Őrült japán találmányok

Persze pozitív értelemben gondolom az őrült szót, hiszen a japánok köztudottan mindig is a praktikusságra törekedtek. Van néhány csodakütyü, amik szerintem nagyon ötletesek, nem is értem, hogy miért nem szabadalmaztatták világszerte. Persze eddig sem tétlenkedtek, hiszen nekik köszönjük az audio-kazettát (lehet, hogy a mai kisgyerekek, azt sem tudják már, hogy mi az. o_O), a hordozható lejátszókat, a Suzukit, és nem utolsó sorban a Nintendót, valamint a karaokét, mint szórakozást.

Az 576 KByte 2000-ben bemutatott egy pár olyan japán találmányt, melyek lehet, hogy nem tűnnek olyan nagynak, viszont, ha belegondolunk, rendkívül praktikusak. Hat darabot mutattak be, ezekről fogok írni. A képek az 576 KByte DVD-jéből lesznek, onnan print screen-eltem a képeket. Lássuk őket:

Vajazó stift
A szokásos reggeli általában vajas kenyér szokott lenni tejjel. A tejjel, és a kenyérrel még csak nem is lenne gond, ám iszonyatos háborúkat lehetne folytatni a vajjal, köszönhetően, hogy reggelre szinte megfagy a hűtőben, és mire megkenjük a kenyérre. De ennek egyszer-s-mindenkorra vége, köszönhetően a japán elmének, hiszen itt a vajazó stift. Ez a szerkezet leginkább az általános iskolában közkedvelt ragasztókhoz hasonlít külsőre, ám ezzel nem papírokat kell ragasztani, hanem, ha megkenjük kenyérre, minden kínszenvedés nélkül kész a vajas kenyér! Kis méretének köszönhetően bárhova magunkkal vihetjük, hiszen mi sem szebb dolog a természetben reggelizni. Koleszterinszegény étrendet követőknek light változatban is elérhető.

Ramen mini-ventillátor
Még az áltagember számára is köztudott, hogy Japánban alapvető étel a ramen, mely a japán tésztaleves. Közkedvelt, mert rendkívül gyorsan elkészül, és azonnal fogyasztható. Rengeteg Ramen-stand van Japánban, ahova az ember bemegy, szerény összegért megeszik egy tál rament, és már megy is tovább. Csakhogy a ramen nem feltétlen gondolja úgy, hogy őt meg kéne enni, és hőmérsékletével kemény lázadást indít ellenünk. Ám ezen fellángolásokat mostantól könnyen visszaverhetjük, hiszen Japánban közkedvelt az evőpálcikára felszerelt mini-ventillátor, mellyel azonnal ehető hőmérsékletre hűl a tészta. Túl jól dolgozott a ventillátor? Sebaj, ugyanis az evőpálcika tetején található fekete hosszúkás valami nem más, mint egy fűtőszál. Ha hideg lett a tészta, azonnal visszamelegíti. Csak nehogy oda-vissza játszma legyen a ramen-evésből.

Férfi-szoptató
Legalábbis jobb szó nem jutott eszembe erről a találmányról. Japánban a nőknek sokáig nem vol egyenjogúságuk a férfiakkal szemben, ám az utolsó 1-2 évtizedben a sziget-országban óriási mértéket öltő munkamánia és karrierista látásmód a nőket is rabul ejtette, olyannyira, hogy sokszor a saját gyerekükre sincs idejük. Ennek pszichés következményeit ne firtassuk, viszont minden érmének két oldala van, és a pozitív oldalát mi, férfiak élvezhetjük! Bár a szülés élményét még nem találták fel nekünk, de szoptatni már tudunk a képen látható szerkezettel. Ez egy mell-alakú anyatej-tároló, szoptató-szerkezet. A különös alakja révén érdemesebb inkább titokban csinálni, állítom, hogy metrón, vagy vonaton igencsak ferde szemmel néznének ránk, ha elkezdenénk szoptatni csemeténket, de tény, hogy az apaság új szintjéhez érkezett!

Csepegtető-tölcsér
Előzőkben a férfiak voltak fókuszban, ám legyen az ember legyen akár férfi, akár nő, egyvalamire mindenki kivétel nélkül vigyáz: A szemére. Bizonyos szembetegségeket azonban nem lehet elkerülni, óhatatlanul szükségünk van szemcseppre. Ismerős az érzés, amikor csepegtetnénk a szemünkbe, ám akkor reflex-szerűen becsukjuk a szemünket, és az mindenhova megy, csak szembe nem. Ezt a problémát nagyszerűen orvosolja a csepegtető-tölcsér, mellyel minden találat telitalálat! És mint látható, eme remek találmányt a szemüvegesek is tudják használni. Mindenképp örömteli, hogy bal- és jobbkezes verziója van. Ám vigyázni kell, ha az utcán akarjuk használni, mert ha elered az eső, mert akkor felhígul a szemcsepp.

Esőkabát-esernyő
Ha már eső, itt van még egy hasznos találmány, elsősorban nőknek. Amennyiben esti mulatságra megyünk, köztudottan a nők imádnak órákig készülődni a fürdőszobában, ám ha elered az eső, akkor lőttek az estének. Egészen mostanáig, hiszen itt van az esernyő, mely esőkabáttal van ellátva, így hiába a hatalmas monszuneső, vagy tornádó, delikvensünk biztosan védelem alatt marad. Egyetlen hátránya: Teljesen zárt, így bár lehet, hogy teljesen védve van az időjárás viszontagságaitól, de hogy bújik ki belőle? Legalább a sminkje teljesen rendben lesz.

WC-papírzsebkendő
Az eső ugye nemcsak nők sminkje ellen indít orvul támadásokat, hanem az immunrendszerünk ellen is. A nátha szükségszerű velejárója az orrnyálkahártya intenzívebb működése, melyet papírzsebkendővel remekül láthatatlanná lehet tenni. De természetesen mikor hagyjuk otthon a zsebkendőnket, ha ne akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, vagy ha viszünk, akkor elégtelen mennyiségűt. És akkor kénytelenek vagyunk a kezünket aktiválni egyéb nem éppen esztétikus módszerekkel. Ám ez már a múlté! Azért tessék megnézni a képet, nátha legyen a talpán, mely elbír ekkora guriga papírzsebkendővel! És ez még nem minden! Találmány több funkciós, ugyanis, ha fordítva viseljük, akkor egyéb biológiai szükségletek elvégzésére is alkalmas.

Hát ennyi lenne. És ha már az 576-ból van, akkor értekeznék egy rövidet a 2000-es korszakról. Azt mondják, hogy a '90-es évek közepe volt az 576 KByte magazin fénykora, és utána kezdett el hanyatlani. A fénykora-részével egyetértek, a mondat második felével nem egészen. Az igaz, hogy nagy változáson esett át a magazin, de szerintem iszonyatosan hangulatos volt. A nagy változás 2000 elejére esett, ugyanis addig a magazin tűzött, 60 oldalas volt, viszont, hogy tartsák az akkori gamer-magazinok trendjét, az újság 100 oldalas lett, és az árát megduplázták. 398 forint volt addig, utána lett 796 Ft. A magazin érezhetően más stílusban kezdett megjelenni, de szerintem sokkal hangulatosabb volt. Bár, hogy problémák vannak, azt már akkor lehetett tudni, hiszen a 2000. júliusi számban több képben mutatták, mekkora halom előző havi 576 KByte-ot küldtek vissza. Kétségtelen, hogy aggodalomra adott okot, de szerintem a szerkesztők kitettek magukért. Én az igazi hanyatlást 2002-től éreztem, amikor szinte havonta cserélődtek a főszerkesztők, az újság arculatán is kb. ekkora lendülettel változtattak, kiült a magazinon, hogy óriási belső viták voltak anno. Aminek meg is lett az eredménye: 2002. decemberi szám volt az utolsó.

Belső béke

Nagyon érdekes volt nemrégiben megtapasztalni azt, hogy tényleg jobb a negatív bizonyosság, mint a bizonytalanság. Ráadásul nagyban enyhíti a kudarcélményt az, hogy ha te tudod azt, hogy az adott dologba mindent beletettél, és így sokkal kevésbé fáj az, hogy nem sikerült. Ha bizonytalanságban él az ember, akkor két dolgot tehet: Továbbléphet így is, ám mindig ott fogja furdalni a lelkiismeretét az embernek az a kérdés, hogy "Mi lett volna, ha mindent megteszek? Lehet, hogy minden más lenne?" Vagy vesz egy nagy levegőt, és beleugrik az ismeretlenbe tudván, hogy 50% siker, 50% sikertelenség vár rá. Viszont ekkor megadatik az a lehetőség, hogy szabadon lélegezz, melyet az érzés tesz lehetővé, hogy te igenis mindent megtettél, ami tőled telhetett, az, hogy a másik fél mit tett, az már az ő problémája. Ugyanis soha nem a másik fél a szemét, mert hazudott, hanem én voltam a töketlen, amiért nem vettem észre. Mert ha észrevettem volna, akkor rákérdeztem volna, hogy biztos őszinte velem? És ha látom rajta, hogy nem, miközben még ekkor sem vesz annyiba, hogy legalább ekkor igazat mondjon, akkor egyszerűen csak hátat fordítok neki, és továbblépek. Éljen így, ha neki jól esik. Levontam a megfelelő tanulságot magamnak, hogy mindig ébernek kell lenni, és észre kell venni, ha valami nem stimmel. Én egyáltalán nem haragszom a másik félre, csak egyszerűen bosszant a gyávaság, és annyira elrettentő volt látni, hogy mit képes tenni a gyávaság, hogy maga alá gyűri az embert, ezáltal ébredtem rá arra, hogy az őszinteség mindennél fontosabb, mert csak így lehetnek az emberi kapcsolatok (legyen az barátság, szerelem, vagy családi kapcsolat) hitelesek.

Nem hiába lett a JAM Project nagy kedvencem, általuk tanultam meg, hogy minden emberben hihetetlen nagy erő rejlik. Ők a bennük lakozó erejüket felhasználják, és nemrég jöttem rá arra is, hogy a gyáva emberben is hatalmas erő van, ám ő az erejét elhasználja (jobban szólva elpocsékolja). Pedig igazából annyira könnyű elérni az igazi boldogságot. Ehhez csak az kell, hogy tudd, emberből vagy, és a gyávaság egy olyan emberi tulajdonság, melyet soha nem lehet végleg legyőzni, ezért minden nap meg kell küzdeni vele, ehhez hatalmas szintű éberség szükséges. Ugyanis, ha észreveszed magadon, hogy amit teszel, az a gyávaság útjára visz, akkor egyszerűen csak fordulsz 180°-ot, és ott a helyes irány. Ennyi az egész. És ha már JAM Project, zárásként tőlük idéznék, amit teljes erejükből énekelnek a NOAH c. dalukban:

NEVER SAY GIVE UP!

Chihiro Yonekura: Nakeru Anison dalok összehasonlítása az eredeti verzióval

Valahányszor hallgatom Chihiro Yonekura legutolsó albumát, mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ha most tudott ekkora érzelmeket kiadni magából, akkor eddig miért nem? 10 olyan fantasztikus dalt hozott össze erre az albumára, hogy szerintem ez lesz a legemlékezetesebb albuma. Tegnap este meghallgattam mind a 10 dalnak az eredeti verzióját egyszerre. Az sem lett volna egy rossz válogatás album, de lássuk dalonként őket.

1. you
TV anime Higurashi no Naku Koro ni Kai IN song
Az eredeti dal nagyon érdekes, egyedi darabja a japán anime dalok világának. Ilyen jellegű dalt még nem is hallottam, és az eredeti előadónak is nagyon jó hangja van. Chihiro Yonekura egyszerűsített a dolgán, de amennyire egyszerű lett a hangszerelés, legalább annyira nagyszerű! Ez volt az első nagy rádöbbenés, hogy jé, Yonekura-san így is tud énekelni? Csodálatos, megindítja az érzelmeket.
Chihiro Yonekura > Yuzuki

2. Kimi no Shiranai Monogatari
TV anime  Bakemonogatari OP song
2009 végén ismertem meg a dal eredeti verzióját, valahogy olyan furcsának tűnt számomra. Szomorú akarna lenni, de mégsem eléggé hiteles, nagyon összetett az egész, de többszörös meghallgatás után nagyon megtetszett. A supercell által ismertem meg a vocaloid fogalmát, mivel Hatsune Miku-val kezdtek el "együtt dolgozni" (helyes ez így egy nem létező "személy" esetében?), így sokáig azt hittem, hogy ezt a dalt is egy számítógép-hanggal vették fel, de mint kiderült, ezt már valódi hús-vér énekesnő énekelte fel. :) A Nakeru Anison albumnak kicsit unplugged-hatása van, ugyanis semmilyen elektromos hangszert nem használtak a felvétel során, viszont a helyzet az, hogy ez a dal az ő verziójában így vérszegény.
Chihiro Yonekura < supercell

3. Hoshizora no Waltz
TV anime Kimi ga Nozomu Eien IN song
Nem is olyan rég írtam Minami Kuribayashi-ról, és mivel nagyon szeretem ezt a dalt Chihiro hangzásában, nagyon kíváncsi voltam az eredeti verzióra, és hát... csalódás, Kurinoko olyan semmilyen hangulatban énekli, vagy legalábbis az az érzésvilág, amit ő énekel ki ebben a dalban, nekem nem jön be. Chihi olyan kedves, bájos, tele van életkedvvel, mosolyt csal az ember arcára. E dal hallgatása alatt jutott az eszembe az, hogy ezzel az albummal a neve ellenére nem megsiratni akarja a hallgatóit, hanem átölelni, megvigasztalni.
Chihiro Yonekura > Minami Kuribayashi

4. Akatsuki no Kuruma
TV anime Gundam Wing IN song
Hát, nagyon érdekes dal, az eredeti verziót meghallgatva sokkal jobb. Tele van élettel. Chihiro verziója mindvégig csendes, és bár a végén beindul, de még a szikrája sem gyullad meg annak a bizonyos tűznek, amit Kajiura Yuki gyújt meg a hallgató szívében. Szóltak legendák Kajiura Yuki dalszerzői képességéről, de hogy ezt a dalt így összehozta, az nem semmi. Fantasztikus.
Chihiro Yonekura < FictionJunction YUUKA

5. For Fruits Basket
TV anime Fruits Basket OP song
Ritsuko Okazaki (nyugodjék békében) nevét már korábban hallottam, mivel sokat dolgozott együtt Megumi Hayashibara-val, és olyan animéknek írt zenéket, mint a Mahou no Princess Minky Momo, Love Hina, vagy a szóban forgó Fruits Basket. De valamiért soha nem jutottam el odáig, hogy meghallgassam a dalait, egészen tegnap estig. Hát, ki kell mondjam, hatalmas csalódás ért. Szépen énekelt, szép hangja volt, de nincs benne élet! Vagyis van, de olyan depressziós a hangja. Legalábbis ebben. Még nem láttam a Fruits Basket-et, de a eddigi ismereteim alapján nem egy depresszionista animének képzelem el, hogy indokolt legyen, hogy így énekeljen. Chihiro verziójában jobban visszajön az animének az a hangulata, amit elképzeltem, sokkal bájosabb.
Chihiro Yonekura > Ritsuko Okazaki

6. Diamond Crevasse
TV anime Macross Frontier ED song
May'n egy nagyon érdekes jelenség számomra, nagyon fiatalon került be a Jpop-iparba (most 22 éves). Annyira nem ismerem a dalait, csak egy néhányhoz volt szerencsém. Vannak nagyon jók, de olyan érzésem van, mintha ő több akarna lenni, mint egy anison énekesnő, mintha Mizuki Nanához képest ő is sztár akarna lenni. Előbb ismertem meg Chihiro verzióját, amikor megtudtam, hogy az eredeti verzió May'n-től van, igencsak meglepődtem. El tud énekelni egy ilyen mély érzésű dalt? Az én olvasatomban nem. Nagyon hiteltelen az az érzelemkinyilvánítás May'n előadásában, pedig a zene nagyon jó lenne, tartalmaz egy pár izgalmas váltást, ami jóvá teszi a dalt. Chihiro verzió csendes, de az előadásában semmi, semmi, SEMMI HIBA NINCS! Tényleg nem tudok mást mondani róla, minthogy ez így tökéletes, ahogy van.
Chihiro Yonekura > May'n

7. Tori no Uta
TV anime AIR TV OP song
Lia csak egy stílusban énekel, de abban nagyon otthonosan: Trance. Bár nem ismertem a dalt előtte, de amikor megtudtam, hogy Liától van ez a dal, kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki Yonekura-san a dalból. Hihetetlen kellemes meglepetés ért, hiszen olyan fantasztikus lett az áthangszerelt verzió, és Chihiro hangja is teljesen elvarázsol. Én tényleg, nem értem, miért váratott eddig, hogy ily módon is megmutassa, mit tud. Viszont az eredeti verzió is fantasztikus. Úgyhogy a két előadó közé egyenlőségjel fog kerülni, de itt inkább azt akarja szimbolizálni az egyenlőségjel, hogy mind a két dal fantasztikus a maga stílusában.
Chihiro Yonekura = Lia

8. Yubiwa
Movie Escaflowne ED song
Ez az első olyan dal a Nakeru Anison albumról, melynek dala sehogy nem marad meg a fejemben, olyan kellemes, szép, lassú, de igazából semmilyen. És az eredeti verzió sem sokkal jobban. Tipikusan olyan dal, amit sokkal többször kell meghallgatnom ahhoz, hogy megtetszen.
Chihiro Yonekura > Maaya Sakamoto

9. My Soul, Your Beats!
TV anime Angel Beats! OP song
Angel Beats... Na, amikor megtudtam, hogy Chihiro ebből az animéből fog énekelni, na gondoltam, kemény fába vágta a fejszéjét. De vajon kiállta a próbát? Mi az, hogy! Sőt! Azt nem mondom, hogy jobb az eredetinél, de olyan fantasztikusan átírta a dalt, annak ellenére, hogy nehezen tudnám elképzelni, hogy ez is Angel Beats! opening lehetne, de annyira jól szól tőle a saját verziójában ez a dal, hogy a japán dalok között is a legjobbak között van. Szerintem az albumhoz jobban illett volna az anime ending dala, nagyon kíváncsi lettem volna, hogy énekli el a Brave Song-ot, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól, de így is nagyon jó, hogy ez a dal került fel.
Chihiro Yonekura = Lia

10. Garnet
Movie Toki wo Kakeru Shoujo ED song
Egy szép lírai dallal zárja az albumot Yonekura-sama. Csak mivel ez is eléggé nehezen rögzült a fejembe, ezért erről sem tudok sokat írnak. Nagyon szép dal. Az eredeti előadója, ahogy elnézem, tipikusan jártas a balladákban, és tőle valahogy sokkal szebb az egész.
Chihiro Yonekura < Hanako Oku

Most így, pár hónap után ugyanúgy vagyok Chihiro Yonekura: Nakeru Anison albumával, mint Masami Okui: Self Satisfaction albummal, nem mondható el az összes dalról, hogy mind egytől egyig 10 pontosak, de az egész album, mint egy összkép annyira fantasztikus, hogy csoda, hogy létezik ilyen. Ez a legértékesebb, legmaradandóbb alkotás Chihiro Yonekura repertoárjából, és remélem, hogy ezen túl, csak hasonló minőségű kiadványokkal fog ellátni minket.

A múlt hajszolása, valamint születésnapi köszöntő

Ma elmentem a Game Parkba, ha már ritkán eszembe jut, legalább elnézek arra, bár a világvégén van a Kucorgó tér, a XVII. kerületben. Igaz, hogy egy busz visz oda Örs Vezér Terétől (97E) és Kőbánya-Kispesttől (202E), de legalább fél órát kell utazni. Néha, amikor betérek, mindig abban reménykedek, hogy nem magasak az árak, és igazából nem is olyan rossz a Nintendo Magyarország, de amikor látom, hogy a Wiimote 11.900 forint (Motion Plus nélkül), és a legjobb Wii játékok 12.000 forint felett vannak, akkor kénytelen vagyok belátni, hogy itt már minden más. Na, nem azt mondom, hogy régebben (2006 óta ismerem őket) ők voltak a legolcsóbbak, de megfizethetőbbek voltak az áraik. Bár a nosztalgikus élmények miatt jó dolog visszanézni, de hogy én itt vegyek játékokat... Ahhoz nagyon jól fizető munkámnak kell, hogy legyen, hogy ennyire nem számítsanak az árak.

Ma van Chihiro Yonekura 39. születésnapja. Felköszöntöttem Twitteren. ^^' Mondjuk nem válaszolt rá, de mivel tudom, hogy a japánok igencsak érzékenyek a megszólításra, ezért nem tudtam hogy szólítsam meg. Először "Yonekura-san"-ra gondoltam, mert tudom, hogy Japánban, csak azok hívják egymást a keresztnevükön, akik között bizalmi a kapcsolat, vagy nagy barátság van kettejük között. Végül megszólítás nélkül hagytam. De ide kiírom a teljes nevével: お誕生日おめでとう米倉千尋！ ^_^

Confused Wii

Ma olyat műveltünk itt nálam bagszival, hogy én szó szerint kimondtam azt, hogy ezt világra szóló történet kell, hogy legyen, mert meg merem kockáztatni, hogy ilyen senkivel nem fordult elő. :D De szépen sorjában, több említésre méltó is történt.

Két hete jelent meg Kuribayashi Minami válogatásalbuma, mely a "stories" névre hallgat. Nem vagyok nagy rajongója az énekesnőnek, egy pár kislemezét hallgattam meg, de azon dalok nem vettek rá engem arra, hogy további dalokat ismerjek meg tőle. De egy ilyen best of album mindig remek lehetőség egy újabb esélyre. Ezen az albumon szerepel a Tsubasa wa Pleasure Line dala, amit szerintem soha nem fogok elfelejteni. Valahonnan nagyon ismerős volt, de az istennek sem akart eszembe jutni, hogy hol hallottam. Nem rémlett, hogy Okui Masami TV műsorában, az @Tunes.-ben hallottam volna, ahol vendég volt Kuribayashi-san, sem az, hogy elénekelte volna az Animelo Summer Live-on. Kíváncsiságból megnéztem a kislemezt, (mivel megjelent kislemezen is) és akkor látom, hogy ez a Chrno Crusade anime opening dala. Hatalmasat koppant, amikor leesett... Basszus, ez ment az Animaxen is, néztem is, és nem jutott eszembe. Ez a felismerés-érzés már-már borzalmas volt. :D Ugyanakkor jó volt betudni azt, hogy ment Magyarországon olyan anime, melynek openingjét Minami énekelte, és a Chrno Crusade viszonylag népszerű nálunk. Különben így a 28 dalt hallgatva azt tudom mondani, hogy vannak kellemes dalai, azokat mindenképp jobban megismerem. pl: boyfriend, Kimi ga Nozomu Eien, Love Jump, Crystal Energy, mind touch és a Tsubasa wa Pleasure Line se maradjon ki. :D

Ma délben meghozta a postás a vaterás rendelésemet, a Game Boy-os Mario's Picross. Élvezetes logikai játék. Mivel soha nem hallottam a Nintendón kívül a Picross-ról, ezért azt hittem, hogy ez Nintendo találmány, de mint kiderült, nem. Bár helyileg nem járunk messze, mert egy japán ember nevéhez kötődik a Picross, és ahogy utánanéztem, magyarul is kapott nevet: Grafilogika. A linkre rákattintva képekben megtekinthető, mi a játék lényege. Nagy ötlet, ha nem is vetekszik az orosz Tetris-szel, de közel jár hozzá. Mario-köntösbe bújtatva pedig még nagyobb a játékélmény, csak ajánlani tudom mindenkinek, nagyon ötletes.

Késő délután, bagszi munkaideje után találkoztam vele a Nyugatinál, majd együtt mentünk a Console Corner-be, ő is felkapta a fejét az akciókra. Wii Partyt, és Wii Fit Plus-t vett. Csökken a Wii-játék kínálatuk, úgy tűnik, hogy terjed a híre az akciójuknak. Viszont az eladó srácra nem bíznék lemezt. Már akkor megfigyeltem, amikor a Wii Fit Plus-t vettem magamnak, hogy szabályosan odakarcolja a műanyag tokhoz a lemezt, mire beleteszi a tokba, nagyon erőszakosan bánik a lemezekkel. Nem szóltam neki érte, mert úgy voltam vele, hogy úgyis utoljára látta a példányomat, csak azért egy konzol üzlet eladójának így bánni egy lemezzel... A vásár után bementünk a Blahánál levő Burger Kingbe, megkajáltunk, utána jöttünk haza.

Azért jött ide, mert tavaly szeptemberben írtam arról, hogy ugye volt gond két Virtual Console játék letöltésével, és mint már akkor kiderült, az volt a hiba forrása, hogy az illegálisan leszedett VC játékokat a Wii memóriájából töröltem, holott azt a WAD manager-ből kellett volna. Gyors talpaló: Van a házilag készített program, a Homebrew channel, ez netről ingyenesen letölthető. Ez megjelenik a Wiiden, erre le lehet tölteni a WAD managert, mely a .wad kiterjesztésű Virtual Console játékokat a netről leszedve ingyenesen felkerülhet a Wii konzolra. Tehát, az egész egy hack. A lényeg az, hogy akkor azért nem tudtunk semmit sem csinálni, mert akkoriban (mintha olyan rég lett volna 2010. szeptembere) kellett volna az LEGO Indiana Jones játék Wiire, hogy meg lehessen hackelni a konzolt, az meg nem egy olyan jó játék, hogy bárkinek is rendelkezésére álljon. Bagszi tegnapelőtt (szombaton) mutatott egy YouTube videót, ahol könnyedén meghackelik a 4.3-as Wiit, percek alatt, mindössze csak a Letterbomb nevű programra van szükség hozzá. És mivel jó véleményt olvasott róla bagszi, ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk. Ki is próbáltuk. A WAD manager installálása okozott némi problémát, de több verzió keresése után megtaláltuk az ideálisat. Feltettük azt a két játékot, melyet tavaly nem tudtam leszedni, a Super Mario 64-et, és a Mario Golfot, majd ezeket gyökerestül letöröltük innen, így szőröstül-bőröstül eltűntek ezek a játékok, a Wii nem látja őket. És most jön a történet hatalmas csattanója: Felmegyünk a Wii Shop Channel-be, hogy leszedhessem ezt a két játékot, ugyanis, amikor tavaly megpróbáltam letölteni, akkor error code mellett, arra is felhívta a figyelmemet, hogy később bármikor letölthetem a játékot. Meg is tenném, ha nem érne hidegzuhanyként, hogy nem találjuk az ingyen letölthető játékok között a Super Mario 64-et és a Mario Golfot. Mint, kiderült, a WAD manager túl jól dolgozott. Viszont annyira beleéltem magam, hogy végre meglesz ez a két fantasztikus játék VC-n, hogy végül úgy döntöttünk, hogy befizetünk 2000 pontra bankkártyával. Mivel volt 400 pontom, így 2400 pontom lett. A másik hatalmas hidegzuhany ekkor ért minket. Rámegyek a Super Mario 64-re, leszedem, és látjuk, hogy nem vont le egy pontot sem!!! A Mario Golfot is így szedtük le. Megmaradt a 2400 pont, ezen percekig röhögtünk, ugyanis a hack, és a WAD manager annyira összezavarta a Wiit, hogy azt hitte, hogy gyökerestül töröltük a játékot, de amikor meg akartam venni még egyszer a játékot, akkor esett le a konzolnak, hogy hoppá, ezért már fizettem egyszer, nem kéne még egyszer kifizettetni vele. Szabályosan úgy jellemeztük, hogy csoda történt. XD

Hát, mi legyen azzal a 2400 ponttal. Megvan! :o Donkey Kong Country széria! Mind a három rész, SNES játékok révén 800 pont, így pont kijön. Le is tudtam szedni, az első és harmadik részt, és nagyon jól tippel az, aki arra gondolt, hogy hack miatt nem tudtam leszedni a második részt. Ugyanis ez is illegálisan volt fent a gépemen, ám ezt is töröltem. Ezt már viszont akárhogy csűrtük-csavartuk, telepítettük-töröltük, nem akart letöltődni. Aztán jutott eszembe, a Wii csak akkor érzékeli, hogy fizettem már érte, ha még egyszer meg akarom venni. Úgyhogy annak "megvásárlása" várat magára. A pénztárca sajnos nem feneketlen. Úgy tervezem, hogy majd összespórolok egy kis pénzt, veszek egy 1000 pontos Nintendo kártyát (már 1000 pontosat is lehet venni), és azzal leszedem a Donkey Kont Country 2-t, valamint a Paper Mariót is, azt már remélem, le tudom szedni. Bagszi ment is haza, mert 22 óra volt, és másnap ment dolgozni.

Játszunk most egy kis Donkey Kong Country-t!

Mario Kart 64 és Wii Fit Plus

Készen van az új Mario Kart 64-ben is minden kupa és serleg aranyban. Valaki jelezze már, aki meg tudja csinálni Extrán a Toad's Turnpike-ot anélkül, hogy sérülne, mégis hogy lehet megcsinálni? Nekem még soha nem sikerült. Ráadásul még az a nagyon rossz, hogy elég gyakran követik egymást a kocsik, és egy neked jön, akkor nem ritka, hogy láncreakció-szerűen neked jön a többi is, és képtelenség szabadulni a fogságukból. Ezért kell ott elővigyázatosnak lenni. De többet tényleg nem tudok írni, mert ami élmény, érzés, azt mind leírtam már korábban a játék kapcsán, maga a mű meg annyira alapvető számomra, hogy ezen kívül semmi nehézséget nem okozott megcsinálni mindenhol az arany kupát és serleget.

Inkább a Wii Fit Plus. Kétségtelen, hogy a legpozitívabb változás az elődjéhez képest az, hogy számolja az elégetett kalóriát. Ezen túlmenően a My Wii Fit Plus-ban van egy "Calorie Check" szoba, ahol azt láthatjuk, hogy egy-egy étel mennyi kalória kb, és beállíthatunk egy napi célt, hogy mennyit szeretnénk elégetni. Én a választható legmagasabbra mentem, a 415 kalória. Ez egy tábla csoki (ami 100 grammos) kalóriaértékének felel meg. Ezt így megmutatja a program. Sikerült is ma ennyit edzenem, ehhez 1 óra 47 perces intenzív testmozgásra volt szükség. Nagyon lefáradtam a végére. Azért tényleg elképesztő, hogy milyen könnyen megesszük az egy tábla csokit, de ugyanezt ledolgozni nagyon fárasztó és izzasztó munkával jár. De megérte. Sokkal jobban érzem magam most. Csak sajnos látszik, hogy az utóbbi időkben csak futottam, és a testedzést igencsak elhanyagoltam, nagy visszaesés látszik meg. Miután minden nap szeretnék 415 kalóriát ledolgozni, ezért, újra fogom őket csinálni nap, mint nap. Kipróbáltam mind a 15 Training Plus gyakorlatot. Nagyon szórakoztató mind. A másik nagy előnye a Wii Fit Plus-nak az elődjéhez képest, hogy nemcsak a testet edzi, hanem az elmét is. Két kedvencem van, a Rhythm Kung Fu és a Rhythm Parade. Ez a parádé ez kész, már amiatt is sokat hibáztam rajta, mert annyit röhögtem az egészen, hihetetlen szórakoztató. Szóval tényleg csak pozitívan tudok nyilatkozni a programról, akinek megvan a sima Wii Fit, annak mindenképp érdemes a folytatásra beruházni! Részletes ismertető a gaming blogban olvasható.

Hiányzó 576 KByte és 576 Konzol számok

Nagyon-nagyon régen, kb. 8 éve, amikor komolyan elkezdtem gyűjtögetni a régi 576 KByte, és 576 Konzol számokat, akkor elkezdtem számon tartani, hogy mely számok hiányoznak még. Nagyon szépen gyűltek, mára nagyon kevés hiányzik, de pont ebből kifolyólag nehéz már a maradékot megszerezni. Néha nézem a vaterát, de akkor nem találok hiányzó számot, ezért úgy döntöttem, hogy kiteszem ide a hiányzó számaim listáját, akinek valamelyik megvan, és nem kell neki, az kommentben jelezze, árban megegyezünk. Íme a lista:

576 KByte

• 1992: 7-8
• 1993: 7-8, 9
• 1994: 9, 10
• 2002: 4, 5, 9

576 Konzol

• 1997: 1 (a legelső szám)
• 1998: 11, 12

Mario Kart 64

Azért akárcsak a Super Mario 64 esetében, már csak a borító miatt is megérte megvenni. Hatalmas különbség van az új javára, nagyon örülök, hogy találtam egy nagyon szép állapotút. De, hogy mekkora a különbség, arról képet is csináltam.

Ugye milyen csodásan néz ki a felső? Azt 2000. július 11-én vettem, ha jól emlékszem 10.500 forintért. De milyen volt már! Mondták nekem, hogy 11.000 forint, de nekem odaadják 10.500 forintért. Ahányszor kikölcsönöztem, adhatták volna 8.000 forintért. -_-' Na mindegy. Persze régen nem volt ennyire használt, de a fene se érti, hogy mitől kopnak ennyire a Nintendo 64 kazetták matricái. De erre az újra nagyon fogok vigyázni. Amikor először betettem, szép nagy adag mentés volt rajta, az volt az első dolgom, hogy csontig kitöröltem mindent, mintha újonnan lenne meg a játék. Más mentése nem az enyém (milyen logikus, igaz?), ezért nem szeretem, ha rajta van az én példányomon, ha használtam hozzám került, ezért ha használt játékot veszek, első dolgom kirobbantani minden adatot a játékból. A Grand Prix-kon az arany kupákat nem lesz nehéz megszerezni, mostanáig minden arany kupát 50 cc-ben. Az időmérőn az eredményeket lesz majd húzósabb megtölteni. De amennyire élvezem a játékot, semmiség lesz megtölteni.

Azért a Nintendo 64-ben is szebben mutat az új Mario Kart 64:

A régi Mario Kart 64-et meg kitettem Vaterára. Akinek kell, akár már 100 forintért elviheti. Nem akarok nyerészkedni rajta, és nekem már semmi szükségem nincs rá. Akit érdekel az alábbi linken megnézheti, licitálhat rá:

Mario Kart 64

Ja, és a mai nappal átléptük a 20.000 látogatót. Köszönöm mindenkinek. ^_^

Hatalmas akciók a Console Corner-ben

De előbb JoeyStation. Múlt héten meghirdették, hogy érkeztek be hozzájuk Nintendo 64 játékok, és volt köztük Mario Kart 64 is. Ahogy írtam róla, amikor vettem Super Mario 64-et, a Mario Kart 64-em is eléggé meg van kopva, így azt is szeretnék venni még egyet, ezt ma megtettem. A 3000 forint miatt kicsit szívtam a fogamat, de úgy gondoltam, hogy ez egy soha vissza nem térő lehetőség, arról nem is lelkesedve, hogy a Game Park-ban 5000 forintért adják arra hivatkozva, hogy a Mario címeket mindig azonnal elviszik, mindegy mennyibe. Valóban, most nézem a weboldalukat, azóta is viszik azt az egy darabot. Még nem próbáltam ki, majd este lesz rá időm.

De ha már a Blaha Lujza térnél vagyok (a Rákóczi utcában van a JoeyStation), akkor átmentem a ConsoleCorner-be, hogy olcsóbban vegyek egy régebbi Konzol magazint, és ott olyan Wii akciókat láttam, hogy kishíján padlót fogtam, amikor megláttam: AZ ÖSSZES WII JÁTÉK MAXIMUM 3000 FORINT!!! És volt Wii Fit Plus-uk 2.000 forintért. Jó állapotú volt, gondolkodás nélkül megvettem! Nagyon régóta szerettem volna ezt, csak mindig halogattam, mert a legolcsóbb helyen is 6000 forint, annyiért megvettem volna csak a programot, de nem volt rá pénz. De így... Megkérdeztem egyébként az eladó srácot, hogy miért ennyire olcsó, és azt mondták, hogy mert azt tapasztalják, hogy meghalt a Wii... Mindezt arra alapozva, hogy mivel már az XBOX360-nak, és a PS3-nak is van már mozgásérzékelése, ezért a Wii iránt nagyon megcsappant az érdeklődés. Nem alaptalan elgondolás, de azt azért nem hiszem el, hogy a Wiit így megöli a másik két rivális konzolgyártó cég. Na mindegy, azt kimondtuk, hogy legalább a Wii tulajok jól járnak. Egyébként DS és 3DS játékok is jó áron vannak.

A Wii játékaik listája itt elérhető.

Olcsóbb lett a 3DS

Tehát, mától lejjebb vitték a Nintendo 3DS árát. Az 576-ban például már 50.000 forintért kapható, de mint köztudott, máshol sokkal olcsóbb lesz. Hát így már barátságosabban hangzik, ha lenne ennyi pénzem, akkor lecsapnék rá. Igazából 20 játék ide, vagy oda (amikor bejelentették az akciós árat, akik magasabb áron vették még meg, azokat azzal engesztelték ki, hogy 20 játékot letölthetnek ingyen Virtual Console-ról), szerintem emiatt nem vettem volna meg drágábban. De jó ötlet, így senkinek nem lehet oka panaszra. Ennek az a lényege, hogy ha felmentél az eShop-ba, és csatlakoztál az Ambassador-ba, akkor szeptembertől (pontosan nem tudom, hogy mikortól) ingyen letölthető 10 NES és 10 GBA játék. Ez már csak múlt időben, mert az ambassador 2011. augusztus 12. 00:00-ig élt.

Amin meglepődtem, hogy az 576 nyitott az új üzletet  budapesti Árkádban, így ott már két üzletük van! o_O Egyrészt amiatt lepett meg, hogy akkor már miért nem olyan bevásárlóközpontban nyitottak üzletet, ahol még nincsenek (pl. EuroCenter), másrészt meg elgondolkodtam azon, hogy ahhoz képest, hogy milyen drága üzlet, nagyon jól mehet nekik, hogy újabb üzletet nyitnak. Úgy tűnik, hogy igazuk van azoknak, akik szerint az 576-nak elég csak egy bizonyos vásárlói rétegre fókuszálni, akiknek gyakorlatilag mindegy, hogy mennyiért veszik meg a játékot, jó helyen van az 576, ezért odamennek. Belőlük nagyon jól megélnek. Így is lehet csinálni.

Emiatt nem ítélem el az 576-ot, az ő dolguk, bár a nagy múltjuk miatt nagy kultusznak örvendenek nálam. Múlt hétvégén Békéscsabán voltam, és elővettem egy régi 576 KByte-ot (1995. december), és valami hihetetlen jó, nosztalgikus élmény fogott el az olvasása közben. Bár nincs meg az a szám 1995. decembere óta, de tökéletesen visszahozta azokat az időket. Volt benne Worms teszt, de a hirdetéseket, és a csevegőt volt érdekes volt olvasni, hogy mennyire más volt akkor minden, hogy akkor még újságon keresztül hirdették az emberek a konzoljaikat, ma ez szerintem már egyáltalán nem működne. A Csevegő meg azért érdekes, hogy milyen más volt akkor a játékosok felfogása a dolgokról, és azt betudni, hogy mennyi minden változott az évek során. Igazából arra nem emlékszem, hogy mennyire lehetett tudni akkoriban egy játék, konzol készítésének hátteréről, akkor nekünk szinte tényleg csak az 576 KByte volt, semmi más. Most meg, felmegyünk a világhálóra, és villámgyorsan megtudjuk az új információkat.

Bár én nem is csak ebből veszem észre, hogy múlik az idő, hanem amikor elmegyek egy osztály mellett az utcán, és gyerekek arról beszélnek, hogy majd letöltik az x filmet, és hogy milyen mobiljuk van... Ez egyrészről elrettent, másrészről meg nagyon érdekes belegondolni abba, hogy amikor én voltam ilyen idős, akkor mi még nem is tudtunk ilyesmikről, és hogy a mai gyerekek (ilyet 25 évesen mondani...) ilyenekről beszéljenek. Én 1994-1995 magasságában kaptam az első számítógépemet, annak még fekete-fehér monitorja volt például, és milyen nagy szám volt, amikor megkaptam az első színes monitoromat. Meg volt még Turbo gomb a régi számítógép házakon, én csak annyit láttam, hogy ha megnyomom 188-ról 120-ra változott az értéke, és csigalassú lett az egész. :D Akkoriban nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy mit jósoltak emberek, de ha nekem valaki akkor azt mondja, hogy mára már életünk része lesz a számítógép, azt biztos nem hittem volna el, hiszen akkor jóval kevesebbet tudtak a gépek, ja, meg játszottam is rajtuk! Ma meg már...

Szóval érdekes volt ezen elgondolkodni, és szerintem délelőtt meglátogatom azt a bizonyos második 576 KByte üzletet.