Magyar fordítás: A Karasuno Középiskola röplanda klubja
Debütálás: 2014. április 13.
Rendező: Sakuga Kantoku
Forgatókönyv: Kishimoto Taku
Manga: 2-3. fejezet
Hinata "NANDE IRU???" felkiáltással döbbenten konstatálja, hogy Kageyama a csapattársa lett. Kageyama emlékszik Hinatára. A fiúra, akinek különleges képességei vannak, de ezt az iskolájában nem tudta kamatoztatni. Kageyama számára rögtön kiderül, hogy Hinata személyében emberére talált, hiszen nem hagyja magát, azonnal visszaszól, ha bántják őt. Hinata egyből megkérdezi, hogy mégis mit keres itt? És mégis hogy fogja ellátni a baját, ha csapattársak lesznek? Kageyama bevallja, hogy a prefektúra legjobb iskolájába jelentkezett, de nem sikerült bejutnia oda. Hát az mégis hogy lehet, hogy a pálya királyát nem vették fel oda. Kageyama nagyon dühös lesz a legszólásért, és felszólítja, hogy ne hívja így többé.
Itt találkozunk először Sawamura Daichi-val, Sugawara Koushi-val és Tanaka Ryuunosuke-vel. Az utóbbi máris hozza a formáját a "jakuza-fizimiskájával" és, ahogy rendet akar teremteni a fiút között. Sawamura üdvözli Kageyamát, de Hinatát egyikük sem veszi észre apró termete miatt, nem gondolnák, hogy ő is játékosként lenne jelen. Hinata nagy nehezen magára vonja a figyelmet, amikor rádöbben a három fiú, hogy ő az a Hinata, aki annak az apró csapatnak az egyes számú játékosa volt. Szóval ő a másik, aki jelentkezett. Meg is dicsérik Hinatát a tavalyi játéka miatt, és örülnek, hogy a csapat tagja lett. Egyből szembesítik azzal, hogy hát nem nőtt valami nagyra. De Hinatát ez nem tántorítja el attól, hogy közölje a többiekkel, hogy mi az ő nagy álma.
Kageyama figyelmeztetésével, hogy keményen kell dolgoznia, kezdődik a fiúk közti civakodás. Itt lehet látni, hogy sok poén alapja lesz az, hogy mind a ketten a maguk módján szeretik hangoztatni az igazukat. Hinata persze, hogy nem hagyja magát, ő igenis keményen megdolgozott a tavalyi eredményért, és a csapattársai is komoly segítségére voltak ebben. Sawamura hiába figyelmezteti a fiúkat, hogy most már csapattársak, és hogy a röplabda egy csapattá kovácsolja a játékosokat, mintha meg se szólalt volna. Még Tanaka-senpai sem tudja csendre inteni őket a maga stílusában. Hinata egyből játszani akar Kageyamával, hogy megmutassa, hogy mire képes. Majd megjelenik az igazgatóhelyettes, hogy utánajárjon, hogy ki csap ekkora zajt a tornateremben. Tanakáék hiába figyelmeztetik Hinatáékat, hogy viselkedjenek az igazgatóhelyettes előtt, annyira veszik tudomásul a jelenlétét, mintha csak egy légy repült volna be a terembe. Hinata ugyanúgy játszani akar, és megmutatni, hogy mire képes.
Kageyama végül elfogadja a kihívást, de figyelmezteti, hogy ő sem ugyanaz, mint aki tavaly volt, ahogy azt Hinata is az értésére adta. Kageyama első szervája akkora erővel suhan el, hogy Hinata kénytelen-kelletlen félrehúzódik, mert túl gyors számára a labda. Kageyama rá is kérdez, hogy ez lenne az a bizonyos "nem ugyanaz vagyok, mint tavaly" jellegű figyelmeztetés? Hinata még egy szervát követel, amit Kageyama meg is ad a maga erejével. Hinata most már bátrabban odaáll a labda elé, és az alkarját kitárva várja a labdát. Tudja is fogadni, de hogy mennyire nem tudja még irányítani a labdát, mutatta, hogy az alkarjából az arcára ment a labda.
Onnan pedig oldalra, hogy lássuk a második résznek kétségtelenül az egyik legviccesebb jelenetét, ahogy eltalálja az igazgatóhelyettes arcát a labda, lerepül a fejéről a paróka, majd az Sawamura fejére esik. Ahogy tisztázzák, hogy ki hogy látta, hogy valójában parókája van az igazgatóhelyettesnek, egyből beszélgetésre hívja Sawamurát. Szerencsére jófej az igazgatóhelyettes, és nem utasítja a fiúkat, hogy kérjenek bocsánatot, de azért arra kéri őket, hogy tegyenek úgy, mintha nem láttak volna semmit. Sawamura tovább folytatná a csapatkapitányi beszédét, de Hinata és Kageyama nem kezdenének el továbbra is azon veszedekni, hogy ki a jobb, és hogy mégis hogy képzeli, hogy saját magát a legjobbnak nevezi. Itt már el tudja ragadni Sawamura szót a fiúktól, és elmagyarázza nekik, hogy egyszer ennek az iskolának nagyon jó röplabda csapata volt, Ki is jutottak a Nemzeti Bajnokságra, de ahogy visszaesett a teljesítményük, úgy kezdték el őket bukott bajnoknak hívni. Sawamurának viszont nem kisebb célja van a csapatkapitányi rangjával, minthogy a Karasuno csapat újra a régi fényében ragyogjon, és kijusson a nemzeti bajnokságra. Ahogy Sawamura Hinata és Kageyama felé indul el, Tanaka és Sugawara úgy osonnak el oldalra, mert már tudják, hogy mire számítsanak.
Bizony, Sawamura sötét tekintetéből ki lehet találni, hogy amit mond, azt bizony tessék véresen komolyan venni, különben a Karasunónál folytatott röplabda-karrierjüknek azonnal befellegzett. Meg is ijed a két fiú rendesen. Sawamurát nem érdekli, hogy mennyire jó játékosok, vagy mennyire inspiráltak. Aki nem a csapatszellem jegyében játszik, és csak a bajt csinálja, annak rövid úton teszi ki a szűrét a tornateremből. Ahogy a fiúkat is kiküldte. Igazából ez nagyon jó módszer. Azt gondolom, hogy itt Sawamura valójában csak rájátszik, nem annyira dühös, mint amennyire látszik. Így akar nyomatékot adni azon elvének, hogy ebben a csapatban a csapatszellem mindennél előrébb való.
Ez persze nem esik le Hinatáéknak, nem hiszik el, hogy így megjárták. Máris könyörgik magukat vissza a tornaterembe. Képesek bármit megtenni az együttműködésért, csak hadd játsszanak. Sugawara kételkedik Sawamura szigorának hatásosságában, főleg annak fényében, hogy a csapat nem bővelkedik tagokban. Tudja ő ezt, de a csapatmunka mindennél előrébb való számára.
Kageyama is biztosítja a többieket, hogy kész együtt dolgozni Hinatával, hogy újra a csapat tagjaként játszhasson. Hogy ez mennyire igaz, jelzésként félrelökte Hinatát, hogy most tűnjön el innen, ő beszél. Az ajtó nyílik, Sawamura a gyilkos tekintetével kötelezi Kageyamát, hogy esküdjön. Kageyama úgy megijedt, hogy meghátrált. Sawamura jót nevet Kageyama reakcióján, majd közli a fiúkkal, hogy miután a labdába nem érhet bele kétszer ugyanaz a játékos, ezért nem tudja elképzelni, hogy akarnak egyedül játszani. majd ismét rájuk csukja az ajtót.
A többiek gyakorolnak. Itt találkozunk először Ennoshita Chikara-val, Narita Kazuhito-val és Kinoshita Hisashi-val. Ők azok a bizonyos 6-os, 7-es, 8-as játékosok, akik a legkevesebbszer szerepelnek az animében. Hinata irigykedve néz be az ablakon, Kageyamának meg elege van ebből a hülye játékból, bejut ő, bármi áron is. Ahogy gondolkodott ennek módján, azt találta ki, hogy kettő a kettő elleni párbajban tudná bizonyítani, hogy képesek lennének együttműködni. Hinata felteszi a kérdést, hogy mi van, ha veszítenek? Az márpedig nem történhet meg. Hinatát megijeszti, hogy mennyire komolyan gondolta ezt Kageyama. Hinata itt meséli el Kageyamának, milyen lehetőségei voltak alsó-középiskolában gyakorolni, és hogy valójában az a bizonyos bajnokság volt az első olyan lehetősége, ahol komolyan játszhatott. Ha tehetné, örökre a sportpályán maradna. De hát mind a ketten tudják, hogy ez csak a legjobbaknak adatik meg.
Itt jelenik meg Shimizu Kiyoko, aki a maga kedvességével utat kér, hogy beléphessen a tornaterembe. A fiúk kicsit megilletődve félreállnak, majd ahogy Shimizu ajtót nyit, Tanaka megjelenik, és igyekszik minden udvariasságát bevetni, hogy kifejezze Shimizunek, hogy mennyire tetszik, aki csak faképnél hagyja őt. De Tanaka még azt is szereti Shimizu-ben, hogy figyelmen kívül hagyja őt. Sugawara pedig a fiúkra csukja az ajtót. Ahogy Hinata feje felrobban Shimizu arcának szépségétől, és ahogy erre Kageyama reagál, az örökérvényű.
A nap végén megköszönik az edzéseket, és készülődnek. Hinata és Kageyama beordítanak a kapun azzal fogadják a többieket, hogy ők ketten szeretnének két másik felsőbb évessel párbajozni. Kérésüket kineveti Tanaka, de igazából szereti a fiúk lelkesedését. Elfogadják a kihívást, a jelentkezésüket is továbbítják a klub vezetőjének. Sawamura ugyanis elérte a célját. Úgy néz ki, hogy a fiúk tényleg képesek együtt dolgozni. Sawamura egy három a három elleni meccset hirdet meg, amit egyébként is megvívnak minden évben az első évesekkel, hogy lássák, hol tartanak. Tanaka lesz a harmadik Kageyamáék mellett. Sawamura pedig kiválóan ért ahhoz, hogyan kezdje ki Tanaka büszkeségét, ezáltal egyből ráveszi arra, hogy csatlakozzon a fiúkhoz. Ha pedig veszítenek. Kageyama soha nem játszhat feladóként a röplabda klubban. Hogy Hinatával mi legyen, arra nem tértek ki, pedig erősen kapálódzott, hogy hát ő is jelen van. A párbaj szombat reggel lesz. A terembe viszont továbbra sem léphetnek be.
Hinata próbálja vigasztalni, hogy nincs azzal baj, ha nem játszhat feladóként, vannak más pozíciók, amikben megmutathatja a tudását. Hinata szerint ütőnek lenni sokkal menőbb, mint feladónak. Ezzel Kageyamát rettenetesen kihozza a sodrából, és elképesztő dühvel magyarázza, hogy a feladó feladata a legösszetettebb a játékban. Ő határozza meg a csapat taktikáját, neki van a legtöbb kapcsolata a labdával. Hinata nem ütheti az értékes lecsapásait, ha a feladó nem neki adja a labdát. Ahogy Kageyama elengedte Hinatát, és megnyugszik, úgy magyarázza el neki, hogy a TV szemszögéből nem lehet látni, hogy a feladó miként adja fel a labdát. Mert a TV a pályának hosszabb oldaláról mutatja a játékot, hogy mindkét csapat egyformán látszódjon. De ha az egyik csapatnak háttal mutatnák a játékot, akkor lehetne látni, hogy mi is a feladó feladata valójában. Minden rajta múlik, mert ő irányítja a labdát, ő látja, hogy az ellenfél csapat merre várja a labdát, ezzel a feladó meg tudja téveszteni az ellenfél csapatot. Ebből látszik, hogy Kageyamának kiváló rálátása van a saját pozíciójára, és jó eséllyel az egója sérülne, ha ezek után nem lehetne feladó, mert így lehet egy csapat ki nem mondott vezetője. De hát ha megvan hozzá a képessége, akkor jöhet hozzá az egoizmusa is.
De szombaton reggel jönnek, és gyakorolják Hinata szarosnak nevezett fogadásait. De hogy Tanaka is segítsen a fiúknak, odasúgja nekik, hogy holnap reggel gyakorolhatnak. Ez alaposan felspanolja Hinatáékat, és már hajnali 5-kor ott lesznek a tornaterem előtt. Nagyon vicces az a jelenet, ahogy sétálnak, majd futnak egymás mellett. Jelezvén, hogy majd én megmutatom, hogy ki a jobb!
Másnap tényleg megjelennek Hinatáék már hajnali 5-kor. Csalódottan kénytelenek konstatálni, hogy a tornaterem ajtaja zárva van. Megjelenik Tanaka is a kulccsal. A fiúk nem győznek hálálkodni neki, hogy nem jöttek hiába. Azzal meg van köszönve, hogy Hinatáék ismételgetik neki, hogy "Tanaka-senpai", ezzel simogatva az egóját. Ahogy Tanaka kinyitja az ajtót, bevillan, hogy Sawamura miért volt ennyire szigorú a fiúkkal. Látták őket tavaly játszani a bajnokságon (1. rész), ahol nyilvánvalóan látszott, hogy Kageyamának komoly nehézségei vannak abban, hogy kifejezze az érzéseit, gondolatait. Az arrogáns személyiségével meg az egész csapatot lehúzhatja. Hinatának pedig bár komoly képességei vannak, hiszen gyorsan fut, és nagyot ugrik de ezek nincsenek kifejlesztve, valamint nem volt feladó, aki adná neki a labdákat, hogy lecsapja. Kageyamának meg nem volt olyan ütője, aki a feladásait a megfelelő sebességgel ütötte volna át az ellenfél térfelére. Így Hinata és Kageyama valójában kiváló csapattársak lennének, ha össze tudnának dolgozni. Sawamura szigora pedig annak szólt, hogy ő valójában nagyon akarja, hogy a csapatban legyenek, de össze kell csiszolódniuk, különben hiába a nagy képességek, hiába lenne a Karasuno velük együtt újra a csúcson, ha közben kicsinálják egymás idegrendszerét.
Hogy erre mekkora szükség van, jól látszik abból is, hogy nem győznek azon vitatkozni, hogy melyik lépjen be előbb a tornaterembe. Aztán valahogy bejutnak, Hinata alig hiszi el, hogy ott gyakorolhat, ahol a Kis Óriás gyakorolt annak idején.
Kageyama végül elfogadja a kihívást, de figyelmezteti, hogy ő sem ugyanaz, mint aki tavaly volt, ahogy azt Hinata is az értésére adta. Kageyama első szervája akkora erővel suhan el, hogy Hinata kénytelen-kelletlen félrehúzódik, mert túl gyors számára a labda. Kageyama rá is kérdez, hogy ez lenne az a bizonyos "nem ugyanaz vagyok, mint tavaly" jellegű figyelmeztetés? Hinata még egy szervát követel, amit Kageyama meg is ad a maga erejével. Hinata most már bátrabban odaáll a labda elé, és az alkarját kitárva várja a labdát. Tudja is fogadni, de hogy mennyire nem tudja még irányítani a labdát, mutatta, hogy az alkarjából az arcára ment a labda.
Bizony, Sawamura sötét tekintetéből ki lehet találni, hogy amit mond, azt bizony tessék véresen komolyan venni, különben a Karasunónál folytatott röplabda-karrierjüknek azonnal befellegzett. Meg is ijed a két fiú rendesen. Sawamurát nem érdekli, hogy mennyire jó játékosok, vagy mennyire inspiráltak. Aki nem a csapatszellem jegyében játszik, és csak a bajt csinálja, annak rövid úton teszi ki a szűrét a tornateremből. Ahogy a fiúkat is kiküldte. Igazából ez nagyon jó módszer. Azt gondolom, hogy itt Sawamura valójában csak rájátszik, nem annyira dühös, mint amennyire látszik. Így akar nyomatékot adni azon elvének, hogy ebben a csapatban a csapatszellem mindennél előrébb való.
Ez persze nem esik le Hinatáéknak, nem hiszik el, hogy így megjárták. Máris könyörgik magukat vissza a tornaterembe. Képesek bármit megtenni az együttműködésért, csak hadd játsszanak. Sugawara kételkedik Sawamura szigorának hatásosságában, főleg annak fényében, hogy a csapat nem bővelkedik tagokban. Tudja ő ezt, de a csapatmunka mindennél előrébb való számára.
Kageyama is biztosítja a többieket, hogy kész együtt dolgozni Hinatával, hogy újra a csapat tagjaként játszhasson. Hogy ez mennyire igaz, jelzésként félrelökte Hinatát, hogy most tűnjön el innen, ő beszél. Az ajtó nyílik, Sawamura a gyilkos tekintetével kötelezi Kageyamát, hogy esküdjön. Kageyama úgy megijedt, hogy meghátrált. Sawamura jót nevet Kageyama reakcióján, majd közli a fiúkkal, hogy miután a labdába nem érhet bele kétszer ugyanaz a játékos, ezért nem tudja elképzelni, hogy akarnak egyedül játszani. majd ismét rájuk csukja az ajtót.
Hinata próbálja vigasztalni, hogy nincs azzal baj, ha nem játszhat feladóként, vannak más pozíciók, amikben megmutathatja a tudását. Hinata szerint ütőnek lenni sokkal menőbb, mint feladónak. Ezzel Kageyamát rettenetesen kihozza a sodrából, és elképesztő dühvel magyarázza, hogy a feladó feladata a legösszetettebb a játékban. Ő határozza meg a csapat taktikáját, neki van a legtöbb kapcsolata a labdával. Hinata nem ütheti az értékes lecsapásait, ha a feladó nem neki adja a labdát. Ahogy Kageyama elengedte Hinatát, és megnyugszik, úgy magyarázza el neki, hogy a TV szemszögéből nem lehet látni, hogy a feladó miként adja fel a labdát. Mert a TV a pályának hosszabb oldaláról mutatja a játékot, hogy mindkét csapat egyformán látszódjon. De ha az egyik csapatnak háttal mutatnák a játékot, akkor lehetne látni, hogy mi is a feladó feladata valójában. Minden rajta múlik, mert ő irányítja a labdát, ő látja, hogy az ellenfél csapat merre várja a labdát, ezzel a feladó meg tudja téveszteni az ellenfél csapatot. Ebből látszik, hogy Kageyamának kiváló rálátása van a saját pozíciójára, és jó eséllyel az egója sérülne, ha ezek után nem lehetne feladó, mert így lehet egy csapat ki nem mondott vezetője. De hát ha megvan hozzá a képessége, akkor jöhet hozzá az egoizmusa is.
Hogy erre mekkora szükség van, jól látszik abból is, hogy nem győznek azon vitatkozni, hogy melyik lépjen be előbb a tornaterembe. Aztán valahogy bejutnak, Hinata alig hiszi el, hogy ott gyakorolhat, ahol a Kis Óriás gyakorolt annak idején.Értékelés
Kicsit mélyebben belementünk a röplabda rejtelmeibe, megtudhattuk, hogy miért annyira fontos a csapatmunka, és néhány szabályt is megismerhettünk. Valamint az itt megismert játékosok is sokat adnak hozzá az anime színvonalához. A Haikyuu!! nagyon erős abban, hogy sok szereplőt, játékost mutat meg, és sokaknak meg is ismerjük a személyiségét annyira, hogy tudjunk velünk azonosulni. Nem nehéz személyes kedvencet találni. Ami miatt meg külön szerethető az anime, a sok emlékezetes jelenet, amik egy életre beleégnek a rajongók elméjébe. Még csak két rész volt, de már most annyi szimbolikus jelenet volt, ami más animének egy egész szezonja alatt van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése