Sonic 2 moziban

Nagyon ritkán járok moziba, mert úgy vagyok vele, hogy még egy jobb filmnél is megvárom a DVD, Blu-ray megjelenést. Hiszen azt csak egyszer kell megvenni, aztán bármikor újra megnézhetem. De mivel annyian mondják, hogy a Sonic, a sündisznó 2 sokkal jobb lett, mint a első, ezért úgy döntöttem hogy egy kedvezményes napon megnézem. Ez pedig a hétfői nap Békéscsabán a Center Moziban, így tegnap néztem meg. És mi tagadás, tényleg sokkal jobb volt. Bár megvoltak benne a szokásos sablonok, mégis hangulatosabb volt, élvezetebb, és olyan idióta szóviccek voltak a filmben, hogy a fejemet fogtam tőlük. Hogy lehet ekkora hülyeségeket kitalálni? Mindenesetre a második film tényleg sokkal jobb volt, mint az első.

Nem is feltétlen csak azért nem járok moziba, mert nagyon drága már és csak egyszer nézhetem meg a filmet, hanem a "kéretlen" közönség miatt sem. Most is: Úgy van a terem, hogy a hátsó három sor előtt van egy kisebb szabad hely, ahol egész jól lehet ülni. Most is oda akartam jegyet venni, de egy szabad hely nem volt abban a sorban. Ezért végül úgy döntöttem, hogy jóval előrébb, a 3. sorba váltok jegyet, hogy ne zavarhasson senki. És valóban: Egy egész osztály váltott abba a sorba jegyet, úgyhogy nem volt rossz döntés. De a kéretlen közönséget és kommentárt így se úsztam meg, mivel időközben a 4. sorba egy kisgyerekes anya váltott két jegyet, úgyhogy búcsút inthettem a nyugodalmas filmnézésnek. És tényleg. A kislány végig kommentálta a filmet az anyjának. Egy idő után már igencsak nehéz volt a filmre koncentrálni.

Egyébként nemrég voltam utoljára moziba, és az már nyugodalmasabb volt. Még Pesten hívott bagszi, hogy nézzük meg együtt az új Legendás állatok filmet. Ezt a Sugár Moziban néztük meg szintén kedvezményes napon. Kíváncsi voltam rá, mert sok mindent lehetett hallani a filmről, és hát igen... Sajnos tényleg rettenetesen beárnyékolják a botrányok. Nem vagyok benne nagyon a filmek háttértörténetében (bár ki ne tudna Johnny Depp válási cirkuszáról?), de meg merem kockáztatni, hogy kevés filmet mérgezett meg ennyire a botrányai, mint a Legendás Állatok: Dumbledore titkai című filmet. Személyes megítélésem szerint azért tűnik rettenetesen összecsapottnak a film, mert a szereplőket időközben írták ki, illetve változtatták meg a történéseket, és volt, ahol teljesen zavaros volt az egész. Ami megmaradt bennem, és bagszi is észrevette, a táskák esete: Hogy van az, hogy fél tucat táskát kértek, végül hét készült el, de csak öten dehoppanáltak? Meg a végén, ahogy a kisállatka (nem jut eszembe a neve, de amit Grindelwald raboltatott el) megválasztja az új vezetőt, de kiderült, hogy nem ő az, hanem a másik... Arra is túl sok időt fecséreltek. Meg hát Dumbledore-nak sem voltak feltétlen "égbekiáltó" titkai, Pitoné ennél sokkal jobbak voltak az utolsó Harry Potter filmben. Kár érte, mert lehetett volna nagyon jó is, ráadásul úgy néz ki, hogy trilógiává redukálódik az 5 részesre tervezett film.

Bár az új Sonic film a szóvicceivel némileg ellensúlyozta a szinkronról egyre inkább kialakuló véleményemet, de nemrég komolyan elgondolkodtam azon, hogy tényleg feltétlen kell-e szinkronizálni a filmeket? Ezen akkor gondolkodtam el, amikor utánanéztem annak, hogy Hollandiában miért szinkronizálnak olyan kevés filmet. Erről konkrétan kiselőadást is tartottam az egyetemen, volt ugyanis ebben a félévben Prezentációs Technikák óra, ahol hollandul tanultunk és beszélgettünk a jó előadás rejtelmeiről. És mindenkinek egy Hollandiával kapcsolatos, egyébként szabadon választott témában kellett előadást tartania. Én arról értekeztem, hogy miért van az, hogy alig szinkronizálnak filmeket Hollandiában? És amikor készültem, találtam egy érdekes Európa térképet, mely szinkronizálás terén színezte a különböző országokat.

Ahogy a magyarázatban is olvasható, sárgával vannak színezve azok az országok, ahol a legtöbb filmet szinkronizálják, és feketével azok, ahol csak a gyerekeknek készült filmeket. Ugyan, nagy terület van sárgával jelölve, tehát több európai nyelven is nézhetünk filmeket, de elsősorban a skandináv, és balkán országok miatt figyelemre méltó a feketével jelölt országok is. És hát én ugye kifejezetten Hollandiára fókuszáltam, hogy ott miért feliratozzák döntő többségében a filmeket. A válasz egészen prózai: Nincs rá igény. Hollandiában olyan sokan beszélnek nagyon jól angolul, hogy őket egyáltalán nem zavarja, ha a filmeket nem az anyanyelvükön hallják, egyébként is értenek mindent. Nekik a felirat az inkább bónusz, illetve, hogy biztosak legyenek abban, hogy értenek mindent. Sok esetben még a címeket sem fordítják le hollandra, DVD, Blu-rayek borítóin ugyanúgy angolul van írva a cím. Meg is lepődtem, amikor tavaly voltam kint Hollandiában, és néztem, hogy vannak a DVD-k, Blu-rayek, na mondom magamban, megtanulom egy pár film holland címét, de mindegyik elolvasásához angol nyelvtudásra volt szükség. Egy eset van, amikor ez a megoldás inkább megmosolyogtató, ugyanis a Gyűrűk Ura könyv formában "In de ban van de ring" címmel megy Hollandiában, de a film már "The Lord of the Rings" és csak feliratozva van.

És azon gondolkodtam, hogy talán nem lenne akkora probléma, ha nálunk is csak feliratozva lennének a filmek. Egyrészt jobban tanulnánk a nyelvet (jobban rá lennénk kényszerülve a nyelvtanulásra), másrészt eredeti hanggal hallanánk a szöveget, hiszen a színész ugyanúgy játszik a hangjával, ahogy eljátsza a szerepet is. Bár a feliratnak vannak hátrányai is:

1. Alkalomadtán meg kell vágni a szöveget.
   Ha valaki túl sokat beszél, annak a szövegével két dolgot tehetnek. Vagy lerövidítik fordításban, amit mond, vagy ugyan kiírnak mindent, de hogy ne takarjon el túl helyet a szöveg, gyorsan vált, ezért nehéz elolvasni. Túl sok szöveg sem lehet a képernyőn, hiszen fontos részeket takarhat el a képernyőn. Ráadásul azt sokáig tart olvasni, így a filmből kieshetnek jelenetek.
2. Vannak, akiknek nehéz egyszerre olvasni is a szöveget, meg követni a történéseket.
   És ez főleg az idősebbekre igaz. Hollandiában a 50 év felettiek 11%-ának okoz nehézséget egyszerre olvasni a szöveget, és közben nézni is a filmet.

De tényleg, egyre inkább hajlok arra, hogy külföldi filmeket, animációkat feliratozva nézzek, hogy fejlődjön a nyelvtudásom. Igaz, hogy most a hollandra összpontosítok, de idővel nagyon szeretnék egy magas szintű angol, német, japán nyelvtudást is. Egyébként nyilvánvalóan nem nevezhető forradalmi ötletnek, de az előadásom a feliratról és szinkronról meghozta a kedvemet ahhoz, hogy váltsak.

Ennek első lépéseként megnéztem a Sonic a sündisznó 1. filmjét német szinkronnal és felirattal.

Néhány hete vettem meg a filmet DVD-n és Blu-rayen. Meglepődtem, hogy mindkét kiadáson rajta van a német szinkron és felirat, elég ritka, hogy az eljusson hozzánk. De örültem neki, mert még ha ritkán is teszem, szeretek filmeket, animéket németül nézni. Szeretem a németek beszédstílusát, és tökre jó dolog érteni a feliratot. De ha a nyelvtant úgy meg tudnám tanulni, hogy össze tudjak hozni egy bonyolultabb mondatot is hibátlanul... Na akkor nagyon büszke lennék magamra. De egyelőre a német nyelvtan nekem olyan, mint egy 1000 darabos kirakó, ami csodaszámba menne, ha egyszer ki tudnám rakni, mert egy-egy darabkája mindig elkallódik. Nagyjából így van a fejemben a német nyelvtan. Hiába szeretem, még a B2-es nyelvtudás is álomszerű lenne, nemhogy még feljebb jutni. De most egyelőre a hollanddal foglalkozok, hiszen hamarosan megyek ki Hollandiába, és most az az elsődleges, hogy hollandokkal tudjak jól kommunikálni az anyanyelvükön.

Egyébként felértékelődött a film annak hatására, hogy a második film mennyivel jobb lett. Olyan, mintha kapott volna egy olyan kiegészítést a film, aminek hatására értelmet nyert az első film. Most kifejezetten jó volt nézni. Aztán, hogy hozzájárult ehhez a német szinkron, ugyan nem tudom, de az biztos, hogy most egy kicsit jobbnak tartom ezt a filmet. Megnézem hamarosan angolul is. Az érdekelne, hogy a második film angolul is tele van tűzdelve mindenféle idióta szóviccekkel, vagy csak a magyart tették ennyire viccesre? Leszámítva azt, hogy egyébként kiütést kapok Szabó Máté hangjától (Ő itt Sonic szinkronhangja, a Fullmetal Alchemist-ben gyűlöltem meg a hangját), kifejezetten jó a magyar szinkron. Úgyhogy lehet, hogy filmet magyar szinkronnal ezen túl már csak azért fogok nézni, hogy meghallgassam, hogy milyen. És ezentúl feliratosan nézek filmeket.

Vizsgák után

Ma megvolt az utolsó vizsga az egyetemen, holland / flamand irodalomból vizsgáztam szóban. Ebben a félévben régi, középkori holland irodalom volt, amit egyébként erős szkepticizmussal fogadtam. Ugyanis általános- és középiskolában is jobban szerettem a 19.-20. századi irodalmat, mert a témákban sokkal közelebb áll a mi jelenünkhöz. A régi irodalom számomra teljesen megfoghatatlan, nem tudok vele mit kezdeni. De teljesen jó volt a régi holland irodalom, a tanárnő kiváltotta nálam azzal a régi holland irodalom szeretetét, hogy sok témakörét lehet a jelenünkre is vonatkoztatni. Így hozta hozzám közel a tanárnő a régi holland irodalmat. Olyannyira, hogy ebben a félévben két könyvet is vettem, ami ebben a félévben volt olvasmány.

Erasmus könyve alapvető, belépő a holland irodalomba. A balgaság dicsérete olyannyira, a holland kulturális kánon része, hogy még az is találkozik vele, aki csak felületesen ismeri a holland kultúrát. Francesco Petrarca ugyan nem holland, hanem itáliai, de több órán kereszül volt szó a Kétségeim titkos küzdelme (Secretum) című könyvéről, mert meghatározta a középkori holland / flamand irodalmat. És ahogy beleolvastunk, annyira megérintett, hogy azt mondtam magamban, hogy ezt mindenképp meg kell vennem. Lényegében Szent Ágoston képében beszélget a szerző saját magával (fogalmazzunk úgy, hogy két énje beszélget), és az fogott meg benne, hogy olyan gondolatokat fogalmaz meg benne, ami a ma emberének is bőven aktuális. Ugyanakkor rettenetesen nehéz olvasmány, nagyfokú érzelmi érettség kell ahhoz, hogy befogadjuk a leírtakat, és ne "ennyi faszságot rég nem olvastam!" felkiáltás kíséretében dobjuk a sarokba a könyvet. Inkább nagyon jó szívvel ajánlom, érdemes nyitottnak lenni, mert aki elolvassa és befogadja a könyvben leírtakat, az megtanulhat a szó nemes értelmében emberként élni.

Egyébként maga a vizsga nem volt problémás, mert a tanárnő azért adta meg az ötöst, mert egyrészt minden órán jelen voltam és aktívan részt vettem, másrészt a belépő a vizsgára két esszé volt, egy-egy ebben a félévben feladott könyvről kellett írni. Az egyik a balgaság dicsérete volt tőlem, a másik pedig az Elckerlijk - Akárki című mű. Na, ez se egy akármilyen (hogy stílszerű legyek) olvasmány volt. Ebben a műben látszik meg nagyon jól, hogy mennyire inspirálta a holland írókat, költőket Petrarca könyve. A lényeg, hogy Akárkit Isten színe elé hívják számadásra, és hát ki mást küldene Akárkiért, mint a Halált? Mert hát a halállal megyünk Isten elé, és többé vissza nem térhetünk. Tehát az a nagyon érdekes, hogy már a középkorban is sokat foglalkoztak azzal, hogy hogyan élünk, mert ha eljön az idő, Isten színe elől nincs menekvés. Tehát megtanít szembenézni a halál tényével, hiszen az mindenkinek eljön az ideje, ha valamiben, ebben biztos, hogy senki nem képez kivételt. Ezért "Akárki" a könyv címe: Teljesen mindegy ki a szereplő, ez mindenkivel meg fog történni, a halál elől nincs menekvés.

És a tanárnő érzékelte a két esszémben, hogy valóban nagyon komolyan elgondolkodtatott ez a két mű, emellett dicsérte az írásom rendezettségét (felosztását), és hogy elmondása szerint nagyon jó volt olvasni. Folyamatosan kapom a megerősítéseket, hogy az írással kellene foglalkoznom, mert erre szinte csak pozitív visszajelzéseket kapok, illetve én is azt érzem, hogy ez ideális mód arra, hogy kifejezzem önmagam. Úgyhogy mondhatjuk, hogy az órán való részvétellel és az esszékkel kiváltottam a vizsgát.

És ezzel kész is a 4. félév. Mindig rácsodálkozok a szabadság érzésére, amit az utolsó vizsga után érzek. Úgyhogy most már teljességében tudok Hollandiára és az utazásra összpontosítani. Meg is lesz, van dolgom bőven, ugyanis elég nehéz megfelelő szobát találni. Vagy azért, mert nem válaszolnak az üzeneteimre, vagy ha válaszolnak, végül zátonyra fut, mert olyan feltételeket szabnak, ami miatt elérhetetlenné válik számomra. Az egyik például, ami egy kollégiumban lett volna egy szoba, azért hiúsult meg, mert a tulajdonos csak egy nyílt nap keretében mutatja meg a jelölteknek a szobákat, ami május 24-én 19 órakor van. Mivel még itt vagyok Magyarországon, és ragaszkodik ahhoz, hogy a jelölt személyesen legyen jelen, ezért ez ugrott. Na de a másik ok, ami miatt nehéz Hollandiában a lakhatás, az az általános lakáshiány az országban. Ezt eleinte rettenetesen ellentmondásosnak tartottam, ugyanis a másik probléma Hollandiában a munkaerő hiány. Tegnap reggel is volt szó a Radio 538 híreiben a "werkkrachttekort"-ról. De hogy van az, hogy egyszerre van munkaerőhiány és lakáshiány is? Több holland barátomat is megkérdeztem, az egyik elég részletesen megírta, hogy miről van szó, bemásolom ide:

Ja, klopt. Ligt aan de politiek. Ik kan het je een beetje uitleggen, maar het is veel en complex. Het heeft te maken met dat al jarenlang dezelfde politieke partijen aan de macht zijn, en dat ze verzuimd hebben genoeg betaalbare woningen te laten bijbouwen. Tegelijkertijd hebben ze huisjesmelkers alle ruimte gegeven om te investeren in vastgoed. Omdat investeerders huizen opkopen, zijn de prijzen voor koopwoningen heel erg omhoog gegaan. Die investeerders verhuren vervolgens te woningen op de vrije markt, waar er geen limiet zit aan hoeveel ze mogen vragen voor de huur. Daardoor zijn de huurprijzen ook omhoog gegaan. Het resultaat: minder sociale huurwoningen, waardoor mensen met een laag tot middel inkomen geen huis meer kunnen vinden, en dus een woningtekort.

Waarom er overal personeelstekort is, komt door vergrijzing, maar ook door de snelle technologische ontwikkeling, en corona heeft er ook veel mee te maken. Veel dingen hebben stilgestaan tijdens corona, en veel mensen zijn ontslagen. In de horeca bijvoorbeeld waren er maar weinig bedrijven die hun personeel konden houden. In de zorg is al het personeel overwerkt, en veel mensen zijn daardoor gestopt en iets anders gaan doen. Daarnaast zijn er heel veel mensen in Nederland die part-time werken, waardoor een bedrijf soms meerdere mensen nodig heeft om één functie in te vullen. Daarnaast kunnen mensen nu dat alles duurder is geworden niet meer rondkomen van een minimumloon, dus die mensen zijn nu allemaal op zoek naar beter betalend werk. Dat zorgt voor veel tekorten in laag betaalde banen.

Na ez már nekem is nagyon bonyolult, fordítani kellett a Deepl-lel. A lényeg az, hogy Magyarország mellett Hollandia a másik olyan EU-s ország, melynek régóta ugyanaz a miniszterelnöke (Mark Rutte), és értelemszerűen ugyanaz a párt kormányozza az országot. A helyzet az, hogy nem építenek elég megfizethető árú lakást az országban, ellenben egyre többen vesznek úgy lakást, hogy azt aztán bérbe is adják. És mivel a befektetők felvásárolják a lakásokat, így a saját lakások árai nagyon megemelkedtek. Illetve a befektetők szabad piacon adják ki a lakásokat, és a kormány semmilyen korlátot nem szab ennek, tehát szöknek fel a bérleti díjak árai is. De ez egyben azt is hozza magával, hogy egyre kevesebb a szociális bérlakás, ezért a kis- és közepes keresetűek nagyon nehezen tudnak lakáshoz jutni. Sőt, én magam hozzáteszem azt, hogy Hollandiában ezért tudják a fiatalok elkezdeni a saját életüket.

És ami a munkaerőhiányt illeti, nemcsak a népesség elöregedésével, illetve a technológia drámai fejlődésével van összefuggésben, hanem a járvánnyal is. De a koronavírus járvány nagyon megnehezítette a hollandok életét, hiszen bezárt ott is az ország, és sok embert elbocsájtottak. Például nagyon kevés, vendéglátó egység tudta csak megőrizni a személyzetét. Az egészségügy ugyanúgy megterhelte a hollandokat is, onnan is sok szakember ment el. Ráadásul az is tényező, hogy Hollandiában sokan dolgoznak részmunkaidőben, ezért egy-egy cégnek több alkalmazottról kell gondoskodnia, hogy a vállalat megfelelően működhessen. Erre rájön még az, hogy az infláció miatt az emberek már nem tudnak megélni a minimálbérből, ezért mindenki a jobban fizető munkát keresi, az alacsonyabb bért kínáló munkahelyek meg munkaerőhiánytól szenvednek.

No, hát ilyen az, amikor egy nyugat-európai országnak problémája van. És Hollandia ebből a szempontból nagyon jó példa arra, hogy Magyarországon nem az a legnagyobb baj, hogy egy illiberális kormány van hatalmon, hanem hogy valaki régóta van hatalmon. Ez ugyanúgy probléma lenne, ha a mostani ellenzék lenne ilyen régóta hatalmon. Mert az megszokja, hogy a nép mindig újra megválasztja, így nincs szükség arra, hogy komolyabban is tegyen az országért. Még azt hozzátenném, hogy Hollandiában az is gond, hogy a világ legsűrűbben lakott országa és nem csökken a lakossága. És igazából nincs már nagyon hova új lakást építeni, csak ha zöld területet dózerolnak le és oda építenek. De ezekre ott nagyon vigyáznak (helyesen).

Mindenesetre kevés a lehetőség, de azért akad. Van két komolyabb ajánlat, de az egyiknél sokat kell fizetni beköltözéskor, és azt nagyon nem biztos, hogy tudjuk állni. A másik már lényegesen jobbnak tűnik ár tekitnetében, ráadásul a lakás is nagyon szépnek tűnik a képek alapján. Tehát bíztatóak az első jelek, ha erre esik a választásom és tényleg olyan lesz, mint a képeken volt, akkor még arra is lesz esély, hogy sokáig maradjak ott, és akár onnan járjak Ede-be az egyetemre. Vonattal kb. 1 óra 10 perc lenne Eindhovenből Ede-be és át kéne szállni Utrechtben. De ha nagyon jó lesz, akkor minden további nélkül bevállalom.

Illetve nézem az időjárást is és úgy látom, hogy Hollandiában tényleg készülni kell a hűvösebb időre ugyanis úgy néz ki, hogy 20°C-ra megyek ki. De most már kevésbé csinálok problémát belőle. Úgy érzem, hogy el tudom fogadni, hogy a hűvös nyár velejárója a holland mindennapoknak.

Több év után újra Mario Kart versenyen

Alkalmanként eszembe jutott, hogy nincs-e Nintendo Switch-en olyan online Mario Kart 8 verseny, mint ami Wii U-n is. Néha nézegettem is, de nem foglalkoztam vele komolyan. Ezen a héten derült ki számomra, hogy van. Péntekenként van 20.30 és 22.00 között, ez volt az első, amin részt vettem.

Emlékeztem arra, hogy eléggé rosszul mentem régen, Wii U-n. 2 óra alatt 100 pontot elérni külön teljesítmény volt tőlem. Ehhez képest nagyon szép eredmény, hogy most a 7. helyen végeztem 146 ponttal, úgy, hogy ezt 1 óra játék alatt értem el. Mondjuk itt-ott eléggé kaotikus volt, mert ledobott, aztán nehezen tudtam visszacsatlakozni, de végül sikerült. 21.30-ig játszottam, tehát az is plusz pont nálam, hogy 1 óra alatt hoztam össze a 146 pontot. És amikor ott megnéztem az eredményt, akkor a 2. helyen voltam ezzel a pontszámmal, ami szinte álomszerűnek mondható. Még az is lehet, hogy ha visszacsatlakoztam volna, és játszottam volna 22 óráig, akkor kb. 200 pontom lenne a végére.

Természetesen volt most is mindenféle verseny: Volt, ahol a cél előtt előztek be páran, de olyan is volt, ahol engem intett le a kockás zászló, ami azért nagy dolog, mert emlékeim szerint régen soha egyetlen versenyt nem nyertem. Azért ebbe vannak a kihagyott évek gyakorlásai, és hogy mindig sikerült egy kicsit magam fölé licitálni. Maximálisan elégedett vagyok ezzel az eredménnyel. Ez már mutatja azt, hogy profi Nintendo játékos vagyok és ha arról van szó, akkor tudok jól szerepelni versenyeken. Úgyhogy nagyon örülök a tegnapi versenynek, rendszeres résztvevője leszek ennek péntekenként, még Hollandiából is.

Újabb szakasz

Nos, a mai nap volt az utolsó nap az egyetemen, vége a 4. félévnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy elhagytam a budapesti albérletet és hazaköltöztem. Ezzel újabb szakasz zárult le, szerencsére gond nélkül. A szerződésben foglaltak szerint mondtam fel az albérletet, a kiköltözés rendben ment, haza is hoztam mindent.

A tervek szerint már nem is megyek vissza, mert bár csak egy vizsgám lesz a vizsgaidőszakban, de megbeszéltem a tanárral, hogy az online legyen. Szerencsére nyitott rá. Összesen egyébként négy vizsgám lenne, de ebből kettőt kiváltottam egy-egy esszével, a negyedikből meg a héten vizsgáztam. Ennél a tárgynál ugyanis csak júniusi időpontot tudott megadni a tanár, és előre jeleztem neki, hogy a tervek szerint én akkor már Hollandiában leszek, így megegyeztünk, hogy most a héten, az órája után előre levizsgáztat engem. Ez szerencsére jól is ment.

Ugyanakkor összességében engedtem a szinte mindenből ötösnek lenni jellegű elvárásomból, ami helyénvaló is, mert most már nehezedett annyit a holland nyelv, hogy ott már nekem sem magától értetődő, hogy menni fog minden. Követtem is el csúnya hibákat a nyelvi dolgozatokban. Az egyik, amire komolyan erősíteni kell, az a szókincs. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyetem lévén itt sokkal gyorsabb ütemben haladunk. A félév végére több száz megtanulandó szó gyűlik össze. Nem szerepeltem abban valami jól, hogy a megadott szavakkat mondatot képezzek. És az az igazság, hogy érzékelem is ennek hiányát, mert sokszor egyszerűbben fejezem ki magam hollandul, mint ahogy azt tenném magyarul. Egyértelmű, hogy a szókincsen, kifejezéstáron kell bővíteni.

A másik, amin csúnyán elhasaltam, az a vonatkozó névmás. Röviden, amikor a másik tagmondatban visszautalunk az első tagmondat alanyára. Ezt hiányosan tanultam meg, illetve az volt egy komolyabb hibám, hogy csak ott használtam az elöljárós vonatkozói névmást (waarin, waarop, met wie...) ahol az első tagmondatban is szerepelt elöljáró szó. Valamiért az maradt meg bennem, hogy csak ott kell. Csak így meg olyan mondatok jöttek létre, amiket magyarra fordítva is teljesen értelmetlenek voltak:

"Ott áll a lány, aki moziban voltam tegnap este."

Ennek még a holland megfelelőjében is hiába keresek az első tagmondatban elöljárót, de utólag visszagondolva teljesen nyilvánvaló, hogy az elöljárószót szükséges a vonatkozó névmáshoz illeszteni, hiszen a magyarban is benne van rag formájában... akivel... Mindig követek el buta hibákat nyelvi teszteken... Egyébként minden más rendben volt. Sok volt a tanulnivaló, több esszét is meg kellett írni, előadást kellett tartani. Mondjuk az előadások abból a szempontból voltak problémásak, hogy mivel a nyilvánosság előtt egyébként is izgulok, erre rájön az, hogy idegen nyelven beszélni... Az, hogy van egy alapvető hollandom, az nem azt jelenti, hogy el is hiszem magamról, hogy akkora nyelvtudásom van, hogy előadásokat tarthatnék hollandul. Így ez ennek megfelelően sikerült... Teljesen értelmetlenül mondtam egyik szó után a másikat. Magamat ugyanúgy nem értettem, mint mások engem.

De nem baj, ha majd tényleg jó lesz a hollandom és a beszélőkém is fog fejlődni, csak jobb lehet. Megcsinálom a még hátralevő vizsgát, emellett arra fókuszálok, hogy rendben legyen minden 1-jére, mire kimegyek Hollandiába. A munka nagyjából rendben van, már csak szobát kell keresni, amit bérelhetek. Azt határozottan érzem, hogy idén sokkal jobb muníciókkal megyek vissza Hollandiába, mint amikkel tavaly voltam. Sok mindent átgondoltam magamban, hol hibáztam, mit csinálhatnék másképp, és határozottan hiszem, hogy idén sikerülni fog.

Ennek egy részét korábban megírtam. Több mint 1,5 hónap telt a múltamban való szembenézés óta, és határozottan érzek magamban pozitív változást. Nyugodtabb vagyok, asszertívebb, úgy érzem, hogy több mindent is el tudok vállalni. Kezdem azt érezni, hogy jobban kontroll alatt tudom tartani az érzelmeimet, amivel régebben komolyabb problémáim voltak. Ez az alvásomra is jó hatással van, ugyanis korábban, ha korábban kellett felkelni, mindig görcsöltem magamban, hogy aludjak el, különben milyen állapotban leszek holnap? Ez nem egyszer azt hozta magával, hogy aznap éjjel semmit nem aludtam, így sejthető, hogy másnap mennyire voltam használható. Most meg úgy vagyok a dologgal, hogy vagy elalszok, vagy nem. És mivel nem görcsölök azon, hogy elaludjak, ezért el is alszok. Persze, most sincs az, hogy minden egyes alkalommal kialszom magam, vannak fáradtabb napok, de egyértelmű, hogy tudatossággal sokkal jobban tudom kezelni a nehezebb napokat. Illetve az is nagyon fontos lesz, hogy ha a munkahelyen lesznek nehézségek, ne adjam fel, hanem egyrészt gondoljak arra, hogy mi a végső célom, másrészt meg emlékezzek vissza arra, milyen állapotban voltam tavaly nyáron, miután hazajöttem Hollandiából. Szinte egyből éreztem, hogy nagy hibát követtem el azzal, hogy feladtam. Érzem, hogy ez elegendő muníciót fog adni. Hiszen a cél messze van, évek kérdése, mire elérem, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy az első időkben messze nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy az ideális lenne számomra.

Meg egy másik fontos dolog, amit szintén nemrég hallottam. Bár más témával kapcsolatban, de nem volt nehéz kapcsolni, hogy az, amit hallottam, az az élet egyéb területeire is igaz. Puzsér rádióműsorában, az Önkényes Mérvadóban beszéltek a gyerekvállalásról, hogy illetve, hogy a mai fiatalok, az én generációm miként vállal gyereket. A lényeg az volt, hogy sok fiatal szülő nem akarja felvállalni a gyerekvállalással járó életmódváltozást, ezért a gyereket sokszor olyan helyekre is elviszik, amik az ő pici, fejlődő szervezetének még nem való. És ennek kapcsán mondták azt, hogy gyakorlatilag az ember akárhogy dönt az életében, mind a kettővel nyer is valamit, meg el is veszít. Aki gyereket vállal, az kap egy csomó olyan dolgot az élettől, amiket csak egy szülő élhet meg, ugyanakkor hiányt fog szenvedni egy rakás olyan dologban, ami egy gyermektelen felnőttnek megadatik. Ugyanez fordítva. A gyermektelen felnőtt számára is sok lehetőség adatik meg az életében, ami egy szülő számára nem, de ő is hiányt szenved bizony dolgokban, ami viszont csak egy szülő számára adatik meg.

Ez volt az, aminek hatására tudatosodott bennem, hogy ez az élet egyéb területeire is igaz. Akárhogy döntünk, mindennel nyerünk valamit, de egyben el is veszítünk dolgokat. Ezt nekem ott és akkor fontos volt hallani, mert ennek hatására tudtam összegezni magamban, hogy a Hollandiába való kiköltözéssel egy csomó dolgot nyerhetek: Jobb munkahely, magasabb fizetés, nagyobb esély egy jó párkapcsolatra, gyerekvállalás, jobb anyagi körülmények. Ugyanakkor elveszítek dolgokat is, amik szintén fontosak számomra. Hollandiában például megmérettetés megszokni a klímát. Lehet, hogy a nyereségek fejében ez elhanyagolhatónak tűnik, de valójában nagyon nem. Hollandiában tényleg nehezen jön el a jó idő tavasszal, nyáron is esetlegesek az igazán meleg napok. Keveset süt a nap, sokat esik az eső. Tavaly, amikor kint voltam, konkrétan volt két olyan hét, amikor ha már csak felsejlettek a felhők mögül a napsugarak, már az nagy dolognak számított. És ez igenis hatással volt a lelkiállapotomra, azt éreztem, hogy nehezebben bírom a megmérettetéseket, amiből volt tavaly nem is kevés. Ezt például úgy rendeztem le magamban, hogy azzal, hogy kimegyek Hollandiába, azzal lényegében egy csomagot veszek át, amiben van egy csomó jó dolog, például a fentebb felsoroltak, amik nyereségként foghatók fel. De van néhány rossz is, amik ugyanúgy a csomag részei. És ennek része például az időjárás, illetve, hogy bizonyos hivatalos ügyeket marha nehéz és körülményes elintézni. És amikről még nem tudok. De ezek az úgynevezett veszteségek is a csomag részei. És nem olyan, mint egy svédasztal, hogy kiválogatom azt, ami nekem tetszik, hanem csomagként jön egybe az egész. És vagy megtanulok együttélni a nehézségekkel vagy feladom az egészet. De túlságosan fájnak a feladásból fakadó veszteségek, hogy még egyszer visszaforduljak az életemben. Úgyhogy ha tényleg kimegyek 1-jén Hollandiába, onnan már nem lesz visszaút.

AnimeCon 2022. június 10-12. között

No, nem itt, hanem Hollandiában. Ez lehetne az első, amire kijuthatnék. Néztem is a weboldalt, hogy milyen lehetőségek vannak, és esetleg tényleg kint lehetnék-e. De ahogy osztottam-szoroztam fejben, végül elengedtem magamban. Még magyar fejjel kell gondolkodnom árak tekintetében, és tényleg nagyon drága mulatság lenne még. A jegyár is €55 egész hétvégére, a holland vonatjegyárak sem az alacsony árukról emlékezetesek, és jó eséllyel valahol meg is kell szállnom, emellett kajáról is gondoskodni kell, ráadásul ha még vásárolni is akarok ott... Minimum €200 lenne ez a hétvége. Erre egyelőre nincs pénzem. Viszont decemberre kimehetnék. Hollandiában évente kétszer rendeznek AnimeCont, júniusban és decemberben. Hátha télre össze tudnám spórolni a pénzt, és akkor megnézhetem, milyen egy AnimeCon Hollandiában.

Eurovíziós dalfesztivál 2022 döntője

No, hát semmi meglepetés nem ért azzal, hogy Ukrajna nyerte meg az Eurovíziót. Erre már márciusban nagy esélyt adtam, amikor először hallottam a dalukat, illetve nincs mit tagadni azon, hogy a háború is nagyban segítette az országot. Továbbra is ambivalens érzéseim vannak Ukrajnával kapcsolatosan, mert a dalt még most is nagyon jónak tartom (főleg ebben a mezőnyben...), tehát megnyerhették volna maguktól is, de kérdés, hogy ennyire megnyerték volna? Aligha. Mégis jónak tartom, hogy ekkora fölénnyel nyertek. Nem hiszem, hogy van ország, mely valaha 439 pontot kapott volna a szavazóktól, de határozottan azt gondolom, hogy ennek pozitív üzenete van. Pozitív üzenete van annak, hogy Európa ennyire egységesen kitart egy ország mellett, mely most hatalmas krízisben van. Ez óriási egységről tanúskodik, itt lehet beszélni arról, hogy "együtt erősek vagyunk". Persze, lehet beszélni arról is, hogy az Eurovíziót nagyon régóta beárnyékolja a politika és az ideológia, az idei év különösen terhes volt a politikai hátszéltől. De személyes megítélésem szerint ennek itt most pozitív üzenete van. Örülök neki, csak a megszervezés... Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy Ukrajna hogy lesz erre képes. Mert ha vége is lesz a háborúnak, azért egy ország újraépítése és újraindítása elhúzódó feladat lesz.

Egyébként a műsort YouTube-on néztem végig, és szinte végig "kép a képben" módon, mert azért annyit nem ér a dolog, hogy órákon át csak erre összpontosítsam a figyelmemet. Voltak most is jók, akik az első elődöntőben tetszettek (a másodikat nem láttam), azok most is jók voltak. Tetszett Norvégia előadása, jó volt a litván énekesnő, Moldova továbbra is vicces volt, egyedül a holland énekesnő, S10 előadását néztem teljes képernyőn. Rá nagyon figyeltem. Szép volt most is és talán most jobban kezelte az izgalmát, de nem lehetett nem észrevenni, hogy most is nagyon izgult. De azt gondolom, hogy jól kezelte. Itt-ott ugyan voltak hamisságok, de kevésbé remegett a keze és a hangja. Meg tetszett, hogy az előadása olyan egyszerű volt. Nem voltak táncosok, nem voltak mindenféle show-elemek, csak az énekesnő a maga egyszerűségével és szép hangjával. Örülök annak, hogy megmutatta magát Európának.

Egyetlen olyan előadó van, akit nem láttam a második elődöntőből és nagyon tetszett, az Szerbia. Nocsak, van valaki, aki nemcsak idétlenül táncikál a színpadon és produkálja magát, hanem van jelentése is az előadásának? Szép. Tetszett, hogy az énekesnő már-már robotosan mutatta, hogy kell kezet mosni. Nagyon jól kitalálták az előadást, lényegében eljátszotta a dal szövegét. Ugyan egyszerű volt, de legalább volt mögötte koncepció, egyedi volt az ötlet. Olyan, amire pár másodperc után felfigyelek, és azt érzem, hogy itt valami jó dolog van születőben. Az továbbra is csak az Eurovíziót minősíti, hogy egy ennyire könnyű, nem olyan bonyolult koncepcióra épült előadással kitűnni. De talán nem túlzok, ha egyedül csak a szerb énekesnő előadásának volt valódi tartalma és jelentése, és az előadás is tetszetős volt.

A végső pontszámok meg... Továbbra is azt gondolom, hogy a pontokkal együtt azért igazságot is osztanak. Például a szerb énekesnő a zsűritől ugyan nem kapott sok pontot, legyen. El tudom fogadni, hogy szakmailag túl egyszerű volt. Sokáig a hátsó helyek egyikén volt Szerbia. De hogy aztán a közönség jól felhúzta, és végül 312 ponttal az ötödik lett (sokáig egyébként az élen volt), azt jelzi számomra, hogy értékelték az előadás egyedi mivoltát. Hasonlóan a közönség húzta fel Norvégiát és Moldovát, bár nem ekkora lendülettel, de tisztességgel helyt álltak. Hollandia esetében viszont pont fordított volt a helyzet. S10 a zsűritől kapott relatíve magas pontszámot és volt a Top 10 környékén, aztán a közönség 42 pontja... Ha jobban meggondolom, érthető. Az jó dolog, hogy Hollandiában kelendők az olyan jobb előadók, mint S10, Froukje vagy MEAU, de egy olyan színpadon, ahol főleg a show elemek számítanak, ott sajnos nem fog tudni érvényesülni egy olyan énekesnő, aki szépen énekel, szép dalt hozott el, van valódi jelentése, de semmi előadás nem volt a produkciójában. Az Eurovízió nem arról szól, hogy elmélyüljük a dal jelentésében, hanem a show-ról. De annak örülök, hogy S10 megmutatta magát Európának, és megmutatta azt, hogy Hollandiában is írnak jobb dalokat, érdemes a holland könnyűzenére is figyelni. Ennek egy szeletét jó volt látni egy európai versenyen, szép az a 11. hely 171 ponttal.

Ami miatt újabban sokat kritizálják az Eurovíziót (jogosan), hogy egyre inkább LMBT-show-vá válik, ez idénre is igaz volt. A spanyol énekesnő meleg táncosokkal tarkította az előadását, görbüljek meg, ha az olasz énekes páros nem egy meleg pár az ausztrál énekes nyíltan vállalja a homoszexualitását, az izlandi lányegyüttes, meg transzjogokat hirdet az országában. Közülük a spanyol és az olasz előadás szerepelt jól, az ausztrál és az izlandi viszont kifejezetten rosszul. Úgyhogy szerencsére nem minden az LMBT-"tagság", és igenis figyelembe veszik a dal minőségét. Az ausztrál énekes semmi mást nem csinált, hogy kirakatba tette a saját életét, hirdetve, hogy "not the same". Most vagy úgy nem ugyanaz, hogy más, mint amilyen gyerekkorában volt, vagy más, mint a többi ember. Akármelyik is, ne csináljon mártírt magából, és ne hajoljon le olyan mélyre a pontokért. Illik a dalnak tartalmat is adni. Ugyanez vonatkozik az izlandi lányegyüttesre is: Nagyon szép, hogy kiállnak a transznemű gyerekek jogaiért, biztos vagyok abban, hogy nagyon nehéz így indulni az életben, de tessék tartalmat adni a dalnak. Egyébként se az olasz se a spanyol dal nem tetszett. És ha már olaszok: A tavalyi győztes, Maneskin fellépett tegnap, és valami olyan kiváló dalt hoztak el, hogy meg merem kockáztatni, hogy idén is megnyerték volna az Eurovíziót.

Szerettem volna a végére két videót is beágyazni, de nem tudom, mert nem YouTube-ról van, hanem a nu.nl-ről. Mindenesetre rálinkelek, érdeklődőknek, hollandul tudóknak érdemes megnézni. Itt S10 beszél arról, hogy ez volt életének legjobb előadása. Kicsit csalódott a 11. helye miatt, de összességében jól érezte magát. Csak ismételni tudom magam, hogy tényleg nincs mit szégyenkeznie, nagyon jó, hogy megmutatta magát Európának. Ebben a videóban meg azt magyarázzák, hogy Ukrajna nemcsak a háború miatt nyert. Mutatják, hogy áll össze a közönség pontozása, hogy érzékeljük, mit is jelent az a 439 pont. Illetve méltatják a dalt is, szerintük csak a dallal is esélyük lett volna a győzelemre.

Nos, ennyi. Izgalmas lesz a jövő évi, őszintén kíváncsi leszek a szervezés mikéntjére.

Gondolatok osztályozása

Az előző posztomban, ahogy írtam Jakupcsek Gabriella könyvéről, és megemlítettem Borbás Marcsit, azon gondolkodtam el, hogy milyen további csoportokra osztanám a különböző médiaszemélyiségek tevékenységeit, az interneten fellelhető gondolatokat. Öt osztály jutott eszembe, de ebbe nincsenek benne a nagyon trash celebek, influenszerek, akiket, ha tehetném, kitiltanék a média világából. A felettük álló öt csoport nálam ekképp nézne ki.

1. Elsősorban Facebookon, Instagrammon fellelhető naplementés-, cicaképes idézetek, "bölcsességek", melyek túl egyszerű mivoltukból kifolyólag többet ártanak, mint használnak, hiszen az emberi lélek ennél sokkal bonyolultabb, komplexebb dolog. Ezek legtöbbször plusz nyomást tesznek az emberre, mert sokan úgy gondolják, hogy ha ez ennyire egyszerűen van megfogalmazva, akkor nekem is sikerülni fog, én is így fogok élni, de nem megy... 1-2 pont (szeretek 10-es skálán osztályozni)
2. Az első értelmes gondolatok itt fogalmazódnak meg, de itt is annyira általános dolgokat írnak le, amik egy tudatosan élő ember számára teljesen normális, mindennapos dolog. Ilyeneket lehet olvasni Borbás Marcsi: egy.hu oldalán is, amik nem rosszak, mert nem károsak, de olyan alapdolgok vannak megfogalmazva, hogy ennél nem nehéz feljebb jutni. Mégis sok ember részéről nagy dolog lenne, ha már ide eljutna, úgyhogy ezért van szükség Borbás Marcsi munkásságára. 3-4 pont
3. Itt már lehet értékesebb gondolatokat olvasni. Lehet érzékelni, hogy következetes gondolatmenet mentén vannak lefektetve bizonyos értékrendek. Ezáltal már vannak itt olyan gondolatok, amik követendők, megszívlelendők. De az igazán progresszív gondolatok még innen is hiányoznak. Ugyanakkor kaphatunk instrukciókat a nehéz időkre, azt gondolom, hogy szép az, ha már valaki így gondolkodik. Jakupcsek Gabriella gondolatait sorolom például ide. 5-6 pont
4. Ez az első olyan kategória, ahol igazán magvas gondolatokat lehet olvasni. Ide sorolom például Gundel Takács Gábort, akinek a Szemlélek blogon olvastam az írásait. Egyébként is mindig felnéztem a médiabeli munkásságára, de valahányszor olvastam itt a cikkeit, mindig azt éreztem, hogy egy kicsit több lettem tőlük. De Dévényi István is ide tartozik nálam, akitől szintén nagyon szeretek olvasni, hallgatni a gondolatait Kötöttfogásban, Flaszterban. 7-8 pont
5. Ide tartoznak a minden szempontból hiteles írások, melyek úgy reflektálnak a való életre, amilyen az valójában. Itt van nálam például Almási Kitti, de ide sorolom még Puzsér Róbertet is, aki akármennyire is megosztó személyiség, és lehet vele vitatkozni, de nagyon jól ráreflektál a valóságra, és komoly szükség van rá, mert szemléletet formál. Ide tartoznak tehát azok, akiknek gondolatai az élet minden területén rendkívül hasznosak, és kiváló útmutatást adnak akár a nehéz időkben is. 9-10 pont

Sokáig a legmagasabb kategóriába tartozott nálam Csernus Imre is, de azáltal, hogy nem volt képes megújulni, és hogy az új könyveiben már csak önmagát ismétli és igazolja, villámgyorsan kizuhant onnan. És ahogy nézegetem a Facebook postjait, már csak akkor lehet esélye oda visszakerülni, ha abbahagyja a könyvírást. Egyébként így néz ki nálam ez az ötös lista, ki-ki állítsa össze a magáét.

A héten vásárolt könyvek

A héten megvettem Almási Kitti legújabb könyvét, illetve Jakupcsek Gabriella első könyvét is.

Almási Kitti könyvét régóta vártam, elvileg még tavaly jelent volna meg, de többször is csúsztatták a megjelenését. Feltehetően a papírhiány miatt, meg hát a papírárak emelkedése miatt is. És tényleg: Az előző "Ki vagy te?" című könyve 3.499 forint, "a TE döntésed" viszont már 3.990 forint. Nem is ennyiért vettem meg, hanem a Jó ár shop-ról rendeltem meg és mentem érte. Itt még az új könyvek is 31% kedvezménnyel vannak, úgyhogy 2.700 forint volt végül a könyv. Nagyon szeretem Almási Kitti munkásságát és támogatom is, meg tudok róla, olvastam, hogy irgalmatlan a helyzet papír terén, de ha egy mód van rá, szeretnék a pénzemnél maradni.

Egyébként eddig 50 oldalt olvastam el a könyvből, és úgy néz ki, hogy hozza a tőle megszokott színvonalat. Itt is nagyon jó gondolatokat oszt meg, egyetlen dolog nem tetszik: Vannak ismétlések a korábbi könyveiből. Bár az egyiket a jelen könyv témájának kontextusába helyezte át, a másikat mintha egy az egybe áthozta volna. Ez így első blikkre nekem úgy tűnik, hogy bár jó gondolatai vannak, de kezd kifogyni a témákból. Kíváncsi vagyok a későbbiekre, biztos, hogy el fogom olvasni a könyvet.

Jakupcsek Gabriella bizonyos szempontból érdekes eset, mert ő is alapvetően jó dolgokat ír, de neki nincsenek olyan progresszív, magvas gondolatai, mint Almási Kittinek. Talán igazságtalan a párosítás, hiszen Almási Kitti psichológusként más aspektusból szemléli az embereket, a körülötte történő eseményeket, de olvastam korábban "online formában" a Megúszhatatlan című könyvét és már akkor is olyan érzésem volt, hogy nem vizsgálja meg eléggé mélyen a világ dolgait. Meg mintha itt-ott már-már kényszeresen akarja a dolgokat pozitívan látni. Azon gondolkodtam, hogy ő tényleg így szemléli a világot maga körül, vagy csak nem ír meg ténylegesen mindent úgy, ahogy gondolja, és vagy tart némi távolságtartást az olvasóval, vagy félti a műsorvezetői karrierjét. Vagy egy plusz, amire nem gondoltam. Igazából ezt a könyvet a Libri antikváriumából vettem 790 forintért, mert úgy vagyok vele, hogy ennyit megér, mert jó olvasni, amiket ír, és habár nem progresszívek a gondolatai, nem is károsak. Jakupcsek Gabriella esetében el tudom fogadni, hogy van egy rajongótábora, aki tiszteli a munkásságát, mert alapvetően van mit. Jókat mond, jó gondolatai vannak és el tudom fogadni, hogy vannak emberek, akiknek az ő munkássága ideális. Én is úgy fogom olvasni ezt a könyvet, hogy jól jöhet még valamikor.

Egyébként hasonlóképp vagyok Borbás Marcsival is, bár talán az ő munkásságát több kritika éri. Borbás Marcsi is az a fajta személyiség, aki szintén közvetíti valamilyen módon a világot. Ez ugyan többeknek is nem tetszik, de vele is úgy vagyok, hogy nem káros az, amit csinál. Ahogy járja a falvakat, ő nem azt tűzte ki céljául, hogy megmutassa a rögvalóságot, a zsákfalvakkal, azzal, hogy szinte semmi lehetőség nincs ott megélni, illetve a közmédián túl nem nagyon tájékozódnak az emberek. Hanem megmutatja az adott település szokásait, hogy élnek ott az emberek, mit esznek. Én ezt nem tartom problémásnak. Azt már igen, hogy néha olvasom az egy.hu oldalt, és néha már "túl egyszerűnek" tartom mondanivaló terén a cikkeket az oldalon. Mintha 10-es skálán ilyen 3-4-es szintű gondolatokat, bölcsességeket osztana meg, és ennél nem is akar tovább menni. Jakupcsek Gabriella ennél azért érettebb gondolatokat oszt meg, sőt, elárulok valamit: Régi holland irodalmat tanulunk ebben a félévben egyetemen, és már 14-16. században is olyan összetett rálátásuk volt az embereknek a lélek és a világ dolgaira, hogy középkori irodalmat olvasva nem egyszer olyan érzésem van, mintha a 21. század embere újra tanulná azt, amit már a középkorban is tudtak.

Eurovíziós dalfesztivál 2022 - 1. elődöntő

Annyira hosszan nem fogok írni az Eurovízióról, de egy pár gondolatot megosztanék. Tegnap este volt az első elődöntő, ahol 17 ország előadójából jutott tovább 10.

Mert egyébként egyáltalán nem volt buli, az idei felhozatal a tavalyihoz képest az idei katasztrofális volt. Voltak egy páran nagyon jók, a két nagy várományos: Ukrajna és Hollandia most voltak. Illetve két olyan ország előadója van pluszban, akik tetszettek: Moldova és Norvégia. Örömteli is, hogy mind a négy továbbjutott. Bár pont az ukránoknál hallottam sok hamis hangot, illetve nagyon látszott a holland énekesnőnél, S10-nél, hogy izgult. Remegett a keze, bizonytalanságot sugárzott az arca. Ennek ellenére nagyon szépen énekelt, kellemes volt hallgatni. Moldova együttese nagyon vicces volt, Norvégia együttese meg az elektronikus zene egy igényesebb változatát hozta el, megérdemelték, hogy bekerüljenek a döntőbe.

Aki még jó volt, de nem az én stílusom, az Litvánia. Nagyon jól énekelt az énekesnő, csak ez a Liza Minelli-féle túlzott nőiesség nem az én stílusom. De igazából megérdemelte a továbbjutást, szép volt. Aki még jó lett volna, az Bulgária, mert egy jó rock dalt hoztak el, de nem igazán tudott énekelni az énekes. Van az, hogy valaki izgul, és emiatt itt-ott hamisan énekel, de azért lehet hallani, hogy egyébként tud énekelni, csak ott nem ment jól. Ezt Bulgáriánál nem éreztem, nem volt az énekesnek semmi hangszíne.

A többiek... Volt egy-két érdekesebb előadó, de a többsége inkább érdekesnek akart tűnni, de nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ki is esett Lettország és Szlovénia, akik nem voltak rosszak, mert akartak valami újszerűt mutatni, de egyrészt ilyet már láttunk, másrészt maguk az előadók sem voltak annyira karizmatikus személyiségek. Voltak rettenetesen unalmas dalok is, amik nem is voltak rendesen megírva. Hogy ilyenből bejutott Svájc és Görögország... Hát, mivel mindenképp 10-en jutnak tovább, ezért hiába voltak 5-en igazán jók, mindenképp be kell jutni 5 rosszabbnak, hogy a létszám teljes legyen. De hogy voltak borzalmas előadások... Azért hála istennek, annyira azért nem zuhant a színvonal, hogy ilyenek is továbbjussanak. Azt mégis hogy gondolta Albánia, hogy egy énekelni nem tudó énekesnőt indítanak egy európai versenyre? Ugyanígy Dánia és Ausztria is hogy gondolták, hogy behoznak valami show-nak látszó előadást, de az egész semmiről se szólt? Meg is érdemelte ez a három ország, hogy ne jusson tovább.

A műsorvezetők ugyanúgy borzalmasok, személyiség nélküliek voltak, mint tavaly. Semmi saját, semmi egyedi nem volt az előadásukban, csak a szokásos unalmas, viccesnek tűnő hülyéskedések, a szemükben pedig a "ma itt néhány ember élete egyszer s mindenkorra megváltozik" tekintet, és hogy mekkora csodát látunk itt. Meg merem kockáztatni, hogy akinek az értelmi szinte üti már egy átlag 12 éves gyerekét, az ezt nemhogy nem veszi be, de gyomorforgatónak tartja a műsorvezetők ripacskodását. Néhány előadó által helyet kap az egyéniség, de alapvetően nem akarom, hogy az Eurovízió világa legyen az általános a médiában.

Magyarországon lévén YouTube-on követtem az adást, Humbby barátom nézte holland TV-ről az adást. Annyira nem kommentáltuk most egymásnak a látottakat, mert tényleg nem igazán volt mit. Minek írjam le neki sokadjára, hogy "te saai" vagy "vreselijk" vagy "de zanger kan niet zingen" amikor így is azon dolgozok magamban, hogy azért már érzékelhető legyen, hogy B1-es szinten van a hollandom, és választékosabban fejezzem ki magam. Ezt ez a műsor kifejezetten hátráltatta. De az tetszett, hogy mondta, hogy a holland műsorvezetők sem győzték minősítgetni az előadásokat. Egyébként Hollandiát utoljára jelentették be, hogy tovább jutott. Kíváncsi lettem volna, hogy hogyan reagálták volna le, ha S10 nem jut tovább. Igazuk lett volna, bármi rosszat is mondtak volna. S10-re szükség van, S10 a példa arra, hogy a mai holland pop zene átlagon felüli, és hangot is kapnak ott az igazán jó előadók.

Arra viszont továbbra is reális esélyt látok, hogy Ukrajna nyeri meg az egész versenyt. Akkora üdvrivalgás volt a daluk után és amikor bejelentették, hogy továbbjutottak, hogy nem lehet nem feltételezni, hogy akár meg is nyerhetik. Ha tényleg nyernek, erősen gyanítható lesz, hogy szolidaritásból nyernek, akármennyire is megérdemelnék az eladásuk alapján. De hogy hogy rendeznék meg 2023-ban az Eurovíziót, az külön talány, amikor kisebb gonduk is nagyobb annál, minthogy Eurovíziót rendezzenek jövőre. De erről majd szombaton, a döntő után.

Új étkezési szokás kipróbálása II.

Bár még nem mentem le 70 kg alá (70,8 kg voltam ma reggel), amit említettem, hogy majd akkor kipróbálok egy újabb dolgot, de úgy döntöttem, hogy nem várok, megcsinálom ma, amit szeretnék. Ez pedig a Lasagne kalóriaszegényebb változatban. Ezt se vittem túlzásba hozzávalók terén, hiszen nemcsak, hogy nincs benne hús, hanem a lasagne is alapporból van.

Méghozzá ezekből az összetevőkból. Az olcsóbb tészták közül a SPAR-os az, amelyiknek a legkevesebb a szénhidrát tartalma, ezáltal a kalóriatartalma is. Egy tészta szénhidrát tartalma száraz állapotában 70-80 g körül van 100 g-ban, a SPAR-osnak 69 g, úgyhogy ez a nyertes. A Tescóban láttam nagyon alacsony szénhidrát tartalmú tésztát, de az nagyon drága. Egyébként biztos, hogy van jobb is, hiszen az olaszok mennyi tésztát esznek, mégsem nem a kövérségükről híresek. El kéne lesni a trükkjüket. Ami a jelen tésztát illeti, a fodros nagykocka a Lasagne tésztalapnak egy jó alternatívája, hiszen ha úgy vesszük, apró kis lapokból áll.

A lasagne pornál is figyeltem, hogy melyiknek van alacsonyabb kalóriatartalma. Mert a Knorr gyárt még lasagne alapport, de annak magasabb. Szerencsére lehet kapni 0,1%-os tejet, ami egyébként szintén vita tárgya, hogy mennyire valódi tej, ha már semmi zsír nincs benne. Az ilyen "víz tejporral" összeesküvés-elméletre nem adok, majd elolvasok egy komolyabb cikket arról, miként vonják ki a zsírt a tejből. De az biztos, hogy engem ízre nem zavar. Nem érzékelek olyan nagy különbséget a 2,8%-os és a 0,1%-os tej között. 0,1%-os tejjel eszem a zabkását is, és az ég világon semmi problémám nincs vele, nagyon ízlik azzal is. Ami a sajtot illeti, abból is az alacsonyabb zsírtartalmút használom fel. A Tescós zsírszegény szeletelt sajt a legolcsóbb választás, és ugyanolyan jó, mint bármelyik light sajt. Sőt, ahogy szétnéztem, nagyon más light sajt nem is kapható.

Alapvetően időtakarékosabb módon csinálom meg, ami azt jelenti, hogy normál módon megfőzöm a tésztát. Ez azért időtakarékosabb, mert a lasagne szószt egyébként is meg kell főzni, azzal együtt főzöm a tésztát is, hogy a sütőben aztán ne kelljen annyit sütni. A lasagne port másképp csinálom a tasakon leírtaktól. Ott ugyanis az van írva, hogy 125 ml tej és 375 ml víz. Fordítva csinálom: 375 ml tej, 125 ml víz. Így lesz annyira krémes a szósz, ami által nagyobb lesz az élvezeti értéke. És jelzem, ez 0,1%-os tejjel is így van. A sajttal meg nem szórakozok. Igazából Lasagnára totál felesleges megreszelni, hisz szeletével is szét lehet teríteni, hogy mindenhova jusson. A Lasagne élvezeti értékén meg nem változtat az, hogy most reszelve van a sajt, vagy szeletelve.

Így néz ki, mielőtt a sütőbe kerül. 12 szeletet tettem rá, és ez pont elegendő. Aztán bekerül a sütőbe, majd alulról, felülről megsütve így néz ki.

A két kép közti időkülönbségen látható, hogy nem kell annyira megsütni, ha a tészta már előre meg van főzve. A sajt is megfelelően ráolvadt, kicsit rá is pirult, ezért pont ideális.

Tányéron meg ilyen. Mivel fodros nagykockából van a tészta, ezért lehet villával is enni. És azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok vele. Ízletes volt. Két ilyen tányér volt az egész, meg is ettem az egészet. Kíváncsi leszek, hogy súlyban mennyi lesz a változás. Amit bíztatónak érzek, hogy a teltségérzet megvolt, de nem éreztem utána azt, hogy alig bírok járni, mert tonnákat szedtem magamra. Mindenképp visszatérek a fogyókúrás étrendemhez ezután, de ha nem lesz holnapra nagyobb mértékű súlygyarapodás, azt mindenképp pozitív jelnek fogom venni, hogy az irány jó.

Aztán majd csiszolni fogom. Természetesebbé, egészségesebbé teszem. Amit biztosra tudok mondani, hogy így érzetre finom volt, enném ezt így rendszeresen. De ha tényleg nagyon benne leszek majd, olyat is megtanulnék, hogy a Lasagne szószt is magamnak megcsinálni. Illetve egyéb összetevőkre is kerestem már holland szupermarketek weboldalain. Azt nem tudom, hogy a sajtnak érdemes-e egyáltalán kalóriaszegényebb alternatíváját keresni, mert Hollandiában még a szupermarketekben kapható legolcsóbb kilós árú sajtnak is olyan fantasztikus íze van, mint Magyarországon jobb helyeken. Nem hiába Hollandia a sajtok országa, olyan hagyománya van a sajtoknak, hogy megfigyeléseim szerint, tényleg még a legolcsóbb sajtoknak is egyszerűen sajtízük van. Úgyhogy ott majd sokkal finomabbat fogok tudni csinálni.