Felvettek! ^_^

Nagyon megörültem tegnap, amikor felhívtak a Kispesti Zeneiskolából, hogy felvettek magánének szakra. 1-jén volt a felvételi, részletesen elbeszélgettem az énektanárnővel, és meghallgatta az énektudásomat. Azt mondta, hogy van még mit fejlődni, de határozottan érdemes velem foglalkozni. Elmondtam neki a célomat, hogy mit szeretnék, szerinte nagyon nehéz utat választottam. Azt azonnal láttam rajta, hogy nagyon jól ismeri az ének, mint karrier minden területét. Az egyetlen nem apró bökkenő, hogy a tandíj, ami miatt bementem augusztus 18-án érdeklődni nem félévi szinten, hanem havi szinten értendő, de könnyebbség, hogy havonta kell fizetni, így könnyebb lesz anyagilag.

Mától újra teljes vonalon jár a hármas metró, Újpest-Központ és Kőbánya-Kispest között. Kíváncsi voltam, hogy néz ki a Kőbánya-Kispest metróállomás, még építkeznek rajta, de nagyon szép lesz. Bár a Kőbánya-Kispestig közlekedő buszok még mindig a Határ útig közlekednek, mégsem hiába, hogy teljes vonalon közlekedik a metró, mert legalább a vasútállomást könnyebb elérni. És annyival kevesebben vannak a Határ úton, nyáron egyszer-egyszer rettenetes volt, hogy mennyien vártak metróra. Csináltam egy képet, hogy néz ki most az állomás, remélhetőleg az ősz folyamán teljes egészében birtokba vehetjük.

Diákmunka tapasztalatok és három Okui Masami kislemez

Remélem, mostanra már elhárították a hibát az Ady Endre úton a Báthory utca sarkánál, lerobbant a 68-as busz, így a 42-es villamos nem tudott továbbmenni, és az út közepén rakott le minket.

Megjött az eBayes rendelésem, három Okui Masami kislemez: TURNING POINT, Just do it, és Shuffle. Nagyon örülök neki, még most is olyan érzéssel bontok ki egy ilyen csomagot, mint amikor az első 2 Okui Masami albumot vehettem át, ami szerintem nemcsak az énekesnő iránti rajongásomból adódik, hanem mert ezek Magyarországon nem elérhetőek, ezáltal ritkaságnak számít. Egyébként tök olcsó volt, 8 dollár + 5 dollár a postaköltség, nekem megérte. Ritkán veszek eBayről, szinte csak félévente fogok ki ilyen jó áron Okui Masami kiadványokat, de akkor nem vagyok rest berendelni. Amerikából jött, valószínűleg ezért volt majdnem 2 hét az átfutási idő. Japánban lényegesen kevesebb, onnan akár 3 munkanap alatt megérkezik. És örülök, hogy amióta a XIX. kerületben lakok, azóta minden megérkezett postán, még ha simán is adták fel, talán már írtam korábban, hogy amíg a XIII. kerületben laktam, onnan 2 levél is elveszett.

Egyébként mind a három kislemez jelentős Okui Masami pályafutásában. Ugyanis ezen három kiadvány egyvalamiben közös: Amerikai zenészekkel dolgozott együtt, és csak ebben a három kislemezen. Élek a gyanúperrel, hogy ez a három talán még Amerikában is megjelent, hiszen nem kisebb nevekkel dolgozik együtt, mint Steve Lukather, a TOTO együttes gitárosa, vagy Billy Sheehan a Mr. BIG basszusgitárosa. Ha én már ekkor ismertem volna Masamit, amikor megjelentek ezek a kislemeze (2000-2001), biztosan azt gondoltam volna, hogy világsztár lesz belőle. Sőt, a TURNING POINT videoklipben még szerepelnek is ők, a Shuffle videoklip meg Amerikában készült, a TP-t lehet, hogy Japánban forgatták. A Shuffle ismerős lehet azoknak, akik otthonosan mozognak a japán zene világában, ugyanis ez a Yu-Gi-Oh! anime második opening dala, ez az egyik legismertebb dal tőle. Okui-san ezekben az időkben sokat járta a világot: 2000-ben Hong-Kongban forgatta az OVER THE END videoklipet, majd 2001-ban Ausztráliában a Megami ni Naritai ~for a yours~ PV-t, majd utána Amerikában. Előtte meg 1999-ben Máltán járt. Most 10 Okui Masami kislemezem van, csináltam róluk képet.

Érdekes volt a tegnapi diákmunka, amit végeztem, és mivel sajnos nem váltam be, ezért igencsak rövidnek nevezhető az Oriflame-nél a dobozolási karrierem. Ugyanis ott kellett dobozokat gyártani a megrendelésekhez. Azt mondták a diákmunka szövetkezetnél, hogy azért elvárnak egy munkamorált, nem szeretik a lazaságot, én ezt tudomásul is vettem, ám arról nem volt szó, hogy valami normát kell teljesíteni. A munkavégzés napján sem volt róla szó, a legelején minden rendben ment, csak a munkaidő közepe fele szólt ránk (kettőnkre, ugyanis ketten nem váltunk be) a főnök, egyébként korrekt hangnemben, hogy nagyon lassan dolgozunk, és csináljuk gyorsabban. Ami meglepett minket, mert az elkészült ("használatra váró", jobb kifejezés nem jut eszembe) dobozok mennyisége nem indokolta azt, hogy a többiek baromi lassan haladnak, ugyanis azok hegyekben álltak. Kicsit furcsán jött ki az egész, de a főnök korrekt őszintesége miatt nem jöttem el rossz szájízzel, de szerintem azért nem szólt be nekünk keményen, mert látta, hogy azért csináljuk, és nem pihenünk. De a többi munkavállaló... Miután ránk szóltak, és láttam, hogy a többiek mennyire kiégtek, akkor döbbentem rá, hogy hiába hangzik szépen a 600 forintos órabér, mégsem ez az a munka, amit hosszútávon csinálnék, jóllehet így volt meghirdetve. Egyszerűen már nem volt lélekjelenlétük, szinte már csak robotként csinálták, amit kellett.

Bár ez még mindig enyhe fokozat, ami Békéscsabán volt, az már sokkal durvább. Még 2007-ben volt egy olyan diákmunka, amit a Kétegyházi úton, a nyomdában kellett újságokat szétválasztani. Az a lényege, hogy bizonyos szórólapoknak, újságoknak a külső oldala külön van, mint a belsők, igazából nem értem, hogy miért van így. Lényeg, hogy nekünk azt kellett csinálni, hogy a külső oldalak össze voltak ragasztva, ezeket kellett szétválasztani, majd egy külső oldalt, egy belső oldalakkal összerakni. Itt viszont meg volt határozva egy norma, hogy mennyit kell megcsinálni, ugyanis ez a munka teljesítménybéres volt. Ha többet csináltál, az csak neked volt jó. Itt nem szóltak rám, viszont látva, hogy hiába csinálom gyorsabban, még úgyis lassabb vagyok a többieknél, magamtól döntöttem úgy, hogy nem vállalok többet. Pedig ez sem volt annyira rossz, sőt, mivel éjszakai munka volt, ezért emeltebb órabérben (teljesítménybérben) dolgoztam, de a többi ott dolgozó már nemhogy nem emberként, de még robotnak sem nevezhető az, ahogy ott dolgoztak. A zombi jelző a legmegfelelőbb, iszonyúan belefásultak a munkájukba, és ez a külsejükön is meglátszott.

Lényeg, hogy nem nekem való az olyan jellegű munka, ahol gyorsan kell dolgozni. Eleve fizikailag képtelen vagyok rá, másrészt meg látva ezeket a példákat, szeretnék ember maradni.

Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion

Ikite iku imi wo sagashi motomete
Ikitsuku koro ni wa nani ka mieru no ka?!

TV de wa So mu kanjou na message ga
Fuantei na kono sekai wo tada awaremu
dake…

Girigiri no jidai de sakebu emotion
Kara wo nugisute
Asu no mirai wo image shite
Irodore nakya Dead or Alive?!
Kodoku na kokoro wo kakaeta mama ja
Tachimukaenai
Karamiau ibara no you
Oh No No! Oh No No! Oh No No! Give me a truth

Te ni ireru tame ni akuma ni mo naro
Sonna jidai da ne shikata nai no ka?!

Hito sorezore kachi kan wa chigau kedo
Fukakutei na seigi kan de mitasare taku wa nai…

Girigiri no sekai de sakebu emotion
Kara wo nugisute
Tsugi no age wo image shite nuke rare nakya
Dead or Alive?!
Kodoku na kokoro wo kakaeta mama ja
Maji de katenai mienai
Kusari hikichigirou
Oh No No! Oh No No! Kakeyou Dead or Alive

Girigiri no jidai de sakebu emotion
Subete nugisute
Asu no mirai wo image shite
Irodore nakya Dead or Alive?!
Kodoku na kokoro wo kakae ta mama ja
Tachimukae nai
Karamiau ibara no you
Oh No No! Oh No No! Giri giri emotion
Dead or Alive!!

Mario Kart 64 legjobb idők

Egyéni rekordok. Az utóbbi napokban nagyon sokat nyüstöltem a játékot Nintendo 64-en, az volt a célom amellett, hogy mindenhol meglegyen az arany kupa, kitöltsem mindenhol a legjobb 5 Time Trial időt. Mondom, hogy nagyon szeretek Time Trial-ozni, órákig tudnám döntögetni a rekordjaimat, és fejleszteni a tudásomat. Mára minden szerénység nélkül kijelenthetem, hogy sikerült egy nagyon-nagyon jó szintre emelni a driftelő-képességemet a játékban. Ezek az idők szinte mindenhol rövidítés nélküliek, egyetlen egy pályán használtam rövidítést, a D.K.'s Jungle Parkway-en. Itt két helyen lehet apróbb rövidítéseket csinálni: Az első, az ugratás után kicsit balra fordulunk, épp annyira, hogy földet érjünk. Ez nemcsak rövidítés szempontjából célszerű, hanem gyorsabban fordul rá az egyenesre. A második a barlangban, fel lehet ugratni, gombával nagyot lehet ott alkotni. Egyébként az összes pályán rendesen mentem. Zárójelben a legjobb köridőt jegyzem fel. Lássuk hát:

Luigi Raceway: 2'09"88 (0'42"83)
Moo Moo Farm: 1'39"56 (0'33"10)
Koopa Troopa Beach: 2'13"88 (0'43"50)
Kalimari Desert: 2'22"02 (0'47"07)

Toad's Turnpike: 3'16"15 (1'05"05)
Frappe Snowland: 2'23"37 (0'47"63)
Choco Mountain: 2'16"69 (0'44"53)
Mario Raceway: 1'43"60 (0'33"93)

Wario Stadium: 4'57"02 (1'38"76)
Sherbet Land: 2'22"54 (0'46"39)
Royal Raceway: 3'10"08 (1'03"02)
Bowser's Castle: 2'33"79 (0'50"87)

D.K.'s Jungle Parkway: 2'46"66 (0'54"14)
Yoshi Valley: 2'29"02 (0'49"15)
Banshee Boardwalk: 2'25"20 (0'48"25)
Rainbow Road: 6'27"90 (2'08"47)

Milyen érdekes, hogy tisztán emlékszem, hogy voltak olyan pályák, ahol rendkívül nagy harcot vívtam bizonyos idők eléréséért, de sosem sikerült akkor, mert nem tudtam elsajátítani a driftelést, mondjuk akkor nem is azon voltam, nem voltam tisztában azzal, hogy mekkora előnnyel jár. Például a Moo Moo Farmon elérni 1'40" alatti időt, valamint a Royal Raceway-en kicsikarni egy 3'10"-es időt. Most sikerültek, de akkor valami vérre menő harcot folytattam ezekért az időkért.

Van egyébként Mario Kart 64 rajongói website, itt fel van jegyezve az összes rajongók által beküldött Time Trial legjobb idők, mondhatni világrekordok. Ezeket régiókra lebontva is megtekinthetők. A PAL verziójú idők itt tekinthetők meg. A legtöbbje ilyen "menjafenébe" alapú idők, tényleg nem tudom, hogy tudtak rövidítés nélkül ilyen időket kihozni. Nemcsak azért van régiók szerint lebontva, hogy amolyan "Európabajnokot" is avathassunk, hanem technikai különbségek vannak a különböző régiójú Mario Kart 64-ek között is, ugyanis a PAL-os verzió lassabb. Hogy miért? NTSC-n 60 Hz-es ugyanaz a játék, míg PAL-on 50 Hz-en. Aki emlékszik még a fizikai tanulmányaira, az tudhatja, hogy a 60 Hz, az 30 képváltást jelent másodpercenként, míg az 50 Hz 25 képváltást eredményez másodpercenként. És mind a két régiójú játék ugyanannyi "képpel" rendelkezik, ezért NTSC-n gyorsabbnak látjuk a történéseket, miközben az idő ugyanakkora sebességgel megy, ezért van az, hogy az NTSC-s Time Trial időeredmények lényegesen jobbak. Akinek megvan a Mario Kart: Double Dash!! játék, az a saját szemével meggyőződhet az 50 és a 60 Hz közötti különbségről, ugyanis ennél a játéknál még ezt is lehet változtatni. 60 Hz-en lényegesen gyorsabb, 50 Hz-en mint egy lassított felvétel. A képváltásra visszatérve alapvetően elég lenne az 50 Hz is, mivel az agy másodpercenként 24 képkockát dolgoz fel, tehát nem lenne gond a 25-tel, ám rájöttek arra,  hogy kevésbé megerőltető a szemnek a 60 Hz, mert a 30 képváltást kevésbé vesszük észre, míg a 25-öt az agy érzékelheti.

Hát ennyi lenne, láthatóan nem a világ legjobbja akarok lenni, csak önmagamhoz képest mindig egy kicsivel több. ^^

Őrült japán találmányok

Persze pozitív értelemben gondolom az őrült szót, hiszen a japánok köztudottan mindig is a praktikusságra törekedtek. Van néhány csodakütyü, amik szerintem nagyon ötletesek, nem is értem, hogy miért nem szabadalmaztatták világszerte. Persze eddig sem tétlenkedtek, hiszen nekik köszönjük az audio-kazettát (lehet, hogy a mai kisgyerekek, azt sem tudják már, hogy mi az. o_O), a hordozható lejátszókat, a Suzukit, és nem utolsó sorban a Nintendót, valamint a karaokét, mint szórakozást.

Az 576 KByte 2000-ben bemutatott egy pár olyan japán találmányt, melyek lehet, hogy nem tűnnek olyan nagynak, viszont, ha belegondolunk, rendkívül praktikusak. Hat darabot mutattak be, ezekről fogok írni. A képek az 576 KByte DVD-jéből lesznek, onnan print screen-eltem a képeket. Lássuk őket:

Vajazó stift
A szokásos reggeli általában vajas kenyér szokott lenni tejjel. A tejjel, és a kenyérrel még csak nem is lenne gond, ám iszonyatos háborúkat lehetne folytatni a vajjal, köszönhetően, hogy reggelre szinte megfagy a hűtőben, és mire megkenjük a kenyérre. De ennek egyszer-s-mindenkorra vége, köszönhetően a japán elmének, hiszen itt a vajazó stift. Ez a szerkezet leginkább az általános iskolában közkedvelt ragasztókhoz hasonlít külsőre, ám ezzel nem papírokat kell ragasztani, hanem, ha megkenjük kenyérre, minden kínszenvedés nélkül kész a vajas kenyér! Kis méretének köszönhetően bárhova magunkkal vihetjük, hiszen mi sem szebb dolog a természetben reggelizni. Koleszterinszegény étrendet követőknek light változatban is elérhető.

Ramen mini-ventillátor
Még az áltagember számára is köztudott, hogy Japánban alapvető étel a ramen, mely a japán tésztaleves. Közkedvelt, mert rendkívül gyorsan elkészül, és azonnal fogyasztható. Rengeteg Ramen-stand van Japánban, ahova az ember bemegy, szerény összegért megeszik egy tál rament, és már megy is tovább. Csakhogy a ramen nem feltétlen gondolja úgy, hogy őt meg kéne enni, és hőmérsékletével kemény lázadást indít ellenünk. Ám ezen fellángolásokat mostantól könnyen visszaverhetjük, hiszen Japánban közkedvelt az evőpálcikára felszerelt mini-ventillátor, mellyel azonnal ehető hőmérsékletre hűl a tészta. Túl jól dolgozott a ventillátor? Sebaj, ugyanis az evőpálcika tetején található fekete hosszúkás valami nem más, mint egy fűtőszál. Ha hideg lett a tészta, azonnal visszamelegíti. Csak nehogy oda-vissza játszma legyen a ramen-evésből.

Férfi-szoptató
Legalábbis jobb szó nem jutott eszembe erről a találmányról. Japánban a nőknek sokáig nem vol egyenjogúságuk a férfiakkal szemben, ám az utolsó 1-2 évtizedben a sziget-országban óriási mértéket öltő munkamánia és karrierista látásmód a nőket is rabul ejtette, olyannyira, hogy sokszor a saját gyerekükre sincs idejük. Ennek pszichés következményeit ne firtassuk, viszont minden érmének két oldala van, és a pozitív oldalát mi, férfiak élvezhetjük! Bár a szülés élményét még nem találták fel nekünk, de szoptatni már tudunk a képen látható szerkezettel. Ez egy mell-alakú anyatej-tároló, szoptató-szerkezet. A különös alakja révén érdemesebb inkább titokban csinálni, állítom, hogy metrón, vagy vonaton igencsak ferde szemmel néznének ránk, ha elkezdenénk szoptatni csemeténket, de tény, hogy az apaság új szintjéhez érkezett!

Csepegtető-tölcsér
Előzőkben a férfiak voltak fókuszban, ám legyen az ember legyen akár férfi, akár nő, egyvalamire mindenki kivétel nélkül vigyáz: A szemére. Bizonyos szembetegségeket azonban nem lehet elkerülni, óhatatlanul szükségünk van szemcseppre. Ismerős az érzés, amikor csepegtetnénk a szemünkbe, ám akkor reflex-szerűen becsukjuk a szemünket, és az mindenhova megy, csak szembe nem. Ezt a problémát nagyszerűen orvosolja a csepegtető-tölcsér, mellyel minden találat telitalálat! És mint látható, eme remek találmányt a szemüvegesek is tudják használni. Mindenképp örömteli, hogy bal- és jobbkezes verziója van. Ám vigyázni kell, ha az utcán akarjuk használni, mert ha elered az eső, mert akkor felhígul a szemcsepp.

Esőkabát-esernyő
Ha már eső, itt van még egy hasznos találmány, elsősorban nőknek. Amennyiben esti mulatságra megyünk, köztudottan a nők imádnak órákig készülődni a fürdőszobában, ám ha elered az eső, akkor lőttek az estének. Egészen mostanáig, hiszen itt van az esernyő, mely esőkabáttal van ellátva, így hiába a hatalmas monszuneső, vagy tornádó, delikvensünk biztosan védelem alatt marad. Egyetlen hátránya: Teljesen zárt, így bár lehet, hogy teljesen védve van az időjárás viszontagságaitól, de hogy bújik ki belőle? Legalább a sminkje teljesen rendben lesz.

WC-papírzsebkendő
Az eső ugye nemcsak nők sminkje ellen indít orvul támadásokat, hanem az immunrendszerünk ellen is. A nátha szükségszerű velejárója az orrnyálkahártya intenzívebb működése, melyet papírzsebkendővel remekül láthatatlanná lehet tenni. De természetesen mikor hagyjuk otthon a zsebkendőnket, ha ne akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, vagy ha viszünk, akkor elégtelen mennyiségűt. És akkor kénytelenek vagyunk a kezünket aktiválni egyéb nem éppen esztétikus módszerekkel. Ám ez már a múlté! Azért tessék megnézni a képet, nátha legyen a talpán, mely elbír ekkora guriga papírzsebkendővel! És ez még nem minden! Találmány több funkciós, ugyanis, ha fordítva viseljük, akkor egyéb biológiai szükségletek elvégzésére is alkalmas.

Hát ennyi lenne. És ha már az 576-ból van, akkor értekeznék egy rövidet a 2000-es korszakról. Azt mondják, hogy a '90-es évek közepe volt az 576 KByte magazin fénykora, és utána kezdett el hanyatlani. A fénykora-részével egyetértek, a mondat második felével nem egészen. Az igaz, hogy nagy változáson esett át a magazin, de szerintem iszonyatosan hangulatos volt. A nagy változás 2000 elejére esett, ugyanis addig a magazin tűzött, 60 oldalas volt, viszont, hogy tartsák az akkori gamer-magazinok trendjét, az újság 100 oldalas lett, és az árát megduplázták. 398 forint volt addig, utána lett 796 Ft. A magazin érezhetően más stílusban kezdett megjelenni, de szerintem sokkal hangulatosabb volt. Bár, hogy problémák vannak, azt már akkor lehetett tudni, hiszen a 2000. júliusi számban több képben mutatták, mekkora halom előző havi 576 KByte-ot küldtek vissza. Kétségtelen, hogy aggodalomra adott okot, de szerintem a szerkesztők kitettek magukért. Én az igazi hanyatlást 2002-től éreztem, amikor szinte havonta cserélődtek a főszerkesztők, az újság arculatán is kb. ekkora lendülettel változtattak, kiült a magazinon, hogy óriási belső viták voltak anno. Aminek meg is lett az eredménye: 2002. decemberi szám volt az utolsó.

Belső béke

Nagyon érdekes volt nemrégiben megtapasztalni azt, hogy tényleg jobb a negatív bizonyosság, mint a bizonytalanság. Ráadásul nagyban enyhíti a kudarcélményt az, hogy ha te tudod azt, hogy az adott dologba mindent beletettél, és így sokkal kevésbé fáj az, hogy nem sikerült. Ha bizonytalanságban él az ember, akkor két dolgot tehet: Továbbléphet így is, ám mindig ott fogja furdalni a lelkiismeretét az embernek az a kérdés, hogy "Mi lett volna, ha mindent megteszek? Lehet, hogy minden más lenne?" Vagy vesz egy nagy levegőt, és beleugrik az ismeretlenbe tudván, hogy 50% siker, 50% sikertelenség vár rá. Viszont ekkor megadatik az a lehetőség, hogy szabadon lélegezz, melyet az érzés tesz lehetővé, hogy te igenis mindent megtettél, ami tőled telhetett, az, hogy a másik fél mit tett, az már az ő problémája. Ugyanis soha nem a másik fél a szemét, mert hazudott, hanem én voltam a töketlen, amiért nem vettem észre. Mert ha észrevettem volna, akkor rákérdeztem volna, hogy biztos őszinte velem? És ha látom rajta, hogy nem, miközben még ekkor sem vesz annyiba, hogy legalább ekkor igazat mondjon, akkor egyszerűen csak hátat fordítok neki, és továbblépek. Éljen így, ha neki jól esik. Levontam a megfelelő tanulságot magamnak, hogy mindig ébernek kell lenni, és észre kell venni, ha valami nem stimmel. Én egyáltalán nem haragszom a másik félre, csak egyszerűen bosszant a gyávaság, és annyira elrettentő volt látni, hogy mit képes tenni a gyávaság, hogy maga alá gyűri az embert, ezáltal ébredtem rá arra, hogy az őszinteség mindennél fontosabb, mert csak így lehetnek az emberi kapcsolatok (legyen az barátság, szerelem, vagy családi kapcsolat) hitelesek.

Nem hiába lett a JAM Project nagy kedvencem, általuk tanultam meg, hogy minden emberben hihetetlen nagy erő rejlik. Ők a bennük lakozó erejüket felhasználják, és nemrég jöttem rá arra is, hogy a gyáva emberben is hatalmas erő van, ám ő az erejét elhasználja (jobban szólva elpocsékolja). Pedig igazából annyira könnyű elérni az igazi boldogságot. Ehhez csak az kell, hogy tudd, emberből vagy, és a gyávaság egy olyan emberi tulajdonság, melyet soha nem lehet végleg legyőzni, ezért minden nap meg kell küzdeni vele, ehhez hatalmas szintű éberség szükséges. Ugyanis, ha észreveszed magadon, hogy amit teszel, az a gyávaság útjára visz, akkor egyszerűen csak fordulsz 180°-ot, és ott a helyes irány. Ennyi az egész. És ha már JAM Project, zárásként tőlük idéznék, amit teljes erejükből énekelnek a NOAH c. dalukban:

NEVER SAY GIVE UP!

Chihiro Yonekura: Nakeru Anison dalok összehasonlítása az eredeti verzióval

Valahányszor hallgatom Chihiro Yonekura legutolsó albumát, mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ha most tudott ekkora érzelmeket kiadni magából, akkor eddig miért nem? 10 olyan fantasztikus dalt hozott össze erre az albumára, hogy szerintem ez lesz a legemlékezetesebb albuma. Tegnap este meghallgattam mind a 10 dalnak az eredeti verzióját egyszerre. Az sem lett volna egy rossz válogatás album, de lássuk dalonként őket.

1. you
TV anime Higurashi no Naku Koro ni Kai IN song
Az eredeti dal nagyon érdekes, egyedi darabja a japán anime dalok világának. Ilyen jellegű dalt még nem is hallottam, és az eredeti előadónak is nagyon jó hangja van. Chihiro Yonekura egyszerűsített a dolgán, de amennyire egyszerű lett a hangszerelés, legalább annyira nagyszerű! Ez volt az első nagy rádöbbenés, hogy jé, Yonekura-san így is tud énekelni? Csodálatos, megindítja az érzelmeket.
Chihiro Yonekura > Yuzuki

2. Kimi no Shiranai Monogatari
TV anime  Bakemonogatari OP song
2009 végén ismertem meg a dal eredeti verzióját, valahogy olyan furcsának tűnt számomra. Szomorú akarna lenni, de mégsem eléggé hiteles, nagyon összetett az egész, de többszörös meghallgatás után nagyon megtetszett. A supercell által ismertem meg a vocaloid fogalmát, mivel Hatsune Miku-val kezdtek el "együtt dolgozni" (helyes ez így egy nem létező "személy" esetében?), így sokáig azt hittem, hogy ezt a dalt is egy számítógép-hanggal vették fel, de mint kiderült, ezt már valódi hús-vér énekesnő énekelte fel. :) A Nakeru Anison albumnak kicsit unplugged-hatása van, ugyanis semmilyen elektromos hangszert nem használtak a felvétel során, viszont a helyzet az, hogy ez a dal az ő verziójában így vérszegény.
Chihiro Yonekura < supercell

3. Hoshizora no Waltz
TV anime Kimi ga Nozomu Eien IN song
Nem is olyan rég írtam Minami Kuribayashi-ról, és mivel nagyon szeretem ezt a dalt Chihiro hangzásában, nagyon kíváncsi voltam az eredeti verzióra, és hát... csalódás, Kurinoko olyan semmilyen hangulatban énekli, vagy legalábbis az az érzésvilág, amit ő énekel ki ebben a dalban, nekem nem jön be. Chihi olyan kedves, bájos, tele van életkedvvel, mosolyt csal az ember arcára. E dal hallgatása alatt jutott az eszembe az, hogy ezzel az albummal a neve ellenére nem megsiratni akarja a hallgatóit, hanem átölelni, megvigasztalni.
Chihiro Yonekura > Minami Kuribayashi

4. Akatsuki no Kuruma
TV anime Gundam Wing IN song
Hát, nagyon érdekes dal, az eredeti verziót meghallgatva sokkal jobb. Tele van élettel. Chihiro verziója mindvégig csendes, és bár a végén beindul, de még a szikrája sem gyullad meg annak a bizonyos tűznek, amit Kajiura Yuki gyújt meg a hallgató szívében. Szóltak legendák Kajiura Yuki dalszerzői képességéről, de hogy ezt a dalt így összehozta, az nem semmi. Fantasztikus.
Chihiro Yonekura < FictionJunction YUUKA

5. For Fruits Basket
TV anime Fruits Basket OP song
Ritsuko Okazaki (nyugodjék békében) nevét már korábban hallottam, mivel sokat dolgozott együtt Megumi Hayashibara-val, és olyan animéknek írt zenéket, mint a Mahou no Princess Minky Momo, Love Hina, vagy a szóban forgó Fruits Basket. De valamiért soha nem jutottam el odáig, hogy meghallgassam a dalait, egészen tegnap estig. Hát, ki kell mondjam, hatalmas csalódás ért. Szépen énekelt, szép hangja volt, de nincs benne élet! Vagyis van, de olyan depressziós a hangja. Legalábbis ebben. Még nem láttam a Fruits Basket-et, de a eddigi ismereteim alapján nem egy depresszionista animének képzelem el, hogy indokolt legyen, hogy így énekeljen. Chihiro verziójában jobban visszajön az animének az a hangulata, amit elképzeltem, sokkal bájosabb.
Chihiro Yonekura > Ritsuko Okazaki

6. Diamond Crevasse
TV anime Macross Frontier ED song
May'n egy nagyon érdekes jelenség számomra, nagyon fiatalon került be a Jpop-iparba (most 22 éves). Annyira nem ismerem a dalait, csak egy néhányhoz volt szerencsém. Vannak nagyon jók, de olyan érzésem van, mintha ő több akarna lenni, mint egy anison énekesnő, mintha Mizuki Nanához képest ő is sztár akarna lenni. Előbb ismertem meg Chihiro verzióját, amikor megtudtam, hogy az eredeti verzió May'n-től van, igencsak meglepődtem. El tud énekelni egy ilyen mély érzésű dalt? Az én olvasatomban nem. Nagyon hiteltelen az az érzelemkinyilvánítás May'n előadásában, pedig a zene nagyon jó lenne, tartalmaz egy pár izgalmas váltást, ami jóvá teszi a dalt. Chihiro verzió csendes, de az előadásában semmi, semmi, SEMMI HIBA NINCS! Tényleg nem tudok mást mondani róla, minthogy ez így tökéletes, ahogy van.
Chihiro Yonekura > May'n

7. Tori no Uta
TV anime AIR TV OP song
Lia csak egy stílusban énekel, de abban nagyon otthonosan: Trance. Bár nem ismertem a dalt előtte, de amikor megtudtam, hogy Liától van ez a dal, kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki Yonekura-san a dalból. Hihetetlen kellemes meglepetés ért, hiszen olyan fantasztikus lett az áthangszerelt verzió, és Chihiro hangja is teljesen elvarázsol. Én tényleg, nem értem, miért váratott eddig, hogy ily módon is megmutassa, mit tud. Viszont az eredeti verzió is fantasztikus. Úgyhogy a két előadó közé egyenlőségjel fog kerülni, de itt inkább azt akarja szimbolizálni az egyenlőségjel, hogy mind a két dal fantasztikus a maga stílusában.
Chihiro Yonekura = Lia

8. Yubiwa
Movie Escaflowne ED song
Ez az első olyan dal a Nakeru Anison albumról, melynek dala sehogy nem marad meg a fejemben, olyan kellemes, szép, lassú, de igazából semmilyen. És az eredeti verzió sem sokkal jobban. Tipikusan olyan dal, amit sokkal többször kell meghallgatnom ahhoz, hogy megtetszen.
Chihiro Yonekura > Maaya Sakamoto

9. My Soul, Your Beats!
TV anime Angel Beats! OP song
Angel Beats... Na, amikor megtudtam, hogy Chihiro ebből az animéből fog énekelni, na gondoltam, kemény fába vágta a fejszéjét. De vajon kiállta a próbát? Mi az, hogy! Sőt! Azt nem mondom, hogy jobb az eredetinél, de olyan fantasztikusan átírta a dalt, annak ellenére, hogy nehezen tudnám elképzelni, hogy ez is Angel Beats! opening lehetne, de annyira jól szól tőle a saját verziójában ez a dal, hogy a japán dalok között is a legjobbak között van. Szerintem az albumhoz jobban illett volna az anime ending dala, nagyon kíváncsi lettem volna, hogy énekli el a Brave Song-ot, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól, de így is nagyon jó, hogy ez a dal került fel.
Chihiro Yonekura = Lia

10. Garnet
Movie Toki wo Kakeru Shoujo ED song
Egy szép lírai dallal zárja az albumot Yonekura-sama. Csak mivel ez is eléggé nehezen rögzült a fejembe, ezért erről sem tudok sokat írnak. Nagyon szép dal. Az eredeti előadója, ahogy elnézem, tipikusan jártas a balladákban, és tőle valahogy sokkal szebb az egész.
Chihiro Yonekura < Hanako Oku

Most így, pár hónap után ugyanúgy vagyok Chihiro Yonekura: Nakeru Anison albumával, mint Masami Okui: Self Satisfaction albummal, nem mondható el az összes dalról, hogy mind egytől egyig 10 pontosak, de az egész album, mint egy összkép annyira fantasztikus, hogy csoda, hogy létezik ilyen. Ez a legértékesebb, legmaradandóbb alkotás Chihiro Yonekura repertoárjából, és remélem, hogy ezen túl, csak hasonló minőségű kiadványokkal fog ellátni minket.

A múlt hajszolása, valamint születésnapi köszöntő

Ma elmentem a Game Parkba, ha már ritkán eszembe jut, legalább elnézek arra, bár a világvégén van a Kucorgó tér, a XVII. kerületben. Igaz, hogy egy busz visz oda Örs Vezér Terétől (97E) és Kőbánya-Kispesttől (202E), de legalább fél órát kell utazni. Néha, amikor betérek, mindig abban reménykedek, hogy nem magasak az árak, és igazából nem is olyan rossz a Nintendo Magyarország, de amikor látom, hogy a Wiimote 11.900 forint (Motion Plus nélkül), és a legjobb Wii játékok 12.000 forint felett vannak, akkor kénytelen vagyok belátni, hogy itt már minden más. Na, nem azt mondom, hogy régebben (2006 óta ismerem őket) ők voltak a legolcsóbbak, de megfizethetőbbek voltak az áraik. Bár a nosztalgikus élmények miatt jó dolog visszanézni, de hogy én itt vegyek játékokat... Ahhoz nagyon jól fizető munkámnak kell, hogy legyen, hogy ennyire nem számítsanak az árak.

Ma van Chihiro Yonekura 39. születésnapja. Felköszöntöttem Twitteren. ^^' Mondjuk nem válaszolt rá, de mivel tudom, hogy a japánok igencsak érzékenyek a megszólításra, ezért nem tudtam hogy szólítsam meg. Először "Yonekura-san"-ra gondoltam, mert tudom, hogy Japánban, csak azok hívják egymást a keresztnevükön, akik között bizalmi a kapcsolat, vagy nagy barátság van kettejük között. Végül megszólítás nélkül hagytam. De ide kiírom a teljes nevével: お誕生日おめでとう米倉千尋！ ^_^

Confused Wii

Ma olyat műveltünk itt nálam bagszival, hogy én szó szerint kimondtam azt, hogy ezt világra szóló történet kell, hogy legyen, mert meg merem kockáztatni, hogy ilyen senkivel nem fordult elő. :D De szépen sorjában, több említésre méltó is történt.

Két hete jelent meg Kuribayashi Minami válogatásalbuma, mely a "stories" névre hallgat. Nem vagyok nagy rajongója az énekesnőnek, egy pár kislemezét hallgattam meg, de azon dalok nem vettek rá engem arra, hogy további dalokat ismerjek meg tőle. De egy ilyen best of album mindig remek lehetőség egy újabb esélyre. Ezen az albumon szerepel a Tsubasa wa Pleasure Line dala, amit szerintem soha nem fogok elfelejteni. Valahonnan nagyon ismerős volt, de az istennek sem akart eszembe jutni, hogy hol hallottam. Nem rémlett, hogy Okui Masami TV műsorában, az @Tunes.-ben hallottam volna, ahol vendég volt Kuribayashi-san, sem az, hogy elénekelte volna az Animelo Summer Live-on. Kíváncsiságból megnéztem a kislemezt, (mivel megjelent kislemezen is) és akkor látom, hogy ez a Chrno Crusade anime opening dala. Hatalmasat koppant, amikor leesett... Basszus, ez ment az Animaxen is, néztem is, és nem jutott eszembe. Ez a felismerés-érzés már-már borzalmas volt. :D Ugyanakkor jó volt betudni azt, hogy ment Magyarországon olyan anime, melynek openingjét Minami énekelte, és a Chrno Crusade viszonylag népszerű nálunk. Különben így a 28 dalt hallgatva azt tudom mondani, hogy vannak kellemes dalai, azokat mindenképp jobban megismerem. pl: boyfriend, Kimi ga Nozomu Eien, Love Jump, Crystal Energy, mind touch és a Tsubasa wa Pleasure Line se maradjon ki. :D

Ma délben meghozta a postás a vaterás rendelésemet, a Game Boy-os Mario's Picross. Élvezetes logikai játék. Mivel soha nem hallottam a Nintendón kívül a Picross-ról, ezért azt hittem, hogy ez Nintendo találmány, de mint kiderült, nem. Bár helyileg nem járunk messze, mert egy japán ember nevéhez kötődik a Picross, és ahogy utánanéztem, magyarul is kapott nevet: Grafilogika. A linkre rákattintva képekben megtekinthető, mi a játék lényege. Nagy ötlet, ha nem is vetekszik az orosz Tetris-szel, de közel jár hozzá. Mario-köntösbe bújtatva pedig még nagyobb a játékélmény, csak ajánlani tudom mindenkinek, nagyon ötletes.

Késő délután, bagszi munkaideje után találkoztam vele a Nyugatinál, majd együtt mentünk a Console Corner-be, ő is felkapta a fejét az akciókra. Wii Partyt, és Wii Fit Plus-t vett. Csökken a Wii-játék kínálatuk, úgy tűnik, hogy terjed a híre az akciójuknak. Viszont az eladó srácra nem bíznék lemezt. Már akkor megfigyeltem, amikor a Wii Fit Plus-t vettem magamnak, hogy szabályosan odakarcolja a műanyag tokhoz a lemezt, mire beleteszi a tokba, nagyon erőszakosan bánik a lemezekkel. Nem szóltam neki érte, mert úgy voltam vele, hogy úgyis utoljára látta a példányomat, csak azért egy konzol üzlet eladójának így bánni egy lemezzel... A vásár után bementünk a Blahánál levő Burger Kingbe, megkajáltunk, utána jöttünk haza.

Azért jött ide, mert tavaly szeptemberben írtam arról, hogy ugye volt gond két Virtual Console játék letöltésével, és mint már akkor kiderült, az volt a hiba forrása, hogy az illegálisan leszedett VC játékokat a Wii memóriájából töröltem, holott azt a WAD manager-ből kellett volna. Gyors talpaló: Van a házilag készített program, a Homebrew channel, ez netről ingyenesen letölthető. Ez megjelenik a Wiiden, erre le lehet tölteni a WAD managert, mely a .wad kiterjesztésű Virtual Console játékokat a netről leszedve ingyenesen felkerülhet a Wii konzolra. Tehát, az egész egy hack. A lényeg az, hogy akkor azért nem tudtunk semmit sem csinálni, mert akkoriban (mintha olyan rég lett volna 2010. szeptembere) kellett volna az LEGO Indiana Jones játék Wiire, hogy meg lehessen hackelni a konzolt, az meg nem egy olyan jó játék, hogy bárkinek is rendelkezésére álljon. Bagszi tegnapelőtt (szombaton) mutatott egy YouTube videót, ahol könnyedén meghackelik a 4.3-as Wiit, percek alatt, mindössze csak a Letterbomb nevű programra van szükség hozzá. És mivel jó véleményt olvasott róla bagszi, ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk. Ki is próbáltuk. A WAD manager installálása okozott némi problémát, de több verzió keresése után megtaláltuk az ideálisat. Feltettük azt a két játékot, melyet tavaly nem tudtam leszedni, a Super Mario 64-et, és a Mario Golfot, majd ezeket gyökerestül letöröltük innen, így szőröstül-bőröstül eltűntek ezek a játékok, a Wii nem látja őket. És most jön a történet hatalmas csattanója: Felmegyünk a Wii Shop Channel-be, hogy leszedhessem ezt a két játékot, ugyanis, amikor tavaly megpróbáltam letölteni, akkor error code mellett, arra is felhívta a figyelmemet, hogy később bármikor letölthetem a játékot. Meg is tenném, ha nem érne hidegzuhanyként, hogy nem találjuk az ingyen letölthető játékok között a Super Mario 64-et és a Mario Golfot. Mint, kiderült, a WAD manager túl jól dolgozott. Viszont annyira beleéltem magam, hogy végre meglesz ez a két fantasztikus játék VC-n, hogy végül úgy döntöttünk, hogy befizetünk 2000 pontra bankkártyával. Mivel volt 400 pontom, így 2400 pontom lett. A másik hatalmas hidegzuhany ekkor ért minket. Rámegyek a Super Mario 64-re, leszedem, és látjuk, hogy nem vont le egy pontot sem!!! A Mario Golfot is így szedtük le. Megmaradt a 2400 pont, ezen percekig röhögtünk, ugyanis a hack, és a WAD manager annyira összezavarta a Wiit, hogy azt hitte, hogy gyökerestül töröltük a játékot, de amikor meg akartam venni még egyszer a játékot, akkor esett le a konzolnak, hogy hoppá, ezért már fizettem egyszer, nem kéne még egyszer kifizettetni vele. Szabályosan úgy jellemeztük, hogy csoda történt. XD

Hát, mi legyen azzal a 2400 ponttal. Megvan! :o Donkey Kong Country széria! Mind a három rész, SNES játékok révén 800 pont, így pont kijön. Le is tudtam szedni, az első és harmadik részt, és nagyon jól tippel az, aki arra gondolt, hogy hack miatt nem tudtam leszedni a második részt. Ugyanis ez is illegálisan volt fent a gépemen, ám ezt is töröltem. Ezt már viszont akárhogy csűrtük-csavartuk, telepítettük-töröltük, nem akart letöltődni. Aztán jutott eszembe, a Wii csak akkor érzékeli, hogy fizettem már érte, ha még egyszer meg akarom venni. Úgyhogy annak "megvásárlása" várat magára. A pénztárca sajnos nem feneketlen. Úgy tervezem, hogy majd összespórolok egy kis pénzt, veszek egy 1000 pontos Nintendo kártyát (már 1000 pontosat is lehet venni), és azzal leszedem a Donkey Kont Country 2-t, valamint a Paper Mariót is, azt már remélem, le tudom szedni. Bagszi ment is haza, mert 22 óra volt, és másnap ment dolgozni.

Játszunk most egy kis Donkey Kong Country-t!

Mario Kart 64 és Wii Fit Plus

Készen van az új Mario Kart 64-ben is minden kupa és serleg aranyban. Valaki jelezze már, aki meg tudja csinálni Extrán a Toad's Turnpike-ot anélkül, hogy sérülne, mégis hogy lehet megcsinálni? Nekem még soha nem sikerült. Ráadásul még az a nagyon rossz, hogy elég gyakran követik egymást a kocsik, és egy neked jön, akkor nem ritka, hogy láncreakció-szerűen neked jön a többi is, és képtelenség szabadulni a fogságukból. Ezért kell ott elővigyázatosnak lenni. De többet tényleg nem tudok írni, mert ami élmény, érzés, azt mind leírtam már korábban a játék kapcsán, maga a mű meg annyira alapvető számomra, hogy ezen kívül semmi nehézséget nem okozott megcsinálni mindenhol az arany kupát és serleget.

Inkább a Wii Fit Plus. Kétségtelen, hogy a legpozitívabb változás az elődjéhez képest az, hogy számolja az elégetett kalóriát. Ezen túlmenően a My Wii Fit Plus-ban van egy "Calorie Check" szoba, ahol azt láthatjuk, hogy egy-egy étel mennyi kalória kb, és beállíthatunk egy napi célt, hogy mennyit szeretnénk elégetni. Én a választható legmagasabbra mentem, a 415 kalória. Ez egy tábla csoki (ami 100 grammos) kalóriaértékének felel meg. Ezt így megmutatja a program. Sikerült is ma ennyit edzenem, ehhez 1 óra 47 perces intenzív testmozgásra volt szükség. Nagyon lefáradtam a végére. Azért tényleg elképesztő, hogy milyen könnyen megesszük az egy tábla csokit, de ugyanezt ledolgozni nagyon fárasztó és izzasztó munkával jár. De megérte. Sokkal jobban érzem magam most. Csak sajnos látszik, hogy az utóbbi időkben csak futottam, és a testedzést igencsak elhanyagoltam, nagy visszaesés látszik meg. Miután minden nap szeretnék 415 kalóriát ledolgozni, ezért, újra fogom őket csinálni nap, mint nap. Kipróbáltam mind a 15 Training Plus gyakorlatot. Nagyon szórakoztató mind. A másik nagy előnye a Wii Fit Plus-nak az elődjéhez képest, hogy nemcsak a testet edzi, hanem az elmét is. Két kedvencem van, a Rhythm Kung Fu és a Rhythm Parade. Ez a parádé ez kész, már amiatt is sokat hibáztam rajta, mert annyit röhögtem az egészen, hihetetlen szórakoztató. Szóval tényleg csak pozitívan tudok nyilatkozni a programról, akinek megvan a sima Wii Fit, annak mindenképp érdemes a folytatásra beruházni! Részletes ismertető a gaming blogban olvasható.