Találkozó közel két év után

Mivel több régi Nintendós tag is visszatért a közösségembe, ezért többen felvetették az ötletet, hogy mi lenne, ha ismét szerveznék találkozót? Csak egy szavukba került. Vault51 Gamer bár asztalfoglalás elintézve. Nézem is a képek között, 2022 júniusában volt utoljára találkozó, szintén a Vault51-ben. Ekkor már nagyon készültem Hollandiába, ezért is szakadt félbe utána a találkozók szervezése.

De ma ismét volt rá lehetőség, és azt gondolom, hogy jól sikerült. Hatan jöttünk végül össze, voltak akik időközben visszamondták, illetve volt egy meglepetés vendégünk is. Mivel 14 órakor nyitott a bár, ezért nem kellett nagyon sietni: A 9.20-es vonattal mentem fel Pestre. Bár így is korábban mentem, mert megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk a Burger Kingben. A Keletihez jött Fantos és Tutajkk, majd jött egy új tag, Fantomi is. Egy családi menüt osztottunk el négy részre. Közben beszélgettünk, Tutajkk csinált nekem pályát a Super Mario Maker for Nintendo 3DS-re. Gyorsan végzett vele, én meg nagy elánnal nekimentem, amikor is... persze, hogy már az elejére is elrejtett egy csapdát. Elfelejtettem, hogy pályakészítők előszeretettel állítanak rejtett csapdákat a pályára, Tutajkk meg igazán szeret ilyennel viccelődni.

Itt találkoztunk Lexivel. Őt is rég láttam, örültem a viszontlátásnak. Ő az a bizonyos meglepetés vendég, aki csatlakozott hozzánk. Neki köszönhetően lettünk végül hatan. Metróval mentünk az Oktogonra. Gábor a Vault51 előtt várt minket. Miután bementünk, bejelentkeztünk, kicsit meglepett, hogy most teljesen máshol foglaltak nekünk asztalt, mint ahol korábban voltunk. Azt hittem, hogy csak rögtön a bejárat után vannak a TV-k, ahol a két retro mini konzol van. De beljebb is van TV, ott az egyik asztalt foglalták le nekünk. Teljesen rendben volt.

Bekötöttük a Nintendo Switchet. Először a Mario Party Superstars-szal játszottunk. Ezzel most játszottam először, és azt kell mondjam, hogy sokkal jobban tetszik, mint a Super Mario Party. Mivel a Mario Party Superstars-ban a régi táblákat és mini-játékok újították fel, ezért a a szabályrendszer is a régin alapul. Ide tért már vissza a Super Mario Party is, és lett jobb, de a módosítások nem tettek jót a játéknak. A Mario Party Superstars viszont teljesen visszatért az alapokhoz, és azt gondolom, hogy nagyon jó ötlet volt, mert még mindig így a legjobb Mario Party. Az nekem nem tetszik, hogy az abszolút kedvenc táblámat, a "Mario's Rainbow Castle"-t nem hozták vissza. Azt nagyon megnéztem volna felújítva. De amit visszahoztak, nagyon jól néznek ki. Nagyon jó volt felismerni a mini-játékokat is. Úgyhogy teljesen jó volt ezzel négyesben játszani. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, konkrétan prioritásban lett, mint következő megvásárolandó játék.

Lexi, Fantomi, Fantos és én játszottunk, és hogy mennyire forgandó a szerencse a Mario Party-kban jól jelzi, hogy Lexi az utolsó helyről a bónusz csillagokkal nyerte meg végül az egész játékot. Ilyen a Mario Party, és az az igazság, hogy nagyon örülök annak, hogy végre van új konzolra Mario Party régi szabályokkal! Kéretik véglegesen visszahozni a régi szabályrendszert! Így szórakoztató a Mario Party, így közös élmény a játék!

Ezután kicsit oszlott a csapat, mert Gábor és Tutajkk egyébként is külön játszottak. Fantominak meg van Dragon Ball játéka Switch-re, és mivel Lexi nagy DB-rajongó, ezért mindenképp látni akarta a játékot. Valamint hozott egy Bud Spencer és Terence Hill játékot, ezt is megnéztük.

De még mielőtt elemeire bomlana fel a közösség, javasoltam, hogy játsszunk valamivel hatan. Gábor elővette a Luigi's Mansion 3-at. Ez jó volt. Itt különböző mini-játékokat játszottunk. Mindegyik csapatjáték: Luigi vs Gooigi.

Voltak jó ötletek, de azt kicsit erőltettnek éreztem, amikor Luigi egy úszógumiban ülve egy medencében gyűjt érméket, és csak a porszívót használva tudjuk irányítani a karakterünket. Az viszont kifejezetten egyedi ötlet volt, amikor ágyúgolyót kellett a porszívóval beszippantani, és azt a porszívóval berakni az ágyúba, és azzal a forgó céltáblákat eltalálni. De természetesen volt hagyományos szellemírtó játék a temetőben.

A Luigi's Mansion alapvetően jó ötlet, de engem soha nem tudott igazán magával ragadni a vibe-ja. De a GameCube-os első részt már nagyon szeretném végigjátszani, mint a Nintendo franchise egy része.

Váltottunk is egy idő után a Super Smash Bros. Ultimate-re. Itt igyekeztem minél több karaktert kipróbálva megtalálni a számomra legjobbat. Egyszer se nyertem (amíg Gábor és Tutajkk játszanak, addig nem rúgok labdába a játékban), ellenben egyszer Mr. Game & Watch-csal második lettem a játékban! Ő nekem mindig is nagyon bejött a Smash Bros.-okban, vele értek a leginkább szót a játékban. Meg próbáltam több karaktert is: Young Link, Toon Link, Kirby, Shulk. Incineroar megjelenése külön kellemes meglepetés volt számomra, mert a Pokémonban ő a macska kezdőpokémonnak, Litten-nek a végkifejlődése. És elég erős, vele is jó voltam. Azt hiszem, ő lesz az új harcosom a Smash Bros.-ban.

Összességében most jobban élveztem a Smash Bros-t az átlaghoz képest. Egyébként se tör le különösebben, ha veszítek, de most különösen figyeltem arra, hogy a képességem legjavát mutassam be. Ha pedig nem ment, kicsit elemeztem magamban, hogy mit rontottam el, mit csináljak másképp. De hát amíg van egy Gábor és egy Tutajkk a játékban, addig egy jó darabig esélyem se lesz nyerni. Jellemzően kettejük között dőlt el az aranyérem sorsa. Túlságosan taktikusan játszanak. Bár régen mondta nekem valaki, hogy én pont azza lehetnék veszélyes játékos, hogy nincs taktikám, ezért nincs mit kiismerni. Meggondolom, hogy a taktikátlan játékban fejlesztem magam tökélyre, hátha ez nálam a siker kulcsa.

A találkozónak itt lett vége. Így is egy órával maradtunk a tervezettnél tovább. Jól sikerült, biztos, hogy lesz folytatás. A kijáratnál beszéltük, hogy jó lenne egy nagy Nintendo találkozó, amin az egész közösség jelen van. De az már csak azért is valószínűtlen, mert az utóbbi időkben eléggé inaktív a csoport. Ahogy figyelem Facebookon a Magyar Nintendo Közösséget, leginkább eladásra hirdetnek ki cuccokat, nem jellemző, hogy spontán beszélgetésbe kezd valaki, vagy abba sokan bekapcsolódnának. Úgy meg igen nehéz élőben is építeni a közösséget. Pedig az ötlet jó, de megítélésem szerint valami egyedi ötlettel kell felrázni a közösséget online, aztán átvinni élőbe. És akkor jöhetnének a nagy találkozók, versenyek is.

Fantomi és Fantos jött el velem a Keletihez, Fantomi a saját vonatához ment, Fantos elkísért a vonatig. Végül a 20.10-essel mentem haza.

Karaokék az utolsó pillanatban

Az Adarnások április 5-re határozták meg a karaokék elküldését a tavaszi MondoCon-ra. Így az utóbbi napokban megcsináltam, illetve javítottam, néhány karaokét, az alábbiakat:

• Kérésre megcsináltam a Tsuki to Laika to Nosferatu - Hi no Tsuki (ALI PROJECT) karaokét. Bevállaltam, mert szeretem az együttest, és jó érzés látni, hallani, hogy más is énekli a dalait. :) Nem mondom, remélem alaposan felkészült lehet az, aki kérte a dalt, mert nem volt könnyű időzíteni. Mondjuk mikor könnyű az egy ALI PROJECT dalt időzíteni? ... Amikor az énekesnő előszeretettel énekel egyedi ritmusban. Most is alaposan feladta a leckét.
• Megcsináltam még a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen - Orange (SPYAIR) karaokét. Mindenképp aktualizálni akartam a Haikyuu!!-repertoárt. Hát, mit is mondhatnék? Nem szerettem meg az új énekest... Az volt a rossz, hogy bizonyos szótagokat olyan furcsán hajlítva énekel, hogy nehéz volt belőni, hogy hova is tegyem az adott szótagot. Hallgatnom kell még a dalt, hogy tényleg megszeressem. Megcsinálom a régi dalok új változatából is a karaokét, de azzal nem sietek. Elég lesz majd nyárra.
• Megcsináltam az AI karaokét a Haikyuu!! TO THE TOP - Toppakou (SUPER BEAVER) dalából, így már azt is lehet énekelni. Egy időben próbáltam, és egész jól ment. Ha nem hangzik a magas hangok éneklése üvöltésnek, akkor közönség előtt is mehet.
• Javítottam az Okui Masami: Just do it karaokét. Néhány poszttal lejjebb írtam a kislemezről, megfordult bennem, hogy ezzel a dallal térhetnék vissza a karaokésok köré. Az ötlet jó, de a karaokét megvizsgálva, dolgozni kellett rajta. Javítani kellett az időzítésen, ráadásul nem volt jó mindenhol a szótagolás. Végül a 128 kbps mp3 karaokét cseréltem ki 320 kbps mp3 karaokéra, plusz rákerült a vocal verzió is, így már az is teljes lett.

Tehát ezek is énekelhetők lesznek a 2024. tavaszi MondoConon.

Bakuten!! manga 2. kötete megérkezett!

Megjött a Bakuten!! manga 2. kötete a CDJapan-től! Ezzel teljes lett mangagyűjteményem. Mivel a manga együtt jelent meg az animével, ezért csak a történetet meséli el. Eddig nem tudok nagy különbségekről. A Bakuten!! nem olyan, hogy korábban megjelent manga formájában, az animáció meg később jött, ahogy befutott a történet. Ez ebből a szempontból egyedi, a két formátum egyszerre jött. Nem tudok más ilyen esetről. Olyanról tudok, hogy korábban kijött a manga, de az anime annyira más rajzstílusú lett, hogy amikor kijött az animáció egy új kiadást élt meg a manga. Ahogy az történt a DIVE!! és a Cheer Danshi!! esetében is. Ezen két történet esetében kifejezetten jót tett az új kiadás, mert az első kiadás... ha nem is csúnya, de az újhoz képest olyanok, mintha vázlatok lennének.

De a Bakuten!! esetében ilyenről nincs szó, sőt! A manga karakterdizájnja ugyan némileg különbözik az animétől, de nagyon szép. A manga karakterei abból a szempontból jobban tetszik, hogy nem áll annyira szét a hajuk, mint az animében. És ahogy elnéztem eddig a mangát, igyekeztek a mozgást is megfelelő módon érzékeltetni: húzott vonalak, egy karakter többször lerajzolva, ahogy például hátraszaltózik. Tehát, amit lehet, igyekeztek kihozni a mangából.

Viszont ennek a kötetnek is van egy kis története. Igazából a CDJapan oldalán már rég "Out of Print" állapotban volt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az összes legyártott példányt eladták, hanem nem is gyártanak belőle. Más szóval, aki bújt, bújt, aki nem, az így járt. Ezért nem is tudtam, hogy ezt hogy fogom beszerezni, az első kötetet ugyanis úgy vettem meg, hogy a másodikból már nem volt. És csak nemrég kaptak új készletet. Ez mondjuk meglepett, mert a Bakuten!! messze nem annyira ismert, mint a Slam Dunk, hogy a mai napig sorozatban gyártják a köteteket. De úgy tűnik, hogy azt mégis bevállalta a kiadó, hogy "Backorder"-ben, mintegy készenléti állapotban tartja. Tehát, ha érkezik rá elegendő igény, akkor mégis gyártanak új példányokat. Így akartam megrendelni, de mire rászántam magam egy csütörtök késő esti órán, megint "Out of Print" állapotba került. Olyan kellemetlen érzés lett úrrá rajtam, mint amikor egy számomra fontos személy visszautasított volna. Ekkor nem számítottam arra, hogy a közeljövőben hozzájutok egy példányhoz, de azért "Bookmark" listába tettem a mangát, és elhatároztam, hogy hetente ránézek, hogy esetleg ismét elérhető. De nem láttam reális esélyét arra, hogy belátható időn belül újra lesz készleten. Pár nap múlva vasárnap délelőtt meg láttam, hogy mégis van belőle! Azt a jó érzést, amit akkor éreztem, azért kívánom, hogy élje át mindenki! Ráadásul nemcsak hogy készleten volt, de még csak nem is "Backorder", hanem "In Stock at supplier", tehát napokon belül ki tudják szállítani! Még csak nem is kell heteket várni rá! Meg is rendeltem azonnal. És ma megérkezett.

Ha már a fontos személy analógiáját hoztam fel, akkor ez tényleg olyan, mint egy film drámai jelenete: miután visszautasítottak, bánatosan, leszegett fejjel hazaballagok, majd utánam kiált, hogy ne menjek el! Szüksége van rám, csak félreértés történt! Én meg örömmel térek vissza. Mert ez tényleg valami elkallódott példány lehetett. A kiadó raktárában pakolászás, takarítás közben találhatták meg valahol a nagyon eldugva ezt a példányt. És ha már előkerült akkor meghirdették eladásra. Ne keressék tovább a boldog tulajdonosát, itt van!

Ami a postát illeti, teljesen rendben van. A vámkezeléssel meg megint jól jártam, mert ismét csak a termék után kellett ÁFÁ-t fizetni, a postaköltség után nem. A dobozra mindig csak a termék árát írja a CDJapan, ezt veszi a posta is alapul. Ráadásul a kezelési költség most nem 800 forint volt, hanem 650 forint. Ez is meglepett, hogy mire föl kevesebb most a kezelési költség? Ahogy utánanéztem, kiderült számomra, hogy értéktől függően sávosan állapítják meg a kezelési költséget. Így viszont még inkább jófej a CDJapan, mert ha nem írják oda a postaköltséget, akkor tovább marad az alacsonyabb sávban a kezelési költség. Nem sok olyan webshop van, amelyik ennyire ügyfél-központú, mint a CDJapan.

Továbbra is nagyon szeretem a Bakuten!!-t és idővel tervezem teljessé tenni gyűjteményemet. A manga már rendben van.

Az első kötetet nemcsak a történet miatt volt érdemes elolvasni, hanem mert a végére már azon kaptam magam, hogy könnyebb volt japánul olvasni. Fokozatosan állt rá az agyam a japán karakterekre, a furiganázás is segített, és ahogy haladtam, úgy ment gördülékenyebben az olvasás.

Animével együtt jelenleg így néz ki a gyűjteményem.

A manga mellett megvan a Limited Edition movie Blu-ray, az anime opening és ending kislemeze.

Tehát, alakul. De azért összegezzünk, hogy mik hiányoznak még:

• Movie opening és ending kislemezek.
• Anime és movie OST CD-k.
• Anime Blu-ray.

Ezek közül egyértelműen az anime Blu-rayt lesz anyagilag a legrázósabb beszerezni. Három részes, és darabja 12000 jen. Tehát valószínűleg azt akkor fogom tudni megszerezni, amikor dolgozni fogok, és majd egy havi fizetésből (esetleg később, félretett pénzt hozzáadva), és abban a hónapban kenyéren és vízen élek. A CD-ket valószínűleg meg tudom majd oldani. A movie kislemezek szintén "Out of Print" állapotban vannak a CDJapannél, és azokból valószínűleg nem is lesz már náluk készleten. Azt legfeljebb valami ismerős által megoldom, aki épp kint lesz Japánban, és lebizniszeljuk. Az OST CD-k közül az anime OST-je van "Backorder"-ben a CDJapannél, tehát az rázósabb, de szerintem meg fogom tudni oldani. De egy animéből teljes gyűjtemény nagyon szép lenne. Amíg erről álmodozok, olvasom a mangát.

Haikyuu!! OST - Cél elérve!

Még az év elején kitaláltam, a Haikyuu!! első évadának 10. évfordulója alkalmából az összes OST albumot meghallgatom 2000 alkalommal. Ez ma sikerrel abszolváltam.

Mondjuk ezt nehéz definiálni, mert nem arról van szó, hogy egy teljes albummeghallgatást számít a Last.fm 1-nek, hanem a rajta lévő dalokat hányszor hallgattam meg. Tehát ha egy albumnak 12 dala van, és meghallgatom az egész albumot, akkor azt 12 meghallgatásnak számolja.

Így az albumon szereplő dalokat együttesen hallgattam meg legalább 2000 alkalommal. Menőség. Szeretem a statisztikákat, mert sok mögöttes információt le lehet szűrni belőle. Ebből például azt lehet leszűrni, hogy 15 éve vagyok tag a last.fm-en, Haikyuu!!-zenével meg 5 éve ismerkedtem meg. És hogy mindegyik album jelen van a minden idők 10 legtöbbet hallgatott album listáján (legszámítva az idén megjelent Gomisuteba no Kessen OST-t), talán jól jelzi, hogy mekkora szerepe van a Haikyuu!!-nak az életemben. És ez már így is marad, amíg élek.

A kukoricasaláta önmagában is az egészségesebb ételek közé tartozik, de ha megválogatjuk az összetevőket, akkor fogyókúrássá is tehetjük. Most egy alternatívát szeretnék mutatni arra, hogy lehet egy kukoriasaláta tényleg fogyókúrás.

Fogyókúrás kukoricasaláta

Elkészítési idő:

Előkészítés: 5 perc

Hány adagra elég?

Adagok: 1

Hozzávalók:

• 100 gramm 12%-os tejföl
• 50 gramm GLOBUS könnyed majonéz
• fél kávéskanál Mustár
• 50 gramm Csemege kukorica
• 1 kávéskanál citromlé
• csipet Só
• ízlés szerint Bors

Leírás:

A hozzávalókat egy kis tálba teszem és összekeverem.

------

Igazából már a 300 kalóriás light majonéz is jó választás, sőt, akkor krémesebb is lesz a saláta. De felkaptam a fejem, amikor boltban megláttam a GLOBUS könnyed majonézét. Ezzel behozták az Angliában régóta kapható lighter than light majonézt. Azt gondolom, hogy mind a három majonéznek megvan a maga funkciója.

• Normál vagy "real" majonéz: A teljes kalóriatartalmú majonéz ideális az étel teljes mértékű élvezetéhez.
• Light majonéz: Remek alternatíva azok számára, akik tudatosan étkeznek.
• Könnyed vagy "lighter than light" majonéz: Fogyókúrázóknak, illetve akik nem szeretnének hízni.

Viszont a könnyed majonéznek láthatóan más az állaga, önálló fogyasztásra megítélésem szerint alkalmatlan. Ugyanakkor mártásoknak, önteteknek ad egy majonézes ízt, így azt gondolom, hogy rosszat nem teszünk azzal, ha ízesítésként használjuk.

Halsalátának is felhasználom, ekkor halrudakat teszek a salátába. Mindig 5 db. halrudat sütök meg, azt 160°C-on 20 percig sütöm.

Just do it, Kirby!

Előkerült egy régi fotóalbum, amit még a Nintendo 3DS-sel fotóztam. Annak a konzolnak van egy kiterjesztett valóság (augmented reality) funkciója, ami a Nintendo kézikonzolja esetében azt jelenti, hogy a kamerájával megjeleníti a szobánkat (vagy az a helyiséget, ahol épp vagyunk) és a megfelelő kártyát (melyet a konzolhoz mellékeltek) a konzol alá helyezve megjelenik az a karakter, akinek a kártyája a konzol alatt van.

Természetesen Kirby kártya is volt. Vele azt csináltam, hogy a kamerához tettem Okui Masami: Just do it kislemez borítóját és azzal fényképeztem. Van olyan is, ahol Kirby mintha rajzolna, ami külön jópofa volt, mert a kislemez borítója is rajzolt. (Okui Masami rajza)

Kifejezetten ötletes, mert olyan, mintha a három kisgyerek figyelné, hogy Kirby mit rajzolna.

És hogy ez honnan jutott eszembe? Ezt még valamikor 2011 végén, 2012 elején csináltam. Akkor néztem a Hoshi no Kirby animét, és annak az openingje induló-jellegű. A dal címe is konkrétan Kirby March.

És Okui Masami: Just do it dala is olyan, mintha egy induló lenne. A kettőt meg gondolatban összekapcsoltam, mert egy időben, amikor hallgattam a dalt, az a gondolat járt a fejemben, mintha Kirbyék erre a dalra menetelnének.

Egyébként is nagyon jó szám, nagy kedvenc Okui Masami-tól.

Szembesülés a múlttal

Aki figyeli a blogpostok alakulását, az észreveheti, hogy a régi blogpostok száma jelentősen megnőtt. Migrálom át a blogpostokat, az írásaim döntő többsége ebben a blogban lesz. Ma végeztem a 2010-es évi blogpostokkal, és hát nem volt akármi... Azt tudtam, hogy 2010-ben voltam a leginkább grafomán, hiszen ebben az évben költöztem fel Pestre, és olyan nagy reményekkel indultam neki az életnek, mint még soha. Ennek köszönhetően minden le akartam dokumentálni. Végül 375 blogpost lett a vége. Ez több, mint egy post per nap, nagyon eszelős voltam.

Leszámítva a nagy munkát, jó volt folyamatosan visszaolvasni a fontosabb postokat. Így, 14 év távlatából is azt mondom, hogy ez egy jó időszaka volt az életemnek. Ami mindenképp pozitívum, hogy legfeljebb 1-2 helyen volt kellemetlen érzésem egy-egy post olvasása közben. Szembesítés gyanánt is olvastam a postokat, ugyanis néhány 2010 körüli történés sokkal rosszabb emlékként maradt meg bennem, mint ahogy az valóban történt. Visszaolvasva azokat, messze nem volt annyira rossz. Ez az agyam egy hibája, hogy bizonyos emlékeket sokkal rosszabbként tárol, mint amilyenek azok valójában voltak. Azért is alakult át rossz emlékként, mert az azóta eltelt időszakban sokat tanultam, sokat fejlődött a látásmódom, és vannak emberek, abból az időszakból, akikre másképp gondolok most, mint amilyennek annak idején láttam őket. Azóta sokféle embert láttam, így tágult a látóköröm, és a mai tapasztalataimmal más fénytörést kapnak a régről ismert emberek. De ez az én gondolatom, tényszerűen nem tudom, hogy milyenek ők valójában.

De talán, ha már akkor is rendelkeztem volna azokkal az ismerekkel, amikkel most, akkor is vak lettem volna arra, ahogy ténylegesen viszonyultak hozzám. Az igényem arra, hogy kapcsolódjak emberekhez, nem engedte volna, hogy lássam az igazságot. Lukács Liza is megírta a Hogyan szeretsz? című könyvében, hogy az embernek fontosabb az, hogy kapcsolódjon valakihez, minthogy meglássa az igazat vele kapcsolatban. Ezért ragadnak bele sokan egy rossz kapcsolatba, mert legalább van valaki, akihez kötődhetnek. Teljesen mindegy, milyen a kötődés minősége. Ez konkrétan igaz, erre én is példa vagyok. De amióta ezt olvastam is, sokkal kevésbé ítélem el azokat, akik nem látják, nem akarják látni az igazat.

És mert nem ítélem el a magam múltbéli énjét, nem volt rossz olvasni a régi írásaimat. Mégis elindultam egy úton. Elkezdtem felkeresni azokat az embereket, akikkel megszakadt a kapcsolatom. Egyik nagy reményem az, hogy annak ellenére, hogy mind változtunk, azért még meglehetnek azok a közös pontok, amik mentén ismét tarthatjuk a kapcsolatot. A másik ok meg az, hogy nagyon bízok abban, hogy mégsem volt alaptalan az a naivitás, aminek mentén szemléltem annak idején a világot. És csak az agyam kreálja sokkal rosszabbnak azt az időszakot, mint amilyen valójában volt. Ezért örültem nagyon annak, hogy a karaokésok örömmel fogadtak vissza, a MondoConon kicsit többet leszek ott megint.

Ugyanakkor nem tervezem mindenkivel felvenni a kapcsolatot. Az elmúlt évek történései szelekcióra kényszerítenek, de ha rendezni tudom a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akikkel ismét tartanám a kapcsolatot, az nagy örömöt jelentene számomra.

Az biztos, hogy más lenne a kapcsolódás minősége. Ennek egy komoly jele volt az elmúlt napokban, hogy nagy fejlődést tapasztalok az evési szokásomban. Néhány napja ugyanis visszaálltam a rendes evésre. Méghozzá azért, hogy kipróbáljam, hogy meg tudom-e állni azt, hogy a számomra igazán vonzó kajákból se egyem meg az összeset egyszerre. Ennek egyik nagy próbája ma volt, ugyanis Lasagnét csináltam. És csodák csodájára úgy vissza tudtam tartani az evést, hogy itt volt az orrom előtt a tányér a maradékkal. Lasagne egyike azon kajáknak, amiből korábban, ha egy hatalmas tepsivel tettek elém, biztos, hogy megettem az egészet. Ma úgy meg tudtam állni, hogy ne egyem meg a másik felét, csak amikor újra megéheztem, hogy itt volt előttem az asztalon, miközben dolgoztam. Ez azt jelenti, hogy van eredménye annak a belső munkának, amit az évek során fektettem magamba. Mert az evészavar azért van (volt) jelen az életemben, mert a hiányokat evéssel kompenzáltam. És ma egy komoly jelét tapasztaltam arra, hogy van kiút ebből.

Erre alapozom, hogy más lenne a kapcsolódás minősége. Úgy néz ki, igaza volt a pszichológusnak, amikor tesztekkel megállapította, hogy vannak problémák, de nem patológiás mértékűek. Mert tudok egyedül, megfelelő segítséggel gyógyulni. Úgy néz ki, tényleg van út a biztonságos kötődés felé.

Gyrostál csirkemellfiléből

Gyros az egyik legkedveltebb street food. Én is nagyon szeretem, ezért megtanultam magam is megcsinálni. Szerencsére nem nehéz étel, csupán néhány összetevő kell hozzá. Több módja is van annak, hogy egészségesebbé tegyem magamnak. Ennek egyik eleme, hogy csirkemellfiléből csinálom. Háromféle körettel szoktam enni: Pita, sült krumpli (légkeveréses- vagy forrólevegős sütőben olaj nélkül sütve) vagy rizzsel. Ez utóbbival szintén egészségesebb.

Egész pontosan így készítem el.

Gyrostál csirkemellfilével

Elkészítési idő:

Előkészítés: 30 perc
Sütés / főzés: 15 perc

Hány adagra elég?

Adagok: 2

Hozzávalók:

• Hús
  • 250 gramm Csirkemell filé
  • 1 kávéskanál Gyros fűszersó
• Kapros öntet
  • 150 milliliter Görög joghurt
  • 75 milliliter Tejföl
  • ízlés szerint Só
  • ízlés szerint Bors
  • csipet Fokhagyma granulátum
  • ízlés szerint Citromlé
• Köret
  • 100 gramm Rizs
  • 2 darab Pita
  • 100 gramm Sült burgonya
  • 100 gramm Zöldségkeverék

Leírás:

A húst apró kockára vágom, majd beteszem az előmelegített olajba. Nem teszek sokkal több olajat a kis méretű serpenyőbe annál, hogy elfedje azt, hogy ne legyen a hús túl olajos, de persze ne is égjen oda. Mivel nem szeretem, ha rágós a hús, ezért takarékon jól átsütöm a húst. A gyros fűszersót akkor adom hozzá, ha a húsnak legalább a felülete átsült. Ekkor annyit adok hozzá, hogy elfedje a húst. Így sütöm nagyjából 10 percig, a láng végig takarékon marad. Eközben felteszem forrni a rizsnek a vizet. Nem sózom meg a vizet, mert a fűszersó egyébként is eléggé sóssá teszi majd az egész gyros-t, nemcsak a húst. Ha van lehetőség, jázminrizst főzök. Végül a kapros öntetet készítem el. Egy kis tálba 150 g görög joghurthoz 75 g tejfölt adok, majd annyi szeletelt kaprot, hogy az bőséggel elfedje a joghurtos alap felületét. Két-három csipet borsot érdemes hozzáadni az extra ízért, de sót már csak annak, akik szeretnek sósan étkezni. Nekem a gyros fűszersó bőven elég. Majd ízlés szerint kerülhet rá egy kupaknyi 50%-os citrom ízesítő. Tálaláskor a rizs kerül alulra, rá a hús, harmadikként a zöldség, végül az egészet le lehet önteni az öntettel.

------

Az olajjal és a sóval tényleg igyekszek csínján bánni. Amikor japán nyelvtanfolyamra jártam, Noriko-sensei mondta, hogy a japánok, ha kevés olajban sütnek, akkor tényleg nagyon kevés olajat használnak fel. Ehhez képest, ami mi hívunk "kevés olajnak", az nekik bőséges. Ez akkor eléggé megmaradt bennem, azóta jobban figyelem, hogy ha olajban sütök, akkor a lehető legkevesebbet használjak fel belőle.

Hasonlóképpen a tejföl. Nekem ízlik az öntet alacsony zsírtartalmú tejföllel (12%), de az biztos, hogy sokkal krémesebb 25%-os zsírtartalmú tejföllel. Néha megengedem magamnak azzal is.

Ha egyedül eszem meg, nagyjából a fele marad meg. Ha tudom, hogy megeszem aznap később, akkor csak félreteszem, de ha másnap eszem meg, akkor műanyag tálban lezárva a hűtőben tartom.

Egyébként van úgy, hogy én is gyrosos bódéból veszek magamnak, de ritkán. Nem is tudok hirtelen kedvencet mondani, akkor vettem sokat, amikor Budapesten a XIX. kerületben laktam. Akkor a Kossuth téren, a Kispesti Piacnál van (vagy inkább már csak volt... a Google Maps legalábbis nem mutatja), egy Gyrosos, ahol olcsón adtak finomat. Manapság leginkább a Keleti Pályaudvarnál veszek magamnak a vonatútra. De olyan is van, hogy magamnak csinálom meg, és töltöm pitába a gyrost, ahogy az elárusítóhelyeknél szokás.

Karaoke verseny dal feltöltve

Végül egy nap haladék kéréssel sikerült felénekelni a MondoCon karaokeversenyére szánt dalomat.

Tegnap nagyon furcsán működött az AudaCity. Olyat csinált, hogy elindítottam a felvételt, és a mikrofonba sokkal hangosabban szólt a zene. Így az egész visszahangzott, az én énekem meg alig hallatszott. Ilyet soha nem csinált még, nem is tudtam, hogy mi van. De mivel erre semmi megoldást nem találtam, ezért kértem Mystráéktól segítséget. Tegnap fel kellett volna tölteni a dalt, de máig adtak haladékot. Meg néhány tippet. Szerencsére ezek közül egyikre sem volt szükség, mert ma ugyanúgy normálisan működött az AudaCity, mint korábban bármikor. Tegnap épp berágott, rossz kedve volt, azt nem akart együttműködni.

Mondjuk az érdekes volt, hogy tegnap, amikor először próbáltam meg felvenni a dalt, akkor jól ment. Csak azért kellett leállítsam, mert nagyon hamis voltam az elején. Épp nincs rendben a torkom, de szerencsére csak enyhe mértékben. De emiatt kíméltem a hangomat, és csak tátogva követtem a dalt, amikor a ritmikáját próbáltam megtanulni. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy könnyű dalnak gondoltam, szokni kellett nemcsak a ritmusát, hanem a dalszövegben két olyan szó is van , amit úgy ismételgettem magamban, mintha beszédtechnikát tanulnék. Az egyik az "uchiakeatta" a másik a "toumawashidattakedo". Még hogy csak a német nyelvben vannak hosszú szavak... A második szót úgy szótagolgattam magamban, kerestem a különböző részeket, hogy tudom könnyen kimondani. Az első szóban az volt a nehéz, hogy két szótagban is van két magánhangzó egymás után, ami jelen tudásom szerint eléggé ritka a japán nyelvben. Amikor gyakoroltam, módszeresen elhagytam mindkét "a"-t, és "uchiketta"-t énekeltem. Aztán úgy szótagoltam magamban, hogy észben tartsam, hogy van még plusz két a betű is a szóban.

A végeredmény nem lett tökéletes, de vállalható. Vannak hibák, szótévesztések, egyszer még el is csúszott a hangom, de ez arra, hogy jelentkezzek, elég lesz. Van még 4 hetem begyakorolni a dalt. És ha a torkom is teljesen jól lesz, nem lesznek erőltetettek a magas hangok. Mert ez is hiba volt. Viszont azt örömmel konstatáltam, hogy mennyire jól ment ma első próbálkozásra. Belém rögződött a ritmus, tudtam, hogy mire számítsak, így már egyáltalán nem okozott nehézséget. Ráadásul az AudaCity is rendben működött, úgyhogy azt a néhány hibát leszámítva flottul ment az ének.

Kap egy kis ismertséget a Bakuten!! Most újráztam az animét, és pont ma, a movie-val fejeztem be. És nagyon szeretem. Tegnap is megkönnyeztem az utolsó részt, amikor szegény Shotaróra ráhozták a szívbajt, hogy végül rosszabb helyen végzett a csapat. De kiderült végül, hogy maradtak ezüstérmesek. Shotaro meg nem tudta volna elviselni, ha miatta ér el rossz helyezést a csapat. Ma is a movie, csodálatos volt. Számomra telitalálat ez az anime, mert jó a csapat, a karakterdizájn is olyan, hogy hitelesen ábrázolja a karakterek érzelmeit, a dramaturgiája is remek. Úgyhogy még tízszer, ötvenszer, de sokkal inkább százszor fogom még újrázni az animét. Nem hiszem, hogy jön anime, amelyik elvenné a Bakuten!!-től a bronzérmet az örökös anime toplistámon.

Egyszemélyes fuvarcég ingyen, hosszú határidővel szállítást vállal

Ahogy megjelent a JYSK weboldalán a VOJENS gaming szék 50%-os kedvezménnyel, tudtam, hogy ez nekem kelleni fog. De nem tudtam azonnal megvenni, mert nem volt egy darab sem belőle a békéscsabai üzletben. Így rendelni tudtam csak. De mivel két hét után sem érkezett meg, ma délelőtt elmentem, megérdeklődni, hogy mi a helyzet. Pont ma hoztak belőle! Tegnap este néztem a weboldalt,  akkor még nem volt, úgy tűnik pont ma jött új áru. Így ma megvettem, és saját magam gyalog hazacipeltem.

15 kg-ot 1 km-en át cipelni... Nem volt egy leányálom. Mivel nem volt az oldalán olyan vágás, hogy meg tudjam fogni, ezért egyik oldalt alulról kellett tartsam, hogy valahogy tudjam vinni. Nehéz volt, de többször megálltam kicsit pihenni. Az egyik forgalmas átkelőn tovább álltam. Menjenek nyugodtan a kocsik, nekem is jobb volt pihenni. De itt van.

Rendesen megmerevedtek az izmaim, úgyhogy nem is raktam azonnal össze, kicsit pihentem. Még azon gondolkodtam, hogy esetleg biciklivel hozhattam volna el, de esélytelen. Akkora hatalmas a csomag, hogy azt sehogy nem tudtam volna úgy a nyeregre tenni, hogy nagyjából tudjam is tartani, és tudjak is haladni. Tehát még mindig ez volt a legjobb megoldás. Jogosítványom meg autóm továbbra sincs, de az az igazság, hogy egyre inkább érik bennem a gondolat, hogy megcsinálnám. Nagyon drága, de cserébe nyernék vele egy nagy adag függetlenséget.

Sikerült egyedül összeszerelni. Szerencsére már egyáltalán nem vagyok annyira béna ilyen összeszerelési munkákban, mint 12-13 éve, amikor először vettem a JYSK-ből könyvespolcot. Világéletemben rossz volt a kézügyességem. Lassan jár a kezem, de aggyal is nehezen jöttem rá az összeszerelés logikájára. Ebben fejlődtem az utóbbi években, és ezt ahhoz képest egész gyorsan sikerült összerakni. Az eredmény?

Kiváló, fantasztikus, de még nem 100%-os. Az megvan, hogy a magasságot hogyan tudom állítani, de arra nem jöttem még rá, hogyan tudom a háttámlát dönteni. Soha nem volt ilyen székem, úgyhogy nekem az ülés alatti fogantyú-szerűség is valami idegen az űrből, rá kellett jöjjek, hogyan működik. Ha valami hasonló irodaszéken ültem munkahelyen, akkor is mástól kértem segítséget, állítsa be gyorsan, aztán maradjon úgy, amíg ott dolgozok.

De tulajdonképpen így is kényelmes. Jó rajta ülni. Azért is akartam egy normális széket, mert abban bízok, mert egy ilyen széken végre normálisan fogok ülni. Az előző szék már egyébként is szétesőben volt, ráadásul mániám, hogy vagy az egyik lábamat felteszem magam mellé a székre, vagy hintázok a széken. Jaj, a hintázás... Az mindig mániám volt, már általános iskolában is. Most is hallom, ahogy az osztályfőnököm rám szól, hogy ne hintázzak. Aztán meg döbbenten néztünk magunk elé, amikor leesünk a székről. Nem tudom miért, de ezen most nagyon nevetek.

Hát miért ne vehetnék egy ilyen széket magamnak, amikor ma nem akárkinek van születésnapja!

Happy 57th birthday Megumi Hayashibara! 🎂#MegumiHayashibara #林原めぐみ pic.twitter.com/xiqgh7Q1OL

— Seiyuu Corner (@seiyuucorner) March 29, 2024

Hayashibara Megumi ma 57 éves !!!

Ő, aki 2006-ban megreformálta a zene fogalmát! 18 éve ismerem és szeretem őt! Dalai és seiyuu-i munkássága számomra örök érvényű, sőt talán még többet ér ma, mint akkoriban, hiszen annak fényében értékes számomra a munkássága, hogy az elmúlt 18 év során sokat változtam és fejlődtem. És itt van velem. Itt él a szívemben! Most is rácsodálkozok, hogy el tud varázsolni a dalaival. Még most is! Az egész diszkográfiáját töviről hegyire ismerem, ennek fényében bizton állíthatom, hogy amíg élek, szeretni fogom a dalait.

お誕生日おめでとうございます🎂㊗️
今日もプレイすることでしょう🙏✨#林原めぐみ生誕祭2024 pic.twitter.com/kmfunKUaff

— リズマニ📀アニソンDJ/ロックDJ (@Rhythm_Ani) March 30, 2024

Ezek a kislemezek is mind egytől egyig mesterművek! És természetesen a My Anime List emléke nélkül nem lehet teljes a születésnapi köszöntő.

Happy birthday to Megumi Hayashibara! 🎂

Full profile: https://t.co/yJvnLdOQVQ pic.twitter.com/XHUKD4IPeG

— MyAnimeList (@myanimelist) March 30, 2024

Ennek örömére ma én is Hayashibara Megumi maratont tartok. Egyszerre egymás után meghallgatom a Slayers MEGUMIXXX és a VINTAGE DENIM válogatásalbumait.

Az egyik legnagyszerűbb dolog, amit köszönhetek neki, és ezért szeretem őt annyira, mert ő volt az első olyan előadó 2006-ban, akitől azt hallottam, hogy jelentősen eltér a nyugati trendektől, és azt énekel, amilyen ő maga is legbelül. És azért, mert a saját stílusában ennyire tetszett, sokat tanultam tőle önmagam felvállalása tekintetében. Ez az, amiért Hayashibara Megumi-nak örökké bérelt helye lesz a szívemben. Nagyon fontos úton indított el, ami messze nem volt buktatóktól mentes, de nagyon hálás vagyok azért, amiért ilyen énekesnő kísért el a dalaival életem útján. Hayashibara Megumi-nak tudnia kell, hogy nagyon értékes, amit csinál, és ő már életében legendává vált!

És persze CD-im is vannak tőle, jelenleg így néz ki a gyűjteményem tőle.

Ezeknek a CD-knek nagyon fontos helye van a gyűjteményemben. Hayashibara Megumi mindig is a legnagyobb lesz, aki nemcsak a zenéről alkotott gondolkodásomat reformálta meg, hanem ő egy emberként sokat tett azért, hogy a japánokról is egy sokkal pozitívabb képem legyen, mint korábban valaha volt. Biztos vagyok abban, hogy ilyen csodálatosan szép tavaszi napon látta meg a napvilágot, mint amilyen ma van itt. (25°C, felhőtlen égbolt)

Így hát...

Isten éltesse a valaha élt legnagyobb seiyuu-t, Hayashibara Megumi-t!!!