Magyar Pokémon magazin

Szinte a semmiből bukkant fel a Pokémon magazin Magyarországon. Én legalábbis semmi előjelét nem láttam a magazin megjelenésének. A Tesco újságos részlegénél láttam meg, és igencsak meglepett, hogy miket nem lehet felénk kapni. De már első ránézésre is látszott, hogy nem én vagyok a célközönsége, de azért közelebbről is szemügyre vettem. Hogy ilyenek vannak írva a címlapon, hogy "Tudsz úgy élni, mint Pikachu?" önmagában érzékelteti, hogy 3-8 év körüli korosztály a célközönség. Ez még épp elmegy, de a felesleges melléknevek használatát rettenetesen utálom. Ráadásul kettő is van belőle: "LENYŰGÖZŐ poszterek" vagy "ŐRÜLETES képregény". Ezeket általában mind figyelmen kívül szoktam hagyni, nem hagyom, hogy ilyen melléknevek használatával befolyásoljanak.

Akkor egyébként vissza is tettem az újságot, de aztán bagszi a videójában részletesen kiemelezte a magazint és csak rávett arra, hogy megvegyem.

Jó reklámot csinált a magazinnak, effektív nagyon becsülöm bagsziban, hogy idén lesz 16. éve is ismerem őt, és talán nem túlzok, ha azt írom, hogy kihozta saját magából a legtöbbet. De azért is nézem szívesen a videóit, mert a beszédstílusában fellelhető az egyénisége. Semmilyen "Youtuber-trendet" nem követ, ő a való életben is tényleg ilyen. És mivel szerethető a stílusa, ezért nagy népszerűségnek örvend, én pedig arra vagyok hivatott, hogy ezt növeljem.

Nos, ennyi reklám után lássuk, hogy én milyennek látom a magazint. Igazából, ha úgy nézzük, hogy egy bizonyos korosztálynak szól, akkor rendben van. Olyan, mint egy foglalkoztatókönyv, csak Pokémon-módra. Keress meg x típusú Pokémont, színezd ki a rajzot, feladatok, melyek által olyan lehetsz, mint egy Pokémon, vagy mint egy csúcsedző meg ilyenek... Igazából a jelen papírárak fényében nem vészes az 1290 forintos ár. Bár az vicces volt, amikor megmutattam a barátaimnak, Fantos kérdezte, hogy "Szóval mi a fenét tudnak abba a magazinba rakni amiről nem kapsz több infót az interneten?" Jogos a kérdés, de igazából könnyű rá válaszolni. Az internetnek nincs nyomdaillata. Én meg imádom a nyomdaillatot. Illetve igazából az egész magazinnak olyan kellemes légköre van. Megvan benne az a tipikus Pokémonos hangulatvilág. Lapozgatása közben olyan érzésem volt, hogy miért is ne lehetnék egy pár percig gyerek, és lapozgathatnám önfeledten a magazint? Egyébként a benne lévő ajándékkártyák közül bagszi elmondása szerint ez egy sample pakk, amibe max. 10 féle kártya van. Na most én úgy jártam, hogy pont az a három kártya volt a csomagban, amit bagszi bontott.

Ezek közül Chimchart kifejezetten szeretem, a Diamond / Pearl-ben őt választanám kezdőpokémonnak.

A poszterek viszont eléggé idétlenek (ha szabad nekem is jelzőt használni), kettő közülük ugyanis úgy van egy belső oldalon, hogy ki kell vágni (a hátsó oldal tartalnának kárára), ráadásul ügyesen elhallgatták azt, hogy van egy negyedik poszter is a magazinban, ami speciel középen van, amit tehát ki lehet venni, (annak hátulján a harmadik poszter, így nem vész el tartalom). Ráadásul az a legjobb poszter. Tehát pont azt a posztert nem promotálták, a címlapon, amelyik esetleg megérdemelheti a LENYŰGÖZŐ jelzőt. Pikachu és Eevee vannak rajta, ahol egymás mellett örülnek valaminek. Aranyosak. A belső tartalom relatíve rendben van, bár ha valaki ki akarja tenni mindegyik posztert a falára, valamint ki akarja vágni a szintén magazinban lévő oklevelet, annak érdemes még egy példányt megvenni az újságból. Persze, van egy oklevél is az újságban, amit akkor töltethetsz ki, ha teljesítetted mindegyik feladatot, hogy igazi csúcsedző legyél. Értitek, csúcsedző! Egyébként aranyos feladatok vannak benne, enyhén nevelő hatásúak is. A képregény egyébként állítólag az egyik Pokémon epizódot dolgozza fel. Alapvetően nem rossz, két súlyos hibája van: 1. Itt-ott borzalmas a stilisztika. 2. Semmilyen titokra nem derül fény Scorbunny-ról... Hacsak nem az a titok, hogy Ash és Goh közül melyikük edzője akar lenni.

Ahogy elnéztem, havi megjelenésű lesz ez a magazin, ami egyébként egy lengyel licensz. Bagszi még annak is utánajárt, hogy van-e máshol ugyanez a magazin, és egy lengyel változatot talált belőle. Írva is vagyon az impresszumban, hogy Lengyelországban nyomtatták. Olyannyira külföldi, hogy csak egyetlen magyar nevet találni az impresszumban, aki fordította a lapot: Priszlinger Tamás. Hellyel-közzel jó munkát végzett, bár egy pár elnevezés furcsa volt nekem is, bagszi, meg mint igazi Pokémon rajongó, ezeket érzékenyebben vette. Meg a képregény stilisztikája. De a nagyja azért rendben volt. Igazából azért lehet esetleg jó húzás, mert azok, akik gyerekként nézték az RTL Klubon az Pokémon első évadait, ők most szülőkorban vannak, az ő gyereküknek lehet jó. Én ha olyan nagy Pokémon rajongó lettem volna (de én szimplán csak szerettem), illetve lenne gyerekem (még nincs, de szeretnék néhány éven belül), akkor neki biztos megvenném, hogy megmutassam, hogy miért rajongott az apja gyerekkorában. Egyébként meg kíváncsi vagyok, mennyire életképes a magazin. Ötletnek jó, a hibákat mindenképp érdemes lenne javítani, de egyébként érzékelhető benne az a Pokémonos hangulat, úgyhogy talán még annak is lehet ajánlani, aki szereti a Pokémon feelinget.

Fantasy Expo - 2022. július 2.

Február után ismét Fantasy Expo, ami az egyetlen animés rendezvény lett számomra. El is mentem rá, hogy itt is találkozzak emberekkel. Összességében jó is volt, bővítették a lehetőségeket, és nagyjából meg is tartotta az AnimeCon-ra emlékeztető családias hangulatát.

Bár sajnos nekem rosszul indult, ugyanis nem voltam jól előtte való éjjel. Bár rendbejöttem, de kialvatlanul mentem a FantasyExpóra. És hogy ne is legyek sokat otthon a 6.20-as vonattal mentem fel Pestre. Rendben megérkezett 8.50-re, és a spórolás jegyében nem villamossal mentem a Ferencvárosi Művelődési Központba, hanem elgyalogoltam oda. Soha mentem még oda gyalog, de mivel a 24-es villamos egyenesen visz oda, ezért csak a villamossínt kellett követnem, és odajutok. Ez így is lett. Érdekes módon nem éreztem magamban semmi fáradtságot, de gond így is akadt, ugyanis bagszi is rosszul volt. Ez abból a szempontból érint engem, hogy megkértem, hogy vegye meg nekem a jegyet előre, hogy ne kelljen sorba állnom. A "sorban állás elkerülése" elmaradt, de szerencsére azért el tudott jönni, és végül megvette a jegyet. Eleinte az is felmerült, hogy visszautalja a pénzt, amit korábban elküldtem a jegyre, szerencsére nem volt erre szükség. Bár azt megtettem, hogy beálltam a sorba, hátha lehet a jegyért kártyával fizetni (mivel készpénz nem volt nálam), aztán leegyeztetjük az anyagiakat, sajnos nem lehetett. De megjött bagszi is, úgyhogy a jegy is meglett általa.

Azt viszont nem értem, hogy miért kellett kétszer sorba állni. Először ugyanis meg kell fizetni a kiadó ablaknál a jegyet, ekkor egy nyugtát adnak, majd egy másik sorba kell beállni, és ott kapod meg a jegyet. Rá is kérdeztem, hogy miért van ez így, elmondásuk szerint így gyorsabb. Semmi gyorsaságot nem láttam abban, hogy még egyszer sorba kellett állni. Nyugodtan oda lehetne adni a kiadó ablaknál is a jegyet, onnan aztán egyenes út vezet befelé. Ez a beléptetési rendszer valamennyi animés rendezvény nagy átka. Régen, 2006-2009 között kritizálták folyamatosan a MAT-ot a beléptetés miatt, a MondoConon egy ideig gördülékenyen ment, de nagyjából 2016 óta folyamatosan kapnak ők is fejükre. Itt a FantasyExpón is kéne vagy elővételes rendszert kialakítani, vagy valahogy telefonon keresztül megvenni a jegyet. Maguk a szervezők tudják, mennyibe kerül, mire van anyagi lehetőségük, de totál felesleges kétszer sorba állni.

Bent az épületben némileg átkerültek a dolgok. És azt kell mondjam, szinte minden jobb lett. Az Animepiac a belső tornaterembe került, ami mindenképp előny, mert ott több helyük van. Az előtéri terem meg ahol voltak, oda kialakítottak egy kis színpadot, ahol szintén voltak előadások, a szünetekben meg AMV-k. Az egyedüli hátrány, hogy az emeleten lévő termet teljesen a DDR-nek és a Just Dance-nek szentelték a konzolt pedig a folyosóra száműzték. Abból is kevesebb volt, mint februárban, mert új konzol egyáltalán nem volt, csak retro. Vagyis állítólag volt PS4 a színpadnál. Nem emlékszem arra, hogy láttam volna, de ez persze nem azt jelenti, hogy nem is volt. Több árus volt a piacon, tehát érzékelhetően szükség volt a nagyobb helyre, mert legalább a folyosó is teljesen felszabadult. Februárban a folyosónál is voltak árusok, akik miatt nehezebb volt járkálni. A tornateremmel szembeni kistermekben különböző workshopok voltak, illetve az egyikban valami kajáldás rész. Ezek nem kifejezetten érdekeltek, de jó az ha itt is vannak emberek.

Néhány Animagazinossal is találkoztam: Hirotaka, Catrin és Iskariotes akkor jöttek szembe, amikor épp ettem. Délelőtt még nem voltak elfoglalva a folyosónál lévő asztalok, ezért leültem az egyikre megenni azt a kaját, amit otthonról hoztam. Közben beszélgettem velük. Balura voltam egyébként nagyon kíváncsi, vele a sok közös témának köszönhetően egész jól összebarátkoztunk online, és szívesen találkoztam volna vele személyesen is. De hát van még a napból.

A nagyszínpadon lévő előadásokból olyan sokat nem láttam. Mivel az animés közösségnek annak a kb. 5%-ába tartozom, aki nem érdekelt a Ghibli filmekben, ezért az előadás a Ghibli filmekben megjelenő japán folklórról ugyan nem volt rossz, de maga a folklór is kapufa nálam, ugyanis még a régi holland irodalmon is a folklórt tartottam a legkevésbé érdekesnek. A misztikum soha nem kötött le. Aztán 12 órakor volt a Fantasing koncertje, ebből meghallgattam egy pár dalt az elején. Jó hangjuk van az énekeseknek (hiszen alighanem ismerek egy párat személyesen), de az komoly hiba volt, hogy a koreográfián látszott, hogy betanultak voltak a mozdulatok. Nem éreztem azt, hogy az énekes azért mozog az énekelt dalára, mert annyira érzi, hanem mert valaki mondta, hogy így és így kell mozogni. A konferáló srác stílusa sem tetszett, nem bírom az ilyen személyiség nélküli partiarcokat (vagy a nagyobb baj, ha ilyen a személyisége). Úgyhogy egy párat meghallgattam, de inkább Zsoltival töltöttem el az időt, aki a barátjával jött. Vele akart a Kitsune kávézóban enni. Mivel már ettem, ezért csak elkísértem őket. Egyébként kellemes hely, a nagy TV-n mindig valami japán dal ment. Az árakat mondjuk sokalltam (nem mintha az alacsony árak időszakát élnénk...), de a fiúk jóllaktak, emlékeim szerint ízlett is nekik, úgyhogy biztos, hogy megéri. Vagy nem? Mert elmentek még a Coopba kaját venni. Én oda már nem kísértem el őket, hanem mentem vissza a rendezvényre.

Közben rám írt Balu is, hogy hol vagyok, találkozhatnánk. Megírta, hogy a karaoke teremben van, azonnal mentem is hozzá. Ott összefutottunk, majd néhány mondat után inkább kimentünk a folyosóra, és ott beszélgettünk. Nagyon szimpatikus volt élőben, hovatovább feliratkozott azon személyek listájára, akik élőben még annál is sokkal menőbbek, mint amennyire online.

Akik követnek, azoknak esetleg furcsa lehet, hogy ahhoz képest, hogy korábban mennyire lelkes volt a karaokéért, most épp, csak megemlítem. Nincs bajom senkivel, csak annyira megszokás lett nálam a karaoke, hogy már nemhogy semmi érdekeset nem találok benne, hanem kifejezetten unalmasnak tartom az egészet. Semmi izgalmas nincs már számomra abban, hogy kiállok a színpadra énekelni. És így persze nem lehet csinálni. Nem tudom, hogy lehet-e valahogy érdekessé tenni, de ez is ok arra, hogy miért nem megyek többet MondoCon-ra, és nem hiszem, hogy valaha is fogok még karaokét csinálni. Tehát, amit láttok listát az oldalak között, az jó eséllyel a végleges lista. Nincs feltéve a gépre a KaraFun, és nincs is affinitásom arra, hogy csináljak karaokét. Egy jó ideje így érzek, és igazából nem is hiszem, hogy változni fog, mert jó ideje valami másra vágyok.

Szóval amíg beszélgettünk Baluval, kijöttek a barátai is, és együtt elmentünk a nagyszínapra és meghallgattuk Catrin előadását a kínai manhuákról, animációkról, sorozatokról. Érdekes volt, bár kötődni nem tudtam hozzájuk, egyetlen sorozatot láttam csak közülük, az Addicted-et. Meg is lepődtem, hogy a regényváltozata jön magyarul is. Elvileg majd... valamikor... De arra kíváncsi leszek. Félúton elment Balu, mert a kisszínpadon Kpop kvíz volt, és ő, mint Kpop addict, nem hagyhatja ki. Egyedül figyeltem Catrint, majd amikor befejezte, hátramentem Zsoltihoz, és vele néztem az Animagazinos dumapartit. Catrin mellé Iskariotes és Ricz csatlakoztak. Szórakoztatók voltak, a téma pedig "milyen animét ajánljunk kezdőknek" volt. Kérdezzenek engem, hisz a válasz oly könnyű: Haikyuu!!. Persze a kérdéskör tényleg bonyolultabb, úgyhogy jó volt a téma. És jók is voltak, a legjobbak tartanak előadást az Animagazinosok közül.

De nem maradtam a végéig, mert a 17:10-es vonattal akartam hazamenni, és mivel gyalog akartam a Keletiig eljutni, ezért 16 óra után indultam el. Zsoltival elköszöntünk egymástól, ölelés, majd megkerestem Balut is, hogy tőle is elbúcsúzzak. Annyira el volt merülve a Kpop kvízben, hogy alig vett észre. Mindenesetre elindultam. És nem hittem volna, hogy kell az, hogy kb. 30 perccel korábban induljak el, ugyanis eltévedtem. Elfelejtettem nézni a villamos vonalát, ezért az Orczy térnél rossz irányba fordultam le. Furcsa volt a környék, de eleinte nem foglalkoztam vele, csak akkor, amikor arra eszméltem, hogy a Kálvária térnél vagyok. Hát ez nagyon nem a Keletihez visz. Úgyhogy Google térképen néztem, hogy merre menjek. Közben a lepukkadt épületek és a sok hajléktalan miatt olyan érzésem volt, mint amikor Harry Potter a Hop-porral rosszul mondta az "Abszol Út" úticélt, és rossz helyre került. Mintha én is rosszul mondtam volna a "Keleti Pályaudvar" úticélt. Siettem, ahogy tudtam, mert komoly esély volt arra, hogy nem érem el a vonatot. Megkönnyebbülés volt, hogy a Fiumei úti sírkertnél találtam meg a villamossíneket, innen már nincs messze a Keleti. Azért siettem, aminek köszönhetően nemhogy elértem a vonatot, még arra is jutott idő, hogy egy gyorst is vegyek tortillában. De alighogy felszálltam a vonatra, kb. 1 perc múlva indult is. Az vonatút jó volt, még aludtam is egy kicsit, mert a végére már éreztem a fáradtságot.

Úgyhogy jól sikerült minden. Örültem a Fantasy Expónak, de nem hiszem, hogy a nyáron visszamegyek Pestre.

Jobb minőségű videofelvételek

Ahogy írtam az előző postomban, megpróbálkozok 60 fps-es videofelvételekkel. Örömmel jelzem, hogy sikerült! Sokkal jobb, látszik, hogy folytonos a videó, nincsenek azok az apró szaggatások. Akkor csak ér valamit ez a felvevő, ha tudok vele a gépemmel jó minőségű felvételeket készíteni.

Most Wii U játékokat vettem fel. Hogy mindent kikísérlezettek, négy videót is csináltam.

Először, hogy hogy veszi fel a Wii U játékokat, játszottam egyet a Wii Sports Club-bal.

Aztán megnéztem, milyen a Wii U Virtual Console, csináltam egy felvételt az egyik Super Nintendo játékról, méghozzá az abszolút kedvenc verekedős játékokról, a Street Fighter II-ről.

És akkor megnéztem a Wii U-ról a Wii-t is. Ami azért is volt fontos, mert az eredeti Wii-mről ide lett áthozva minden játék és mentés, így most már ezekből is tudok felvételt készíteni. Vannak játékok, melyek csak itt vannak. Mint például az ExciteBike World Challenge, amit nagyon szerettem annak idején. Hát mutassuk meg a nagyvilágnak, mi a jó benne.

És végül, hogy kipróbáljam a Wii Virtual Console-t is, játszottam egyet gyorsan az F-Zeróval.

És amikor videót készítek, így néz ki a terep.

Mivel nem annyira hosszúak a vezetékek, ezért nem tud a gép az asztalon maradni. Illetve csak egy-két program marad bekapcsolva, hogy a laptopot az OBS Studión kívül semmi más ne terhelje. Meg van egy kemény falap, így nem a szőnyegen kell a laptopnak lennie. Ezzel remélem, kellőképp védem a gépet, hogy mindig tudjon az alja szellőzni. Én ezt most így csinálom, és örülök, hogy tudok 60 fps-es felvételt csinálni. Lényegesen jobbak a videók már így is. Most már csak az élességen kell javítani, és teljesen elégedett leszek.

Az első felvételek Nintendo Switch-ről

Szerdán rendeltem magamnak egy USB-s rögzítőeszközt és pénteken megérkezett. Egészen érdekes mert eredetileg az Árukereső weboldalán kerestem valami olcsóbbat, és találtam egyet 10.100 forintért, melyet a SunnySoft webáruházban vehettem meg. Életemben nem hallottam róluk, de mivel az Árukeresőnél "Megbízható bolt"-ként volt jelölve, ezért megrendeltem tőlük. Annak fényében meglepő, hogy csak 800 forint a szállítási díj, hogy Csehországból érkezett. Maga a webshop teljesen cseh, olyannyira, hogy regisztrációt csak cseh vagy szlovák lakcímmel lehet tenni. Magyarra is le van fordítva a webáruház, de itt-ott eléggé pongyolán. Nehéz nyelv a magyar, nincs mit tenni. Meg fogadnak rendeléseket Magyarországról is (különben nem tudtam volna megrendelni), és a Packeta szállítja ki. Egészen pontosan Békéscsabára a 100-as ABC-be kértem. Hogy élelmiszer boltban átvenni terméket... De mindegy is, rendben átadták, hazahoztam, és ezek vannak benne.

Külön oldalon van az input és output. Az megzavart, hogy HDMI mindkét oldalon van, és hogy mennyit ér a BGE-PSZK-s informatikai tanulmányok, jól jelzi, hogy sokszor még most is bizonytalan vagyok, hogy melyik az input és melyik az output, és melyiknek mi a funkciója. De végül magamtól rájöttem és össze tudtam szerelni. Hiszen van input HDMI a konzolnak (tudom, ami beadja a jelet), és output HDMI a TV-nek, hogy ott tökéletes minőségben lássam, amit játszok. Illetve a PC-hez USB-vel lehet csatlakoztatni. Csak azt nem tudom, hogy miért van hozzá DC/5V bemenet. Mindenesetre kaptam ahhoz is kábelt. Sikerült mindent a megfelelő helyére csatlakoztatni.

Az OBS Studiót már korábban letöltöttem és beállítottam magamnak (számításba vettem, hogy egyszer majd használni fogom), de nagyon nehezen jöttem rá, hogyan tudom megjeleníteni rajta a Nintendo Switch képét. Minden egyes beállítást megnéztem, utánanéztem az interneten is, hogy hol lehet beállítani, de semmi értelmes megoldást nem találtam. Végül bagszival beszéltem voice chaten keresztül, hogy mit csináljak, ő sem találta meg először a megoldást (pedig ő már jó ideje streamel OBS-ről), de végül, ha nehezen is, de kiderült, hogy a "Videorögzítő eszköznél" kellett jobb egérgombbal előhozni a tulajdonsáokat, és ott az "eszköz" részben kellett a leggördülő menüben az USB videót kiválasztani. Na így már megjelent a Nintendo Switch képe a programban is.

De gyorsan kiderült, hogy ezzel korántsincs megoldva a probléma, ugyanis a felvétel eléggé szaggatott volt. ProfRoxas és Fantos megnézték a felvett videót, egyértelműen zavaró volt a videó szaggatott mivolta. Bagszinak közben dolga volt, úgyhogy ebben már ők segítettek. Kiderült, hogy nem bírja az 1080p-s felvételt a gép, úgyhogy le kellett vinni 720p-re. Illetve az gondolkodtatott el, amikor ProfRoxas mondta, hogy lehet, hogy az USB-n akadozik a felvétel, aztán hirtelen "behozza a lemaradást". Annyit azért tudok, hogy a kék színű bemenet az USB 3.0-ás, ami lényegesebb gyorsabb átvitelt biztosít. A vezeték viszont fehér volt (2.0-ás), és arra gondoltam, hogy ha vennék egy 3.0-ás USB kábelt, akkor azzal gyors lenne a felvétel. A gondolat nem volt rossz, de kiderült, hogy maga az eszköz 2.0-ás. Egy rövid ideig azt gondoltam, hogy olcsó húsnak híg a leve, de aztán nem foglalkoztam vele komolyabban, mert úgy voltam vele, hogy ez első körben megfelel. Már csak azért is, mert a hét elején, amikor gondolkodtam azon, hogy vehetnék ilyen készüléket, akkor mutattam bagszinak kettőt, amit az emagon találtam. Az egyik egy ahhoz nagyon hasonló, amit végül 10.100 forintért vettem. Ez 17.790 forint, ráadásul ugyanúgy USB 2.0-ás. A másik egy jóval kisebb. Ez USB 3.0-ás, 11.490 forint, de ezen nincs HDMI output kimenet, tehát csak gépnél tudnék játszani. Ezt sem megoldás, mert ProfRoxas mondta, hogy neki ilyenje van, és csak gépen tud játszani, nagyjából 0,5 másodperces késéssel. Úgyhogy végül azt gondolom, hogy a lehető legjobbat vettem meg. Egyébként sem erős a gépem, úgyhogy streamelés egyelőre kizárva, csak felvétel lehetséges. Egyelőre ez megfelel. Meg most 720p-re van állítva a felvétel, illetve javasolták, hogy 30 fps-sel vegyek fel, azzal biztos nem szaggat.

Végül több órás próba után elkészültek az első felvételek YouTube-ra. Méghozzá Nintendo Switch-en az angol profilomon játszom ki a Mario Kart 8 Deluxe-et.

Azt már korábban elhatároztam, hogy arra fogom felhasználni az angol profilomat, hogy az internet népének ott játsszak végig játékokat. Ha online, illetve retro játékokkal akarok játszani, akkor arra marad a holland profil (mivel az angol profilhoz nincs Nintendo Switch online kötve). Illetve azt elhatároztam, hogy azt még kipróbálom, hogy tudok-e játékot felvenni 720p/60fps-sel. Az még egy jó kompromisszumos megoldás lenne.

Nos, ezzel elindul a modern YouTuber életem. Idővel, ha majd jobb gépem lesz (konkrétan elgondolkodtam egy streamer PC-n), veszek majd egy jobb kártyát. Addig ezen fogok játszani. A retro játékokkal is az új konzolon fogok játszani. Már annak önmagában örülök, hogy új játékok kerülhetnek ki a YouTube profilomra. A következő lépcsőfok a jobb képminőségű játékok lesznek, utána meg jöhetnek az élő felvételek is, ha már elég jó leszek.

Az első próba holland középszintű érettségivel

Két évnyi holland nyelvtanulás után úgy gondoltam, hogy megérett az idő arra, hogy kipróbáljam magam, és megcsináljak egy holland középszintű érettségit. A 2007. májusit csináltam, és szép sikert értem el, ugyanis az olvasott szöveg értése a nyelvhelyesség és a hallott szöveg értése együtt 88% lett. Tehát lenne egy jeles középszintű holland érettségim.

Az olvasott szöveg értése 100% lett. Egyszerűbb szövegeket már nagyon jól tudok olvasni, ki tudom következtetni a szövegkörnyezetből az ismeretlen szavakat, tehát nem volt gondom a szövegértéssel.

A nyelvhelyesség volt az, amit elrontottam. Abban az volt a lutri, hogy az egyik feladatban a megfelelő névelőt kellett beírni. De nem ám csak a határozottakat, hanem a határozatlant is, sőt volt olyan, ahova semmit nem kellett írni. Speciel ez ment, de a "de", "het", "een" névelőket csúnyán összekevertem. A többi relatíve ment. És akkor nem beszéltünk a mondatalkotásról, ami nagyon nehéz volt. Amikor össze voltak keverve a szavak és abból kellett mondatot kreálni. Az az érdekes, hogy a nagy mumus, az elöljáró szavas feladat hibátlan lett.

A hallott szöveg értése is nagyon jól ment. Hallgattam már annyi holalnd szöveget életemben, hogy nagyjából tudom, hogyan beszélnek, nagyjából tudom, hogy mondják a nyílt és zárt szótagokat, ennek köszönhetően lassan és fokozatosan rááll a fülem a holland beszédre. A beszéd többségét tisztán értettem, amit meg nem, azt nagyjából ki tudtam következtetni, így összességében a 4 feladatban csak kettőt rontottam.

Nos, akkor elmondhatom, hogy van egy B1-es szintű holland ismeretem. Mondjuk az íráskészséget még nem csináltam meg, de szeretném, mert pont ezzel van gondom. Ugyanis az egyik kritikám a KRE-s holland oktatással - amit szóvá is tettem az egyik tanárnak - hogy nagyon kevés az önálló szövegalkotásos feladat. Egyszer-egyszer kapunk házi feladatnak, de ritkán. És pont ez kéne, mert hiába vagyok tisztában a nyelvtannal (hellyel-közzel...), de nem tudok echte, komplexebb mondatot összeállítani, mert vagy túl egyszerű az adott mondat, vagy rossz szót használok, vagy az egész rossz kontextusba kerül. Szegény Humbby barátomon gondolkodok néha, hogy vajon hányszor foghatja a fejét, amikor hollandul írok neki, és mennyivel egyszerűbb mondatokat írok neki, mint amilyenekkel ő válaszol. Ez az érettségi világosan megmutatja: Szöveget kezdő szinten jól tudok olvasni, de az önálló szövegalkotást gyakorolni kell. Úgyhogy megvan, hogy merre kell tovább menni.

Ring Fit Adventure végigjátszva

A múlt héten, összesen 94 napnyi játék utána végigjátszottam a Ring Fit Adventure alapjátékát. Szerettem nagyon, bár annyira nem izzasztott meg. Inkább akkor volt rossz, amikor egy-egy fajta gyakorlatot kellett túl sokszor egymás után csinálni. Például több karizom erősítő gyakorlat után már éreztem, hogy ég a karom. Illetve, amit nagyon nem szeretek és borzalmasan megszenvedtem, amikor le kellett guggolni. De nem teljesen, hanem valamennyire tartani magunkat, akkor tényleg volt olyan, hogy le kellett ülnöm utána mert alig éreztem a lábamat. Ezeket a gyakorlatokat mind végigcsinálom, mert csak erősödhetek általuk, de egyébként itt is megvan a módja annak, hogy elcsaljuk, de akkor meg az egésznek nincs értelme.

Egyébként a 222. szintig jutottam el.

Illetve ami szintén meglepett, hogy totál azt hittem, hogy Drago egy Bowser-féle vérbeli gonosz, erre még ő kér bocsánatot, hogy annyi bajt okozott.

(Ha már hollandul van írva, akkor egy kis nyelv: A "Het spijt me" után én lazán "voor"-t mondanék, nem "van"-t... De nálam mindig az elöljáró szavak és a vonzatos igék törik meg a nyelv logikáját) Egyébként nagyon jó volt hollandul végigjátszani. Többen is írták a Ring Fit Adventure Reddit oldalán, hogy eléggé gáznak tartják az angol hangot, ezért valami másik nyelvre váltanak. Tényleg kellemetlenül lányos az edző hangja. Hollandul meg igazi férfi edző hangja van, ráadásul ahogy mondja a dolgokat, az is kifejezetten lelkiesítő, inspiráló. Úgyhogy a holland szinkronosok kiváló munkát végeztek, érdemes név szerint is megemlékezni róluk.

Szóval jó volt. A végén a köszönet jól esik.

A végén a tréner sziluett meg teljesen kidőlt.

(Ez is egy olyan mondat a hollandban, amit nem "bij"-jel írnék, hanem "naar"-ral, hiszen az jelzi az irányt, hogy valahova megyünk. De úgy tűnik, másképp kell megérkezni) A játéknak nincs vége, mert valójában nem 23 világból áll az egész játék, hanem 69-ből. Ugyanis a 23 világ ismétlődik még kétszer, csak persze nehezítve. Már folyamatban van, a 27. világnál járok. És majd szépen fokozatosan elviszem a legvégéig, és talán az 500. szintet is elérem majd?

Nintendo találkozó - 2022. június 19.

Két év után ismét sikerült ismét Nintendo-találkozót szervezni. Tavaly is akartam már, amikor lehetett ismét helyekre járni, de nem sikerült úgy időpontot találni, hogy az mindenkinek jó legyen. Aztán többszörös húzás-halasztás után meguntam az egészet és úgy döntöttem, hogy én ezt nem csinálom többet. Aztán múlt héten rám írt a Fantos, hogy szeretne velem találkozni. Mondom neki, nem vagyok már Pesten, de megpróbálhatok összehozni egy találkozót, hátha többen is leszünk. És mit ad isten? Elsőre sikerült egy olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó. Alig akartam elhinni. Hát akkor hajrá.

Először a törzshelyünkön, az Infinity Esport bárban akartuk megtartani, de ott aznapra épp zártkörű rendezvény volt, így az kiesett a szórásból. Így kérdeztem, hogy hol legyen? Többen ajánlották a Vault 51-et. Ide foglaltam egy asztalt 8 főre, visszaigazolták, hogy rendben van, mehetünk.

És tegnap volt. 14 órakor nyit a Vault 51, ezért akkortól tudtunk kezdeni. Így nekem is elég volt a 10.20-as vonattal elindulni. A vonatút alatt leginkább telefonon néztem animét: Bakuten!! 11. része, mely anime jó eséllyel pályázik a 3. legjobb sportanime címére, illetve a Boku no Tonari ni Ankoku Hakaishin ga Imasu. 4. részét, ez pedig "Guilty pleasure" lett nálam. Nagyon nehéz volt úgy nézni az animét a vonaton, hogy ne jelenjenek meg érzelmek az arcomon. Az animék mellett még Orvos-Tóth Noémi: Szabad akarat című könyvét olvastam. 12.50-re érkeztem meg a Keletihez, itt Wakával találkoztam, akinek eladtam az LG monitoromat, és eljött érte. Úgy döntöttem, hogy eladom az asztali gépemet és a monitort. Már egy ideje a laptop van az asztalon. A billentyűzetet és az egeret viszont nem adom el, mert az Logitech. És azokat még használnám, ha lesz rá mód. A monitornak már megvan a gazdája, ráadásul tudom, hogy jó helye van. Elmentem vele az autójához, a hátsó csomagtartóba került a monitor. Aztán ő elkísért még a Keleti előteréig, ahol várt már OctoZaky és Fantos. Ők ketten döntöttek úgy, hogy kijönnek elém. Waka itt elbúcsúzott tőlünk, mi pedig elgyalogoltunk a Vault 51-ig. Nem volt olyan messze, így nem akartam közösségi közlekedésre költeni. Bagszi már ott várt minket. 10 perccel voltunk nyitás előtt, 14 óráig nem lehetett bemenni.

Bent meglepően ismerős volt a hely. Nem emlékeztem arra, hogy valaha is lettem volna itt, de mégis. Hiszen rendeztek itt korábban Nintendo napot, és már akkor is felfigyeltem arra, hogy mennyire jól be van rendezve az egész. Most, ha lehet, még jobban.

Ugyan, kissé hibádzik a felső diorama, ugyanis a goombák a Super Mario Bros.-ból származnak, illetve a Yoshi érme a Super Mario World-ből. Furcsán mutatnak a Super Mario Bros. 3 háttér mellett, de ezeket leszámítva kiváló ötlet. Lehet, hogy majd a saját lakásomban ezt én is megcsinálom. A Super Nintendo Classic Mini és a PlayStation Classic Mini a báré. A Nintendo Switchet vittem magammal, de hoztak még egy páran. Jött még Krisse, a testvére, Gabrol és Tutajkk is. Többen elhozták a sajátjukat, illetve dokkolót hozott Krisse is, így mindkét TV-n tudtunk játszani. Így játszhattunk két különböző játékkal is, illetve vezeték nélkül játszhattunk Super Smash Bros. Ultimate-tel 8-an. Erre sort is kerítettünk. A szórakozás nem tartott sokáig, mert bár nagyobb kijelzője volt a 2 TV-nek, de kevesen látták magukat rendesen. Ennek volt egy olyan előnye is, hogy egyszer sem voltam utolsó. Kétszer voltam 6., egyszer pedig 5. helyen végeztem. De tényleg nagyobb TV kell egy 8 játékos bulihoz, mert én sem láttam magam rendesen, többször is a szakadékban találtam magam.

Egyébként Mario Kart 8 Deluxe-szel kezdtünk. Ott megakadt a játék, mert a mert kijött egy rossz szokásom: Ha valakinek a tüsszentését viccesnek találom, azon elkezdek úgy nevetni, mintha egy jó viccet hallottam volna. Itt is ez történt: Tutajkk eltüsszentette magát, én meg teljes rövidzárlat. De már azon is röhögtem, ahogy a Gábor lereagálta. Idén lesz 14 éve, hogy ismerjük egymást, úgyhogy látott már egyet és mást tőlem. Nagyon jól reagálja le a sajátosságaimat, mindig viccet csinál belőle. Meg volt retro is, például Mario Kart 64, illetve később Mario Tennis illetve Kirby 64: The Crystal Shards. Ezzel a Kirbyvel most játszottam életemben először, most is csak a mini-játékokat próbáltuk. Ötletesek voltak, majd talán kipróbálom egyszer a főjátékot is.

Ami még külön mutatvány volt, az a Nintendo Switch Sports. Néhány új sportjátékot leszámítva olyan nagy változást nem érzékelek a Wii Sports-hoz képest. Leginkább bowlingoztunk. Ez is olyan volt, hogy igyekeztem stílusos lenni, Gábor meg is kérdezte, hogy még soha nem bowlingoztam? Mondom neki, nem. Nagyon látszik - jött a válasz. Elgondolása szerint a Tom és Jerry és a The Flinstones össze bowling jelenete nálam egyesülhetne irl. Igazán hízelgő, ezt dicséretnek veszem.

Enni csak 16 órától lehetséges, de ezt megvártam. A fogyasztást meg akartam adni a Vault 51-nek, mert ingyen biztosítottak asztalt. Úgyhogy a Monster energiaital mellett egy Vault Burgert vettem magamnak.

Sok nem látszik belőle, mert az ölemben volt, de egyébként ízlett. Jó volt, hogy miután kettévágták a zsemlét, még meg is pirították a belső részt. Az a kis ropogósság, plusz édes rész jót tett a hamburger ízének. Meg a többi része is ízletes volt. Egyedüli hátrány, hogy olyan mértékű olaj (remélem...) folyt ki belőle, mintha egy étolajos flakont borítottam volna fel. Tehát szerényebben az olajjal. Másfelől a papírtálca is jó ötlet volt. Az összhatás összességében tehát pozitív.

19.30-ig maradtunk, mert nekem az utolsó vonat 20.10-kor indult, de voltak akik már korábban elmentek. Négyen pakoltunk össze, a Vault 51 kérésére mindent úgy raktunk össze, ahogy találtuk, reméljük, elégedettek voltak. Végülis Tutajkk, Krisse, Fantos és én maradtunk a végéig. Tutajkk már az elején elbúcsúzott, Krisse és Fantos elkísértek a Keletiig. A 20 perc késéssel indult, ebből 5 percet hozott be, tehát majdnem 23 óra lett, mire hazaértem. A vonatúton néztem a Jóbarátok 1. évadának 18. részét (újra nézem HBO MAX-en), illetve a Re:_Hamatora 3. részét, illetve tovább olvastam Orvos-Tóth Noémi könyvét. Jó nap volt, érdemes volt megszervezni.

Nyelvi teszt eredményének elemzése

Néhány hónapja kitöltöttem a Topszótár weboldalán lévő nyelvi tesztet, ma ismét megtettem, hogy lássam, mennyit változott a nyelvtudásom. Az angolt is és a németet is kitöltöttem.

Az angol teszt eredményére nem vagyok büszke, mert rosszabb eredményt értem el, mint előző alkalommal.

Előzőleg 33 pontra adott B2-es szintet, most 30 pontra B1-et. Nagyon magas szinten tényleg nem tudok angolul, mert ebben az egyre nehezedő teszt végén már olyan mondatok voltak, hogy nemhogy értelmezni nem tudtam a mondatot, de a szerkezetet nem láttam át. A végére szinte már csak tippeltem. Gyerekkoromban magántanártól tanultam angolul, méghozzá a Chatterbox című nyelvkönyvből. Az egy négyrészes nyelvkönyvsorozat, a rajzok kifejezetten azt az érzetet adják, hogy gyerekeknek készítették. Emlékeim szerint valahol a 3. kötetnél hagytuk abba, a 4. kötetet nem vettük már. Onnantól kezdve innen-onnan tanultam angolul, de rendszerezetten utána soha. A mai napig nem ismerem az összes múlt időt, hogy mikor melyiket használjuk, ugyanez igaz a feltételes módra is. Meg érdekesnek találom a mondatok végén a "will you" "don't you" ... szerkezetet, de ezeket is csak érzésből használom, egyébként fogalmam sincs, hogy mikor melyiket kell használni. Megvan a középfokú nyelvvizsga, de szükségem van arra, hogy magasabb szinten is legyen valami rendszerezett nyelvtudásom, hogy onnan aztán át tudjak menni C1-be.

A német eredménye viszont kellemes meglepetés volt.

Az önmagában meglepett, hogy németből jobb eredményt értem el, mint angolból. Mindenesetre, hogy 36 pontra B1-et kaptam, míg angolból korábban 33-ra B2-t, azt sejteti, hogy valamit változtattak a rendszeren. De a tényleg, hogy németből kevesebb problémám volt a mondatok olvasása közben. Jobban felismertem a nyelvtani szerkezeteket, jobban tudtam a helyes választ és érzékelhetően kevesebb ideig tartott a német teszt kitöltése, mint az angol teszté. És ez főleg a hollandnak köszönhető. Ugyanis sok nyelvtani szerkezetet a hollandból ismertem fel. Most, hogy már tanuljuk a bonyolultabb nyelvtant hollandból, ezeket ismertem fel a német tesztben. Tehát lényegében nekem ez egy német-holland közös nyelvi teszt volt, ugyanis minden, amit megtanultam hollandból, jelöltem be itt is helyes válasznak és mind jó volt. Az már csak pluszba jött, emlészem az um...zu - damit közti különbségre, illetve az egész német szöveget tényleg könnyebb volt olvasni.

Csak titkon reméltem, hogy a holland majd javítani fog a német nyelvtudásomon, és úgy néz ki, hogy ez tényleg így lesz. A magasabb szintű angol nyelvtant meg megpróbálom elsajátítani a Topszótár nyelvtani anyagából. Nagyon jó online szótárnak tartom, ezt használom mindig, amikor angolból vagy németből nem tudok valami szót.

Műszaki cikkek használhatósága több év után I. - Philips CD Soundmachine AZ328

Egy új sorozatot tervezek indítani: Olyan műszaki cikkekről fogok írni, melyek már egy néhány éve megvannak, azokat vizsgálom, hogy rendeltetésszerű használat mellett teljes körűen működnek-e. YouTube-on láttam olyan videókat, melyek új műszaki cikkeket vizsgálnak egy éves használat után és ez inspirált arra, hogy én is indítsak el egy ilen sorozatot. De mivel ennél azért lényegesen hosszabb távra tervezem a műszaki cikkek vásárlását, ezért nem 1 éves használat után fogom vizsgálni őket, hanem legalább 5, de inkább még régebben.

Alkalmi lesz ez a sorozat, hiszen nincs olyan sok mindenem, és nem is szeretném ezeket feltétlen olyan gyakran pótolni. De egy párat szívesen megmutatnék, hogy milyenek több év után. Igyekszem, amennyire lehet laikusként (hiszen nincs műszaki érzékem) minden szempontból megmutatni a termékeket.

Elsőként a Philips CD Soundmachine AZ328 CD-s magnót szeretném megmutatni, melyet 2015 szeptemberében vásároltam. Akkor impontált az, hogy lehet még olyan CD-s rádiót venni, amelyik kazettát is lejátszik, ezért döntöttem mellette. Két Philips modell volt akkor egymás mellett az AZ127-es és az AZ328-as. Az AZ328-as abban volt több, hogy USB-ről is lejátszik zenét, illetve MP3-as CD-vel is elboldogul. Az utóbbi plusz képességét legfeljebb egyszer használtam próbaként, hiszen régóta, amit mp3 zenét csak lehet, 320 kbps-ben tárolok, így néhány album könnyen kitesz egy 700 MB-os CD-t. USB-nek már több értelme van, hiszen több GB zenét lehet rajta tárolni, nem mellesleg a rádiónak 8 GB Pen Drive-vel sincs gondja. Nem tudom, mennyi a maximum, amit be tud olvasni. Mindenesetre ez a két plusz jelentett számomra annyivel többet, hogy ezt vásároljam meg. Két dolgot tartok érdekesnek. Egyrészt, hogy a két modell közül a AZ328-as már egyáltalán nem kapható. Vélhetően nem gyártják már, és úgy emlékszem, hogy jobban is fogyott az AZ328-as, ahogy folyamatosan figyeltem, tehát népszerűbb volt. Másrészt, akkor az AZ328-asat 17.990 forintért vettem, és most a AZ127-es legolcsóbban is 20.110 forint. Ebbe valószínűleg az infláció játszik leginkább szerepet. Elavultnak nem nevezném, mert a kazetta mintha megint a reneszánszát élné. Én is amiatt döntöttem emellett, mert őrzök még kb. 200 darabos kazettagyűjteményt, és szerettem volna egy lejátszót, aki lejátsza a kazettákat is. Így ez a magnó nekem ilyen mindenes, hiszen kazetta mellett van rádió, CD, meg USB funkciója is.

És szerencsére úgy tűnik, hogy jól jártam ezzel a magnóval, hiszen idén lesz 7 éve hogy megvan és még mindig kifogástalanul működik. Egyszer sem kellett megszerelni, minden funkciója kiválóan működik. Kazettát, CD-t gond nélkül lejátsza, MP3-as CD-m nincs, hogy azt kiteszteljem, de gondolom, az sem okozna gondot neki. Mondjuk, mivel USB-s csatlakozós rádióm előtte soha nem volt, ezért fogalmam sem volt, egészen pontosan hogy működik. Jó, nem nagy mutatvány, hogy Pen Drive-ról lejátsza a zenét, de azt hittem, hogy telefonról is, ha USB-vel csatlakoztatom a magnóhoz. És csodálkoztam, hogy néma maradt, mert nem tudtam, hogy Jack csatlakozóval kell összekötni a telefont és csak akkor szólal meg. Eleinte azt hittem, hogy ennek a magnónak a jack csatlakozója ugyanúgy lehetővé teszi, hogy fülhallgatóról hallgassak zenét, de az is teljesen néma maradt. Nem figyeltem az "audio in" feliratra, nem is tudtam, hogy az mit jelent. De azóta megvan és igazából örülök annak, hogy ilyen, mert a PC-t csatlakoztatom rá, így a számítógép szólal meg rajta. Bluetooth nincs rajta, de ha úgy vesszük, az "audio in" a vezetékes Bluetooth, hiszen minden ráköthető, ami Jack csatlakozón keresztül megszólaltatható, de Bluetooth-tal is csatlakozik.

A rádió is rendben működik. Ugyan, analóg lehet rajta csatornát keresni, de jó minőségben veszi a rádiót és stabilan ott is marad.

A hangminőség egyébként nem kiemelkedő, de ezen az áron nem is várhatjuk, hogy teljes hangerőn egy egész diszkót legtöltsön a hangjával. Van rajta DBB, amit benyomva némileg jobban szól, de a megváltást nem ennél a rádiónál kell keresni. Ez arra jó, hogy egyéb elfoglaltságok mellett szóljon valami, hogy ne maradjak csendben. Máskülönben szívesen használom és örülök, hogy 7 éve megvan és működik. Megérte megvenni. Fogom használni, amíg működőképes lesz. Konyhába lehet még ideális, ahol szintén főzés-sütés-takarítás közben jól szól.

Könyvespolc rendezése

Mivel egyre inkább téma szerint vásárolok könyveket, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit rendezem a könyvespolcomat. Ez a gondolat azért csak most érett be, mert megvettem Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul című könyvét. És hogy ezt is amellett, mint olvasmány vettem, amire később időt kerítek, azért is, hogy bővítsem a japán-ázsiai (jó, tudom, hogy Japán is Ázsia része, de azért emeltem ki, mert arra Ázsián belül Japánra fókuszálok) magánkönyvtáramat, ezért elkezdtem rendezni a könyvespolcomat. A vége az lett, hogy mivel még nincs annyi ázsiai témájú könyvem, hogy kitegyen egy egész polcot, ezért egybetettem a holland témájú könyvekkel.

Így végülis egy japán-holland egyveleg alakult ki, némi egyéb ázsiai fűszerezéssel. Azért csak a japán nyelvkönyvek vannak itt, a hollandok nincsenek, mert a hollandok többségében mind olyan kiadón belül jelentek meg, melyektől más nyelvkönyvem (német, spanyol) is van. A könyvgyűjtésnek ez az egyik problematikája, hogy az azonos kiadótól lévő könyvek, melyeknek még a dizájnja is hasonló, eléggé csúnyán mutatna, ha szétszedném. Nekem legalábbis problémás, hiszen nagyon igénylem a rendet és a rendszert. Az őszi félévben dolgoztam az egyetem könyvtárában önkéntesként, többek között a könyvek átrendezésében segítettem. Már ott felfigyeltem erre és nem tetszett, hogy annyira egy témakörre voltak osztva a könyvek, hogy az azonos kiadótól származó könyvsorozatok is sok esetben szét voltak szedve, és nekem kifejezetten nem tetszett. Akkor eldöntöttem, hogy itthon ezt így nem fogom csinálni. Mindenesetre az a munka nekem jó volt arra, hogy jobban lássam, milyen rendszerek szerint rendszereznek a könyvtárosok könyveket. De ahogy szétnézünk ezen a polcon is, nincs tökéletes módszer, mert itt is lehet "keresd a kakukktojást" játékot játszani. Könnyen belátható, hogy Riga se nem Hollandia se nem Japán fővárosa, ahogy az ókori görögök sem hollandok vagy japánok voltak. Ugyanakkor a könyvsorozat harmóniáját sem akartam megtörni. De erre perpillanat jobb megoldást nem tudok.

És akkor a pszichológiai-filozófiai témájú könyvespolcomat is rendezgettem.

Ez nem annyira választékos, mint a holland-japán témájú könyvespolcom, de amik számítanak, azok megvannak. Gyűjtöm én is a világ filozófusai könyvsorozatot. Szerintem egész jó. Nem történésznek készülök, így amire kitalálták ezt a sorozatot, arra nekem megfelel.