Esőáztatta 2012. nyári MondoCon

Reggel fél 7-kor arra ébredek, hogy dörög, villámlik. Na mondom magamban, nagyon szép lesz, ha ekkora esőben lesz a MondoCon, mekkora élmény lesz átmenni a 25-ös terembe. Azt hiszem, volt már esős con, a 2010. őszi MAT-os AnimeCon, többre nem emlékszem.

Mivel csak 11-re kellett menni, ezért nem nagyon siettem a készülődéssel. Mondjuk már 9 óra után indultam el, mert bementem az ecseri úti Lidl-be, ott vettem Freeway-es kólát, mert akciós, és vettem még kaukázusi kefirt, és egy almát. Már csak 1,7 kg-ot kell fogynom, hogy elérjem az ideális testtömeget. ^_^ Még itthon megsütöttem magamnak a sajttal töltött pulykamellet (engem nem hízlal), és egy 4 darabos Győri Édes Jó Reggelt! kekszet. Ennyivel bespájzolva már csak nem fogok éhezni egész nap. A kekszet haza is hoztam. Az Ecseri úttól mentem a MondoConra. Az eső szerencsére nem esett, de igencsak lógott a lába. A kettes metrónál már volt egy pár animés csaj. Érdekes volt, hogy a velem szemben ülő két csaj megjegyezte, hogy biztosan MondoConra mennek. Tökre meglepett, hogy átlagos megjelenésű lányok voltak, akiknek láthatóan semmi közük nincs az animéhez, és mégis tudnak ilyen dolgokat. Ők nem jöttek, de azért valahol jó érzéssel töltött el az, hogy az átlagos ruházatomból nem is gondolnák rólam, hogy én is MondoConra megyek, nem bélyegeznek meg. A szokásos Pillangó utcai leszállás, és odasétálás. Érdekes, hogy láttam, már a kaputól is igen messze volt a sor vége, kérdeztem is magamban, tán csak nem megint a kapunál lehet jegyet vásárolni? Nem, maradt a bejáratnál, de olyan hosszú volt a sor, hogy a kapun túl igen messze volt. Meglepően sokan voltak, pedig az elmúlt évek azt jelezték, hogy csökken az érdeklődés. Örültem neki, azért jó az, ha egy jó irányba megy az animés kultúra. Mivel megvolt a jegyem, ezért előretörtem, a sorban összetalálkoztam Megumival, egy kicsit beszélgettünk. Én mondtam neki, hogy megvárom vele a sort, de nem akart feltartani, így tovább mentem.

Kerestem a konzolokat, ugyanis most van benne egy kis részem: Kint volt a TV-m és a Nintendo 64-em. Még Night vetette fel az ötletet, amikor panaszkodtam neki, hogy biztosan csak annyira lesz kint a Nintendo, hogy a Wii és Just Dance, aztán azzal el van intézve, de aztán felvetette, hogy mi lenne, ha én magam vinnék saját konzolt. Egyből belém is csapott a villám, hogy hát igaza van. Ahelyett, hogy itt panaszkodok, hogy jaj, megint nem lesz Nintendo, és de gagyi a Nintendo Magyarország, hogy megint nem lesz kint, mi lenne, ha én tennék azért, hogy több Nintendo konzol legyen? Fel is vettem a kapcsolatot a konzolrészleg főszervezőjével, Zoloróval, és bár eleinte nem engedték meg, hogy legyen több retro konzol, pedig ő is akarta, végül jött az E-mail tőle, hogy  zöld utat kapott. Péntek este jöttek a TV-mért és a Nintendo 64-ért, melléadtam a Mario Kart 64-et. És melléadtam mind a 4 controllert. De úgy tűnik, a szürke már nagyon használhatatlan, vennem kell még egyet. Amikor játszottam, másik három srác is csatlakozott, és aki a szürke controllerrel volt, az le is tette azt, mert egyáltalán nem tudta használni az analóg kart. Mivel megvolt a belépőm, ezért mangát kaptam a konzolért. Meg egyet vettem a jegyből levásárolható árral. (tudom, hogy értelmes mondat, de most mondjatok jobbat)

• Love.com 4 (ezt a konzolért)
• Árnybíró 4 (ezt vásároltam olcsón)

Ezután mentem a karaokéhoz. Most kétszer énekeltem:

• Saber Marionette J: I'll be there
• Animelo Summer Live: OUTRIDE

A Saber Marionette J az jól ment, az Animelo Summer Live is, abban is jól éreztem magam, bár a taps sűrűségéből arra következtetek, hogy nem sokan osztották ezt az érzést. Van ez így... Egyébként most többet voltam a karaoke teremben, de egész idő alatt a Love.com-ot olvastam, néha-néha felnéztem. A kézikonzoljaimmal nem foglalkoztam olyan sokat, pedig bespájzoltam. Vittem a 3DS-emet, a DS Lite-ot is, a Nintendogs miatt, és a Game Boy Advance SP-t a Pokémon Emerald és a Mario Kart Super Circuit miatt. Csak a 3DS-sel foglalkoztam, és azzal sem sokat. Az volt a poén, amikor zenekvíz alatt 3DS-eztem. Akkor néztem meg, hogy vajon StreetPassoltam-e valakivel. Négy emberrel is! Adrienn, Dóri, Szebi és Charlie. Annyira megörültem neki, hogy a zenekvíz papírjának hátuljára írtam jó nagy betűkkel: "Négy emberrel Streetpassoltam!" és egy awesome szmájlit is rajzoltam mellé. Apróbb kommenteket a belső oldalakra írtam. Úgy nagyjából ment. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy Tukeinonnak írtam, hogy milyen nehéz a zenekvíz, alig ismertem egy pár animét. Ahhoz képest dupla csavar, hogy több olyan anime dalrészlet is volt, ahol a szövegben felhangzott az anime címe is. Amikor volt Kitadani Hiroshi: We are! dala, akkor az egész terem felröhögött, amikor felhangzott a dalban a ONE PIECE szöveg. Még csak komment sem kell hozzá. Meg sokáig kerülgették a forró kását azáltal, hogy több helyen is volt megoldási lehetőségként a "Shin Mazinger Z Hen", de végül az előadóknál volt a JAM Project alatt a Shugoshin-The guardian dal. ^^' És ezúton is jelezném a tévedést: Az énekes neve helyesen Endoh Masaaki. Egyébként most nem volt Tukeinon, mások működtek közre, a zenekvízt pl. Daki vezette. A játék kategóriában reméltem, hogy mind a három Nintendo zene benne lesz, ami lehetőség volt, de csak az egyik volt: Super Mario Bros. Az volt az első. Mondja Dani a végén: "Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom a fiatalembert". Ezen is nevettünk. Menőség volt a zenekvíz. A karaoke előadások meg... hát jó, voltak jók, de azért még mindig vannak gyengék, de ma volt egy olyan, amire csak 1 pontot adtam volna a 10-ből. Egyébként is üzenném mindenkinek:

A NARUTO: GO!!! DALÁT, MINT A TÜZET, ÚGY KERÜLJÉTEK!!!

Senki, de senki nem képes még csak meg sem közelíteni azt a szintet, mint az eredeti előadó. És amilyen hangulata van a dalnak, meg is követeli azt a szintet. Szóval, volt egy srác, aki... szerintem totál más világban járt, mást "énekelt", a szöveg helyett csak makogott, mintha nem is közöttünk lenne. De az előadások döntő többsége azért hallgatható volt. Bejött a karaoke terembe Charlie és a barátnője, kölcsönadta a 3DS-re megjelent ONE PIECE Unlimited Cruise játékot, kíváncsi voltam rá. Most nem tudom, hogy a mentés milyen szakaszában értem el, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a játékkal. Épp csak annyi volt, hogy a hajón vagyunk, megyünk valamelyik sziget felé, be is jelöltem, hogy hova menjünk, de csak a hajóban voltunk, és nem tudtam mit csinálni a játékban. Úgyhogy inkább visszaadtam neki a játékot. Azt hiszem, hogy ezt az elején kell kezdeni. ^^' Amúgy volt egy mélypont nálam, amikor kishíján majdnem elaludtam, le is csuktam a szemem, de azért ezt mégsem itt kéne. Meg az milyen lenne, ha pont akkor szólítanának ki, és látják, hogy alszok? ^^' Úgyhogy elvoltam én egymagam, elszórakoztatom magamat, ha arról van szó.

16.45-kor ért véget a karaoke, utána átmentem a konzolokhoz megnézni, hogy mi a helyzet a Nintendo 64-gyel. Látom, azért játszanak vele. Örülök neki, tessék csak érdeklődni a régi Nintendo konzolok iránt. Aztán nem sokkal ezután mentem is el, mert találtam Csibivel az Örs Vezér terén, odaadtam neki a Super Mario 3D Landet, hadd nyaraljanak együtt. Az Árkádban beszélgettem vele egy kicsit, aztán jöttem is haza.

Jó nap volt, jól éreztem magam. Ha később is kell Nintendo konzol, boldogan kölcsönadom, láttam, hogy vigyáznak rá, sokakat érdekel, így rendben van, később is számíthatnak rám.

Dumbo

Nagyon hirtelen haza kellett utaznom tegnap este hivatalos ügy miatt, és már ma jöttem is vissza. És ha már otthon vagyok, akkor megnézek egy Disney videokazettát, amit eddig nem láttam, a Dumbóra esett a választás. Ez olyan téren hasonszőrű nálam a Hófehérke és a hét törpével, hogy szinte biztos vagyok, hogy láttam, de egy jelenetre sem emlékszem. Miközben néztem, arra jöttem rá, hogy mégiscsak különbözik egyvalamiben: Amíg a Hófehérke esetében beugrott egy-egy jelenet, ez a Dumbóról nem mondható el. Gyakorlatilag úgy néztem, mintha először láttam volna. Tetszett, aranyos, bár nem volt olyan nagy hatással rám, mint amennyire a mondanivalója megindokolta volna. De van egy egyedi hanguata, varázsa ezeknek a nagyon régi Disney rajzfilmeknek. A Dumbo 1941-es, és ha jól néztem, akkor a negyedik Disney alkotás. Igazából nem tudom, hogy az akkori rajzfilmekre mennyire volt általánosságban jellemző a részletgazdagság, de látszik, hogy a Dumbóra sok gondot fordítottak. Ugyanez igaz a Hófehérke és a hét törpére. A videokazetta végén van egy pár perces werkfilm, hogyan készült akkoriban a rajzfilm, és tetszett az, hogy a dáridó-jelenetet elpróbálták élőben, hogy a lehető legélethűbben rajzolják meg. Sikerült.

Aki nem látta volna esetleg, a Dumbo egy kis elefánt hatalmas lapátfülekkel. A fülei miatt mindenki gúnyolja, de anyja védelmébe veszi, akit ezek után szintén kinéznek. Egy cirkuszi jelenet után valamiért el akarják választani Dumbót, és az édesanyját, aki őrjöng, az ő kicsinyét senki nem veheti el tőle. Több cirkuszi dolgozónak sikerült elkapni, és külön lakókocsiba zárják, lábát lebilincselik. Ekkor jelenik meg Timothy, a kisegér, aki védelmébe veszi a kiselefántot, és többször is elintézi, hogy találkozhasson az édesanyjával. A vége felé valami miatt eltekereg Dumbo a kisegérrel, és kalandjuk során döbbennek arra rá, hogy ahelyett, hogy kirekesztve érezné magát "mássága" miatt, mi lenne, ha azt felhasználnák? Így született meg Dumbo, az első repülő elefánt. A cirkuszban hatalmas sikere volt.

Azért tetszett, számomra az volt a történet belső mondanivalója, hogy ha valaki más is, mint a többi, annak is van pozitív oldala, és ki kell hozni belőle a legtöbbet. Ennek fényében értékes rajzfilm született.

Ma jelent meg az ALI PROJECT: Gansakushi albuma, és azt kell mondjam, hogy eléggé tetszetős. Másodjára is meghallgatom.

Mérges kutya

3 napja nem néztem meg a Nintendogs: Dalmatian & Friends játékot, van is eredménye: Amikor meglát a dalmata kutyám, mérgesen felém fut, és megugat, mintha csak ezt akarná mondani: "Hogy merészelsz 3 napig felénk se nézni? Itt hagytál minket étlen szomjan! Ha eddig sem voltunk fontosak, most már ezután se legyünk azok! Eredj innen, míg szépen vagyok!" Hiába simogatnám, nem engedi. Sőt, olyan szinten hadakozik ellene, hogy hanyatt is dől, csak úgy ugatja a kezemet. Hát jó, akkor folyamodjunk más módszerekhez: Jó étvágyat kiskutyáim! Persze etetés, és itatás után már minden más, ugye? Most már jófej vagyok. Érdekesnek tartom, hogy ezt így kitalálták a játékban, így még élethűbb.

És még valami: Tegnap új tesztet írtam, nem tudom, hogy ezt mennyire lehet látni, ha egy másik oldalra teszek ki egy posztot, de belinkelem ide is:

Mario Kart: Super Circuit teszt

Egyébként most a Duna Plázában vagyok. Találtam a Jpopsuki-n egy hatalmas Ichiro Mizuki gyűjtemény albumot. Végre megismerhetem az énekes dalainak egy jórészét. Ugyanis 2008-ban az énekesi karrierjének 40. évfordulója alkalmából megjelent egy 5 CD-s válogatásalbum Michi ~Road~ címmel, szerintem az összes anime dala rajta van. Kíváncsi vagyok rá. Csak hogy ne a mobilinternetet fogyasszam, ezért eljöttem ide.

Kemény feltételek a Mario Kart: Super Circuit-ban

Azért vettem most elő ezt a játékot, mert eszembe jutott, hogy amikor megvolt 2005-ben, akkor elértem egy jónak mondható szintet benne, de nemrég szembesülnöm kellett azzal, hogy ebből sokat vesztettem. Így most elővettem, hogy egy kicsit erősítsek benne. Nehéz, nagyon nehéz. Már-már vetekszik a Super Mario Kart szintjével.

Ez volt az első olyan Mario Kart, ahol rangrendszer volt. Nekem mindig csak 2 csillag volt a maximum, pedig a leírásból tudtam, hogy 3 csillag a legjobb, de az valahogy sosem sikerült, és soha nem értettem, hogy miért nem. Hát most megtudtam, hogy milyen kemény feltételekhez kötik a rangokat:

3 csillagos minősítést kapunk, ha:

• 36 pontunk van
• Mindegyik pályán jobbat megyünk, mint a Time Trial gépidők legjobbjával
• Összegyűjtünk 130 érmét (150-et az extra kupákban)

2 csillagos minősítést kapunk, ha:

• 36 pontunk van
• Összegyűjtünk 130 érmét

1 csillagos minősítést kapunk, ha:

• 36 pontunk van
• Összegyűjtünk 100 érmét

De A kategóriát is csak úgy kaphatunk, ha 36 pontunk van. A Time Trial esetében pedig előre meg vannak határozva gépidők, mindegyik pályán. Ez olyan, mint a Mario Kart Wii-ben a Nintendós személyzet egyik tagja lefut egy időt, és ezzel versenyezhetünk, csupán a Game Boy Advance verzióban csak az idő van beprogramozva. Valamelyiket nagyon könnyű legyőzni, valamelyikkel sokat kell szenvedni, de érdemes gyakorolni.

Saját Wii Sports Resort

Végre nekem is megadatott, hogy legyen Wii Sports Resortom. Nagyon szeretem, jól megcsinálták a sportjátékokat benne. Elsősorban nyári játékok vannak benne, a hangulat meg kellemes, tengerparti feeling. A Nintendo casual játékai tényleg a hangulatukkal tudnak magukba szippantani, és nem nagyon lehet abbahagyni, mert valami arra inspirál, hogy jobb, és jobb eredményt hozzak ki magamból.

Igazából haragudtam érte a 2008-as E3-on, mert a Nintendo túl nagy feneket kerített neki (akárcsak a Wii Music-nak), és csak azt láttam, hogy a csaj, aki egyébként baromi jól beszélt, és nagyon hiányolom, valamint Reggie ugrálnak a Wiimote-tal a kezükben. Hát nem kosárlabdáznak? Jó buli ez, de most, 2012-ben is az a véleményem, hogy nem erre kell helyezni a hangsúlyt egy E3-on, az idei is sokaknak ezért volt csalódás, mert csak érintőlegesen beszéltek azokról a játékokról, melyeket tényleg várnak a rajongók.

Pedig önmagában nagyon jó. Tessék összeszedni egy kis csapatot, és játszani együtt a jobbnál jobb sportjátékokat! Kéne egy második Wii Motion Plus.

Egyéni vélemény az Okui Masami: Love Axel albumról

Egy hét után talán józanabb véleményt tudok mondani az albumról, bár még most is azt gondolom, hogy hatalmas munkát végzett Makkun. Azt gondolom, hogy kompromisszumos megoldás született. Tehát benne van az a tipikus Okui Masami-feeling, de hallatszik, hogy a Lantis-nak is volt némi beleszólása a dalokba. De azért az énekesnő egyénisége dominált. Na hiszen, aki már 15 albumot maga mögött tud, annak csak engednek némi szabad teret.

1. GRATIA - Egy rövid intro, először az M2000 -Prologue- jutott eszembe egy kis JAM Project ötvözettel. Ugyanis az énekstílus nagyon a csapat közös énekére emlékeztet. És a latin szöveg... Szűz Máriának mond köszönetet a zenéért. 9/10
2. Good-bye crisis - Én arra számítottam, hogy csak új dalok lesznek az albumon, de itt egy régebbi animés dal, vagyis visual novel, ugyanis ez a PC-re megjelent Hello Goodbye hentai játék opening dala. Keményebb hangzású, a JAM Project jutott eszembe róla először, de azért mégis más. Nem rossz, de vannak jobbak is. 7/10
3. Dive To Future - Ez az a tipikus visual novel-re írt vidám dal, aminek lényegében semmi komoly mondanivalója nincs, de kellemes hallgatni. Ez a PSP-re megjelent Princess Frontier Portable 18+ játék opening dala. A szöveg is csak a szokásos, gyerünk, hajrá, biztosan sikerülni fog! Szívesen hallgatom az ilyet. 9/10
4. Natsuiro Love Song - Ha úgy vesszük, az első új dal. Van is kompromisszum-érzésem, amikor először hallottam, meg kellett hallgassam egy néhányszor, hogy megkedveljem. Átlagos dal, de hozzáad az album hangulatához. 7/10
5. Sora ~Ikite Ireba~ - Most legyünk egy kicsit komolytalanok, egy kicsit lazák, engedjük el magunkat, és csak úgy énekeljünk önfeledten. Nagyjából ebben a szellemben íródhatott ez a dal. Pörgős, ritmusos, tipikus jókedvű tábortűz mellett éneklős. 9/10
6. LIAR GIRL - Ezt tudtam a legnehezebben befogadni. Az elején olyan semmilyennek hatott. Olyan, hogy van, de nem mond semmit. Most már azért más, de továbbra is az album mélypontja. 5/10
7. Sigh of Angel - Első hallásra hasonlít a LIAR GIRL-re, de a csendes, visszafogott zenével, és énekkel hamar kitűnik mellőle. Sokkal jobb. A második refrén utáni instrumental nagyon odavág. 8/10
8. Dear - Az első igazi nagy durranás! Ballada, de határozottan a jobbik fajtából. Lassú, érzelgős, mint aki rájön, hogy a szeretett társa mennyit ér számára. A férfiszívek kapuját is megnyitja. 10/10
9. Dogma - Első hallásra beleszerettem: Tüzes, szenvedélyes, vérpezsdítő. Az ének alatt hallható instrumental talán kicsit "üres", de szerintem szándékosan ilyen, hogy várd, hogy kirobbanjon. És a refrénre nem marad el a hatás! 10/10
10. BI-YA-KU - Ez is olyan dal, amit elég csak az első pár másodpercébe belehallgatni, azonnal megmondod róla, hogy ez MACARONI*-Okui Masami szerzőpáros műve. És igen! Annyira egyedi, semmivel össze nem téveszthető stílusuk. Egyébként a dal címe érdekes, angolul Aphrodisiac, ami magyarul annyit tesz ki, hogy nemi izgatószer. Most ez a dal nem vált ki belőlük hasonló reakciót, sőt meg kellett hallgatni egy néhányszor, hogy megszeressem, de most nagyon ott van! 8/10
11. Renka Tairan - Ez is egy korábbi anime dal: Shin Koihime Musou ~Otome Tairan~ opening dal, ezt akkoriban sokáig nem tudtam hova tenni. Más kiadó, mások írták a dalt, és önmagában nagyon jó, de nem tudom Okui-san mellé társítani, annak ellenére, hogy jól hangzik tőle. A hallgató dönti el, hogy minek látja a félig megtöltött poharat. 8/10
12. Migimawari Shinkakei - Nehéz lenne olyan japán előadót mondani, aki nem énekelt gyerekkórussal, Okui Masami is csak idáig volt kivétel. Hatalmas ötlet, van is benne egyfajta gyerekesség, pont ettől szerethető. A gyerekek is nagyon odateszik a magukét. 9/10
13. Real Starter - Az album zárótételével promotálták a korongot, jól megtalálták ezt a dalt. Megvan a régi hangulat, nem véletlen választották ezzel akarták érzékeltetni, hogy új kiadó ide vagy oda, Okui-san a régi. És nem vittek be az erdőbe. Kellemes dal. 9/10

Igazából, amikor először hallgattam a dalt, az első felénél volt is egy olyan érzésem, hogy jó lesz ez, de valahogy nem akar beindulni. Mint egy motor, ami nem képes 50 km/h-nál gyorsabban menni. Valószínűleg a 8. daltól kezdve már Makkun is így gondolta, egyszer csak leszállt a motorról, belerúgott egyet, és onnastól Ferrarikat is beelőz. És érdekes, hogy a második, harmadik végighallgatás után már az első dalok is nagyon nyomulnak.

Maga az album sokkal magasabb pontot fog kapni, mint ahogy a dalok pontjainak átlaga indokolná. Ennek egy oka van: Bizonyos dalok önmagukban "nem érnek sokat", de mégis sokat hozzátesznek az albumhoz, kiteljesítik azt. Még anno, 2009-ben a Self Satisfaction kapcsán jöttem arra rá, hogy szinte minden egyes Okui Masami album egy történetet mesél el. És ha odafigyelsz a dalokra, akkor nagyon kellemes atmoszférát teremt egy-egy album, a Love Axel-lel sincs ez másképp. Aki befogadja az énekesnő dalait, az hatalmas kinccsel gazdagszik.

38/40

Aki másnak vermet ás...

Ki hinné, hogy egy cég, aki átvert (szerintem nem is túlzás erre a történetre), a többszörösét adja vissza? Márpedig az én esetemben ez történt:

Ahogy írtam korábban, ahhoz, hogy azért mégis csak tudjak netezni, beszereztem egy mobilinternetet. A T-Mobile-hoz mentem, mivel az USB stick-jük megvolt, így már csak magát a feltöltőkártyát kellett megvenni (isten mentsen az előfizetéses mobilinternettől!). És volt egy olyan kedvezményük, hogy 2.000 forint értékű feltöltés, plusz 1 GByte adatforgalom, amit 1 hét alatt le kell forgalmazni. A gond az volt, hogy már csak otthon vettem észre, hogy a SIM-kártya tokján 1.990 forint van írva, és csak később szembesültem vele, hogy ez pontosan mit is jelent. Az 1 héten belüli 1 GByte leforgalmazásával nem volt probléma, utána aktiválta magát az egyenleg. Most azt tudni kell, hogy a mobilinternet sávosan működik, ami azt jelenti, hogy sávokra vannak osztva az adatforgalmak, és ahhoz, hogy átlépjen a következő adatforgalmi részbe, pontosan rajta kell lenni az összegnek. Jelen esetben 250 MByte-ig 1.000 forint, így 1 GByte-ig 2.000 forint. A csapda itt van, ugyanis mivel 1.990 forint egyenleg volt rajta, ezért 250 MByte-nál megállt az internet. Ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy mi történt, elmentem az egyik T-Mobile-ba megkérdezni, hogy mégis mi ez. Na, ott tájékoztattak arról, hogy mivel 990 forint van már csak rajta, ezért nem tud a következő sáv aktiválódni, mert ahhoz 1.000 forint kell. Nagyon dühös lettem, meg is mondtam a csajnak, hogy ez nem volt korrekt, akitől csak egy cinkos hangvételű "ez van" telt. Ha úgy vesszük, 990 forint csak úgy lebeg a kártyán, amit, soha nem fogok tudni felhasználni. És azért tudnék mit venni 990 forintból. -_- Gondolkodtam azon, hogy elmegyek a fogyasztóvédelemhez, de végül hagytam az egészet, úgy gondoltam, hogy elég "bosszú" lesz az, ha soha többet nem használom a szolgáltatásukat.

Néhány nap múlva kezembe került a prospektus itthon, tanulmányoztam, és láttam egy olyat, hogy ha 3.000 forinttal feltöltjük a SIM-kártyát, akkor 6.000 forint értékű feltöltést kapunk. 3.000 forint = 2 GByte, 6.000 forint = 6 GByte, úgy voltam vele, hogy ha háromszor annyit használhatom 3.000 forintért a netet, akkor mégiscsak használom. A dolog pikantériája ott van, hogy tegnap érkezett az SMS az internet kapcsán, hogy legforgalmaztam a 6 GByte-ot, a 8 GByte-hoz szükséges összeget aktiválta. Ekkor nézek magam elé, az hogy lehet, amikor elvileg 3.000 forinttal töltöttem fel. Na ekkor esett le, hogy valószínűleg az a 990 forint is megduplázta magát, ugyanis a 8 GByte-hoz, 1.500 forint kell, és én most ezt használom. :D Poén, hogy elvettek 750 MByte-ot (vagyishát 774-et), de visszakaptam 2 GByte-ot. Jó üzlet volt, tessék csak nyugodtan átverni az ügyfeleket, még a végén ők járnak jól!

Bővülő Disney gyűjtemény

Tegnap éjszaka hazajöttem, egy napra, lassan megyek vissza Pestre. Nem sok mindenre volt idő, így a nyáron még egyszer szeretnék még egyszer visszajönni.

Csak két Disney videokazettát tudtam megnézni a 10-ből: Hófehérke és a hét törpe, és a 101 Kiskutya. A Hófehérke és a hét törpét nagyon régen nem láttam, és kíváncsi voltam, hogy mennyire van felújítva. Biztos átesett egy kis ráncfelvarráson, de látszik rajta, hogy 1937-es film, nagyon hangulatos. Se a képen, se a hangon nem eszközöltek akkora változást, inkább csak annyira újították fel, hogy nézhető legyen videokazettán. Tetszett, viszont ami meglepett, és egyáltalán nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna, az a film után levő extra videó, ahol maga Walt Disney beszél az akkori munkálatokról, és korabeli képekkel, videókkal illusztrálták, hangulatos volt. Most néztem utána, hogy 1962-ben szinkronizálták magyarra, és 1992-ben ment moziban is. Emlékeim szerint nem láttam akkor, csak videón.

A két 101 kiskutya közül a rajzfilmet néztem meg. Annyira hatásos nem volt számomra, elnézegettem, aranyos volt, de semmi különös. Én a filmet jobban szeretem.

A többit majd, ha legközelebb hazajövök. És akkor most ezek a videokazettáim vannak:

New Project

Lassan 2 hete, hogy csinálom, de eddig azért nem akartam megmutatni, mert nem voltam abban biztos, hogy ezt most csak a pllanatnyi lelkesedés hozta ki belőlem, vagy akár komolyabban is csinálnám? Nos, miután most is frissítem, csak az utóbbi állítás lehet az igaz. :)

Nintendogs + Cats

Az első gondolatok az új Okui Masami albumról

Áh, kész! Nekem végem van! Én már annyit dicsértem Okui Masamit, hogy milyen jó dalokat, és albumokat csinál, hogy csak önmagamat ismételném, de az új album háromszori végighallgatása után felmerült bennem a kérdés, hogy honnan szerzi ezt az elementáris erőt még ennyi év után is, hogy képes újat mutatni? Ilyen sokoldalú énekesnővel még nem találkoztam! Olyan kellemes atmoszférát teremt az új dalaival, önkénytelenül is mosolyra késztet, pozitív érzésekkel áraszt el, és elhiszed, hogy olyan dolgokra is képes vagy, amiről eddig álmodni sem mertél.

És nagyon örülök annak, hogy annak ellenére, hogy átment a Lantis-hoz, és a dalok is döntő többsége a kiadó berkein belül készültek, mégis nagyon bennük van az a tipikus Okui Masami életérzés, ami miatt sokan szeretik őt. És egy kicsit javítanak az eladási adatain is. Ha meglesz az 5.000-es összeladás, én azt mondom, hogy teljesítette a küldetését, innestől egyenes út vezet felfelé.

Fel is tettem a Nintendo 3DS-em SD kártyájára az új albumot, hogy tudjam hallgatni az utcán is. A kedvenc dalom a Dogma lett, egy újabb forró hangulatú szenvedélyes dal a Red, és a Jounetsu no Counter dalok után, de mindennél jobb! Eddig is tudtam, hogy kell nekem ez az album, de most... Meglesz ez nekem, úgy éltessen az isten! Persze, lehet mondani, hogy na majd, ha "kijózanodok", akkor majd normálisabb véleményt fogok írni. Háát... A DEVOTION és a God Speed albumokat most is legalább annyira imádom, mint amikor először megismerkedtem vele, és erősen kétlen, hogy a Love Axel esetében ez másképp lenne, miután már most tudom, hogy néhány dal legenda lesz az új korongon. Különben is, kijózanodni... Most mondjátok, hogy kell ennél jobb drog, mint egy Okui Masami album, ami nemcsak hogy ugyanazt a hatást váltja ki (nem, nincs tapasztalatom abban, mire képes a drog), de hosszútávon kitart! Azt hiszem, az elkövetkezendő napokban nem nagyon fogok mást hallgatni. ^^'