Vannak napok, amikor nem vagyok elégedett a befektetett munkával. Vagy amikor olyan van, épp nincs kedvem semmihez, de ezeket igyekszem úgy felfogni, hogy a pihenéssel passzívan teszek önmagamért. A pihenés pedig fontos, hiszen feltölt a következő aktív időszakra.
De hogy jobban átlássam, hogy mikor mennyit dolgoztam, elhatároztam, hogy meghatározott időpontban fogok dolgozni: kb. 8.30 és 16 óra között, plusz, amit utána akarok nap végén csinálni. Ez így rendben is van, hiszen amíg munkát keresek, addig lényegében a saját munkámat csinálom home office-ban. Tehát addig is hozzászoktatom magam ahhoz, hogy meghatározott időpontban dolgozzak.
Egyébként is egyre inkább az világlik meg, hogy a saját magam zsoldosa leszek, hiszen nem nagyon kapkodnak utánam a munkáltatók. Ahol voltam állásinterjún, amikor megnéztem a Sonic the Hedgehog 3 filmet a Sugár moziban, ott is ígérték, hogy visszaszólnak. Hát erre nem került sor a munkáltató által meghatározott időkereten belül.
Nem adom fel az álláskeresést, de kezdek egyre inkább úgy lenni az egésszel, hogy ha ennyire nem kellek senkinek, akkor majd kelleni fogok saját magamnak! Akkor a saját munkámat végzem úgy, mintha irodai alkalmazott lennék. És ez be is jött! Ma délelőtt a következő Animagazinba írtam a cikket (folytatom a PlayStation-történelmet, a PS4 következik), délután pedig a következő N-Con zenekvízét tervezgettem, plusz történetemmel foglalkoztam.
Ezzel is jól állok, az első kötet szinte teljesen kész. Még néhány dolgot javítok, egy béta-olvasóm visszajelzését várom. Ha az is meglesz, és nem talál semmi komoly hibát, akkor mehet is a nyomdába. Eddig úgy néz ki, hogy reális a nyári megjelenés. Egyébként már a 2. kötetet írom. Ez már nem megy annyira gördülékenyen, mert utána kell olvassak dolgoknak, hogy a történetem a lehető leghitelesebb legyen. De eddig úgy tűnik, hogy nem állok vele rosszul, de sokat kell dolgozni rajta, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen.
Az biztos, hogy bejött, hogy nem szarakodok azzal, hogy Hosszú perceket ülök a gép előtt, idegesen azon tanakodva, hogy ez és ez a történetrész jó-e vagy sem. Csak írom, ahogy gondolom. Úgysem olvassa senki (legfeljebb néhány ember), ezért írhatok akármekkora hülyeséget, úgyis javítva lesz. Két okból is bejött nekem ez a módszer. Egyrészt nem vagyok jó abban, hogy vázlatot írjak. Sokkal jobb az nekem, ha kiírom úgy, ahogy a fejemben van, és azt majd javítom. Ez azért is jó, mert írásban megmarad, ami a fejemben van, így azt biztos nem felejtem el, meg aztán könnyebb is azt javítani. Másrészt azért is jó módszert, mert így jobban flow-ban vagyok az írással. Hagyom, hogy szárnyaljon a kezem, írja csak ki, ami fejemben van! Ez olyan, mint amikor a gyereket hagyjuk, hadd ügyeskedjen. Így tapasztalja meg a képességeit, határait, így fejlődik ki az egyénisége. Ez felnőttkorban is fontos, mert segít szabadabban élni. Sokkal jobb így írni, mert a szabadság érzete szárnyakat ad, és végsősoron nagyobb hatásfokú a munkám így.
Erre még egy korábbi Animagazinos cikknél jöttem rá, amikor hosszú percekig ültem megkövülten a gép előtt, hogy ezt a mondatot hogy fogalmazzam meg normálisan. A "normálisan" szón van a hangsúly, mert mondatok voltak a fejemben, de mindegyiket elvetetettem. Így csak nehezen jöttek a mondatok. Már akkor tudtam, hogy ez így nem jó, magamtól találtam ki azt, hogy írok, ahogy érzem. Úgyis mindig elolvasom, mielőtt elküldöm Hirotakának, és a hibás mondatokat javítom. Akkor éreztem rá, hogy ez az én módszerem. Azóta jobban megy az írás, mert nem blokkol le az örökös önkritika.
Tehát elégedett vagyok a mai nappal. És ha ez be fog jönni, akkor többféle munkát tudok majd elvégezni. Elég csak arra gondolni, hogy a Hungarian Super Mario Fan Club még mindig nagyon hiányos. Ha a rajongói oldalaimat is strukturáltabban tudom fejleszteni, jobban haladok majd velük. Blogírás, N-Con szervezés, könyvkiadás, és amik tervben vannak még. Ha ezek bejönnek és elég komolyan fogom hosszútávon csinálni, akkor nem kell kuncsorogni munkáltatóknak, hogy vegyenek már fel végre, mert végre megélhetek egyéni vállalkozóként. És akkor egy nagy álmom teljesül, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy elégedett legyek az életemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése