Hajrá Málta! Hajrá Málta! Nem győztem most sem szurkolni a máltaiaknak, ugyanis az 1995-ös év 10. játéka volt a harmadik olyan, ahol nagyon jól kezdtek, de a vége... Az első játékban jokereztek, és az első helyért járó 7 pontot duplázták meg, így nagyon jó renoméval indultak, és egy darabig ment is a folytatás, de aztán... komolyan mondom, ha mérnék a szerencsétlenséget, annak Málta lenne a mértékegysége. Végül negyedikek lettek a végelszámolásban 47 ponttal. Már csak a döntő maradt, és aztán kiszálltak a máltaiak a játékból. Mondjuk nem csoda. 1994-ben 8. hely volt a legjobb nekik (a 9-ből), most meg többször nyerhettek volna, de egyszer sem sikerült.
Ma cirkuszban voltunk. Szerencsére nem ilyen állatos volt, hanem akrobatikus, de rettenetesen unalmas. Semmi érdekes, semmi újdonság nem volt, csak azt láttam, hogy egy emberrel több képes kötélen hintázni a magasban vagy azon a forgó karikákon szaladgálni vagy egyszerre 50 hulla-hopp karikával menőzni. Az innováció rettenetesen hiányzott. Ezután gyalog indultunk el hazafelé, de végül abban az étteremben kötöttünk ki, ahol tegnap is meg tegnapelőtt is ettünk, csak most üres gyomorral mentünk haza, csupán az ismerősünket vártuk, hogy készüljön el, és vigyen minket haza. Végül is onnan már tudtuk volna az utat, de ha már felajánlották... Mert a nővérem nem akart menni a cirkuszba, csak Huicong, Dominik, én, és az a lány mentünk, aki tegnap jött hozzánk, ő a bátyám nevelt lánya. Telefon meg egyikünknél sem volt... De éppenséggel hazasétálhattunk volna, mert annyira messze nem volt. De a lényeg az, hogy egy órás várakozás után az iskolába mentünk takarítani. A mai oktatásban nem voltam érdekelt, ugyanis Xingbo most versenyre készítette fel azokat, akiket érdemesnek tartott rá. Június végén lesz Londonban valami kínai küzdősport iskolák versenye, erre készülnek fel. Pardon ugyan most sincs, de ezt tudják ők maguktól nagyon jól, itt mindenki nagyon jól csinálja már a Kung Fu gyakorlatokat. Na, hát hajrá, hajrá, csak az első helyet! Ahhoz képest, hogy ilyen össznépi nagytakarításra számítottam, csak a legfontosabbakat csináltuk meg. Mondtam is, hogy megyünk takarító-buliba. Miután végeztünk, a kis szobába lefényképeztünk egy nagy képet, amit Xingbo eladni tervez. Amiknek nem biztos az árában, azt megkérdezi a kínai ismerőseitől, hogy mit gondolnak, mennyiért lehet eladni. Nem akármilyen festményről van szó, ilyet nem tud akárki festeni. A többiek még egy ismerősünkhöz mentek trécselni, én inkább hazamentem. Délelőtt is voltam már egyénileg sétálni, úgyhogy az esti traccsparti már ilyen köszönöm szépen, de nem kérek belőle.
Itthon Xingbo beszélt nekem arról, hogyan csinál pénzt a vázáiból, tányérjaiból és képeiből. Ő ezekkel már évek óta üzletel, abból csinálja a pénzt, hogy minden vasárnap reggel (most sem volt ez másképp) elmegy a bolhapiacra, és ott rendszerint talál értékes kínai antik darabokat, melyeket töredék áron tud megvenni az eredeti értékeihez képest. De tényleg ilyen tízszereséért is el tudja adni őket. Megmondom őszintén, abban a mélységében nem érdekelt a téma, de annyira jó volt hallgatni a lelkesedését, hogy teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Adott egy képeskönyvet, melyben minden kínai antik váza részletes leírása benne van, valamint, hogy mennyit érnek. Ha áttanulmányozom, akkor bevesz a bizniszbe. Örömmel veszem, át is vettem a könyvet, majd nézegetni, olvasni fogom. Egy érdekes információt máris találtam magamnak: a Qing dinasztia 1644 környékén alakult meg, ami azért érdekes, mert ahogy megalakult, máris támadást intéztek a koreai Csoszon dinasztia ellen. Hamar meglátták, hogy Indzso király gyenge uralkodó volt. Úgyhogy alakulnak a dolgok. Holnaptól szerintem aktív álláskeresés lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése