1 hétvégén 2 rendezvényen

Simán lehetne a elmúlt hétvége a rendezvények hétvégéje! Szombaton a MondoConra mentem el, vasárnap pedig a Regamex Retro Videojáték kiállítására. Többektől is hallottam, hogy problémás, hogy több rendezvény is volt ezen a hétvégén, amire elmentek volna, de választaniuk kellett. Én úgy oldottam meg, hogy egyik nap azt egyikre mentem, másik nap a másikra. Én sem így terveztem egyébként, de végül így lett a legjobb.

Szombat - MondoCon

Már 4.30-kor felkeltem. El is gondoltam, hogy esetleg mehetnék az 5.32-es vonattal, mint a régi szép időkben (amikor az 5.25-ös vonattal mentem Pestre), de végül nem tudtam időben elkészülni hozzá. De természetesen a 6.20-as is bőven megfelelt. Az út rendben volt, a vonat is jól ment. Egyből metróval mentem a Pillangó utcáig, majd onnan elsétáltam a Hungexpóig. Vendégként azonnal bejutottam, és kifejezetten kellemes volt még az üresben szétnézni az árusok között.

Volt természetesen most is volt minden: Eredeti animés cuccok, hamisítvány bóvlik, könyvkiadók, artist alley-k, kajáldás rész, esport részleg. Olyan ez tulajdonképpen, mint egy nagy animés pláza, ami 3 havonta kitelepül egy hétvégére a Hungexpo épületére. Egyre többen vannak külföldi árusok. A kínai hamisítvány-árusok kifejezetten problémásak, hogy megengedettek. Egyre többen jönnek viszont lengyelek, akik jellemzően eredeti cuccokat hoznak. Az oldalt látható Kageyama figura is egy lengyel árustól származik. Ebben viszont nem voltam biztos, hogy eredeti. Két dolog volt gyanús: A "FuRyu" céget nem ismertem, plusz az eredeti figurakészítők sportanime karaktereknél általában arra fókuszálnak, hogy a sportember mivoltát hozzák ki. Ehhez képest nem láttam még olyan figurát, ahol Kageyama ennyire kifejező, merengő tekintettel nézne hátrafele. De Airisu kisegített, hogy ez eredeti. Nagyon tetszett egyébként, de sejthető, hogy a bal-felső sarokban lévő "180 ,-" nem magyar forintban volt megadva. A lengyelek 1 PLZ = 100 HUF árfolyamon számoltak, és hát sajnos 18.000 forint nem volt nálam, így ott kellett hagynom. Egyébként tesznek rá valamennyi árrést, hiszen 1 lengyel zloty valójában 90 forint, de úgy vélem, így éri meg nekik eljönni Budapestre.

A Haikyuu!! iránt egyébként nagyon megnőtt kereslet, ugyanis a Geek Corner újabban Haikyuu!!-ból is állít össze Mystery Box-okat. Nagyon megkísértett, hogy vegyek-e egyet, de végül azért álltam el tőle, mert bagszi az egyik videójában bontott fel Pokémonos Mystery Box-ot, és egyértelműen az volt a konklúzió, hogy nem éri meg. Ami meglepett, hogy emlékeim szerint még hamisítvány is volt a csomagjában. Sajnos ebbe bele lehet futni náluk. Még a Holdfényes időkből vettem náluk Taiwani bootleg The Legend of Zelda: Ocarina of Time OST CD-t 3000 forintért. Akkor volt még, amikor nagyon ráfüggtem a Zelda játékokra, és nem tudtam, hogy mik az ismertetőjegyei egy hamisítványnak. Mostanra meg annyira kiképeztem magam, hogy már az is gyanús, ami eredeti.

A következő kalandom a Nissin Cup Noodles-nél volt. Most is meg lehetett náluk azt csinálni, hogy a szobabiciklijükön ketten tekernek és aki 3 perc alatt többet teker, az nyer egy pohár Nissin levest. Szerencsém volt, mert egy lány pont egy riválisra várt. Itt vagyok én. Érdekes volt... Nagy lendülettel nekiveselkedtem, volt is előnyöm, de döbbenten konstatáltam, hogy elég gyorsan elfáradtam. Messze nem annyira könnyű. Igyekeztem a fáradtságommal minden fronton megküzdeni, végül holtverseny lett a vége. Vagyis minden a ketten kaptunk egy-egy pohár levest.

Meglepett, hogy mennyire nehezemre esett 3 perc után levegőt venni, meg járni. De korábban, amikor néztem egy-egy '90-es évekbeli Játék határok nélkül adást, akkor találtam ki, hogy ha én játszanék valamelyik játékban, nem érdekelne, hogy mennyire lenne fárasztó, két perc alatt összeszorítanám a fogam és végigcsinálnám. Utána lehet pihenni. Ezt az elvet követtem itt is, és ha holtversenyben is, de eredményre vezetett. Utána elég gyorsan regenerálódtam, nem volt gond. Egyébként egy marhahúsosat kértem.

Ez is segített, hogy addig is pihenjek, amíg eszek. Ezután mentem fel a karaoke terembe megnézni, hogy mi a helyzet, de meglepően nagy volt az üresség. De nemcsak induláskor: Egész nap. A törzscsapaton kívül: Mazsibazsi, ToumeiNi, Mai, Sapka, Mystra, Tsuki, Leea nem sokan énekeltek. Nyolc most nem jött, John igen, viszont meglepetésemre nem énekelt. Kérdeztem is, mondta, hogy már nem izgalmas neki a dolog. Valami hasonló volt nálam is. Néztem a karaoke dallistát és konkrétan meg kellett "erőltessem" magam, hogy valamit mégis énekeljek a verseny előtt, hogy bemelegítsek. Még ha váltogatom is a dalokat, egy idő után tényleg nem buli ugyanattól a Hayashibara Megumi-tól, Okui Masami-tól, Suarától énekelni. Nem érdekes még úgy sem, hogy több év szünet után tértem vissza a karaokéhoz. És mivel nem éreztem a hangomat ereje teljében, ezért nem akartam sportanimék férfi előadóit bevállalni.

De hogy azért mégis kimenjek elénekeltem a Saber Marionette J-ből az I'll be there-t. Ezzel elvagyok, és jó is volt egy egyszerűbb dallal bemelegíteni a versenyre. Néha voltam nézelődni, de igyekeztem vissza a 13 órási versenyre. Versenyre is nagyon kevesen jelentkeztek. Összesen 12-en, de mivel volt egy kezdő és egy haladó kategória, 6-6 fős csapatokra lettünk osztva. Ráadásul mind a kettőben volt egy, aki végül nem jelent meg, ezért végülis 5-en versenyeztünk egy csoportban. Én harmadiknak voltam írva, de másodiknak mentem ki. Ahogy írtam korábban, a Bakuten!! endingjét, az Anata ga Iru-t énekeltem. És azt kell mondjam, hogy összességében jól ment! Sőt! Otthon hiába gyakoroltam, valahol mindent belebakiztam a szövegbe, a versenyen viszont hibátlanul ment! Mondjuk retteneten izgultam, és nagyon figyeltem a szöveget. Mondjuk ennek az izgalomnak az lett az ára, hogy itt-ott eltévedtem hangban. Meg amikor az énekes a refrénben viszi fel lépcsőzetesen a hangját, itt-ott rosszul vettem a lépcsőfokokat, és megbotlottam. De mindent egybevetve elégedett vagyok. Úgy gondolom, hogy jó hírét vittem az animének. Egyébként a kezdő csapatban voltam, aminek azért örültem, mert jó esélyét láttam annak, hogy akár helyezett is lehetek. Főleg, hogy csak öten versenyeztünk.

A hagyományos karaokén viszont továbbra sem volt nagy változatosság. Lexi volt az, aki énekelt még, illetve Miroku szórakoztatott minket a soknyelvű dalaival. Valószínűleg az is befolyásolta a létszámot, hogy jó idő volt kint. Nagyon sokan lézengtek odakint, ott csináltak programot maguknak az animések.

Én se maradtam sokat a karaoke teremben. A versenyzőket végighallgattam, de aztán én is mentem nézelődni. Előadásokat hallgatni, nézelődni az árusok között. Pont akkor csíptem el a cosplay versenyt, amikor egy The Legend of Zelda cosplayes volt. Nem volt rossz.

De annyira nem fogott meg az előadása. Az előadó színpadnál sem voltak sokan. Itt pont egy képregényes előadás volt, a Pilote magazin történetéről. Ez az a téma, amiben nem vagyok jártas, de nyitott vagyok rá. Érdeklődéssel is hallgattam volna, ha nem épp akkor tört volna rám a mélypont, és nem aludtam volna be az előadáson. Amit hallottam belőle, az jó volt. Azért érdemes olyan témákban is előadást hallgatni, ami a geek kategórián belül van ugyan, de kívül esik az érdeklődésünkön, mert egyrészt vannak átfedések az egyes kulturális termékek között, másrészt ebben is hallhatunk olyan érdekességeket, amiből tanulhatunk.

Az árusoknál akartam vásárolni. Két dolog között vacilláltam. Vagy a Fumaxnál veszem meg a Bűnös beszélgetések 1 és Cagaster 1 mangákat, vagy a 5panelsnél veszem meg Molnár Eszter: Hidden képregényét. Az utóbbi mellett döntöttem. Elsősorban azért, mert ez Krisi barátom feleségének munkája, és mivel nagyon becsülöm, ha valaki kibontakoztatja a tehetségét, akartam támogatni a munkásságát és a törekvését. Azt leszámítva, hogy a karakterdizájn nem az én stílusom, jó a képregény. Jó a történet, jól egyensúlyoz a krimi és a romantika között, és a rajzstílussal, az erős vonásokkal, kontrasztos színekkel is jól érzékelteti a történet jelentősségét a karakterek szempontjából. Úgyhogy a magam részéről érdemes a támogatásra, remélem megtalálja a számításait a kiadónál és eredményesek lesznek a későbbi munkái is.

A másik ok, amiért nem a Fumaxnál vásároltam, mert a weboldalon ugyanezen az áron bármikor meg lehet vásárolni a mangákat, ráadásul egy rakással van nekik belőle.

Vissza-visszajárogattam a karaoke terembe, meghallgatni, hogy mi a helyzet. Hát, lehet, hogy tényleg rosszkor tértem vissza, mert majdnem el is fogyott az énekesek listája. Én még bevállaltam a WHITE ALBUM-ból az Akai Ito dalt, de ezt is úgy vadásztam, mintha egy nagy fűcsomóból kellene megtalálnom az egyetlen kiszáradt fűszálat. Emlékeztem arra, hogy ezt annak idején nagyon szerettem énekelni. Jó volt most is. De aztán mentem le a nagyszínpadhoz, mert közeledett az eredményhirdetés. És mivel jó esélyét láttam arra, hogy helyezett lehetek, ezért mindenképp meg akartam nézni. De végül a kezdők ötöse közül nem voltam helyezett. Az igazat megvallva nagyon csalódott voltam, mert megítélésem szerint ketten rosszabbak voltak, mint én, nagyjából az egyik szintjén gondoltam az előadásomat, illetve egy valakit gondoltam biztosan jobbnak nálam. De nem én vagyok a zsűri, nem én hallgattam az 5 előadást külsős szemmel, ezért csak tudomásul vehetem az eredményt, de nem változtathatom meg. Azt azért megtettem, hogy E-mailben kértem visszajelzést, milyennek gondolták az előadásomat, ez nem jött még meg.

Ezután mentem a Kinizsi utcára a szálláshelyre, ahol az éjszakát töltöttem. Mivel belváros, ezért a régi, 100 éves lépcsőház egyik lakása volt. Galériás kislakás, amennyire csak lehetett, felújították, szépen nézett ki. Egy személy számára pont megfelelő. Mielőtt mentem volna lefeküdni, még a bloggal foglalkoztam, migráltam át a posztokat.

Vasárnap - Regamex Retro videojáték kiállítás

Sajnos nem tudtam sokat aludni, mert arra ébredtem fel 4.30 fele, hogy valaki becsapta az ajtót. És ez annyira hangos volt, hogy megijedtem, mert azt hittem, hogy betörtek! De mivel nem láttam mozgást, ezért megkönnyebbülten konstatáltam, hogy a szembe lévő szobába tértek haza. De ez jól mutatja, hogy mennyire áthallatszik a zaj ezekben a régi lakásokban. Próbáltam visszaaludni, de már nem tudtam. Ezért inkább bekapcsoltam a laptopot, és tovább dolgoztam a blogon. Pont 9 óra lett, mire végeztem a kitűzött munkával. Összekészülődtem, és indultam. A kulcsot az instrukciók szerint leadtam, majd irány a Regamex!

A Kispesti Művelődési Központban (KMO) volt a Regamex, ezért metróval Kőbánya-Kispestig mentem. Előtte a Tescóba mentem bevásárolni. Micsoda nosztalgia visszatérni a XIX. kerületbe. Mennyi szép emlék! Közel van a KMO a metrómegállóhoz, a jegy megvásárlása után betértem. Felmértem a terepet, egyből bagszit kerestem. Meglepődött, hogy meglátott, mondtam, már nem volt érdekes a MondoCon. Az elején még kevesen voltak, vasárnap lévén egyébként is lassabban szállingóznak az emberek.

Külön megörültem annak, hogy találkoztam a Futu-Retróval is. Rég beszélgettünk már, de mintha csak onnan folytattuk volna, ahol utoljára abbahagytuk. Vagyis azért kíváncsi voltam arra, hogy mi történt vele, mert se a weboldal nem működik, se Facebookon nem válaszol az üzenetekre. Sajnos komoly nehézségekbe ütközött, de nagy örömünkre nem adta fel a munkásságát. A Game Boy múzeum neki küldetés.

Örülök neki, hogy csinálja, mert nagyon jó, hogy ily módon is viszi a Nintendo hírét. Bizony ott az asztalon végig-végig Game Boy játékok láthatók. Valamint van négy példány abból a Virtual Boy-ból, ami már nem jutott el Európába. De nagyon keveseknek van Magyarországon ekkora gyűjteménye egy Nintendo konzolból. Emlékszem, valamikor 13-14 évesen a fejembe vettem, hogy az összes Európában megjelent Super Nintendo játékot megveszem, mert akkor is ez volt a kedvenc konzolom, és ebben a mai napig nincs változás. Nem vált valóra, most meg már nagyon-nagyon drága lenne elkezdeni. Nemcsak a retro játékok drámai drágulása miatt, hanem több dolgot is szeretek, gyűjtök, és minden mástól elvonná a pénzt, ha elkezdenék egy Super Nintendo múzeumot létrehozni. De példaértékű, hogy a Futu-Retro így csinálja, küldetésként fogja fel, és nem adta fel.

Azért szép számmal összegyűltünk. Jöttek az emberek, és szinte mindegyik TV-nél nagy volt a nyüzsgés. Mert tényleg volt itt minden: A Videoton Pong gépétől kezdve az Atari és a Commodore számítógépén át a Nintendo, Sega és a Playstation nagysikerű konzoljáig bezárólag valamennyi konzol konzol egy-egy emlékezetes játéka kipróbálható. A színpadon még Wii is volt Wii Sports-cal. Itt felelevenítettem a promóteri múltamat, ugyanis egy apa a fiával kíváncsian nézte a Wii-t, hogy kell ezt irányítani. Szívesen beavatottam őket az alapokba. Nagyon élvezték a teniszt, az apán is látszott, hogy valósággal újra élte a gyerekkorát. Az is felkeltette az érdeklődését, hogy a Mario és Zelda játékokat is lehet mozgásérzékeléssel játszani. Csak nem új Wii-tulajdonosokat kreáltam? Ha tovább fejleszteném a kommunikációs készségemet, szerintem egész jól be tudnék mutatni egy konzolt, és tényleg jó promóter lehetnék.

Egyébként mindig jó látni ezeken a retro kiállításokon, ahogy apák viszik a fiaiak egy-egy géphet, hogy "nézzétek meg, ezzel játszottam, amikor annyi idő voltam, mint ti most!" És tényleg úgy játszanak a gyerekek a nagy klasszikusokkal, mint a mai trendekkel. Ez mindig megmelengeti a szívesen. Bizony, ha úgy alakul, hogy nekem is lesz gyerekem, beavatom a tutiba!

A Regamex alapítója, Sakman kvízzel is kedveskedett, mellyel próbára tehettük a retro videojátékos tudásunkat. Három kérdéssorral készült, és volt is érdeklődés szép számmal. Mindegyiken legalább 30-an vettek részt. A kérdéseket az Ahaslides-on voltak elérthetők. Soha nem hallottam erről az oldalról, a Kahoot az, ami közszájon forog. Az első kvíz volt az, ahol sikeres voltam. Több volt itt a Nintendós kérdés, plusz amiket nem tudtam biztosra ott is több kérdésre megérzésből jól válaszoltam. Hát mondom magamban, megyek lottózni. Végül 3. helyen végeztem. A másik két kvízen már messze nem voltan ennyire szerencsés. Nehezebbek, "trivia-szerűbbek" voltak a kérdések, a videojáték-történelem sokkal nagyobb szegmensét ölelték fel, így ezekben a hátsó helyek egyikén harcoltam a becsületemért. Az utolsó kvíznél pont az utolsó két kérdésnél szépítettem az eredményemen.

A Regamex régóta biztosít lehetőséget magyar független játékfejlesztőknek, hogy bemutassák az játékukat. Ezek ott kipróbálhatók, lehet is beszélgetni a fejlesztőkkel. Ezzel nem éltem, mert tényleg utolsó vagyok a programozók között, ezért nagyon beszélgetni sem tudok róluk. De a kezdeményezés mindenképp becsülendő. Ami viszont érdekelt, az a Tuan könyvesbolt könyvei. A Fumax mellett ők a másik olyan kiadó, amelyik videojátékok könyvadaptációit adják ki magyarul. Ezeket a könyveket azért szeretem, mert olvasás formájában élhetem meg azon játékok történetét, amivel nincs lehetőségem játszani, de érdekelnek. Vannak könyvek, amik jó áron vannak náluk, úgyhogy be is regisztráltam az oldalra. Fogok náluk vásárolni. Illetve ők is adnak ki játékot "Firebat Revolution" címmel, ennek a demóját osztották CD formájában. A teljes változat hamarosan megvásárolható lesz itt.

Amit még érdekesnek tartottam, és sajnos nem tudtam élni vele, a Moleman film legújabb videojáték témájú dokumentumfilmje a "Stamps Back" Blu-ray formában is megvásárolható. Rajongói adományokból sikerült a Blu-ray kiadványt elkészíteni, és azt kell mondjam, hogy az egyik legigényesebb kiadvány, amivel a DVD megjelenése óta dolgom volt. A borító nagyon stílusos és szép, a díszdoboz meg olyan, hogy bármelyik blockbuster film díszdobozos kiadása mellett ott állhat. Sajnos nem volt lehetőségem megvenni (és képen sem örökítettem meg...), de remélem, lesz lehetőségem megvenni. Néhány dokumentumfilmben szereplő fejlesztőnél pedig alá lehetett írni akár a Blu-rayt, de hoztak posztert is a filmről, én azt írattam alá. Sajnos itt sem tudtam beszélgetésbe elegyedni senkivel, de volt valaki, aki ismerős volt. Akkor nem tudtam megmondani, hogy honnan, már csak utána esett le, hogy ő volt Martin, a legendás 576 Konzol főszerkesztője. Ha lett volna bátorságom, vele beszélgettem volna egy kicsit.

Még egy kicsit maradtam bagszinál, játszottam Nintendo Switch-en, de aztán 16 órakot mentem haza. A 17.10-es vonatot kényelmesen elértem, és 20 órára haza is értem.

Összegzés

Megmondom őszintén, nemcsak azért döntöttem úgy, hogy megyek a Regamexre is, hogy végül mind a két rendezvényen jelen tudjak lenni, hanem mert volt akkora csalódás a karaoke verseny eredménye, hogy végül váltsak. Mivel egy számomra nagyon kedves animéből énekeltem egy olyan dalt, amiről azt gondoltam, hogy jól áll nekem, és úgy érzem, hogy jól is ment, olyan érzésem volt, mintha a személyemet tagadták volna meg. De ha megkapom a visszajelzést, az még módosíthat ezen a gondolkodásomon, de úgy gondolom, hogy karaokén nem veszek többet részt. MondoConra fogok járni, magával a rendezvénnyel nincs problémám, beülök egy kicsit a karaoke terembe, ha úgy alakul, de nem hiszem, hogy kiállok még egyszer énekelni, versenyezni.

De mivel ennyire kontrasztos volt a szombati és a vasárnapi nap, elég élesen kijelölte az utamat, hogy merre tovább. Nem ez az első eset, amikor egy kisebb rendezvény jobban sül el (nemcsak a személyes érintettség okán), egyszerűen azért, mert egy kisebb csapat a szívét lelkét beleadja. Átjött a "rajongóktól rajongóknak" szemlélet. Tehát egyértelműen a Regamex sikerült jobban, érdemes figyelni a kisebb rendezvényeket is, mert könnyen előfordulhat, hogy innen távozunk lélekben gazdagabban.

Képgaléria a hétvégéről:

• 2024. tavaszi MondoCon (szombat)
• Regamex retro videojáték kiállítása (vasárnap)

12 év alatt -32 év

Eljutottam 2012 nyaráig a blogpostok migrálásában, és szembejött velem az a post, amikor a Wii Sports-ban kipróbáltam a Wii Fitness tesztet. Ez hasonló teszt, mint ami a Wii Fit-ben is van, csak sportágakkal méri fel a fizikai képességeidet. És akkor, 2012 nyarán valami tragikus eredmény jött ki, mert 71 évesnek ítélte meg a fizikai állapotomat. Ez mára jelentősen javult, ugyanis 2024. április 25-én 39 éves szintjén látta a fizikai állapotomat.

Engem kérdezzetek, hogy kell megfiatalodni, egyszerűen semmi nem lehetetlen! Ez alapértéknek bőven jó. Ha megmarad bennem a motiváció, akkor napi szinten meg fogom csinálni. A sebesség nálam mindig is problémás terep volt, emiatt rossz a reflexem is, úgyhogy gyors játékokban nem vagyok valami jó. De majd meglátjuk, miként tudom magam fejleszteni. 5 sportjáték van a Wii Sports-ban, összesen 15 gyakorlat, minden esély megvan arra, hogy fejlődjek.

Egyébként is tervezek majd májustól újra edzeni, hogy karbantartsam magam, meg a Ring Fit Adventure-nél a még hiányzó ruhadarabokat megveszem, hogy 100% legyen a játék.

Amikor az információ milliókat ér

Nos, zajlottak az események. Ugyanis majdnem belementem egy olyan dologba, aminek kapcsán, ha nem informálódok, mielőtt rábólintok, szó szerint milliós nagyságrendű károm keletkezett volna. Nem írok konkrét neveket, nem akarok senkit bajba sodorni. Egyébként is tanulság a lényeg.

Többször is írtam arról itt is, hogy írok egy történetet, amit nagyon szeretnék, ha megjelenne könyv formájában. Ez volt az, ami majdnem megtörtént. Ugyanis néha nézelődök kiadók weboldalán, és több olyan is van, amelyik hirdeti, hogy szívesen várják a kéziratokat. Egy ilyennek küldtem el e-mailben az enyémet. Két és fél hét után jött a válasz, hogy kiadásra érdemesnek tartják. Borzasztóan izgatott lettem, szó szerint remegtem, mire látom a mellékelt szerződésben, hogy ez nekem nagyon-nagyon sokba fog kerülni. A részletfizetési lehetőség mézesmadzagként lebegett előttem, de szerencsére nem vagyok annyira édesszájú, hogy csak úgy utána menjek. Inkább megkérdeztem ismerősöket, barátokat, hogy mit gondolnak erről. Szakavatottabbak nem tartották korrektnek, hogy ennyit fizettetnek ki velem, de az aduász egy írónál volt, aki több könyvet is megjelentetett. Írtam neki is, és ő mondta, hogy ezzel a kiadóval semmiképp ne szerződjek le. Mondott dolgokat velük kapcsolatban, és ahogy utánanéztem az interneten, minden őt igazolta. Senki nem javasolta ezt a kiadót. Az anyagi kár mellett az egyik legnagyobb érv ellenük számomra az volt, hogy az ennél a kiadónál leszerződött írókat nem veszi komolyan a könyves szakma. Olyat is megcsináltam, hogy bementem a Libribe, és megkérdeztem, hogy van-e ettől a kiadótól könyvük. Az egész internetes adatbázisukat felkutatta az eladó, de nem talált. Ha volt is, csak évekkel korábban, és elenyésző mennyiségben. Az is gyanús volt a kiadó részéről, hogy nem válaszoltak a felmerülő kérdéseimre és aggályaimra, majd amikor elutasítottam a szerződést, azt is válasz nélkül hagyták.
A másik, ami szintén elgondolkodtatott, amit egyik ismerősöm által küldött link alatt olvastam. Ebben Nádasi Krisz hasonlított össze két kiadót, hogy mennyibe kerül náluk magánkiadásban kiadni könyvet. Ő 100 példányszám / éves eladásban kalkulált. Na most, nekem ennek a többszörösének eladása után ígértek honoráriumot. Tehát, hogy abból a milliós befektetésből valami visszajön. A cikk alatt lévő kommentek is komolyan elgondolkodtattak. Más kiadókat szidtak (ezért sem írok konkrét nevet, mert többen is hasonlóképp csinálják), hogy nem úgy adják át a késznek vélt ekönyvet, ahogy azt az író kérte, az eredmény pedig egy végtelenül igénytelen és csúnya kiadvány. Vannak olyan változtatások, amiket csak plusz pénzért lehet megcsinálni. Érdemes a linken lévő cikket és kommenteket elolvasni, mert nemcsak az anyagi kár óriási, hanem ezektől a kiadóktól nagyon nehéz szabadulni. Olyan szerződéseket kötnek az íróval, hogy a kéziratát éveken át nem viheti át másik kiadóhoz. Tehát minden szempontból hozzájuk vannak kötve.
De nemcsak a kisebb kiadókra lehet ráhúzni a vizes lepedőt. Ha van kommentfelület, amit érdemes olvasni, mert nagyon jó beszélgetések vannak az egyes posztok alatt, akkor a moly.hu kommentjei. Itt alapvetően nagyon jó a közösség, rendszeresen olvasom az engem érdeklő zónákba írt posztokat és a kommenteket. Itt nálam nagyobb könyvolvasók nagy kiadókat is szidnak az igénytelen kiadás és fordítás miatt. Tehát a könyvkiadás problémája sokkal nagyobb. Azok a nagy könyvkiadók, akik felelősséggel adnak ki könyveket, a weboldalukra írják ki, hogy nem fogadnak kéziratot. A 21. század kiadó weboldalán láblécen olvasható, hogy nem tudnak kéziratot fogadni, mert telített a kiadási tervük. A Fumax kiadó weboldalán az elérhetőségek oldalán írja, hogy csak rendeléssel és webshoppal kapcsolatos megkeresésekre reagálnak. Ez is több mint árulkodó.
Tehát a könyvkiadás rettenetesen körülményes, és nagyon veszélyes tud lenni, ha rossz helyre kerülünk. Az az író is, akivel beszélgettem, mondta, hogy minimális azon írók száma, akik ténylegesen megélnek csak könyvkiadásból. Ezt csak elhivatottságból lehet csinálni, elmondása szerint valami anyagiaktól független célt érdemes megfogalmazni, amiért terjesztenéd a történetedet. Én egyszerűen meg tudom fogalmazni a célomat: Nagyon megszerettem a karaktereimet, és szeretném, ha minél többen megismernék és megszeretnék. A másik az, hogy egy olyan történetet mesélek el, ami ugyan idealista, de úgy gondolom, hogy a dolgok akár úgy is végződhetnek, ha belefektetjük a mentális munkát. Karácsony János énekelte az alábbi sort a "Kövess engem" című dalában:

Múltam térképén az aknák mellett járva, átérhetsz még a kettőnk országába.

Valami ilyesmi. De ezt más úton fogom megcsinálni. Leporoltam a Wattpad profilomat, és oda kezdtem el publikálni a novelláimat. Ezeket a történeteket akkor írtam, amikor el voltam akadva a főtörténetemmel, de mindenképp akartam valamit alkotni. Novella formájában megírtam egy-egy karakterem múltjának egy olyan szeletét, ami a fejlődésüket szolgálja. Ezzel is közelebb hozva őket az olvasóhoz. Ezeket egyébként azért nem volt nehéz kitalálni, mert részletes karakterprofilt is írtam az egyes karakterekhez, többek között a múltjukról is. Tehát komolyan foglalkoztam velük. Most úgy gondolom, hogy a Wattpad a legjobb módja annak, hogy minél több emberhez eljusson a történetem.

Még annyit mondanék a fentieket alátámasztandó, hogy nemcsak az a gond, hogy egyre kevesebben olvasnak (emiatt is nehéz elérni azt a példányszámot, amitől honoráriumot kapnék), hanem mert nagyon-nagyon sok könyv jelenik meg, ezért nehéz kitörni. Régen nemcsak azért volt más a könyvpiac, mert sokan olvastak, hanem mert jóval kevesebb könyv jelent meg. Én már csak hallomásból tudom, hogy a szocialista rendszerben szinte minden háztartásban volt Moldova György regény. Olyat viszont tudok mondani, hogy gyerekkoromban, még a '90-es években is több olyan könyvünk volt (apám sokat olvasott, így mondhatni, könyvek között nőttem fel), amit több barátom könyvespolcán is láttam. Ma már azon lepődök meg, ha valaki másnál meglátom ugyanazt a könyvet, ami nekem megvan. Van olyan ház, ahol könyvet sem látok, nemhogy belebotlok pont abba a könyvbe, ami nekem is megvan. Pedig az én könyvespolcom se kicsi.

Tehát, amit én személy szerint javasolnék annak, aki könyvet adna ki: Alaposan gondolja meg, és tájékozódjon, mielőtt bármit is aláír. Kérdezzen ismerősöket, barátokat, akikben megbízik, ők majd útba igazítják. Hálával tartozok mindenkinek, aki nekem segített.

Újabb Disney DVD

Belendültem most, hogy a bolhapiacon megtaláltam a Hófehérke és a hét törpe, valamint a Pinokkió DVD-ket mélyen leszállított áron. Megtaláltam a Vaterán a Hamupipőke Extra változatát 700 forintért. Meg is vettem. El is mentem érte Szegedre. Ahogy átvettem, már siettem is vissza, mert a Google térkép szerint 24 perc alatt érnék a Buszpályaudvartól Szeged-Rókus vasútállomásra, a vonat meg 20 perc múlva indul. Voltam annyira gyors, hogy pont elértem a vonatot, így a tervezettnél egy órával hamarabb értem haza. Ilyenkor hálás vagyok azért, hogy jó fizikai állapotban vagyok.

Rég láttam a Hamupipőkét, és arra emlékeztem, hogy ezt szerettem. A Hamupipőke és Csipkerózsika története volt az, amit módszeresen összekevertem fejben. Mind a kettőt későn néztem meg (csak 2012-ben), és csak ekkor tisztázódott bennem, hogy ki volt az, aki elhagyta az üvegcipőjét, és kit ébresztett fel hercege álmából. Arra is emlékszem, hogy a Hamupipőke volt az, amit először megnéztem, és nem vártam tőle semmit különösebben. Ehhez képest kaptam egy nagyon jól összerakott történetet, és az egész miliője nagyon tetszett. Pont ennek fényében reméltem, hogy a Csipkerózsika is nagyon fog tetszeni, hovatovább úgy fogom érezni, hogy egy korszak maradt ki az életemből. Az meg pont üresnek, sótlannak hatott. De nagyon rég láttam ahhoz, hogy átfogó véleménnyel szolgáljak. Terveim szerint legkésőbb hétvégén megnézem a Hamupipőkét.

Azért is lehet aktuális a Disney DVD-k újbóli vásárlása, mert most értem el a blogpostjaim migrálásában a 2012-es évhez, amikor rám tört a Disney-láz és vadul vettem a Disney videokazettákat és DVD-ket. Emlékszem, több videokazettát, sőt VHS-csomagot vettem 1 forintért. Azt soha nem felejtem el, mekkora bűntudatom volt akkor, amikor 6 Disney VHS-csomagot vettem 1 forintért. Elmentem érte, és egy mozgáskorlátozott férfi adta oda... sőt, nem is adta, hanem mutatta, hogy ott vannak, vigyem el. Rendes volt, nem éreztette, hogy ingyen viszek el tőle cuccokat, mégis nagyon kellemetlenül éreztem magam.

Ahogy jobban szétnéztem vaterán, azért akkora lendületet nem fogok venni, mert a többség tényleg a többszörösébe kerül, ahogy azt gondoltam. De ha találok egyet alkalomadtán jó áron, akkor bővülni fog majd ez a gyűjtemény.

Újra a régi TV

Tegnap találkoztam waka barátommal, hogy visszaadja a Samsung TV-t, ami az enyém volt. Neki már nincs rá szüksége, talán tervezte is eladni, mondom neki, hogy ne adja el, nekem pont jól jön. Tegnap találkoztunk, és elhozta a TV-t. Tökéletes állapotban kaptam vissza, ahogy odaadtam neki, amikor nem volt rá szükségem.

Lényegében letétbe adtam neki, amíg nincs rá szükségem. Most egyrészt a konyhában van, és ha ott ténykedek, akkor ott is tudok animézni, zenét hallgatni online, egyebek, miközben ott főzök, eszek, takarítok, másrészt ezzel a TV-vel tervezek majd rendezvényekre járni. Egyrészt egyéni ötleteim vannak: TV-vel, konzollal jelen lenni, másrészt bagszinak is felajánlottam, hogy ha bármikor szüksége van extra TV-re és konzolra, csak egy szavába kerül.

Talán a képen is látszik, hogy nem mai darab. Konkrétan ez volt az első HDTV-m. Idén bizony már a 13. születésnapját fogja ünnepelni! 2011 szeptemberében vettem, akkor, amikor a régi Samsung képcsöves TV egyszer csak úgy döntött, hogy örök álomba merül. A blogpost is megvan, amikor megvettem ezt a TV-t. Mosolygok magamban, hogy akkor azt írtam, hogy minimum 5 évig akarom használni, és már lassan 13 éve megvan! Ez egy kis TV, csupán 19"-os (Samsung Syncmaster B1930HD), 1366×768-as, de a képe nagyon szép! A színek erősek, élénkek és minden funkciója rendben működik. Egyedüli szépséghibája, hogy a káva jobb-felső sarkán van egy repedés (mégis csak 13 év az a 13 év, és többször költöztem én is...). De szerencsére ettől nem veszélyes a használata és teljeskörűen működik.

És azt még elmondanám, hogy ha vigyázunk a műszaki cikkekre, akkor mi magunk is tehetünk azért, hogy a tervezett avulás a lehető legkésőbb jöjjön el. Ha már említettem a régi Samsung képcsöves TV-t, hadd mondjam el, hogy azt a TV-t 1999-ben vettük karácsonyra és tehát szűk 12 évig bírta. Ez a TV meg már 13. életévében van, tehát túlélte a régi képcsöves TV-t.

Így veszek műszaki cikkeket, hogy a lehető leghosszabb távú használatra, de ezért én is teszek oly módon, hogy vigyázok rá.

OGEX 2024 Békéscsaba

Szinte fehér holló ritkaságú az, amikor egy országos rendezvény eljut Békéscsabára. Szerencsére most fehér holló szállt le közénk, ugyanis az Országos Gaming Expo (röviden OGEX) országos Road show keretében eljött Békéscsabára. Ami érdekes, hogy most hallottam erről először, ám harmadik alkalommal kerül idén megrendezésre ez az esemény. A tavalyi és tavalyelőtti eléggé rosszul volt hirdetve, mondjuk idén én is csak a Regamex által értesültem az OGEX-ről. Nem tudok arról, hogy akár a Sony, Microsoft, Nintendo, vagy bárki is hirdette volna, eljutott volna szélesebb közeghez. Ingyenes, de regisztrálni kell az oldalon.

Pedig jó a kezdeményezés és minden hibájával együtt jól sikerült! A Csabaparkban volt, ami egyébként pont ideális hely egy ilyen rendezvényre. Nyitásra mentem, 10-re. Kis kellemeltenség volt, hogy a biztonságiak úgy kérték a regisztrációs E-mailt, hogy élvezettel dobnák ki a lefülelt bliccelőket, egyébként gyorsan bejutottam. És jól nézett ki. Az elrendezés rendben volt, nagyjából egy helyen voltak a konzolok, szimulátorok, VR, foci, volt Retro konzolkínálat a már fentebb említett Regamex jóvoltából. Volt Minecraft részleg gyerekeknek, illetve ott volt még a Nissin Noodles is. Náluk öt pingpong labdából, ha kettővel betalálunk a nagy Nissines pohárba, akkor ajándékba kapunk egy Nissin-es tornazsákot. Pont az utolsó kettővel találtam be! Mindig egy kicsivel közelebb dobtam a pohárhoz, végül az utolsó kettővel voltam eredményes.

Szép számmal voltak retro konzolok. Videoton PONG gépétől kezdve, Atarin, Commodore-on, Nintendón, Segán át, Playstation 2-ig különböző konzolok játékait próbálhattuk ki. Jó ötlet volt az egyes konzolok mellett a kis tábla az adatok az egyes gépekről. NES-en Super Mario Bros. volt, Super Nintendón meg Mortal Kombat II. De valamennyi klasszikus játékot ki lehetett próbálni. A NES-nél Elektor Kalandorosat játszottam, lemértem, hogy 3 perc alatt hány pontot gyűjtök össze a Super Mario Bros.-ban. 65.950 pont gyűjtöttem össze, és ahogy visszanéztem a videót, ezzel minden nyereményt elvinnék.

Volt szerencsekerék is, amin biztos ajándékot lehet kipörgetni. Sorba álltam, talán pont akkor volt a legnagyobb sor, amikor én álltam sorba. Az én esetem érdekes volt, mert az előttem lévő férfi egy 50%-os Comic Con belépőjegy kupont sorsolt ki magának. Az pont nem volt jó neki, mert nem jár Pestre. Én viszont remek lehetőségnek gondoltam, hogy olcsóbban jussak el a Comic Con-ra, ezért felajánlottam, hogy amit kipörgetek, azt elviheti. Örömmel vette. Ha jól emlékszem, valami OGEX-es ajándékot pörgettem ki, az meg jól jött neki. Én meg megadtam a hostessnek az E-mail címet, elvileg így küldik majd a kupont. Örülök neki, ott leszek

Amit nem említettem, a képregényesek, megítélésem szerint az ő részlegük szokatlanul nagy volt. Nem a helyet sajnálom tőlük, hanem úgy láttam, hogy nem volt jól kihasználva a részlegük. Mert az szimpatikus, hogy ki lehet próbálni a digitális rajzolást, de több asztal teljesen üresen állt náluk. Voltak képregények, amiket lehetett olvasni. Itt volt a 5panels is, amiről Krisi barátom beszélt nekem nemrég. Feleségének képregényét ugyanis ez a kiadó adja ki, Hidden címmel. Ez is ki volt állítva, kicsit ismerkedtem a történettel. Összességében tetszik. Egyedi a rajzstílus, jól jeleníti meg az érzelmeket, és a történet is érdekesen indul. Külön felfigyeltem arra, hogy milyen egyedi papírra nyomtatták ki a képregényt. Nem egészen fényes papír, nem láttam még ilyet. Igényes kiadvány. A 5panels meg kifejezetten a feltörekvő tehetségekre szakosodott kiadó, céljuk, lehetőséget biztosítani a jövő reménységeinek.

Volt egy kisebb részleg... akartam írni, hogy előadásoknak, de interjúk voltak csak. A témák érdekesek voltak, de számomra a rendezvény legnagyobb hátránya, hogy sok volt az üresjárat. Ezeket ki lehetett volna tölteni előadásokkal. Bőven lehetett volna miről beszélni: Képregények, mangák, eSport, szimulátorok, konzol. A kahoot.it kvízek viszont jó ötlet volt. Voltak kvízek, amik ismételték magukat. A BARD-tesztről szóló kvízt meg is nyertem. A másik véglet a képregényekről szóló kvíz volt, ahol 8. lettem a 9-ből. De próbára tettem a geek tudásomat is, itt a középmezőnyben végeztem.
Az interjúk közül leginkább a mangarajzolóval készült interjúra voltam kíváncsi. Ha jól emlékszem, Molnár Gábornak hívják, nagyon jó dolgokat mondott. Dolgozott Japánban is, csak megerősíteni tudta a szigorú munkamorált. Érdekes volt az is, ahogy dolgozik.

A fentebb említett BARD-tesztet a rendezvényen is ki lehetett próbálni, nekem nagyjából átlagos, annál kicsit jobb eredmény jött ki. Volt szimulátor és VR is.

Lényegében kicsiben minden megvolt, ami egy nagy pesti rendezvényen megvan. Összességében jó volt, de volt olyan, amikor elült számomra az egész rendezvény. Azt gondolom, hogy több előadással lehetne érdekessé tenni, mert ha végigmegyünk a kipróbálható konzolokon, PC-ken, szimulátoron, stb. akkor utána nem sok érdekes marad. A kezdeményezés mindenképp nagyon jó, érdemes lenne minél több vidéki rendezvényt rendezni országszerte. A végén beszélgettem a Regamexes Sakmannal, mondta, hogy a békéscsabai állomás szerinte jól sikerült, az átlagnál többen voltak. Tehát lenne ilyenre igény vidéken is. Több programmal, előadással csak még jobb lehet a jövőben.

További képeim a rendezvényről itt tekinthetők meg.

Disney DVD-k potom áron

Ritkán találok olyat a bolhapiacon Békéscsabán, ami érdekel és megéri, de ha találok, akkor az nagyon megéri. Ez a Disney DVD-páros konkrétan 500 forint volt darabja.

Mind a kettő a duplalemezes extra változat. És igen, jól látjátok: A Pinokkió DVD bontatlan. Konkrétan volt is olyan gondolatom, hogy ezek valami tökéletes hamisítványok lehetnek, mert nem létezik, hogy ilyen áron ezek eredetiek. De itthon kibontottam, és bizony, eredeti mind a kettő. Ritkán fordul elő ilyen, de ezeket érdemes megbecsülni. Mondta az eladó egyébként, hogy most kiárusítást tart, mert egy darabig felhagy az árusítással. Ilyenekből nyugodtan megszabadulhat jutányos áron, segítem őt.

Meg is néztem ma a Pinokkiót, mert emlékeztem, hogy szerettem, amikor láttam. És ma már... Most is jó egyébként, de nem merném levetíteni a gyerekemnek. Ebben a mesében lényegében valósággá válnak az "elvisz a zsákos ember"-jellegű fenyegetések, ahogy a rossz gyerekek ahogy ahhoz a férfihoz kerülnek, mind szamárrá változnak és mennek a sóhivatalba. Mert a rossz gyerekek olyan buták, mint a szamarak. Csak a rajzfilm pont ellene megy a céljának, hiszen egyszerű intelmeket fogalmaz meg. Tücsök Tihamér, mint lelkiismeret, aki mindnyájunkban benne van, olyanokra tanítja a gyerekeket, amiket 4-6 éves, gyerekeknek mondunk.

Csak ugyanez a korosztály még nem képes különbséget tenni a fantázia és a valóság között. Elképzeltem, ahogy az ilyen korú gyerekemnek levetíteném... Szerintem a szamaras jeleneteknél megrémülne. A Pinokkió ráadásul azért is ellentmondásos, mert az első időkben a Disney pont arról volt híres, hogy eredetileg felnőtteknek írt Grimm meséket adaptált át gyerekbarát rajzfilmmé. A Pinokkió ebben komoly kivétel.

A Hófehérke és a hét törpe... ahogy emlékszem, csak az erdőben volt nagyon ijesztő, amikor a vadász elzavarta Hófehérkét, hogy ne találkozzon a gonosz mostohával. Azt majd holnap tervezem megnézni. Mindenesetre, ha jól tudom, a hófehérkéből három kiadás jelent meg DVD-n. Meg is van mind.

Találkozó közel két év után

Mivel több régi Nintendós tag is visszatért a közösségembe, ezért többen felvetették az ötletet, hogy mi lenne, ha ismét szerveznék találkozót? Csak egy szavukba került. Vault51 Gamer bár asztalfoglalás elintézve. Nézem is a képek között, 2022 júniusában volt utoljára találkozó, szintén a Vault51-ben. Ekkor már nagyon készültem Hollandiába, ezért is szakadt félbe utána a találkozók szervezése.

De ma ismét volt rá lehetőség, és azt gondolom, hogy jól sikerült. Hatan jöttünk végül össze, voltak akik időközben visszamondták, illetve volt egy meglepetés vendégünk is. Mivel 14 órakor nyitott a bár, ezért nem kellett nagyon sietni: A 9.20-es vonattal mentem fel Pestre. Bár így is korábban mentem, mert megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk a Burger Kingben. A Keletihez jött Fantos és Tutajkk, majd jött egy új tag, Fantomi is. Egy családi menüt osztottunk el négy részre. Közben beszélgettünk, Tutajkk csinált nekem pályát a Super Mario Maker for Nintendo 3DS-re. Gyorsan végzett vele, én meg nagy elánnal nekimentem, amikor is... persze, hogy már az elejére is elrejtett egy csapdát. Elfelejtettem, hogy pályakészítők előszeretettel állítanak rejtett csapdákat a pályára, Tutajkk meg igazán szeret ilyennel viccelődni.

Itt találkoztunk Lexivel. Őt is rég láttam, örültem a viszontlátásnak. Ő az a bizonyos meglepetés vendég, aki csatlakozott hozzánk. Neki köszönhetően lettünk végül hatan. Metróval mentünk az Oktogonra. Gábor a Vault51 előtt várt minket. Miután bementünk, bejelentkeztünk, kicsit meglepett, hogy most teljesen máshol foglaltak nekünk asztalt, mint ahol korábban voltunk. Azt hittem, hogy csak rögtön a bejárat után vannak a TV-k, ahol a két retro mini konzol van. De beljebb is van TV, ott az egyik asztalt foglalták le nekünk. Teljesen rendben volt.

Bekötöttük a Nintendo Switchet. Először a Mario Party Superstars-szal játszottunk. Ezzel most játszottam először, és azt kell mondjam, hogy sokkal jobban tetszik, mint a Super Mario Party. Mivel a Mario Party Superstars-ban a régi táblákat és mini-játékok újították fel, ezért a a szabályrendszer is a régin alapul. Ide tért már vissza a Super Mario Party is, és lett jobb, de a módosítások nem tettek jót a játéknak. A Mario Party Superstars viszont teljesen visszatért az alapokhoz, és azt gondolom, hogy nagyon jó ötlet volt, mert még mindig így a legjobb Mario Party. Az nekem nem tetszik, hogy az abszolút kedvenc táblámat, a "Mario's Rainbow Castle"-t nem hozták vissza. Azt nagyon megnéztem volna felújítva. De amit visszahoztak, nagyon jól néznek ki. Nagyon jó volt felismerni a mini-játékokat is. Úgyhogy teljesen jó volt ezzel négyesben játszani. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, konkrétan prioritásban lett, mint következő megvásárolandó játék.

Lexi, Fantomi, Fantos és én játszottunk, és hogy mennyire forgandó a szerencse a Mario Party-kban jól jelzi, hogy Lexi az utolsó helyről a bónusz csillagokkal nyerte meg végül az egész játékot. Ilyen a Mario Party, és az az igazság, hogy nagyon örülök annak, hogy végre van új konzolra Mario Party régi szabályokkal! Kéretik véglegesen visszahozni a régi szabályrendszert! Így szórakoztató a Mario Party, így közös élmény a játék!

Ezután kicsit oszlott a csapat, mert Gábor és Tutajkk egyébként is külön játszottak. Fantominak meg van Dragon Ball játéka Switch-re, és mivel Lexi nagy DB-rajongó, ezért mindenképp látni akarta a játékot. Valamint hozott egy Bud Spencer és Terence Hill játékot, ezt is megnéztük.

De még mielőtt elemeire bomlana fel a közösség, javasoltam, hogy játsszunk valamivel hatan. Gábor elővette a Luigi's Mansion 3-at. Ez jó volt. Itt különböző mini-játékokat játszottunk. Mindegyik csapatjáték: Luigi vs Gooigi.

Voltak jó ötletek, de azt kicsit erőltettnek éreztem, amikor Luigi egy úszógumiban ülve egy medencében gyűjt érméket, és csak a porszívót használva tudjuk irányítani a karakterünket. Az viszont kifejezetten egyedi ötlet volt, amikor ágyúgolyót kellett a porszívóval beszippantani, és azt a porszívóval berakni az ágyúba, és azzal a forgó céltáblákat eltalálni. De természetesen volt hagyományos szellemírtó játék a temetőben.

A Luigi's Mansion alapvetően jó ötlet, de engem soha nem tudott igazán magával ragadni a vibe-ja. De a GameCube-os első részt már nagyon szeretném végigjátszani, mint a Nintendo franchise egy része.

Váltottunk is egy idő után a Super Smash Bros. Ultimate-re. Itt igyekeztem minél több karaktert kipróbálva megtalálni a számomra legjobbat. Egyszer se nyertem (amíg Gábor és Tutajkk játszanak, addig nem rúgok labdába a játékban), ellenben egyszer Mr. Game & Watch-csal második lettem a játékban! Ő nekem mindig is nagyon bejött a Smash Bros.-okban, vele értek a leginkább szót a játékban. Meg próbáltam több karaktert is: Young Link, Toon Link, Kirby, Shulk. Incineroar megjelenése külön kellemes meglepetés volt számomra, mert a Pokémonban ő a macska kezdőpokémonnak, Litten-nek a végkifejlődése. És elég erős, vele is jó voltam. Azt hiszem, ő lesz az új harcosom a Smash Bros.-ban.

Összességében most jobban élveztem a Smash Bros-t az átlaghoz képest. Egyébként se tör le különösebben, ha veszítek, de most különösen figyeltem arra, hogy a képességem legjavát mutassam be. Ha pedig nem ment, kicsit elemeztem magamban, hogy mit rontottam el, mit csináljak másképp. De hát amíg van egy Gábor és egy Tutajkk a játékban, addig egy jó darabig esélyem se lesz nyerni. Jellemzően kettejük között dőlt el az aranyérem sorsa. Túlságosan taktikusan játszanak. Bár régen mondta nekem valaki, hogy én pont azza lehetnék veszélyes játékos, hogy nincs taktikám, ezért nincs mit kiismerni. Meggondolom, hogy a taktikátlan játékban fejlesztem magam tökélyre, hátha ez nálam a siker kulcsa.

A találkozónak itt lett vége. Így is egy órával maradtunk a tervezettnél tovább. Jól sikerült, biztos, hogy lesz folytatás. A kijáratnál beszéltük, hogy jó lenne egy nagy Nintendo találkozó, amin az egész közösség jelen van. De az már csak azért is valószínűtlen, mert az utóbbi időkben eléggé inaktív a csoport. Ahogy figyelem Facebookon a Magyar Nintendo Közösséget, leginkább eladásra hirdetnek ki cuccokat, nem jellemző, hogy spontán beszélgetésbe kezd valaki, vagy abba sokan bekapcsolódnának. Úgy meg igen nehéz élőben is építeni a közösséget. Pedig az ötlet jó, de megítélésem szerint valami egyedi ötlettel kell felrázni a közösséget online, aztán átvinni élőbe. És akkor jöhetnének a nagy találkozók, versenyek is.

Fantomi és Fantos jött el velem a Keletihez, Fantomi a saját vonatához ment, Fantos elkísért a vonatig. Végül a 20.10-essel mentem haza.

Karaokék az utolsó pillanatban

Az Adarnások április 5-re határozták meg a karaokék elküldését a tavaszi MondoCon-ra. Így az utóbbi napokban megcsináltam, illetve javítottam, néhány karaokét, az alábbiakat:

• Kérésre megcsináltam a Tsuki to Laika to Nosferatu - Hi no Tsuki (ALI PROJECT) karaokét. Bevállaltam, mert szeretem az együttest, és jó érzés látni, hallani, hogy más is énekli a dalait. :) Nem mondom, remélem alaposan felkészült lehet az, aki kérte a dalt, mert nem volt könnyű időzíteni. Mondjuk mikor könnyű az egy ALI PROJECT dalt időzíteni? ... Amikor az énekesnő előszeretettel énekel egyedi ritmusban. Most is alaposan feladta a leckét.
• Megcsináltam még a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen - Orange (SPYAIR) karaokét. Mindenképp aktualizálni akartam a Haikyuu!!-repertoárt. Hát, mit is mondhatnék? Nem szerettem meg az új énekest... Az volt a rossz, hogy bizonyos szótagokat olyan furcsán hajlítva énekel, hogy nehéz volt belőni, hogy hova is tegyem az adott szótagot. Hallgatnom kell még a dalt, hogy tényleg megszeressem. Megcsinálom a régi dalok új változatából is a karaokét, de azzal nem sietek. Elég lesz majd nyárra.
• Megcsináltam az AI karaokét a Haikyuu!! TO THE TOP - Toppakou (SUPER BEAVER) dalából, így már azt is lehet énekelni. Egy időben próbáltam, és egész jól ment. Ha nem hangzik a magas hangok éneklése üvöltésnek, akkor közönség előtt is mehet.
• Javítottam az Okui Masami: Just do it karaokét. Néhány poszttal lejjebb írtam a kislemezről, megfordult bennem, hogy ezzel a dallal térhetnék vissza a karaokésok köré. Az ötlet jó, de a karaokét megvizsgálva, dolgozni kellett rajta. Javítani kellett az időzítésen, ráadásul nem volt jó mindenhol a szótagolás. Végül a 128 kbps mp3 karaokét cseréltem ki 320 kbps mp3 karaokéra, plusz rákerült a vocal verzió is, így már az is teljes lett.

Tehát ezek is énekelhetők lesznek a 2024. tavaszi MondoConon.

Bakuten!! manga 2. kötete megérkezett!

Megjött a Bakuten!! manga 2. kötete a CDJapan-től! Ezzel teljes lett mangagyűjteményem. Mivel a manga együtt jelent meg az animével, ezért csak a történetet meséli el. Eddig nem tudok nagy különbségekről. A Bakuten!! nem olyan, hogy korábban megjelent manga formájában, az animáció meg később jött, ahogy befutott a történet. Ez ebből a szempontból egyedi, a két formátum egyszerre jött. Nem tudok más ilyen esetről. Olyanról tudok, hogy korábban kijött a manga, de az anime annyira más rajzstílusú lett, hogy amikor kijött az animáció egy új kiadást élt meg a manga. Ahogy az történt a DIVE!! és a Cheer Danshi!! esetében is. Ezen két történet esetében kifejezetten jót tett az új kiadás, mert az első kiadás... ha nem is csúnya, de az újhoz képest olyanok, mintha vázlatok lennének.

De a Bakuten!! esetében ilyenről nincs szó, sőt! A manga karakterdizájnja ugyan némileg különbözik az animétől, de nagyon szép. A manga karakterei abból a szempontból jobban tetszik, hogy nem áll annyira szét a hajuk, mint az animében. És ahogy elnéztem eddig a mangát, igyekeztek a mozgást is megfelelő módon érzékeltetni: húzott vonalak, egy karakter többször lerajzolva, ahogy például hátraszaltózik. Tehát, amit lehet, igyekeztek kihozni a mangából.

Viszont ennek a kötetnek is van egy kis története. Igazából a CDJapan oldalán már rég "Out of Print" állapotban volt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az összes legyártott példányt eladták, hanem nem is gyártanak belőle. Más szóval, aki bújt, bújt, aki nem, az így járt. Ezért nem is tudtam, hogy ezt hogy fogom beszerezni, az első kötetet ugyanis úgy vettem meg, hogy a másodikból már nem volt. És csak nemrég kaptak új készletet. Ez mondjuk meglepett, mert a Bakuten!! messze nem annyira ismert, mint a Slam Dunk, hogy a mai napig sorozatban gyártják a köteteket. De úgy tűnik, hogy azt mégis bevállalta a kiadó, hogy "Backorder"-ben, mintegy készenléti állapotban tartja. Tehát, ha érkezik rá elegendő igény, akkor mégis gyártanak új példányokat. Így akartam megrendelni, de mire rászántam magam egy csütörtök késő esti órán, megint "Out of Print" állapotba került. Olyan kellemetlen érzés lett úrrá rajtam, mint amikor egy számomra fontos személy visszautasított volna. Ekkor nem számítottam arra, hogy a közeljövőben hozzájutok egy példányhoz, de azért "Bookmark" listába tettem a mangát, és elhatároztam, hogy hetente ránézek, hogy esetleg ismét elérhető. De nem láttam reális esélyét arra, hogy belátható időn belül újra lesz készleten. Pár nap múlva vasárnap délelőtt meg láttam, hogy mégis van belőle! Azt a jó érzést, amit akkor éreztem, azért kívánom, hogy élje át mindenki! Ráadásul nemcsak hogy készleten volt, de még csak nem is "Backorder", hanem "In Stock at supplier", tehát napokon belül ki tudják szállítani! Még csak nem is kell heteket várni rá! Meg is rendeltem azonnal. És ma megérkezett.

Ha már a fontos személy analógiáját hoztam fel, akkor ez tényleg olyan, mint egy film drámai jelenete: miután visszautasítottak, bánatosan, leszegett fejjel hazaballagok, majd utánam kiált, hogy ne menjek el! Szüksége van rám, csak félreértés történt! Én meg örömmel térek vissza. Mert ez tényleg valami elkallódott példány lehetett. A kiadó raktárában pakolászás, takarítás közben találhatták meg valahol a nagyon eldugva ezt a példányt. És ha már előkerült akkor meghirdették eladásra. Ne keressék tovább a boldog tulajdonosát, itt van!

Ami a postát illeti, teljesen rendben van. A vámkezeléssel meg megint jól jártam, mert ismét csak a termék után kellett ÁFÁ-t fizetni, a postaköltség után nem. A dobozra mindig csak a termék árát írja a CDJapan, ezt veszi a posta is alapul. Ráadásul a kezelési költség most nem 800 forint volt, hanem 650 forint. Ez is meglepett, hogy mire föl kevesebb most a kezelési költség? Ahogy utánanéztem, kiderült számomra, hogy értéktől függően sávosan állapítják meg a kezelési költséget. Így viszont még inkább jófej a CDJapan, mert ha nem írják oda a postaköltséget, akkor tovább marad az alacsonyabb sávban a kezelési költség. Nem sok olyan webshop van, amelyik ennyire ügyfél-központú, mint a CDJapan.

Továbbra is nagyon szeretem a Bakuten!!-t és idővel tervezem teljessé tenni gyűjteményemet. A manga már rendben van.

Az első kötetet nemcsak a történet miatt volt érdemes elolvasni, hanem mert a végére már azon kaptam magam, hogy könnyebb volt japánul olvasni. Fokozatosan állt rá az agyam a japán karakterekre, a furiganázás is segített, és ahogy haladtam, úgy ment gördülékenyebben az olvasás.

Animével együtt jelenleg így néz ki a gyűjteményem.

A manga mellett megvan a Limited Edition movie Blu-ray, az anime opening és ending kislemeze.

Tehát, alakul. De azért összegezzünk, hogy mik hiányoznak még:

• Movie opening és ending kislemezek.
• Anime és movie OST CD-k.
• Anime Blu-ray.

Ezek közül egyértelműen az anime Blu-rayt lesz anyagilag a legrázósabb beszerezni. Három részes, és darabja 12000 jen. Tehát valószínűleg azt akkor fogom tudni megszerezni, amikor dolgozni fogok, és majd egy havi fizetésből (esetleg később, félretett pénzt hozzáadva), és abban a hónapban kenyéren és vízen élek. A CD-ket valószínűleg meg tudom majd oldani. A movie kislemezek szintén "Out of Print" állapotban vannak a CDJapannél, és azokból valószínűleg nem is lesz már náluk készleten. Azt legfeljebb valami ismerős által megoldom, aki épp kint lesz Japánban, és lebizniszeljuk. Az OST CD-k közül az anime OST-je van "Backorder"-ben a CDJapannél, tehát az rázósabb, de szerintem meg fogom tudni oldani. De egy animéből teljes gyűjtemény nagyon szép lenne. Amíg erről álmodozok, olvasom a mangát.

Haikyuu!! OST - Cél elérve!

Még az év elején kitaláltam, a Haikyuu!! első évadának 10. évfordulója alkalmából az összes OST albumot meghallgatom 2000 alkalommal. Ez ma sikerrel abszolváltam.

Mondjuk ezt nehéz definiálni, mert nem arról van szó, hogy egy teljes albummeghallgatást számít a Last.fm 1-nek, hanem a rajta lévő dalokat hányszor hallgattam meg. Tehát ha egy albumnak 12 dala van, és meghallgatom az egész albumot, akkor azt 12 meghallgatásnak számolja.

Így az albumon szereplő dalokat együttesen hallgattam meg legalább 2000 alkalommal. Menőség. Szeretem a statisztikákat, mert sok mögöttes információt le lehet szűrni belőle. Ebből például azt lehet leszűrni, hogy 15 éve vagyok tag a last.fm-en, Haikyuu!!-zenével meg 5 éve ismerkedtem meg. És hogy mindegyik album jelen van a minden idők 10 legtöbbet hallgatott album listáján (legszámítva az idén megjelent Gomisuteba no Kessen OST-t), talán jól jelzi, hogy mekkora szerepe van a Haikyuu!!-nak az életemben. És ez már így is marad, amíg élek.

A kukoricasaláta önmagában is az egészségesebb ételek közé tartozik, de ha megválogatjuk az összetevőket, akkor fogyókúrássá is tehetjük. Most egy alternatívát szeretnék mutatni arra, hogy lehet egy kukoriasaláta tényleg fogyókúrás.

Fogyókúrás kukoricasaláta

Elkészítési idő:

Előkészítés: 5 perc

Hány adagra elég?

Adagok: 1

Hozzávalók:

• 100 gramm 12%-os tejföl
• 50 gramm GLOBUS könnyed majonéz
• fél kávéskanál Mustár
• 50 gramm Csemege kukorica
• 1 kávéskanál citromlé
• csipet Só
• ízlés szerint Bors

Leírás:

A hozzávalókat egy kis tálba teszem és összekeverem.

------

Igazából már a 300 kalóriás light majonéz is jó választás, sőt, akkor krémesebb is lesz a saláta. De felkaptam a fejem, amikor boltban megláttam a GLOBUS könnyed majonézét. Ezzel behozták az Angliában régóta kapható lighter than light majonézt. Azt gondolom, hogy mind a három majonéznek megvan a maga funkciója.

• Normál vagy "real" majonéz: A teljes kalóriatartalmú majonéz ideális az étel teljes mértékű élvezetéhez.
• Light majonéz: Remek alternatíva azok számára, akik tudatosan étkeznek.
• Könnyed vagy "lighter than light" majonéz: Fogyókúrázóknak, illetve akik nem szeretnének hízni.

Viszont a könnyed majonéznek láthatóan más az állaga, önálló fogyasztásra megítélésem szerint alkalmatlan. Ugyanakkor mártásoknak, önteteknek ad egy majonézes ízt, így azt gondolom, hogy rosszat nem teszünk azzal, ha ízesítésként használjuk.

Halsalátának is felhasználom, ekkor halrudakat teszek a salátába. Mindig 5 db. halrudat sütök meg, azt 160°C-on 20 percig sütöm.

Just do it, Kirby!

Előkerült egy régi fotóalbum, amit még a Nintendo 3DS-sel fotóztam. Annak a konzolnak van egy kiterjesztett valóság (augmented reality) funkciója, ami a Nintendo kézikonzolja esetében azt jelenti, hogy a kamerájával megjeleníti a szobánkat (vagy az a helyiséget, ahol épp vagyunk) és a megfelelő kártyát (melyet a konzolhoz mellékeltek) a konzol alá helyezve megjelenik az a karakter, akinek a kártyája a konzol alatt van.

Természetesen Kirby kártya is volt. Vele azt csináltam, hogy a kamerához tettem Okui Masami: Just do it kislemez borítóját és azzal fényképeztem. Van olyan is, ahol Kirby mintha rajzolna, ami külön jópofa volt, mert a kislemez borítója is rajzolt. (Okui Masami rajza)

Kifejezetten ötletes, mert olyan, mintha a három kisgyerek figyelné, hogy Kirby mit rajzolna.

És hogy ez honnan jutott eszembe? Ezt még valamikor 2011 végén, 2012 elején csináltam. Akkor néztem a Hoshi no Kirby animét, és annak az openingje induló-jellegű. A dal címe is konkrétan Kirby March.

És Okui Masami: Just do it dala is olyan, mintha egy induló lenne. A kettőt meg gondolatban összekapcsoltam, mert egy időben, amikor hallgattam a dalt, az a gondolat járt a fejemben, mintha Kirbyék erre a dalra menetelnének.

Egyébként is nagyon jó szám, nagy kedvenc Okui Masami-tól.

Szembesülés a múlttal

Aki figyeli a blogpostok alakulását, az észreveheti, hogy a régi blogpostok száma jelentősen megnőtt. Migrálom át a blogpostokat, az írásaim döntő többsége ebben a blogban lesz. Ma végeztem a 2010-es évi blogpostokkal, és hát nem volt akármi... Azt tudtam, hogy 2010-ben voltam a leginkább grafomán, hiszen ebben az évben költöztem fel Pestre, és olyan nagy reményekkel indultam neki az életnek, mint még soha. Ennek köszönhetően minden le akartam dokumentálni. Végül 375 blogpost lett a vége. Ez több, mint egy post per nap, nagyon eszelős voltam.

Leszámítva a nagy munkát, jó volt folyamatosan visszaolvasni a fontosabb postokat. Így, 14 év távlatából is azt mondom, hogy ez egy jó időszaka volt az életemnek. Ami mindenképp pozitívum, hogy legfeljebb 1-2 helyen volt kellemetlen érzésem egy-egy post olvasása közben. Szembesítés gyanánt is olvastam a postokat, ugyanis néhány 2010 körüli történés sokkal rosszabb emlékként maradt meg bennem, mint ahogy az valóban történt. Visszaolvasva azokat, messze nem volt annyira rossz. Ez az agyam egy hibája, hogy bizonyos emlékeket sokkal rosszabbként tárol, mint amilyenek azok valójában voltak. Azért is alakult át rossz emlékként, mert az azóta eltelt időszakban sokat tanultam, sokat fejlődött a látásmódom, és vannak emberek, abból az időszakból, akikre másképp gondolok most, mint amilyennek annak idején láttam őket. Azóta sokféle embert láttam, így tágult a látóköröm, és a mai tapasztalataimmal más fénytörést kapnak a régről ismert emberek. De ez az én gondolatom, tényszerűen nem tudom, hogy milyenek ők valójában.

De talán, ha már akkor is rendelkeztem volna azokkal az ismerekkel, amikkel most, akkor is vak lettem volna arra, ahogy ténylegesen viszonyultak hozzám. Az igényem arra, hogy kapcsolódjak emberekhez, nem engedte volna, hogy lássam az igazságot. Lukács Liza is megírta a Hogyan szeretsz? című könyvében, hogy az embernek fontosabb az, hogy kapcsolódjon valakihez, minthogy meglássa az igazat vele kapcsolatban. Ezért ragadnak bele sokan egy rossz kapcsolatba, mert legalább van valaki, akihez kötődhetnek. Teljesen mindegy, milyen a kötődés minősége. Ez konkrétan igaz, erre én is példa vagyok. De amióta ezt olvastam is, sokkal kevésbé ítélem el azokat, akik nem látják, nem akarják látni az igazat.

És mert nem ítélem el a magam múltbéli énjét, nem volt rossz olvasni a régi írásaimat. Mégis elindultam egy úton. Elkezdtem felkeresni azokat az embereket, akikkel megszakadt a kapcsolatom. Egyik nagy reményem az, hogy annak ellenére, hogy mind változtunk, azért még meglehetnek azok a közös pontok, amik mentén ismét tarthatjuk a kapcsolatot. A másik ok meg az, hogy nagyon bízok abban, hogy mégsem volt alaptalan az a naivitás, aminek mentén szemléltem annak idején a világot. És csak az agyam kreálja sokkal rosszabbnak azt az időszakot, mint amilyen valójában volt. Ezért örültem nagyon annak, hogy a karaokésok örömmel fogadtak vissza, a MondoConon kicsit többet leszek ott megint.

Ugyanakkor nem tervezem mindenkivel felvenni a kapcsolatot. Az elmúlt évek történései szelekcióra kényszerítenek, de ha rendezni tudom a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akikkel ismét tartanám a kapcsolatot, az nagy örömöt jelentene számomra.

Az biztos, hogy más lenne a kapcsolódás minősége. Ennek egy komoly jele volt az elmúlt napokban, hogy nagy fejlődést tapasztalok az evési szokásomban. Néhány napja ugyanis visszaálltam a rendes evésre. Méghozzá azért, hogy kipróbáljam, hogy meg tudom-e állni azt, hogy a számomra igazán vonzó kajákból se egyem meg az összeset egyszerre. Ennek egyik nagy próbája ma volt, ugyanis Lasagnét csináltam. És csodák csodájára úgy vissza tudtam tartani az evést, hogy itt volt az orrom előtt a tányér a maradékkal. Lasagne egyike azon kajáknak, amiből korábban, ha egy hatalmas tepsivel tettek elém, biztos, hogy megettem az egészet. Ma úgy meg tudtam állni, hogy ne egyem meg a másik felét, csak amikor újra megéheztem, hogy itt volt előttem az asztalon, miközben dolgoztam. Ez azt jelenti, hogy van eredménye annak a belső munkának, amit az évek során fektettem magamba. Mert az evészavar azért van (volt) jelen az életemben, mert a hiányokat evéssel kompenzáltam. És ma egy komoly jelét tapasztaltam arra, hogy van kiút ebből.

Erre alapozom, hogy más lenne a kapcsolódás minősége. Úgy néz ki, igaza volt a pszichológusnak, amikor tesztekkel megállapította, hogy vannak problémák, de nem patológiás mértékűek. Mert tudok egyedül, megfelelő segítséggel gyógyulni. Úgy néz ki, tényleg van út a biztonságos kötődés felé.