Fly me to the moon, and let me find the power stars...
Ezt az idézetet találtam egy oldalon a játék kapcsán, és annyira megtetszett, hogy úgy voltam vele, hogy álljon itt is, ha már sikerült megvenni a játékot. Ez a játék tényleg jobb az elsőnél. Ez nem is kérdés, hiszen, Yoshi önmagában menőbbé teszi a játékot. 4 csillagnál tartok a játékban, úgyhogy lesz dolgom, hiszen 242 a maximum, és nem ér sem feladni, sem pedig földhöz vágni a controllert.
Már a legeleje is tetszett, ahogy könyvszerűen meséli el a történetet, és közben mi irányítjuk Mariót. Az elején még 2D-s, majd 3D-s lesz. A történetet most nem vitték grafikailag annyira túlzásba, mint az első résznél, de ezzel az ötletességgel kompentálták az egyszerűbb grafikát. Amikor belépnénk a kastélyba, ott vár ránk két Luma, ezek közül az egyik átváltozik, hogy elrepüljünk oda, ahol Bowser garázdálkodik. Yoshi már az elején megjelenik, előtte az első galaxisban kell megölni a szerencsétlen piranha virágot. Már az első részben is vele kezdtünk, és már ott sem rajongtam érte. Aztán a második galaxis Yoshié, ott tudjuk kiszabadítani, merthogy szegény játszadozott, bezárta magát a tojásba, és foglyul ejtették. Kiszabadítás után áll rendelkezésünkre. Szeretem, ahogy felfejlesztették az évek során a képességeit, igazán hasznos társ lenne, ha nem félne. A második csillag megszerzése Yoshi képességeinek megismeréséről szól. A harmadik csillagot ugyanezen a pályán szereztem meg, Lakitu és tüskés barátai lepték el a földet, velük kell az üvegbe zárt érméket, kulcsokat elérhetővé tenni. A negyedik csillagra pedig visszamentem az első galaxisra.
Kicsit átstrukturálták a játékmenetet, a világtérképpel akarják a régi 2D-s Mario játékok hangulatát, mindegyik világban pályák, vagyis galaxisok vannak, ezekben vannak a küldetések, mely által csillagokat lehet szerezni. Jó ötlet, hogy ennyi galaxis van, változatosabb játékot ígér, csak aztán nehogy emiatt legyenek felejthetők a pályák.
Kibontva így fest, de ilyen képet tettem ki, amikor zsida megvette magának a megjelenés napján. Megnéztem a DVD-t is, ami jár a játék mellé. Az elején azt hittem, hogy igazak azok a kritikák, hogy tényleg nagyon a kezdőknek találták ki ezt a filmet. Az első néhány perc konkrétan olyan volt, hogy ez a Wiimote-, ez a Nunchuk, ezekre lesz szükséged a játék alatt, a kettőt így kell összekötni. Konkrétan olyan gondolatom volt, hogy ezt nemhogy Mariót, de még Nintendót sem láttak, azoknak csinálták ez a DVD-t. De aztán alakul, és a végére már olyat is mutattak, amit már én is úgy néztem, hogy ez igen, jó lenne, ha én is tudnék ilyet. 24 perces film, nem végülis nem rossz.
Most megyek, mert hamarosan kezdődik az előadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése