Ma van Okui Masami születésnapja, méghozzá a 45. Isten éltesse! ^_^ És hogy ünnepelhetné meg egy rajongó jobban, mint egy eredeti CD-vel? A múlt héten találtam meg a DEVOTION CD-jét igencsak jutányos áron, és mivel ez számomra a legjobb albuma, ezért nem is volt kérdés, hogy beruházzak rá. És pont ma kaptam meg. Nagyon örültem neki, főleg azért, mert ez az első kiadás, mely ilyen fehér tokban jelent meg, és úgy voltam vele, hogy ha megveszem ezt a CD-t, akkor csakis így. Igazából az az érzés már nincs meg bennem, mint amikor először vettem japán CD-t, hogy mennyire különleges, mert ilyet nálunk nem lehet kapni, és hogy szinte csak ott terem a jó zene. De hogy sikerült Okui-san legjobb albumát megszerezni eredetiben, az mindenképp csodálatos érzés. Hmm, most számolom, hogy hány Okui Masami albumom van; meg mertem volna esküdni, hogy most szereztem meg a tizediket, de már van 10. Úgyhogy 11. ^^' Írtam már arról, hogy mennyire különleges ez az album, végülis minden énekes, előadó, aki egy kicsit is komolyabban műveli az éneklést, eljön az az idő, hogy kilépjen a kezdetekben sok esetben rászabott szerepből, és elkezdjen olyan dolgokról, érzésekről is énekelni, melyek nagyon mélyen benne vannak a szívében. Okui Masaminál ez 2000-ben, a NEEI albummal jött el, majd egy évre rá, ezzel a DEVOTION albummal teljesedett ki. Egy teljes albumot szánt arra, hogy kiénekelje magából szívének minden fájdalmát. És azért szeretem ennyire, mert őszintén énekel mély érzésekről. Majd érdekes hogy 2002-ben a crossroad albummal egy éles váltás következett be, mintha kijózanodott, feldolgozta volna magában a sok fájdalmat, új életet kezdett, de soha nem volt már olyan, mint a Slayers-ös, Shoujo Kakumei Utenás időszakban. És ez annyiban rá is nyomta a bélyegét a karrierjére, hogy kevesebb albumot adott el. Nagy áldozatot hozott azért, hogy önmagát adhassa, de pont ezért nőtt olyan nagyra a szememben, mert így rendkívül változatos lett a repertoárja. Az első albumaiban is érezhető, hogy szereti, amit csinál, lehet is érezni egyfajta alázatot, mintha elfogadná az, hogy ő még nem ért el olyan sokmindent ezen a pályán, elfogadja a tapasztaltabbak útmutatásait, de eljött az idő, amikor ő a saját útját akarja járni. És itt az eredmény: megcsinálta a legnagyszerűbb albumot, és utána is nagyszerű munkát adott ki a kezéből, és bár soha nem szánt több albumot arra, hogy ennyire kiénekelje az érzéseit, de mindig volt egy-egy dal, melyben kiöntötte a szívét.
Összesen 26 albuma van, beleszámítva a válogatásokat, élő lemezeket, feldolgozásokat, tribute-albumokat, és még ami nem jut így hirtelen eszembe. Nekem ezek vannak meg:
A Gyuu és a V-sit. volt az elsők, melyeket megvettem. Nemrég került elő a kép, melyen lefényképeztem, 2008. december 5-ei a kép. Már több, mint 4 éves az a 2 CD. Egyszerre vettem meg őket, mert nagyon olcsók voltak, 4 dollár volt darabja. Sajnos az az eladó már eltűnt, pedig a segítségével biztosan gyosabban gyűlnének a CD-k. Vannak egy páran, akik japán CD-kre szakosodtak, és közreműködésükkel bárki számára elérhetők, de egyik sem ennyire olcsó. Ráadásul az egyik le is bukott az egyik képével, ugyanis rajta hagyta az ármatricát, így gyorsan kiderült, hogy azért tesz rá hasznot rendesen, és biztosan ingyenes szállítással is megéri neki csinálni. Japánban elég sok néhány éves CD-t árusítanak ki ilyen párszáz yenes áron, ő ezeket vásárolja fel, és eBayen eladja drágábban. Nincs ebben semmi rossz, én is így cselekednék, csak ne hagyjon nyomot. ^^'
Szép lesz, majd meglesz az összes Okui Masami CD, de már ezzel is megvan az a négy album, melyeket maximális pontszámra értékeltem magamban:
Igazából a Do-can-ra mai fejjel egy kicsit túlzónak tartom, hogy maximálisra értékeljem, de akkoriban annak az albumnak hatására kezdtem el még komolyabban érdeklődni Okui Masami zenéje iránt, mert volt benne egyfajta egyszerűség, de nagy vidámság, ezért fogott meg ennyire. Aztán jöttek az újabbnál újabb hatások. Csak nem akarom, hogy vége legyen. T_T Mert a Lantis már nem foglalkoztatja annyira...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése