Ma ünnepeltük a születésnapomat, ami szerencsére eléggé mozgalmas volt. Most ez a hét egyébként is eseménydús, mert hazajöttek a nővéremék látogatóba és nagyon örülök, hogy ők kifejezetten olyanok, hogy szeretnek eljárni mindenfelé. Több helyen is voltunk együtt, és ezt nagy örömmel veszem, mert az életem is egy kicsit eseménydúsabb így. Legalábbis ez a hetem mindenképp. Nekem meg egyedül nincs kifejezetten affinitásom eljárni helyekre, ezért most kihasználom a lehetőséget. Reggel megleptek egy kisebb tortával, valamint megkaptam születésnapomra a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-t.
Ez az egyedüli játék, ami még hiányzott a gyűjteményemből, ami megvolt régen, de eladtam, amikor meglett digitálisan. És most újra megvan, bár az örömöm nem felhőtlen, mert Nintendo Selects-es kiadás lett meg. Majd később gondoskodok róla. Magának a játéknak egyébként nagyon örülök, mert nagyon szeretem. És kicsit játszottam is vele, most is jó volt.
Eredetileg Szegedre akartunk átmenni, de végül Gyulára mentünk, mert voltak egyéb programok is mára, és így nem kell annyira autózni. Nem kifejezetten örültem neki, mert Gyuláról elég sok rossz emléket őrzök, kezdve a többszöri sikertelen fülműtétekkel (amit aztán csak Budapesten tudtak helyrehozni), plusz a gimnáziumi évek, amikre szintén nem emlékszem szívesen. De szerencsére az én helyzetem nem annyira súlyos, hogy pszichózisos állapotba kerüljek és hadakozzak az ellen, hogy Gyulára menjünk, inkább úgy voltam vele, hogy fordítsuk meg és gyűjtsünk szép emlékeket a városról. Ez így is lett, mert nagyon jól sikerült. A Gyulai Vár körül voltunk, először az Almási Kastélyt néztük meg. Itt nem mentünk be, csak a kávézójába ültünk be. A Várba viszont igen, de előtte felültünk a városnéző vasútra, amivel végigjártuk a várost. Azt kell mondjam, kifejezetten üdítő élmény volt így látni a várost, még annak a pontjait is, ahol annak idején nap mint nap sétáltam. Ezután mentünk be a várba. Lehet, hogy furcsán hangzik, de annak ellenére, hogy kb. 20 km-re lakok a Gyulai Vártól most voltam belül életemben először. De hatalmas élmény volt. Nem is nagyon tudtam, hogy be lehet menni, meg nem is gondoltam volna, hogy valóságos történelmi kincseket rejt. Egy nagy restanciát pótoltam most azzal, hogy békés megyeiként végre bementem oda. Egy része kifejezetten az Alphen aan den Rijn-ben lévő Archeonra emlékeztetett. Aztán a nővérem fiával felmentünk a csigalépcsőn egészen a vár tetejéig, onnan láttuk be egész Gyulát. Illetve élek a gyanúperrel, hogy amikor kelet felé nézünk el, ott már Románia volt. Egyébként nem tudom, mennyire számít ez is restanciának, de Erdélyben sem voltam még soha, soha nem hagytam el kelet felé a magyar határt. Ja, és mielőtt bementünk volna a várba, a bejáratnál volt egy solymász, akinél két sólyom volt, és az rárepülhetett a kezedre. Természetesen a megfelelő kesztyűt feladták a jelentkező kezére, és a sólyom arra repült. Jó ötlet, de én nem éltem vele. Viszont a nővérem fia igen. Szombatonként tartanak solymászati bemutatót a várban, ahol reptetik is a madarakat.
Mielőtt hazaindultunk volna, beültünk a Hamburger Bárba enni. Ez is Gyulának egy emblematikus helye, amely már akkor bőven állt, amikor gimnáziumba jártam, de még előtte is jócskán. Én Gyros tálat ettem, nővérem és a fia egy-egy hamburgert. Nem volt rossz, bár csak én voltam a leginkább elégedett a kajámmal, nővéremék nem igazán. Ráadásul a monitor sem működött, mert nem mutatta a számot, hogy kész a rendelésünk. Nekünk kellett külön elmenni érte, az is a nővéremnek jutott az eszébe, hogy rákérdezhetnék, hogy mi a helyzet. Úgyhogy akármennyire is emblematikus hely, meg sokan voltak, hagy kívánnivalót maga után. Mindenesetre irány ezután haza.
A családban nem én vagyok az egyedüli ünnepelt április 14-én, hanem a bátyám is névnapos, ezért átmentünk hozzájuk grillezésre. Szerencsére ez is jól sikerült, általában jók szoktak lenni a családi összejövetelek. Meg aztán még hárman testvérek, plusz a nővérem fia meg a bátyám élettársa elmentünk a városligetbe sétálni meg beszélgetni. Illetve a közeli játszótéren én voltam a felelős nővérem fiának szórakoztatásáért. Aztán beesteledett, mentünk haza.
Ma ilyen mesélős kedvemben vagyok. ^^ Remélem több ilyenben lesz részem majd kint Hollandiában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése