Suara: Shunkashuutou dalszöveg

Talán a férfi mivoltom miatt, de soha nem értettem, hogy lehet sírni egy dalon, amíg meg nem ismertem Suara: Shunkashuutou dalát. Nagyon-nagyon ritka az, hogy valaki ennyire csodálatosan átadja az érzéseit, Suara képes rá! Nem tudom, hogy ki a zeneszerzője a dalnak, de fantasztikus, hogy így együtt tud működni az énekesnővel, és engedi, hogy olyan dalokat énekeljen, amik jól állnak neki. Bár Suara érdeme elsősorban, hogy ennyire képes átadni az érzelmeket. Csodálatosan szép szerelmes dal.

Shunkashuutou

haru ha usubeni wo matotte zutto koi wo shiteita
tsuki no fune ukaberu yozora hoshi ni negai kakete
harahara to chiru namida yo tooi kimi tsuretekite
itoshisa ha hana ni natte mada saiteimasu

natsu ha higurashi no ano koro sotto kuchizuketeita
michiru umi shiroi kainara eien (towa) no uta kitteta
sansan to yoseru nami yo omou kimi duresatte
tasogare ni kiete mo mada mada koko ni imasu

aki ha rakuyou wo utsushite sotto toki wo tsumuida
akaya kini somaru kono michi dare wo matsu no deshou
hira hira to mau ki no hayo itoshi kimi tsutaetayo
suberidasu kaze ni natte kitto haruka sora he

haru natsu to kisetsu ha yuki aki wo machi ima hitori
sayonara ha hitotsu futatsu otonaku tsumotte

fuyu ha seijaku no ano oka sotto ai wo kanadeta
usugumo no gosen shi narabe kimi ni kikoemasuka
kimi ni kikoemasuka

shiki ni nita koi yo

Majd egy későbbi blogpostban mutatok szöveget, ha úgy alakul... De nagyon remélem, hogy nem lesz rá szükség. Egy pár ember tudja, hogy mire gondolok.

Közel az új élet?

Azt elfelejtettem 2 hete amikor Békéscsabán voltam megírni, hogy tökre meglepődtem valami miatt. Azt tudtam magamról, hogy kevesebbet eszek, és látszott rajtam is, hogy fogytam, de ahogy ráálltam a mérlegre, és 72,5 kg-ot mutatott, nagyot néztem. O_O Ez legalább 10 kg mínuszt jelent nekem. Többen kérdezték tőlem, hogy ennyire szerényen élek, hogy így lefogytam? Mondom nekik nem, csak amióta Pesten vagyok, valahogy sokkal kevesebbet eszek, és sokkal többet mozgok. Nincs étvágyam, mert nincs idő a kajára gondolni. Mindig mozgásban vagyok, csinálok valamit. De örülök neki, hogy így összejött, egyértelműen jobb lett a fizikai állóképességem is, meg nagyobb a teherbírásom. És nem ám mindenféle divat-fogyási módszerrel. Lehet, hogy szabadalmaztatom a "supermario4ever módszer"-t, költözz fel Pestre, és találj ki magadnak mindig valami programot. :D

És a futás is sokkal jobban megy, amit bevallok őszintén, férfiasan nem volt az erősségem. Most szükségem is volt rá, mert rohanni kellett a buszhoz, de így is elment, mert nem volt utas, és nem várt meg. -_-' Úgyhogy vártam egy negyed órát a követekző járatra. De Pesten legalább csak negyed órát kell várni. Békéscsabán (és szerintem a többi nagyvárosban is így van) vasárnap óránként járnak a buszok, és a még a reggeli csúcsidőben is 20-30 percenként jártak. És annak ellenére, hogy tömve voltak a buszok (amikor busszal jártam iskolába), csak még jobban megritkították a járatokat. -_- Ekkor döntöttem úgy, hogy váltok biciklire. Tehát vissza Budapestre. Ahogy írtam tegnap, találkoztam ma Mystrával, 13 óra helyett 12 órakor. Határ úton összefutottunk, ő az egyik standnál vett még gyrost, aztán mentünk a metróhoz, jöttünk hozzám. Egész jól elbeszélgettünk, ugyanis nem kisebb tervünk van, mint összeköltözni egy közös albérletbe. Akkor már új helyre költöznénk (mondjuk én október közepéig amúgyis mennék innen). Azért is mondtam, hogy találkozzunk a Határ úton, mert a 19. kerületbe szeretnék menni, és hogy nézzen egy kicsit szét a környéken, ismerje meg. Az egyetemhez, ahova felvették (Corvinus) nincs messze, ezért is javasoltam, hogy idejöjjünk, ez egy kellemes hely.

Megyünk a 98-as buszon, szállnánk le, egyszer csak látjuk, hogy nem tud továbbmenni, mert az úton rendőrök mentők, hát baleset történt a Ferihegyi úton! A sofőr megengedte, hogy hamarabb szálljunk le, közben Mystrával szemléltük, hogy mi történt, és döbbenten láttunk, hogy nem ember szenvedett balesetet, hanem egy ló. Ami még furcsább volt, hogy nem láttuk, hogy mi okozta a balesetet, mert egy összetört kocsit nem láttunk, csak a lovat, ahogy fekszik eszméletlenül az úttesten, körülötte emberen próbálnak segíteni rajta, ha lehet... Nagyon meglepett minket. Mentünk tovább Mystra megjegyezte, hogy a környék inkább egy falura emlékezteti. Igen, tényleg ilyen, és a másik nagy probléma, (ami miatt ha másképp nem, egyedül mindenképp szeretnék elmenni) hogy messze van mindentől. Jó, BKV-val mindent el lehet érni, de mennyi idő alatt. Ezt főleg akkor éreztem meg, amikor dolgoztam, elsősorban délutánosként este 22 óráig. És amikor a Nyugatinál voltam a Tesco expressben, akkor gondoltam arra, amikor a hármas metróval hazajöttem, hogy jó lenne már itt leszállni, amikor a Határ útra ért a metró, mert nekem Kőbánya-Kispestről még legalább fél óra az út a 98-as busszal, és csak nem mindegy... Amint megérkeztünk a házba, körbevezettem, tetszett neki. A konyhában voltunk, ott beszélgettünk sokat egymásról, egy kicsit a karaokét is elemezgettük, bár nem tudott sokáig itt lenni, mert csak 16 óráig volt érvényes a Budapest Kártyája, és addigra vissza kellett menni a szüleihez, hogy haza tudjon menni.

De örülök neki, hogy ha komolyabban összejön az egész (akár már 2 hét múlva), azért egyedül sem annyira jó, meg hát feleződnek a költségek, na meg egy olyan emberrel, akivel nagyon jól kijövök, azzal szerintem csak öröm lesz egy együttlét.

Évfordulók hétvégéje

Hát ez az a nap! Ma jelent meg 1 éve Okui Masami: Self Satisfaction CD-je! Szerintem minden évben megemlékezek erről a CD-ről, mert nagyon szeretem. Amikor megtudtam, hogy új cover album jelenik meg, nem nagyon ismertem a rajta szereplő dalokat, de úgy döntöttem, hogy a Megumis rajongói oldalamon megindítok egy visszaszámláló időt 2009. augusztus 21-én 0:00:00-kor ért célba. De hogy ennyire jó albumot fogok megismerni, azt nem gondoltam volna! Miután megjelent szinte hetekig csak ezt az albumot hallgattam! Különleges varázsa van. 55 perces az album, de igazából az egész olyan, mintha kb. másfél órás lenne, de egy pillanatra nem unom meg! Annyira tartalmas zeneileg az album, és annyira élvezetes, hogy szavakba nem tudom önteni! Aki kíváncsi arra, hogy lehet 2009-ben egy ilyen albumot csinálni, az töltse le. A mai napig nagyon szeretem hallgatni, és ez szerintem így lesz, amíg szeretni fogom a japán zenét, melynek várhatóan a halálom fog véget vetni.

Más szempontból is fontos ez a nap... legalábbis 22-e, de a CD megjelenése okán, inkább 21-ének szeretem mondani. ^^ Ugyanis holnap lesz 1 éve a 2009-es Nyári AnimeConnak. Nekem nagyon fontos az a nap, mert akkor énekeltem először karaokén. Nagyon félszeg, tapasztalatlan első alkalmam volt, de nagyon boldogan emlékszem meg róla. Okui Masami: Gift dalát énekeltem el. Emlékem, teljesen ledöbbentem, hogy énekelem a mikrofonba, és a hangfalon keresztül visszahallom a saját hangom. És nagyon elbizonytalanított az az érzés, hogy úristen, egy általam szeretett dalt saját magamtól hallok énekelni? T_T Kicsit hallatszott is, hogy el voltam foglalva ezzel a gondolattal, mert az első fele igencsak hamis volt. De aztán megráztam magam, és arra jutottam, hogy nem hinném, hogy ez kéne, hogy elbizonytalanítson, és a végére helyrejött a hangom. Volt idő rá, mert 7:07 hosszú. De én mindennek ellenére kellemesen emlékszem vissza erre a napra, nemcsak emiatt, sok kellemes élmény ért. Erről értekeztem még anno a régi blogomban, itt írtam posztot erről a napról.

Na szóval ma lett volna az a bizonyos összejövetel, ami hát végül mégiscsak le lett mondva, így végül talán el lehet mondani, hogy mi volt az az apró meglepetés, amit szántam volna mára. Úgy döntöttem, hogy a említett évforduló alkalmából csináltatok egy tortát, melyre rátetetem ostya formájában a CD borító képét. No már most ez akkor hiúsult meg, amikor pár napja voltam a 17. kerületi Végvári Cukrászdában, hogy megkérdezzem, hogy mennyibe fáj egy ilyen hadművelet. Mondja a nő, hogy 2.500 forint... Felkapom a fejem, hogy ez egész jó ár. De sietve hozzáteszi, hogy 2.500 forint csak az, hogy rátegyék a tortára a képet. Hát akkor ejtettem az egészet, miután mondta, hogy a legkisebb, 8 szeletes torta is olyan 1.800-2.000 forint lenne. Maradt is a feltételes mód. Sajnos még nincs pénzem erre. És mivel már szinte mindenki lemondta a találkozót, csak Laciék nem, ezért megbeszéltem, hogy elmegyek hozzájuk. Ez amúgy is kellett, mert nem tudtam feltenni a MondoConos karaoke versenyre a dalomat, hála a mobilinternet miatt. -_- Legalábbis gyaníthatóan ő a bűnös. Ugyanis van (volt, már nem tudom) egy akciója a T-Mobile-nak, hogy aki igényel mobilinternetet, csak 1 éves hűségnyilatkozatot kell vállalnia, és nincs túlforgalmazási díj, csak lekorlátozzák a sávszélességet. Na mondom, tök jó, hát éljünk vele. Különben örülök, hogy nincs túlforgalmazási díj, nagyon könnyű felélni a 3 gigát. Bár a 128 KBit/s sávszélesség csökkentését kicsit félreértettem, ugyanis azt hittem, hogy ennyivel fogok tudni a három giga után le- meg feltölteni, aztán jött a valóság, hogy az igazából 0,125 megás netet jelent, és a max. fel- és letöltésem 16 kbit/s. No már most, több helyen is próbálkoztam neten keresztül feltölteni, de mindig hibát ír ki. Hogy mi az oka, nem tudom. Na tehát, ezért elhatároztam, hogy SD kártyán keresztül fogom feltenni náluk a felvett dalomat. Na de, az ő gépe meg nem látja az SD kártyát. -_-' Végül az a megoldás jutott még ott eszembe, hogy Leeának tegnap átküldtem a dalt (érdekes, az MSN-es feltöltés megy), ezért E-mailen megadtam neki a karaokés elérhetőségemet, és hogy töltse fel, ha egy mód van rá. Úgyhogy most így állunk. De vittem a Nintendo Wiimet, de érdekes, most Lam'O egyáltalán nem játszott, sőt elvolt a maga dolgával. Inkább ketten maradtunk Zolival. Vittem a Mario Strikers Charged Football játékot is, mert úgy voltam vele, hogy hát megvan a két Wiimote, akkor tudunk játszani. Aha, csak aztán náluk esett le, hogy a játék 2 Nunchakut is követel. -_- Így ő egyedül próbálta ki a játékot. Tetszett neki, jól elvolt vele, de a fő attrakció még mindig a Mario Kart Wii. Megszereztük (illetve megszereztem) neki a Miijét, hogy a Miivel is tudjon játszani. Egész ügyes volt most kormánnyal. Ezután megmutattam neki a Wii egyéb channeljeit. News Channelben megnéztük az aktuális híreket, a Forecast Channelben körbejártuk a világot, megnézni, hogy hol hány fok van, a Today & Tomorrow Channelben tanácsot kértünk, hogy mivel foglakozzunk ma, a Nintendo Channelben megnéztünk egy pár Nintendós videót, valamint az Internet Channelben YouTube videókat mutatott meg. Megtudtuk, hogy a Nintendo Shii vicces lenne, de nem lenne egy jó dolog. Valamint mutatott egy AMV-t (mondjuk annak túl jó) Celebrating Decade of Anime a címe, rengeteg animéből vágtak össze jeleneteket, nagyon jól meg lett csinálva. Végül a Photo Channelben puzzle-oztunk képekkel, tetszett neki. ^^ Délután igen fáradt volt, ezért fogta magát és elaludt. Én sem voltam küönben valami éber, fél 3-ig beszélgettünk Leeával, 7-kor már keltem is, úgyhogy én is aludtam egy kicsit. Ahogy megjósoltam, az anyja hazaérkezése töri meg a csendes pihenőt, aztán nem is maradtam sokáig, mert ők is mentek el. Jöttem haza, még felhívtam Mystrát, mert holnap találkozni fogok vele személyesen, és hogy mi a helyzet, aktuális-e még. Jó, hogy felhívtam, mert szeretné, ha korábban találkoznánk. Rendben van.

Hát ennyi volt mára. Nem volt annyira eseménydús ez a nap, de ilyen is kellett. A MondoConra nagyon kíváncsi leszek, remélem most jó felvételt küldtem be.

Masami Okui

Úgy érzem, hogy már sok mindent tettem azért, hogy számomra Japán legnagyszerűbb énekesnőjét minél ismertebbé tegyem, de nem lehet eleget tenni érte. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben a blogban egy (majdnem) mindenre kiterjedő biográfiát írok róla. Hátha így jobban érthető lesz, hogy miben rejlik a nagyszerűsége. Lássuk hát!

Gyermek- és fiatalkor

Okui Masami 1968. március 13-án született Itami nevű japán városban. (Milyen érdekes, a város neve azt jelenti japánul, hogy fájdalom) A szülei hamar elváltak, és nem sokkal ezután elhunyt az édesapja. Ezután a család Osakába költözött. A kis Masami énekhangjára már óvodás korában felfigyeltek, 5 éves korában benevezték egy énekversenyre, amit meg is nyert. Ennek hatására inspirálták a szülei, hogy énekeljen, és mivel Makkun is szeret énekelni, ezért nem volt kérdés, hogy komolyabban tanuljon. Az ének mellett gitározni, és zongorázni is tanult. Így teltek gyermekévei, majd a középiskola vége fele, amikor pályát kellett választania, akkor döntötte el, hogy művészi szintre emeli az ének-zene tudását, és beadja az Osakai Művészeti Főiskolára a jelentkezését. Nagyon örült, amikor felvették, ám már az első félév annyira kemény volt számára, hogy nem tudta tartani az iramot, és úgy döntött, hogy inkább feladja, és a saját kezébe veszi az életét, 1988-ban költözött Tokióba. A szülők nagyon nehéz szívvel engedték el egyetlen gyermeküket, de nem akartak álmai útjába állni. Kezdetben dolgozott, mellette kereste a lehetőséget a könnyűzenei szakmában. A lehetőség nem váratott sokáig, 1989-ben már vokálozhatott Saito Yuki japán seiyuu-énekesnőnek. Körülbelül 1991-re tehető, amikor megismerkedett Hayashibara Megumi seiyuu-énekesnővel, aki Saito Yukival dolgozott közösen szinkronszínésznőként az egyik animében. Már az első pillanatokban megértették egymást, nagyon jó összhang alakult ki köztük, Meguminak köszönhetően Masami 1993-ra szerződést köthetett a King Records kiadóval, és megkezdődhetett énekesnői karrierje.

A kezdetek

Okui Masami 1993. augusztus 21-én debütált a Dare Yori mo Zutto… kislemezzel, mely a Girl from Phantasia (másik nevén Fantasia) OVA dala lett. A single nem került fel az Oricon chartra, de mivel mára nagyon ritka lett, ezért az egyik legkeresettebb kislemezek között tartják számon. Ilyen téren még súlyosabb a helyzet a második, Yume ni Konnichiwa kislemezével, mely a „The Wind of the Willows” angol mese anime adaptációja. Ebből a kislemezből mára olyan kevés lelhető fel, hogy ha találni egyet a japán amazonon, akkor is az egekben van az ára. A legutóbbi példányt, amit láttam, 77.000 yen volt az ára, az forintban több mint 190.000 forint. Viccen kívül, én vagyok annyira elmebeteg, hogy ha lenne ennyi pénzem, megvegyem ennyiért ezt a kislemezt, de nem olyan könnyű a japán amazonról vásárolni. De térjünk is vissza az énekesnőre. 1994-ben már olyan kislemezek is készültek, melyek felkerültek az Oricon chartra. A soron következő I WAS BORN TO FALL IN LOVE single a 92. helyet érte el, és 3.280 példányt értékesítettek belőle. Ebben az évben még 3 kislemezt adott ki, és ha lassan is, de feljebb jutott a japán kislemez-eladási listán. Az év végén megjelent It’s DESTINY ~Yatto Meguri Aeta~ kislemez a 80. helyet érte el. Mivel már elegendő dal jött össze, megérett 1995-re a nagylemez. Nem lehetett könnyű Masamival együtt dolgozni, mert bár nem ő írta a dalokat, igencsak beleszólt, hogy milyenek legyenek. Ugyanis neki már az első albumával az volt a célja, hogy hatást keltsen az emberekben. Nem is az, hogy egy-egy dalával hatoljon az emberi érzelmekbe, hanem emlékezetes legyen az album. Ha engem kérdeznek, ilyen téren sikeres volt, hisz az olyan dalok, mint a REINCARNATION, vagy az FACE, It’s DESTINY ~Yatto Meguri Aeta~, és a Live alone… Sennen Tattemo dalok is mind arra szolgálnak, hogy az albummal igencsak nagy hatást érjen el. Az album címe egyébként Gyuu, és az 1995. április 1-jei Tokio Boogie Night rádióműsorban (melyet Hayashibara Megumi vezet) mondta el, hogy a „very good” kifejezésből lett összehozva. Az album a kislemezekhez képest igen szépen szerepelt, ugyanis a 47. helyre tornázta fel magát.

Csúcson, avagy a legsikeresebb évek!

Az igazi sikerre nem kellett sokáig várni, ugyanis már ekkor közösen dolgoztak Hayashibara Megumival, hogy az addigi mindennél sikeresebb daluk minél jobb legyen. Igen, ez a Get along, mely a Slayers anime openingje lett. A kislemez 1995. május 24-én jelent meg, és az Oricon szerint 76.800 példány került ki a boltokból, ezt az eladási számot eddig anime kislemez csak meg sem tudta közelíteni. A videoklip is az egyszerűsége ellenére nagyon sokat játszották a japán zenetévék. Azt mindenki gondolta, hogy ezzel a magas eladási számmal egy új korszak kezdődik az anison zene életében, és a siker tovább halmozódott. Ugyanis az év végén megjelent WHAT’S UP GUYS? / MASK kislemez, mely a Bakuretsu Hunters anime opening, ending single-je három kiadásban jelent meg, melyek együtt több, mint 120.000 talált gazdára. Itt az ending dalt énekelte Matsumura Kasumival duettben. Jött az 1996-os év, mely a Shake it kislemez mérsékelt sikere után sikerült megmászniuk Hayashibara Megumival a Fuji helyet, ugyanis a Give a reason Slayers NEXT OP / ED kislemez mindkettejüknek rekord, ugyanis 232.850-es példányszámot kevés anison kislemeznek sikerült felülmúlni, és a mai előadók közül sokan csak álmodoznak ezekről a számokról. Ezt a sikert követte a 2. V-sit. nagylemeze, mely máig az egyik legeladottabb albuma Masaminak a maga 48.330-es eladási számmal. Az év végére megjelent naked mind kislemeztől is sokat vártak eladás terén, mivel, hogy az is Slayers single, de csak a 38. helyet tudta elérni, és három hetes Oricon szereplés után 28.760 példányt értékesítettek belőle. Az 1997-es év sem telt el eseménytelenül Makkunnak, ugyanis ekkor készítette el első videoklipjét a Rinbu-revolution (Shoujo Kakumei Utena OP) dalból, ezután szinte az összes kislemezre felvett dalból készült videó. Az ősszel megjelent Ma-KING album is szép eredményt ért el, és a lemezbemutató koncertje annyira sikeres volt, hogy VHS és ún. Laser Disc formátumban megörökítették (később DVD-n is). Bár 1998-ban kicsit szellősebben jelentek meg kislemezei, de ezalatt sem tétlenkedett, hisz 1996 óta vokálozik dalok alatt, valamint nagyon sok dalt írt más énekeseknek, melyek többségében ismeretlenek. Ennek az az oka, hogy ezek a dalok elsősorban anime OST CD-kre kerültek fel, melyeket azért Japánban sem vesznek olyan sokan, és még később az internet térhódításával is világszerte csak az adott anime rajongói ismerték meg. De az ebben az évben megjelent Do-can albumából kelt el egy hét alatt a legtöbb, szám szerint 31.200, és ez akkor „csak” a 12. helyre volt elég. A borítót nézve feltűnhetnek külföldi nevek. Nem véletlen, Okui Masami később azt nyilatkozta, hogy egyre inkább szeretné a saját stílusát előtérbe helyezni, és ehhez nagy nevű külföldi zenészeket hív partnerül. A hatás nem érezhető azonnal, hisz az 1999. március 13-ai (születésnapi) koncertje annyira sikeres volt, hogy dupla CD formájában elkészült az énekesnő első koncertalbuma BEST-EST címen. Eközben kiadta a legsikeresebb önálló kislemezét, a Tenshi no Kyuusokut, mely a 20. helyet érte el az Oricon charton, és 31.700 példányt kelt el belőle. A címadó dal különben a Soreyuke! Uchuu Senkan Yamamoto Yohko anime openingje. A nyár végére megjelent 5. stúdióalbuma a Her-Day album is szép eredményt ért el, de ezután jött a változás.

Irány a minőség! Cserébe mars az Oriconról!

Nem sokkal a Her-Day album után jelent meg a következő albumot előkészítő kislemez, a Sore wa Totsuzen Yatte Kuru, melyből csak 10.000 talált gazdára (igen pontosan kiszámolták.). Bár az ezt követő only one, No. 1 (DiGi Charat OP) kislemez még szépen szerepelt az Oriconon. Nem tudni miért, de az elkövetkezendő kislemezek is egyre kisebb példányszámban keltek el. Vagy azért, mert nem anime dalok, vagy mert ekkor kezdett el komolyan külföldi előadókkal dolgozni, és ez igencsak meglátszott a stílusán. Az OVER THE END dal nagy változás, sokkal nagyobb hatást akart kelteni az énekesnő, ezért a szöveg is sokkal erősebb lett. Csak rátett egy lapáttal a TURNING POINT dal, melyben olyan nagy zenészekkel dolgozik együtt, mint Steve Lukather a TOTO együttes gitárosa. A kislemezek szinte kivétel nélkül 10.000 alatti példányszámban keltek el, ennek fényében igencsak pozitív meglepetés volt a NEEI album, mely eladási rekordokat nem döntött meg, de 11. helynél egy Okui Masami album sem tudott jobbat produkálni, és több, mint 30.000 példány talált gazdára. Az album nagyon hatásos dalokat tartalmaz, ez az első olyan lemez, ahol nyíltan beszél érzéseiről, valamint a világról és az emberekről alkotott véleményét is dalba foglalja. Az album címe, a NEEI egyfajta indulatszó Japánban, ezzel hívják azt az embert, aki nagyon hiányzik nekik, már ez is jelzi, hogy nem akármilyen albumot veszünk a kezünkbe. Ezután átmenetileg visszatért az animékhez az énekesnő, a Sora ni Kakeru Hashi a Tales of Eternia anime openingje, valamint a Megami ni Naritai ~for a yours~ a DiGi Charat OVA anime dala, ezek átmenetileg fellendítették az énekesnő karrierjét, de a 2001-es DEVOTION album már nem tudta tartani magát eladások terén, ugyanis csak a 30. helyet érte el. Ugyanakkor rajongók, kritikusok szerint mai napig az énekesnő legjobb albuma! Nem véletlen, hisz amit a NEEI albumban elkezdett, azt a DEVOTION-ben továbbvitte. Még hatásosabb és fantasztikusabb zenék, még nyomasztóbb, már-már depresszionista szövegek mind hozzájárultak ahhoz, hogy sokak szerint a legjobb album legyen.

Nincs kompromisszum!

Talán így is lehetne jellemezni a következő időszakot, ugyanis 2002-től ki tudja miért, de egyre ritkábban jelentek meg kislemezei az énekesnőnek. Szám szerint egy évente. Rossz nyelvek szerint Masami összebalhézott a King Records kiadóval, és ennek is „köszönhető”, hogy a soron következő HAPPY PLACE kislemez csak a 86. helyet tudta elérni az Oricon listán. Az összeveszés tárgya az erős stílusváltás. Ez azért gond a kiadó StarChild részlegének, mert nem profilja a rock zene, csupán anime dalokat adnak ki. A problémát úgy hidalták át, hogy formálisan felbontották a szerződést, és átment magához a King Records kiadóhoz (kb. úgy kell elképzelni, mintha lakáson belül szobából átmegyünk a nappaliba). Így jelenhetett meg a crossroad album, mely az első kiadvány, melyet maga az énekesnő producerelt, és ekkor kezdett el együtt dolgozni azokkal a (japán) zenészekkel, melyekkel a mai napig készíti az albumait. A kislemeznek már-már bukása ellenére nem szerepelt rosszul az album, a 34. helyet érte el. A 2003-as év az egyik legmozgalmasabb az énekesnő életében. Nemcsak a karrierjének 10. évfordulóját ünnepelte, hanem tagja lett a JAM Project rock együttesnek, melyet mai napig élete egyik legjobb dolgának tart, és nagyon boldog, hogy tagja lehet egy olyan bandának, mely nemcsak a stílusában játszik zenét, hanem a tagokkal is nagyon jó kapcsolatban van. A kerek évfordulót pedig a „Masami Kobushi” albummal koronázta meg, mely egy cover album. Ugyanis a korongra 12 olyan anime dal került fel, melynek vagy ő írta a szövegét, vagy alávokálozott, vagy annak az animének egy másik dalát énekelte. Az album szép eredményt ért el, a 17. helyet érte el az Oricon listán, és kb. 25.000 példány talált gazdára. A tűzszünet a kiadóval úgy tűnik, hogy csak átmeneti volt, ugyanis Masami azt akarta, hogy a soron következő albuma még keményebb legyen. Így újabb vitás napok jöttek. Sokak szerint nem volt véletlen, hogy pont ekkor alakult meg az r.o.r/s együttes, melyet a legjobb barátnőjével Yonekura Chihiróval alkotott duettben, ugyanis az együttes elektropop hangzásával akarta elérni azt, hogy 2004-ben megjelenhessen úgy a ReBirth album, ahogy végül a kezünkben tudhatjuk. Persze ezek mind csak legendák, ennek valóságtartalma sehol sem bizonyított. De az tény, hogy 2004-ben jött a nagy búcsú, megszakít minden kapcsolatot a King Records kiadóval.

Saját utakon

Még ekkor megalapítja a saját kiadóját, az evolutiont, a Gedeon Entertainment, és a Dwango alatt, valamint szoros kapcsolatba került a Lantis kiadóval. Valamint ekkoriban kezdtek el szinte gombamódra szaporodni az anison énekesek, együttesek. Hála istennek, ez nem ment a minőség rovására, viszont akármennyire is tartották Okui Masamit a barátai, rajongói, hozzáértők fantasztikus zeneszerzőnek, szövegírónak, és egy igazán kivételes egyéniségnek, nem tudta tartani a népszerűségét, és egyre kevesebb albumot adott el. De ez sem tartotta vissza attól, hogy a 2005-ben megjelent Dragonfly album olyan legyen, amilyet 100%-osan tervezett. És igen! Hallatszik az albumon az a felszabadultság, ami naggyá tette, és szakmailag is az egyik legjobb album lett, ugyanis olyan gitárszólamok hallhatók az albumon, melyet szinte csak a legjobbak tudnak. Az album a 68. helyet érte el, és kb. 6.000-et adtak el belőle az Oricon szerint. Most már gyakrabban jelenhetett meg kislemez. Persze Okui Masamiban egyáltalán nem volt semmi rossz érzés annak okán, hogy ennyi anison énekes, együttes lett az utóbbi időkben, sőt összefogásra hívta fel őket. Ekkor álmodta meg az Animelo Summer Live koncertet, mely mára Japán legnagyobb anime rendezvénye lett. Ez önmagában nem javított az album eladásain, inkább arra segített rá, hogy aki ismeri és szereti Makkunt, az újabb anison előadókat ismer meg, sokban hozzájárult ezáltal is, hogy minél színesebb legyen a japán zenei paletta. Hogy mennyire nem volt befolyással, azt bizonyítja a 2006 elején megjelent Mitsu kislemeze, melyből 1.557 talált gazdára, valamint a 11. stúdióalbuma, a God Speed csak a 111. helyet érte el az Oricon charton. A 2006-os év szintén nagyon mozgalmas volt az énekesnőnek, mert a God Speed után még ebben az évben elkészült annyi dal, hogy még egy albumot kiadhatott. És ez remek alkalom volt arra, hogy kiderítse, hogy ha külön Limited Edition példányt is megjelentet egy albumból, vajon jobban fogy-e. Így 2006 őszén megjelent az evolution album, mely 10 dalt tartalmaz, és a DVD-re felkerült három videoklip is. Némileg javított az összképen, ugyanis a 60. helyet érte el, de érdemi javulást nem hozott, a CD+DVD kiadvány. 2007 egy nyugodt év volt az énekesnőnek. Mintha elhatározta volna, hogy most egy kicsit félretesz a tehetségéből, ugyanis a Masami Life 13. album szakmailag nem lett annyira erős, viszont szövegileg nagyon odatette magát. Énekel a saját életéről, önmagáról, kigúnyolja a modern technikát, aggodalmát fejezi ki a Föld jövőjéért, valamint énekel az elfeledett barátságokról, de nem feledkezik meg az élet apró örömeiről sem. 2008-ban ünnepelte az énekesnő karrierjének 15. évfordulóját, viszont korántsem tudta annyira megünnepelni, mint a 10. évet. Bár megjelent a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ album, ahol Masami énekes-barátai éneklik el korábbi dalait. Az album érdekessége, hogy mindenki a saját stílusára írta át a dalokat, így igazán fantasztikus album készült el. Viszont több negatív élmény is beárnyékolta az évet. Az első nagy probléma, hogy kilépett a JAM Project együttesből Rica Matsumoto, aki szinte a lehető legrosszabbkor hagyta el a csapatot, ugyanis az együttes világ körüli turnéjára készült, így igencsak megingatta annak megvalósulását, de végül is sikerrel lezajlott a koncertsorozat. Még Párizsba is ellátogattak. A másik dolog, ami nagy nehézséget okozott, az Okui Masami betegsége. Ugyanis az orvosának tiltása ellenére is képes volt betegen fellépni a 2008-as Animelo Summer Live-on. Ennek az volt az ára, hogy a betegsége súlyosbodott, és a november 5-ére tervezett Akasha nagylemezének megjelenése áttolódott 2009. február 25-ére. Az album sokak szerint nem lett a legjobb, de az augusztus 21-én megjelent Self Satisfaction cover album sok mindenért kárpótolta a rajongóit. Ide más énekeseknek nemrégiben írt dalait vegyíti egybe. Az album nagyszerű lett, megérdemelten kapta a címet.

A jelen

A 2010-es évben is úgy tűnik, hogy pihen az énekesnő, ugyanis eddig egy albumot, és egy kislemezt dobott piacra. A február 3-án megjelent i-magination album borítója sok rajongóban visszatetszést keltett a félhosszú paróka haj, és a vörös kontaktlencse okán, emellett olyan a tekintete, mint valami roboté. De szerencsére a dalok nem maradtak el a szokásos minőségtől. Az album a 95. helyen landolt a heti Oricon listán. A borítón található képek nem véletlen olyanok, amilyenek, ugyanis már régóta szeretné levágatni a haját, de a rajongói mindig megtiltják neki, mert szerintük ő csak hosszú hajjal szép. Engedett a rajongók kérésének, de az új albumon parókában jelent meg. Ugyanis két hobbija van külsőségek terén, a paróka viselete és a különféle körömlakk-dekorációk. Sokszor mutatja meg ilyen jellegű műveit a blogjában. Az áprilisban megjelent kislemezt viszont nem várt sikert hozott, ugyanis 7 év után visszatért a Top 30-ba! A Renka Tairan kislemez a 27. helyet csípte el az első napon, és az első héten a 35. lett.

És hogy mit tartogat a jövő? Nem tudni. Elképzelhető, hogy megmarad a 100. hely környékén tanyázó, ámbár minőségi zenét gyártó énekesnőnek, de egyvalami tény: 1993-ban egy olyan nagyszerű egyéniség mutatta meg magát a Jpop iparban, aki bebizonyította, hogy nagyszerű minőségi zenének is van élettere. Ezzel buzdítva megannyi előadót, hogy igen, mutassák meg magukat, mert van igény a zenéjükre! Nagy dolgokat vitt véghez, és még most, 42 évesen is fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy bebizonyítsa, hogy van kereslet az igazi zenére! És nem hiába. Bár kevesen válnak igazi rajongójává világszerte, de eddig szinte mindenki, aki meghallgatta a zenéjét, arra jutott magában, hogy ez igen! Egyszer még sokra fogja vinni, és biztos vagyok abban, hogy nagy kultusz fogja övezni a nevét!

FictionJunction

Az a hír járja, hogy Anison berkeken belül az egyik legjobb zeneszerző Kajiura Yuki. Nos, ez így van. Egyszerűen képtelen vagyok megunni a Parallel Hearts dalukat. Nagyon megmaradt bennem, ahogy a 2009-es Animelo Summer Live-ban micsoda szenvedéllyel már-már püföli a zongorát, miközben az öt lány énekli a dalt.

Különben érdekes az együttes felállása, mert ebben a formájában csak 2009 óta létezik, előtte FictionJunction YUUKA volt, ahol Kajiura Yuki alkotott duettet Nanri Yuuka seiyuu-val. Hogy mennyire sikeres volt ez a duett (2007 óta nem adtak ki új kislemezt ebben a formátumban), szinte leesett az állam. Én azt hittem, hogy a mai anison énekesek közül nemigen találok Mizuki Nanánál és Chihara Minorinál sikeresebb énekesnőt, ehhez képest kiderül, hogy Nanri Yuuka volt az első seiyuu, aki el tudta érni a napi Oricon charton az 1. helyet. Sőt! A legeladottabb kislemezük az Akatsuki no Kuruma ugyan "csak" a 10. helyet tudta elérni az Oricon heti listán, de 45 hétig szerepelt rajta, így összesen 109.777 példány kelt el belőle! Ilyet Hayashibara Megumi óta egy seiyuu-anison énekes előadó nem tudott produkálni! Még nem hallottam a dalt, de nagyon kíváncsivá tett. Én nem hittem volna, hogy ilyen sokra fogja vinni. Mindenképp teszek ezzel a formációval egy próbát.

Kajirua Yuki különben 1965. augusztus 6-án született Tokióban. Az édesapa munkája miatt a család NSZK-ba költözött, itt is élt középiskolás koráig, majd visszatértek Japánba. Zenei ambícióit édesapjától örökölte, aki bár nem volt zenész, de megszállott rajongója volt a klasszikus zenének, és annyira ráragadt a lányára, hogy úgy döntött, hogy ő maga is művelni fogja a zenét. 1992-ben debütált See-Saw együttes tagjaként, producereként, és zeneszerzőjeként. Érdekesség, hogy az együttes másik tagja Ishikawa Chiaki, aki szintén szép eredményeket ér el szólóénekesnőként. Az együttes véglegesen 2005-ben oszlott fel, ekkor kezdett el fiatalabb énekesnőket felkarolni, így körvonalazódott ki szépen lassan a FictionJuction. Először volt a FictionJuction YUUKA, majd egyetlen egy kislemezt megélt a FictionYunction ASUKA formáció 2005-ben.

Az együttes 2009-ben alakult meg, és az Everlasting Songs című albummal debütáltak, mely 2009. február 25-én jelent meg. Az albumon Kajiura Yuki által korábban szerzett dalok találhatók, a lányok előadásában, tehát ez egy cover album. Ezután jött az igazán nagy áttörés a Parallel Hearts kislemez, mely méltán lett híres világszerte. Ezután az együttes még egy kislemezt és egy koncertalbumot élt meg, de nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó kiadványuk, mert már a Parnora Hearts OP dal is meggyőzött arról, hogy Yuki nem egy átlagos zeneszerző.

Különben még a Kalafina együttesnek is ír zenéket. Nem tudom, hogy miféle együttes lehet, soha nem hallottam róluk, de a képekből nekem az jön le, hogy más image, teljesen más stílus lehet. Majd lehet, hogy őket is meg fogom hallgatni.

Különben Yuki életkora azért meglepett rendesen. Nem hittem volna, hogy már 45 éves, Legalább 15 évet letagadhatna.

Egy rövid korszak vége

Mai nappal terveim szerint vége a diákmunkának. Így visszanézve azt mondom, hogy egyáltalán nem volt vészes. Csak az elejébe volt nehéz belerázódni. Na meg, ha volt választási lehetőségem, akkor nem akartam abba a Tescóba menni dolgozni, ahol sok rossz tapasztalatot éltem meg, a többi helyen meg azért mindenhol azon voltak, hogy minden a lehető leggördülékenyebben menjen. Szerintem egy ideális vezető ilyen. Tapasztalatával, tudásával segíti az alkalmazottait, hogy ők is legjobb tudásuk szerint végezzék munkájukat, nem az, hogy onnan a magasból lenéz minket... Sajnos, ki kell mondani őszintén, sokszor a vevők is tesznek arról, hogy megnehezítsék a pénztárosok dolgát. Nyilván akaratlanul teszik ezt, ezért adnék még egy pár tanácsot:

• Ha egy mód van rá, mindig nézzük meg, milyen péksüteményt, zöldséget, gyümölcsöt veszünk meg. Száz meg ezer alfaja van mindegyiknek, és egyszerűen képtelenség észben tartani őket. Nemcsak hogy nem halad a sor, hanem az is eléggé kellemetlen, hogy át kell kiabálni egyik kasszából a másikba, hogy ő esetleg nem tudja-e, hogy mi az. És ha esetleg nem tudja, lehet telefonálni a vezetőnek, és már percek mennek el...
• A pénztár végén levő kijelző a vevőnek nem dísznek van ott, hanem azért, hogy ha bármi olyasmit tapasztal a vevő, ami nem kompatíbilis az ő "elképzeléseivel", akkor szóljon, hogy valami nem jó. Nem egyszer fordult elő olyan, hogy utólag szól. Nekem is kellemetlen, mert hibázok, meg a vevőnek se jó, mert én már semmit nem tudok tenni, mehet a vevőszolgálathoz, ami rosszabb esetben a másik végén van a Tescónak, csak ők tudnak korrigálni a hibán. Akkor aztán lehet panaszkodni, hogy nincs időm, megyek dolgozni, vagy megy a vonatom. Talán kellett volna figyelni...
• Szatyrot (az 5 forintosat) ne felejtsük el még a mi sorunk alatt kérni. A papír is feleslegesen fogy, meg azzal is csak feltartjuk a sort, ha utólag jut eszünkbe kérni, hogy kell, ne kelljen külön, feleslegesen blokkolni, ezzel is csak feltartjuk a sort.

Saját tapasztalatokból lehet csak igazán építkezni, a másik oldalról teljesen más látni a dolgokat. De azt őszintén sajnálom, hogy a gyerekek (elsősorban elsősök) beiskolázása tényleg ennyire drága, hiába csinál mindenféle akciókat a Tesco, sajnos a legtöbb esetben sokat kényszerül fizetni a szülő.

Hát ennyi volt, az elkövetkezendő 2 és fél hétben pihenni fogok, meg az iskolára készülök, beiratkozás, stb. Hogy aztán szeptember 6-ától gőzerővel vágjak neki az új szaknak, remélhetőleg sikerrel. Hogy esetleg közben bejöhet-e egy nyelvvizsga, még egyszer javítani az érettségin, hogy utána valóban fősulira menjek? Ki tudja? Engem nem zavar, ha 29 éves koromig kell tanulni (most 24 vagyok), a mai világban ez egyáltalán nem ritka.

Ma megjelent az új (utolsó) AnimeStars magazin, és megvettem. Nem lett annyira rossz, de ha még egyszer meglátok nyomtatott sajtóban hibásan ragozott társhatározóval ellátott főnevet, esküszöm kitalálok valami fekete listát, és az írója bekerül oda! Az, hogy online berkekben, ez "megszokott" az "rendben van" de újságban azért tartsuk már meg a helyesírás szabályait! Rettenetesen idegesít, amikor lehagyják -val -vel ragról a "v"-t vagy a teljesen hasonult alakját! Ugyanis a helyes ragozás FF14-gyel! Még egy apróság, ami nem idegesített, inkább fogtam a fejem: Nagyon örülök, hogy Zelda játékot teszteltek, de miért nem a Spirit Trackset, és miért a Phantom Hourglasst? A PH-val 2 éve kellett volna foglalkozni... De ettől függetlenül jó lett az újság, méltó zárása egy végtére is szép időket megélt magazinnak, még ha belülről nem csillogott annyira.

Amit az AnimeCon ígér

Ahogy elnéztem igencsak kevesen tudnak arról, hogy miért lehet esetleg jobb a MAT-os AnimeConra menni. Persze Isten mentsen, hogy én is elkezdjek már-már politizálni, és azt promotálni, hogy miért jöjjenek az emberek az őszi AnimeConra, hallottam már épp eleget emberektől, akik már-már elvakult hívei vagy a MAT-nak vagy a MangaFannak, olyan szinten dobálják sárral egymást, hogy komolyan, akár a politikusok is megirigyelhetnék. Remélhetőleg a MondoConon ismét lesz Wii, és nemcsak Naruto lesz, hanem esetleg lehet Super Smash Bros. Brawllal játszani. Az már le van fixálva, hogy a MAT-os conon lesz ilyen. Ugyanis bagszi viszi a Wiijét, és vele a Brawlt. Egy kicsit belepiszkált a dolgokba, hogy egy pár régi játékokkal is játszhassanak a Wii felé látogatók. Remélhetőleg nem lesz gond belőle. De az biztos, hogy a MAT mindent megtesz annak érdekében, és keményen harcol, hogy megtartsa magát. Önmagában már ez is dicséretes, és ha sikeresek kerülnek ki belőle, akkor azt is ki merem jelenteni, hogy megérdemelték.

[polldaddy poll=3637011]

AniPedia

Új rovatot tervezek indítani a blogban. Úgy érzem, hogy bár elég sokat írok a kedvenc japán zenéimről, de talán nem elégséges ahhoz, hogy egy kívülálló olvasó lássa, hogy miben másabb (jobb) a többi nyugati zenétől. A japán zenét az elmúlt pár év során a MAT-nak, az AnimeConoknak és annak karaoke részlegének köszönhetően viszonylag ismert lett, de van egy alfaja, mely nemcsak Magyarországon, de világszerte is igen mostoha sors jutott. Ez az Anison zene. Ennek nemcsak az az oka, hogy nem feltétlen divatzenét játszanak, hanem az is, nem nagyon promotálják a kiadványaikat, ennek "köszönhetően" nemigen remekelnek a heti Oricon charton. Eme zene népszerűsítésére találtam ki az új rovatot a blogban, mely általam az "AniPedia" nevet kapta, az Anison és Wikipedia szavak egybegyúrásából találtam ki. Sőt, akinek felkelti az érdeklődését ez a zene, teszek fel letöltéseket. Remélhetőleg ezáltal több ember érdeklődését is felkelti az anison zene.

Ami várható volt

Az bekövetkezett. Íme a hír, megszűnik az AnimeStars magazin. Mivel írtam bele egy pár cikket, és valamivel beljebb voltam az AS berkeiben, azt mondom, hogy ez várható volt. Hiába a Facebook meg Twitteres népszerűsítés (én egyik módszert sem szeretem), nem bírta tovább. Mondjuk ehhez nem kell annyira bennfentesnek lenni, hogy lássuk, hogy baj van, hisz a papír minősége folyamatosan adott le magából, meg én magam láttam, hogy nagyon arra mentek, hogy minimalizálják a költségeket. Nincsenek vállalkozói génjeim, csak elég sokat tanultam ilyesmiről, és az a véleményem, hogy nagyon rossz megoldás volt a költség-minimalizálás. Nem is ez volt a nagy baj, mi egy páran cikkírók tudtuk, hogy miért jobb a Mondo, mint az AnimeStars. Több kép, kevesebb szöveg tetszik jobban az olvasóknak ez egyértelműen látható, de ha belegondolunk, ez így logikus. Mert ha megnézünk egy oldalt, akkor a szemünkkel egyből a képeket keressük, hány helyen hallom, hogy először képeket néz, mielőtt egy anime után elkezd érdeklődni? A Mondóban jóval több kép volt, és valljuk be, akkor maga a cikk is jobban érdekel, ha látjuk a képekből, hogy ez jó anime lehet. Nagyon sok szöveget kellett írni az AnimeStarsba, ez volt a fő ok, amiért abbahagytam ott az írást. Mert nem tudtam kihozni az egy oldalra 5000 (később 6000) karaktert egy-egy seiyuu-ról, ugyanis én vittem a seiyuu-részleget az újságban az elején. A Mondóban (ha jól tudom) 3000 karakter kell egy oldalhoz ez lényegesen jobb arány. És igen, egy-egy kép sokkal beszédesebb. A legnagyobb baj az volt az AS berkein belül, hogy többen is hiába mondták a főszerkesztőnek, hogy ha több lenne a kép, akkor talán népszerűbb lenne az újság, de nem... A másik, amit többen gondnak neveztek meg cikkírók (ezt én is tapasztaltam egy kicsit) hogy a főszerkesztő jelleme sem volt határozott. Ha másképp állt volna dolgokhoz, sokkal előrébb lenne a magazin. Ez így igaz.

Szóval ebben az esetben nem feltétlen igaz az a mondás, hogy nagy hal megette a kicsit. Egyszerűen csak hibás döntések sorozatának végén vagyunk. Úgyhogy marad csak a Mondo magazin. Vajon ugyanez lesz a MAT-tal? Nem hiszem, mert ők azért még tényleg küzdenek, és remélhetőleg tartják magukat, bár ez a "pár hét alatt két con" állapot is tarthatatlan.

Konzol-körúton

Ma bagszival voltunk konzolboltokban. Eredetileg 8.30-ra beszéltük meg a találkozót, de mivel későn aludtam el, nem bírtam időben felkelni, így 9.30 lett a találkozó időpontja az Örs Vezér Terénél. Először a 32-es busszal mentünk a Game Citybe, de szinte az összes játékukat kivitték a Pecsába a piacra, így nem láttunk sok mindent. A hármas metróval mentünk utána a Nyugatiba, mert a WestEndben a Douglas üzletben cserélt magának órát. Én közben nézegettem a férfi parfümöket, és megszagoltam egy párat, komolyan nem értem, minek ennyi "illat", egy pár kifejezetten kellemetlen számomra, hogy az árukról ne is lelkesedjek. Utána felmentünk a Media Marktba, nem sok mindent láttunk. Bár a sok 1.999 forintos Hayao Miyazaki Anime DVD-re lecsapnék egyszer. Jól emlékszem, hogy egyszer volt valami gyűjtői kiadás, melyben az összes Miyazaki film megvolt? Utána átmentünk volna a Multiformatba, de a kapu valami miatt zárva volt, így csak a Colin Console-ba mentünk el. Bagszi valami hihetetlen jól járt. Pokémon játékokat vett DS-re valami eszméletlen olcsón. Ha dupla áron eladná, még akkor is lecsapna rá bármely Pokémon fan. Ezután a 4-6-os villamossal mentünk el az Oktogonig, majd az egyes metróval a Pecsáig. Döbbenet valahányszor a földalattin utazok, tisztára olyan a hangulata, mintha 50-60 évet visszamentünk volna az időben. Persze tudom, hogy ez Közép-Európa első földalattija, talán 1907-ből? Nagyon tetszetős. A Széchenyi fürdőnél kicsit eltévedtünk, de hamar megtaláltuk. Bagszi vett magának Pokémon TCG lapokat, én üres kézzel jöttem ki onnan. Megfogadtam, hogy ha veszek valamit az is csak Super Smash Bros. lehet Nintendo 64-re, de nem volt. Más meg amúgysem kellett. A közelben van egy kínai gyorsétterem, megbeszéltük, hogy odamegyünk ebédelni. Bagszi rizzsel evett valami csirkés ... Nem tudom mit. T_T Én meg sült tésztát ettem szezámmagos csirkével, mellé erős-savanyú levest. Megint nagyon jót ettem. ^_^ Meg jó ázsiai (gondolom elsősorban kínai) zenék mentek. Onnan mentünk át az Europarkba az egyes villamoson és a hármas metrón át.  Már lassan külön bérletet válthatnék a Határ útra. ^^' Az Europarkban megmutattam bagszinak is a 300 forintos mangákat. Star Treket vett, de azt sem magának. Ott néztem a Manga című könyvet, hogy megvegyem-e vagy sem? Bagszi nem túl sok jót hallott róla, én meg úgy voltam vele, hogy csak egyszer kéne megvenni... De végül otthagytam. Kell másra a pénz. Viszont Bagszi a Játékkuckóban (a mozgólépcső mellett) vett magának Wiimote-ot 6500 forintért. Jó vétel volt. Egy kis InterSparos körút után elmentünk megnézni a Sárkány Centert. Bagszi mondta, hogy volt már ott egyszer, de szinte semmi más nem volt, csak ruha, ruha, és ruha. De mondtam neki, hogy láttam, hogy mintha lenne ott egy élelmiszerbolt ázsiai ételekkel, és mondtam, hogy nézzük meg. Hát elmentünk oda. A 98-as (vagy 200-as, stb.) busszal el kell menni a Felsőcsatári útig és ott van. Megnéztük azt a boltot, hát csalódás volt... Csak ramenek meg tészták voltak. Én olyat képzeltem el, amit Liverpoolban láttam, van hatalmas Tesco-méretű hipermarket CSAKIS és kizárólag ázsiai ételekkel. A választék finoman szólva hatalmas. Ott voltak országokra bontva az ételek a gondolákon (Kína, Japán, Vietnam, Thaiföld, Indonézia, stb.). Hát valami ilyesmit képzeltem el, csak kisebben. Csak az áruk többsége bármely boltban megvásárolható... -_- Viszont vettem 5 tasak rament 99 forintért, amilyet eddig nem találtam máshol. Szinte minden vietnamiul van ráírva, tehát minden egyes szavát értem... Átentünk a piaci részlegbe, hát tényleg ruha hátán ruha, és komolyan nem értem, hogy minek ennyi. Látunk egy ruhás standot, pár méterrel odébb szinte ugyanazokat találjuk meg. Így nincs sok értelme. Biztos van még elrejtett zuga a Sárkány Centernek, de igazából porcelánkanalat akartam venni, amivel a leveseket szokták enni a kínaiak. De ez most kimaradt, nem is tudom, hogy egyáltalán lehet-e olyat kapni valahol. Majd még megnézem. Itt elváltak bagszival útjaink. Én hazamentem, ő pedig a másik irányba.

Kapom a hírt, hogy mind a ketten, akiknek elvileg nem lett volna jó a jövő szombat, elnézték a naptárt... Végül is örültem neki. Akkor 20-a nekem itt nagytakarítással fog telni, meg utánanézek, hol és mennyiért tudom kivitelezni az apró meglepetést, amit erre a napra terveztem, igyekszem a lehető legolcsóbban a lehető legjobbat kihozni.