Az első nap a holland egyetemen

Hetente kétszer van órám a holland egyetemen, kedden és csütörtökön, így az első napom tegnap volt. Alapvetően nagyon jó volt, de az összkép mégis kettős, ugyanis magát az órát ugyan élveztem, az egyetemnek olyan részén van, ami kifejezetten a médiának van szentelve. A tanterem egy kis TV-stúdiónak van berendezve. De maga az óra nagyon nem ment simán.

Az a helyzet, hogy több mindenben is első vagyok ezen az egyetemen. Első vagyok abban, hogy egy félév alatt két minort végez el és első vagyok abban is, hogy az újságírás minorban én vagyok az első külföldi hallgató. És ez inkább rossz értelemben nyilvánult meg, ugyanis láthatóan tényleg mindenkinek új volt az, hogy egy külföldi hallgató is van köztük, mert a tanárok se nagyon tudtak mit kezdeni velem, a diákok sem közeledtek felém. Volt is egy enyhe "mit keresek én itt?" feelingem, de nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam, hiszen van célom az ittléttel.

Biztos, hogy segítség nélkül nem fog menni, jól jön a magyar egyetem segítsége. Nekik is folyamatosan írom, hogy miket tapasztalok, miket élek meg, és amiben tudnak, ők is segítenek.

Alapvetően két tanárral tartom otthonról a kapcsolatot. Mind a kettőnek megírtam, hogy komoly nehézséget okoz a holland beszéd értése, mind a ketten más tanácsot adtak és mind a kettő hasznos a maga nemében. Az első javaslat az volt, hogy kérjem el előre a tananyag prezentációját, így előre felkészülhetek, tudni fogom, hogy mi lesz a téma. Ki tudom keresni az ismeretlen szavakat, így ha előre tudom, hogy mi vár rám, akkor jobban részt tudok venni az órán. Ez határozottan jó ötlet, mert még ha csak a vázlatpontok is vannak a prezentációban, akkor is tudom, hogy mire számítsak. Bár az aktív részvétel az első időkben biztos, hogy elmarad, mert amilyen komplexen és összefüggően beszélnek a diákok... Biztos, hogy nem fogom tudni velük felvenni a versenyt az elején. Hát nyilván, aki anyanyelvi szinten beszéli a hollandot... Én is csak megerősíteni tudom, hogy az élőben használt, mindennapi holland teljesen más, mint amit otthon tanultam. Két ok miatt is: Egyrészt ahogy a hollandok egymás között beszélik a nyelvet, azt sehol nem lehet elsajátítani, csak itt, Hollandiában. Másrészt a magyar egyetem részéről nemcsak arról van szó, hogy a tanárok magyaros stílusban beszélnek hollandul, mert vannak Hollandiából származó nyelvtanárok is. De ők is inkább artikuláltak, hogy a hollandos beszédük jobban legyen érthető. Itt Hollandiában - a holland egyetemen is - erről szó nincs. Itt a tanárok is úgy beszélnek, ahogy bárkivel a mindennapi életben, és ahogy a diákok is beszélnek... Most a holland nyelvtudásom konkrétan az első könyv első lecke szintjén van... És nem túlzok, nincs ebben semmi önbizalomhiány. Már csak azért sem, mert a prezentációkat egész jól tudom olvasni (ezért is volt hasznos tanács, hogy kérjem el előre a következő heti anyagot), onnan továbbra is csak pár szót nem ismerek, de egy-két szóról kiderült, hogy azt ismerem, de más szóval. Elküldtem ugyanis a tanárnak a jövő hétre megoldandó feladatot, és hiába beszél felsőfokon hollandul, egy szónak még neki is utána kellett néznie, mert annyira csak a köznyelvben használatos szóról volt szó, hogy azt tényleg ritkán használják. El is gondolkodtam azon, hogy lehet, hogy ha a diákok is más szavakat használnának, amiket mi tanultunk, lehet, hogy jobban érteném, hogy mit beszélnek.

A másik tanács pszichológiai jellegű volt: Önelfogadásra buzdtított, hogy az első idők mindenkinek nehezek, akik külföldi egyetemen tanulnak, a nyelv miatt is. Mondta, hogy fogadja el, hogy az első idők nehezek, és ha még frusztrációval is járnak, azt az érzést is el kell fogadni. Ez abból a szempontból ismerős, hogy amikor a pszichológusnál is utoljára voltam, akkor ő is javasolta, hogy legyek türelmes magammal. Ez kétségtelen hasznos, és ez az ideális, csak a magammal való türelmetlenség leginkább abból fakad, hogy mások voltak türelmetlenek velem szemben, és így a megfelelési kényszer egyik formája az önmagammal való türelmetlenség is. A tanár külön felhívta a figyelmet a kikapcsolódásra is, hiszen az regerációnak egy fontos formája ez is, mint a pihenés, alvás. Nekem ilyeneket tanár még nem írt, és azt kell mondjam, hogy fontos dolgok ezek is, úgyhogy hálás vagyok ezekért a tanácsokért. Arról nem is beszélve, hogy a hollandot más módon is tudom tanulni, elég csak arra gondolni, hogy a Nintendo Switch is hollandra van állítva. Egyébként hasonló tippeket olvastam A kiégés társadalma című könyvben is, ahol külön fejezet volt a passzív tevékenységeken is, és hogy valójában akkor vagyunk igazán aktívak a világban, a jelenünkben, önmagunkban. Az is megmaradt bennem, hogy a fáradtság lényegében nem más, mint a passzív tevékenységre való igény. Sajnos nincs nálam a könyv, de érdemes lenne még egyszer elolvasni, mert érdekes olvasmány. Úgyhogy nem ördögtől való tippek ezek, meg ha hosszútávon gondolkodok, akkor nem alaptalan az önmagammal való türelem, hiszen az eredmények leginkább hosszútávon kell, hogy beérjenek, mire elkezdek itt dolgozni. Addig megalapozom a dolgokat itt. Bár az továbbra is kérdés bennem, hogy fogok a teszteken teljesíteni. De ezen majd ráérek akkor gondolkodni.

Nincs mit tagadni azon, hogy az első nap az egyetemen némileg megtörte a kezdeti lendületet, de maradt bennem annyi, hogy megmérettetésnek fogjam fel. Azt gondolom, hogy meg fogom majd szokni a holland beszédet. Elfogadom, hogy az elején még keveset értek a beszédből, ez megalapozza, hogy idővel folyamatosan többet értsek a beszédből.

Közel egy hét után

Az a helyzet, hogy kicsit nehéz elhinni, azt, ami itt történik, legalábbis nem emlékszem arra, tényleg 2010 óta próbálok önálló életet élni, és ahogy végiggondolom, most érzem először igazán azt, hogy most nagyon összeáll minden. A szobával, ahol vagyok, teljesen elégedett vagyok, a lakótársak nagyrészével is találkoztam, mindenki szimpatikusnak tűnik. Úgy tűnik, itt nyugalmam is lesz. Egyrészt mert tényleg nem hangoskodnak, másrészt mert annak ellenére, hogy a szobám a közös helyiség mellett van, alig hallatszik át bármi is. Eddig minden reggel kipihenten ébredten. A folyosón, és a szobákon egyébként látszik, hogy 1983-ban építették, de ahhoz képest jól karban van tartva, és fel van újítva. Erős túlzás lenne azt mondani, hogy ez az első, de az biztos, hogy ez azon kevesek albérletek egyike, amelyik jól fel van szerelve, és nem olyan állapotban van, hogy na, épp csak rá ne szakadjon a bérlőre. Minden jól néz ki és eléggé otthonos annak ellenére, hogy Studentenhuis. Hát, egy jó albérletig is Hollandiába kellett jönnöm.

Úgyhogy az első napok mindenképp bíztatóak, komoly jelek arra nézve, hogy most jött el az én időm. Ennek nagyon örülök, és nagyon jó érezni, hogy végre a helyemen vagyok. Amilyen állapotok vannak itt, arra bőven azt tudom mondani, hogy mint egy fiatal, aki most kezdi az önálló életét, annak ideális. Ebből már lehet építkezni, és azt tudom erre mondani, hogy innen már könnyebb lesz megtenni a következő lépcsőfokokat. Az alábbi nagy teendők várnak rám a jövőben.

1. Befejezni az egyetemet
2. Találni egy albérletet, ami akár a végleges helyem is lehet
3. Ha komoly marad a párkapcsolat, azt valósággá tenni
4. Találni egy megfelelő munkát, amit el tudok végezni

Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy ennek feltétlen így kellett-e lennie? Biztos, hogy 12 évnyi próbálkozás után jött el az, hogy végre megvethetem a lábam? Feltétlen ennyi időnek kellett eltelnie? Azt gondolom, hogy erre nem egyértelmű a válasz. Lehet ugyan utólagos okoskodásnak mondani, alakulhattak volna másképp a dolgaim, és hamarabb is önálló lehettem volna. Ugyanakkor ezt az azóta megszerzett tapasztalatokkal együtt mondom. És hogy mit becsültem meg annak idején és mit nem, az függött attól is, hogy akkor mennyi élettapasztalattal, munícióval rendelkeztem. Egy dolgot tiszta lelkiismerettel ki tudok jelenteni: Semmit nem csináltam rosszindulatból. Senkinek nem akartam szándékosan ártani. Amiket annak idején tettem, azt az akkori tudásom szerinti legjobb döntésem volt. Amit bánok az az, hogy másokat akaratlanul is megbántottam.

De ha tényleg van valami sorsszerűség az életben, akkor tényleg arról van szó, hogy most kaptam meg életem nagy lehetőségét. És ahogy elindítottam januárban a 2022-es évet, hogy ez lesz az újjászületés éve, nagyon úgy néz ki, hogy nemcsak arról van szó, hogy én is sokat tettem érte, de a körülmények is adottak arra, hogy újjászülessek.

Persze lehet itt mindenféle felsőbbrendű dologgal magyarázni a jelen helyzemet, de hogy ez tényleg gyümölcsözzön, azért nekem is dolgozni kell. És a körülmények erre is adottak, ugyanis ahogy megkaptam a tanároktól, hogy a magyar egyetemen a kedvezményes tanulmányi rend keretében miket teljesítsek, és ezt táblázatba foglaltam magamnak, hogy rendszerben lássam, erősen megviláglott, hogy a tanárok tettek arról, hogy a kedvezményes tanulmányi rend ne legyen annyira "kedvezményes". Úgyhogy egyáltalán nem leszek tétlen az elkövetkezendő hónapokban, de hát ezért vagyok itt. És az, hogy ennyire jól érzem magam itt, az bőven alapot ad arra, hogy harcoljak magamért és a jövőmért.

Megváltozott tanulmányok

Ahogy egyeztettem a magyar egyetemmel, hogy miket fogok itt Hollandiában tanulni, több tanárnak is nem tetszett, hogy angol nyelven fogok itt tanulni. Ezt egyébként tökéletesen megértem, igazság szerint nekem sem tetszett, de sokáig abban a tudatban voltam, hogy holland nyelvű minort csak B2-es hollanddal lehet tanulni. Nagyon sokat leveztem a holland egyetem Erasmus koordinátorával, konkrétan külön levelesládám lehetne csak a holland tanulmányokkal. Mindezt április óta, de most augusztus második felében, ahogy a Learning Agreement-hez egyeztettük a tantárgyakat, akkor tűnt fel magyar egyetem tanárainak, hogy én angolul fogok tanulni. Kicsit megalázó volt olvasni, amikor az egyik tanár írta, hogy én lennék az első a Néderlandisztika szakon, aki angol nyelven folytatna tanulmányokat Hollandiában. Ráadásul azért sem örültem annak, hogy csak angolul folytathattam tanulmányokat, mert a rendelkezésre álló 31 minor többsége hollandul van, köztük azok, amik igazán érdekeltek. Végülis egyet találtam angolul, amelyik tetszett, a "Building a Better Life"-ot választottam.

Végül az egyik tanár felajánlotta nekem, hogy beszél a holland egyetem Erasmus koordinátorával, hogy hollandul tanulhassak. Már az ajánlatért is hálás voltam, hát még hogy sikerült elintézni! Kiderült ugyanis csak a teljes alapszakhoz kötelező a B2-es szintű holland, minorhoz csak erősen ajánlott. Nem volt egyébként semmi turpisság abban, amikor tavasszal egyeztettük a tanulmányokat, igazából én nem akartam bevállalni, mert a koordinátor azt is írta, hogy akik nem tudnak nagyon jól hollandul, azoknak nehézséget okoz a holland nyelvű minor. Ezért választottam angol nyelvű minort. Úgy voltam vele, hogy majd más módon tanulok hollandul, de végsősoron éreztem, hogy nem ez okoz végső elégedettséget. Végül sikerült elintézni, hogy hollandul tanuljak. De hogy még nagyobb legyen az öröm, nem is egy, hanem két minort fogok tanulni:

• Újságírás
• Szerelem, szex és erotika

Ez volt az a kettő, ami komolyan felkeltette az érdeklődésemet holland nyelvű tanulmányok közül. Az újságírás azért telitalálat, mivel nagyon szívesen élnék meg írásból, és azt gondolom, hogy itt nemcsak hollandul fogok tanulni, hanem rámegyünk a különböző kifejezésekre is, hogy a lehető leghollandosabban fejezzem ki magam. A Szerelem, sex és erotika pedig a pszichológia oldala világosodik meg. Arra számítok ugyanis, hogy ezt a három tárgykört lélektani oldalról fogjuk megvizsgálni, ami nekem azért nagyon jó, mert a pszichológiának pont ez az oldala érdekel inkább. Azt meg tudjuk, hogy a hollandok mennyire szabadok kezelik a szexualitást. Amit én pozitívnak tartok, talán ezért is van náluk sokkal inkább a helyén bizonyos fogalmak.

Ha minden így lesz, akkor nagyon jókat fogok tanulni. A kettőt egy félév alatt fogom tanulni. Ez azért lehetséges, mert az újságírás szeptembertől novemberig tart, a szerelem, szex és erotika meg novembertől februárig. Aztán, ha lesz pótjelentkezés szeptemberben majd jelentkezek a 6. félévre is. Aztán tényleg végleg Hollandiában maradok.

Az első német Haikyuu!! DVD

Végül úgy döntöttem, hogy csak rendelek Haikyuu!! DVD-t az Amazonról. Amikor Kölnben voltam, tényleg sajnáltam otthagyni a TO THE TOP! Blu-rayeket, de még a buszon, Hollandia felé tartva eszembe jutott, hogy megnézhetném, hogy Amazonon mennyibe kerül. Erősen meglepett, ugyanis nemcsak hogy olcsóbb online, de még postaköltséggel együtt kevesebbe kerül, mintha megvettem volna a Media Markt-ban. Azt egyébként már korábban láttam Hollandiában, hogy itt is lényegében kiállítóteremként szolgál a Media Markt, mert itt is ugyanúgy pofátlanul drága tud lenni, mint Magyarországon. Ugyanez igaz német Media Markt-ra is. Gyors összehasonlítás a Media Markt-ban €44.99 egy Haikyuu!! Blu-ray, míg az Amazonon €32.99 + €3.50 a posta.

Persze ez csak a TO THE TOP! szériára vonatkozik. Erősen meglepett, ahogy szétnéztem, hogy az első évad DVD-i csak €9.99, és erre jön rá a €3.50 postaköltség. Hát így már sokkal jobban hangzik. Tegnap megrendeltem magamnak és ma este érkezett meg. Nem tévedés, hogy este, Hollandiában a DHL esténként szállítja a csomagokat. De nagyon érdekelt, hogy milyen a német kiadvány. Amit neten képeken láttam, azok alapján sokkal szebb, mint az angol és hát tényleg... Díszdobozos, és minden információ a díszdobozra van írva. Nagyon szeretem a német kiadványokat, nagyon ízlésesek és igényesek.

Ráadásul rajta van a német szinkron is a felirat mellett. Márpedig németül nézni animét közel annyira jó, mint japánul. Hallatszik a német szinkronon, hogy komolyan foglalkoznak az animékkel. Meg aranyos, ahogy mondják a japán neveket. Sokkal szerethetőbb, mint ahogy az angolok beszélik.

Az meglepett, hogy a tok borítóján más kép van, de aztán eszembe jutott, hogy mintha láttam volna ezt így neten képeken. Nincs rajta szöveg, mégis tetszetős.

Igen, az első 6 rész van ezen a DVD-n. Azt gondolom, hogy mindegyik kép beszédes, aki legalább annyiszor látta már az animét, mint én, az szinte kívülről mondja, hogy melyik képen mit mondanak a karakterek. De ami érdekesség, hogy a 6 rész 2 lemezen van.

Nagyon tetszik, és gondolom, hogy mivel 3 rész van egy lemezen, ezért vélhetően a képminőség is jobb. Egyébként a Blu-ray is ugyanúgy €9.99-be került, de két ok miatt döntöttem a DVD mellett. Egyrészt, mert egyébként is meg akarom venni mindegyik német kiadványt DVD-n és Blu-rayen is, másrészt nincs itt a Blu-ray lejátszó, csak a hordozható DVD-lejátszó, úgyhogy csak DVD-n tudom most nézni. De ott hamarosan. Ha az első évad DVD-i megmaradnak €10 körüli áron, akkor beszerzem őket ahogy tudom.

Philips monitor

Tegnap sikerült visszaszerezni a Marktplaats.nl profilomat, amit egyből fel is használtam arra, hogy keressek magamnak egy Philips márkájú monitort. Találtam is egyet Edében. Az volt az érdekes, hogy eredetileg ugyan €50-ért hirdette, de lehetett rá ajánlatot is tenni. Gondoltam, megpróbálkozok €40-nel. 1-2 perc múlva jött is a válasz az eladótól, hogy elfogadja. Megbeszéltük, hogy elbiciklizek érte, ő biztosít hozzá egy nagytáskát. Nem terveztem elmenni ma Edébe, de egy Philips monitorért megváltoztatom ezen tervemet. Kb. 40 perc alatt értem oda. Egy nagy Albert Heijn-es táskában adta oda a monitort. Aranyos volt, hogy mellékelt hozzá egy VGA-kábelt is de annak már semmi hasznát nem veszem.

Aztán mentem is haza. Most nagyon jó volt biciklizni, sokkal jobban ment. Nem volt szél, és visszafele úton is egész jól el tudtam hozni a monitort úgy, hogy a szatyor füle a biciklikormányon volt. Kipróbáltam, néhány dolgot beállítottam rajta, és teljesen rendben működik. Gazdagabb lettem egy Philips 224E2EB márkájú monitorral. A monitor egyébként több szempontból is kielégíti az igényeimet, ugyanis van HDMI bemenete is van VGA és DVI mellett, emellett saját hangszórója is van. Elégedett vagyok vele, első monitornak kiváló. Bár állítani kellett rajta, és kicsit bajban is éreztem magam, mert nagyon sok volt a piros a monitoron. Kezdtem félni arról, hogy színhűségről is beszéljünk? Aztán kiderült, hogy nem a beállításoknál kell a színeket állítani, hanem van külön "SmartImage" gomb, azt kellett átállítani. Most már lényegesen jobb. Kicsit rendezgettem is az asztalt, most így néz ki.

Meg rendeltem a BOL-ból egy HDMI-DVI kábelt, hogy a laptop képét DVI-kábelről vezessem a monitorra. Így felszabadul a HDMI bemenet a Nintendo Switch-nek és akkor játszani is tudok rajta.

Egyébként egy nagyon kedves ázsiai srác volt az eladó, kicsit beszélgettünk is, kíváncsi volt rám, hogysmint vagyok Hollandiában (egyből kivette a beszédemből, hogy nem vagyok holland). Meglepő különben de itt a környéken elég sok ázsiait látok. Emlékeim szerint tavaly Bredában, messze nem láttam ennyit. Talán pont ezen a környéken élnek sokan.

Mindenesetre mindenki, aki Hollandiában él, és olcsón akar menőségekhez hozzájutni, gyorsan regisztráljon a Marktplaats-ra. Nagyon jó dolgokat lehet olcsón kifogni.

Anme karakterekkel aludni

Sajnos itt a szálláshelyen ágyneműről mindenkinek magának kell gondoskodni. Szerencsére ez nem volt probléma több okból sem, egyrészt magammal hoztam egy piros plédet, ami átmeneti megoldásnak megfelelt, másrészt egész jó idő van Hollandiában. 25°C, hétfőn elvileg 30°C is lehet. Úgyhogy egyáltalán nem fázok, persze azért jobb megágyazott ágyban aludni, erről tegnap gondoskodtam.

Ágyneműt az Actionben vettem, ágyneműhuzatról meg egy olyan üzletben, amit tegnap fedeztem fel. Edében sétálva láttam meg a Geeksheaven nevű boltot, ahol mindenféle videojátékos, animés, Disney, Harry Potter, egyéb fancuccot lehet vásárolni. Itt találtam egy Boku no Hero Academia ágyneműhuzatot, amit meg is vettem.

Illetve találtam még Super Mario írószerkészletet is, ez is jól fog jönni. Van benne egy ceruza, egy toll, egy vonalzó, egy hegyező, egy radír.

Megvetve az ágy meg így néz ki.

Úgyhogy nincs okom a panaszra, ha még az animerajongó énemet is van lehetőségem megélni. Ágyneműt úgyis kellett venni, és ha már a sima sem sokkal olcsóbb, akkor miért is ne vennék olyat, amiben sokkal szívesebben aludnék?

Olcsó boltok Hollandiában

Egészen meg vagyok lepve, hogy amíg tavaly Bredában egyetlen egy olyan helyet sem találtam, ahol olcsón bevásárolhatnék, Edében hármat is. És tényleg egyik olcsóbb, mint a másik. Röviden bemutatnám őket.

Prijsmepper Outlet

Ebben az üzletben kifejezetten a Kruidvat termékeit lehet 25-50, de akár 75%-os kedvezménnyel megvenni. Sok sajátmárkás Kruidvat terméket is láttam, jóárasítva, de különböző drogériai termékek vannak olcsón. Erre rájön az egyéb termékek szintén jó áron. Hatalmas üzlet, tényleg széles választékkal. Gyakran fogok ide járni.

Action

Egyértelmű győztes! Itt nemcsak hogy sokféle termék van nagyon jó áron, hanem márkás termékeket is lehet olcsón találni. Grundig, Philips... amikre így hirtelen emlékszem. De hogy milyen olcsón lehet itt vásárolni, jól jelzi, hogy itt vettem a telefontartót biciklire, ami egy bicikliboltban kb. €10-15, az Action-ben €2.99-ért volt. Sok egyéb termék is, élelmiszerek is mind jóárasítva vannak. Ráadásul a három bolt közül ez az egy van Wageningenben is, úgyhogy a személyemben új törzsvevőt üdvözölhetnek.

Big Bazaar

Ebbe az üzletbe ma nem mentem be, tegnap voltam, így ennek a kínálatára annyira nem emlékszem, de annyi megmaradt, hogy itt is sok minden volt olcsóbban, mint szokott lenni. Ha Edében járok, benézek ismét.

Komolyan meglepett, mert itt tényleg olcsón be lehet vásárolni. Azt hozzáteszem, hogy az, hogy tavaly egy ilyen üzletet sem láttam Bredában, az persze nem azt jelenti, hogy nincs egy sem. Csak én nem találkoztam velük. De nagyon örülök nekik.

Egyébként kétszer bicikliztem át Edébe, 12 km út kb. 40 perc. Tegnap jó volt, ma egy kicsit nehezebb volt, mert nagyobb szél fújt délelőtt. Meg mindig nehéz emelkedőn menni. Illetve az okoz még problémát, hogy ugyan hiába látom a telefonon, hogy merre kéne menni, néha eltévedek, mert átmegyek a másik oldalra, ahol bicikliutat sejtek, aztán mehetek például a gyalogosúton, de arra is volt példa, hogy az úton, autók közé keveredtem. Ezeket leszámítva meg nagyon jó biciklizni, mert végig, az autópályán is bicikliút van, így gond nélkül át lehet jutni a szomszéd településekre. És az utak nagyon jó minőségűek. Úgyhogy újabb ok arra, hogy elégedett legyek mindennel.

Az első benyomások a szobáról

Határozottan pozitívak! Jó hely a bútorok is teljesen újak, és tágas. 17m2 az enyém. Egy ruhásszekrény van, egy kis könyvespolc, egy asztal, egy lámpa és az ágy kétszemélyes! Konkrétan az volt az első gondolatom, hogy akár a barátomat is ide hozhatnám. Nagyon jó itt lenni, a studentenhuis is kifejezetten kellemes. Mindenkinek van külön szobája, és mindenki kifejezetten rendesnek tűnik így elsőre. Ha kérdezek, mindig készséggel válaszolnak, egy kicsit beszélgettem is az egyikükkel. És egészen jól ki tudok kapcsolódni meg pihenni, senki sem hangoskodik. Nagyon nem is hallatszik be semmi a szobába, ami igen, azzal bőven együtt lehet élni. Bár jó eséllyel azért is, mert mindenki "emberi hangerővel" ténykedik a konyhában és a közös helyiségben. Nem tudok arról, hogy szerveztek-e valaha bulit, mindenesetre ott van egy TV. De nem úgy tűnnek így első látásra, hogy a bulizásé lesz itt a főszerep, úgyhogy ebből a szempontból is jó a szálláshely. Úgyhogy ahhoz képest, hogy milyen helyen voltam Bredában €300-ért, és most milyen helyen vagyok €450-ért, azt kell mondjam, hogy bőven megéri. Idén minden-minden sokkal jobb, mint tavaly volt.

Emeletenként vannak különböző szálláshelyek elosztva... Nehéz ezt pontosan leírni, mert ilyet még nem láttam. Az a lényeg, hogy egy emeleten több ajtó is van, és mindegyik egy folyosóhoz vezet, és ott vannak a különböző szobák. A különböző bejáratokhoz nincs kulcsunk, csak ahhoz, amelyikben a szobánk van. Gondolom ilyen Hollandiában egy átlagos studentenhuis. Eddig nagyon elégedett vagyok mindennel. Persze lehet mit fejleszteni rajta, meg jobbá tenni, de azt mondom, hogy ahhoz, hogy elinduljak, elkezdjem az életemet, annak első körben ideális. Egyébként Wageningenben több ilyen studentenhuis-t is láttam, amit az Idealis.nl tart fenn, úgyhogy valószínűleg ők fogják közre egész Ede és Wageningen (itt is van egyetem) külföldi tanulóit. Bár nem kell feltétlen külföldinek lenni, többen is vannak itt hollandok.

A környék is kellemes. Wageningen kisváros, kb. 39.000-en lakják. Könnyű elérni mindent biciklivel. Nincsenek úgy feltétlen látványosságai, viszont Wageningen tipikus egyetemi város. Az egyik holland srác, aki itt egy másik szobában lakik, mondta, hogy Ede valamiért nem annyira népszerű lakhelyként, sokan járnak át Wageningenből is az Ede-i egyetemre. Ott nem tudom, mi a helyzet, az biztos hogy sokan vannak itt fiatalok. Pedig Ede nagyobb város, ott kb. 76.000-en laknak. Több minden is van ott, már kétszer átmentem biciklivel. Autópálya mellett végig bicikliút vezetett a városba. Úgyhogy kellemes környék, Gelderland nyugati csücskében van, a térkép már kicsit balra Utrecht tartományt mutatja.

Úgyhogy minden adott ahhoz, hogy hosszútávon is itt maradjak.

Kalandos utazás Hollandiába

Nos, végül, ha nem kis viszontagságok árán, de megérkeztem Hollandiába. Hogy mit értek viszontagságok alatt, azt jól sejteti, hogy a tervezett 24 órás útból 37 óra lett. De csak szépen sorjában.

A 11.20-as vonattal indultunk el Békéscsabáról. Anyám és keresztanyám kísértek el egészen Pestig. A vonatút rendben volt, de a lassú közlekedés miatt 25 perc késéssel értünk be Pestre, kb. 14.20 körül. A vonat Bécsbe 15.40-kor indult, de határozottan jó ötlet volt a korábbi vonattal jönni, mert mehettünk volna a 12.20-as vonattal is, azzal is lett volna kb. 50 perc, de az meg 40 perc késéssel ért be Pestre, így alig lett volna idő átszállni. Így legalább nyugodtan volt idő még egy kicsit sétálni is.

Bár még messze volt a vonat indulása, de kíváncsiságból felszálltam a RailJet vonatra, mert még soha nem utaztam rajta. Ez az első alkalom, hogy ilyen vonaton utazhattam. Ilyen “ég és föld” feelingem volt, egyből megcsapott a nyugat-európai életérzés, amit nagyon szeretek. De végül kb. 30 perccel a vonat indulása előtt szálltam be. Komolyan meglepett, hogy tele volt a vonat, és kevesen szálltak be Bécsig. Eltelt az idő, elvoltam a vonatúton. Könyvet olvastam, vagy animét néztem telefonon.

Bécsbe a vonat 18.20-kor ért be, pontosan. Életemben először voltam Wien Hauptbahnhof-ban, és amit ott láttam, valósággal lenyűgözött. Tudni kell rólam, hogy életemben másodjára voltam most Ausztriában. Először még kisgyerekként, 1994-ben, amikor átutazóban voltunk a szüleimmel a nővéremet meglátogatni Olaszországban. Annak ellenére, hogy kicsi voltam, erősen emlékszem rá. Hogy is felejthetném el, hogy kora reggel szálltunk át Innsbruck-ban, és ugyan július volt, de veszett hideg. Talán még kabát is kellett. Szóval 1994 után 28 évvel később, most voltam először Ausztriában, és az az igazság, hogy amit én a vasútállomáson láttam, nem akartam elhinni. Persze, mondják, hogy már Ausztria is mennyivel másabb, meg el is hittem, de mindezt látni… Alig hittem el, hogy csak egy kicsit odébb Magyarországtól, és mintha egy másik kontinensen lennék. Az a modern épület, az a tisztaság, az, hogy milyen olyan csodaszép. Én nem győztem megélni a pillanatot. Már önmagában az meglepett, hogy ahogy beértünk Ausztriába, mennyi sok szélmalmot láttam egymás után. Meg az egész sokkal pozitívabb érzetet keltett.

Érdekesség, hogy a vonat Bécsbe a 8. vágányra érkezett, és a vonat Amszterdamba (vagyis Kölnig) is a 8. vágányról indult. A kettő között közel 2 óra különbség volt, addig szétnéztem, illetve bevásároltam a nagy útra. Két InterSpar is van a vasútállomáson, az egyikben vásároltam. Komolyan meglepett, hogy tényleg akkora infláció van Magyarországon, hogy Bécsben pusztán forintban átszámolva bizonyos termékek árát is olcsóbb volt, de legalább ugyanannyi, mint forintban. Tehát nem az, hogy az osztrák keresethez képest jók a árak, hanem már ott tartunk, hogy pusztán forintba átszámolva is ugyanannyiért vásároltam Bécsben, mintha otthon vásároltam volna be. Az egész volt €13.26 A kaja elfogyott, mire Kölnbe értem, innivalóból még maradt.

Na és akkor kezdődik a nagy kaland. Az odáig rendben volt, hogy a vonat 20.13-kor indult Bécsből, és menetrend szerint 6.23-kor kellett volna Kölnbe megérkezni. De ha így írom, azért sejthető, hogy nem volt menetrendszerű az utazás. Ausztriában gyorsan haladt a vonat, 22.30 körülre érkeztünk meg Németországba. Már itt volt egy kis fennakadás, ugyanis amikor Passauba értünk, állt valamennyit a vonat, mert rendőrök nézték át mindenkinek a személyi igazolványát és útlevelét. Szerencsére hoztam azt is… Nem gondoltam volna, hogy szükség lesz rá. Aztán az igazi fennakadás Nürnberg-ben volt, ahova 1:05-kor érkeztünk meg, de menetrend szerint 1:51-kor kellett volna tovább indulnia. Nos, ebből 4:05 lett végül. Senki nem tudja, hogy mi történt, ráadásul 3:30-kor indult eredetileg a vonat, de pár perc múlva megállt. Aztán kb. 20 perc múlva elindult visszafelé a vasútállomás felé. Mondjuk előtte sokáig a 7. vágányon állt, aztán az 5-ösre ment vissza. De hogy ez mi volt… Életemben nem láttam vonatot visszafele menni. De nagy nehezen elindultunk, és kb. 9.50-re értünk be Kölnbe, mert utána is több helyen megállt a vonat.. Aludni meg… Maximum fél órát, ha tudtam aludni. Ülőhelyet vettem, úgyhogy nem számíthattam összkomfortra, de az is zavart, hogy a velem egy fülkében lévő idős férfi is állandóan ténykedett valamit, amivel folyamatosan felébresztett. Volt még egy anya és lánya is, akik viszont elég jól aludtak. A kislány konkrétan végigaludta az éjszakát. És ahogy megtudtuk, ukránok voltak, ami már csak azért is volt érdekes, mert egy férfi is velük volt (vélhetően az apuka) egy másik fülkében. Ezek szerint a férfiak most már elhagyhatják az országot? Ezt inkább nem kérdeztem meg, bár lehet, hogy válaszoltak volna, mert egyébként szimpatikusak voltak. A német út alatt leginkább a Rajna folyó és a túloldalon lévő hegy tetszett.

Szóval így érkeztem meg Kölnbe. Illetve plusz egy infó: Kiderült, hogy azért állt 3 órán át a vonat Nürnbergben, mert az egyik előtte lévő vonatnak ugrott egy ember, aki meghalt. És hát ennek a “procedúrája”… Köln vasútállomástól indult valahonnan a busz tovább Hollandiába, de nem találtam sehol. Egyik kijárat, másik kijárat, köröztem mindenfelé és semmi. Rengeteg ember volt a vasútállomáson, nagyon könnyű volt a “holland csapat”-ot elveszíteni. Már teljesen feladtam volna, vettem volna jegyet egy másik vonatra, mely elvisz Hollandiába, amikor szerencsémre összefutottam a kalauznővel. Nem tudta pontosan megmondani, hogy hova kell menni, mert másodjára van Kölnben, de a telefonomba beírva a címet, megmutatta. Onnan már boldogultam egyedül. Először is Köln vasútállomás.

De ami ezután jött, az rettenet volt. Elvileg három buszt rendeltek hozzánk, hogy elvigyen mindenkit Hollandiába, de végül kettő jött. A harmadikat lemondta a Deutsche Bahn, mert… fogalmunk sincs miért, de ahogy ki lehetett találni, én is a harmadikon utaztam volna. Nem is jött busz, legalább 2 órán át vártam. Még a vonaton Köln felé tartva beszélgettem drága német barátommal Noellel, hogy kijöjjön-e a vasútállomásra, hogy lássuk egymást személyesen (ez lenne az első 3 évnyi online ismertség után), de végül elvetette az ötletet. Az állomáson a buszra várva már kétsébeesetten írtam neki, hogy fizetek neki, csak vigyen el Hollandiába. Mondta, hogy nem éri meg neki kivinni. Zülpich-ben lakik, valamivel lejjebb, úgyhogy igazából nem haragszom, hogy nem vitt el. Helyette azt tanácsolta, hogy ha annyira el akartam jutni Kölnbe, akkor legalább a környéken nézzek szét. És különben igaza van. Ez az ötlet azért játszott, mert ha jön is busz, az legfeljebb 15:30-kor, és akkor még volt 3 órám. És tényleg, nézzem meg egy kicsit a várost. Mert ki tudja, mikor lest erre lehetőség. Volt az állomáson egy poggyászlerakó, oda tettem le a csomagjaim nagyját, 2 órára €3-ért. Így valamivel könnyebben, szabadabban sétáltam egy nagyot Kölnben.

Bár annyira messzire tényleg nem mentem, egy bevásárlóközpont volt ott, oda mentem szétnézni. Meg hát a vasútállomásról a Kölni Dóm… Én nem is tudom, hogy láttam-e életemben valaha olyan épületet, ami ennyire hatalmasnak hatott, de valami eszméletlen látvány volt. És az egész annyira csodálatos volt. Nem tudom pontosan szavakkal leírni, de minden harmonizált mindennel, és ezt nagyon jó volt látni. Nagyon ritkán látok olyan épületet, amiben órákon át gyönyörködtem volna a Kölni Dóm biztos, hogy közéjük tartozik.

A bevásárlóközpontban inkább csak sétáltam, illetvea REWE-be mentem be kaját venni a nap többi részére. Illetve szétnéztem a Media Markt-ban és a Saturn-ban. Több emeletes Media Marktról van szó, az alagsorában vannak a számomra érdekes dolgok, a CD-k, DVD-k, Blu-rayek és játékok. Szép, nagyon szép. Óriási mennyiségben van mindegyikből. Volt külön anime DVD, Blu-ray részleg, és ahogy megláttam a német Haikyuu!! Blu-rayeket, én komolyan elérzékenyültem a látványtól.

Csak a felelősségtudatomnak köszönhetem, hogy nem vettem egyet sem (volt is áruk… €44/db), egyébként rettenetesen sajnáltam otthagyni őket. Leginkább azon gondolkodtam, hogy mikor tudnám ezt megközelebb megvenni? Mert Hollandiából Kölnbe elutazni nem annyira olcsó buli. De ezen ráérek majd akkor gondolkodni, amikor több pénzem lesz. De tényleg elérzékenyültem, amikor megláttam, és nagyon sajnáltam otthagyni őket. De lesz még rá alkalom.

Meg a Nintendo-részleg az, ami nagyon ízléses és szép volt. Nem hiába, mégiscsak Németországban vagyunk.

Ezután a REWE-be mentem (ez a Penny Market német megfelelője), itt vettem kaját az útra, majd láttam, hogy még időm, így gyorsan szétnéztem a Saturn-ba is. Valóságos nosztalgia volt Saturnba betérni, hát mióta nincs Magyarországon. Annyira nem volt nagy szám, de legalább megnéztem.

De mentem is vissza Köln Hauptbahnhof-ra, hogy kivegyem a csomagomat. 3 perc híján pont meglett a 2 óra. Ezután visszamentem a buszhoz, mert már az a bizonyos 15:30 nem volt messze. El is jött és tényleg jött busz értünk, csak az a busz teljesen máshol volt… El kellett oda sétálni, ami kb. 20 perc volt… Két Deutsche Bahn-os alkalmazott mutatta az utat. Pont 15:30 lett, mire odaértünk. Mindenki nagyon megkönnyebbült, hogy végre volt busz, de az nem volt biztos, hogy melyikre szálljunk fel, ugyanis több busz is volt. Eleinte kettészedték a csapatot, aki Utrechtbe, aki Amszterdamba megy, mert két külön busszal vittek volna minket. De addig ment az egyezkedés, amíg végül eldöntötték, hogy mivel nem vagyunk annyira sokan, ezért az egész társaság egy busszal megy. Utrecht és Amszterdam egyénként is egy útvonalon van. Tehát egy buszra szállt fel mindenki, feladtuk a csomagot és végre elindult a busz Hollandiába. Nagy taps lett az elindulásra. Hát, 16 óra után indultunk el, ami ahhoz képest is durva, hogy a vonat kb. 9:50-re érkezett meg Kölnbe. De ha beszámítjuk azt is, hogy a vonatnak menetrendszerűen 6:23-kor kellett volna Kölnbe érkeznie, akkor 10 órás dekkolás után indultunk tovább.

Kölnről néhány gondolat: Annak ellenére, hogy mennyire akartam látni, összességében azt kell mondjam, hogy csalódás volt. Maga a vasútállomás volt egy hatalmas was ist das (hogy stílszerű legyek), de lehet, hogy azért látom így, mert a bécsi teljesen lenyűgözött. De nem hatott annyira újnak és modernnek. A város meg itt-ott eléggé koszos volt. Sajnos nem volt mentes a környék a hajléktalanoktól, ráadásul elzártabb helykeen erős húgyszag terjengett. Úgy tűnik, illúzió volt az a “tökéletesség”, amit Kölnről gondoltam.

A busz egyszer állt meg egy benzinkútnál, hogy vásároljon, intézze az “ügyes-bajos” dolgait. Nagyjából 18 óra volt, amikor átléptük a holland határt, és 19:30 volt, mire elértük Utrechtet. Nekem már önmagában az nagyon jó volt, hogy végre Hollandiában vagyunk, és a célállomás sem volt annyira messze. Mielőtt a buszhoz mentem volna, ami elvitt Wageningenbe, elmentem egy közelben lévő Albert Heijn-be holnap reggelig elegendő kaját, piát venni magamnak. Hát, komolyan mondom, Albert Heijnben vásárolni életérzés! Mindig is nagyon szerettem oda járni. Kajával most már biztonságban vagyok, de ha eddig nem lett volna elég 5 csomag (1 bőrönd, 2 hátizsák, 1 válltáska, 1 szatyor) a karácsonyfa feelingért, hát lett egy hatodik. Egyébként az az érdekes, hogy semmi fáradtságot nem éreztem, mintha kialudtam volna magam. Utrecht viszont nagyon tetszett.

Megkerestem a buszmegállót, ahonnan indul az 50-es busz Wageningenbe, kiderült, hogy Utrecht Centraal vasútállomáson át vezet az út. Csak az átjárás miatt nem volt üres a vasútállomás, egyébként egyetlen vonat nem járt. De szó szerint: EGYETLEN EGY SEM!

Így maradt a busz. A C4-es megállóhelyre mentem, negyed óra múlva indult onnan a busz. A jegyet a buszon vettem meg, €7.50 volt Wageningenbe. Itt már kényelembe helyeztem magam, azt hittem, hogy lesz nyugodt másfél órám, de nem úsztam meg… 20 perc múlva Zeist-nél leszállított mindenkit a sofőr, hogy az egyik busz visz tovább minket Wageningenbe. Ha a “kamatokkal” együtt számított 10 órás dekkolást kibírtam, akkor mi már ez a pár perc? De innen már tényleg egyenes út vezetett Wageningenbe.

El is értem. Onnan helyi busszal elmenni az irodához, ahol a kulcsot hagyták nekem. Már 22:40 körül volt, az iroda meg természetesen zárva, de mivel előre szóltam, hogy nem jutok el oda a 17 órás zárásig, ezért valami megoldást kértem tőlük. Az iroda ajtaja mellett vannak különböző kis széfek, megírták pontosan, hogy melyikbe teszik a kulcsot, megadták a kódot, és így jutottam hozzá a kulcshoz. Onnan egyenes út vezetett már a szobába, ahova 23:15-re érkeztem meg.

Tehát elindultam hétfőn 10:40 körül, és kedden 23:15-re érkeztem meg. Nagyon nehéz volt, itt-ott kifejezetten éreztem is, hogy komolyan próbára teszik a türelmemet, összességében mégis pozitív érzésem van a sztrájkkal kapcsolatosan. Nem tudom pontosan, mi a követelésük a dolgozóknak (bár gondolom, nem járok rossz helyen gondolatban, ha összefüggésbe hozom az általános munkaerőhiánnyal), de az, hogy az egész vasutas munkaközösség egy emberként áll ki magáért, én ezt fantasztikusnak tartom. És nem az, hogy alkudoznak az elégséges szolgáltatásrók, ami nincs, az nincs! Számomra ilyen egy igazi polgári viselkedés, ahol egy közösség egy emberként tart össze, és kiállnak magukért. Remélem, elérik a céljukat. Sokat lehetne tőlük tanulni. Mondom mindezt úgy, hogy én is szenvedő alanya volt a sztrájknak. Majd kialszom magam.

Holland vasutassztrájk

No, hát úgy tűnik, az utazásra is jutottak izgalmak, ugyanis Hollandiában vasutassztrájk van. Ezzel nem foglalkoztam komolyabban, mert egyrészt úgy tudom, hogy se hétfőn, se kedden nem Hollandiának azon régiójában lesz a sztrájk, ahol én leszek, másrészt, egyébként sem jár a vonat abba a városba, ahol én leszek, mert felújítják az állomást, így nekem Utrechttől mindenképp busszal kellene tovább mennem.

Csakhogy most kapom a hírlevelet, hogy a nemzetközi vonatokat is érinti a sztrájk, és az a Bécs-Amszterdam NightJet vonat, amivel én is megyek, elvileg csak Kölnig fog menni. Utánanéztem a NS International oldalán, elvileg végig mutatja a vonatot Hollandiában egészen Utrechtig, nem mutat Kölnnél "szakadást". Remélem, hogy itt véget is ér a történet.

De azért kíváncsi leszek. Értek már meglepetések, úgyhogy érdemes lesz felkészülni arra, hogy Kölnnél lesz a végállomás. Abból a szempontból faramuci lenne a helyzet, hogy Köln, mint kedvenc német város, a bakancslistámon van, hogy alaposan szétnézni ott, de nem feltétlen így. Vélhetően nem leszek "városnéző" állapotban, ráadásul sok csomagom lesz. Ahogy az NS weboldalán szétnéztem, elég korrektül tájékoztatják az utasokat, úgyhogy ha mégis le kell szállni Kölnnél, vélhetően nem fognak minket magunkra hagyni.

Egyébként pontosan nem tudom, hogy miért van vasutassztrájk Hollandiában, de szerintem nem állok messze az igazságtól, ha látok összefüggést az általános holland munkaerőhiány és a vasutassztrájk között.