Mindenképpen fogok írni erről a hétvégéről is, ugyanis most Anglia túlsó oldalán vagyunk, pontosan Milton Keynes-ben, Londontól kb. 80 km-re. Nagyon szép hely, majd képeket is mutatok.
Egy hotelben vagyunk, én egyedül vagyok az egyik kivett szobában, mert nővéremék a másikban Britain's Got Talent-et nézik, én meg megírtam már a véleményemet a műsorról. Inkább írok ismertetőt a Super Mario All-Stars-ról és közben LGT-t hallgatok. Hiányzott a zenéjük, jól esik hallgatni őket. Elővettem ismét a Wii-s Super Mario All-Stars-t, és annyira magával ragadott (még 20 év után is!), hogy szinte teljesen benne vagyok most. Írtam is tesztet a SNES változatról:
Aki ismeri a videojátékos szokásomat, "kultúrámat", annak nem lesz nehéz kitalálni az értékelésemet.
Pénteken St. Helenben voltunk, mert a bátyám nevelt lányának, Barbinak ott volt állásinterjúja. Liverpool túloldalán van, ilyen Birkenhead-nagyságú város lehet. Egy magyar nővel volt találkozónk, aki segített Barbinak munkát találni. Nagyon rendes nő volt, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A munkahelyén lett volna (mert végül nem valósult meg) a beszélgetés, és 14 órás kezdésére terveztünk menni, hátha bent lesz már az pub menedzsere. Addig szétnéztünk a városban és beszélgettünk. Meg kell mondjam őszintén, nem tetszett a város. Birkenhead ehhez képest pezsgő város, és azt mondják lepusztultnak, akkor St. Helen még rosszabb. Nyomasztó volt az egész, és tényleg olyan "lepusztult" érzésem volt, pedig jártak-keltek az emberek. De oldotta a hangulatomat, a jó beszélgetés. Viszont hasonlóan negatív véleményem alakult ki a pub-ról is, ahova mentünk. Piros fények, sötét, fekete fallal... Igen, a piros a kedvenc színem, de világos közegben. Fehér, sárga, narancssárga... A menedzser pedig nem jött el, valami 17-18 óra fele jött volna meg; nem volt megbeszélve az időpont pontosan. Bár a többi ott dolgozó is magyar volt, és jó volt megismerkedni velük, de tényleg szabadulni akartam onnan. Aztán mentünk is vissza Liverpool-ba, mert több mint egy óra az út busszal, illetve most legalább másfél óra volt, mert őrült dugó volt a városban. Queen Square-en szálltunk le, és onnan közel van a Lime Street, ahol a hatalmas vasútállomás van. Nagyon szép, és az ország minden szegletébe jár vonat. Nagyon érdekes, hogy nem főváros, de egyből a Nyugati Pályaudvar jutott róla eszembe, csak sokkal modernebb és tisztább. Ugyanakkor, amikor először voltam itt egyedül, nem találtam meg a vonatot a mi úticélunkhoz. Megkérdeztem az információnál egy kis lejárat felé mutatott. A környező városi közlekedés (Birkenhead, New Brighton, West Kirby, Chester) nem a fő vasúton történik, hanem le kell menni, és olyan, mint a metró. A vonatok is olyanok voltak, mint a metrók. Birkenhead North-nál kell leszállni, örültem, hogy ismét itt vagyok. Ez a város ezek után ilyen kedvenc hely lesz. Amikor először egyedül voltam Liverpool-ban, a centerben néztem szét, az ilyen sok bába közt elvész a gyerek téma. Rengeteg sok üzlet, a brit havi fizetést is simán el lehet költeni, és azt éreztem, hogy nekem ez már sok. Úgyhogy maradok a Mersey folyó (ezért Merseyside a régió neve) azon az oldalán, ahol mi lakunk. A túloldalon van Liverpool, St. Helen és a többiek.
Lényegében ennyi lenne, térek is vissza az irományomhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése