Mindenek előtt újabb tesztajánló, miután rendesen kiismertem a Nintendo 64-es Mario Tennis-t, ezért írtam róla:
Ez egy kicsit hosszabbra sikeredett, de egy N64 játékról már többet is lehet írni, mint mondjuk egy NES játékról.
Tegnap voltam vásárolni a SPAR-ban, és totál meglepett, a Coca Colás hűtőben megláttam a nevemet. Hát ez vásárlásra inspirált engem. Ritkán veszek fél literes üdítőt, de ez olyan jó üzleti fogás, hogy még engem is vásárlásra késztetett. A Coca Cola marketingje világelső, semmi idegesítő dolog nincs a reklámjaikban (legalábbis én nem élem meg negatívan), sok pozitív elemet jelenítenek meg bennük. Például ezekkel a keresztneves palackokkal személyre szabottá teszik az üdítőket, kell ennél több, hogy vásárlásra inspirálják az embert?
Tegnap elérte Hayashibara Megumi a 8000. meghallgatást a Last.fm profilomon.
Nagyon örülök neki, meg se álljon 10.000-ig, sőt, fő cél, hogy elérje Okui Masami 14.000-es számát. Egyébként nemrég újult meg az oldal számítógépes alkalmazása, informatívabb lett, meg dizájnra is menőbb, nekem így jobban tetszik.
És most már nem is nagyon emlékszem hogy nézett ki régebben, teljesen hozzászoktam ehhez az újhoz.
Elvileg úgy volt, hogy megvesszük a Media Markt-ban a Sony mini-Hifit, ami most 40.000 forint, és elvileg nagyon menő a hangja, de aztán mégsem, mert anyám testvére felajánlotta a lemezjátszóját, hogy használjuk, neki úgysem kell. Nekünk is van, de azt nem lehet magában használni, mert nincs hozzá hangszóró, csak ha veszünk hozzá külön. És akkor úgy voltunk vele, hogy akkor vegyünk hozzá egy viszonylag jobb hifit. Erre esett volna a választásunk, de úgy döntöttünk, hogy megnézzük azt a lemezjátszót, elhoztam, összeraktuk, és a végeredmény nagyon szépen szól. Nem véletlen éli reneszánszát a bakelit lemez, majdnem 30 éves lemezek is úgy szólnak, mintha tegnap vettük volna. Elvileg nagy márka volt annak idején a Tesla, én csak annyit vettem ki, hogy csehszlovák gyártmány. Nekem ez már túlságosan régi, de el kell ismerni, hogy így, hogy több, mint 30 éves, tényleg világszínvonalú márka volt, mert most is szól, nem is akárhogy.
Ez így néz ki. A Zorán: Szép Holnap albumát tettük fel először, de állítom, hogy az LGT: Mindig magasabbra lemez is hasonlóképp szólt volna. Úgyhogy teljes az öröm, de ha őszinte akarok lenni, nekem olyan sokat nem mond a bakelit lemez, bár gyerekkoromban sokat hallgattuk, de én úgy vagyok vele, hogy annyira felváltottam nálam a CD, főleg, mióta minden régi lemezt újra kiadtak CD-n, hogy igazából nekem ez sokat nem jelent. A kazettát komolyabban sajnálom, hogy teljesen kihozták.
Most nézem a madridi ATP tenisztorna döntőjét, és a szünetben a Gangnam Style szólalt meg. Elképzeltem, hogy milyen lett volna, ha a japán teniszező mérkőzésén szólalt volna meg ez a dal, megnéztem volna az arcát. Ugyanis van egy japán teniszező: Nishikori Kei, aki egyébként nagyon jó játékos, minden elfogultság nélkül. Hiszen most Madridban legyőzte a világsztár Roger Federer-t, de Pablo Andújar-ral szemben alulmaradt. Az egy érdekes mérkőzés volt. Sok teniszmérkőzést még nem láttam, de hogy egy profi játékos, mint a spanyol, ennyire izguljon, arra szerintem nagyon ritkán van példa. Elizgulta az egészet, pedig elvileg neki pont a salakpálya a specialitása, de az izgalma sokat visszavett a játéktudásából. A japán pedig bevallottan nem szereti a salakpályát, mégis azt láttam rajta, hogy tudásának legjavát nyújtja, ezért én azt gondolom így utólag is, hogy jobban megérdemelte volna a győzelmet, de úgy tűnik, hogy az "kevésbé" tudása nem elég ahhoz, hogy tudásszintjének töredékén játszó ellenfelet legyőzzön. Jövő héten Rómában is fog játszani, kíváncsi vagyok, hogy ott mit fog mutatni. Egyébként nagyon jó, hogy ennyire közvetíti a DIGI sport a tenisz mérkőzéseket, 11 órától egészen akár éjfélig, de már korántsem nézem az összeset, mert teljesen belefásulnék a végére. De amiket nézek, azok nagyon jók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése