Mi az, ami valójában kiderül?

Jelen esetben nem tudtam jobb címet kitalálni, de eszembe jut, javítom. A lényeg, amit ki akarok írni, hogy mint ahogy másokkal is megtörténik ilyenkor, úgy velem is, hogy igazi krízishelyzetben, valójában nagyon kevesektől kaptam igazi támogatást, biztató szót, ami tényleg jól esett, mert éreztem, hogy ez nekem szólt. Én magam is dühöngtem, hogy persze, amikor siker ér, mindenki velem örül, de amikor baj van... Mert tényleg: Amikor közhírré tettem, hogy elnyertem az Erasmus ösztöndíjat, nem győztem fogadni a gratulációkat, nagyon jól esett. De most...

Konkrétan eszembe is jutott az a holland irodalmi mű, amit nemrég említettem, az Elckerlijc - Akárki című mű, ami röviden arról szól, hogy Isten számadásra hívja Akárkit, és a Halált küldi érte. Akárki természetesen megrémül, mert nincs menekvés, de annyi időt kér, hogy legalább társakat hívjon magához, hogy könnyebb legyen. Többeket is hív: Barátot, Tudást, Rokont, Vagyont, de senki nem tart vele, egyedül az Erény. Van tovább is, de jelen esetben ennyi a lényeg. Bár a mű alapvetően arról szól, hogy amikor eljön az utolsó óra, akkor lényegében itt hagyunk mindent és mindenkit, és azért Akárki a mű címe, mert ez akárkivel megtörténhet, mindenkivel meg is fog történni. Ugyanakkor ezt a művet lehet úgy is nézni, hogy az igazán nagy bajban csak nagyon kevesen tartanak velünk, csak azok, akikre tényleg számíthatunk.

És ahogy mások is átkozódnak ilyenkor, bennem is megfordult a gondolat, hogy mennyire lehet a bajban másokra számítani. Aztán egy jobb pillanatomban eszembe jutott egy fontos dolog, és felmerült bennem a kérdés, hogy érdemes-e amiatt elkárhoztatni bárkit is, mert a bajban nem tart velem? Oda jutottam magamban, hogy nem. Az jutott ugyanis eszembe, hogy egy ember valójában nagyon kevés másik emberrel tud igazán minőségi kapcsolatot fenntartani. Valójában nem igaz az a mondás, hogy "minél több szeretetet adsz, annál több marad neked". Valójában nem lehet "túl sok" szeretetet adni, mert ha túl sok ember felé osztjuk szét a figyelmünket, valójában senkire nem tudunk igazán odafigyelni. És ezt egyébként régebben meg is tapasztaltam: Ismerek néhány olyan embert, akik általánosságban szeretnek segíteni másoknak. Tökre örültem nekik, tényleg azt gondoltam, hogy milyen csodálatos lelkek, én is bármikor fordulhatok hozzájuk. De egy idő után az lett az érzésem velük kapcsolatban, hogy nem kapom meg tőlük azt a valódi figyelmet, segítséget amire ténylegesen szükségem van. És amikor elkezdtem tudatosan kevesebbet keresni őket, azt tapasztaltam, hogy valójában egyáltalán nem hiányzom nekik. Ekkor tapasztaltam meg azt, hogy nem a személyem miatt segítettek nekem, hanem mert általánosságban szeretnek segíteni embereken. Az már mindegy, hogy kin. Ez nem baj, nagyon jól tudják hasznosítani magukat általános segítői munkában (ha erre van igényük). Ami a többieket illeti, adjuk meg mindenkinek a választási lehetőséget, hogy velünk tartanak-e a bajban és fogadjuk el a döntésüket ha nem. Akkor is, ha ez fáj, mert többet reméltünk tőlük. Fájdalmas folyamat, de utána könnyebb lesz a helyén kezelni a velük való kapcsolatot.

Egyébként az, hogy mennyire tudunk figyelni a másikra, korrelál az, amit Orvos-Tóth Noémi weboldalán olvastam, hogy akinek B-terve van, az ne számítson boldog párkapcsolatra. Ez utal arra, hogy párkapcsolatban nem lehet valójában megosztani a figyelmünket, mert nem jut minőségi idő arra, akivel ténylegesen együtt vagyunk. Azt gondolom, hogy igaza van. Egyébként egy időben komolyan olvastam poliamor kapcsolatokról, mert nagyon érdekelt, hogy ez hogy működik. Éreztem, hogy én is hajlamos vagyok rá. Volt egy olyan érv egy ilyen kapcsolat mellett, hogy "egy jó szülő, akinek több gyereke van, az a gyerekeit is egyformán szereti". Ezt akkor igaznak gondoltam, ma már felmerül bennem a kérdés, hogy érdemes-e a párunk érzett szeretetet egybemosni a gyerekekünk / gyerekekeink iránt érzett szeretettel? Sőt, egy analógiával visszakérdeznék: A legtöbb háztartásban van TV és mosógép, de vajon ugyanarra használjuk-e őket?

Személy szerint többre tartom azt, ha valaki csak kevés emberre fókuszálja a figyelmét, de nekik mindent megad, amit tud. Mint ahogy nálam a barátságok minősége számít, nem a mennyiség. Ezért inkább nem haragszok senkire, hanem hálás vagyok azoknak, akik ténylegesen kiálltak mellettem.

200-as szint elérve

Habár a hollandiai kiutazás sajnos elhalasztódik, azért teljesítettem a kitűzött célt: Mire kiutazok Hollandiába, elérni Ring Fit Adventure-ben a 200-as szintet. Nem akarom részletezni, hogy mi történt, legyen elég annyi, hogy durva hibát követtem el, ami miatt elhalasztódik a kiutazás. Nagyon rosszul voltam miatta, nagyon rosszul aludtam éjjel, de aztán a mai nap folyamán megráztam magam, és újra kész vagyok harcolni az álmaimért. És azért az, hogy Ring Fit Adventre-ben is megcsináltam a kitűzött célt, jelzi, hogy nem adom fel. Nagyon jól esett néhány barátom bátorító szava, ők is segítettek abban, hogy folytassam.

Az első album 2.000-es hallgatással

A mai nappal meglett az első olyan egylemezes album, mely elérte a 2.000-es meghallgatást, ez pedig az első Haikyuu!! OST album.

Az előtte lévő négy album mind 2 lemezes, a Slayers MEGUMIX 3. Valószínűleg a második Haikyuu!! album fogja követni, aztán szépen lassan a többi, hogy megérnek rá. Mindenesetre hatalmas teljesítmény ez az első Haikyuu!! albumtól, tessék követni a példáját!

Fejlődés látható jelei

A héten újra kitöltöttem a 16 Personalities oldalon a tesztet, és most más eredmény jött ki. A változás kicsi, de nagy jelentőséget tulajdonítok neki, mert láthatóvá teszi a fejlődést, amin keresztülmentem.

INFJ-T-ből átmentem INFJ-A-ba, ami magabiztosságról, céltudatosságról árulkodik. Illetve azt érzem magamon, hogy jobban kordában tudom tartani az érzelmeimet. Ez pedig azért fontos, mert segít abban, hogy krízishelyzeteket jobban tudjak kezelni. Kisebb problémákat is lazábban veszek, legalábbis nem pánikolok be. Egy példa a közelmúltból: Aggódtam amiatt, hogy Hollandiában nem tudok majd albérletet találni, mert általános lakáshiány van az országban. Ezt például úgy kezeltem magamban, hogy igen, tényleg van akadály, nehéz jó albérletet találni, de arra fókuszáltam gondoltam, hogy a szűkös lehetőségek közül találjam meg a megfelelőt és ne az legyen a fő gondolatom, hogy "ugyan, minek próbáljam meg? Úgyse tudtam soha a kis esélyekből nyertesként kijönni, pont most sikerülne?" Vissza lehet kérdezni, hogy miért is ne? Mellesleg úgy néz ki, hogy sikerül a megfelelő albérletet találni és Eindhovenben fogok kezdeni.

De ezt a fajta gondolkodást az élet egyéb területein is lehet hasznosítani. Persze azt fontos tudni, hogy ez hosszas és következetes munka eredménye, és messze nem vagyok a végén. Olyan ez, hogy az elmémben már megvan, hogy bizonyos helyzetekben hogy érdemes gondolkodni, mi az, ami előre visz, de még nem tudom mindig lekövetni a gyakorlatban. De tudatossággal és éberséggel tudok segíteni magamon. Nekem két dolog segít ezt elérni:

1. Rendbetenni a múltamat
2. Megszakítani a kapcsolatot azokkal, akik által kevesebbnek érzem magam.

Magamon is tapasztalom, hogy elengedhetetlen szembenézni a múlttal és a helyére tenni. A második pont meg a minőségi emberi kapcsolatok miatt fontos. Mindenkinek vannak értékei és ezt ki is bontakoztathatja, ha megfelelő emberek közé kerül. Olyanok közé, akik elfogadják olyannak, amilyen, adott esetben olyan kritikával illetik, ami által fejlődhet, ezáltal többnek érzi magát. Így én mindig egy kicsit jobban érzem magam, mindig egy kicsivel jobban tudom kezelni a felmerülő, akár apró nehézségeket is. Ezekből aztán lehet építkezni, fejlődni.

És akkor a végére még egy pozitívum: Úgy tűnik, mégis csak jobb időre megyek ki Hollandiába, ugyanis pont elsejétől lesz egy kis melegedés.

Bár aztán pont 2-án szakad le az ég, de hát így indulnak ott a nyarak.

Konstrakta: In Corpore Sano

Mindig vannak az Eurovíziónak olyan különlegességei, melyek ének vagy előadás terén nyújtanak valami egyedit, valami olyat, ami erősen elüt az Eurovíziós sablontól. Tavaly ez Olaszországra volt igaz, illetve nekem Belgium előadása tetszett nagyon, idén ezen megtisztelő címet személy szerint Szerbiának adnám. Konstrakta egy rendkívül érdekes dallal, előadással képviselte Szerbiát az Eurovíziós Dalfesztiválon. Értékelte is a közönség: 5. helyen végzett, 312 ponttal.

De nézzük magát a dalt is. Ki jutna eszébe a kézmosás fontosságáról énekelni? És az előadás volt érdekes. Finoman szólva sem az a fajta világszínvonvalú előadás, egy kis színpadon is elő lehet adni, de mégis emlékezetes, azonnal felfigyel rá a közönség. Lényegében egy lavór mögött ült az énekesnő, néhány körülvették és szinte robotos mozdulatokkal hogy kell szépen kezet mosni, közben mutatta, hogy mennyire tiszta. És közben arról énekel, hogy milyen csodálatos, hogy van immunrendszerünk, így van, mi megvéd a belső betegségektől. Nyugodtan kimehet a napra, sétáltathatja a kutyáját, és a többi. De ami miatt a leginkább tetszik, az a sejtelmes zene és ének. Nagyon tetszik, hogy a zene inkább a háttérben van, mégis lehet érezni, hogy fontos szerepe van, mert izgalmassá is teszi a dalt, meg a sokat sejtető hangulata is azt érzékelteti, mintha valami nagy dolog fog történni. A zene lényege ez: Végig fenntartja az érdeklődést. Ugyanígy az ének: Az énekesnő nem énekel több oktávnyi hangtartományban, de itt nem is kell, mert az ének is annak izgalmát tartja fenn, hogy itt valami nagy dolog van készülőben.

Tehát jól ki van találva a dal, és többször is gondolkodtam azon, hogy érdemes-e valami értelmet keresni a dalnak, azontúl, hogy olyan, mintha az ÁNTSZ rendelte volna meg, hogy higiéniára tanítsa az embert. Oda jutottam magamban, hogy ha van mélyebb értelme, akkor ez egy irónia, egy gúnydal. A YouTube-on megnézhető a videoklip, és a dalszöveg le van fordítva angolra, és meg kell hagyni, érdekes dolgok jönnek ki.

Azáltal, hogy a művészvilágtól várja el a keze tisztaságát, a pilátusi “mosom kezeimet” mondást juttatja eszembe. Valamint a szöveg vége, amit olyan gyorsan mond az énekesnő, ott van a lényeg: Amikor sorolja a különböző belső betegségeket, de azok ugyan mit számítanak, ha a külső rendben van? Mintha arra akarna rávilágítani, hogy ha a külsőségek rendben vannak a művészvilágban, minden rendben van. Senkit nem érdekel, hogy rothad a belső. Ezzel viszont közvetve az Eurovízió kritikája is lehetne, hiszen ott is a külsőségek mindenek felett. Egy biztos: Nagyon különleges volt, élmény hallgatni, látni a produkciót.

Egyébként is szeretem az olyan előadásokat, amik csak látszólag egyszerűek, de valójában sokkal többet mondanak. Ez Konstrakta dalára is áll. Határozottan azt gondolom, hogy a robotos mozdulatok is a látszatnak szólnak. Hiszen például az Eurovízión is minden tökéletesen meg van rendezve, mindent robotként adnak elő a színpadon, szépen kezet mosva (tehát szépen kisminkelve).

Ez az Eurovíziós dalverseny egyetlen funkciója, amiért érdemes nézni. Ilyen különleges dalokat felfedezni, annak Európa-szerte hírét vinni. Idén Konstrakta az egyik, akit ér ez a megtiszteltetés. Köszönet érte, hogy megmutatta a dalát, gazdagabbá tette az idei Eurovíziót!

Ének: 7/10
Zene: 9/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Igazi egyedi dal, amit élmény hallgatni.
– Egy fajsúlyosabb szöveggel mestermű lehett volna a dal.

88%

Sonic 2 moziban

Nagyon ritkán járok moziba, mert úgy vagyok vele, hogy még egy jobb filmnél is megvárom a DVD, Blu-ray megjelenést. Hiszen azt csak egyszer kell megvenni, aztán bármikor újra megnézhetem. De mivel annyian mondják, hogy a Sonic, a sündisznó 2 sokkal jobb lett, mint a első, ezért úgy döntöttem hogy egy kedvezményes napon megnézem. Ez pedig a hétfői nap Békéscsabán a Center Moziban, így tegnap néztem meg. És mi tagadás, tényleg sokkal jobb volt. Bár megvoltak benne a szokásos sablonok, mégis hangulatosabb volt, élvezetebb, és olyan idióta szóviccek voltak a filmben, hogy a fejemet fogtam tőlük. Hogy lehet ekkora hülyeségeket kitalálni? Mindenesetre a második film tényleg sokkal jobb volt, mint az első.

Nem is feltétlen csak azért nem járok moziba, mert nagyon drága már és csak egyszer nézhetem meg a filmet, hanem a "kéretlen" közönség miatt sem. Most is: Úgy van a terem, hogy a hátsó három sor előtt van egy kisebb szabad hely, ahol egész jól lehet ülni. Most is oda akartam jegyet venni, de egy szabad hely nem volt abban a sorban. Ezért végül úgy döntöttem, hogy jóval előrébb, a 3. sorba váltok jegyet, hogy ne zavarhasson senki. És valóban: Egy egész osztály váltott abba a sorba jegyet, úgyhogy nem volt rossz döntés. De a kéretlen közönséget és kommentárt így se úsztam meg, mivel időközben a 4. sorba egy kisgyerekes anya váltott két jegyet, úgyhogy búcsút inthettem a nyugodalmas filmnézésnek. És tényleg. A kislány végig kommentálta a filmet az anyjának. Egy idő után már igencsak nehéz volt a filmre koncentrálni.

Egyébként nemrég voltam utoljára moziba, és az már nyugodalmasabb volt. Még Pesten hívott bagszi, hogy nézzük meg együtt az új Legendás állatok filmet. Ezt a Sugár Moziban néztük meg szintén kedvezményes napon. Kíváncsi voltam rá, mert sok mindent lehetett hallani a filmről, és hát igen... Sajnos tényleg rettenetesen beárnyékolják a botrányok. Nem vagyok benne nagyon a filmek háttértörténetében (bár ki ne tudna Johnny Depp válási cirkuszáról?), de meg merem kockáztatni, hogy kevés filmet mérgezett meg ennyire a botrányai, mint a Legendás Állatok: Dumbledore titkai című filmet. Személyes megítélésem szerint azért tűnik rettenetesen összecsapottnak a film, mert a szereplőket időközben írták ki, illetve változtatták meg a történéseket, és volt, ahol teljesen zavaros volt az egész. Ami megmaradt bennem, és bagszi is észrevette, a táskák esete: Hogy van az, hogy fél tucat táskát kértek, végül hét készült el, de csak öten dehoppanáltak? Meg a végén, ahogy a kisállatka (nem jut eszembe a neve, de amit Grindelwald raboltatott el) megválasztja az új vezetőt, de kiderült, hogy nem ő az, hanem a másik... Arra is túl sok időt fecséreltek. Meg hát Dumbledore-nak sem voltak feltétlen "égbekiáltó" titkai, Pitoné ennél sokkal jobbak voltak az utolsó Harry Potter filmben. Kár érte, mert lehetett volna nagyon jó is, ráadásul úgy néz ki, hogy trilógiává redukálódik az 5 részesre tervezett film.

Bár az új Sonic film a szóvicceivel némileg ellensúlyozta a szinkronról egyre inkább kialakuló véleményemet, de nemrég komolyan elgondolkodtam azon, hogy tényleg feltétlen kell-e szinkronizálni a filmeket? Ezen akkor gondolkodtam el, amikor utánanéztem annak, hogy Hollandiában miért szinkronizálnak olyan kevés filmet. Erről konkrétan kiselőadást is tartottam az egyetemen, volt ugyanis ebben a félévben Prezentációs Technikák óra, ahol hollandul tanultunk és beszélgettünk a jó előadás rejtelmeiről. És mindenkinek egy Hollandiával kapcsolatos, egyébként szabadon választott témában kellett előadást tartania. Én arról értekeztem, hogy miért van az, hogy alig szinkronizálnak filmeket Hollandiában? És amikor készültem, találtam egy érdekes Európa térképet, mely szinkronizálás terén színezte a különböző országokat.

Ahogy a magyarázatban is olvasható, sárgával vannak színezve azok az országok, ahol a legtöbb filmet szinkronizálják, és feketével azok, ahol csak a gyerekeknek készült filmeket. Ugyan, nagy terület van sárgával jelölve, tehát több európai nyelven is nézhetünk filmeket, de elsősorban a skandináv, és balkán országok miatt figyelemre méltó a feketével jelölt országok is. És hát én ugye kifejezetten Hollandiára fókuszáltam, hogy ott miért feliratozzák döntő többségében a filmeket. A válasz egészen prózai: Nincs rá igény. Hollandiában olyan sokan beszélnek nagyon jól angolul, hogy őket egyáltalán nem zavarja, ha a filmeket nem az anyanyelvükön hallják, egyébként is értenek mindent. Nekik a felirat az inkább bónusz, illetve, hogy biztosak legyenek abban, hogy értenek mindent. Sok esetben még a címeket sem fordítják le hollandra, DVD, Blu-rayek borítóin ugyanúgy angolul van írva a cím. Meg is lepődtem, amikor tavaly voltam kint Hollandiában, és néztem, hogy vannak a DVD-k, Blu-rayek, na mondom magamban, megtanulom egy pár film holland címét, de mindegyik elolvasásához angol nyelvtudásra volt szükség. Egy eset van, amikor ez a megoldás inkább megmosolyogtató, ugyanis a Gyűrűk Ura könyv formában "In de ban van de ring" címmel megy Hollandiában, de a film már "The Lord of the Rings" és csak feliratozva van.

És azon gondolkodtam, hogy talán nem lenne akkora probléma, ha nálunk is csak feliratozva lennének a filmek. Egyrészt jobban tanulnánk a nyelvet (jobban rá lennénk kényszerülve a nyelvtanulásra), másrészt eredeti hanggal hallanánk a szöveget, hiszen a színész ugyanúgy játszik a hangjával, ahogy eljátsza a szerepet is. Bár a feliratnak vannak hátrányai is:

1. Alkalomadtán meg kell vágni a szöveget.
   Ha valaki túl sokat beszél, annak a szövegével két dolgot tehetnek. Vagy lerövidítik fordításban, amit mond, vagy ugyan kiírnak mindent, de hogy ne takarjon el túl helyet a szöveg, gyorsan vált, ezért nehéz elolvasni. Túl sok szöveg sem lehet a képernyőn, hiszen fontos részeket takarhat el a képernyőn. Ráadásul azt sokáig tart olvasni, így a filmből kieshetnek jelenetek.
2. Vannak, akiknek nehéz egyszerre olvasni is a szöveget, meg követni a történéseket.
   És ez főleg az idősebbekre igaz. Hollandiában a 50 év felettiek 11%-ának okoz nehézséget egyszerre olvasni a szöveget, és közben nézni is a filmet.

De tényleg, egyre inkább hajlok arra, hogy külföldi filmeket, animációkat feliratozva nézzek, hogy fejlődjön a nyelvtudásom. Igaz, hogy most a hollandra összpontosítok, de idővel nagyon szeretnék egy magas szintű angol, német, japán nyelvtudást is. Egyébként nyilvánvalóan nem nevezhető forradalmi ötletnek, de az előadásom a feliratról és szinkronról meghozta a kedvemet ahhoz, hogy váltsak.

Ennek első lépéseként megnéztem a Sonic a sündisznó 1. filmjét német szinkronnal és felirattal.

Néhány hete vettem meg a filmet DVD-n és Blu-rayen. Meglepődtem, hogy mindkét kiadáson rajta van a német szinkron és felirat, elég ritka, hogy az eljusson hozzánk. De örültem neki, mert még ha ritkán is teszem, szeretek filmeket, animéket németül nézni. Szeretem a németek beszédstílusát, és tökre jó dolog érteni a feliratot. De ha a nyelvtant úgy meg tudnám tanulni, hogy össze tudjak hozni egy bonyolultabb mondatot is hibátlanul... Na akkor nagyon büszke lennék magamra. De egyelőre a német nyelvtan nekem olyan, mint egy 1000 darabos kirakó, ami csodaszámba menne, ha egyszer ki tudnám rakni, mert egy-egy darabkája mindig elkallódik. Nagyjából így van a fejemben a német nyelvtan. Hiába szeretem, még a B2-es nyelvtudás is álomszerű lenne, nemhogy még feljebb jutni. De most egyelőre a hollanddal foglalkozok, hiszen hamarosan megyek ki Hollandiába, és most az az elsődleges, hogy hollandokkal tudjak jól kommunikálni az anyanyelvükön.

Egyébként felértékelődött a film annak hatására, hogy a második film mennyivel jobb lett. Olyan, mintha kapott volna egy olyan kiegészítést a film, aminek hatására értelmet nyert az első film. Most kifejezetten jó volt nézni. Aztán, hogy hozzájárult ehhez a német szinkron, ugyan nem tudom, de az biztos, hogy most egy kicsit jobbnak tartom ezt a filmet. Megnézem hamarosan angolul is. Az érdekelne, hogy a második film angolul is tele van tűzdelve mindenféle idióta szóviccekkel, vagy csak a magyart tették ennyire viccesre? Leszámítva azt, hogy egyébként kiütést kapok Szabó Máté hangjától (Ő itt Sonic szinkronhangja, a Fullmetal Alchemist-ben gyűlöltem meg a hangját), kifejezetten jó a magyar szinkron. Úgyhogy lehet, hogy filmet magyar szinkronnal ezen túl már csak azért fogok nézni, hogy meghallgassam, hogy milyen. És ezentúl feliratosan nézek filmeket.

Vizsgák után

Ma megvolt az utolsó vizsga az egyetemen, holland / flamand irodalomból vizsgáztam szóban. Ebben a félévben régi, középkori holland irodalom volt, amit egyébként erős szkepticizmussal fogadtam. Ugyanis általános- és középiskolában is jobban szerettem a 19.-20. századi irodalmat, mert a témákban sokkal közelebb áll a mi jelenünkhöz. A régi irodalom számomra teljesen megfoghatatlan, nem tudok vele mit kezdeni. De teljesen jó volt a régi holland irodalom, a tanárnő kiváltotta nálam azzal a régi holland irodalom szeretetét, hogy sok témakörét lehet a jelenünkre is vonatkoztatni. Így hozta hozzám közel a tanárnő a régi holland irodalmat. Olyannyira, hogy ebben a félévben két könyvet is vettem, ami ebben a félévben volt olvasmány.

Erasmus könyve alapvető, belépő a holland irodalomba. A balgaság dicsérete olyannyira, a holland kulturális kánon része, hogy még az is találkozik vele, aki csak felületesen ismeri a holland kultúrát. Francesco Petrarca ugyan nem holland, hanem itáliai, de több órán kereszül volt szó a Kétségeim titkos küzdelme (Secretum) című könyvéről, mert meghatározta a középkori holland / flamand irodalmat. És ahogy beleolvastunk, annyira megérintett, hogy azt mondtam magamban, hogy ezt mindenképp meg kell vennem. Lényegében Szent Ágoston képében beszélget a szerző saját magával (fogalmazzunk úgy, hogy két énje beszélget), és az fogott meg benne, hogy olyan gondolatokat fogalmaz meg benne, ami a ma emberének is bőven aktuális. Ugyanakkor rettenetesen nehéz olvasmány, nagyfokú érzelmi érettség kell ahhoz, hogy befogadjuk a leírtakat, és ne "ennyi faszságot rég nem olvastam!" felkiáltás kíséretében dobjuk a sarokba a könyvet. Inkább nagyon jó szívvel ajánlom, érdemes nyitottnak lenni, mert aki elolvassa és befogadja a könyvben leírtakat, az megtanulhat a szó nemes értelmében emberként élni.

Egyébként maga a vizsga nem volt problémás, mert a tanárnő azért adta meg az ötöst, mert egyrészt minden órán jelen voltam és aktívan részt vettem, másrészt a belépő a vizsgára két esszé volt, egy-egy ebben a félévben feladott könyvről kellett írni. Az egyik a balgaság dicsérete volt tőlem, a másik pedig az Elckerlijk - Akárki című mű. Na, ez se egy akármilyen (hogy stílszerű legyek) olvasmány volt. Ebben a műben látszik meg nagyon jól, hogy mennyire inspirálta a holland írókat, költőket Petrarca könyve. A lényeg, hogy Akárkit Isten színe elé hívják számadásra, és hát ki mást küldene Akárkiért, mint a Halált? Mert hát a halállal megyünk Isten elé, és többé vissza nem térhetünk. Tehát az a nagyon érdekes, hogy már a középkorban is sokat foglalkoztak azzal, hogy hogyan élünk, mert ha eljön az idő, Isten színe elől nincs menekvés. Tehát megtanít szembenézni a halál tényével, hiszen az mindenkinek eljön az ideje, ha valamiben, ebben biztos, hogy senki nem képez kivételt. Ezért "Akárki" a könyv címe: Teljesen mindegy ki a szereplő, ez mindenkivel meg fog történni, a halál elől nincs menekvés.

És a tanárnő érzékelte a két esszémben, hogy valóban nagyon komolyan elgondolkodtatott ez a két mű, emellett dicsérte az írásom rendezettségét (felosztását), és hogy elmondása szerint nagyon jó volt olvasni. Folyamatosan kapom a megerősítéseket, hogy az írással kellene foglalkoznom, mert erre szinte csak pozitív visszajelzéseket kapok, illetve én is azt érzem, hogy ez ideális mód arra, hogy kifejezzem önmagam. Úgyhogy mondhatjuk, hogy az órán való részvétellel és az esszékkel kiváltottam a vizsgát.

És ezzel kész is a 4. félév. Mindig rácsodálkozok a szabadság érzésére, amit az utolsó vizsga után érzek. Úgyhogy most már teljességében tudok Hollandiára és az utazásra összpontosítani. Meg is lesz, van dolgom bőven, ugyanis elég nehéz megfelelő szobát találni. Vagy azért, mert nem válaszolnak az üzeneteimre, vagy ha válaszolnak, végül zátonyra fut, mert olyan feltételeket szabnak, ami miatt elérhetetlenné válik számomra. Az egyik például, ami egy kollégiumban lett volna egy szoba, azért hiúsult meg, mert a tulajdonos csak egy nyílt nap keretében mutatja meg a jelölteknek a szobákat, ami május 24-én 19 órakor van. Mivel még itt vagyok Magyarországon, és ragaszkodik ahhoz, hogy a jelölt személyesen legyen jelen, ezért ez ugrott. Na de a másik ok, ami miatt nehéz Hollandiában a lakhatás, az az általános lakáshiány az országban. Ezt eleinte rettenetesen ellentmondásosnak tartottam, ugyanis a másik probléma Hollandiában a munkaerő hiány. Tegnap reggel is volt szó a Radio 538 híreiben a "werkkrachttekort"-ról. De hogy van az, hogy egyszerre van munkaerőhiány és lakáshiány is? Több holland barátomat is megkérdeztem, az egyik elég részletesen megírta, hogy miről van szó, bemásolom ide:

Ja, klopt. Ligt aan de politiek. Ik kan het je een beetje uitleggen, maar het is veel en complex. Het heeft te maken met dat al jarenlang dezelfde politieke partijen aan de macht zijn, en dat ze verzuimd hebben genoeg betaalbare woningen te laten bijbouwen. Tegelijkertijd hebben ze huisjesmelkers alle ruimte gegeven om te investeren in vastgoed. Omdat investeerders huizen opkopen, zijn de prijzen voor koopwoningen heel erg omhoog gegaan. Die investeerders verhuren vervolgens te woningen op de vrije markt, waar er geen limiet zit aan hoeveel ze mogen vragen voor de huur. Daardoor zijn de huurprijzen ook omhoog gegaan. Het resultaat: minder sociale huurwoningen, waardoor mensen met een laag tot middel inkomen geen huis meer kunnen vinden, en dus een woningtekort.

Waarom er overal personeelstekort is, komt door vergrijzing, maar ook door de snelle technologische ontwikkeling, en corona heeft er ook veel mee te maken. Veel dingen hebben stilgestaan tijdens corona, en veel mensen zijn ontslagen. In de horeca bijvoorbeeld waren er maar weinig bedrijven die hun personeel konden houden. In de zorg is al het personeel overwerkt, en veel mensen zijn daardoor gestopt en iets anders gaan doen. Daarnaast zijn er heel veel mensen in Nederland die part-time werken, waardoor een bedrijf soms meerdere mensen nodig heeft om één functie in te vullen. Daarnaast kunnen mensen nu dat alles duurder is geworden niet meer rondkomen van een minimumloon, dus die mensen zijn nu allemaal op zoek naar beter betalend werk. Dat zorgt voor veel tekorten in laag betaalde banen.

Na ez már nekem is nagyon bonyolult, fordítani kellett a Deepl-lel. A lényeg az, hogy Magyarország mellett Hollandia a másik olyan EU-s ország, melynek régóta ugyanaz a miniszterelnöke (Mark Rutte), és értelemszerűen ugyanaz a párt kormányozza az országot. A helyzet az, hogy nem építenek elég megfizethető árú lakást az országban, ellenben egyre többen vesznek úgy lakást, hogy azt aztán bérbe is adják. És mivel a befektetők felvásárolják a lakásokat, így a saját lakások árai nagyon megemelkedtek. Illetve a befektetők szabad piacon adják ki a lakásokat, és a kormány semmilyen korlátot nem szab ennek, tehát szöknek fel a bérleti díjak árai is. De ez egyben azt is hozza magával, hogy egyre kevesebb a szociális bérlakás, ezért a kis- és közepes keresetűek nagyon nehezen tudnak lakáshoz jutni. Sőt, én magam hozzáteszem azt, hogy Hollandiában ezért tudják a fiatalok elkezdeni a saját életüket.

És ami a munkaerőhiányt illeti, nemcsak a népesség elöregedésével, illetve a technológia drámai fejlődésével van összefuggésben, hanem a járvánnyal is. De a koronavírus járvány nagyon megnehezítette a hollandok életét, hiszen bezárt ott is az ország, és sok embert elbocsájtottak. Például nagyon kevés, vendéglátó egység tudta csak megőrizni a személyzetét. Az egészségügy ugyanúgy megterhelte a hollandokat is, onnan is sok szakember ment el. Ráadásul az is tényező, hogy Hollandiában sokan dolgoznak részmunkaidőben, ezért egy-egy cégnek több alkalmazottról kell gondoskodnia, hogy a vállalat megfelelően működhessen. Erre rájön még az, hogy az infláció miatt az emberek már nem tudnak megélni a minimálbérből, ezért mindenki a jobban fizető munkát keresi, az alacsonyabb bért kínáló munkahelyek meg munkaerőhiánytól szenvednek.

No, hát ilyen az, amikor egy nyugat-európai országnak problémája van. És Hollandia ebből a szempontból nagyon jó példa arra, hogy Magyarországon nem az a legnagyobb baj, hogy egy illiberális kormány van hatalmon, hanem hogy valaki régóta van hatalmon. Ez ugyanúgy probléma lenne, ha a mostani ellenzék lenne ilyen régóta hatalmon. Mert az megszokja, hogy a nép mindig újra megválasztja, így nincs szükség arra, hogy komolyabban is tegyen az országért. Még azt hozzátenném, hogy Hollandiában az is gond, hogy a világ legsűrűbben lakott országa és nem csökken a lakossága. És igazából nincs már nagyon hova új lakást építeni, csak ha zöld területet dózerolnak le és oda építenek. De ezekre ott nagyon vigyáznak (helyesen).

Mindenesetre kevés a lehetőség, de azért akad. Van két komolyabb ajánlat, de az egyiknél sokat kell fizetni beköltözéskor, és azt nagyon nem biztos, hogy tudjuk állni. A másik már lényegesen jobbnak tűnik ár tekitnetében, ráadásul a lakás is nagyon szépnek tűnik a képek alapján. Tehát bíztatóak az első jelek, ha erre esik a választásom és tényleg olyan lesz, mint a képeken volt, akkor még arra is lesz esély, hogy sokáig maradjak ott, és akár onnan járjak Ede-be az egyetemre. Vonattal kb. 1 óra 10 perc lenne Eindhovenből Ede-be és át kéne szállni Utrechtben. De ha nagyon jó lesz, akkor minden további nélkül bevállalom.

Illetve nézem az időjárást is és úgy látom, hogy Hollandiában tényleg készülni kell a hűvösebb időre ugyanis úgy néz ki, hogy 20°C-ra megyek ki. De most már kevésbé csinálok problémát belőle. Úgy érzem, hogy el tudom fogadni, hogy a hűvös nyár velejárója a holland mindennapoknak.

Több év után újra Mario Kart versenyen

Alkalmanként eszembe jutott, hogy nincs-e Nintendo Switch-en olyan online Mario Kart 8 verseny, mint ami Wii U-n is. Néha nézegettem is, de nem foglalkoztam vele komolyan. Ezen a héten derült ki számomra, hogy van. Péntekenként van 20.30 és 22.00 között, ez volt az első, amin részt vettem.

Emlékeztem arra, hogy eléggé rosszul mentem régen, Wii U-n. 2 óra alatt 100 pontot elérni külön teljesítmény volt tőlem. Ehhez képest nagyon szép eredmény, hogy most a 7. helyen végeztem 146 ponttal, úgy, hogy ezt 1 óra játék alatt értem el. Mondjuk itt-ott eléggé kaotikus volt, mert ledobott, aztán nehezen tudtam visszacsatlakozni, de végül sikerült. 21.30-ig játszottam, tehát az is plusz pont nálam, hogy 1 óra alatt hoztam össze a 146 pontot. És amikor ott megnéztem az eredményt, akkor a 2. helyen voltam ezzel a pontszámmal, ami szinte álomszerűnek mondható. Még az is lehet, hogy ha visszacsatlakoztam volna, és játszottam volna 22 óráig, akkor kb. 200 pontom lenne a végére.

Természetesen volt most is mindenféle verseny: Volt, ahol a cél előtt előztek be páran, de olyan is volt, ahol engem intett le a kockás zászló, ami azért nagy dolog, mert emlékeim szerint régen soha egyetlen versenyt nem nyertem. Azért ebbe vannak a kihagyott évek gyakorlásai, és hogy mindig sikerült egy kicsit magam fölé licitálni. Maximálisan elégedett vagyok ezzel az eredménnyel. Ez már mutatja azt, hogy profi Nintendo játékos vagyok és ha arról van szó, akkor tudok jól szerepelni versenyeken. Úgyhogy nagyon örülök a tegnapi versenynek, rendszeres résztvevője leszek ennek péntekenként, még Hollandiából is.

Újabb szakasz

Nos, a mai nap volt az utolsó nap az egyetemen, vége a 4. félévnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy elhagytam a budapesti albérletet és hazaköltöztem. Ezzel újabb szakasz zárult le, szerencsére gond nélkül. A szerződésben foglaltak szerint mondtam fel az albérletet, a kiköltözés rendben ment, haza is hoztam mindent.

A tervek szerint már nem is megyek vissza, mert bár csak egy vizsgám lesz a vizsgaidőszakban, de megbeszéltem a tanárral, hogy az online legyen. Szerencsére nyitott rá. Összesen egyébként négy vizsgám lenne, de ebből kettőt kiváltottam egy-egy esszével, a negyedikből meg a héten vizsgáztam. Ennél a tárgynál ugyanis csak júniusi időpontot tudott megadni a tanár, és előre jeleztem neki, hogy a tervek szerint én akkor már Hollandiában leszek, így megegyeztünk, hogy most a héten, az órája után előre levizsgáztat engem. Ez szerencsére jól is ment.

Ugyanakkor összességében engedtem a szinte mindenből ötösnek lenni jellegű elvárásomból, ami helyénvaló is, mert most már nehezedett annyit a holland nyelv, hogy ott már nekem sem magától értetődő, hogy menni fog minden. Követtem is el csúnya hibákat a nyelvi dolgozatokban. Az egyik, amire komolyan erősíteni kell, az a szókincs. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyetem lévén itt sokkal gyorsabb ütemben haladunk. A félév végére több száz megtanulandó szó gyűlik össze. Nem szerepeltem abban valami jól, hogy a megadott szavakkat mondatot képezzek. És az az igazság, hogy érzékelem is ennek hiányát, mert sokszor egyszerűbben fejezem ki magam hollandul, mint ahogy azt tenném magyarul. Egyértelmű, hogy a szókincsen, kifejezéstáron kell bővíteni.

A másik, amin csúnyán elhasaltam, az a vonatkozó névmás. Röviden, amikor a másik tagmondatban visszautalunk az első tagmondat alanyára. Ezt hiányosan tanultam meg, illetve az volt egy komolyabb hibám, hogy csak ott használtam az elöljárós vonatkozói névmást (waarin, waarop, met wie...) ahol az első tagmondatban is szerepelt elöljáró szó. Valamiért az maradt meg bennem, hogy csak ott kell. Csak így meg olyan mondatok jöttek létre, amiket magyarra fordítva is teljesen értelmetlenek voltak:

"Ott áll a lány, aki moziban voltam tegnap este."

Ennek még a holland megfelelőjében is hiába keresek az első tagmondatban elöljárót, de utólag visszagondolva teljesen nyilvánvaló, hogy az elöljárószót szükséges a vonatkozó névmáshoz illeszteni, hiszen a magyarban is benne van rag formájában... akivel... Mindig követek el buta hibákat nyelvi teszteken... Egyébként minden más rendben volt. Sok volt a tanulnivaló, több esszét is meg kellett írni, előadást kellett tartani. Mondjuk az előadások abból a szempontból voltak problémásak, hogy mivel a nyilvánosság előtt egyébként is izgulok, erre rájön az, hogy idegen nyelven beszélni... Az, hogy van egy alapvető hollandom, az nem azt jelenti, hogy el is hiszem magamról, hogy akkora nyelvtudásom van, hogy előadásokat tarthatnék hollandul. Így ez ennek megfelelően sikerült... Teljesen értelmetlenül mondtam egyik szó után a másikat. Magamat ugyanúgy nem értettem, mint mások engem.

De nem baj, ha majd tényleg jó lesz a hollandom és a beszélőkém is fog fejlődni, csak jobb lehet. Megcsinálom a még hátralevő vizsgát, emellett arra fókuszálok, hogy rendben legyen minden 1-jére, mire kimegyek Hollandiába. A munka nagyjából rendben van, már csak szobát kell keresni, amit bérelhetek. Azt határozottan érzem, hogy idén sokkal jobb muníciókkal megyek vissza Hollandiába, mint amikkel tavaly voltam. Sok mindent átgondoltam magamban, hol hibáztam, mit csinálhatnék másképp, és határozottan hiszem, hogy idén sikerülni fog.

Ennek egy részét korábban megírtam. Több mint 1,5 hónap telt a múltamban való szembenézés óta, és határozottan érzek magamban pozitív változást. Nyugodtabb vagyok, asszertívebb, úgy érzem, hogy több mindent is el tudok vállalni. Kezdem azt érezni, hogy jobban kontroll alatt tudom tartani az érzelmeimet, amivel régebben komolyabb problémáim voltak. Ez az alvásomra is jó hatással van, ugyanis korábban, ha korábban kellett felkelni, mindig görcsöltem magamban, hogy aludjak el, különben milyen állapotban leszek holnap? Ez nem egyszer azt hozta magával, hogy aznap éjjel semmit nem aludtam, így sejthető, hogy másnap mennyire voltam használható. Most meg úgy vagyok a dologgal, hogy vagy elalszok, vagy nem. És mivel nem görcsölök azon, hogy elaludjak, ezért el is alszok. Persze, most sincs az, hogy minden egyes alkalommal kialszom magam, vannak fáradtabb napok, de egyértelmű, hogy tudatossággal sokkal jobban tudom kezelni a nehezebb napokat. Illetve az is nagyon fontos lesz, hogy ha a munkahelyen lesznek nehézségek, ne adjam fel, hanem egyrészt gondoljak arra, hogy mi a végső célom, másrészt meg emlékezzek vissza arra, milyen állapotban voltam tavaly nyáron, miután hazajöttem Hollandiából. Szinte egyből éreztem, hogy nagy hibát követtem el azzal, hogy feladtam. Érzem, hogy ez elegendő muníciót fog adni. Hiszen a cél messze van, évek kérdése, mire elérem, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy az első időkben messze nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy az ideális lenne számomra.

Meg egy másik fontos dolog, amit szintén nemrég hallottam. Bár más témával kapcsolatban, de nem volt nehéz kapcsolni, hogy az, amit hallottam, az az élet egyéb területeire is igaz. Puzsér rádióműsorában, az Önkényes Mérvadóban beszéltek a gyerekvállalásról, hogy illetve, hogy a mai fiatalok, az én generációm miként vállal gyereket. A lényeg az volt, hogy sok fiatal szülő nem akarja felvállalni a gyerekvállalással járó életmódváltozást, ezért a gyereket sokszor olyan helyekre is elviszik, amik az ő pici, fejlődő szervezetének még nem való. És ennek kapcsán mondták azt, hogy gyakorlatilag az ember akárhogy dönt az életében, mind a kettővel nyer is valamit, meg el is veszít. Aki gyereket vállal, az kap egy csomó olyan dolgot az élettől, amiket csak egy szülő élhet meg, ugyanakkor hiányt fog szenvedni egy rakás olyan dologban, ami egy gyermektelen felnőttnek megadatik. Ugyanez fordítva. A gyermektelen felnőtt számára is sok lehetőség adatik meg az életében, ami egy szülő számára nem, de ő is hiányt szenved bizony dolgokban, ami viszont csak egy szülő számára adatik meg.

Ez volt az, aminek hatására tudatosodott bennem, hogy ez az élet egyéb területeire is igaz. Akárhogy döntünk, mindennel nyerünk valamit, de egyben el is veszítünk dolgokat. Ezt nekem ott és akkor fontos volt hallani, mert ennek hatására tudtam összegezni magamban, hogy a Hollandiába való kiköltözéssel egy csomó dolgot nyerhetek: Jobb munkahely, magasabb fizetés, nagyobb esély egy jó párkapcsolatra, gyerekvállalás, jobb anyagi körülmények. Ugyanakkor elveszítek dolgokat is, amik szintén fontosak számomra. Hollandiában például megmérettetés megszokni a klímát. Lehet, hogy a nyereségek fejében ez elhanyagolhatónak tűnik, de valójában nagyon nem. Hollandiában tényleg nehezen jön el a jó idő tavasszal, nyáron is esetlegesek az igazán meleg napok. Keveset süt a nap, sokat esik az eső. Tavaly, amikor kint voltam, konkrétan volt két olyan hét, amikor ha már csak felsejlettek a felhők mögül a napsugarak, már az nagy dolognak számított. És ez igenis hatással volt a lelkiállapotomra, azt éreztem, hogy nehezebben bírom a megmérettetéseket, amiből volt tavaly nem is kevés. Ezt például úgy rendeztem le magamban, hogy azzal, hogy kimegyek Hollandiába, azzal lényegében egy csomagot veszek át, amiben van egy csomó jó dolog, például a fentebb felsoroltak, amik nyereségként foghatók fel. De van néhány rossz is, amik ugyanúgy a csomag részei. És ennek része például az időjárás, illetve, hogy bizonyos hivatalos ügyeket marha nehéz és körülményes elintézni. És amikről még nem tudok. De ezek az úgynevezett veszteségek is a csomag részei. És nem olyan, mint egy svédasztal, hogy kiválogatom azt, ami nekem tetszik, hanem csomagként jön egybe az egész. És vagy megtanulok együttélni a nehézségekkel vagy feladom az egészet. De túlságosan fájnak a feladásból fakadó veszteségek, hogy még egyszer visszaforduljak az életemben. Úgyhogy ha tényleg kimegyek 1-jén Hollandiába, onnan már nem lesz visszaút.

AnimeCon 2022. június 10-12. között

No, nem itt, hanem Hollandiában. Ez lehetne az első, amire kijuthatnék. Néztem is a weboldalt, hogy milyen lehetőségek vannak, és esetleg tényleg kint lehetnék-e. De ahogy osztottam-szoroztam fejben, végül elengedtem magamban. Még magyar fejjel kell gondolkodnom árak tekintetében, és tényleg nagyon drága mulatság lenne még. A jegyár is €55 egész hétvégére, a holland vonatjegyárak sem az alacsony árukról emlékezetesek, és jó eséllyel valahol meg is kell szállnom, emellett kajáról is gondoskodni kell, ráadásul ha még vásárolni is akarok ott... Minimum €200 lenne ez a hétvége. Erre egyelőre nincs pénzem. Viszont decemberre kimehetnék. Hollandiában évente kétszer rendeznek AnimeCont, júniusban és decemberben. Hátha télre össze tudnám spórolni a pénzt, és akkor megnézhetem, milyen egy AnimeCon Hollandiában.