Örülök, hogy bejöttek a megérzéseim az étkezések felől, és másképp eszek most, mint amikor csak 1-2 hétig voltam Angliában. Ugyanis azokban az időkben, mindent meg akartam kóstolni, ami otthon nem kapható (abban a formában) és ízlett, ezért rendkívül sokat ettem. De most nem eszek többet, ugyanis tudom, hogy most már bármikor ehetem azokat a többnyire egészségtelen kajákat, és pont ezért most már igyekszek egyensúlyt tartani, több gyümölcsöt eszek, meg nem tudom, hogy mennyit ér, de igyekszek alacsonyabb zsírtartalmú kajákat választani. Szerencsére itt jóval nagyobb a választék, például vicces dolog a koffeinmentes kóla. Csak zöld kávét nem találok sehol. Nem kapszulát, hanem rendes kávét keresek.
Amúgy Birkenhead-ben a British Heart & Foundation adományboltban ki van írva, hogy önkéntest keresnek. A leírásból kiderül, hogy nem is remélik, hogy bárki is végleg náluk dolgozna, ki van írva, hogy azért érdemes náluk dolgozni, mert új emberekkel ismerkedhetsz meg, lesz munkatapasztalatod, és az önéletrajzodba is bekerülhet. Holnap bemegyek, ha idő lesz rá, és jelentkezni fogok. Ez sokkal nagyobb üzlet, itt lehetne mindig mit csinálni. Csak afelől van kétségem, hogy ezek azért emberi alapon működnek, hogy ha már jelentkeztem egybe (ahonnan még nem szóltak vissza), milyen egy másikba is jelentkezni, ha esetleg onnan visszaszólnak, hogy dolgozhatnék ott? Olyan szívtelenségnek érezném elutasítani. Mindenesetre a British Heart & Foundation a legnagyobb adománybolt-hálózat, ők a szívbetegeknek gyűjtenek. Ilyen helyekről nagyon olcsón be lehet vásárolni, bútorokat, meg sok minden mást is. Nővéremék is ilyen bolt kínálatából rendezték be a lakásokat egészen szépen. Műszaki cikkek is vannak, csak azon gondolkodtam most, hogy végül is mindent ingyen vesznek be, és hogy ennek ellenére minőség terén különbséget tesznek az árban? Alapból érthető, mert igencsak furcsa lenne, ha egy modern TV és egy antik bútor is egyaránt mondjuk £10 lenne. Vagy aki vesz egy jobb minőségű tárgyat, az jobban támogatja az alapítványt.
Ahogy írtam, manapság nézek koreai történelmi sorozatokat. Gyakran eszembe jut, ugyanis észrevettem, hogy a nővérem férje és a lánya, amikor kínaiul beszélnek, ugyanúgy hangsúlyoznak, mint Koreában, majdhogynem a temperamentum is ugyanaz. Különben most már egészen megszerettem a kínait is hangzásra, kifejezetten vicces hallgatni, mert nemcsak a szavak miatt mosolyogtat meg a nyelv, hanem a hangsúlyozásuk miatt is. Az biztos, hogy mindenki akármennyire is tudja az idegen nyelvet, csak a saját anyanyelvén tud legmagabiztosabban megnyilvánulni, és leginkább kifejezni a saját érzéseit. Most már igencsak valószínű, hogy ha lesz párom, az más nemzetiségű lesz, mint én, ezért azt találtam ki, hogy a lehető legközvetlenebb kommunikáció érdekében megtanítjuk egymást egymás anyanyelvére, és a saját anyanyelvünkön fogunk beszélgetni egymással, így az önkifejezés teljes lesz, és értenénk is egymást. Lényegében két nyelven folyna a beszélgetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése