Hoshi ni Naru Made
Ez egy olyan dal, amire nem első hallásra lettem figyelmes, hanem amikor komolyan, szinte meditatíve ültem le hallgatni. Akkor jöttem rá, hogy ez egy nagyon jó dal, és bár a szövege negatív hangulatú, mégis mégsem annak éli meg, hanem inkább elmélkedik rajta. Hamar kiderül, hogy egy egyoldalú szerelmet sír vissza az énekesnő, ahol csak ő volt szerelmes. Aki kritikusabb szemmel elemez verseket, dalszövegeket, azt mondanák, hogy ez a dal a társfüggőségről szól. Visszajár azokra a helyekre, ahol találkoztak, elmélkedik az együtt eltöltött időn, de már akkor is másról álmodott a srác. De Yonekura Chihiro már a dalban is elismeri, hogy sokat kell még dolgoznia magán érzelmileg, amíg helyükre kerülnek nála a dolgok, de amíg azok a könnyek csillagokká nem válnak, addig ugye helyén való, hogy szereti őt? Ha engem kérdez, teljesen rendben van, addig úgysem lehet kiszeretni abból a bizonyos személyből, amíg helyére nem tette a dolgokat magában. A zene meglehetősen erős, átmegy rockos hangzásba. A gitarszóló nagyon emlékezetessé teszi a dalt, az énekesnő éneke pedig azt sugallja, hogy a nagy krízisen már túl van, de még érzi, hogy nincs minden rendben, ezért hangzik elmélkedősnek a dal. Nekem nagyon bejött, fantasztikusan meg van komponálva a dal. Főleg a szöveg, és itt jön ki a nagy a különbség a nyugati és a japán dalok szövegei között. Amíg a nyugati szerelmes dalok végtelenül önzőek, csak a saját szemszögéből nézi a dolgokat, az érzelmeket, és azzal jön, hogy szükségsem van rád, ezért szeress, addig az általam ismert japán szerelmes dalokban sokszor hallom, hogy elismerik a hibájukat, és azt, hogy ha nincs, akkor nincs, az ő dolguk feldolgozni. Valami hasonló ez a dal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése