Pro Videós Disney DVD és Blu-ray gyűjtemény

Valamiért nagyon népszerű a Pro Videós Disney DVD gyűjteményképes blogpostom, ezért úgy döntöttem, hogy kiteszem az aktuális gyűjteményt immár a Blu-Rayekkel.

Elsőként az O-Ringes DVD-ket.

Így egész jól néznek ki, még én is csodálnám a saját gyűjteményemet. :D Zsolti barátom az, aki ha eljön hozzám, úgy néz szét, mintha múzeumban lenne. Igazából jól esik, magam is elégedett vagyok a gyűjteményemmel. Én bagszinál szoktam szétnézni, amikor nála vagyok, ő mondogatja viccből, hogy ez nem múzeum. Belépőt fog szedni.

És az új (és néhány régi) Disney film a Pro Video jóvoltából.

Megvannak az új filmek is, amiket a Pro Video nemrégiben jelentetett meg. De hogy felkapták magukat, hogy visszatérnek a Disney DVD-k, aztán most megint sehol nincsenek. Még adósak például a Lelkiismeretekkel, az élő szereplős Mulannal, meg amiket nemrég adtak le a mozik, csak nem tartom fejben, hogy melyek azok. Valószínűnek tartom, hogy ők is "szenvednek" a Disney-vel, mert nem hozták a várt eladásokat, és emiatt nem tudják kiadni az új filmeket. Pedig a Pro Video jelen van, a különböző új filmeket kiadják, csak a Disney-vel kapcsolatban van restanciájuk.

És a néhány film.

Az már csak utólag esett le, hogy a 102 Kiskutya DVD ide tartozik, de aztán már nem akartam variálni rajta, úgyhogy így marad. Szóval hiányzik a Mulan. Hiába adom le a voksomat azzal, hogy megveszem a DVD-ket, ha én egymagam nem vagyok elég arra, hogy az új filmeket is kiadják DVD-n. Majd lesz valahogy... vagy sehogy.

Végezetül a Blu-rayek. Nekem ezek vannak meg.

Nem valami terjedelmes, és valószínűleg már nem is fog bővülni, mert ugye már nem lehet a Blu-rayeket kapni, amik meg kikerülnek vaterára, azoknak meg irgalmatlan áruk van. Azért akkora hatalmas nagy gyűjtő nem vagyok, hogy tízezreket költsek Disney Blu-rayekre.

Ami viszont bővülhet, az az Angliában és Hollandiában vásárolt Blu-rayek. Ez a bónusz.

A Hős6os és a Coco vannak Angliából, a többi 4 meg Hollandiából. Ha majd túl leszek a kezdeti nehéz időkön, akkor tervezem majd ezt a gyűjteményt bővíteni. Elsők között a Mulannal és a Lelkiismeretekkel és a többi újjal. Aztán meglátjuk, hogy leszek. Addig is megleszek ezekkel.

Végezetül álljon itt az a két kép, ahogy a könyvespolcon vannak.

Igen, egyébként Instagramon is népszerűek a különböző polcról fotózott gyűjteményképek, úgyhogy valószínűleg ezért van népszerűsége a Pro Videós Disney DVD postomnak. Nos, hát ha tetszik, akkor tessék. Ezekkel szívesen növelem a népszerűségemet.

Gyakorlati hely és albérletkeresés

Valószínűleg májusban nem leszek annyira aktív. Nemcsak mert közelít a vizsgaidőszak, hanem időszerű most már szakmai gyakorlati helyet és albérletet keresni Hollandiában. Úgy néz ki, hogy csak Utrechtbe kötök ki, ugyanis nemrég derült ki, hogy Edében csak egy félévet lehetek. Most erre azt kaptam, hogy vagy keresünk egy másik egyetemet, ahol két félévet lehetek, vagy maradok itt és az őszi félévben majd megpályázok egy másik holland egyetemet a tavaszi félévre. Az utóbbit választottam. Abban bízok ugyanis, hogy az őszi félévben Edében lesz már annyi tapasztalatom, hogy utána egy nehezebb egyetemen is meg tudom majd állni a helyemet. Utrecht meg tényleg azért ideális, mert Hollandiának pont a földrajzi közepén van, több nagyobb város is elérhető onnan. Fél óra a vonatút Utrechtből Amszterdamba, Leiden is alig több, mint 40 perc. Úgyhogy ha tényleg Edében csak egy félévet lehetek, akkor Utrechtből könnyebben átmegyek másik egyetemre a fennmaradó kettő közül. Utrechtben is van egyetem, de az azért nagyon nehéz, mert ott konkrétan nincs holland tanulmányok, a többi meg állítólag nagyon nehéz, nagyon szenvednek azok, akik Erasmusszal Utrechtben tanulnak. Groningen a másik nagy egyetemi város, de ott eleve nagyon magasak az elvárások. Úgyhogy jelen tudásom szerint Amszterdam vagy Leiden marad.

Gyakorlati hely tekintetében meg szerencsére vannak lehetőségek, és Erasmusosokat is várnak. Mindenképp csak olyanra fogom beadni a jelentkezésemet, amit elolvasva biztos vagyok abban, hogy meg tudom csinálni. Van LinkedIn profilom, de a KRE Erasmus információs oldalán is van néhány hasznos link, ahol lehet Hollandiába gyakorlati helyet keresni. Az önéletrajzot aktualizáltam, viszont ahogy elnézem, néhány helyre motivációs levelet is kérnek, ezért arra is ránézek és azt is frissítem. Meg arra is gondoltam, hogy egyéni weboldalakat is megnézek, olyan cégekét, ahol munkát is ajánlanak, és szívesen dolgoznék ott. Náluk is érdeklődök, hogy milyen lehetőségek vannak. Több forgatókönyv is van a fejemben, és mivel tényleg úgy érzem, hogy egyre több helyen meg tudnám állni a helyem, ezért bátrabban is fogok jelentkezni majd helyekre.

Ami az albérletet illeti, a hivatalos weboldalak fizetősek, de most úgy döntöttem, hogy most nem a kamernet.nl-re fizetek be, hanem a Direct Wonen-re. Ahogy szétnéztem, itt is sok albérlet van, ráadásul a havi előfizetési díj kevesebb, mint a felébe kerül a Kamernet előfizetési díjának. És amit azonnal megcsináltam, hogy fizetés után azonnal kikapcsoltam az újra befizetést. A tavalyi év egyik hibája volt, hogy nem kapcsoltam ki az automatikus újrafizetés opciót. Nem is tudtam arról, hogy van ilyen, egyszer csak kapom az E-mailt miután lejárt az időkeret, hogy újra be lett fizetve, pedig akkor már megvolt a helyem. Sajnos a törvények nem ismerete ez esetben sem ment fel annak betartatása alól, így tanultam a hibámból. Úgyhogy most első körben Utrechtben keresek szobát. Azért lenne jó ott találni egyet, mert ha ott jó lesz, akkor sokáig maradhatok, akár addig, amíg nem találok egy végleges helyet. Költözködni meg borzalmas dolog. Ha egy mód van rá, el akarom kerülni. De ha nem lesz más lehetőség, akkor természetesen bevállalom, ezen ne múljon a holland létem.

Bár akadályba sajnos már ütköztem, ugyanis kinéztem egy szobát Utrechtben, ami tetszett, még nem is volt drága, havi €350,- De ahogy rákérdeztem, hogy lefoglalhatom-e anélkül, hogy megnézem, erre "nem" volt a válasz. Igen, mivel úgy állok, hogy június 1-jén megyek Hollandiába, értelemszerűen azonnal laknom kell már valahol. Ezért csak úgy tudok albérletet keresni, hogy egyből le is foglalom. Ha mindenhonnan azt a választ kapom, hogy nem lehetséges anélkül lefoglalni, hogy ne nézem meg, akkor a legokosabb, ami eszembe jut, hogy pár napra valami drágább szállást keresni addig, amíg nem tudok egy végleges helyre költözni. Ezt jelen tudásom szerint úgy tudom megoldani, hogy már most nézek szobát, és ha nem engedi, hogy megnézés nélkül beköltözhessek, akkor június 1-re időpontot foglalni, hogy megnézzem, és ha megvan a kölcsönös szimpátia, akkor lefoglalni. Akkor viszont nagyon szép lesz minden cuccal rohangászni, mert akkor már nyilván úgy lenne, hogy többet is megnéznék, és ahol megtalálom a megfelelő helyet. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor elég nehéz nap lesz június 1-je, mivel a repülő reggel 6:30-kor indul, ezért feltehetően nem fogok előtte való éjjel aludni... Már csak azért sem, mert Békéscsabáról 20:40-kor indul az utolsó olyan vonat, amivel kényelmesen elérem a repülőteret. És még onnan aztán szobá(ka)t nézni...

Úgyhogy nem lesz könnyű menet, de állok elébe.

Presser könyve 2

A héten megvettem magamnak Presser Gábor második könyvét. Nagyon örülök neki, mert mostanság kezdtem el folytatni az első könyvet és egyszerűen élmény olvasni. Ez is olyan fajta könyv, amiből nem szabad sokat olvasni, mert annyi információ van benne és annyi gondolatot, értéket hordoznak magukban, hogy ezt csak lassan lehet olvasni, hogy kellőképpen megmaradjon bennünk minden, ami a könyvben leírattatott. (Éljen a magyar szenvedő szerkezet!) Nagyon jó olvasni, érzékelni Presser stílusát, humorát. Az egész olyan, mintha nem is feltétlen egy interjúban mondaná el ezeket, hanem az olvasónak bizalmasan, mondjuk egy kávé mellett. Lassan lesz végigolvasva a két könyv, de az biztos, hogy emlékezetes olvasmány.

A két könyv együtt.

Különleges helyük lesz a könyvespolcomon.

Új étkezési szokás tesztelése

Szerecsére jól állok a fogyásban, lassan lemegyek 70 kg alá. Ha ez megtörténik, majd megjutalmazom magam azzal, hogy kipróbálok egy eredetileg hízlaló ételt, de új formában. Majd megmutatom, ha meglesz.

Eddig is igyekeztem tudatosan nézni, hogy mit tartalmaz egy-egy boltban vásárolt étel, de erre most még jobban fogok figyelni. Azt találtam ugyanis ki, több kaját fogok magamnak megcsinálni, és olyan összetevőkből, melyek a legkevesebb zsírt, cukrot tartalmazzák. Tehát összességében a legalacsonyabb a kalóriatartalma. Ettől remélem azt, hogy ha visszatérek a számomra ideális étkezéshez, az kevésbé lesz hízlaló. Legrosszabb esetben, ha ez se ment meg a hízástól, legalább az lassabb folyamat lesz, és onnan nem lesz nehéz újra lefogyni. Az biztos, hogy sokkal jobban fogom kontrollálni a súlyomat, mert az okosmérleg inkább arra inspirál, hogy folyamatosan mérjem magam, hiszen mindig elmentődik, és folyamatosan láthatom, miként módosul a testtömegem. Így hamarabb tudok lépni, ha úgy érzem, hogy ez azért már sok.

Néhány ötletet ki fogok ide is írni. Azt gondoltam ki, hogy azokat az ételeket, amiket szeretek, azokat a Street Kitchen weboldaláról nézem ki, elmentem a profilomba a receptjeim közé és ahogy tudom, megcsinálom. Azt már láttam, hogy egy-egy ételhez több receptötlet is tartozik, akkor kiválasztom a számomra megfelelőt, és azt mentem el. Aztán ezeket csinálom meg azokkal az alapanyagokkal, amiket ideálisnak tartok, hogy az elkészült étel a lehető legkevesebb kalóriatartalmú legyen.

És néhány ötletet szívesen megosztanék itt is. Azt sietve (inkább rohanva) hozzáteszem, hogy senki ne várja tőlem, hogy forradalmasítsam a gasztronómiát. Jaj, dehogy is! Nincsenek egyébként szakácsi ambícióim (különben már rég étteremben dolgoznék), csupán szeretnék néhány ötletet megosztani, aztán aki esetleg magáének érez egyet-kettőt közülük, az formája nyugodtan a saját képére, ahogy megfelelő számára. Mivel olyan nagy tapasztalatom a konyhában még nincs, ezért egyszerűbbeket próbálok ki elsőnek. Ráadásul nem is feltétlen egészséges módon csinálom még meg. Például azért, mert még a zacskós formából csinálom meg, ezért is mondom, hogy nincsenek nagyratörő terveim a konyhában. Most még elsősorban azt akarom érezni, hogy jobb az, ha én csinálom meg az ételt, jó dolog a konyhában ténykedni. Jobb megenni azt, amit én magam csinálok, mert ha esetleg még egy-egy alapanyag egészségtelen is, legalább a kontroll van annyira a kezemben, hogy az a legalacsonyabb kalóriatartalmú legyen. Aztán ha fejlődök, jöhet majd az is, hogy hosszú órákon át ténykedek a konyhában.

Első körben az ezersziget öntetet tanultam meg magamtól megcsinálni ezen recept alapján. Mivel már többször csináltam, így már kívülről tudom a hozzávalókat. Az alábbi összetevőkből szeretem a leginkább megcsinálni.

Bizonyos összetevőknél azért lehet látni, hogy az alacsonyabb kalóriatartalmú olcsóbb, úgyhogy ár tekintetében is jobban jövök ki belőle. Ez elsősorban tejtermékekre igaz. Most lehet azon vitázni, hogy miért jobb a 12%-os tejföl, amikor az nem is teljes értékű, hiszen kivonják belőle a zsírt. Tudok róla, sőt, azt is megmondom, hogy ettem már házi tejfölt is, és tisztába vagyok vele, hogy semmi nem fogható a házi tejföl ízéhez. Konkrétan gyerekkoromban a piacon vettük minden szombaton. Volt egy árus, akinek házi készítésű tejtermékei voltak, azok tényleg fantasztikusak voltak. Talán a boltokban kapható 25%-os tejfölnek van ahhoz hasonló íze. Olyat is ettem már, és való igaz, hogy sokkal finomabb és krémesebb a magasabb zsírtartalmú tejföl, de most az az elsődleges, hogya lehető legalacsonyabb kalóriatartalmú legyen. És bízvást mondhatom, hogy a többi hozzávalóval nem is érződik, hogy a tejföl 12%-os.

Ami még sokaknak szemet szúrhat, hogy a fokhagymát granulátummal pótoltam. Az az igazság, hogy iszonyatosan gyűlölök hagymával dolgozni. Gyűlölöm, hogy könnyezik tőle a szemem, gyűlölöm, hogy aztán olyan büdös lesz tőle a kezem, hogy nincs az a szappan, meg szer, ami semlegesíti a szagát. Ezért van az, hogy nem is teszek bele vöröshagymát, mivel kitartó keresésem után sem találtam vöröshagyma granulátumot. Úgyhogy arról megkönnyebbülten lemondok.

Két olyan hozzávaló van a képen láthatók közül, ami drágább, de most bevállaltam. Az egyik a Hellmann's Light Majonéz, aminek a mostani helyzet következtében ugyanúgy robban az ára, mint bármi másnak az élelmiszeriparban. Ezt akkor vettem magamnak, amikor akciós volt, mert egyébként rettenetesen finom, és tényleg nem érződik a "Light" mivolta. Olcsóbb alternatívája a Tescós Light majonéz, aminek megítélésem szerint szintén jó íze van. Illetve, ha nem találok mást, aminek alacsonyabb kalóriatartalma van és olcsó, akkor az S-Budget majonézt veszem. Ennek ez a hátránya, hogy 397 kcal, míg az átlag light majonézeknek 270-300 kcal tartalma van. Érdekesség, hogy Angliában régebben nemcsak Light majonéz volt, hanem Lighter than Light is. Abból aztán tényleg kiszívták az utolsó csepp zsírt is. Amíg kapható volt és Angliában voltam, mindig azt vettem magamnak. Amikor utoljára voltam, kb. 3 éve, akkor már nem találtam. Vagy legalábbis nagyon kellett keresni. Az ASDA-nak van a saját márkás Lighter than Light majonéze, de ritkaság lett. Ami nem csoda, mert amit "Real Mayonnaise"-nek hívnak ott, attól tényleg messze áll íz terén, emiatt sokan le is húzták a terméket az értékelésben, de én szeretem. Nálam már konkrétan az van, hogy a teljes majonéz az, amit nem szeretek, mert annyira hozzászoktam a light változathoz, hogy már külön érzem a teljes majonéz zsírtartalmát, ami miatt kellemetlen nekem.

A képen látható SPAR-os ketchup annyira nem ismert nálunk, ami nem csoda, mert drágább. Én is ritkábban veszem. Különlegessége, hogy nincs benne hozzáadott cukor, édesítőszerrel (szurkalóz) teszik édesebbé, így a megszokott 100 kcal helyett csak 58 kcal van benne. Nem tudom, hogy van-e olcsóbb alternatívája, majd nézni fogom. Mindenesetre íz terén nem érzek komoly különbséget, ugyanúgy édessé tette az öntetet, mintha normál ketchupöt használtam volna.

Az öntet így néz ki.

Ízletes volt, örültem neki. Egyébként nem mérem ki patikamérlegen a hozzávalókat. Érzésre teszem bele a hozzávalókat. Az uborkát igazából nem tudom, hogy kell apróra vágni, azt csinálom, hogy amennyire csak lehet, vékony szeleteket vágok, és ezeket a szeleteket vágom 4 részre. Ez a pepecselős része a munkának, de különösebben nem zavar.

Szóval szerettem csinálni, meg nemcsak a kontroll érzése jó, hogy én válogatom össze a hozzávalókat, hanem, hogy én csinálom magamnak. Ha majd jó leszek a konyhában, lehet, hogy majd hozzám fogom randevúra hívni a szívem választottját és az általam készített étellel fogom levenni a lábáról. Hát ki ne akarna magának egy házias pasit? Ez önmagában jó pont lehet udvarláskor. De egyébként ezért sem szeretek étterembe járni, mert az egy dolog, hogy megbízható alapanyagokkal dolgoznak, de csak a jóisten a megmondhatója, hogy például a különböző húsételeket mennyi zsírban sütik. Meg nekem nem az éttermek úgymond a "szórakozásom". Elég pénzt visznek el a CD-k, DVD-k, Blu-ray-ek, játékok, azok az én bűnös élvezeteim, amikre szívesen költök. Éttermi étkezésre nem. Tudom, hogy inkább társadalmi jelentőssége van, hiszen egyrészt emberek között vagyunk és emberekkel együtt eszünk a magunk közösségével, de mivel ennél introvertáltabb vagyok, ezért az éttermi étkezéssel vagyok úgy, hogy otthon is megcsinálom a magam jó minőségében. Legalábbis ezen dolgozok. Ennek első lépése (vagy Super Mario Bros. 1-1 pályája) volt ez az ezersziget öntet.

Majd Hollandiában fogok tudni erre jobban odafigyelni. Már tavaly is láttam, hogy sokféle változatban lehet ételeket, alapanyagokat enni. Mostanság egyre gyakrabban nézem az Albert Heijn és a Jumbo online felületét, eddig minden olyan ételt megtaláltam, amit eddig kerestem és van Magyarországon is, egy kivétellel: Tejföl. Arra emlékszem, hogy azt tavaly is nagyon kerestem. Az Albert Heijn-ben találtam egy tejfölhöz hasonló terméket, de mivel 125 g volt volt €1,09, ezért nem csináltam rendszert abból, hogy mindig legyen a hűtőben. Egyszer kipróbáltam, ízletes volt, de túl drága. Azt már Angliában is megfigyeltem, hogy a tejföl nincs prioritásban, bár az tény, hogy ami volt, az viszont nagyon finom volt. Hollandiában még annyi sem volt, mintha hungarikum lenne a tejföl. Pedig mennyi menőséget lehet belőle csinálni, mennyi ételt lehet vele finomabbá tenni. Ez hiányozni fog (ha nem lesz alternatívája), ezt leszámítva, úgy néz ki, hogy Hollandiában is fogok tudni ténykedni a konyhában úgy, mint itthon.

Ocarina of Time németül

Nagyon belelendültem a játékba, és ennek YouTube-ra történő közvetítésére. Mivel a napokban újra meglett a The Legend of Zelda: Ocarina of Time Nintendo 3DS-re, és sikerrel abszolváltam egy küldetést a Super Smash Bros. Melee-ben (nevezetesen, hogy meglett az összes karakter), ezért úgy döntöttem, hogy végigjátszom a nyilvánosság előtt Nintendo 64-en az Ocarina of Time-ot.

Főleg annak örömére, hogy felfedeztem, hogy a játék nemcsak angolul, hanem németül is játszható. Így újszerű élmény lesz számomra a játék, hiszen minden feliratot németül fogok olvasni. De úgy néz ki, meg fog vele gyűlni a bajom, mert eléggé bonyolult a szöveg, nem értettem belőle olyan sokat. Az lenne az igazi, ha ki tudnám szótárazni az ismeretlen szavakat és azáltal is megtanulni, bővíteni a szókincset. De ez sajnos nem megy felvétel közben, hiszen eléggé hosszúra nyúlna a videó. Majd YouTube-ról visszanézem.

Másfelől meg tényleg időtlen játék, ugyanis 14 év után is élmény játszani vele. Nem véletlen, hogy ez a játék tett igazi Zelda rajongóvá annak idején.

Az összes karakter a Super Smash Bros. Melee-ben

Hát alig hiszem el, hogy idén lesz 16. éve, hogy megvan a Super Smash Bros. Melee Nintendo GameCube-ra, és csak mostanra lett meg az utolsó hiányzó karakter, Mr. Game & Watch! Az utóbbi néhány napban rákaptam a játékra, mert meglep, hogy mennyire jól megy. Már ahhoz képest, hogy egyébként kifejezetten gyenge vagyok általában a Smash Bros-ban. Bár nem mondom, 1 játékos Classic-ot játszok Very Easy fokozaton, úgyhogy nem egy isteni szintű játékot kell elképzelni, de volt néhány kifejezetten bravúros támadásom, aminek örültem.

Egyébként mindig is nagyon hiányzott Mr. Game & Watch, mert a Brawl-ban egyik kedvenc karakterem, csak azért nem foglalkoztam vele komolyan, mert 1000 meccset kell megnyerni ahhoz, hogy ő meglegyen. Mr. Game & Watch az utolsó megnyitható karakter. És mivel az eddigi statisztikám kb. 550 lejátszott meccs (igen, nagyon keveset Smash Bros.-ozok), ezért úgy gondoltam, hogy még többen is hiányoznak, így nem foglalkoztam a játékkal komolyan. De aztán pár napja kedvet kaptam hozzá, és kifejezetten jól is ment a játék. Úgyhogy megcsináltam azt, hogy összevetettem, hogy hány karakter hiányzik még a megszerezhetők közül. Meglepetten konstatáltam, hogy már csak Mr. Game & Watch hiányzik, ezért elkezdtem más módon harcolni érte. Ugyanis úgy is meg kelet szerezni, ha Classic-ban mindegyik karakterrel végigmegyünk. A nehézségi szint mindegy. Úgyhogy erre gyúrtam rá. Megnéztem a trófeákat, hogy ki nincs még meg, kikkel kell végigmenni, hogy megkapjam Mr. Game & Watch-ot. Ahogy összeszámoltam, kiderült, hogy csak Zelda és Ness hiányzott... hát igen, pont az a két karakter, akivel tényleg keveset játszok. Zeldával még egész jól ment, vele egész jól szót értettem, Ness az, akit nem szeretek, mert általános szokásom, hogy ha zuhannék, akkor mindig a felső + B gombokkal akarok megmenekülni. Ezt Ness-nél alapból nem lehet megcsinálni, mert akkor PK Thunder támadása van, vagyis nagy szikrát (villámot) szór. Meg lehet egyébként csinálni, ha egy félkört rajzolunk a szikrával, és magát, Ness-t mintegy megtámadjuk vele. Ekkor irányíthatjuk felfelé, de azt külön meg kell tanulni. Nekem meg ez nem jön be. Ezért amikor lehet, kerülöm Ness-t. De most egy-két nagyobb hibától eltekintve egész jól sikerült, és bizony megjelent Mr. Game & Watch is, akivel meg kell harcolni, hogy játszható karakter legyen. És örömmel jelentem, hogy sikert arattam.

Így 2006. október 7-e után végre megvan az összes játszható karakter a Super Smash Bros. Melee-ben. Mert pont aznap vettem meg a játékot, amikor életemben először voltam AnimeConon még a Petőfi Csarnokban. És akkor mellette volt a bolhapiac, és volt egy fiatal srác, aki egy rakás videojátékot vitt ki eladásra. Nála találtam meg a Super Smash Bros. Melee-t. Még arra is emlékszem, hogy 6500 forint volt, megvolt a füzete is. A borító és a füzet spanyol nyelvű, de nem zavart. Na, és 15 év, 6 hónap, 8 nap után meglett mind a 11 plusz karakter, így játszható lett mind a 25 karakter. Egyszer mindennek eljön az ideje...

Születésnapi kirándulás

Ma ünnepeltük a születésnapomat, ami szerencsére eléggé mozgalmas volt. Most ez a hét egyébként is eseménydús, mert hazajöttek a nővéremék látogatóba és nagyon örülök, hogy ők kifejezetten olyanok, hogy szeretnek eljárni mindenfelé. Több helyen is voltunk együtt, és ezt nagy örömmel veszem, mert az életem is egy kicsit eseménydúsabb így. Legalábbis ez a hetem mindenképp. Nekem meg egyedül nincs kifejezetten affinitásom eljárni helyekre, ezért most kihasználom a lehetőséget. Reggel megleptek egy kisebb tortával, valamint megkaptam születésnapomra a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-t.

Ez az egyedüli játék, ami még hiányzott a gyűjteményemből, ami megvolt régen, de eladtam, amikor meglett digitálisan. És most újra megvan, bár az örömöm nem felhőtlen, mert Nintendo Selects-es kiadás lett meg. Majd később gondoskodok róla. Magának a játéknak egyébként nagyon örülök, mert nagyon szeretem. És kicsit játszottam is vele, most is jó volt.

Eredetileg Szegedre akartunk átmenni, de végül Gyulára mentünk, mert voltak egyéb programok is mára, és így nem kell annyira autózni. Nem kifejezetten örültem neki, mert Gyuláról elég sok rossz emléket őrzök, kezdve a többszöri sikertelen fülműtétekkel (amit aztán csak Budapesten tudtak helyrehozni), plusz a gimnáziumi évek, amikre szintén nem emlékszem szívesen. De szerencsére az én helyzetem nem annyira súlyos, hogy pszichózisos állapotba kerüljek és hadakozzak az ellen, hogy Gyulára menjünk, inkább úgy voltam vele, hogy fordítsuk meg és gyűjtsünk szép emlékeket a városról. Ez így is lett, mert nagyon jól sikerült. A Gyulai Vár körül voltunk, először az Almási Kastélyt néztük meg. Itt nem mentünk be, csak a kávézójába ültünk be. A Várba viszont igen, de előtte felültünk a városnéző vasútra, amivel végigjártuk a várost. Azt kell mondjam, kifejezetten üdítő élmény volt így látni a várost, még annak a pontjait is, ahol annak idején nap mint nap sétáltam. Ezután mentünk be a várba. Lehet, hogy furcsán hangzik, de annak ellenére, hogy kb. 20 km-re lakok a Gyulai Vártól most voltam belül életemben először. De hatalmas élmény volt. Nem is nagyon tudtam, hogy be lehet menni, meg nem is gondoltam volna, hogy valóságos történelmi kincseket rejt. Egy nagy restanciát pótoltam most azzal, hogy békés megyeiként végre bementem oda. Egy része kifejezetten az Alphen aan den Rijn-ben lévő Archeonra emlékeztetett. Aztán a nővérem fiával felmentünk a csigalépcsőn egészen a vár tetejéig, onnan láttuk be egész Gyulát. Illetve élek a gyanúperrel, hogy amikor kelet felé nézünk el, ott már Románia volt. Egyébként nem tudom, mennyire számít ez is restanciának, de Erdélyben sem voltam még soha, soha nem hagytam el kelet felé a magyar határt. Ja, és mielőtt bementünk volna a várba, a bejáratnál volt egy solymász, akinél két sólyom volt, és az rárepülhetett a kezedre. Természetesen a megfelelő kesztyűt feladták a jelentkező kezére, és a sólyom arra repült. Jó ötlet, de én nem éltem vele. Viszont a nővérem fia igen. Szombatonként tartanak solymászati bemutatót a várban, ahol reptetik is a madarakat.

Mielőtt hazaindultunk volna, beültünk a Hamburger Bárba enni. Ez is Gyulának egy emblematikus helye, amely már akkor bőven állt, amikor gimnáziumba jártam, de még előtte is jócskán. Én Gyros tálat ettem, nővérem és a fia egy-egy hamburgert. Nem volt rossz, bár csak én voltam a leginkább elégedett a kajámmal, nővéremék nem igazán. Ráadásul a monitor sem működött, mert nem mutatta a számot, hogy kész a rendelésünk. Nekünk kellett külön elmenni érte, az is a nővéremnek jutott az eszébe, hogy rákérdezhetnék, hogy mi a helyzet. Úgyhogy akármennyire is emblematikus hely, meg sokan voltak, hagy kívánnivalót maga után. Mindenesetre irány ezután haza.

A családban nem én vagyok az egyedüli ünnepelt április 14-én, hanem a bátyám is névnapos, ezért átmentünk hozzájuk grillezésre. Szerencsére ez is jól sikerült, általában jók szoktak lenni a családi összejövetelek. Meg aztán még hárman testvérek, plusz a nővérem fia meg a bátyám élettársa elmentünk a városligetbe sétálni meg beszélgetni. Illetve a közeli játszótéren én voltam a felelős nővérem fiának szórakoztatásáért. Aztán beesteledett, mentünk haza.

Ma ilyen mesélős kedvemben vagyok. ^^ Remélem több ilyenben lesz részem majd kint Hollandiában.

DLC-bajnokságok 100%-ra

A héten átmentem egy másik Nintendo Switch Online családi programra, ahol megvannak a plusz szolgáltatások (Nintendo 64, Sega Mega Drive játékok, Mario Kart 8 Deluxe DLC bajnokságok, stb...). Nagyon jók a Mario Kart 8 Deluxe extra pályák, ha kicsit küzdelmesen is, de megcsináltam mind a kettőt Mirror-ig 60 pontos győzelemre.

Ezzel részemről megvan 100%-ra ez a két bajnokság. Nem törekszem arra, hogy 200cc-n is meglegyen, mert az már irreális. Ezzel teljesítettem a személyes elvárásomat. Ha a Mirror-ban is meg tudom csinálni maximálisra a bajnokságokat, akkor elégedett vagyok. Természeten fogom csinálni 200cc-n, ahogy tudom, igyekszem megcsinálni, ha ott is sikerül valami jó eredményt elérni, az már a (non) plus ultra!

Megváltoztatott hely

Most jött az üzenet az Erasmus Koordinátortól, hogy nem Leidenbe neveznének, hanem Ede-be, és jelezzek vissza, ha elfogadom. Örömmel. Azért változtatnák meg, mert ott nem egyetem van, hanem valami főiskola, és ott nem annyira nehéz. Leidenbe inkább mesterszakosokat küldenek. Nekem azért jó, mert úgy gondolom, hogy a megfelelő ismeretanyagot Ede-ben is megkapom, ami elegendő lesz az alapszakos diplomához. Ha pedig nem olyan nagyok a követelmények, az csak az én életemet könnyíti meg. A krediteket ugyanúgy beszámítják ott is.

Meg lakhely szempontjából is szívesebben mennék oda. Ede Kelet-Hollandiában van, közel a német határhoz. Egyrészt szívesen átjárnék Németországba, meg abból a szempontból is van jobb helyen, hogy nem ott a legsűrűbben lakott régióban lennék Hollandiában. Keletebbre, de talán még inkább északra, nagyobb nyugalom van. Kisebb a népsűrűség és több a zöld terület.

Most már ennek fényében néztem szét, hogy hova mehetnék lakni. Mivel az lenne az ideális, hogy ősszel ne kelljen költözni, ezért Eindhoven nem jöhet szóba, mert kerülővel lehet onnan Ede-be eljutni. És hát ha valami nagyon drágává teszi Hollandiát, az a vasúti közelekedés. Nagyon drága ott a vonatjegy. Három nagyobb város jöhet szóba nyári munkakeresés szempontjából: Utrecht, Nijmegen vagy Arnhem. Utrecht azért lenne ideális, mert az földrajzilag Hollandia közepén van, így onnan könnyebben el tudok jutni bármerre. Bár az népsűrűség terén bukna, mert Utrecht tartomány a harmadik legnépesebb provincia Hollandiában. Nijmegen meg ott van keleten: jobbra nézek, ellátok Németországig. Arnhem-et egyáltalán nem ismerem, de gondolom, azzal se járhatok rosszul.

Határozottan azt gondolom, hogy jól jártam ezzel a váltással, remélem, hogy ténylegesen sikerül a környéken egy olyan helyet találni, ahol jól érzem magam.

Számvetés a múlttal

Úgy döntöttem, hogy megírom részletesebben, hogy mire jutottam magamban, miben látom a sorozatos sikertelenségek okát, amitől olyan nehezen tudok szabadulni. Lesznek utalások személyekre, de nem fogok senkit megemlíteni név szerint. Egyrészt a történet szempontjából irrelevánsak, másrészt, problémás lehet nekik, ha említésre kerülnek. Ezért igyekszek úgy írni róluk, hogy ne lehessenek beazonosíthatók. Ha eljut hozzájuk és felismerik magukat, az maradjon az ő titkuk.

A helyzet ugyanis az, hogy a múlt hét elején jutott eszembe, hogy az önállósodásra való igényem valójában nagyon régi, még 2006-ból gyökerezik. A sztori ott kezdődik, hogy 2005 decemberében kötötték be hozzánk az internetet. Már előtte is használtam komolyabban, de igazán csak akkor, amikortól otthon is elérhető lett az internet. Ekkor kezdtem el komolyabban jelen lenni fórumokon, használtam az MSN Messengert. Ekkor még csak magyar fórumokra voltam regisztrálva, ezért magyar barátokra tettem szert. Többekkel komolyabb barátságot kötöttem, az egyiküknek köszönhetően volt lehetőségem akkor először felutazni Budapestre, ugyanis megbeszéltük, hogy átmegyek hozzájuk, beszélgetünk, játszunk, jól érezzük magunkat.

Ez a bizonyos 2006. július 14-i nap több szempontból is vízválasztó volt az életemben. Egyrészt ekkortól kezdtem el sűrűn feljárni Pestre. Ezelőtt ilyen 2-3-5 évente voltam egyszer, ha valamilyen nagy esemény volt. De ettől a naptól kezdve jöttek a baráti, közösségi összejövetelek, és olyan szinten nyílt ki számomra a világ, hogy az valami elképesztő. Ekkor éreztem meg életemben először Budapest erejét, hogy mennyivel másabb, mint bármelyik másik város Magyarországon. Hogy annyi lehetőség van, sokféle ember él, rengeteg helyre el lehet menni. Ez a fajta változatosság, ez az újdonság teljességgel lenyűgözött. Másrészt ennek a srácnak, akihez eljutottam, a lakókörnyezetét csodálatosan gyönyörűnek tartottam. A külvárosban lakott, egy új építésű házban, és maga a ház is nagyon tetszett, hogy teljesen szép és modern benne minden. A másik, ami rettenetesen tetszett benne, hogy kinéztem az ablakon és szinte kilométerekre elláttam. Én ilyet korábban nem tapasztaltam, ott nekem olyan szintű szabadságérzetem volt, mint talán soha előtte nem. És ez a kettő együtt hatalmas inspirációt adott arra, hogy önállósodjak, megvalósítsam magamnak ezt a jövőben. Budapestre akartam költözni, nekem ez lett az amerikai álmom. Bennem ugyanis egy furcsa kettősség van, mert egyrészt szeretem a nyüzsgést, meg a pörgést körülöttem. Az ha napközben megvan, az nagyon tud éltetni. Másrészt rettenetesen szeretem a nyugalmat, és azt akarom, hogy a lakóhelyem békés, nyugodt legyen. És végülis abban a lakókörnyezetben oly módon találtam meg a számításomat, hogy teljesen falusias volt a közeg: Autók alig jártak, a madarak éneke melengette a szívem, ugyanakkor felszállok a közeli buszra, és 20 perc alatt bent vagyok a városban.

Mindezek fényében következetesen tervezgettem is a jövőmet. Emlékszem, már 2007-től kértem a különböző hírleveleket Budapesten kiadó albérletekről, munkalehetőségekről. Csakhogy a helyzet az, hogy csak 2010-ben költözhettem ki Budapestre. Ez a 3-4 év meg elegendő idő ahhoz, hogy komoly változás álljon be, mint ahogy az jelen esetben is megtörtént. 2009-ben szerelmes lettem, de annyira, hogy életem második nagy szerelmét éltem meg akkor. És ez minden egyes jövőbeni tervemet felülírta. Az anyagi jellegű álmok egy az egyben törlődtek az elmémből, és már csak azért akartam Pesten élni, hogy vele lehessek, ha összejön a kapcsolat, együtt éljünk. Tehát az anyagi jellegű álmok helyét átvette a szerelem, az érzelmi biztonság iránti hatalmas vágy. Ez viszont azt hozta magával, hogy amikor Pestre költözhettem, ugyan volt lehetőségem dolgozni, de nagyon nehezen bírtam. Kiderült számomra, hogy azért, mert a munkahelyeken is kerestem valamiféle érzelmi biztonságot, amit a szerelemben kerestem, de az akkor nem adatott meg. A munkahelyi dolgokat egy darabig viseltem, mert tényleg olyan mértékű szerelmet éreztem, mint amit a Disney klasszikusok ábrázolnak. Hogy ha vannak is problémák, mire összejönnek, de a végére boldogan éltek, míg meg nem haltak. Érdekes belegondolni abba, hogy sokan elemezték a mai fiatal generáció irreális viszonyulását a szerelemhez, amit elméletek szerint a romantikus filmek és a szerelmes dalok adják meg. Nálam pont egy irreális, nem megvalósuló szerelem adta meg ezt a tökéletesen boldog jövőképet, amire a filmek és a dalok csak ráerősítettek. De valójában ugyanabban a csapdában éltem hosszú-hosszú éveken át, mint azok, akik elhiszik a Hollywood-i filmek által ábrázolt valóságot.

A másik érdekes dolog, amire rájöttem magam kapcsán, hogy már az én generációmra is azt mondják, kevés munkával akar nagyot mászni a ranglétrán, és a lehető leghamarabb vezetői pozícióban lenni. Én is ugyanebben voltam, csak érzelmi szempontból. Mert nem adtam alább, ezért senkit nem láttam meg, aki átvehette volna a helyét. Azért is ragaszkodtam hozzá ennyire, mert azt gondoltam, hogy a gyerekkori nehézségek után vele akar kárpótolni az élet, csak még nem jött el az ideje, várni kell. És én készséggel vártam. Persze, csináltam a magam dolgát, tehát komolyan kevesen tudtak arról, hogy mi játszódik le bennem. De évek kellettek, mire ténylegesen rájöttem arra, hogy hiába várok. Persze, egy páran mondták, hogy felejtsem el, mert reménytelen, de igazából a mai napig nem bántam meg, hogy nem hallgattam rájuk. Egyrészt, úgy gondolom, hogy ezt az utat magamnak kellett végigjárni. Talán attól égett ennyire belém ez az időszak, hogy magamtól jöttem rá végül, hogy ebből nem lehet semmi. Másrészt, volt egy-két olyan ember, akit meg se kérdeztem, de ők maguk eldöntötték, hogy megmondják nekem a tutit. Ezek az önjelölt segítők nagyon rányomták a bélyegét arra, hogy hogyan viszonyuljak a megmondóemberekhez. Azt a részét bánom egyébként, hogy annyira nagyon sokáig tartott, azt viszont nem, hogy a magam útját jártam, mert nekem a személyes tapasztalat sokszor többet számít, mint mások intő szava.

De a lényeg most azon van, hogy semmilyen jellegű anyagi álmom nem volt, amiért harcolhattam volna, amiért megérte volna kiállni a nehézségeket. Az érzelmi jellegű álmaim irreálisak voltak, anyagi jellegű semmilyen nem volt. Ez is azt hozta magával, hogy megviseltek, kis túlzással traumatizáltak a nehézségek a munkahelyeken, és valójában sokáig féltem dolgozni.

Óriási megkönnyebbülést okozott az, hogy ez így összeállt bennem és rájöttem dolgokra. Nyíltan kimondani, hogy hibáztam, és bánok bizonyos döntéseket. Nekem ez azért hozott megkönnyebbülést, mert ezek a gondolatok, érzések valójában mindig is ott motoszkáltak bennem, de el voltak nyomva. És most, hogy a felszínre törtek, ez iszonyatosan felszabadító érzés. Már ettől önmagában úgy érzem, hogy sokkal inkább agilis vagyok a munkára. És ha még lerendezek magamban még néhámy dolgot, összeállítok a fejemben egy részletes tervet a jövőre nézve, akkor még jobb lesz. Meggyőződésem, hogy ha van anyagi jellegű tervem, akkor sokkal könnyebb lesz viselni a nehézségeket. Erre a múlt hét közepe is ráerősített, ugyanis visszamentem arra a környékre, ahonnan elindult ez az egész budapesti álmom, és ugyanazok a kellemes érzések jártak át, mint 15 éve. Nagyon jó volt újra sétálni ott egyet. Ez visszaadta a régi értelmét az életemnek, határozottan azt érzem, hogy visszakerültem a jó útra. Úgy érzem, hogy ez nagy segítség lesz abban, hogy tudjak munkahelyeken teljesíteni, mert újra van távlati tervem. Csak ez már nem Budapestre szól, hanem Hollandiára. És ha párkapcsolat terén is lejjebb adok az igényeimből (ami nem azt jelenti, hogy mindent feladni), akkor újabb komoly lépést tettem azért, hogy egyenesbe jöjjön az életem.

Most értettem meg igazán, hogy mennyire fontos az anyagi és érzelmi jellegű terveket egyensúlyba hozni. Mind a kettőre szükség van, de mind a kettőt kordában kell tartani, mert ez is egy eleme a kiegyensúlyozott életnek. Ezért fogok küzdeni a jövőben.