Már írtam korábban Chihiro Yonekura esetéről, hogy sajnos eléggé mostoha sors jutott neki az Anison történelemben, és csak remélni lehetett, hogy ha 2010-ben megválik a King Records-tól, akkor jobb sora lesz. Az utolsó két kislemeze (Seize the Days, és Naked Soul) ezt bizonyítja, ám amikor megláttam a Nakeru Anison albumot, gondoltam arra is, hogy hát semmi nem változott. Igazából ilyen Ever After II-re számítottam, vonós hangzás mellett az az album eléggé egyhangúra sikeredett. Ha nem lenne rajta a Give a reason, akkor kifejezetten rossznak ítélném meg. De a Nakeru Anison hatalmas pozitív csalódás. Már a dalok összeválogatva is sok jóra engednek következtetni, bár egy jó tracklist még nem garancia semmire, hiszen egy egyhangú énekkel semmivé lehet tenni annak jelentőségét. Ám Chihiro megváltozott. Az örökké mosolygó éneke úgy tűnik védjegye marad, de mégis komolyabb, mélyebb érzésűek lettek a dalok. Az zongora és gitár duett nagyon kellemessé teszi a dalokat, kicsit unplugged hatása van. Az énekstílus az, ami másabb lett. Kellemesebb, izgalmasabb, felhívja magára figyelmet, és felborzolja az érzékeket. Nem sokat hallgattam az eddigi Chihiro albumokat, de ez az első olyan albuma, ahol azt éreztem, mint Okui Masaminál, hogy nagyon fogom szeretni ezeket a dalokat. És mivel több pozitív véleményt olvastam az albumról, határozottan azt érzem, hogy jót tett neki a kiadóváltás. :) Május 25-én új kislemezzel jelentkezik az énekesnő, csak a legjobbakat remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése