Egyéni vélemény Okui Masami: DEVOTION albumról

Az egyik ismerősöm mondta, hogy az ő lelki világát leginkább a Linkin Park: Living Things album fejezi ki. Kíváncsiságból végighallgattam az albumot, nekem az együttesről összesen annyi emlékem van, hogy nagyjából akkor robbantak be, amikor gimnáziumba kerültem, kb. a 2001-2002 környékén. Akkor nagyon népszerűek voltak. Én nem foglalkoztam velük annyira, mert jó zenéjük van, de nem tudtam azonosulni az érzésvilággal. Ugyanígy voltam tegnap este meghallgattam ezt a lemezt, hasonlóképp voltam. Olyan érzésem volt, mint amikor egy nagy lehetőséget szalasztottam el, és úgy sírtam, mert annak idején nem mondtam ki magamban, de a saját önbizalomhiányomat, gyávaságomat, és tehetetlenségemet éltem meg.

Nekem a saját... nem is negatív, de szomorú érzéseimet leginkább Okui Masami: DEVOTION albuma fejezi ki. Általában nagyon tetszik az az érzelemvilág, amit az énekesnő énekel ki magából, például egy későbbi albumán az I wish dalában is elfogadja, hogy úgymond nem sikerült a szerelme, és boldogságot kíván a szíve választottjának. Vagy szintén egy későbbi albumában az Iiwake dalában magát hibáztatja azért, mert nem vette észre, hogy az a szerelem, amiben él, már régen csak illúzió. A DEVOTION albumról már sokat beszéltem, hogy mennyire szeretem, most úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy a dalonként jellemezzem az albumot. Azt tudni kell, hogy nem minden dal szomorú, de a vidám dalokkal együtt alkot az album egy teljes egészet. Lássuk:

1. Sora ni Kakeru Hashi: Kezdjünk egy vidám, erőteljes dallal, a Tales of Eternia anime openingjével. Bemelegítésnek nagyszerű, bevezet az album hangulatába. A szólógitár Steve Lukather műve, 2000-ben összetalálkoztak, és együtt dolgoztak, több dalt is Amerikában vettek fel, köztük ezt is. Valószínűleg neki köszönhető az erőteljes zenei hangzás, de azért Okui Masami is kitesz magáért.
2. Chou: Azt gondolom, hogy nem csak Japánban, hanem világszerte is a pillangó a szabadság jelképe. Az énekesnő szabadulni akar a magányától, de nem tudja az utat, és egy pillangót kér, hogy segítsen. Szomorú dal, a vége egyszerűen csodálatos. Olyan, mintha az énekesnő is pillangóvá változna, és repül, amerre a szíve vezeti, maga mögött hagyva minden bánatát.
3. Shounen: Japánban a mai napig sem divat az érzésekről énekelni, beszélni, elrejtik azokat, pedig ők vallják a leginkább, hogy a szem a lélek tükre. Az énekesnő találkozik az után egy fiúval. Nem szól, de a szemében látja, hogy segítséget kér. Szárnyakat ad neki, hogy szálljon szabadon. Érdekes, hogy ez a dal annyira nem szomorú, ahogy a szövege sem. Ha a fiú szárnyakat kap, onnantól már egyedül is tud repülni.
4. Jounetsu: Nem, ez nem az latin szenvedély, ahogy a címből gondolnánk, itt másfajta érzelemről énekel. Olyasféle, amit a csendben érzünk, amikor nem szól senki, csak csinálja mindenki a maga dolgát, és ekkor kellemes érzés járja át az embert. A zene is nyugodt, valahogy illik az album atmoszférájához. Csukd be a szemed, és hagyd, hogy átjárjon az a kellemes érzés.
5. DEPORTATION ~but, never too late~: Ez egy kicsit kilóg a többi dal közül, ez már az a túlzottan vidám. Mintha azt akarná sugallani, hogy élvezzük ki a boldogságot, amíg csak tehetjük. Jó zene, de szerintem a dal kislemezén levő A.C version (akusztikus verzió) sokkal jobban beleillett volna az album hangulatába. Az valami fantasztikusra sikeredett.
6. Shuffle: Annak ellenére, hogy egy elsősorban gyerekeknek szóló anime (Yu-Gi-Oh!) openingje, egy igazi rock zene, életerős dal. Inkább az animében látható kártyacsata közben érzett izgalmait akarja átadni. Olyannyira sikerült, hogy az anime nélkül is bőven átadja az életérzést. Az énekesnő egyik legnépszerűbb dala.
7. Train: Ezt a dalt esett a leginkább nehezemre elfogadni, nem értettem a lényegét. Itt a gyerekkori boldogságát szeretné újraélni. Énekelni, táncolni akar, minden egyes nap értékes, minden pillanatot meg akar élni. Vidám dal, a zenét kicsit nehéz volt befogadni.
8. lotus: Okui Masami összes dala közül az egyik legnagyszerűbb. A lótusz a keleti kultúrában a tisztulást, újjászületést jelképezi, mivel még az algával teli vízben is kinyílik, ha süt a Nap, és akkor is nagyon szép. Ezáltal egy kicsit a reményt is szimbolizálja, és az énekesnő inkább ezt az oldalát fogja meg. Arról énekel, hogy mennyi hazugság van a világban, ezzel jelképezi az algás vizet, és köztük ő akar lenni a lótuszvirág, ami még ekkor is tiszta. Nagyon szomorú dal, a zene valami eszméletlen! Ebben a dalban érzem a leginkább, hogy Okui-san a bizalmába avat be, itt énekel a legszebben, és leghitelesebben a bánatáról, szinte azonosulunk vele.
9. Ano Hi no Gogo: Megint egy vidámabb önbizalommal teli dal. A szerelem pozitív érzéseiről énekel rockos formában. Hasonló, mint a Shuffle, ami nem csoda, hiszen ugyanannak az animének az ending dala. Amíg a többi rockos hangzású dal erős, addig ez szinte robban.
10. I'd love you to touch me: Ez az egyik legérdekesebb szerelmes dal, amit életemben hallottam. Csendes, de nem nyugodt. Olyan, mintha valami nagy baj lenne, és az énekesnő nyugtatja a párját, hogy nem lesz semmi baj, majd ő megvédi. De végig érezhető egyfajta feszültség. A dal amúgy a Tales of Eternia anime ending dala.
11. Sayonara: A címet szerintem még az is le tudja fordítani, akinek nemigen volt dolga japán nyelvvel. Igen, ez a búcsú dala. Nem is szerelmétől, sokkal inkább az érzéstől búcsúzik. Nagyon szép zene, és ének.
12. DEVOTION: Évek óta nem változott az a véleményem, hogy az összes Okui Masami dal közül ez a legjobb. Szinte megható hallgatni, ahogy az énekesnő énekel arról, hogy valami nem sikerül. De nem is ennek negatív érzése járja át a dalt, hanem annak elfogadása. Elfogadja, hogy nem sikerült. Érezni, hogy nagyon nehéz túllépni, de ott van az erő, hogy sikerülni fog. Valahányszor énekli az énekesnő a koncertjein, szinte mindig elérzékenyül. Itt jön ki, hogy mennyire hiteles a saját szerzemény.
13. Megami ni Naritai ~for a yours~: Tökéletes befejezése az albumnak. Erőteljes vidám dal, vidám érzésekről. Azért nagyszerű, mert a dal végén úgy állsz fel, hogy a vidám hangulat marad meg, és hogy mennyire nagyszerű album, töltetet ad.

Azt gondolom, hogy érezhető, hogy miért tartom nagyszerűnek ezt az albumot. Ez volt az az album, mely után nem csak egyszerű rajongást éreztem Okui Masami iránt, hanem egyfajta "életműi" rangot érdemelt ki nálam. Ahogy énekel az őszinte érzéseiről, és amiket fent írtam, azt gondolom, hogy egyértelmű az egyéni pontozásom:

40/40

Nekem azért jelent többet ez az album, mert nem csak magáról az érzésről énekel, hanem utat mutat, és az adott végére mintha ő is megnyugvást találna. Az az személyes problémám a post elején megemlített Linkin Park-kal, és még a karaokén újabban sokat énekelt Evanescence-szel, hogy annak szövegét is figyelve, ők csak az adott érzésről énekelnek, de olyan érzetet keltenek, mintha nincs kiút belőle. Én elfogadom azt, ha valaki azt írná, hogy ez a zenei stílus ezt igényli, vagy ha ismerném az előadók magánéletét, akkor másképp gondolnám, de nem ez az én világom. Nekem sokkal hitelesebb az, ha valaki kiutat mutat, és érezni, hogy bár most nehéz, de ki fog törni belőle. Ez hallható Okui Masami dalaiban is: A Chou végén a csodálatos zene azt érezteti, hogy elhagyta a bánatát, és már szabadon száll, a Shounen végére is érződik, hogy a fiú már szabadon repül. A lotus ennél bonyolultabb, de a Sayonara végén is érezni, hogy elbúcsúzott a szerelmétől, ahogy a DEVOTION is úgy zárul, hogy vége lesz, csak egy kis idő kell.