, és hogy valójában az a bizonyos bajnokság volt az első olyan lehetősége, ahol komolyan játszhatott. Ha tehetné, örökre a sportpályán maradna. De hát mind a ketten tudják, hogy ez csak a legjobbaknak adatik meg.

Itt jelenik meg Shimizu Kiyoko, aki a maga kedvességével utat kér, hogy beléphessen a tornaterembe. A fiúk kicsit megilletődve félreállnak, majd ahogy Shimizu ajtót nyit, Tanaka megjelenik, és igyekszik minden udvariasságát bevetni, hogy kifejezze Shimizunek, hogy mennyire tetszik, aki csak faképnél hagyja őt. De Tanaka még azt is szereti Shimizu-ben, hogy figyelmen kívül hagyja őt. Sugawara pedig a fiúkra csukja az ajtót. Ahogy Hinata feje felrobban Shimizu arcának szépségétől, és ahogy erre Kageyama reagál, az örökérvényű.

A nap végén megköszönik az edzéseket, és készülődnek. Hinata és Kageyama beordítanak a kapun azzal fogadják a többieket, hogy ők ketten szeretnének két másik felsőbb évessel párbajozni. Kérésüket kineveti Tanaka, de igazából szereti a fiúk lelkesedését. Elfogadják a kihívást, a jelentkezésüket is továbbítják a klub vezetőjének. Sawamura ugyanis elérte a célját. Úgy néz ki, hogy a fiúk tényleg képesek együtt dolgozni. Sawamura egy három a három elleni meccset hirdet meg, amit egyébként is megvívnak minden évben az első évesekkel, hogy lássák, hol tartanak. Tanaka lesz a harmadik Kageyamáék mellett. Sawamura pedig kiválóan ért ahhoz, hogyan kezdje ki Tanaka büszkeségét, ezáltal egyből ráveszi arra, hogy csatlakozzon a fiúkhoz. Ha pedig veszítenek. Kageyama soha nem játszhat feladóként a röplabda klubban. Hogy Hinatával mi legyen, arra nem tértek ki, pedig erősen kapálódzott, hogy hát ő is jelen van. A párbaj szombat reggel lesz. A terembe viszont továbbra sem léphetnek be. Hinata próbálja vigasztalni, hogy nincs azzal baj, ha nem játszhat feladóként, vannak más pozíciók, amikben megmutathatja a tudását. Hinata szerint ütőnek lenni sokkal menőbb, mint feladónak. Ezzel Kageyamát rettenetesen kihozza a sodrából, és elképesztő dühvel magyarázza, hogy a feladó feladata a legösszetettebb a játékban. Ő határozza meg a csapat taktikáját, neki van a legtöbb kapcsolata a labdával. Hinata nem ütheti az értékes lecsapásait, ha a feladó nem neki adja a labdát. Ahogy Kageyama elengedte Hinatát, és megnyugszik, úgy magyarázza el neki, hogy a TV szemszögéből nem lehet látni, hogy a feladó miként adja fel a labdát. Mert a TV a pályának hosszabb oldaláról mutatja a játékot, hogy mindkét csapat egyformán látszódjon. De ha az egyik csapatnak háttal mutatnák a játékot, akkor lehetne látni, hogy mi is a feladó feladata valójában. Minden rajta múlik, mert ő irányítja a labdát, ő látja, hogy az ellenfél csapat merre várja a labdát, ezzel a feladó meg tudja téveszteni az ellenfél csapatot. Ebből látszik, hogy Kageyamának kiváló rálátása van a saját pozíciójára, és jó eséllyel az egója sérülne, ha ezek után nem lehetne feladó, mert így lehet egy csapat ki nem mondott vezetője. De hát ha megvan hozzá a képessége, akkor jöhet hozzá az egoizmusa is.

De szombaton reggel jönnek, és gyakorolják Hinata szarosnak nevezett fogadásait. De hogy Tanaka is segítsen a fiúknak, odasúgja nekik, hogy holnap reggel gyakorolhatnak. Ez alaposan felspanolja Hinatáékat, és már hajnali 5-kor ott lesznek a tornaterem előtt. Nagyon vicces az a jelenet, ahogy sétálnak, majd futnak egymás mellett. Jelezvén, hogy majd én megmutatom, hogy ki a jobb!

Másnap tényleg megjelennek Hinatáék már hajnali 5-kor. Csalódottan kénytelenek konstatálni, hogy a tornaterem ajtaja zárva van. Megjelenik Tanaka is a kulccsal. A fiúk nem győznek hálálkodni neki, hogy nem jöttek hiába. Azzal meg van köszönve, hogy Hinatáék ismételgetik neki, hogy "Tanaka-senpai", ezzel simogatva az egóját. Ahogy Tanaka kinyitja az ajtót, bevillan, hogy Sawamura miért volt ennyire szigorú a fiúkkal. Látták őket tavaly játszani a bajnokságon (1. rész), ahol nyilvánvalóan látszott, hogy Kageyamának komoly nehézségei vannak abban, hogy kifejezze az érzéseit, gondolatait. Az arrogáns személyiségével meg az egész csapatot lehúzhatja. Hinatának pedig bár komoly képességei vannak, hiszen gyorsan fut, és nagyot ugrik de ezek nincsenek kifejlesztve, valamint nem volt feladó, aki adná neki a labdákat, hogy lecsapja. Kageyamának meg nem volt olyan ütője, aki a feladásait a megfelelő sebességgel ütötte volna át az ellenfél térfelére. Így Hinata és Kageyama valójában kiváló csapattársak lennének, ha össze tudnának dolgozni. Sawamura szigora pedig annak szólt, hogy ő valójában nagyon akarja, hogy a csapatban legyenek, de össze kell csiszolódniuk, különben hiába a nagy képességek, hiába lenne a Karasuno velük együtt újra a csúcson, ha közben kicsinálják egymás idegrendszerét. Hogy erre mekkora szükség van, jól látszik abból is, hogy nem győznek azon vitatkozni, hogy melyik lépjen be előbb a tornaterembe. Aztán valahogy bejutnak, Hinata alig hiszi el, hogy ott gyakorolhat, ahol a Kis Óriás gyakorolt annak idején.

Értékelés

Kicsit mélyebben belementünk a röplabda rejtelmeibe, megtudhattuk, hogy miért annyira fontos a csapatmunka, és néhány szabályt is megismerhettünk. Valamint az itt megismert játékosok is sokat adnak hozzá az anime színvonalához. A Haikyuu!! nagyon erős abban, hogy sok szereplőt, játékost mutat meg, és sokaknak meg is ismerjük a személyiségét annyira, hogy tudjunk velünk azonosulni. Nem nehéz személyes kedvencet találni. Ami miatt meg külön szerethető az anime, a sok emlékezetes jelenet, amik egy életre beleégnek a rajongók elméjébe. Még csak két rész volt, de már most annyi szimbolikus jelenet volt, ami más animének egy egész szezonja alatt van.

10/10

11. AnimePiac

Nagyon rég lehetett hallani MAT-os rendezvényről, egyáltalán arról, hogy a MAT bárhol is aktív lenne, ezért is örültem az AnimePiacnak. Na meg nem utolsósorban kiváló lehetőség arra, hogy néhány Haikyuu!!-s cuccot beszerezzek. Elsősorban mangára, figurára számítok, extrémebb esetben anime DVD, OST CD.

9-kor ébredtem fel. Ahogy összekészülődtem, már el is indultam. A metrópótló busszal mentem el a Klinikákig, itt van a közelben a Leövey Klára Gimnázium. 500 forint volt a jegy ára, a piac pedig a gimnázium 2. emeletén volt két teremben. Nagyon tetszett a kínálat. Volt, aki a használt cuccait hozta el eladásra, de legalább ilyen arányban voltak egyedi készítésű termékek is. Egyébként szívesen veszek fan made Haikyuu!!-s cuccot is, ha az rendben van. A "rendben van" alatt meg azt értem, hogy például a rajz nagyon szép, igényes, vagy ami rá van nyomtatva a termékre, az ha nem is hivatalos artwork, de a lehető leginkább hasonlít az eredetihez. Mert láttam például Haikyuu!! füzetet, meg volt ott még valami, amin Hinata Shouyou volt, de az a rajz inkább egy kezdő rajzos munkájára emlékeztetett. Jó eséllyel az eladó maga csinálta, nekem eléggé igénytelen munkának tűnt. Ha saját készítésű munkákat adnék el, én azt csak úgy tenném, hogy a mű a lehető leginkább hasonlítson az eredetihez.

És ennyit a kritikákról. Összességében jól éreztem magam, és önmagában az, hogy MAT-os rendezvény volt, már-már nosztalgikus volt. Annyira más volt a légkör, és nem feltétlen a helyszín miatt, vagy mert kevesen voltak (bár ahhoz képest egész jó volt a létszám), hanem mert az egész olyan kellemes, nyugodt volt. Itt is találkoztam néhány ismerőssel. Animagazinosok: Catrin, Hirotaka, most találkoztam először Iskariotes-szal, akivel Twitteren szoktam néha beszélgetni. Aztán itt volt még bagszi szervezőként, meg rengeteg sok Pokémonos relikviával. Meglepődtem, és jó volt látni, hogy mekkora kereslet van még most is a Pokémonok iránt. Mindig voltak nála, mindig volt kinek segítenie, és sokat el is adott. Meg hozott TV-t, vele Nintendo Switch-et az összes játékával. Elsősorban Pokémonnal játszottak, de volt Mario Kart 8 Deluxe és Super Smash Bros. Ultimate is.

Volt kvíz, aminek legtöbb pontot elérői szintén nyereményben részesültek. Én biztos, hogy nem, de nagyon jó volt. Hogy milyen animékből volt kérdés, nagyon jól érzékeltette, hogy MAT-os volt. Ugyanis olyan animékből voltak kérdések, melyek inkább retrók, vagy inkább a felnőtt korosztálynak szólnak. Tehát tipikusan az igényesebb anime kedvelőknek szánták ezt a kérdőívet. Egy-két trendi anime is helyet kapott, és nagyon remélem, hogy a 12. kérdésre adott válasz melletti extra információt plusz ponttal jutalmazzák. És most tűnt fel, hogy a 11-es kérdést kihagytam. Valószínűleg a 10. kérdés után úgy megörültem annak, hogy Haikyuu!!-s kérdést láttam, hogy át is ugrottam a 11-eset. Amúgy ne használjátok puskának, a nagyját betippeltem.

Azért sikerült néhány Haikyuu!!-s cuccot találni, és ami menőség, hogy mind eredeti.

A magazinokat találtam meg először, 800 Ft volt darabja. Japán animés újság, nagyon jók. Nagyon jól visszaadják az animés japános hangulatvilágot, és hát miután 2014-es mind a kettő, amikor újdonság volt a Haikyuu!!, ezért tele van a magazin az animével. Olvasni meg majd fogom tudni, folyamatosan tanulok japánul. Aztán, van még egy apró Hinata figura, így megvan az apró Kageyama figura párja. A Kageyama telefondísz, amivel már többször találkoztam CDJapan-en, és egy nagyobb Hinata táskadísz, aminek hátuljára rá lehet írni a nevünket címünket, telefonszámunkat, ha elhagytuk volna. Nyilván nem fogom felhasználni, gyűjteménybe vettem.

És lassan kezd úgy festeni, hogy nem lesz elég egy polc a Haikyuu!!-s relikviáknak:

Egyébként sem terveztem egy polcnál megállni, sőt, egy könyvespolcnál sem, úgyhogy ez még nagyon kezdő szintű gyűjtemény. De már mondhatom, hogy tartok valahol.

Az AnimePiac, mint MAT-os rendezvény nagyon jó volt, még sok ilyet!

Haikyuu!! 1. rész

Cím: Owari to Hajimari (終わりと始まり)
Magyar fordítás: A vég és a kezdet
Debütált: 2014. április 6.
Rendező: Sakuga Kantoku
Forgatókönyv: Kishimoto Taku
Manga: 1. fejezet

Me no mae ni, tachihadakaru
Takai takai kabe
Sono mukou wa, donna nagame darou ka?
Donna fuu ni mieru no darou ka?
Itadaki no keshiki
Ore hitori de wa kesshite miru koto no dekinai keshiki
Demo, hitori de wa nai no nara
Mieru kamo shiranai keshiki

A rajongók körében szinte szállóigévé vált ez a szövegrészlet, amivel az anime és a manga is indít. És az első nagy jelenet, amikor Hinata Shouyou iskolába menet megáll egy üzlet kirakatánál lévő TV előtt, ahol épp röplabda meccset közvetítenek. Teljesen a hatása alá kerül, főleg, ahogy 10-es számú játékos játszik. Ő a Kis Óriás, aki ugyan alacsony termetű, de mivel hihetetlen magasra képes ugrani, ezért egyenrangú ellenfele a magasabb játékosoknak. Miután Hinata is eléggé alacsony, ezért nagyon inspirálja, hogy egy hozzá hasonló testi adottságú egyén sikeres valamiben. Így kezd el röplabdázni.

3 évvel később

Hinata alig bír magával ez az első bajnoksága, és alig várja, hogy is megérettesse magát. Persze a lelkesedését a kedves, naiv jelleme is erősíti. Két játékostársa van, akik segítették eljutni idáig: Izumin és Kouji, akiknek nem győz eléggé hálásnak lenni, hogy vele tartottak. És persze az első éveseknek is, hogy a röplabda klubot választották. Egészen meg van hatva, persze letagadja, hogy sír. Hinata a csapat kapitánya, ennek ellenére a többieknek kell szólni neki, hogy érdemes lenne bemelegíteni. A Yukigaoka csapat a Kitagawa Daiichi csapatával fog megmérkőzni. Persze, Hinatának fogalma sincs, hogy ki ellen fognak játszani, de biztos abban, hogy ők fognak nyerni. Nagyon emlékezetes Hinata arca, amikor meglátja az ellenfél csapatának egy tagját, hogy mennyivel magasabb nála, ráadásul milyen félelmetes a tekintete. Vajon most is akkora önbizalommal van a győzelmet illetően? Aligha. Ők az alsó-középiskolás csapatok legjobbja. Mindenki jóval magasabb az átlagosnál, és a játékos képességük is jóval az átlag felett van. És bizony, ennek a csapatnak a tagja Kageyama Tobio is. Mindenki róluk beszél. Hinata persze igyekszik úgy tenni, hogy nincs rá hatással az ellenfél csapat láthatóan jobb fizikai és testi adottságai, és igyekszik bizonygatni a csapattársainak, hogy erősek, és nyerni fognak (mondjuk, mint csapatkapitány, egyébként is ez a dolga), csak begörcsöl a gyomra, és WC-re kell mennie. De amikor kiszabadul, találkozik néhány Kitagawa Daiichi játékossal. Ahogy a hasát fogva a fájdalomtól próbálja megfélemlíteni őket, annyira hihető, hogy úgy kinevetik, mintha Hinata egy jó viccet mesélt volna. Nagy önbizalommal vannak annak irányába, hogy még nem hallottak a Yukigaoka alsó-középiskola csapatáról, tele van alacsony játékossal, akik jó eséllyel képességben, játékos tudásban jóval alattuk vannak. Persze már ők sem olyan nagyfiúk, amikor a Kageyama Tobio megjelenik, és a maga higgadtságával arra utasítja a többieket, hogy indítsanak bemelegíteni. Hinata Kageyama pillantásától is legalább annyira megijed, mint amikor először találkozott a Kitagawa Daiichi játékosaival. Az első beszélgetés köztük elég érdekes, hogy Kageyama nem hagyja faképnél Hinatát, amikor próbálja azt mutatni, hogy neki nincs semmi baja. Beszélget vele, megmondja neki, hogy azért űztek gúnyt belőle, mert nem bírja a nagy nyomást. Már ebből kiderül, hogy Kageyama nem az a nagyon bunkó, csak nem tudja kezelni a frusztrációit. De megjelenik a maga a nyers őszintesége is, amikor megkérdezi, hogy ha nem tudja kezelni a bajnoksággal járó nyomást, akkor mit keres itt? A frusztrációja már itt látható, amikor Hinata a maga nagy önbizalmával beszél arról, hogy bár alacsony, de tud nagyot ugrani, ezért nem adja fel. Kageyama erre válaszolja, hogy nem olyan könnyű nem feladni, mint ahogy az hangzik. Ez amúgy nagy igazság. Nagyjából itt hagyják abba, majd rejtekhelyéről megjelenik Izumin, hogy megkeresse Hinatát.

Visszatérnek bemelegíteni, amikor látják, hogy a Kitagawa Daiichi csapata mennyivel jobb. Itt magyarázzák meg a Izumi Koujinak, hogy mi a feladó (setter) feladata. Kageyama már a bemelegítéskor hozza a formáját, és ráförmed mindenkire, hogy mit hibázik, miért nem képes figyelni, csinálja úgy, ahogy ő jónak látja. Ez persze, hogy nem tetszik a többieknek, már az edző is rászól, hogy ne gondolja, hogy mindenki azon a szinten van, mint ő. Kageyama is tudja ezt, és az arcát elnézve tényleg tudja, csak az a frusztráció ne lenne...

És elkezdődik a meccs. Egymással szemben állnak a játékosok, meghajolnak egymásnak. Már a létszámban is megmutatkoznak az erőviszonyok, a Yukigaokának konkrétan se cserejátékosa, se liberója nincs. Amíg a Kitagawa Daiichi játékosai az egész alapvonalat kitöltik. Egyedül Hinata az, aki önbizalommal teli, hogy végre komoly meccset játszhat, a többiek rettenetesen idegesek. Az ellenfél csapat meg úgy érzi, soha nem volt még ennyire biztos a győzelmük. Egyedük Kageyama az, aki higgadt marad. És bizony, nagyon rosszul kezdődik a játék. Kouji nem éri el a labdát, így a Kitagawa ásszal indít. Ez a meccs egyébként nagyon jól megmutatja, hogy miben szoktak a kezdőcsapatok hibázni, én is ugyanezeket látom a röplanda edzések során, amit az anime mutat. A következő szervára ketten mennének rá a Yukigaokából, de mivel bizonytalanok, hogy melyik fogja elérni a labdát, és hogy ne ütközzenek, ezért meghátrálnak, így a labda ismét földet ér. Ez akkor szokott előfordulni, amikor a csapattagoknál nincs átbeszélve a stratégia, és a játék közben sem kommunikálnak egymással, jelen esetben, hogy ki menjen a labdáért. Bár Hinata igyekszik megnyugtatni a csapattársait és mondani nekik, hogy kommunikáljanak egymással.

A következő jelenetben egyszerre révedünk vissza a múltba, és megnézhetjük, hogy Hinata hogy kezdte a röplabdázást, valamint követhetjük a bajnokságot. Bizony, megvoltak a maga nehézségei, hiszen az iskolájában ő volt az egyedüli fiú, aki röplabdázni akart. Persze csatlakozhat a lányokhoz, de ez nem tetszik neki. Inkább egyedül gyakorol.
Eközben a bajnokságban újabb pont a Kitagawa Daiichi-nek mert a Yukigaoka egyik játékosa kitért a labda elől. Ilyet azok csinálnak, akik épp csak elkezdték a röplabdázást, mert lényegében fogalmuk nincs, hogy mit csináljanak az érkező labdával. Teljességgel ismerős, és átérzem ezt. A legelején, amikor elkezdtem én is játszani, és teljességgel bizonytalan voltam, hogy mit csináljak az érkező labdával, és akkor hagytam inkább leesni. A kezdők bizonytalansága. A röplabdának egyik komoly nehézsége, hogy mivel a labda nem érhet földet, ezért másodpercek töredéke alatt kell kitalálni, hogy mi lenne a megfelelő támadás, vagy hogy fogadjuk a labdát. A kezdő játékosoknál gyakori, hogy a bizonytalanság miatt ezer gondolat fut át az agyukon, hogy mit csináljanak az érkező labdával, a helyes módszer meg persze túl későn érkezik, ha egyáltalán érkezik.

Ismét a múlt, Hinata ugyan a lányokkal van, de teljesen külön tőlük. Hinata kihasználja annak a lehetőségét, hogy egyedül is sok módja van a gyakorlásra. Gyors jelenetekkel mutatják, hogy mennyit fejlődött Hinata az idők során. Az elején még teljesen esetlenül szervált, semmi erő nem volt benne, de ahogy megérezte a röplabda ízét, azonnal jobban ment neki. Persze ez így eléggé hülyén hangzik, és aki néz röplabda mérkőzéseket, ne higgye el, hogy a szerválás olyan könnyű dolog, mint ahogy a profik csinálják. Jól szerválni igazából nagyon nehéz, mert a háló 2 méter 24 cm magasan van (kezdőknél és nőknél, férfiaknál 2 méter 43 cm), és át kell menjen a labdának a háló fölött, mely 9 méter távolságra van az alapvonaltól. Külön kar- és mellizom kell hozzá. Hinata nemcsak lányokkal van együtt, hanem a fiú kosárlabda csapattal. Amikor meglátja, hogy épp szünetet tartanak, szól az egyik játékosnak (nevezetesen Izumi-nak), hogy adja fel neki a labdát. Hinata a lecsapást (Spike) akarja gyakorolni. De Izumin fél odamenni, mert mi lesz ha a felsőbbévesek meglátják, hogy mást csinál. És hát későn is szólt...

Vissza a meccsbe, már bizony 4-0 az állás, egy másik tipikus hibát mutat be az anime: A hálónál való bizonytalanságot. Az is tipikus hiba kezdő játékosoknál, amikor a hálónál van a labda (nem ment át), akkor veszettnek érzi a csapat az adott labdamenetet, és hagyják leesni a labdát. Itt egy nagyon erőtlen próbálkozást láthattunk, hogy Izumin valamit kezdjen a labdával, így a Kitagawa Daiichi újabb - mondjuk ki - potyaponthoz jut.

A következő múltba révedő jelenet tipikus japán sztereotip viselkedést mutat be. Kigúnyolni a másikat azért, mert valami másképp csinál, mint a megszokott. Két fiúosztálytársa azért vette elő Hinatát, mert lányokkal röplabdázik. Itt akár Ijimébe is átmehet a dolog, de Hinata naiv önbizalmának köszönhetően könnyedén megvédi magát a fiúkkal szemben. A másik egy későbbi visszaemlékezős jelenet, amikor Hinata a felkarjával zsonglőrködik a röplabdával. Ez is egy nagyon jó módszer a gyakorlásra, és az, hogy Hinata eljutott egy szintje, jelzi azt, hogy ismét szintet lépett, ugyanis nehéz felkarral irányítani a röplabdát. Ehhez is külön ügyesség kell. Mellette Kouji van, akit megpróbál rávenni arra, hogy csatlakozzon a röplabda csapathoz.

Visszatérve a meccshez, láthatjuk, hogy a Yukigaoka játékosai kezdenek egyre jobb teljesítményt mutatni, de még mindig veszítenek, az állás már 7-0. Amiben jobbak, hogy egyre inkább utánamennek a labdának, nem hagyják olyan könnyen elveszni a labdamenetet.
Nagyon jól lavíroz ez a jelenet azon párhuzamosság között, ahogy a Yukigaoka játékosai egyre jobban játszanak, és a múltban ahogy fejlődik Hinata. Egyre jobban bánik a labdával, viszont se Izumin-t se Kouji-t nem tudja rávenni, hogy segítsenek neki.

Annak ellenére, hogy már 9-0 a játék állása, és nyilvánvalóan gyengébb Hinata csapata, Kageyama felfigyel rájuk. A kitartás, és hogy komolyan veszik a játékot, jobban inspirálja őt, mint a csapatának zsenialitásából fakadó nemtörődöm játékstílusa.

Ismét a múlt, Hinata már a feje fölött is tud zsonglőrködni a labdával. Szegényt eltalálja egy focilabda, Kouji megy oda hozzá megkérdezni, hogy jól van-e, amikor Hinata ismét arra próbálja rávenni, hogy csatlakozzon hozzá. De Kouji úgy tiltakozik, mintha valami rosszra akarná rávenni. Később Izumin-t sikerült rávennie, hogy gyakoroljon vele, de hogy Izumin problémázik azon, hogy fáj a keze, nyilvánvalóan mutatja, hogy nem lelkesedésből segít Hinatának. Egyrészt nincs olyan sportág, mely ne járna valami fájdalommal, másrészt kicsit sarkítva ugyan, de a röplabdának alapeleme a fájó alkar, véraláfutásos tenyér. Viszont itt láthatjuk először Hinatát magasra ugrani.
Itt térünk vissza a meccshez, és láthatjuk az első jeleket, ahogy összedolgoznak a Yukigaoka csapattársai. Hinata pedig kész lecsapni Izumin feladását. Kageyama pedig csodájára jár, mennyire magasra ugrik. A lecsapást ugyan sikeresen blokkolja az ellenfél csapat, de a szervezett játék kétségtelenül javít a mérkőzés színvonalán.

Nagyot ugrunk a mérkőzésben, immár a második szettben vagyunk, ahol 20-7 a meccs állása. Hinata rögtön egy butasággal kezd, Kageyama feladását akarja blokkolni. Kageyamának nem feladata a támadás, innestől kezdve Hinata teljesen felesleges munkát végzett. Akiknek meg ténylegesen blokkolni kellett a labdát, ugyan igyekeztek, de sikertelenül jártak. Hinata minden tudását igyekszik latba vetni, de mivel a csapatnak nincs stratégiája, ezért folyamatosan blokkolja az ellenfél csapat a támadásokat. Hiába áll már 23-7-re a Kitagawa Daiichi, Kageyamától csak annyi telik, hogy "motto, hayaku!" A Kitagawa Daiichi két játékosa elemzi, hogy a Yukigaokának gyakorlatilag nincs védekezése. Kageyama meg leordítja őket, hogy mikor veszik végre komolyan a játékot? De minek komolyan venni, amikor ekkora előnnyel vezetnek? A következő szerva is ász, de ahogy Hinata utánamegy a labdának, jelzi, hogy amíg csak 1% esély is van arra, hogy megfogja a labdát, addig ő bizony utánamegy. Az állás ugyan 24-7 lesz ezáltal, de azért megilletődnek egy páran, amikor Hinata azzal a kijelentéssel áll elő, hogy még nem vesztettek. Még Kageyama is megrökönyödik a kijelentéstől. És bizony ezen már ő is elgondolkodik. Lehet, hogy a jelen állás azt mutatja, hogy nyilvánvaló, hogy vesztenek, de amíg tart a játék, addig ott az esélye annak, hogy megfordítsák a meccs állását. És bizonyítja is a Yukigaoka, hogy kész megfordítani a jelenlegi állást, ugyanis a következő labdamenetet ők nyerik. Bár tény, hogy ehhez kellett a Kitagawa Daiichi nemtörődöm játékosa, aki lazán futott a labda után, mondván, hogy úgysem éri el. 24-8. Kageyama persze leszidja az ellenfél játékost, de azzal, hogy Hinatára mutat, hogy ellopott tőlük egy pontot, ez valójában Hinatának egy óriási dicséret, hiszen ő a végsőkig küzd a játékban maradásért, még akkor is, ha erre gyakorlatilag nincs esély.

A következő labdamenet, Izumin szervál. Az, hogy alsó szervával nyitott, az megint jelzi, hogy kezdő játékosról van szó. Ugyanis a felső szervát nehezebb megtanulni, mint az alsót. Valamint az is tipikus, hogy ökölbe szorított kézzel szervált, mert akkor nagyobb felületre összepontosul az erő. Így azok szoktak szerválni, akiknek nincs nagy fizikai erejük. Akiknek jobb karizmuk van, azok nyitott tenyérrel szerválnak. A labda épp hogy átment a háló felett. De ami nagyobb hiba, hogy később Izumi rosszul adta fel a labdát, így Hinata rohant őrületes sebességgel a labdáért, amit el is ért. A baj az, hogy vitte tovább a lendület, így a földön gurult, végül a pálya szélét jelző korlát állította meg. Ez egy emblematikus jelenete az első résznek, mondjuk úgy, hogy szimbóluma annak, hogy a kemény munka ha nem is fizetődik ki mindig, de mások elismerését mindenképp kivívja. Nekem is szinte fájdalmas volt látni ezt a jelenetet. Mert nem fizetődött ki, 25-8 lett a második szett, ezzel a meccs végeredménye.

De Kageyama elismerését mindenképp sikerült kivívnia. Az alábbi kép olyan szinten tartozik nemcsak az első nemcsak az első részhez, hanem az egész Haikyuu!!-hoz, mint egy országhoz a zászlaja:

Megkérdezi tőle, hogy mégis mire vesztegette el az elmúlt három évet? Ez gyakorlatilag egy dicséret tőle, ezzel arra akar rámutatni, hogy ha jó csapathoz került volna, akkor többre vihette volna. Az egész játék 31 perc alatt ért véget, amit akárhogy is nézzük, két szettnek nagyon-nagyon rövid. Egy szett szokott ennyi ideig tartani, de inkább tovább. A nézőtéren más játékosok is jelen vannak. Elég csak egyszer végignézni az animét, már tudhatjuk, kik vannak a jobb oldali képen.

A meccs után hazaindulnak a játékosok. Hinata bár láthatóan szomorú, de hogy mennyire komolyan veszi a játékot, itt mondja, hogy nem az számít, hogy ki mennyire erős. Egy meccsen csak vesztesek és győztesek vannak. És aki veszít, az nem játszhat tovább. Aztán szintén egy emblematikus jelenet következik, amikor találkozik Kageyamával, sírva közli vele, hogy ha ő a király, akkor le fogja győzni őt. Az pedig megint dicséretnek vehető, hogy Kageyama biztatja őt, hogy ha nyerni akar, erősebbé kell válnia.

Az élet nem áll meg egy elvesztett meccs után. Hinata tovább edz, keményen dolgozik, hogy a lehető legjobb legyen. Eközben újságcikk jelenik meg arról, hogy a Kitagawa Daiichi elvesztette a nemzeti bajnokságot. Az idő múlik, Hinata elvégezte az alsó-középiskolát. És hát hova máshova is iratkozna be, mint a Karasuno Gimnáziumba? Ahova a Kis Óriás is járt, és ahol végre fejlődhet. Siet is nap végén a tornaterem felé, megfogadva, hogy legyőzi Kageyamát. Csak van egy óriási probléma. Kageyama lesz az, akivel összetalálkozik a tornateremben. Csapattársak lettek. Ahogy eljut Hinata agyáig, hogy Kageyama a csapattársa lett, és elképedve kérdezi, hogy mit keres itt? Az szintén emlékezetes pillanat. Itt ér véget az első rész.

Értékelés

Az első rész megmutatja, mire számíthatunk. Kiválóan oldották meg, hogy mutassák meg a röplabdát a maga valóságában, és mégis meglegyen benne a sportanimékre jellemző dinamizmus. Ez a titka annak, hogy a Haikyuu!! ennyire népszerű. És az, hogy az első részben, egyáltalán a manga elején kezdő játékosokat láthattunk, sok hibával, az teljesen emberivé teszi meccset, és a fejlődéssel, aztán, hogy fokozatosan láthattuk, hogy fejlődik Hinata, párhuzamosan a meccs színvonalának javulásával, az megint csak kiváló ötlet. Az első rész, az bevezető. Nem adja meg azt az érzést, amit egy dinamikusabb anime, hogy alig várjuk a második részt. A Haikyuu!! tipikusan a lassú víz partot mos elvét alkalmazza. Egyedüli hibája, hogy néhány jelenetben a távolabbi karakterek nincsenek jól kidolgozva. Az első rész kiválóan bevezetett minket nemcsak az anime hangulatába, hanem a röplabdázás alapjaiba is.

9/10

Újabb realisztikus sportanime

A My Anime List Haikyuu!! profilján a hasonló animék listáján találtam meg az Ookiku Furikabutte-t A képek alapján kifejezetten szimpatikusnak tűnt, egyáltalán nem az jött le, hogy az a szokásos "istent játszunk" jellegű sportanime lesz, hanem realisztikusan mutatja be az adott sportágat. Úgy döntöttem, hogy nekivágok. És öt rész alapján kifejezetten jónak tűnik. Sportanime lévén természetesen nincs komoly története, egyáltalán, aki történetet keres egy sportanimében, azt komoly csalódás fogja érni. De azért érdemes kicsit kitérni rá.

Mihashi Ren alsó-középiskolája baseball csapatának ásza volt, de mivel nagyon rossz dobó volt, ezért soha nem tudtak nyerni. Ennek okán folyamatos bántalmazásban részesült a csapattársai által. Ez pedig teljességgel lerombolta az önbizalmát, és úgy érzi, hogy tökéletesen alkalmatlan arra, hogy jó játékos legyen. Ennek hatására úgy dönt, hogy abbahagyja a baseball-t, és olyan felső-középiskolába megy, melynek nincs kapcsolata a Baseball-lal. Így kerül a Nishiura Felső-Középiskolába, ahol "szerencsétlenségére" van komoly baseball-csapat, és mit ad isten? Bekerül oda. Soha senkivel ne bánjon el ennyire az élet, mint Mihashi Ren-nel, főleg, hogy olyan csapattársat kapott maga mellé, mint Abe Takaya. Aki majdhogynem a öccseként kezeli Rent. Meglátja a fiú képességét, és bíztatja őt, hogy ne adja fel, nagyon jó játékos lehet.

A lényeg nagyjából ennyi. Hogy mennyire megkedvelte Takaya Ren-t arról a 3. rész árulkodik. Amikor Ren valósággal reszket, mert megtalálták az előző iskolának csapattársai, megint kicsinálták az önbizalmát. Takaya elzavarja a rosszakarókat, és ahogy megfogja a síró Ren kezét, és bíztatja, hogy nagyon jó játékos, az nagyon szép volt. Így 5 részt végignézve azt gondolom, hogy egy kifejezetten jó anime lehet, de több okból sincs veszélyben a Haikyuu!! trónja.

• Távolról sem annyira dinamikus az Ookiku Furibakutte. Annyira realisztikus az anime, hogy a sportanimékre jellemző dinamizmusa sem lelhető fel benne. A Haikyuu!! kiválóan lavíroz a röplabda realisztikus bemutatása és a dinamizmus között.
• A két coach néha tudálékosan viselkedik. A Haikyuu!!-ban inkább éreztem egyfajta "partneri" kapcsolatot a coach és a játékosok között, valamint a magyarázatai is sokkal inkább emberibbek. Ehhez képest az Ookiku Furibakutte-ban elkezdenek biológiai folyamatokról beszélni szakszavakkal...
• Az első opening és első ending sem valami nagy szám. Az opening kifejezetten latymatag, az endinget meg női előadó énekli... Sportaniméknél ez nálam kizáró ok, de jól mutatja, hogy mennyire hiányzik a dinamizmus az animéből. És kiindulva abból, hogy a második openinget az Ikimonogakari énekli, csodát nem várhatunk. A Haikyuu!! első openingje és endingje pedig szinte élő legendák.
• Szegényesen van a poénokkal. A Haikyuu!! az Ookiku Furikabutte-hez képest valóságos poénbomba.

De azért fanart készítők számára is feltűnt az Ookiku Furikabutte és a Haikyuu!! közötti hasonlóság.

Forrás: zerochan.net

Volt olyan gondolatom, hogy a Haikyuu!! két főszereplőjét az Ookiku Furikabutte inspirálta. Hinata bár ugyanannyira esetlen, mint Mihashi, csak valamivel nagyobb önbizalommal rendelkezik. Kageyama meg ugyanúgy sötéthajú, mint Abe, csak mindezek mellett rettenetesen forrófejű, ami kétségkívül sok poén alapját adja.

Kíváncsi leszek arra, merre megy el az anime. Kicsit tartok attül, hogy ha Mihashi túlzottan felfedezi a saját képességeit, akkor beleesik a Kuroko no Basket hibájába. Ott is ugye az volt, hogy az adta meg a Kuroko Tetsuya személyiségének báját, hogy volt egy sajátságos elmélete, ahogy játssza a kosárlabdát, ezzel lepett meg sokakat. És ahogy kiderült róla, hogy mennyire jó játékos, úgy vált egyre inkább a csapat domináns tagjává, már-már vezetőjévé, ezzel együtt szinte teljesen elvesztette a sajátságos személyiségét. Nagy kár volt érte. Egyedi színfoltja volt az sportanimék karaktersablonjainak. Kíváncsi leszek az Ookiku Furikabutte-re, remélem, hogy megőrzi az egyediségét.

PlayIT! Budapest - 2019. június 1.

Régen volt már PlayIT! Budapesten, kérdezgettem többször is bagszit, hogy tud-e róla valamit. Végül egész júniusig kellett várni. Most nem volt kint nagy standdal a Nintendo, ugyanis Varsóban is volt valami rendezvény, és inkább oda fókuszált a cseh ConQuest cég. Ezért kevesebb emberre is volt szükség. Valami 12-15-en dolgoztunk. Már nem sokkal azután, hogy bagszi meghirdette, hogy lehet promóterként jelentkezni, többen jelentkeztek, mint a szükséges létszám. Na mondom, jelentkezzek? Bagszi bátorított, hogy azért írjam be, mert ki tudja. Beírtam magam, és egy kis ráhatást is alkalmaztam azáltal, hogy könyörögtem bagszinak, hogy alkalmazzon engem is, hiszen karitatív tevékenységet támogat, ha felvesz engem. Így végülis felvételt nyertem. Bár volt néhány kérése hozzám, amihez igyekeztem következetesen tartani magam. És hogy mi ez a bizonyos karitatív tevékenység? Nos, Németországba való utazásom támogatása.

Nem aludtam valami sokat az éjjel, csak három órát. Nagyon ráfüggtem az utóbbi napokban a Rammstein: Deutschland című dalára, és nem bírtam abbahagyni a hallgatását. De annyira nem éreztem magam fáradtnak 6.20-kor, amikor felébredtem. Összeszedtem magam, és 7 óra után elindultam. Az orrom előtt ment el a 151-es busz, kicsit tartottam attól, hogy el fogok késni, de sikerült odaérni. Most a villamossíneken át mentem a Hungexpóhoz, és most is frász kerülgetett, amikor a közelben a vonat hangját hallottam. De mint látható, jelen vagyok, így igazán semmiség.

A II. kapu bejáratánál adták át a jegyeket a segítőknek, szervezőknek. Pont ott találkoztam egy sráccal, aki szintén a Nintendónál fog dolgozni, és volt a MondoConon is. Együtt mentünk a tett helyszínére. Ahhoz képest, hogy a ConQuest korábban mekkora standdal jött, most tényleg nem kisebb volt. Hivatalosan 8-kor kezdődött a munkaidő, de fogalmazzunk úgy, hogy az első óra csak ráhangolódás volt. A VIP és egyéb nem normál jegyesek egyébként is csak 9 órától térhettek be. Addig vártuk a pólókat, bekapcsoltuk a TV-ket, Nintendókat, én meg nem utolsósorban felkészítettem magam a 10 órás állásra, valamint mentálisan is felkészítettem magamat arra, hogy türelmesebb legyek azokkal, akik számára ismeretlen Nintendo Switch, és jól kezeljem, ha azt látom, hogy valami nem megy az érdeklődőnek, vendégnek, ami számomra evidens. Néhány kép a részlegemről:

Szükség is volt a felkészülésre, mert hogy mindenki a B-gombbal akarta elindítani a játékot, az mintha csak bele lett volna programozva az emberekbe. A Mario Kart 8 Deluxe-hez, és a New Super Mario Bros. U Deluxe-hoz voltam beosztva, mellettem volt Sparrow, aki a két Super Mario Party mellett felügyelt. Jobbra mellettem Adél a Pokémon Let's Go Pikachu és Let's Go Eevee-re felügyelt. Figyelnem nemcsak azért kellett, hogy akinek kérdése van, válaszoljunk nekik, vagy probléma esetén segítsünk, hanem mert a rám bízott Nintendo Switch-ekhez Pro controller volt csatlakoztatva vezeték nélkül. Tehát, ha valakinek olyanja volt, az "véletlen" magával vihette volna. Ilyenre szerencsére kísérlet sem volt. Igyekeztem mindenkihez pozitívan hozzáállni, és az előzőekkel ellentétben elfogadni, hogy ha valakinek nem megy annyira a játék, vagy nem ismeri a beállításokat. Viszont én mindig azt csinálom, hogy csak az alapirányításokat mondom meg. Régen is ilyen voltam, hogy nem szerettem megmondani a speciális irányításokat, hanem fedezze fel magának a játékos, ebben most sincs változás.

Érdekes, hogy inkább délelőtt volt nagy forgalom, délután elég hamar elkezdett lankadni a tömeg. Hogy ehhez az is hozzájárult, hogy csak egy napos volt a PlayIT! nem tudom, az biztos az egész Hungexpo épületében már 14-15 óra fele elkezdett elszállingózni a tömeg. Mindenesetre elég hamar elkezdett minálunk lazulni a légkör. Nem jöttek annyira érdeklődők, így bagszi megkért néhányunkat, hogy akik el tudnak menni, azok osztogassák az egész épületben a Nintendós katalógusokat, mert ezeknek ma el kell fogyni. Ez még a 2018. őszi/téli katalógus, és már a jövőben új lesz, az aktuális játékokkal. Amilyen sokat láttam a molinó mögött, meglepett, hogy a nap végére sikerült az összeset kiosztani.

Az utóbbi egy-másfél hónapban annyira ráálltam a német nyelvre, hogy nem egyszer, amikor nem figyeltek, németül beszéltem magamban, kommentáltam a játék eseményét. Volt is egy furcsa beszólásom, ami ott spontán jött ki, mert valaki leesett Toad-dal a New Super Mario Bros. U Deluxe-ben:

Oh, nein! Toad ist... tod

Na most ez így önmagában hibás mondat, csak ott és akkor akkor felfedezésnek gondoltam, hogy "Toad halott" mondat németül hogy szólna, hogy valósággal belelkesedtem attól, hogy micsoda szóvicceket találok ki, ha olyanok jutnak eszembe, hogy "Toad ist tod". De ez így csak majdnem jó, mert ez így azt jelenti, hogy "Toad halál". A halott németül "tot", ez némileg rontja a feledezés élményét, de azért a pillanatért, ahogy rájöttem arra, hogy miket lehet németül alkotni, még ezen kis hiba ellenére is megérte. Amúgy kértem reggel bagszit, hogy engedélyezze, hogy hadd állítsam németre azokat a Nintendo Switcheket, amik rám voltak bízva, de csak heves tiltakozás volt a válasz. Hát olyan rosszat akarok én?

18 óra után már elég kevesen voltak, mégis számomra ekkor volt a legveszélyesebb. Jött Mario Kartozni egy három fiúból álló testvérhármas, és az egyik annyira ideges volt, hogy nem ment neki a játék, hogy féltem attól, hogy földhöz vágja a controllert. Szerencsére tudta tartani magát. Összességében nagyon jó volt a mai nap. Igyekeztem mindent jobban csinálni, mint korábban, és határozottan érzem, hogy sikerült. Ami érdekes, hogy az egész napos állást is sokkal jobban viseltem, mint korábban. Ehhez jó eséllyel hozzájárultak az elmúlt hónapok röplabda edzései is, ami önmagában azért nagy dolog számomra, mert nem gondoltam volna, hogy lesz olyan sportág, amit élvezni fogok. A foganatja meg már itt meglátszott, nagyon sokat javult a kitartásom és az állóképességem. De általánosságban elégedett volt mindenkivel bagszi, most mindenki nagyon jól dolgozott.

A csehek is elégedettek voltak velünk, kaptunk egy nagyobb adag ajándékcsomagot. Benne pólóval, poszterekkel, öntapadókkal, meg ilyen apróságokkal. Úgyhogy viszont elégedettség volt. Valamint felajánlottak más Nintendós relikviákat is, de ezeket már inkább azért, mert nem akarták visszavinni Prágába, ezért a kukába került volna. Így ez az óriási Mariós cucc hozzám került. Menőség. kb. 150 cm magas, és jól mutat a szobámban.

Ez volt az idei nyári PlayIT!, a következő szerintem novemberben lesz.

A Shigatsu wa Kimi no Uso alternatív változata

Ahogy egyre több emberrel ismerkedek meg a Haikyuu!! Discord szervereknek köszönhetően, úgy találkozok egyre több animével, amikről eddig nem hallottam. Az egyik francia srácnak például egy olyan animés fiú a profilképe, aki lazán lehetett volna Kageyma Tobio testvére. Ugyanaz a fekete haj, és hasonló a stílusban megrajzolva, mint Kageyama haja. Meg is kérdeztem tőle, hogy ki ő, melyik animéből van. Akkor beszélt nekem a Kimi no Suizou wo Tabetai-ról. Ez egy nagyon rövid, két kötetes mangából készült movie, aminek a története nagyon hasonlít a Shigatsu wa Kimi no Uso-hoz. Ami számomra gyűlöletes alkotás, erről itt és itt írtam részletesen. A Kimi no Suizou wo Tabetai is egy halálosan beteg lány történetét meséli el, akin már nem lehet segíteni. Nincs is spoilerezni a végén, a lány temetésével kezdődik a film. Aztán persze visszamegyünk az előzményekhez.

Yamauchi Sakura a iskola könyvtárában találkozik Shiga Haruki-val, aki szinte semmilyen szociális életet nem él. Mindene a könyvek, a regények, számára a más írók által megálmodott világ sokkal izgalmasabb, mint a valóság. Tehát, tipikus japán, zárkózott fiú, aki inkább kerüli az emberekkel való kapcsolatot. Mégis meglát valamit benne Sakura, ami miatt ő lesz az egyedüli, akinek megmondja, hogy halálos beteg. Haruki olyan szintű apátiával konstatálja az információt, mintha csak arról beszélt volna, mit evett a Burger King-ben. A lány mégis megkedveli őt, és minden alkalmat megragad, hogy a fiúval lehessen. Közösen esznek, valamint egy hétvégét is eltöltenek együtt egy szállodában. Habár Sakura alapvetően pozitív szemléletű lány, és láthatóan igyekezett jól kezelni a tényt, hogy nincs sok hátra az életéből, mégis valamiben komoly különbséget mutat a Shigatsu wa Kimi no Uso Miyazono Kaori-jával szemben. Sakuráról elhittem, hogy jól viseli a közeli halálának tudatát, nem játszotta túl a "semmi baj nincs, soha jobban nem voltam még" érzést. Bár ez csak félig igaz, mert a hotelben egyszer verbálisan úgy rányomult a fiúra, hogy szemmel láthatóan sok volt az már neki.

SPOILER

Az egy nagyon érdekes jelenet volt, amikor később a lány lakásán Haruki valóban rányomult a lányra. Semmilyen szexuális vágy nem hajtotta őt, egyszerűen tettekkel akarta érzékeltetni vele, hogy bánik vele. És ahogy Sakura megijedt... Ugye, hogy viszont már nem annyira vicces? Utána a lány érzékelhetően visszafogta magát, és maradt az a kedves lány, aki életvidámságával inspirálta a fiút. Igazából tetszett a viselkedése, ahogy letámadta a lányt, mert Sakura ugyan mondta, hogy csak viccelődik... De mivel Haruki nincs hozzászokva az ilyen viccekhez, és érzékelhetően kényelmetlenül érezte magát azokban a helyzetekben, ezért visszaadta azokat, amiket verbálisan kapott. Így Sakura a fiú stílusában visszakapta a verbális poénjait, amivel ugyanannyira kényelmetlenül érezte magát, mint Haruki.

SPOILER VÉGE

Nem lehet egyértelműen megmondani, hogy szerelmi kapcsolat van közöttük. Azt lehetett érezni, hogy megkedvelték egymást, és habár különböző személyiségek, inspirálják egymást. Én egyébként hiszek abban, hogy két különböző személyiség összejöhet, és akár boldogok is lehetnek együtt. Ez akkor fordulhat elő, ha olyan tulajdonságban különböznek, amit magukban hiányolnak, ezáltal felnéznek a másikra, akiben az megvan. De itt a mű eredeti szerzője egyértelműen nyitva hagyta a kettejük közötti kapcsolat kérdését. A nézőre van bízva, hogy minek látja Sakura és Haruki viszonyát. Az persze megint más kérdés, hogy mi lett volna, ha a srác bevállalósabb lett volna, akkor jó eséllyel lett volna párkapcsolat. A film vége alapján, ha nem is vele, de mással erre mindenképp esélye van. Ötletes volt a befejezés, értelmet adtak a lány halálának. Haruki személyes gyásza meg csodálatos jelenet volt, az komolyan megérintett érzelmileg.

Nagyon szép movie volt, hiteles érzelmekkel. Az is tetszett, hogy Sakura végül tudott alkalmazkodni Harukihoz, de inkább Haruki-val tudtam érzelmileg azonosulni. Az ő jellemfejlődése ugyan nem látványos, de határozottan érzékelhető. Ha ilyen lett volna a Shigatsu wa Kimi no Uso, akkor a legjobb Slice of Life-ok egyike lett volna. Így bejelentkezett a helyére a Kimi no Suizou wo Tabetai, melyet biztos, hogy meg fogok még nézni.

Nintendo nap a Vault51 Gamer bárban

Vasárnap volt Nintendo nap a Vault51 Gamer bárban. Eléggé régen volt már nagyobb Nintendós rendezvény, örültem is neki, hogy végre több emberrel találkozhatok. A mai Nintendo találkozót viszont nemcsak bagszi szervezte, hanem FutuRetro is, aki szinte az összes retro Nintendo konzolt elhozta. TV-vel, játékokkal, teljes felszereltséggel, mintha több száz embert várnának. Nagyon kitett magáért.

Az utóbbi időkben kevesebbet vagyok Facebookon aktív, Twitteren annál inkább, ezért nem tudom, mennyire volt eseményoldala a találkozónak, illetve hányan jelölték be, hogy jelen lesznek, az biztos, hogy a személyes várakozásaimtól nagyon alulmaradt az a kb. 20-25 fő, mely jelen volt. Már csak ahhoz képest is, hogy mennyire fel voltak szerelkezve. Mert bagszi is hozta a Wii U-ját, Switch-ét, tőle is voltak TV-k, meg LABO-k is voltak kipróbálhatók, az egész tényleg olyan érzetet adott, mintha egy nagyobb rendezvény része lenne ez a Nintendo nap, ahova többszáz embert vártak. Én 11 körül érkeztem meg, meg is lepett, hogy alig voltak még emberek. Mondjuk nagyon a terep sem volt kész, mindenki még nagyban pakolászott. Egyedül Gabrol-ra emlékszem, aki jelen volt. Őt viszont nagyon lekötötte a LABO VR játéka. Érdekes volt látni, hogy szinte kizárta magából a külvilágot.

Mint ahogy azt is jó volt látni, hogy mindenféle korosztály jelen volt. Az egészen kicsi gyerekektől a középkorúakig. Úgyhogy nem voltunk olyan sokan, de a korosztály-béli szórás az nagy volt. A kicsik természetesen az újabb játékokkal játszottak, mi idősebbek meg a retróval is játszottunk. FutuRetrónak köszönhetően NES-től kezdve GameCube-ig minden retro konzol jelen volt, sőt, japán Famicomon még a japán Super Mario Bros. 2-vel is lehetett játszani. Még piaci Nintendo is helyet kapott, amit igazából a mai napig nem támogatok, hogy jelen vannak ilyen rendezvényeken. Nem is igazából azért, mert a szegénység szimbóluma, és sokan piacról jutottak hozzá videojátékokhoz, hanem azért, mert az alacsony áruk miatt sokan innen tudják, hogy videojáték egyáltalán létezik, és ezért van az, hogy sokaknak csak a Super Mario Bros.-ig terjed ki a Mariós tudása. Aztán miután alig volt marketingje később a Nintendónak, ezért inkább csak a PlayStation és az XBOX maradt meg a köztudatban. Ezért csodálkoznak jónéhányan arra rá, hogy Nintendo a mai napig létezik. Úgyhogy nálam a piaci gépek inkább annak a szimbóluma, hogy mennyire tájékozatlanok a magyarok videojátékok terén, és azzal, hogy ilyen gépek jelen vannak rendezvényeken, mintha ennek a szegénységnek állítanánk emléket.

Maga a helyszín egyébként tetszett. Először voltam a Vault51 Game Bárban, kifejezetten szimpatikusnak tűnt. A retro reklámok mondjuk furcsa érzetet adtak, de maga a hely kellemes hangulatú volt, el tudnék képzelni ide Nintendo találkozókat. Az ott dolgozók is szimpatikusnak tűntek. Nagyon bízom abban, hogy ez végre egy ideális hely lesz.

De fantasztikus, hogy ennyi konzol ki volt állítva, és játszható volt. Meg FutuRetro elhozta a hatalmas Game Boy gyűjteményét, és ami a legmeglepőbb volt, elhozott négy Virtual Boy-t is! Konkrétan életemben most láttam először, nemhogy kipróbálni... Hát ennek ma lehetőséget adtam, és kipróbáltam a Mario Tennis-t, ezen a gépen. És hát valami rettenetes volt. Magával a játékkal nem volt gond, de a szemüveg valami rémálom volt. Rettenetesen kényelmetlen, ugyanis a szemüveg körüli rész olyan anyagból van, ami egyáltalán nem szellőzik át, ezáltal a szemem körüli rész megizzadt. Emellett rossz a vágás az orrnál, ugyanis egy részét "befogja" (nem tudom ezt írásban kifejezni), ezáltal levegőt venni sem lehet rendesen. 5 perc után megköszöntem a lehetőséget, Virtual Boy-t soha többé!

Kvízverseny volt, az egyiket bagszi szervezte, Nintendo Switch kérdéssor volt, a másikat, a retrósat FutuRetro. A Switch-es könnyű volt, abban azért végeztem a középmezőnyben (ha jól emlékszem 6. voltam), mert az első két kérdésről lemaradtam, a retrósnál viszont ott voltam végig. Na ez nagyon érdekes volt, mert rendkívül nehéz volt. Voltak benne kérdések és olyan válaszlehetőségek, hogy el nem tudok képzelni, honnan jött. O_O Ennek ellenére 3. helyen végeztem. Ezzel nyertem az első 2 helyezettel együtt a Vault51 5.000 forintos ételfogyasztási utalványt. Hirtelen, milyen éhes lettem. Nagyon megörültem a lehetőségnek.

Kajából van kínálat, az egyik sajátságosság, hogy csak 16 órától lehet rendelni. Ezért alapvetően nincs megtiltva, ha kintről hozunk be ennivalót. Viszont 16 órától hirtelen olyan sor lett a pultnál, hogy erősen lehetett érzékelni, hogy az ott dolgozók nehezen bírták a hirtelen jött forgalmat. Mintha el is vesztették volna a türelmüket. Mindenesetre egy páran beálltunk mi is. 16.30 körül kerültem sorra a rendelésemmel, a kaját kb. 17.45-re hozták ki... Ez a része csalódás volt, ráadásul, a kóla, amit kértem mintha higított lett volna. Amúgy a kaja rendben volt. Grognak Burger nevet adták neki. Csípős volt, volt benne jalapeno paprika, meg menünek okán sültkrumpli is volt mellé. Ez rendben volt. De amilyen soká hozták ki, lehet, hogy maradnék annál, magamnak viszek ennivalót. Meg hogy láthatóan nehezen viselték a hirtelen jött forgalmat. Igazából nem tudom, hogy miért van, hogy 16 órától lehet csak ételt rendelni, de ha ez nem lenne, akkor gondolom, nem tódulna oda hatalmas tömeg.

Új játékok közül Mario Kart 8 Deluxe volt játszható, Super Smash Bros. for Wii U és Super Smash Bros. Ultimate. Illetve Sparrow-val és vietnami barátjával, Norbival játszottunk Mario Kart 7-et. Jó nap volt, érdemes volt eljönni. Főleg, mert többen is eljöttek a régi, veterán csapatból, és sok régi közös emléket felidéztünk. Meg beszéltük, hogy kivel mi lett. Kíváncsi leszek, lesz-e még ilyen. Képeket készítettem, azok itt tekinthetők meg.

Eredeti tacica: Hatsunetsu kislemez

Megérkezett az Haikyuu!! kislemez, amiért akkor fent maradtam hajnali 2-kor, hogy biztosan az enyém legyen.

Ez a tacica: Hatsunetsu kislemez, mely a második évad második endingje. Emlékszem, nagyon felfigyeltem erre a dalra, amikor először meghallottam, na mondom, ebből valami nagyon jó lehet. Csak aztán ahogy elkezdte énekelni az énekes a versét, és valami teljesen más dallamvilággal, némileg csalódott voltam. De ez is azon dalok közé került, amit végül megszerettem úgy, ahogy van, és ugyanúgy a Haikyuu!! részének gondolom, mint a többi dalt.

Sőt, két dalt is énekelt a tacica, a kettő közül igazából ez a jobb. Mert ez is hasonlóképpen szakmailag kiváló dal, mint a LEO (1. évad ED02), de a Hatsunetsu hangulatosabb még a maga "hibáival" is. Néha elgondolkodom azon, hogy nekem van sajátságos elképzelésem arról, hogyan alkot egy dal egy teljes egészet, vagy tényleg az indie előadók gondolják el a maguk módján, emiatt hangzanak olyan furcsán az általuk írt dalok.

Természetesen a kislemez az anime edition, amilyet szerettem volna, a hátsó borítója is saját.

Nemcsak a papírtok a bizonyítéka annak, hogy anime edition a kislemez, hanem hogy csak ezen a változaton hallható a címadó dal TV size változata. Így ez a kislemez 3 dalt tartalmaz. De azt nem értem, hogy Hanamaki Takahiro keze miért van a rövidnadrágjában? Mindegy is, az biztos, hogy nem véletlen van az Aoba Jousai négy tagja a kislemez borítóján, hiszen a második évad második fele az ellenük vívott meccsről szól. Amit, mint tudható, szépen meg is nyernek Hinatáék.

Persze az eredeti borítót vesszük ki a papírtokból.

Ez volt az, amit mutattam MondoCon-on 8-nak, hogy mit nyertem eBay-en, és azt hitte, hogy borszeszégőt. Alig bírtam ott abbahagyni a nevetést. Mert csak a tok borítóját látta, ezért nem tudta, hogy ez valójában egy CD. Mondta is, hogy semmi baj nincs azzal, ha valakit érdekel a kémia és vegyésznek csap fel. Majd pont én. Nem azok közé tartozok, akik épp hogy átmentek kémiából, de hogy nem hiányzik, az tény. Mindenesetre jól megmosolyogtatott.

És ami belül van.

A sajátságos borító is árulkodik arról, hogy egy alternatív együttes albumáról van szó. Hiszen ki az az együttes, aki a trendeket követve egy borszeszégőt tesz a borítójára? Biztos, hogy nem milliós eladásokat produkáló AKB48 vagy Arashi. De ez egyúttal utalhat arra is, hogy az együttes még ha nem is ad el annyi példányt a kislemezeiből, mint az, aki a listák élén áll, azért szerzett magának annyi hírnevet független előadóként, hogy ha kiadóhoz is kerül, akkor nem szólnak bele annyira  a zenébe, a borítótervbe. Összegyűjtöttek annyi rajongóbázist, hogy már egy kiadó is bizalmat szavazzon nekik. Sőt még segítenek népszerűsíteni a zenéjét, például azáltal, hogy olyan animéknek énekelhet dalt, mint a Haikyuu!!. A Hatsunetsu-ből 10.079 példány kelt el összesen az Oricon adatai szerint, ami ahhoz képest szép, hogy indie előadóról van szó. Főleg, ha számba vesszük, hogy ezek csak a regisztrált eladási adatok. És amik még azon túl vannak...

De ne erről filozofáljunk, hanem élvezzük a zenét. A B-side track az 510 is elég jó.