Az előadás után

Most jöttem haza egy pár perce, és több minden van a fejemben ennek kapcsán, ezért úgy döntöttem, hogy kiírom magamból. Az első tapasztalat, akármennyire is logikusnak tartottam, hogy ez igaz, mégis meglepett, hogy a jelenlévők döntő többsége, legalább 90%-a nő volt. Itt döbbentem rá valójában, hogy a férfiakat valóban arra szocializálják, hogy nem szabad az érzéseinkről beszélni, pedig teljesen emberi dolgok. Akik meg voltak, azok egy részén is (már akik látótávolságon belül voltak) látszott, hogy őket csak elhozták, nem maguktól jöttek. Amúgy érdekes volt az egész. Nekem úgy Csernus Imre újat nem mondott, mert szinte mindet olvastam a könyveiben, abból a szemszögből volt újdonság, hogy emberektől kérdezett, beszélgetett velük, és abban a szituációban mondta el azokat a dolgokat, amiket leírt korábban.Ja, hát meg a szinte legendássá vált arckifejezései. Azt olvastam, hogy annyira nem agresszív, mint régen volt, a TV műsorában, én nem ezt tapasztaltam. Az első perctől kezdve olyan feszült lett a légkör (nem ő teremtette), hogy több mondata, megnyilvánulása után hangos nevetés lett. Én ezen nem tudtam nevetni, és kifejezetten zavart másoké, mert annyira érződött, hogy az a feszült nevetés, amit súlyosabb esetben lehet, hogy kínjukban tesznek. Valóban szinte úgy kezdte, hogy nagyon belement a közepébe, én is egy kicsit furcsán éreztem magam, mert egy kicsit féltem, hogy mi lesz, ha engem is ezzel a hangnemmel le fog aprítani. De aztán, ahogy nem kényszerítette az embereket, hogy válaszoljanak, hanem megadta a szabadság lehetőségét, hogy aki akar, kijöhet, máris oldottabb lett a hangulat.

Hát, nagy keserűséggel szembesültem azzal, hogy azok a dolgok, amiket leírt a könyveiben nagyon is aktuálisak. Két nő és egy férfi volt kint. Még azt mondom, hogy talán a férfi volt a bevállalósabb (valami 20 év körüli fiatal srác lehetett), ha őszintén kellett beszélni. Érdekes, hogy ránk, férfiakra szokás mondani, hogy bizonyos tulajdonságaink szélsőségesebben van meg bennünk. Például valaki nagyon jól tud főzni, és az mesterszakács lesz, vagy a konyha közelébe ne menjen, mert még a műanyagot is a tűzhelyre teszi... Bár a srácot is megfogta Csernus Imre, de még mindig azt mondom, hogy ő vizsgázott a legjobban. A két nő meg bebizonyította, hogy bizonyos esetekben a nőknél sem feltétlen divat kimondani a valódi érzéseinket. Az egyik annyira ki lett "csavarva", hogy kezdte úgy, hogy ő milyen jól van, aztán az lett a beszélgetésnek a vége, hogy majdnem elsírta magát, ahogy szembesítve lett. Azért jó egyébként, hogy kihív embereket, mert így konkrét példával láttatja velünk, hogy mik az akadályai annak, hogy elfogadjuk, szeressük önmagunkat.

Viszont amin már szinte kiakadtam, hogy amikor járt-kelt köztünk, és több embernek is odaadta a mikrofont, beszélgetések végén kérdezett tőlük valamit, és csak hallgattak, én meg mondom magamban, és Csernus Imre ugyanazt mondja. Az egyik legemlékezetesebb, amikor a házaspár játszmáit elemezte, és kérdezte, hogy melyik az a populáció, mely a legelőször észreveszi, hogy itt "háború" van? A nő hallgat, mint a sír, én mondogatom magamban, hogy a gyerekek, és Csernus Imre hangosan mondja, hogy a gyerekek. Hát hogyne, ők ösztönlények, a saját megérzéseik okán, sokkal hamarabb látják, hogy baj van, mint aki bonyolultan kielemzi a dolgokat, és utána jön rá. Ilyenkor már a fejemet fogtam, hogy miért vagyok itt, amikor ezeket tudom? Én elfogadom azt, hogy mindenki más, de miért van az, hogy engem, egy 27 éves férfit (illetve 24 éves voltam, amikor olvastam a Csernus Imre könyveit) érdekeltek bizonyos emberi viselkedések lélektani okai, ezért könyvet kezdtem el olvasni, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, meg is maradt bennem. Az a hölgy, akit kérdezett, az lehetett ilyen 50-55 éves körüli, és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nem jár nyitott szemmel, nem látott meg dolgokat, és nem gondolkodott el azon, hogy mi miért van, és nem nézett utána. Engem is csak a kíváncsiság vezérelt. És amiket ma tudtam, sem a kisujjamból szoptam ki, hanem olvastam, és figyeltem magam körül az embereket.

Én egyébként végül nem szólaltam meg, és nem álltam ki. Egyébként a fiatal srác volt az első, aki kiment, pont akkor gondolkodtam azon, hogy bevállaljam-e, vagy sem (ha már a régi műsor házigazdájánál jártunk ;) ). Az volt az érdekes, hogy nem zavartság, izgalom, hanem egy ilyen kellemes feszültség árasztott el, ami inkább ösztökélt volna, hogy menjünk ki, lássuk, mi lesz ebből, de a félelem visszatartott. Így utólag nem mondom, hogy bánom, de tudtam volna mit mondani, és nem biztos, hogy féltem volna attól, hogyha úgymond, sarokba szorít. Azt viszont érdekes volt meglátni a nőnél, és most egy kicsit pontosítanék, mert lehet, hogy nem azért nem mertek kimondani dolgokat, mert nem beszélnek az érzéseikről, hanem sokkal inkább a szégyentől félnek, hogy ha ezeket így kimondják, akkor mit fog róla a közönség gondolni. És amikor elkezdték mondani, hogy annyira nincsenek jól, akkor én nem a belátást hallottam a hangjukban, hanem egyfajta sablonosságot, hogy Csernus Imre felteszi a szokásos kemény kérdéseit, amit ilyenkor szokott, és arra sablonosan azt mondják, hogy igen, tudják, hogy rossz, meg befolyásolható, megvezethető, stb. stb, hagyták, hogy vezesse a beszélgetést. Én meg abban a fél percben kis híján elaludtan. Ha nem lett volna bennem félelem, akkor biztosan mertem volna beszélni.

Jó volt, én végig érdeklődéssel hallgattam, amiket mondott, és miután elköszönt, még utána hallgattam volna. Az egyik nő a kijáratnál megjegyezte, hogy unalmas volt már, hogy mindig ugyanazokat mondja. Na mondom magamban, neki annyit is ért az egész előadás. Nem azért ismételgette önmagát, mert nincs mit a témában mondania, vagy mert csak a pénzünk kellett neki, hanem azért, mert az adott szituációban nyomatékosította azt, amit már mondott korábban. Ugyanis más az értéke azoknak a gondolatoknak, amiket egy adott szituáció után mond, mint az elején, amikor elkezdi, összefoglalja a mondandóit. Jobban megmarad bennünk, ha ismétli, mert hallottunk rá konkrét példát, tudjuk mihez kötni.

Amire jutottam magamban magam kapcsán az az, hogy végső soron olyan nagy baj az önszeretettel nincs, bár fejleszthetném 1-2 dologban magam, hogy elfogadjam magamban azt. Ami feszültséget okozhat bennem az az, hogy nekem fontos a visszajelzés, és ha negatívat kapok, az csökkentheti bennem az egyébként is törékeny önbizalmat. És valószínűleg ezért van az, hogy hiába tudok magamról dolgokat, ha így meg lehet engem törni. Az őszinteség meg... Csernus Imre a "magamhoz" részt emelte ki, de beszélt arról is, hogy mekkora megmérettetés, másikkal szembeni őszinteség is. Ebben igaza van, néhány hete jártam meg. Volt egy "barátom", akit tényleg idézőjelbe tennék, ha nem tudta elfogadni, hogy milyen vagyok. A lényeg az, hogy több minden is nem tetszett vele a beszélgetéseink kapcsán, és az idők során ez nem feltétlen javult, és rosszul éreztem magam, hogy bár jeleztem neki, hogy ez így nincs rendben, de nem írtam meg a dolgokat a maguk valójában. És egyszerre kiírtam neki minden problémámat vele úgy, hogy azért annyira ne bántsam meg, de érezze, hogy én azokat komolyan gondolom, és tükrözze a valódi gondolataimat. És akkor erre megkérdezi tőlem, hogy mit gondolok, hogy neki nincsenek érzései? Szerinte milyen lehetett ezeket neki olvasni? Mondom neki, gondolom, hogy nem volt kellemes, de egy barátság nemcsak nevetésből és vigyorgásból áll, hanem bizony kellemetlenségekből is. És igyekeztem úgy megfogalmazni a valódi gondolataimat, hogy ne bántsam meg. Ezt látszólag el is fogadta, de másnap rám írt, hogy elbúcsúzik... Csak lesek O_O hát menj... Nem az idegesített, hogy mit csináltam, elvesztettem egy barátot, hanem az, hogy ha az őszinteségen így kiakad... Ekkor fogalmazódott meg bennem az, hogy milyen jogon várják el az emberek az őszinteséget, ha így reagálják le? Aztán csodálkoznak, hogy a másik mekkora seggfej már, hogy kibeszéli a háta mögött. Talán először neki kéne elgondolkodnia, hogy esetleg ő mivel vívhatta ki nála, hogy nem egyenesen neki mondta a véleményét. Ezek a gondolatok foglalkoztattak engem az elmúlt pár hétben (nem mostanában történt az eset), néha az érzem, hogy a félelem lehet jó tanácsadó is meggondolatlan cselekedetek ellen. És ezt nem azért írtam, hogy bárki megbántsak, hanem tanulságként, hogy van ilyen is.

Super Mario Galaxy 2

Fly me to the moon, and let me find the power stars...

Ezt az idézetet találtam egy oldalon a játék kapcsán, és annyira megtetszett, hogy úgy voltam vele, hogy álljon itt is, ha már sikerült megvenni a játékot. Ez a játék tényleg jobb az elsőnél. Ez nem is kérdés, hiszen, Yoshi önmagában menőbbé teszi a játékot. 4 csillagnál tartok a játékban, úgyhogy lesz dolgom, hiszen 242 a maximum, és nem ér sem feladni, sem pedig földhöz vágni a controllert.

Már a legeleje is tetszett, ahogy könyvszerűen meséli el a történetet, és közben mi irányítjuk Mariót. Az elején még 2D-s, majd 3D-s lesz. A történetet most nem vitték grafikailag annyira túlzásba, mint az első résznél, de ezzel az ötletességgel kompentálták az egyszerűbb grafikát. Amikor belépnénk a kastélyba, ott vár ránk két Luma, ezek közül az egyik átváltozik, hogy elrepüljünk oda, ahol Bowser garázdálkodik. Yoshi már az elején megjelenik, előtte az első galaxisban kell megölni a szerencsétlen piranha virágot. Már az első részben is vele kezdtünk, és már ott sem rajongtam érte. Aztán a második galaxis Yoshié, ott tudjuk kiszabadítani, merthogy szegény játszadozott, bezárta magát a tojásba, és foglyul ejtették. Kiszabadítás után áll rendelkezésünkre. Szeretem, ahogy felfejlesztették az évek során a képességeit, igazán hasznos társ lenne, ha nem félne. A második csillag megszerzése Yoshi képességeinek megismeréséről szól. A harmadik csillagot ugyanezen a pályán szereztem meg, Lakitu és tüskés barátai lepték el a földet, velük kell az üvegbe zárt érméket, kulcsokat elérhetővé tenni. A negyedik csillagra pedig visszamentem az első galaxisra.

Kicsit átstrukturálták a játékmenetet, a világtérképpel akarják a régi 2D-s Mario játékok hangulatát, mindegyik világban pályák, vagyis galaxisok vannak, ezekben vannak a küldetések, mely által csillagokat lehet szerezni. Jó ötlet, hogy ennyi galaxis van, változatosabb játékot ígér, csak aztán nehogy emiatt legyenek felejthetők a pályák.

Kibontva így fest, de ilyen képet tettem ki, amikor zsida megvette magának a megjelenés napján. Megnéztem a DVD-t is, ami jár a játék mellé. Az elején azt hittem, hogy igazak azok a kritikák, hogy tényleg nagyon a kezdőknek találták ki ezt a filmet. Az első néhány perc konkrétan olyan volt, hogy ez a Wiimote-, ez a Nunchuk, ezekre lesz szükséged a játék alatt, a kettőt így kell összekötni. Konkrétan olyan gondolatom volt, hogy ezt nemhogy Mariót, de még Nintendót sem láttak, azoknak csinálták ez a DVD-t. De aztán alakul, és a végére már olyat is mutattak, amit már én is úgy néztem, hogy ez igen, jó lenne, ha én is tudnék ilyet. 24 perces film, nem végülis nem rossz.

Most megyek, mert hamarosan kezdődik az előadás.

Csernus Imre Békéscsabán

Ma láttam, hogy holnap előadást tart Csernus Imre Békéscsabán a Csabagyöngye Kulturális Központban. Érdekes lesz a téma: "Szeretni, és elfogadni önmagunkat", ezért döntöttem úgy, hogy veszek rá jegyet. Fontos dolog, mert sokan azért nem tudják kivívni a tiszteletet, mert látszik rajtuk, hogy problémájuk van önmagukkal. És akiken látszik, hogy vívódnak magukban, azok milyen alapon várják el, hogy mások tiszteljék, ha úgymond "kilóg a lóláb"? Azt gondolom, hogy sokan azért nem tudják elfogadni önmagukat, mert a mai világ szinte tökéletességet vár el tőlük, és ha tudják, hogy ebben-abban nem tökéletesek, bizonyos dolgokban folytonosan hibáznak, azoknál szokott előfordulni önértékelési zavar, hiszen ilyenkor nem az az érzés dominál bennük, hogy miben értékesek. Én nagyjából így képzelem el, hogy miről fog szólni az előadás, de kíváncsi vagyok, hogy miről fog a téma keretén belül beszélni. 19 órakor kezdődik az előadás, 20.15-től lesz kötetlen beszélgetés. Erre is kíváncsi vagyok, meg amit a könyvből kivettem, olykor ki szokott hívni embereket a színpadra, hogy a kérdéseire válaszoljon. Elgondoltam, hogy milyen lenne, hogy ha épp engem hívna ki. O_O Biztosan nagyon izgulnék, főleg, mivel közismerten éles hangnemben szokott kérdezni. Jó eséllyel hallgatóként maradni fogok a kötetlen beszélgetésen, azt lehet, hogy ha olyan lesz a téma / légkör, én is fogok kérdezni.

Való világ szinte ingyen

A Super Mario Galaxy 2 mellett a The Sims 3 volt Wiire a kiárusított játékok között a Tescóban. Ez már tavaly ősz óta ott volt, akkor 3.495 forintért adták, aztán lett valami 2.000 forint. Alakul, de még mindig nem az igazi. Úgy vagyok vele, hogy nagyon olcsón megvenném, mert miért is ne? És ez a nap ma jött el, 699 forintot megér, hogy kipróbáljam. Volt dolgom egyébként Sims játékkal, PC-n próbáltam ki az első részt, de annyira nem hatott meg. Nem éreztem át a hangulatát, és az sem lelkesített túlságosan, hogy az lett a játék vége, hogy kiégett a lakás, és minden lakó bennégett. Ha jól emlékszem, az egyik karaktert még be is irányította a tűzbe, égjen el, mindnyájunknak jobb lesz így. Nyugi, egyáltalán nem vagyok ilyen a való életben, csak azt akartam szemléltetni, hogy mennyire ragadott meg a játék. De ha már van lehetőség egy Nintendós verziót olcsón beszerezni, akkor miért is ne?

Egész jól elvoltam vele. Csináltam egy férfi Simet a saját nevem alatt. Olyanná tettem, amilyenné de jó lenne válni a való életben is, sportos fiatalember, aki szeret úszni, ugyanakkor az érzelmeit sem rejti el, ha arról van szó. Elég jól sikerült, választék van bőven külsőségi és jellembéli tulajdonságok terén, igyekeztem úgy kinézetni magam, hogy a legmenőbb legyek a környéken. De egy másik Simet is létre kellett hoznom, mert nem vagyok elég nagykorú, ezért megnéztem, hogy mit tehetek női téren. Egy igencsak szép, és családcentrikus női Simet hoztam létre édesanyámként, aki lendületes habitusú, és igencsak fiatalosra sikeredett. És a számomra legkedvesebb női nevet adtam neki, a Tímeát. És így ketten éldegélünk. Édesapa nincs, mondjuk, hogy elvált, de majd összehozatom valami pasival, akivel új családot alapíthat, és akkor egy szerető férfi mellett megvalósíthatja álmát. A ház berendezése igencsak problémás volt, ugyanis bár berendezett lakást vettem, de nem volt meg minden, és nem tudtam mindent betenni a lakásba, így az udvaron árválkodik a kanapé, és az íróasztal, és még nem jöttem arra rá, hogyan tehetném be a lakásba. Úgy összességében egyébként egy érdekes produktumról van szó, több hibája is van. Zavar, hogy bizonyos teendőket nem tudok megszüntetni, hanem meg kell várnom, mire a Simem dönt úgy, hogy véget vet a napozásnak, vagy annak, hogy kiültettem az udvarra a napágyra pihenni. És zavaró, hogy néznem kell, amíg alszik, és majd felkel a napágyból. A másik, ami rossz, hogy nem tudom állítani a kamerát, legalábbis nem jöttem rá, hogy kell, de majdnem 1 perc ment el azzal, mire megtaláltam a fürdőszobának az ajtaját. Többször kinyitottam a hűtőszekrény ajtaját, azt hittem, hogy belépek a zuhanyzóba. A grafika egyébként is csúnya, Nintendo által kiadott játékok kidolgozattabbak ennél. Az elején elég nehéz volt eligazodni a dolgokban, aztán szépen lassan rájöttem, hogy kell kezelni, de úszni még mindig csak ruhában tudok, nem tudom, hogy vált át úszónadrágra. Most így elöljáróban ennyit, nagyon érdekes, hogy nem azért játszottam vele vagy 2 órát, mert annyira jó játék lenne, mert ezt is ki akartam próbálni, meg azt is, múlik az idő, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már majdnem dél van... Az ilyen játékok tényleg magukba tudják szippantani az embert. Ennyi pénzt nekem megért, hogy kipróbáljam. Ha a 3DS-es Sims 3-at is megtalálom ilyen olcsón, akkor jöhet.

Néhány hete ugyanígy olcsón, 400 forintért vettem a Disney-Pixar Fel című filmjét DVD-n. Erről sok jót hallottam, de annyira mégsem maradt meg bennem. Olyan logikátlannak tűntek benne a dolgok, van az a léggömbmennyiség, ami a magasba tud emelni egy házat? Meg az a ház amennyi sérülést elszenvedett, annak régesrég darabjaira kellett volna esni, és ez az egész álommegvalósításos téma nekem nem jött át. Végignéztem, jó volt, de nem lesz kedvenc
Tegnap szétnéztem a Media Markt-ban újra kiadták az összes Disney DVD-t, de már nem az InterCom, hanem a ProVideo kiadóhoz került mind. Nem hittem volna, hogy a Rontó Ralph más kiadónál történő megjelenése konkrétan teljes váltást eredményez. Az új DVD-k egyaránt 990 forintba kerülnek, és már nem átlátszó tokban jelennek meg. Amin konkrétan megdöbbentem, az az Aladdin DVD újrakiadott változata, a régi borítóval jelentették meg, amivel '93-ban a videokazettát. Na erre befizetek majd. Nekem egyébként egy kicsit idegenek a fekete DVD tokok, jobb lett volna, ha megmaradnak az átlátszók, a belső részben is vannak képek.

Tombol a névmánia a Coca Colánál, megtaláltam mind a három nevemmel ellátott kólát, megőrzöm ezeket emlékbe. Olvastam egyébként, hogy a 70-80 leggyakoribb neveket gyűjtötték össze, és havi váltásban jelennek meg újabb keresztnevek. Volt is a cikkben, hogy ez egy újfajta marketing, de pont ma láttam, hogy 2 literes kóláknál barátok, lakótársak, haverok, stb. vannak írva.

Starting Over

Manapság annyit Mario Golfozok, hogy attól koldulok. Nem hiába, egy játék időt állósága itt derül ki, hogy ennyi év után is van-e olyan jó érzés játszani vele, hogy most ezzel a játékkal foglalkozok aktívan. A Mariós oldalamon most a Mario Golf-ról írok részlete ismertetőket, tippeket, trükköket:

Mario Golf

Csak egy kicsit rossz, hogy az egész oldalt egyedül csinálom, így nehezen tudom egymagam dinamikusan fejleszteni. De ez a fejlesztés ihletet adott, hogy minden játékról írhatnék ilyen részletes ismertetőt, akár végigjátszásokat is, de az már akkora lélegzetvételű dolog, pláne, hogy folyamatosan jönnek az újabb és újabb Mario játékok, hogy életem végéig fejleszthetem az oldalt.

Amikor játszok, mindig bennem van az a rossz érzés, hogy tavaly nyáron beütöttem egy kódot, és arra az történt, hogy az összes karakter, és összes pálya meg lett nyitva, pedig csak a négy rejtett karaktert akartam előhozni. Ezért úgy döntöttem, hogy törlök minden adatot, és az egészet újra kezdem. Máris másabb a játék, kész vagyok a legnehezebben megszerezhető karakterekért, pályákért is megküzdeni.

Német nyelvi teszt

Ahogy írtam egy pár napja, ma volt a német nyelvi teszt, és mivel csupa jó érzéssel jöttem el onnan, úgy döntöttem, hogy írok róla. Meg vagyok lepve, hogy sokmindenre emlékeztem, a múlt idő is jól ment, és az elmúlt bő 2 hónap német nyelvtanulása is nagyon jól jött. Nem véletlen kezdtem az alapoktól megint, ugyanis már most több olyan mondatszerkezettel találkoztam, amit biztosan tanítottak nekünk, de most, hogy sokkal jobban odafigyelek, valahogy teljesen más az egész tanulás. Bejött az a módszer, amit hallottam valahol, mint jó nyelvtanulási metódus, hogy az adott nyelv tanulásakor gondolkozz az adott nemzett agyával. Például német nyelv esetében németként kell gondolkodni, nekik ez a természetes mondatképzés, és így tényleg könnyebben megy az egész. Pedig már most találkoztam olyan mondatszerkezettel, ami nekem furcsa, a "hogy" utáni mondatrész képzése, az hogy az ige a legvégére kerül, és furcsának tűnik, hogy az alany után rögtön a tárgy jön. Azt hiszem, ezt hívják KATI szórendnek (kötőszó, alany, tárgy, ige). És pont ez volt gimnáziumban, amikor már magasabb szinten nyelvtanoztunk, hogy magyar fejjel olyan idétlennek tűntek azok a mondatok, ahogy kinéztek, hogy ha azt magyarul ugyanazzal a szórenddel mondanánk vissza, nagy nevetés lenne belőle.

Na és ez volt az, amire soha senki, egy nyelvtanár nem tanított meg minket. Elfogadni azt, hogy az adott mondatszerkezet a németeknek teljesen természetes, és ha tudunk ezzel azonosulni, akkor máris sokkal fogékonyabbak vagyunk az adott nyelvre, és könnyebben megy a tanulás. Én most ennek szellemében tanulok németül, és azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal jobban megy. A START Neu nyelvkönyv és munkafüzet is nagyon jó választás volt. Tényleg a való életből veszik a párbeszédeket, sokszor találóak a mondatok, és ez hozzájárul ahhoz, hogy még élvezetesebb legyen a nyelvtanulás. Ahogy visszaolvastam véleményeket, nem mindenki van maradéktalanul megelégedve vele, nekem maximálisan bejött.

Csütörtökön derül ki, hogy sikerült-e a teszt (én ennek elég jó esélyét látom), 60%-ot kell elérni. Úgy van, hogy ez egy Bt, mely felnőttek német nyelvoktatásával foglalkozik. Ők javítják ki, továbbküldik a munkaügyi központnak, hogy javasolják-e az adott tanuló támogatását, vagy sem, ha igen, akkor a munkaügyesek döntik el, hogy támogatnak-e. Ez derül ki csütörtökre. Ha igen, akkor június 14-én kezdődik a tanfolyam, hétfőtől péntekig napi 4 órában lesz intenzív nyelvtanfolyam. A tanár már most felkészített, hogy nagyon nehéz lesz, nagyon kell tartani a lépést, és kb. 8500 szót kell a végére kívülről tudni. És november 23-ig fog tartani. Nekem minden tetszik, még azt se bánnám, ha nagyon kemény lesz, egyedül az tart vissza, hogy ilyen sokáig fog tartani. Ugyanis addig nem kereshetek munkát, és nincs esély arra, hogy Pestre visszakerüljek. Arra jó egyébként, hogy biztosan kapok valami pénzt, és így akkor jobban meg tudunk élni (bár szerencsére most sem a legalacsonyabb juttatások mellett élünk), és nagyobb anyagi szabadságom lesz, csak az zavar, hogy félévig nem lesz esélyem arra, hogy vissza tudjak menni.

Az extra pénz mindenesetre jól fog jönni, mert itt a békéscsabai Tescóban van vadonatúj Super Mario Galaxy 2 kicsit olcsóbban, 6.500 forintért. Na, ha például arra lenne pénzem, akkor minden további nélkül megvenném. Szerencsére annyira nem fenyeget, hogy el fog fogyni, ugyanis 3 darab van belőle. Dobozos, DVD-s, vadonatúj, úgyhogy mindenképp az enyém, csak egy kicsit legyen olcsóbb.

Üdítő névre szólóan

Mindenek előtt újabb tesztajánló, miután rendesen kiismertem a Nintendo 64-es Mario Tennis-t, ezért írtam róla:

Mario Tennis

Ez egy kicsit hosszabbra sikeredett, de egy N64 játékról már többet is lehet írni, mint mondjuk egy NES játékról.

Tegnap voltam vásárolni a SPAR-ban, és totál meglepett, a Coca Colás hűtőben megláttam a nevemet. Hát ez vásárlásra inspirált engem. Ritkán veszek fél literes üdítőt, de ez olyan jó üzleti fogás, hogy még engem is vásárlásra késztetett. A Coca Cola marketingje világelső, semmi idegesítő dolog nincs a reklámjaikban (legalábbis én nem élem meg negatívan), sok pozitív elemet jelenítenek meg bennük. Például ezekkel a keresztneves palackokkal személyre szabottá teszik az üdítőket, kell ennél több, hogy vásárlásra inspirálják az embert?

Tegnap elérte Hayashibara Megumi a 8000. meghallgatást a Last.fm profilomon.

Nagyon örülök neki, meg se álljon 10.000-ig, sőt, fő cél, hogy elérje Okui Masami 14.000-es számát. Egyébként nemrég újult meg az oldal számítógépes alkalmazása, informatívabb lett, meg dizájnra is menőbb, nekem így jobban tetszik.

És most már nem is nagyon emlékszem hogy nézett ki régebben, teljesen hozzászoktam ehhez az újhoz.

Elvileg úgy volt, hogy megvesszük a Media Markt-ban a Sony mini-Hifit, ami most 40.000 forint, és elvileg nagyon menő a hangja, de aztán mégsem, mert anyám testvére felajánlotta a lemezjátszóját, hogy használjuk, neki úgysem kell. Nekünk is van, de azt nem lehet magában használni, mert nincs hozzá hangszóró, csak ha veszünk hozzá külön. És akkor úgy voltunk vele, hogy akkor vegyünk hozzá egy viszonylag jobb hifit. Erre esett volna a választásunk, de úgy döntöttünk, hogy megnézzük azt a lemezjátszót, elhoztam, összeraktuk, és a végeredmény nagyon szépen szól. Nem véletlen éli reneszánszát a bakelit lemez, majdnem 30 éves lemezek is úgy szólnak, mintha tegnap vettük volna. Elvileg nagy márka volt annak idején a Tesla, én csak annyit vettem ki, hogy csehszlovák gyártmány. Nekem ez már túlságosan régi, de el kell ismerni, hogy így, hogy több, mint 30 éves, tényleg világszínvonalú márka volt, mert most is szól, nem is akárhogy.

Ez így néz ki. A Zorán: Szép Holnap albumát tettük fel először, de állítom, hogy az LGT: Mindig magasabbra lemez is hasonlóképp szólt volna. Úgyhogy teljes az öröm, de ha őszinte akarok lenni, nekem olyan sokat nem mond a bakelit lemez, bár gyerekkoromban sokat hallgattuk, de én úgy vagyok vele, hogy annyira felváltottam nálam a CD, főleg, mióta minden régi lemezt újra kiadtak CD-n, hogy igazából nekem ez sokat nem jelent. A kazettát komolyabban sajnálom, hogy teljesen kihozták.

Most nézem a madridi ATP tenisztorna döntőjét, és a szünetben a Gangnam Style szólalt meg. Elképzeltem, hogy milyen lett volna, ha a japán teniszező mérkőzésén szólalt volna meg ez a dal, megnéztem volna az arcát. Ugyanis van egy japán teniszező: Nishikori Kei, aki egyébként nagyon jó játékos, minden elfogultság nélkül. Hiszen most Madridban legyőzte a világsztár Roger Federer-t, de Pablo Andújar-ral szemben alulmaradt. Az egy érdekes mérkőzés volt. Sok teniszmérkőzést még nem láttam, de hogy egy profi játékos, mint a spanyol, ennyire izguljon, arra szerintem nagyon ritkán van példa. Elizgulta az egészet, pedig elvileg neki pont a salakpálya a specialitása, de az izgalma sokat visszavett a játéktudásából. A japán pedig bevallottan nem szereti a salakpályát, mégis azt láttam rajta, hogy tudásának legjavát nyújtja, ezért én azt gondolom így utólag is, hogy jobban megérdemelte volna a győzelmet, de úgy tűnik, hogy az "kevésbé" tudása nem elég ahhoz, hogy tudásszintjének töredékén játszó ellenfelet legyőzzön. Jövő héten Rómában is fog játszani, kíváncsi vagyok, hogy ott mit fog mutatni. Egyébként nagyon jó, hogy ennyire közvetíti a DIGI sport a tenisz mérkőzéseket, 11 órától egészen akár éjfélig, de már korántsem nézem az összeset, mert teljesen belefásulnék a végére. De amiket nézek, azok nagyon jók.

Német nyelv magasabb szinten

Mivel még mindig nem sikerült munkát találni, ezért anyám azt javasolta, hogy menjek be a munkaügyi központba, és keressek valami képzést, ami érdekel, mert fizetnek is érte. Tetszett az ötlet, el is sétáltam oda. Több lehetőég közül kifogtam a "Német nyelv középfokon" képzést. Ez egy 6 hetes intenzív nyelvtanfolyam, amely középfokú nyelvvizsgára készít fel. Zene füleimnek, azonnal jelentkeztem rá. Május 13-án 9-re kell menni egy szintfelmérőre, ha azon átmegyek, akkor részt vehetek a képzésen. Úgyhogy most komolyabban tanulom a nyelvet, mert mindenképpen szeretnék bejutni, hiszen célom a nyelvvizsga, akár a felsőfokú is, ha összejön.

És pont most hétvégén találtam a vaterán egy olyan kiadású német szótárt, amilyet szerettem volna magamnak. 2000 forint volt a kettő együtt, ma érkezett meg. Teljesen rendben van, újszerű állapot, mintha könyvesboltban vettem volna meg, maximálisan elégedett vagyok vele. Egyelőre még nem sikerült találni egy olyan online szótárat (mondjuk, nagyon nem is kerestem), ami 100%-ig tudja pótolni a szótár könyv formáját. A Google fordítót szoktam használni, amikor kedvem van géphez menni német tanulás közben. Ugyanis a START! Neu német nyelvkönyvben csak német-magyar szószedet van, így ha németül írok valamit a füzetbe, és nem tudtam valamit, akkor mindig fel kellett kelnem. ^^' Ez nem lustaság, csak ne akartam járkálni oda-vissza, ha nem tudok egy-egy szót. Amikor végképp nem volt kedvem, akkor addig törtem a fejem, amíg legalább valami hasonló szó nem jut eszembe németül, ez néha sikerült is. De ennek mostantól vége, hiszen itt van ez a szótár. De nemcsak ez a probléma az online szótárakkal, hanem az is, hogy legtöbbször csak egyféle jelentést ad az adott szóhoz. Például egy kézenfekvő példa, hogy "a játék nehéz" kifejezésre a nehéz szót "schwer"-nek fordította le. Ezt a szót ismerem, hogy nehéz, de éltem a gyanúperrel, hogy ez olyan, mint angolul a "heavy", ami súlyra nehéz. Megkérdeztem azt a vietnami német lányt (vietnami származású, de Németországban él), hogy milyen szó van erre. Használják a schwer szót is, de a hart jobban kifejezi ezt a nehézséget. És ezt most megnéztem, benne van a szótárban. Tehát, több jelentés is benne van, és egy-egy példamondat is segít abban, hogy jó mondatszerkezetet írjunk le, határozottan jó segéd lesz a nyelvvizsgán. Na meg mondatok online fordításával azt hiszem, hogy sokan találkoztak már. Önmagában megér egy kabaréjelenetet, hogy milyen mondatokat hoz ki néha a Google fordító magyarul. Hát nincs mit tenni, nem tudták még áthidalni azt, hogy mennyire nehéz nyelvtanilag a magyar. Egyébként ugyanilyen kiadású angol szótárat is vennék.

Egyébként a srác, aki eladta, komolyabban beszélgettünk, ugyanis írta, hogy megnézte a blogomat, és tetszik neki, azt mondta, hogy ő is érdeklődik a videojátékok, animék iránt. Ez így vasárnap reggel jól esett. Elképzelhető, hogy komolyabban fogom tartani vele a kapcsolatot, szimpatikus nekem, ahogy beszélt a játékokról, mélyebben éli meg az érzéseit. Inkább Sony-s, de mindegyik konzolra nyitott, és tippet kért, hogy milyen hasonló játék van, mint az ICO. Emlékszem, hogy az 576 Konzolban olvastam róla annak idején, és meg mertem volna esküdni, hogy Nintendo 64-en is van ilyen című játék, amikor utánanéztem, és megláttam, hogy a SCEE (Sony Computer Entertainment Europe) adta ki, akkor tudtam, hogy hatalmas tévedés. Megnéztem a képeket, meg hogy stílusra "Action Adventure" volt írva, na mondom magamban, ez kiköpött Zelda-másolat. Biztos jó lehet ez is, aztán ma beszéltünk róla LernenBoy-jal, ő videót is nézett róla, mondta, hogy ez tényleg olyan, mint a Zelda, csak sokkal nagyobb a bejárható terület, és az ember olyan kicsinek érzi magát benne. Ha lenne PlayStation 2-m azt mondanám, hogy ki kell próbálni ezt a játékot, úgyhogy a zelda játékszériát ajánlottam neki, de felkészítettem, hogy ha NES verziókkal is játszani akar, akkor készüljön fel arra, hogy nagyon nehéz játékkal lesz dolga.

Különös korszakomat élem most. Egy-egy játékban elmerülök néhány órára, és kedvem van tesztet írni róla. És szerintem tényleg jókat hozok össze. Ma sem maradtok ilyen jellegű iromány nélkül:

ExciteBike: World Challenge

Nagy szám volt nálunk ez a játék amikor kijött WiiWare-re, sokat játszottuk online. Most ismét elővettem, és teljesen megragadt a hangulata. Na meg nem ártana mindegyik pályán S-grade time-ot menni. Sok játékkal akaródzik játszani, jó lenne megállapodni az egyiknél, és arra teljesen ráfeküdni. ^^'

angela dalszöveg, és egy kis sport

Tegnap sikerült megszerezni angela új albumának a ZERO-nak a scannelt borítóját, ezért Leea le tudta romanizálni a To be with U! dalszöveget. Egy helyen volt fent, de tele hibákkal, úgyhogy azzal nem tudtam beidőzíteni a kfn-t. Leeának annyi szerepe volt a kfn-ben, hiszen megcsinálta az LQ-t is, mivel (még) nincs instrumental a dalból, valamint ő adott sok képet, úgyhogy a végére az ő nevét is odaírtam.

Álljon itt is a dalszöveg:

To be with U!

Chou sokkyuu DEIZ’ kotae awase wa D’ROO
Juunibunna setsumei shite
SHOOTO sunzen kanden shichau kurai no shigekitekina
Zazzazza That’s ANIMEESHON

Who’s the joker? Damashi damasare ai
I have never seen like this!
Omote ura Lie ra Lie Lie RIARAIZU wa ah ah
Zazzazza That’s IMITEESHON

Fuonna funiki naraba HAIKIKKU de
Bukkowashite ageru
Onkouna yotei chouwa nara GUDDORAKKU de
Tsukihanashichaina Baby

That’s play-ay-ay-ay-ay-ay-ay nante
Delay-ay-ay-ay hima wa nai
But! gray-ay-ay-ay-ay-ay-ay nante
Brea-ea-ea-ea-e-e-eak!
Oh! To be with U!

Tatta six DEIZ’ noushuku JUUS’ mitaina
IGAIGA wo nomihoshite
「Kuni yab’rete sanga ari」 to wa yoku itta monda-a
Zazzazza That’s DISUTORAKUSHON

Isshouni ikkai kurai saizensen de karada hatte
Ichigan to natta akatsuki GUDDORAKKU de
Me ni yakitsukechaina Baby

That’s play-ay-ay-ay-ay-ay-ay nante
Delay-ay-ay-ay hima wa nai
But! gray-ay-ay-ay-ay-ay-ay nante
Brea-ea-ea-ea-e-e-eak!
To be continued!

Fuonna funiki naraba HAIKIKKU de
Bukkowashite ageru
Onkouna yotei chouwa nara
GUDDORAKKU de Tsukihanashichaina
Oh my god!! Can’t you see this? Baby

That’s play-ay-ay-ay-ay-ay-ay nante
Delay-ay-ay-ay hima wa nai
But! gray-ay-ay-ay-ay-ay-ay nante
Brea-ea-ea-ea-e-e-eak!

That’s play-ay-ay-ay-ay-ay-ay nante
Delay-ay-ay-ay akarasamani
But! gray-ay-ay-ay-ay-ay-ay nante
Brea-ea-ea-ea-e-e-eak!

Oh! To be with U!

Egyébként elmeséltem Leeának, hogy bennem milyen érzést kelt a dal, és totálisan kiábrándított. Ugyanis elmondása szerint, ez a szöveg mindenről szól, csak nem a boldog szerelemről. Ezen azért nagyot néztem, aztán ahogy jobban szemügyre vettem a szöveg angol részét, be kellett látnom, hogy őt igazolják. Erre megnyugtatott, hogy a japán szövegrész is őt igazolják. Édes istenem, én csalódott. Pedig pont azért szerettem bele ennyire ebbe a dalba, mert én is ennyire intenzívnek élem meg a szerelmet, olykor ilyen bohókásan. De a szöveg lényegében arról szól, hogy olyannyira kigyógyult a szerelmi csalódásból, hogy már egyáltalán nem érdekli, hogy mi van vele, azt csinál, amit akar. De azt kell, hogy mondjam, hogy el sem tudom képzelni, hogy ilyen érzést ennyire intenzíven éljen meg valaki. Mondjuk én is megéltem a szerelmi csalódásból való kimászás intézményét, de az köszönő viszonyban sincs azzal, amit ehhez a dalhoz társítok. Én akkor egyfajta felszabadultságot, megkönnyebbültséget érzek. Ez a dal ebben a kontextusban egyfajta tiszteletlenséget éreztet velem a másik fél kapcsán, mert ilyen érzelemmel kiénekelni, hogy nem érdekelsz, azt csinálsz, amit akarsz, az nekem nem szimpatikus. Itt van még egyszer a dal, hogy teljesebb legyen a kép:

Érdekes egyébként, Leea azt mondta, hogy ő nem is tudná elképzelni, hogy ez egy vidám dal legyen, mert ő végignézte a K Project animét, ismeri a történetét, ezért tudja mihez kötni. Én nem láttam, és talán pont ezért jelent nekem totálisan mást a dal, mert ha nem érted a szöveget, akkor csak egy baromi vidám zenét, és egy erőteljes női énekhangot hallassz, én legalábbis is így voltam vele.

De csak azért is dacolok az igazamért, és ahogy megígértem, írtam magyar szöveget. Most is igaz az, hogy csak az érzéseimet írtam ki, se rím, se ritmus:

VELED lenni

Vicces, mennyi érzést hívtam szerelemnek
Ma már csak nevetek rajtuk
Most mindegyiket hátsón rúgom
Szálljanak el.
Ne-ne-ne-ne is lássam

Amikor megláttalak, éreztem, tudtam jól
Szívem felrobbant
És, hogy ugyanúgy érzel irántam
Ez a tökéletes
Bo-bo-bo-boldogság!

Nézz hát fel, milyen szép kék az ég!
És itt lent, a fű csudazöld!
A virág, gyönyörűen sárga
És a szívemben égő szenvedély perzselően vörös!

Ez a me-e-e-e-e-e-e-mennyország
Mely se-e-e-e-e-emmivel nem érhet fel.
Csak te-e-e-e-e-e meg én.
Ilyen é-é-é-é-é-é-érzés
VELED lenni.

Rohanok, veszek egy rakétát,
És kirepülök vele a világűrbe.
Átölelem a Földet,
Akarom, hogy boldog legyen
Mi-mi-mi-mindenki

Együtt veled, minden oly csodaszép,
Erős vagyok, hegyeket mozdítok
Ezt az érzést énneked köszönöm
Hisz a szívem az egekig szállt, sőt még annál is feljebb

Hát é-é-é-é-é-é-éld át velem
És lé-é-é-é-é-égy mindig velem
Csak lé-é-é-é-é-é-égy boldog mindig
És az é-é-é-é-é-é-érzés
Halálig tart

Nézz hát fel, milyen szép kék az ég!
És itt lent, a fű csudazöld!
A virág, gyönyörűen sárga
És a szívemben égő szenvedély perzselően vörös,
Soha ki nem alszik,

Hát é-é-é-é-é-é-éld át velem
És lé-é-é-é-é-égy mindig velem
Csak lé-é-é-é-é-é-égy boldog mindig
És az é-é-é-é-é-é-érzés
(Halálig tart)

Ez a me-e-e-e-e-e-e-mennyország
Mely se-e-e-e-e-emmivel nem érhet fel.
Csak te-e-e-e-e-e meg én.
Ilyen é-é-é-é-é-é-érzés
VELED lenni.

Maximum az első versszak tükrözi az eredeti dalszöveget. :D De én tényleg hasonló kaliberű szöveget írnék ehhez a dalhoz. Az intenzív szavakkal próbáltam erősíteni a zenét, meg alátámasztani az érzéseket.

Volt lehetőségem vásárolni Wii Virtual Console-ról játékot, amit már nagyon régóta szerettem volna: Mario Tennis. Okvetlen írni fogok róla is, egyelőre az első benyomásom, hogy játékok játéka, élvezetes, sokkal jobb, mint a 3DS-es Mario Tennis Open. De majd, ha jobban kiismertem a játékot, majd normálisabb véleményt írok róla, még nem is próbáltam ki minden játékmódot rendesen.

Manapság tényleg olyan érzésem van, mintha a tenisszel megtaláltam volna a saját sportomat. Ki is próbálnám élőben, csak két dolog tart vissza: 1. Bár szeretem nézni a mérkőzéseket, még nem vagyok abban biztos, hogy túllendültem azon, hogy egy videojáték szerettette meg velem a játékot, és hogy élőben tudnám-e komolyan, akár hosszabb távon játszani. 2. Ha nincs is meg a szükséges fizikai erőnlétem a játékhoz, vajon meg tudom-e szerezni. A látottak alapján azt tudom elképzelni, hogy elsősorban gyors futásra van szükség, hogy el tudjuk érni a labdát, és jó karizomra, hogy kellő erővel tudjuk elütni a labdát. Ha ezekben biztos lennék, akkor bátrabban vágnék neki. Már kinéztem, hogy itt Békéscsabán a Kórház utcában van teniszpálya, ahol lehetőség van gyakorolni tanulni. Ha átgondoltam, majd a héten elmegyek, és megnézem, hogy milyen lehetőségek vannak.

Két új játékteszt

Mivel a héten két olyan játék jelent meg Nintendo 3DS Virtual Console-ra, melyekkel volt szerencsém korábban komolyabban is foglalkozni, ezért úgy döntöttem, hogy írok róluk tesztet:

Ice Climber
Mario & Yoshi

Olvassátok, mert én írtam. És ha én írtam, az garancia arra, hogy menőség lett.

Egyébként majdnem sablont váltottam, hogy most kiadtak egy viszonylag normálisat. Legalábbis úgy normálisat, hogy az önmagában szépnek mondható, és nem kell módosítgatni rajta. Ugyanis a WordPress sablonokról tudni kell azt, hogy nagyon egy sémára épülnek, és nagymértékű HTML meg CSS tudás kell ahhoz, hogy testre szabjuk, mert abban sok lehetőség, viszont az ingyenesekben mind van valami korlát, amit nem enged létrehozni. Erre akkor jöttem rá, amikor linkként egy képet akartam oldalra kitenni, konkrétan az adott oldal bannerét, de nem engedte, mindig lekurtította a HTML kódot. Bár szerény a tudásom belőle, de biztos vagyok abban, hogy azt jól írtam. Egyébként én tanultam régebben HTML kódolást, de azzal a lendülettel éreztem, hogy nem biztos, hogy ez az én szakterületem, mert olyan szintű pontosságot követel meg, amibe belefáradnék. Amikor ilyen egyszerűbb weboldalt kellett csinálni, és szinte semmi nem akart elsőre sikeredni, és nem értettem, hogy miért. És amikor megnéztem a kódokat, akkor láttam, hogy egy pont, vagy egy perjel maradt le. Ennél már csak az volt a jobb, amikor akárhogy néztem, jónak tűnt, de grafikusan mégsem jelent meg. Ez volt az, amikor gondolatban megköszöntem a lehetőséget. Egyébként vannak a WordPress-nek fizetős sablonjai, csak azok brutálisan drágák, ilyen $68-75 között vannak. Az ilyen komoly munkákra van. De azok is többségében olyanok, hogy ránézésre meg nem mondom, hogy miért annyira drága, aztán arra tippelek, hogy mert jóval több lehetőség van egyénileg testre szabni. Egyébként végül azért nem váltottam sablont, mert a rendelkezésre álló betűtípusok nem tetszettek. Egyik hajmeresztőbb, mint a másik, pedig csak egy egyszerű verdanát akartam.

Petíciót kéne írni a Lantis-nak, hogy legyen Endoh Masaaki: ENSON 3 cover album. Az első kettő nagyon jóra sikeredett. Az első albumon van rajta a Galaxy Angel anime ending dala az In the Chaos. Ezt én tótágas verziónak hívom, ugyanis az eredetiben Okui Masami énekel, és Endoh Masaaki rappel, itt meg fordítva van, Endoh Masaaki énekel, és Okui Masami rappel. Érdekes egyébként férfi hanggal hallani egy eredetileg női dalt, pláne úgy, hogy ha a magasabb férfi hangon éneklik. Endoh Masaaki-nak olyan tenor hangja van, hogy én csak lihegve követem, hogy talán... ugyanis megpróbáltam utánaénekelni, de csak erőtlen köhécselés lett a vége. Nem is csak a hangmagasság az, ami miatt élvezet hallgatni a dalait, hanem az erő.

Néha azért megígértetem magammal, hogy nemcsak álom hogy elérjem ezt a hangszintet, de ilyenkor szokott eszembe jutni az, amikor mondják, hogy semmi nem lehetetlen. Mondjuk, azért annyira hamar nem fulladok ki, de érzem a magasabb részeknél, hogy ezek már a határok. De azért elgondolkodtam azon, hogy fel lehet-e eddig tornázni a hangszínemet. Meg merem kockáztatni, hogy ha megskáláztatnánk ezt az embert, kimennénk a zongorából, mire elérjük a határait. Én is akarom, hogy a zongora legmagasabb hangja ilyen lazán kijöjjön belőlem. Egyébként nagyon szeretem, hogy így áthangszerelték ezt a dalt, sokkal jobb is így akusztikusan.