Nem írtam róla, de vasárnap ismét volt Nintendo találkozó, mely jobban meg volt most hirdetve, ennek megfelelően többen is jöttek el. Ennek ellenére ez most nem volt az igazi. Nem is tudom megfogalmazni, hogy mi hiányzott, a hangulatom sem igazán volt meg hozzá.
10 óra után érkeztem meg, és ugyan voltak emberek, de nem voltak konkrétan ismerősök, ezért csak leültem a nagy kivetítő előtti kanapéra (ami szinte törzshelyem, de hát rettenetesen kényelmes), és ott megnéztem az eddigi StreetPass-okat. Bagszi és ug csak később jöttek. Ők is elvoltak a maguk játékaival. Sparrow és Cseri megjelenése viszont kellemes meglepetés volt, mindkettejükkel rég találkoztam. Velük és még néhányukkal játszottunk Mario Kart 7-et.
ug szervezett egy Super Mario Maker pályakészítő versenyszerűséget, vagy nem is tudom, de a lényeg, hogy lehetett kreálni pályákat, és azt a találkozón lehetett játszani. Illetve Lernie játszotta előző este a YouTube csatornáján, mert nem tudott eljönni a találkozóra, és ezzel az adással lélekben ott volt közöttünk. A pályák döntő többsége ötletes és kreatív volt, akkor kapcsolódtam be Lernie adásába, amikor ug pályáját csinálta. Nem tudtam, hogy kié, de a chat-be megírtam, hogy ez biztos, hogy az övé. Jellegzetes pályákat szokott csinálni. Sok ötletet visz bele, és mindig annyira nehéz pályákat csinál, hogy meg kelljen küzdeni vele, de inspiráló legyen. Ehhez nagyon ért. Nem úgy, mint Mii Tibi, aki átment a másik végletbe, és olyan nehézséget vitt a pályájába, hogy unalmas nézni, ahogy szerencsétlenkedik a játékos a pályán. Lernie-től is rettenetesen unalmas volt ezt nézni, de egy idő után abbahagyta, mert ő sem látta a trükköt a pályán. De a végén majdnem megsajnálta, mert a pálya címe valami "Hajrá LernenBoy!" volt, és háát... inkább ne adnék erre csillagot. Innen ordítottam a monitorba, hogy nehogy már bedőlj a címnek, és megsajnáld! Azt kiírtam a chat-be, hogy egy ilyen idióta pályának nehogy adjon már csillagot. Ezt a pályát a találkozón próbálgatta valaki több mint 1 órán keresztül. Borzasztóan idegesítő volt ezt nézni a kivetítőn, főleg azért, mert mindig, amikor meghalt, akkor mindig újrakezdte a játékot, nehogy rossz legyen a statisztikája. Ez a mentalitása is idegesített, és az sem nyugtatott meg, amikor kb. 45 perc múlva rászólok (nem tudtam, hogy ki játszott, csak hangosan mondtam), hogy most már hagyja abba, mert unalmas ezt nézni. Volt olyan szégyentelen, hogy továbbjátszott, mintha senki nem szólt neki. Aztán egy idő után tényleg abbahagyta, de azt gondolom, hogy ezt másképp kellene csinálni. Szerintem ki kellene próbálni előtte a pályákat, és az ilyen nehézségű pályákat ki kéne rostálni. Mert van az a nehézség, ami inspiráló lehet, és érdekes nézni, hogy próbálkozik a játékos, de az olyan pályákat, melynek a legeleje is olyan, hogy csak éld túl, az nem engedném át.
Igazából az egyetlen nagyon jó pontja a találkozónak, amikor bagszival, ug-val és Zsuzsmóval együtt játszottunk Mario Kart 7-et, és az ottani vicces jelenetek, bagszi beszólásai élménnyé tették a játékot. Ilyet kellene, kár hogy ez már a nap végére jött össze. Már hazamentek az emberek, úgyhogy én sem maradtam sokáig. Bagszival mentünk a közeli Burger Kingbe, mert éhes volt. Nem volt valami jól álmatlanság és betegség miatt, úgyhogy most nem tudtunk valami tartalmasan beszélgetni, de legközelebb bepótoljuk. Úgyhogy betegségek miatt sem volt az igazi a találkozó.
És az esti Mario Kart versenyre sem volt hangulatom. Ez az eredményen is meglátszik. Ami meglepett, hogy elfáradtam olyan 9 óra fele. Amikor azt éreztem, hogy elnehezik a Wii U GamePad a kezemben, és esik ki a kezemből, akkor döntöttem el, hogy ennek így nincs értelme. 21.15 körül abbahagytam a játékot. És el is aludtam utána. Úgyhogy ez a játék most ilyenre sikeredett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése