Nagyon régóta nálam van zsida egyik játéka, a Mario & Luigi: Bowser's Inside Story Nintendo DS-re. És eddig még nem vettem elő... Túlságosan nagy játéknak gondoltam, és úgy hittem, hogy úgysem tudnám végigjátszani. De mégis nagyon kíváncsi voltam rá, ezért kipróbáltam tegnap este (kb. másfél év után...). Tetszik nagyon. Eddig 58 perc van benne, szegény Bowser jól megszívta, amikor hitt Fawful-nak. Olyannyira megszívta, hogy Mario és Luigi a testébe kerültek. Most ott tartok, hogy Bowser még alszik, és ismerkedünk az alapokkal. Lehet, hogy mégiscsak menni fog a játék? A kezdet biztosan nem rossz, a többi majd kiderül. Fawful pedig jó nagy problémát okozott a gombák városában, a lakosság egy része óriásra nőtt, és úgy festenek, mint egy felfújt strandlabda. Ezt a rendellenességet Blorb-nak hívják. Fawful Blord gombákat adott el néhány gombának, ők fújódtak fel. Mondani sem kell, hogy mekkora káoszt és pusztulást okoznak a városnak. De ez a Fawful Bowsernek vákuum gombát adott, mellyel Bowser szívó (inhaláló) képessége a sokszorosára rúg, és minden, amit meglát, akaratlanul is magába akarja szívni, így kerül Mario és Luigi a testébe. Ott bent ők miniatürizáltak lettek. Így indul kalandunk, melynek első részében csak ismerkedünk a harcrendszerrel, a játékmenettel, valamint a lehetőségekkel. Nagyon jónak tűnik.
Újabb lépcsőfokára értem a Mariós weboldallal. Ma lettem kész az összes Mario játék alapinformációival. Ezt még néhány hónapja találtam ki, hogy egyrészt, lássam, hogy kinézni a gyakorlatban, valamint, ezzel akarom inspirálni magam munkára, hogy hamarabb készen legyen. De hogy mikor lesz meg az összes játék 100%-ra? Alsó hangon 5 év, de ingatom a fejem, ez igencsak optimista megállapítás. Mindenesetre az eddigiek alapján a rendszer jónak tűnik. Konzolokra vannak osztva a játékok, és az adott képre kattintva, lehet rámenni az adott játék információira. Így néznek ki:
A lista igazából még nem teljes, mert hiányoznak a letölthető Mario játékok, valamint tervezek egy listát az Európában semmilyen formában nem megjelent Mario játékokról, valamint a törölt Mario játéktervekről is ismertetőt írni.
Avagy német nyelv felsőfokon. Bescanneltem a Grünes Licht német nyelvkönyvet és munkafüzetet. Sajnálom, hogy a Start! Neu. project-ben nincs már benne a Grünes Licht, pedig nagyon hasznos azoknak, akik szeretnének C1-es szinten tudni németül. És mivel már sehol nem kapható a könyv, ezért álljon itt. A könyv 10 leckét tartalmaz, az alábbi témákra oszlik fel:
Wohnen: Allein im Mama Hotel, oder...
Klick @ Maus
Rund um die Technik
Glück im Leben
Die Mode liebt dich
Feste und Feiern
Einkaufen macht glücklich?!
Lachen sie sich gesund!
Sucht - ein Teufelkreis
Wetterküche
Hanganyag sajnos nincs meg, örülnék, ha valahogy elérhetővé válna, mert azáltal lehetne fejleszteni a hallott szöveg értését.
Amúgy a felkészülésem része az is, hogy bescannelek könyveket, hogy még azelőtt elérhetővé tegyem mindenki számára, mielőtt elmegyek. Minden egyes nappal egyre izgatottabban gondolok az új életemre, és a vele járó lehetőségekre. Igazából nagyon nincs mit készülni itthon, csak csomagolni. A munkára való felkészülés oroszlánrésze majd Angliában lesz. De majd viszem ki magammal a német és japán nyelvkönyveket is, nyelveket kint is akarok tanulni. Amúgy végül nem abban az iskolában leszek elhelyezve, ahol a nővérem férje tanít küzdősportokat, hanem a lakásukban leszek a kisszobában. Kicsit sajnálom szegény kisfiukat, hogy ki kell költöznie onnan miattam. Ha sikerül ott munkát találnom, akkor nem garantálom, hogy hamar visszaengedem oda, mert onnan már saját albérletbe szeretnék menni. Nyilván nem ilyen három szobás emeletes lakást szeretnék bérelni, de nem is egy ilyenbe külön szobát, hanem egy lakás alsó szintjét kibérelni. Ugyanis amikor nővéremék albérletben laktak New Brighton-ban, akkor az olyan ház volt, hogy annak csak az emelete volt az övék, a földszint az egy elszeparált rész, melyben egy külön család lakott. Ez a család történetesen egy ismerősünk volt, és egyszer-egyszer lejártam hozzájuk beszélgetni, és szimpatikus volt számomra, hogy egy kisebb helység, melyben van egy szoba, konyha és a mellékhelyiségek. Ha ilyen lakásban tudnék lakni, akkor nagyon elégedett lennék.
Én minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy sikerüljön Angliában elhelyezkednem, de ha nem sikerülne, akkor még egy helyen próbálkoznék külföldön: Bécsben. Még soha nem voltam Ausztriában, de nagyon szimpatikus számomra, annak alapján, amit láttam és olvastam róla. A német nyelvet meg ugye szeretem. A másik ok pedig az, hogy igazából én nem akarom elhagyni Magyarországot, csak itt nem sikerült munkát szerezni. És még tavaly eszembe jutott, hogy Bécs lényegében közel van a magyar határhoz, így ha ott jönnének össze a dolgaim, akkor úgy élhetek jobb anyagi körülmények között, hogy nem élek messze Magyarországtól. De ezek csak ilyen nagyon távol tervek, meg elég kicsi az esély, hogy így lesz.
Ahhoz képest, hogy amikor letöltöttem az F-Zero X-et, és először játszottam vele (ezelőtt nem volt hozzá szerencsém), nem nagyon tetszett, azért rendesen ráfüggtem. Világ életemben szerettem az autóverseny játékokat, az F-Zero dinamizmusa már SNES-en is megfogott, de a N64-es folytatás több tekintetben sokkal jobb lett. Írtam is tesztet mind a két játékról:
Nem lett olyan nagy szám egyik írás sem, de egy elolvasást megér. Olyan tárgyilagos, kevésbé jön át az, hogy milyen érzéseket kelt a játék valójában. Nyilván nem említhető egy kalap alatt a Mario Kart-tal, mivel nem egy súlycsoport, de egy valamiben különösképp kivétel a SNES-es F-Zero a Mario Kart-okhoz képest: Általában azt szokott lenni, hogy a nagyobb végsebességű és nehezebben gyorsuló kocsikat nehezebb kezelni, ám itt teljesen más a helyzet. Érdekes, hogy pont az a kocsi irányítható a legkönnyebben, amelyiknek a legnagyobb a végsebessége (478 km/h). Könnyen veszi be a kanyart, nem kell elvenni a gázról az ujjunkat (B-gomb), így sebességvesztés nélkül tudjuk bevenni a kanyarokat. Nem volt így nehéz 5-10 másodperceket javítani a legjobb időimen.
Minden egyes nappal egyre izgatottabban várom az angliai utazásomat, és a kvázi "próbatételemet". Ha őszinte akarok lenni, kevés olyan szituáció volt az életemben, ahol valóban teljesíteni akarok (bár szerintem bőven nem én vagyok az egyedüli, aki hasonló helyzetben van), és meg akarom mutatni, hogy ki vagyok valójában, de ez most ilyen, és ezért is várom, hogy mit tudok ebből kihozni. A másik meg az, hogy érzem, hogy szükségem van változásra az életemben, hogy további fejlődést tudjak elérni, elengedni, újraértelmezni bizonyos dolgokat. Hiszen azzal, hogy kimegyek Angliába, feláldozok bizonyos dolgokat, de ugyanakkor kapok is, amik itt Magyarországon nem adatnak meg, de mérlegelve a dolgokat azt érzem, hogy meg tudom hozni az áldozatokat, mert amiket kaphatok, sokkal többet érnek. Hogy csak egy jelentéktelenebbet említsek: Végre a valóságban is kiélhetem a kutya-macska szeretetemet. Ugyanis nővéreméknek eredetileg egy nőstény macskája volt régebben, ami most is megvan, de ez bővült azóta egy kandúrral és egy kan kutyával. Egyszer fialt a nőstény macska, és ha jól tudom, az egyik kiscicát megtartották. A kutya meg már nem is tudom, hogy milyen keverék, de nagyon vicces, amit állítólag csinál: Félnek tőle a macskák, de ő csak játszani akar velük, így mindig kergetőzés a játék vége. De van még egy pár dolog. Például, ha lesz inspirációm, fogok járni kung fu-zni. Ha nővérem férje indít kezdő kung fu tanfolyamot, akkor elképzelhető, hogy járni fogok rá. Önbizalom, fizikai állóképesség növelése, hogy csak egy pár célt mondjak. De azért nem írom biztosra, mert csak akkor akarok járni, ha motivációm is lesz rá, különben semmi értelme nem lesz.
Ma este megint egy kicsit visszarévedtem a gyerekkoromba, és egy olyan rajzfilmet néztem meg, amit annak idején nagyon sokszor láttam, de aztán feledésbe merült: Szentikék. Egy kicsit féltem megnézni, mert ahogy visszagondoltam rá, olyan gyerekesnek gondoltam a rajzstílust. Bejöttek ezek a megérzések, bár igazából a gyerekessége abban merül ki, hogy az érzelmek túlságosan egyszerűen vannak megjelenítve. Amúgy két részes a rajzfilm, az elsőt szerettem nagyon. Az a tízparancsolatot mondja el dalokban, mint a legősibb slágerlista. Mind a két rajzfilm ugyanis a kereszténységen és az istenhiten alapul, de határozottan kijelenthetem, hogy a pozitív oldaláról. Viszont, ami kellemes meglepetésként ért, hogy a dalokat most is jó volt hallani. Nemcsak mert régi szép emlékek, hanem komolyabb a hangzásuk, egy felnőtt számára is kellemes lehet hallgatni. Jó volt újra látni, de rajzstílus miatt, nem fogom sokszor újra megnézni. Sokkal inkább a második részre voltam kíváncsi, mert azt viszont nem szerettem annak idején. Ennek egyszerű a magyarázata: Az első részben látható öt kis állatka (aka. szentikék) közül a kis Dávid volt a kedvencem. Ő a második rész főszereplője, de sérelmeztem, hogy teljesen másképp néz ki, mint az elsőben. Ebből talán nem nehéz kitalálni, hogy a második rész Dávid és Góliát történetét meséli el. Magát a történetet szerintem mindenki ismeri. A lényeg, hogy ezáltal olyan történetbe, szituációba került, mellyel nem tudtam azonosulni (túl nagy hőstett), ezért sem szerettem. Persze így 20 év múlva, letisztult tudattal azért más volt nézni, de a rajzstílussal itt is a gyerekeket célozták meg. Mindenesetre egyszer érdemes volt megnézni, hogy lássam, hogy mit szerettem akkoriban.
Összeszámoltam, hogy hány napom van még utazásig, és mennyi mindent akarok még bescannelni, ezért reggel úgy döntöttem, hogy nagyobb sebességre kapcsolok, és jobban igénybe veszem a scannert. Ma egy az egyben bevittem a Família Kft. szakácskönyvet, ezt teszem most elérhetővé. A könyvben nemcsak receptek vannak, hanem lényegében interjúkönyv is, az összes szereplő, valamint a rendező, producer, dramaturg beszélnek az étkezési szokásaikról, és gyerekkorukról. Érdekes volt olvasni az idősebb szereplőkről, hogy mennyit kellett nélkülözniük a világháború és az '50-es évek alatt. Akinek meg esetleg kedve van hozzá, próbálja ki a benne levő recepteket, van köztük néhány egészen jó is.
És álljon itt a CD is, mely az Eddig vagyok musical dalait tartalmazza:
Minden évben megemlékezek egy pár sorban Okui Masami születésnapjáról, ma is így teszek. Különösebben nem akarom ismételni magam, mindenki tudja, aki rendszeresen olvas engem, hogy mit jelent ő számomra, sőt aki hallotta már, azt sejtheti, hogy miért tartom őt olyan nagy énekesnőnek. Szoktam nézegetni a blogját (olvasni még (!!!) nem tudom), és nagy örömmel látom, hogy most, 46 évesen is olyan életvidám, mint amilyen a 20 évvel ezelőtti képein. Jó látni, hogy él, bár gondolom a JAM Project tagjaként van dolga bőven, azért remélem, hogy jut ideje kikapcsolódásra, pihenésre, önmagára.
Azt megígérem, hogy ha a rajongásom 2018-ig ki fog tartani, én bevetem a nem létező cukrászi képességemet, és egy akkora tortát fogok sütni az 50. születésnapja alkalmából (én az énekesnői karrierjének majdani 25. évfordulója alkalmából), hogy hetedhét országra szóló csoda lesz!
Képként most a Key kislemez borítójának hátulját tettem ki, mert ez március 13-án jelent meg, és történetesen 15 éve, vagyis 1999-ben. Ja, és ne felejtsük el, hogy a nagyon menő pop dal a címadó dal, a B-side pedig egy csodaszép ballada.
És íme, itt van az utolsó 8 rész, ami megvan nekem:
363. rész: Élvezd a bioritmust!
Adásba ment: 1998. október 24.
Jojó összegyűjt egy rakat női magazint, ugyanis Krisztának akar cikket írni arról, hogy a magazinok hogyan hatnak az emberekre. Találnak egy cikket a bioritmusról, azóta aszerint élnek, ezzel alaposan felbolygatják a család életét. Ricsi és Ádám sztriptízt rendelnek Pici születésnapjára. Károly pedig Ricsi kérésére üzleti tervet készít a pizzéria számára, ahol dolgozik.
364. rész: Az év asszonya
Adásba ment: 1998. október 31.
Szépnét leszólította egy férfi, aki szeretné "az év asszonya" pályázatra fotókat csinálni róla. A fotózás a Szép villában lenne, és pont most hívta meg Luca a szüleit bemutatni Szépéknek...
365. rész: Ki fog itt aggódni? (1. rész)
Adásba ment: 1998. november 7.
Ricsi és Misi összevesznek, ezért a Ricsi elmegy, emellett Kriszta bejelenti, hogy elköltöznek Péterrel és Annácskával az olasz hegyekbe, és síoktatók lesznek. Így érthető, hogy Szépné depressziós lesz. Mónika próbál neki segíteni, egy pszichológust ajánl neki. Szépné elmegy hozzá, utána mintha kicserélték volna. Sajnos a 2. rész nincs meg :(
367. rész: Túlélő program
Adásba ment: 1998. november 21.
Károlyt sérülten hozza haza a focimeccsről Ádám és Lajos. Károlyt furdalja a lelkiismeret, hogy otthon tétlenül fekszik, ezért elindul Sárbogárdra. Ám hirtelen megjelenik, mintha kicserélték volna. Még ő fogja kemény edzésre a családot.
368. rész: Szerelem és ármány
Adásba ment: 1998. november 28.
Ádám és Vili egy átszórakozott éjszaka után részegen térnek haza, Jojó várja őket a kávézóban. Misi pedig egy szerep elpróbálására kéri fel Jojót. A jelenet romantikus, és mindenki félreérti, amikor meglátják a próbát.
369. rész: Halálugrás a semmibe
Adásba ment: 1998. december 5.
Misi továbbra is depressziós, ezért Szépné arra utasítja Ricsit és Lucát, hogy vigyék el őt is bulizni. Meg is van a hatása, Misi szerelmes lesz. Ennek okán ejtőernyő-felszerelést szerez be, ugyanis azzal akarja bizonyítani a bátorságát, hogy leugrik a repülőből. De nemcsak róla hiszik azt, hogy öngyilkos akar lenni. Eközben Mónikának osztálytalálkozója lesz, és férjet keres...
370. rész: Almáspite
Adásba ment: 1998. december 12.
Szépné nagyon boldog, ugyanis Károly végleg hazaköltözik Sárbogárdról. De hogy mondja meg a Lajosnak? És hogy mondja meg a Lajos Károlynak, hogy ő meg Ceglédre költözik, mert egy újonnan megalakuló Safari park igazgatója lesz. Ádám pedig adjunktus lesz Győrben, Jojó emiatt nagyon mérges lesz rá.
371. rész: Johnny visszatér
Adásba ment: 1998. december 19.
Família Kft. 1998 karácsonyi epizódja.
Margitka próbálja rábeszélni a Nagypapát, hogy beszéljen Szépnével. Végre megállapodott, és feleségül veszi Margitkát. Szépné Amerikában élő féltestvére, Jani (vagyis Johnny) hosszú évek után visszatér. Kell ennél szebb karácsonyi ajándék?
És ennyi. Az az igazság, hogy számomra ez a Família Kft. utolsó része, ugyanis tisztán emlékszem, hogy a 372. rész úgy kezdődik, hogy vége a karácsonynak, és a család többsége megy a maga útjára, csak Károly és Ágica marad Johnny-val, aki viszont hozza a két gyerekét. Általuk próbálnak poénokat bevinni a sorozatba, de nekem egyáltalán nem tetszett. Egyrészt idétlennek tartom, amit csináltak, másrészt meg nem illik bele a sorozat profiljába, és olyan rossz irányba vitték el az egészet, hogy nem csoda, hogy heteken belül vége lett. Különben azzal is próbálták menteni a sorozatot, hogy átvitték az új TV2-re, meg visszatért Ádám és Jojó, meg még valaki, csak nem emlékszem már, hogy ki. Az a lényeg, hogy itt lett vége a Família Kft.-nek.
Még azt bevállalom, ha a Família Kft. fanatikusok nevű Facebook csoport sem bánja / engedi, hogy azok a részek, melyek általuk jó felbontásban kikerült (720×576), azokat átkonvertálom avi-ba, és tisztes méretben kiteszem ide is. De ha lesz időm és kedvem, akkor elkezdem bescannelni a Família Kft. szakácskönyvet, és kiteszem azt is.
Tegnap láttam, hogy előrébb tartok a digitalizálásban, mint hittem, és egy jónéhány rész a gépemen van, mióta nem raktam ki új részeket. Kicsit belassultam, mert más dolgok is vannak itt errefelé, de itt van 8 újabb rész. Mielőtt prezentálnám őket, mindenképp fontosnak tartom, hogy beszélek róluk néhány sort.
Az Eddig vagyok... musical utáni részek egyfajta vízválasztók a sorozat történetében. Emlékezetes számomra, azt hiszem a Kiskegyedben volt rovat, vagy valamelyik női magazinban "Válságban a Família" címmel 1998 nyarán. Elővetítette a sorozat jövőjét, már ekkor tudható volt, hogy a kereskedelmi csatornák miatt vannak problémák a Família Kft-vel, és ez kezd meglátszani az epizódokon is. Kriszta egyre kevesebbet szerepelt (ő volt az első, aki elhagyta a sorozatot), valamint Károly Sárbogárdon dolgozik. De jön új szereplő, Ricsi barátnője, Luca. Viszont azt jó látni, hogy ebből a nehéz helyzetből is igazán jó részeket hoztak ki, van néhány, ami nekem nagyon tetszik, például a 360, 361. rész nagy kedvenceim voltak innen, amiket most felteszek, de a következő csomagban a 363. lesz az, ami nagyon vicces. A későbbiekről a következő Famíliás posztban. Lássuk az epizódokat:
355. rész: Gondolj a varánuszra!
Adásba ment: 1998. augusztus 29.
Ricsi bemutatja az új barátnőjét, Lucát. Alig pár napja vannak együtt, és máris mint külön családként élnek. Ricsi dolgozik, hogy eltartja az új családját. Kriszta meg hazaköltözik Annácskával, mert nyugalommal akarja írni az új regényét. Károly pedig Sárbogárdra utazik a munkája miatt. Megjegyzés: A 11. perc végére becsúszott egy pár másodperces Zorán koncert
356. rész: Sárbogárd, végállomás!
Adásba ment: 1998. szeptember 5.
Misi és Nagypapa egymásra panaszkodnak, hogy milyen nehéz együtt élni. Péter pedig nem érti, hogy mi van Krisztával, miért hagyta el őt. Károly meg nem érkezett haza a szokásos vonattal, többször elaludta az oda-vissza utat.
357. rész: Ah, Kolumbia!
Adásba ment: 1998. szeptember 12.
Szépné meglepetéssel várja a férjét haza Sárbogárdból: Felássa neki az egész kertet. Ám az örömöt hamar megszakítja, hogy Károly nem tud hazamenni, mert vadászatra ment. Szépné persze félreérti... Misi meg Kolumbiába akar menni, hogy ott bizonyíthassa, hogy meg tud állni a lábán.
358. rész: Idegenek az éjszakában
Adásba ment: 1998. szeptember 19.
Misi nagyon készül már Kolumbiába. Vili eltűnt, mindenki őt keresi. Eközben éjszakánként valaki rájár a hűtőre... Megjegyzés: A 21. perc végéig tart csak, mert betelt a videokazetta.
359. rész: Regényes esetek
Adásba ment: 1998. szeptember 26.
Péter felvállalja, hogy minden nap 8 és 18 óra között vigyáz Annácskára. Persze koránt sem könnyű, hiszen éjszaka kidobófiúként dolgozik, hogy nappal Annácskával lehessen, így a vele eltöltött idő minősége megkérdőjelezhető. Péter édesanyja évek múltán meglátogatja Szépéket, mert nem tetszik neki, hogy Krisztáék még nem házasodtak össze. De honnan ismeri a Nagypapa a Péter édesanyját?
360. rész: Kefir, sport, újság, híradó
Adásba ment: 1998. október 3.
Hajnika és Rózsika néni meglátogatják Szépnét, Pici és Vili szétköltöztek a közös albérletből, és hozzá mentek panaszkodni. Eközben Pici és Vili is egymásra panaszkodnak Ádámnak. A problémát végül ő oldja meg.
361. rész: Az új lakótárs
Adásba ment: 1998. október 10.
Rózsika néni mindenáron arra akarja kérni Ádámot, hogy vegye rá Picit, hogy költözzön haza. Miközben sajnáltatja magát, Vili elköltözik az albérletből. Pici Alföldi urat kéri meg, hogy segítsen neki albérlőt keresni. A nagypapa megsértődött a Misire, mert nem tudták rendezni az együttlakással járó nézeteltéréseket. A Vili meg Szépékhez költözik az új lakótársával egy siklóval...
362. rész: Az igazi férfi
Adásba ment: 1998. október 17.
Jojó egy újságnak áll modellt, de a fotós igencsak félreérthetően magyarázza el Ádáméknak, hogy milyen fotót akar készíteni, így ellenérzést vált ki a jelenléte. Persze kiderül a valódi szándéka...
Most a digitális játékokra gyúrok, elsősorban a Wii-re, hiszen már nem lesz több Virtual Console játék, így nem tűnik feneketlen dolognak megvenni ott azokat a játékokat, amikre pályázok. Itt két játékot vettem:
F-Zero X
Wave Race 64
Nagyon sokáig csak a Super Nintendós F-Zero játékkal játszottam. Az egy érdekes játék, nagyszerűen mutatja be a Mode 7 trükk lényegét, de mivel a SNES egyik nyitócíme volt, nem tudtak belőle sokkal többet kihozni. De szerettem, jó volt olykor-olykor elővenni. És most itt van a Nintendo 64-es folytatás, gondolom, mondanom sem kell, hogy mindenen túltesz az elődjén. Több játékmód, a pályák tartalmasabbak, több elemet tartalmaznak. Már önmagában az sokat mond, hogy amíg a SNES-esben összesen 4 kocsi közül lehetett választani, addig a N64-esben alapból 6 közül, de összesen 30 van! Különben izgalmassá teszi a versenyzést az a tudat, hogy a 26. században járunk. Ultramodern kocsik, 1 másodperc sem kell nekik, hogy 600 km/h sebességre gyorsuljanak fel, valamint köralagút falán és mennyezetén is utazhatunk, csak vigyázni kell, mert ha nem tudjuk elérni, a következő talajt, akkor lezuhanunk, és itt bizony nincs Lakitu, aki kiemel minket, tehát vége a dalnak. Ha már Lakitu: Fejlettebb az F-Zero X, mint a Mario Kart 64 több tekintetben is. Több glitchet kijavítottak, és a pályaelemek is gazdagabbak, csak hogy 30 karakterről már ne is beszéljünk. Karakterek, hiszen az emberek által életre keltett állatok és dinoszauruszok is játszhatóvá válnak. Ötletek vannak benne, még animét is készítettek a játékból: F-Zero: Falcon Densetsu címmel. Nem lett valami nagy szám, még magyarul is ment.
A Wave Race 64 ehhez képest eléggé vérszegény. Ez is verseny, csak vízen, vízijárművel. Nem tudom a pontos nevét, de a lényeg, hogy azzal kell a bójákat kikerülni, itt-ott trükköket is lehet mutatni. Tulajdonképpen nem rossz játék, megvan a maga nehézsége, csak a dinamikát hiányolom belőle. Nem él az egész produktum. Pedig az ötlet jó. A GameCube-os folytatást, a Wave Race: Blue Storm-ot mindenképp tervezem beszerezni, attól többet remélek, azt gondolom, hogy a 1080° duetthez hasonlóan a GameCube-os rész is jól használja ki a konzol technikai fejlettségét.
És még Nintendo 3DS-re: 3D Classics: Excitebike. Az Excitebike egy érdekes dolog. Sokszor sokáig "alszik" nálam a játék, de amikor egyszer csak előveszem, akkor napokig képes vagyok csak azzal játszani. Ezt főleg a WiiWare-es Excitebike: World Challenge hozta ki belőlem, azt a játékot nagyon jól megcsinálták. Tökéletes WiiWare címnek, nincs benne annyi tartalom, mint egy Wii játékban, de az 1000 Wii pontot maximálisan megérte. Ehhez képest a NES-es verzió nyilván egyszerűbb, nincs a pálya alatt zene, de a pályatervezés már itt is aktívan jelen volt, viszont idegesítő, hogy ha elesünk a motorral, akkor karakterünk futás címén tyúklépésben "szalad" vissza motorjához. De jó dolog egyébként, szeretem. Az Excitebike 64-hez még soha nem volt szerencsém, de sok jót olvastam róla, kíváncsi vagyok a Nintendo 64-es címre.
Na, tegnap összeült a családi kupaktanács, meghánytuk, vetettük, mi legyen velem, és úgy döntöttünk, hogy belevágok, és áprilisban megyek Angliába. Nagyon megörültem neki, mert ez egy nagyszerű lehetőség, amit meg kell ragadni. Biztos munka nincs, és biztosan nem lesz könnyű, de kész vagyok mindent megtenni. Azt megmosolyogtam, hol leszek elszállásolva: A nővérem férjének az iskolájában, ahol tanítja a kínai küzdősportokat, ott alakítanak ki egy kis helyiségből egy szobát, és ott leszek addig, amíg nem jövök egyenesbe. Közlekedés céljából meg kapok egy biciklit, amit már nem használnak, de teljesen rendben van.
Papírt nem kell Magyarországon intézni, mert a Nemzetközi egészségbiztosítási kártyám még októberig jó, majd kint Angliában, de pontosan nem tudom, hogy mit kell ott, de nővérem majd mindenben eligazít. Én nagyon izgatottan várom, hogy megmutathassam, hogy mit tudok valójában, és végre függetlenedjek anyagilag.
Tegnap nem akármilyen nap volt, ugyanis legalább 15 év után újra voltam színházban. Békéscsabán a Jókai színházban a Chioggiai csetepaté előadást néztük meg. Egy vígjáték, mely ahogy kivettem a ruhákból és a díszletből, a középkori Itáliában játszódik. Nagyon tetszett, sok vicces jelenet volt. A kedvencem a tanúk kihallgatása volt. Amikor a bíró nem bírt a lányokkal, erre bejött az a férfi, aki képtelen lassan beszélni. Túl volt három három olyan nőn, akik kikészítették őt idegileg, erre bejön az a pasi, akiről tudjuk, hogy nem fogják megérteni egymást. Először sokáig tekintetükkel kommunikáltak, ekkor az egész nézősereg egy emberként röhögött, nekem is könnyes volt a szemem. A történet lényegében két család ellenségeskedéséről szólt, a fiatal lányok beszélgetnek, hogy jó lenne megházasodni, van is kiszemeltjük. A kihallgatás meg amiatt volt, mert a két család férfitagjai összeszólalkoztak, az egyik késsel fenyegette, míg a másik köveket dobált. A feljelentést az tette, aki köveket dobált, persze a saját a saját bűnét elhallgatta... Összességében nagyon tetszett, nem gondoltam volna, hogy színházban is lehet jól szórakozni. Gyerekként nem szerettem, de most nagyon jó volt.
A nővérem megelőlegezte a születésnapi ajándékomat egy Gazdálkodj okosan társasjáték "személyében".
Nem vagyok biztos benne, de lehet, hogy írtam róla, hogy régen volt néhány társasjátékunk, amik aztán eltűntek, elkeveredtek, legalább is már sehol nincsenek meg. Nagyon hiányoznak nekem, ezért szeretném újra megszerezni őket, ezért nagyon örültem, hogy megkaphattam ezt a játékot. Amikor megjöttek nővéremék, felmerült az igény, hogy lehetne társasjátékkal játszani, valami olyannal, amivel a Dominik is tud játszani, így jött a Ki nevet a végén, amit a Tescóban vettünk meg. Jókat játszottunk vele, nagyon élveztem. Eszembe is juttatta, hogy mennyit játszottunk régen, és milyen jó volt, és jó lenne ezeket az időket visszahozni. Meg sokat kártyáztunk, a römi volt a nagy kedvenc. Kártyáig még nem jutottunk el, de elővettük őket. Sajnos hiányos az a francia kártya pakli, amit szerettem volna magamnak eltenni. Legyen már nekem is egy példány az ördög bibliájából. Magyar kártya pakli van, nem is tudom, hogy mit játszottunk rajta, de azzal is sokat játszottunk. A lényeg a lényeg, hogy hiányoznak a társasjátékok, és szeretném újra megszerezni őket. Szerintem egyáltalán nem idejét múlt szórakozás. Egy előző kiadás volt a gazdálkodj okosan játékból, ezt még soha nem láttam belülről, hogy milyen, így néz ki:
Talán még ez a kép sikerült a legjobban, de ezen sem nagyon látszik még nagy méretben sem. Alul vannak a pénzek, felette a játékszabály, mellette az OTP bankos papír, melyre a hitelbe vett lakás, autó törlesztését jegyezhetjük fel. Van bankkártya, éves BKV bérlet, különböző biztosítások, szerencsekártyák, a dobozban van a lakás, és a berendezései. Már alszik mindenki, de az éj leple alatt játszok vele egyedül.
Van még két társasjáték, amiket nagyon szeretnék megszerezni:
Szerencsekerék
Mindent vagy semmit
A két klasszikus '90-es évek-beli TV vetélkedő társasjáték-adaptációja. A Szerencsekereket úgy gondolom, hogy nem kell bemutatni, aki esetleg nem emlékszik a Mindent vagy semmit vetélkedőre, Vágó István volt a műsorvezetője. Volt három játékos, az volt a lényege, hogy adott volt hat témakör, mindegyikben 5-5 kérdés, melyek 1000, 2000, 3000, 4000, 5000 forintot értek. Arra nem emlékszem, hogy nem nehezedtek volna a kérdések, de aki helyesen válaszolt, az nyilván megkapta az adott összeget, aki pedig rosszul válaszolt, az elvesztette azt. Játékos választhatta ki, hogy melyik témakörből szeretne kérdést. Találtam egy részletet a YouTube-ról:
Ezeket szeretném megszerezni. Tavaly év elején gondolkodtam el dolgokon, amikor írtam, hogy elkezdtem megint németet tanulni, mert láttam a Nintendós reklámot az RTL2-n, és régi emlékeket hozott vissza. Ekkor tudatosodott bennem az, hogy azok, amiket gyerekként szerettem, és most is tetszenek, azok örök élmények, melyeket most is jó aktívan megélni. Ahogy eszembe jutottak, hogy mik azok, amiket szerettem régen csinálni, úgy jutottak eszembe a társasjátékok is. Az a felnőtt, aki nem szeret játszani, az egy megfásult gépezet, aki csak úgy van a világban, de nem él. Na meg azok az igazi értékek, amik időtlenek, kortalanok.
Munka terén is van fejlemény, érik a gondolat, hogy megyek ki Angliába, hogy ott próbáljak szerencsét. Csak anyám fél, hogy túl nagy anyagi ráfordítás vész el a semmibe. A bátyám nevelt lánya is megy ki Angliába áprilisban, és azt gondolta ki, hogy várjunk egy pár hónapot, lássuk meg, hogy ő mennyire sikeres, és ha igen, akkor menjek én is. Én ezt egyrészt helyeseltem, mert anyagi vonzata így is, úgy is van a dolognak, de minimalizáljuk a kockázatot. Bár ugyan más munkát keresnék, de ha másért nem, legalább azért lenne jó megvárni, hogy egyáltalán van-e munkalehetőség. A másik meg az, hogy nekem azért mégiscsak az az elsődleges álmom, hogy Pesten tudjak dolgozni. De ez egyelőre nem sikerül. Jó lenne ezt minél előbb tisztázni, hogy mi legyen, mert ha most megyek áprilisban, akkor felhagyok a munkakereséssel. Mindenesetre szívesen mennék. Ha csak az anyagiakat nézzük: £6.50 a minimál órabér (ne váltsd át forintba, mert fájni fog a szíved), ha egy nap 8 órában dolgozok, akkor egy héten £240 lenne a minimálbér. És a nővérem azt is kigondolta, hogy ha mind a ketten mennénk, akkor mi lennénk közös albérletben, valamint jönne velünk Xingbo lánya, Huicong is, és akkor három emberre jutna egy lakás, ugyanis a brit házak többsége három hálószobás. Úgy mondta, hogy a ház heti bérleti díja, amit kinézett kb. £130 lenne, így egy szoba kb. £50 lenne. Most nem tudom pontosan, hogy mennyi a rezsi, de ha mondjuk, £100 lenne cakkumpakk, akkor vígan tudnék mellette kaját venni, szórakozásra költeni, de akár még félre is tenni, bár ahhoz jellemfejlődésre van szükség. Egyedül a magyar kötődéseket sajnálnám itt hagyni, de hát valamit valamiért. A változás nemcsak fájdalommal jár, hanem áldozatot is kell hozni. Cserébe gondtalanabb anyagi életem lehet, és talán az érzelmi oldal is rendbe jönne.
Manapság négy Okui Masami dal van fókuszban, mindenképp szeretném megmutatni őket, mert most nagyon a hatásuk alatt vagyok.
Shake it
http://www.youtube.com/watch?v=w5gxzyZpm8E
Ez a dal tipikusan olyan, hogy nem érzem meg azonnal az ízét, de ha megvan, akkor el nem enged, és függője vagy, amíg élsz. Nagyon megvan, imádom, és nem bírom abbahagyni a hallgatását.
I can't...
http://www.youtube.com/watch?v=Yh3vsMC1joU
Ez tipikusan egy olyan ballada, ami nem szomorú, csak kimondja a fájdalmat. Ugyanakkor érezni, hogy kész változtatni rajta. Nagyon szeretem a hangulatát, ezt a dalt azóta imádom, amióta ismerem, a zene is olyan, amit egyszerűen nem lehet megunni. Okui Masami régi dalai a bizonyítékok arra, hogy lehet igényesen művelni popzenét. A '90-es évek voltak azok, amikor igazán bejöttek az egynyári slágerek, de ezek a dalok mellettük a legszebben kicsiszolt gyémántok, amik még 50 év után is ugyanazt a hangulatot adják, amit most. A dalból még két változat készült, a daydreamix és az a.c ver. Ez a kettő is elsőosztályú
WILD SPICE
http://www.youtube.com/watch?v=RZZeH5Yxngs
Talán az egyik legjobb rock dal, amit életemben hallottam. Olyan szinten árad belőle a lazaság, az életigenlés, hogy teljesen átjön, és minden porcikámban érzem, hogy így jó élni. Ennek a dalnak van egy TRANCE MIX változata, mely annak rendje-módja szerint elrontotta az eredeti változatot. Azon nagyon kevés Okui Masami szerzemények közé tartozik, amit nem szeretek.
Remote Viewing
http://www.youtube.com/watch?v=0Id0kDDVp18
Ez volt az első olyan Okui Masami dal, melyet megjelenésekor ismertem meg (2007.01.26.) és szinte azonnal azonnal hatást gyakorolt rám. Majdnem olyan jó, mint a WILD SPICE, csak ez a dal könnyedebb, inkább a lazaság, könnyed életérzés árad belőle, és nincs annyira kidolgozva zeneileg, mint az előző. De ettől függetlenül nagyon szeretem, mert szerelmes dalnak is kiváló.
