Remélem, mostanra már elhárították a hibát az Ady Endre úton a Báthory utca sarkánál, lerobbant a 68-as busz, így a 42-es villamos nem tudott továbbmenni, és az út közepén rakott le minket.
Megjött az eBayes rendelésem, három Okui Masami kislemez: TURNING POINT, Just do it, és Shuffle. Nagyon örülök neki, még most is olyan érzéssel bontok ki egy ilyen csomagot, mint amikor az első 2 Okui Masami albumot vehettem át, ami szerintem nemcsak az énekesnő iránti rajongásomból adódik, hanem mert ezek Magyarországon nem elérhetőek, ezáltal ritkaságnak számít. Egyébként tök olcsó volt, 8 dollár + 5 dollár a postaköltség, nekem megérte. Ritkán veszek eBayről, szinte csak félévente fogok ki ilyen jó áron Okui Masami kiadványokat, de akkor nem vagyok rest berendelni. Amerikából jött, valószínűleg ezért volt majdnem 2 hét az átfutási idő. Japánban lényegesen kevesebb, onnan akár 3 munkanap alatt megérkezik. És örülök, hogy amióta a XIX. kerületben lakok, azóta minden megérkezett postán, még ha simán is adták fel, talán már írtam korábban, hogy amíg a XIII. kerületben laktam, onnan 2 levél is elveszett.
Egyébként mind a három kislemez jelentős Okui Masami pályafutásában. Ugyanis ezen három kiadvány egyvalamiben közös: Amerikai zenészekkel dolgozott együtt, és csak ebben a három kislemezen. Élek a gyanúperrel, hogy ez a három talán még Amerikában is megjelent, hiszen nem kisebb nevekkel dolgozik együtt, mint Steve Lukather, a TOTO együttes gitárosa, vagy Billy Sheehan a Mr. BIG basszusgitárosa. Ha én már ekkor ismertem volna Masamit, amikor megjelentek ezek a kislemeze (2000-2001), biztosan azt gondoltam volna, hogy világsztár lesz belőle. Sőt, a TURNING POINT videoklipben még szerepelnek is ők, a Shuffle videoklip meg Amerikában készült, a TP-t lehet, hogy Japánban forgatták. A Shuffle ismerős lehet azoknak, akik otthonosan mozognak a japán zene világában, ugyanis ez a Yu-Gi-Oh! anime második opening dala, ez az egyik legismertebb dal tőle. Okui-san ezekben az időkben sokat járta a világot: 2000-ben Hong-Kongban forgatta az OVER THE END videoklipet, majd 2001-ban Ausztráliában a Megami ni Naritai ~for a yours~ PV-t, majd utána Amerikában. Előtte meg 1999-ben Máltán járt. Most 10 Okui Masami kislemezem van, csináltam róluk képet.
Érdekes volt a tegnapi diákmunka, amit végeztem, és mivel sajnos nem váltam be, ezért igencsak rövidnek nevezhető az Oriflame-nél a dobozolási karrierem. Ugyanis ott kellett dobozokat gyártani a megrendelésekhez. Azt mondták a diákmunka szövetkezetnél, hogy azért elvárnak egy munkamorált, nem szeretik a lazaságot, én ezt tudomásul is vettem, ám arról nem volt szó, hogy valami normát kell teljesíteni. A munkavégzés napján sem volt róla szó, a legelején minden rendben ment, csak a munkaidő közepe fele szólt ránk (kettőnkre, ugyanis ketten nem váltunk be) a főnök, egyébként korrekt hangnemben, hogy nagyon lassan dolgozunk, és csináljuk gyorsabban. Ami meglepett minket, mert az elkészült ("használatra váró", jobb kifejezés nem jut eszembe) dobozok mennyisége nem indokolta azt, hogy a többiek baromi lassan haladnak, ugyanis azok hegyekben álltak. Kicsit furcsán jött ki az egész, de a főnök korrekt őszintesége miatt nem jöttem el rossz szájízzel, de szerintem azért nem szólt be nekünk keményen, mert látta, hogy azért csináljuk, és nem pihenünk. De a többi munkavállaló... Miután ránk szóltak, és láttam, hogy a többiek mennyire kiégtek, akkor döbbentem rá, hogy hiába hangzik szépen a 600 forintos órabér, mégsem ez az a munka, amit hosszútávon csinálnék, jóllehet így volt meghirdetve. Egyszerűen már nem volt lélekjelenlétük, szinte már csak robotként csinálták, amit kellett.
Bár ez még mindig enyhe fokozat, ami Békéscsabán volt, az már sokkal durvább. Még 2007-ben volt egy olyan diákmunka, amit a Kétegyházi úton, a nyomdában kellett újságokat szétválasztani. Az a lényege, hogy bizonyos szórólapoknak, újságoknak a külső oldala külön van, mint a belsők, igazából nem értem, hogy miért van így. Lényeg, hogy nekünk azt kellett csinálni, hogy a külső oldalak össze voltak ragasztva, ezeket kellett szétválasztani, majd egy külső oldalt, egy belső oldalakkal összerakni. Itt viszont meg volt határozva egy norma, hogy mennyit kell megcsinálni, ugyanis ez a munka teljesítménybéres volt. Ha többet csináltál, az csak neked volt jó. Itt nem szóltak rám, viszont látva, hogy hiába csinálom gyorsabban, még úgyis lassabb vagyok a többieknél, magamtól döntöttem úgy, hogy nem vállalok többet. Pedig ez sem volt annyira rossz, sőt, mivel éjszakai munka volt, ezért emeltebb órabérben (teljesítménybérben) dolgoztam, de a többi ott dolgozó már nemhogy nem emberként, de még robotnak sem nevezhető az, ahogy ott dolgoztak. A zombi jelző a legmegfelelőbb, iszonyúan belefásultak a munkájukba, és ez a külsejükön is meglátszott.
Lényeg, hogy nem nekem való az olyan jellegű munka, ahol gyorsan kell dolgozni. Eleve fizikailag képtelen vagyok rá, másrészt meg látva ezeket a példákat, szeretnék ember maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése