Ma megkaptam az én példányomat, nekem is megvan a Super Nintendo Classic Mini. A Game Parkból rendeltem elő, tehát kifizettem érte a 44000 forintot, őszintén remélve, hogy nem lesz ennek az esetnek párja. Na meg hát az utóbbi időkben annyi jót olvasni a Game Park-ról, hogy nagyon megbízok bennük.
Az igazat megvallva, kacérkodtam a gondolattal, hogy a mai órákat elsunnyogjam az egyetemen, de végül bementem, hiszen ma csak 11.10-ig volt órám. (A laza órarend...) Meg hát azért 31 évesen azért van kötelességtudatom, meg szeretem is az egyetemet. És az az érdekes, hogy annak ellenére, hogy nagyon vártam, hogy vége legyen, az az érzésem volt végig, hogy gyorsan telt az idő.
Nem volt kényelmes két bőrönddel grasszálni Budapesten, mivel a Game Park a XVII. kerület végén van. Az Örs Vezér Terétől a 97E busszal mentem a Kucorgó térig. Egyből át is adta az eladó lány a Super Nintendo Classic Minit, és mentem is. Igazából szerettem volna beszélgetni vele, mert aktív a közösségen belül, és megosztottam volna vele néhány gondolatot a SNES mini ára kapcsán, és hogy miért döntöttem úgy, hogy végül náluk veszem meg, de voltak mások is, majd máskor.
Rég voltam amúgy a 17. kerületben, laktam is itt, konkrétan itt volt az első albérletem 2010 június és szeptembere között, és bár nagyon távol van a belvárostól, de magasan a legnyugodtabb, és legbékésebb kerülete a fővárosnak. Nem emlékszem arra, hogy bármi balhét is láttam volna a kerületben, a környéken. Szívesen laknék itt ismét.
Szóval a 97E busszal vissza az Örs Vezér terére, innen metróval a Keleti pályaudvarra, jöttem ugyanis haza Békéscsabára. Hát rég volt arra példa, hogy ennyien utazzanak vonaton, Gyomáig nem volt ülőhelyem. De nem zavartattam magam, elücsörögtem a földön is. A Keletinél az egyik könyvárusnál lehet régebbi magazinokat is kapni, volt neki két olyan Garfield magazin, ami nincs meg a gyűjteményemben (2013 június és július), ezeket megvettem, olvasgattam, meg a tananyagot olvastam. Igazából gyorsan eltelt az idő, relatíve gyorsan megérkeztünk Békéscsabára. Hazasétáltam, és végre kibonthattam a Super Nintendómat.
Valahogy furcsa volt látni, hogy ez a Super Nintendo tényleg ennyire kicsi, olyan óriásinak éreztem magam, hogy a kezemben volt, vagy mintha törpeországból hoztam volna el. A Super Nintendo esetében jobban látszik, hogy egy aprócska kis gépről van szó, mint a NES-nél. A menüjében nincs nagy változás, de szépen néz ki.
Sokan azzal érveltek a mini gépek ellen, hogy ez egy emulátor, olcsó technológia. De teljesen más úgy nézni erre a kis gépre, hogy ez egy hivatalos kiadás, és csak a Nintendo adhat ki ilyen tökéletes külsejű Super Nintendót. A controller is tökéletesen úgy néz ki, mint az eredeti (a csatlakozót leszámítva), olyan érzés, mintha vadonatújan vettem volna SNES-t. Ez az új kiadású Super Nintendo, ami sokáig fog szolgálni.
De ezzel a géppel játszani egyszerűen felbecsülhetetlen élmény. Megadja az eredeti hangulatát. Eddig három játékot próbáltam ki rajta, a Super Mario World-öt, Super Mario Kart-ot és az F-Zerót. Az tetszik még, hogy ha végzünk a játékkal, és kilépünk belőle, az utolsó 45 másodpercet visszajátsza a gép. Ötletes megoldás. Nagyon jó mind a három játék. A Super Mario World-öt itt is végigjátszom mind a 96 kijáratig, ahogy a Super Mario Kart-ban is megszerzem az arany serleget mindenhol, úgy az F-Zeróban is van mit erősíteni.
Itt is megy a demó, mint a NES Classic Mini esetében is, és itt is van néhány játék, amihez még soha nem volt szerencsém, és a demóban látható opening videók alapján kijelenthető, hogy lesz néhány egyedi játékélményem, amiben eddig nem volt részem. Kíváncsi leszek rájuk, fogok még írni erről a fantasztikus kis gépről.
Végezetül két kép, az előd és az utód együtt.
Az idő vasfoga csak elszínezte a Super Nintendót, de a dicsőségét soha nem veheti el.
Végezetül egy kép a kistestvérek dobozairól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése