Toaru Majutsu no Index

Most az utóbbi időkben nagyon rá vagyok függve a Toaru Majutsu no Index-re. Még karácsony körül megnéztem a Toaru Kagaku no Accelerator-t, és most tervezek cikket írni az AniMagazinnak az animéről. El is kezdtem írni, de eléggé rosszul indult. Rájöttem, hogy alig emlékszem erre az animére, ami nem is csoda, hiszen 2012 táján néztem az első két évadot. Így úgy döntöttem, hogy az egész animét újra végignézem, kell egy kis emlékezetfrissítés.

Ehhez jól jött az, hogy előfizettem a Netflix-re. Kevés az anime, ami elérhető Magyarországon, a Toaru Majutsu no Index speciel jelen van. Úgyhogy itt kezdtem el nézni. Ami nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a Netflix működik Wii U-n is. Azt tudtam, hogy maga az alkalmazás elérhető Nintendo konzolon, de amikor megpróbáltam rácsatlakozni a YouTube profilomat, nem tudtam, mert lekapcsolták a Wii U szervereit. Ehhez képest a Netflix működik.

Legkedvesebb német barátom OriginalNoel totál meglepődött, hogy Wii U-n van Netflix, Nintendo Switch-en meg nincs. Lám, nemcsak a játékok az egyedüli ok, ami miatt érdemes a Wii U-t aktívan használni, hanem az ilyen alkalmazások miatt is. És nemcsak, hogy elérhető a Toaru Majutsu no Index, hanem magyar címet is kapott.

Amikor megláttam a Tiltott varázslatok jegyzéke címet, valósággal le voltam nyűgözve. Zseniális fordítás, ha engem kérdeztek. Van benne egy kis szabad fordítás, mégis kiválóan leírja az anime mondanivalóját. Egyébként most sokkal jobban élvezem az animét. Akkor is érzékeltem, hogy jó ez, de valamiért nem kapott meg annak idején. De Kawada Mami: PSI-missing és See visionS dalai már ekkor is nagy kedvencek voltak. Úgyhogy már csak ezért is nagyon jó újra megnézni az animét.

És most annyira megkapott, hogy a dalokat is hallgatom. Ugyanis nemcsak a Netflix-re, hanem a Spotify-ra is előfizettem. Hogy hagyhattam ki eddig ezt a zenei alkalmazást? Azonnal ráfüggtem, szinte már csak itt hallgatok zenét. Ráadásul mivel van diákkedvezmény is, ezért nem havi €4.99-et fizetek a szolgáltatásért, hanem €2.49-et. Ráadásul csak áprilistól esedékes, ugyanis él a 3 hónapos próbaidőszak. Nagyon sok japán zenét megtaláltam itt, néhány magyart is, ami érdekel. De az egész rendszer nagyon tetszik, ahogy fel van építve. Ugyanis PC-n is lejátszhatom a dalokat, de mobilon is hallgathatom az alkalmazással. Ez egyrészt azért jó, mert ha nem a szobában vagyok, hanem például a konyhában ténykedek, ott is tudom hallgatni. Másrészt így a telefonról tudom fülhallgatóval hallgatni a zenét, ami nekem azért fontos, mert nemrég kaptam egy vezeték nélküli Bluetooth fülhallgatót, a PC-n meg nincs Bluetooth támogatás, így csak telefonról tudom hallgatni fülhallgatón keresztül a dalokat. Összeállítottam egy saját listát a Toaru Majutsu no Index opening dalokból.

Tudom, hogy van hivatalos lejátszási lista, sokkal több dallal, de a saját listám abban különbözik a hivatalostól, hogy a kislemezekből válogattam össze a dalokat, így a Last.fm profilomban a kislemez hallgatása növekszik. Aki meghallgatná és követné, az itt megteheti:

És hogy nagyon szerettem az Index dalokat ahhoz az is nagyban hozzájárult, hogy az új dalok is kiválóak. A Gravitation-t is sokat hallgatom Kurosaki Maon-tól, de amikor a ROAR-t először meghallottam, pár másodperc után szabályosan felüvöltöttem, hogy "BASZD MEG, EZ KIBASZOTT JÓ!!!" Ilyen pedig ritkán fordul elő nálam. Az igaz, hogy nagyon elüt a megszokott Index-hangzásvilágtól, felesleges is letagadni, de maga a dal nálam 10/10 pont. Imádom azt a vadságot, ahogy az énekesnő énekel, és az a lendület... Állítom, hogy 24 órás ébrenlét után is felrázna! Egyébként is nagyon izgatott vagyok a holland utazásom miatt, ezt erősíti ez a dal. Úgyhogy Kurosaki Maon karrierjét ezentúl figyelni fogom.

Holland nyelvtanulás

Régóta érdekel a holland nyelv, és mivel úgy alakult, hogy februárban megyek Hollandiába egy hétvégére, ezért vettem holland nyelvkönyvet.

Első benyomások? Imádom, egyébként is hobbim, szinte szenvedélyem a nyelvtanulás, de a holland különösen jól megy. Egyrészt valamennyire tudok németül, és tényleg nagyon megkönnyíti a nyelvtanulást, mert nagyon sok a hasonlóság a két nyelv között, miután egy nyelvcsaládból származnak. Másrészt a könyv is nagyon jó. Egyszerűen, tényleg érthetően magyarázza el a nyelvtani alapokat. A kis könyvet jobb oldalt külön lehetett kapni, ezt is megvettem. Egyrészt több benne a nyelvtan, másrészt meg a könyvből hiányzik a kiejtési útmutató. A holland nyelv egyik sajátossága a kiejtés, ami még némethez sem hasonlítható. Vannak dupla magánhangzók, és például amikor "oe"-t látok egymás mellett (pl.: Goedemorgen - Jó reggelt), egyből "ö"-nek akarom mondani a német után. Pedig az a holland "u" betű, mert ami a hollandban "u"-nak van írva, azt "ü"-nek ejtik. Úgyhogy a kiejtést szokni kell (főleg a g betű hangzik szépen...), illetve van két egyedi szó, amihez hasonlóval eleddig sehol nem találkoztam: belangrijk - fontos, alstublieft - kérem, de a 95% visszavezethető a németből, vagy könnyű megtanulni. Ráadásul a nyelvtan tényleg egyszerűbb a némethez képest. Habár a főneveknél megkülönböztetnek hím- és nőnemet, de egy névelőjük van (de), a semleges nemnek van külön névelője (het), illetve az igeragozás is könnyebb, mint a német igeragozás.

Ez tényleg elsősorban a szenvedélyről szól, egyébként nem lennék konkrétan rákényszerülve a nyelvtanulásra, mert Hollandiában nagyon magas arányban beszélnek idegen nyelvet. Angol az elsőszámú ott is, de a németet, franciát is szép számmal tanulják. Holland barátaimmal is nagyon jól elbeszélgetek angolul. De hogy mennyire adok a holland nyelv tanulására, arra ez a kép a bizonyíték:

Amsterdam dizájnú füzetbe írom a holland nyelvvel kapcsolatos dolgokat. Bal oldalt a nagy alakú füzet a sima vonalas füzet, a kicsi jobb oldat, meg a szótár füzet. Egyébként is nagyon szeretem ezt a "Cities of the World" dizájnú füzeteket, nyelvtanulásra meg kiváló alapot adnak. A füzet meg nekem nemcsak azért fontos, mert az iskolai nyelvtanulásnak "maradványa", hanem mert ezekbe összegzem a tanultakat, illetve, elkezdek egyszerű mondatok írni magamtól. Bemutatkozni, meg ilyenek.

Tehát, első körben kiválónak tartom ezt a nyelvkönyvet, nagyon remélem, hogy lesz folytatása, mely középszintig juttat el. Ez addig kiváló alapot ad.

Első gondolatok a Haikyuu!! TO THE TOP első részéről

Hát, végül eljött a várva várt nap! Elstartolt a Haikyuu!! 4. évada, amit rajongók, annyira vártunk, mint a kedvenc játékunk megjelenését! És komolyan, olyan érzésem volt egész nap, mintha egy régóta várt Nintendo játék jelent volna meg ma, amit alig vártam, hogy kezembe vegyek, és elsők között játszhassak! Konkrétan a Twitter és a Facebook is valósággal fel volt robbantva. Mindenhol Haikyuu!! volt, még volt külön interjú Murase Ayumu-val, Ishikawa Kaitóval, valamint a BURNOUT SYNDROMES-zal az animével kapcsolatosan. Elképesztő, hogy az együttes is mennyire benne van a Haikyuu!!-ban, mintha tényleg szeretnék ezt az animét, és nemcsak kiszabott munkaként énekelték el az új openinget, a PHOENIX-et. Nagyon nehezen, de végre eljött a nagy nap! 2020. január 10. számomra a Haikyuu!! újjászületésének napja!

Bár eléggé problémásan jelent meg az interneten, mert egyszerre néztem a HorribleSubs-on és a nyaa.si-n, hogy mikor kerül ki letöltésre angol felirattal. Késve érkezett meg, kicsit féltékeny is voltam, hogy Japánban a mi időnk szerint 17:25-kor már láthatták az animét. Már akkor be voltam zsongva, hogy mi miért nem láthatjuk. Nekünk a mi időnk szerint 18:30-ra ígérte a HorribleSubs a megjelenést, de ezt nem tudták tartani (előbb a CrunchyRoll-on megy le, ők onnen szedik le). Percenként frissítettem az oldalt, hogy kikerüljön, de semmi. Valósággal szétspammeltem a Discord Haikyuu!! reddit szerverét, hogy megöl a várakozás, és sehol semmi. Most teljességgel szabadjára engedtem a gyermeki énemet (nem mintha nagyon korlátoznám...), de mivel rajongókkal voltam körülvéve, ezért voltak, akik velem tartottak. Nagyon kedves francia barátom, TuyNOM elővette szokásos formáját, és mondta, hogy Kageyama nem akar engem párjául. De hát mit tud ő?

Előbb került ki spanyol felirattal letöltésre, és mivel nem tudtam kivárni, megnézem spanyolul. Minimálisat tudok spanyolul, ahogy azt a Coco-ról szóló postban írtam, úgyhogy nagyon keveset értettem első ízben az animéből. De erre a képre már az első előzetes videóknál is felfigyeltem, most hogy láttam az animében, lementettem magamnak:

Hacsak nem lesz jobb kép, de ez számomra a 4. évad szimbóluma. Annyira aranyos ez a jelenet. Végül elérhető lett az anime angol felirattal is, itt tudtam meg, hogy Kageyama és Tsukishima (külön) edzőtáborba kerülnek, ahova Hinata is szeretett kijutni, de végül nem hívták meg. Tiszta méreg volt emiatt, Kageyama meg megeresztett egy gonosz mosolyt Hinata felé. Erről már most kijelentem, hogy ott lesz minden idők legemlékezetesebb jelenetei között ebben az évadban. Bár a "HINATA, BOKE!!" felkiáltás hiányzott.

Amivel nem vagyok teljesen elégedett, azok a szinkronhangok. Szinte mindenki megmaradt, de azt éreztem, hogy azért a seiyuu-knak is sok volt ez a 3 év szünet. Olyan érzetet keltett, mintha nem teljesen rázódtak volna bele a Haikyuu!!-ba, kicsit lazának tűntek a szinkronhangok. Az ugye tudható, hogy Ukai Keishin eredeti seiyuu-ja, Tanaka Kazunari meghalt a 3. évad felvétele során, a helyére pedig Egawa Hisao jött. Hát mit mondjak, eléggé meglepett, hogy teljesen más hangon szólalt meg a coach. Bár abból a szempontból teljesen jó hangot választottak neki, hogy rekedtesebb hangja volt. Ami azért jó, mert hát Ukai coach valósággal láncdohányos, így kijelenthető, hogy a sok dohányzás következményét hallhatjuk a hangjában. Akit legfurcsább volt hallani, az Murase Ayumu, azaz Hinata hangját. Talán változott is a hangja, de nekem ő tűnt a leglazábbnak. Nem jött át tőle az a "Hinata-életérzés". Remélem, a későbbiekben jobb lesz.

Amúgy az egész első rész maga a tökéletesség, természetesen 10/10 pontot kapott általam, de hát most az elvakult rajongó is beszél belőlem, aki úgy várta már az animét, mint az éhező a falat kenyeret. Ráadásul a rajzstílust is szokni kell, ami nem tudom, hogy fog-e menni. Az az igazság, hogy sokkal csúnyább a réginél. Azt gondolom, hogy megszeretni nem lehet, csak megszokni. Ahogy a manga új fejezeteinek rajzstílusát is. De ez mind semmiség, hiszen 25 új Haikyuu!! rész vár ránk!

Internetes játék

Az egyik barátomnak köszönhetően nemrég kaptam rá egy internetes játékra, mely a diep.io weboldalon játszható. Ez egy teljesen ingyenesen és szabadon játszható játék, amibe bárki becsatlakozhat. Ez egy sajátságos lövöldözős játék, ahol a játékosok maguk a tankok, fegyverek. Különböző elemeket lehet szétlőni, de lehet játszani egymás ellen is.

Ahogy a képen is látható, teljesen barátságos játékról van szó, semmi komoly gyilkosság nincs benne. Az egész játék a képességek fejlesztéséről szól. Alapvetően három elem van a játékban, a sárga négyzet, ami 10 pontot ér, a piros háromszög, ami 15 pontot ér, a kék ötszög pedig 25 pontot. Ennek arányában nyilván nehezebb szétlőni azokat, amik több pontot érnek. Ahogy gyűlnek a pontok, úgy lépünk szintet. Minden egyes szintlépéskor fejleszthetjünk a tankunkat. Ennek 8 módja van:

1. Health Regen(eration) (Támadás után visszanő az "életerőnk")
2. Max Health (Erősebb lesz a tank)
3. Body Damage (Ellenállóbb a sebzésekkel szemben)
4. Bullet Speed (A lövedékünk gyorsasága)
5. Bullet Penetration (Minél erősebb, annál több tárgyon megy át a lövedékünk)
6. Bullet Damage (A lövedék erőssége. Minél erősebb, annál többet sebez)
7. Reload (A lövés "gyakoriságát" határozza meg. Minél erősebb, annál hamarabb töltődik)
8. Movement Speed (A tankunk sebességét határozza meg)

Ezek közül tetszőlegesen választhatjuk, hogyan szeretnénk a fegyverünket fejleszteni. Mindegyiket 8 fokozattal lehet fejleszteni, természetesen abban lesz a fegyverünk erős. Így a játékunk lehet támadó és védekező. Mivel én még nagyon kezdő vagyok, ezért inkább védekező módban szoktam játszani. Például a tankom sebességét a maximálisra állítom, hogy gyorsan tudjak menekülni a támadások elől, illetve ki tudjam kerülni a lövedékeket. Még tanulom a játékot, és azért esik nehezemre fejlődni benne, mert hihetetlenül taktikus játék. Technikailag nagyon fejlett. Az ilyen taktikus játékokban pedig általában lassan szoktam fejlődni. Meglátom, meg felismerem, hogy a másik hogy játszik, de nehezen tudom alkalmazni.

Tudomásom szerint a 45-ös a maximális szint. És egy idő után már nem lehet minden egyes szintemelkedés után fejleszteni. 33 csíkkal lehet akkor erősíteni a képességeinket. 8×8, tehát összesen 64 lehetőség van, ebből a 64-ből 33-at választhatunk ki, teljesen tetszőleges, hogy melyiket fejlesztjük.

Többféle játékmód is van, mi legtöbbször a Sandbox-ban játszottunk, mert itt tudunk csak mi ketten játszani. Itt nem is kell semmit csinálni, hogy fejlődjünk, elég nyomva tartani a K gombot, és egyből 45-ös szinten játszhatunk. Egérrel egyszerűbb játszani. Ha erre nincs lehetőség, akkor az E gombot nyomba tartva lövöldözik a fegyverünk folyamatosan (Auro Fire), ezzel megkönnyíthetjük az irányítást. Tapasztalatom szerint nehéz egér nélkül játszani, próbáltam. Itt elsősorban tanítgatott, de nincs mit szépíteni: nehéz dolga van velem. Szerintem ezért is döntött úgy egy idő után, hogy inkább menjünk közös játékba, egy nagyobb szerverre. Itt sokan játszunk egyszerre, van a két csapatos (2 Team), illetve négy csapatos (4 Team) játék. Mivel a csapattagok egymást nem tudják sebezni, ezért nekem a 2 csapatos a jobb, mert többen vannak mellettem. Itt nem lehet a K gomb nyomva tartásával azonnal 45-ös szintre kerülni, így folyamatosan kell fejleszteni. Eleinte természetesen elemek lövésével fejlesztem a fegyveremet, aztán, ha úgy alakul, akkor megyek harcolni. De azt tapasztalom, hogy nem érdemes magánakciót folytatni. Nem egyszer fordult elő velem, hogy az ellenfél csapatból egyszerre négyen is lerohantak, én meg persze azonnal bevégzem. Ebből kifolyólag a négyes csapat nehezebb, mivel kevesebben vannak mellettem. Ami igazán nehéz, az a Free For All (FFA), mert itt mindenki mindenki ellen van. A többi játékmódot nem próbáltam.

A fegyverek arzenálja igencsak széleskörű. Mindegyiknek megvan a maga erőssége, gyenge pontja, ezekre külön blogpostot lehetne szánni. De azért se írnék róluk külön, mert még nem ismerem mindegyiket kellőképp. De érdekes tapasztalgatni őket.

Szóval, kezdő vagyok még ebben a játékban, de élvezem. Nemigen van még koncepció, ahogy játsszak. De ha kidolgozok valamit, akkor egész jól menne.

Haikyuu!! DVD és Blu-ray összehasonlító képek

A gyűjtőszenvedély, hogy amit szeretek, azt több formátumban megveszem, az többek között abból fakad, hogy abban az időszakomban, amikor nagyon gyűjtöttem a műsoros kazettákat, látva egymás mellett ugyanannak az albumnak a kazetta és CD változatát, az az érzésem támadt, hogy van annyi különbség a két kiadás között, hogy mind a kettőt megvegyem abból, ami komolyan érdekel. Így jött az, hogy CD-ket is elkezdtem komolyan gyűjteni. Habár mára a kazetta-korszaknak régesrég leáldozott, CD-t is már inkább csak a gyűjtők vesznek, ezért más formában élem meg a gyűjtőszenvedélyem ezen sajátos formáját. Például játékokat veszek meg több kiadásban, illetve filmek kapcsán megveszem DVD-n és Blu-rayen is, ha kapható.

Így van az, hogy a Haikyuu!! esetében evidenssé vált, hogy megveszem mind a két kiadást, ami megjelent Angliában. Hogy aztán abból három lett végül, az a véletlen műve. Mindenesetre mutatnék képeket arról, hogy néznek ki.

Először a brit kiadású DVD és Blu-ray kerül bemutatásra.

Másodízben pedig jöjjön a kétféle Blu-ray kiadás, ami megvan. A brit és az amerikai. Arról már írtam, hogy lett meg az amerikai, nem is ismételném magam. De megmutatom ezeket is.

A képeken is látható, hogy nemcsak azért preferálom a brit változatot, mert az az európai, hanem mert van belső képe, nem utolsósorban vastagabb tokban van, ami szintén növeli számomra a kiadvány értékét.

Zenei összegzés 2019-re

No, mivel év vége, ezért összegezném az idei évemet 2019-re vonatkozóan. Vágjunk is bele a közepébe, mert semmi meglepetés nincs abban, hogy ez az év számomra teljességgel a Haikyuu!!-ról szólt. Nemcsak zenei téren, de az anime, manga terén is, nem utolsó sorban szereztem néhány külföldi barátot a Haikyuu!!-nak köszönhetően, hogy meg ne feledkezzek arról a párkapcsolatról, ami ugyan véget ért, és fájt is, de ami könnyebbség, hogy megmaradtunk barátnak. Szóval nem túlzás kijelenteni, hogy a Haikyuu!! teljesen megváltoztatta az életemet, olyan hatással van rám, hogy gyerekkoromban Super Mario és 20 évesen Hayashibara Megumi és Okui Masami. Így az idei zenei hallgatásaim is eléggé egyhangúnak mondhatók, ugyanakkor minden rekordot megdöntöttek. Egyetlen egy előadót, albumot és dalt nem hallgattam annyiszor, mint az első helyen lévőket. Lássuk is a listát.

Top 10 előadó 2019

1. Hayashi Yuuki (4.372)
2. Tachibana Asami (2.727)
3. SPYAIR (658)
4. Okui Masami (486)
5. NICO Touches the Walls (455)
6. tacica (358)
7. Rammstein (257)
8. BURNOUT SYNDROMES (242)
9. Sukima Switch (217)
10. Suara (197)

Top 10 album 2019

1. Haikyuu!! COMPLETE BEST (1.642)
2. TV animation: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Original Soundtrack (1.595)
3. TV animation: Haikyuu!! Original Soundtrack vol. 1 (1.203)
4. TV animation: Haikyuu!! Original Soundtrack vol. 2 (1.183)
5. TV animation: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shirotorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack (1.175)
6. TV animation: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1 (1.116)
7. TV animation: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 2 (763)
8. Kern András: Harry Potter és a Bölcsek Köve hangoskönyv (178)
9. Metallica: Load (177)
10. Rammstein: Rammstein (102)

Top 10 kislemez 2019

1. SPYAIR: Imagination (288)
2. Mark Ronson: Nothing Breaks like a Heart (147)
3. David Guetta: Stay (Don't Go Away) (144)
4. JAM Project: THE EXCEEDER (141)
5. NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (122)
6. LOTTE & Max Griesinger: Auf das, was da noch kommt (113)
7. T.M.Revolution: HOT LIMIT (89)
8. Calvin Harris & Dua Lipa: One Kiss (71)
9. Suara: Tenmei no Marionette (67)
10. tacica: Hatsunetsu (45)

Top 100 dalok 2019

1. Tachibana Asami: Tantan (519)
2. Hayashi Yuuki: Explanation (484)
3. Hayashi Yuuki: Zasshoku (480)
4. Tachibana Asami: Tsuki no Wa (417)
5. SPYAIR: Imagination (352)
6. Hayashi Yuuki: Kodoku (316)
7. Hayashi Yuuki: Kake (306)
8. Tachibana Asami: Umaku Ikanai (306)
9. Hayashi Yuuki: "1 Ten" (295)
10. NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (217)
11. NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi (197)
12. tacica: LEO (182)
13. Hayashi Yuuki: Court Jou no Ou-sama (179)
14. Sukima Switch: Ah Yeah!! (178)
15. Ishizaki Huwie: Hoshi wo Tsukamaete (169)
16. Hayashi Yuuki: Chousokkou (163)
17. tacica: Hatsunetsu (157)
18. SPYAIR: I'm a Believer (152)
19. Mark Ronson: Nothing Breaks Like a Heart (147)
20. Metallica: Until it Sleeps (146)
21. David Guetta: Stay (Don't Go Away) (144)
22. Tachibana Asami: Aseri (128)
23. Galileo Galilei: Climber (127)
24. SPYAIR: Trust your anthem (124)
25. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!! (119)
26. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are (116)
27. LOTTE & Max Griesinger: Auf das, was da noch kommt (114)
28. Tachibana Asami: Fukurou (112)
29. Tachibana Asami: Koujounachi no Tatakai (107)
30. Hayashi Yuuki: Nebari (107)
31. Pearl Jam: Even Flow
32. JAM Project: NEW BLUE
33. T.M.Revolution: HOT LIMIT
34. Hayashi Yuuki: Kako
35. Hayashi Yuuki: Otonatachi
36. Rammstein: Deutschland
37. Kanno Yoko: von (feat. Armór Dan)
38. Cavin Harris and Dua Lupa: One Kiss
39. Hayashi Yuuki: Juuintachi
40. Misokkasu: Rising Rainbow
41. Madonna: Nobody Knows Me
42. Okui Masami: Akasha
43. Dua Lipa: New Rules
44. JAM Project. NEW BLUE (off vocal)
45. Suara: Tenmei no Marionette
46. Hayashi Yuuki: Koutekishuu
47. Depeche Mode: Martyr
48. Taro Bando & Hajime Wakai: Title BGM
49. Avicii: Hey Brother
50. Yonekura Chihiro: Promise
51. Duy Manh: Xin Duoc Hoai Mong
52. Red Hot Chili Peppers: By the Way
53. Tachibana Asami: Hinata to Kageyama
54. In-Grid: Tu es Foutu
55. Tachibana Asami: Tsuki no De
56. Alter Bridge: Show Me a Leader
57. Calvin Harris and Sam Smith: Promises
58. Shapeshifters: Lola's Theme
59. Rammstein: Du hast
60. Hayashi Yuuki: Itadaki no Keshiki
61. Morikubo Shoutaro: FOCUS
62. Aimer: Dareka, Umi wo.
63. Aya Tanaka: Space Match
64. Hayashi Yuuki: Haikyuu!!
65. Bikini: Veled akarok
66. Taro Bando & Hajime Wakai: THE LONG DISTANCE OF MURDER
67. Hayashi Yuuki: Hon'ne
68. Eruption: One Way Ticket
69. Michael Schulte: All I Need
70. Suara: Uruwashiki Sekai
71. John Newman: Love Me Again
72. meg rock: clover
73. Sasaki Sayaka: Kamon
74. Hayashi Yuuki: Sakusen Kaigi
75. Felix Jaehn: Love on Myself
76. Metallica: King Nothing
77. Hayashi Yuuki: Youchou
78. Hayashi Yuuki: Kagaku Henka
79. Hayashi Yuuki: Kageyama Tobio
80. Hayashi Yuuki: Akogare
81. Hayashi Yuuki: Toppakou
82. Tachibana Asami: Se-n-pa-i
83. Hayashi Yuuki: Senpai no Jitsuryoku
84. MARGINAL#4: GALAXYLINER
85. Ozaki Yuuki: Trigger
86. Hayashi Yuuki: Trauma
87. Hayashi Yuuki: Saikyou no Otori
88. Hayashi Yuuki: Henjin Sokkou
89. Hayashi Yuuki: Haisha
90. Hayashi Yuuki: Shiai wo Kasaneru Tani ni
91. Hayashi Yuuki: Shinka
92. Hayashi Yuuki: Omoshiroi Team
93. Tachibana Asami: "Murabito B"
94. Hayashi Yuuki: Oikawa Tooru
95. Tachibana Asami: Ikari
96. Daddy Yankee: Con Calma
97. Imany: Don't Be So Shy
98. Sakura Kumi: Mew Lettuce no Theme
99. Hayashi Yuuki: Combi Tanjou
100. Hayashi Yuuki: Team Mate

Forrás: Last.fm profil

A világmegváltó középiskolás élet

Három éve ősszel kezdtem el nézni a Danshi Koukousei no Nichijou-t. Nem voltam már tőle akkor sem elragadtatva, és nem értettem, hogy miért van ekkora felhajtás az anime körül. Aztán a 7. rész volt az akkor, amikor már annyira rossznak tartottam az egészet, hogy egy hangos átkozódással kikapcsoltam az animét, és dobtam az egészet. Akkor természetesen 1 pontot kapott.

Sokáig nem is változtak az érzéseim irányába, de most olyan érzésem volt, hogy megéltem annyi változást az életben, hogy el tudom fogadni az animét. El is kezdtem, ma néztem meg a 3. részt. Azt most sem mondanám, hogy nagyon jónak tartom az animét, de sokat javult a személyes véleményem róla.

Három középiskolás srác mindennapi életébe nyerhetünk betekintést. Tipikus középiskolások: csak élnek a mindennapokban, szemmel láthatóan semmilyen vágyaik, álmaik nincsenek. Azt tippelem, hogy azért népszerű és kifejezetten pozitívan értékelt az anime, mert sokan magukra ismernek. Akár a mostani tinédzserek esetében a jelenüket látják az animében, akár az idősebbek a gondtalan kamaszkorukat látják a fiúkban. Én is személyes ok miatt gyűlöltem az animét. Lényegében összefoglalva, nekem nem adatott meg ez az élet. Ugyan volt volt társasági életem gimnáziumban, beszélgettem, barátkoztam, de ha összefoglalnám magamban ezeket az éveket, nem szívesen emlékszek vissza erre az időszakra. Talán lehet azt mondani, hogy legbelül hiányzott nekem ez. És el is tudom fogadni, hogy ezek a tények. Ezért is van az, hogy az utóbbi időkben (főleg a párkapcsolatból való szakítás hatására) elkezdtem dolgozni magamon, és oda jutottam magamban, hogy el tudom fogadni, hogy ez hiányzik nekem, és így az animét is másképp látom.

A maga módján ugyanis kiválóan jeleníti meg a fiúk mindennapi életét. Ahogy írtam feljebb, céltalanul élnek a nagyvilágba, csinálják a maguk dolgait, nem tűnik úgy, hogy lennének álmaik az életükben. Igazából ez is ok volt arra, hogy akkor miért nem szerettem az animét. Mit lehet érdekes történetet kihozni három ilyen semmirekellő srácból? Erre csak egy választ tudok elképzelni: Önreflexió. Sokan magukra ismernek. És így, hogy sok mindent másképp látok, már én is azt tudom mondani erre az animére, hogy vannak ilyen fiúk, és miért is ne nézzek róluk egy történetet? De azt gondolom, hogy nagyon jónak semmiképp nem fogom tartani ezt az animét, de érdekességként mindenképp jó nézni.

Haikyuu!! Blu-ray bemutató

Most nem igazán írtam, mert sok mindennel el vagyok havazva, ráadásul a vizsgákra is tanulok... Azon gondolkodtam, hogy a vizsgák nem lennének, akkor is bőven tartalmas lenne egy napom.

Karácsonyra megkaptam a Haikyuu!! Blu-ray brit kiadását. Írtam arról, hogy megvan Blu-rayen az anime, de az az amerikai kiadás. Nem is értem, hogyhogy azt kaptam meg annak idején nyár elején, amikor a brit eBay-ről rendeltem meg. De ez jött meg. Aztán utólag megnéztem a képet, és én voltam figyelmetlen. Igazság szerint, hogy csalódásként éltem meg, hogy végül az amerikait kaptam meg, gondolkodtam is akkor azon, hogy visszaküldjem, de aztán mégsem. Egyrészt addig is tudtam Full HD-ben nézni, másrészt ha egyébként is akkora gyűjteményt akarok felhalmozni a Haikyuu!!-ból, hogy egy külön szobát megtöltene, akkor megtartom.

És megtartom így is, hogy most már végre megvan a brit kiadású Blu-ray. Gyűjtő vagyok, az egyik szenvedélyem, hogy ha valamit nagyon szeretek, abból minél több kiadást megveszek. Ahogy a Haikyuu!! mangát is gyűjtöm japánul, angolul és németül. Ez már csak nyelvgyakorlásra is kiváló. Bár a két Blu-ray közül, ami megvan, jobban tetszik a brit változat, mert ennek vastagabb a tokja, és a belső borítóján van kép is. Ha hazamegyek, majd mutatok összehasonlító képeket.

A hátulja igazából totál ugyanúgy néz ki, mint az amerikai változaté, csak ami megkülönbözteti tőle, az az "Animatsu" logo (Az Animatsu forgalmazza Angliában az anime DVD-ket és Blu-ray-eket), valamint a "PG" és "12" jelek, melyek a brit korhatár megjelölések. A borító egyébként tetszik. Igényes munka, emlékeztet az első kiadású DVD-k borítóira, amikor még odafigyeltek a borítók minőségére.

Itt vannak a belső képek, amiről beszéltem, amik számomra szintén növelik a kiadvány minőségét. Három Blu-ray lemezen van rajta a 25 rész, az első megjelenésen 2 lemez tartalmazza az első 13 részt, míg a másodikon pedig 1 lemezen van rajta a második 12 rész. A részek eléggé egyenlőtlenül vannak elosztva. Az első lemezen 9 rész van, a másodikon 4 + az extrák, a harmadik lemezen meg a 12 rész.

Nos, ami a belbecset illeti, maga a képminőség tökéletes, amivel személy szerint kifogásom van, az a hangminőség. Bár DTS-HD minőség, de csak 2.0. Pedig azt gondolnám, hogy az 5.1-es hangminőség már általános, főleg Blu-ray-en. Extrák tekintetében sem vagyunk eleresztve, ugyanis a creditless opening és ending mellett néhány Sentai által forgalmazott anime bemutatóját nézhetjük meg. És az az igazság, hogy No Game No Life bemutatót nézni Haikyuu!! Blu-rayen, számomra inkább kiábrándító, mivel számomra az az legszörnyűbb anime. De a kép szerencsére kiváló minőségű.

Talán furcsának hangzik, de jobban szeretem a brit változaton nézni az animét. Igazából fogalmam sincs, miért. De azért jó gyári kiadványon nézni az animét, mert olyan érzetet ad, mintha közvetlen a készítőktől származna a Blu-ray, ezáltal adja azt az érzést, hogy kifogástalan minőségű.

Ha hazamegyek, megpróbálom berippelni a lemezeket, a borítókat biztosan be fogom tudni scannelni. A lemezekben nem vagyok biztos, mert bár Blu-ray író van a PC-men, de amikor az amerikai Blu-rayeket akartam bescannelni, azt nem tudtam. De bízok abban, hogy mivel ezek európaiak, talán menni fog, és a rippelésben talán van régiózár. Bár a saját mondatomat írva is ingattam a fejem... Mindenesetre ki fogom próbálni.

Megüssem vagy ne üssem?

Mielőtt a tárgyra térnék: Ma átvettem a Bookline-on a Haikyuu!! manga 6. kötetét németül. Ez a kedvenc Haikyuu!! manga borítóm, mert kiválóan illusztrálja a Kageyama és Oikawa közti rivalizálást. Én természetesen Kageyama oldalán állok. Egyébként a tervek szerint ez az utolsó manga, amit idén megvettem. December 21-31 között Angliában leszek, hacsak nem találok ott is angol nyelven, hogy azt a gyűjteményt is bővítsem, de amúgy a későbbeket jövőre. Így is még nem olvastam el angolul a 4. kötetet, németül meg még az 5. kötet elején tartok.

És akkor a fő téma. Most nézem másodjára a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-t, amit most is élmény nézni. Jó eséllyel marad a #2 sportanime, mert bár komolyabb, mint a Haikyuu!!, de nincs az a sportanime, mely karakterek kidolgozottságának terén (személyiségre gondolok) versenyre kelhet a Haikyuu!!-val. De még ha nem is vonultat fel annyi erős személyiséget a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, azért bőven van miért nézni, hiszen mivel egyetemisták a szereplők, ezért a karakterek és a történések is sokkal komolyabbak. Bár az az igazság, hogy Katsuta Hanako hangja rettenetesen idegesít. Olyan magas hangon vinnyogja az "ooooooy"-t messziről, hogy komolyan bántja a fülemet. Ami másnak a kréta csikorgása a táblán, az nekem Katsuta Hanako hangja, és higgyétek el, nem túlzok. Nem egyszer volt már, hogy majdnem befogtam a fülem, mert egyszerűen nem bírtam. Na de a lényeg: Tegnap láttam a 13. részt, az egyik legfontosabb epizód az anime és Kurahara Kakeru fejlődésének szempontjából. Ez az a rész ugyanis, ahol Kakeru elmeséli a társainak, hogy mi történt vele a múltjában, és hogy miért olyan, amilyen. Azt gondolom, hogy a legtöbb, amit a társai tehettek érte, hogy támogató közeget nyújtottak Kakeru-nek.

SPOILER A bilit Kakeru egyik középiskolás csapattársa borította ki, aki erőteljesen szembesítette a múltjával. És hát akinek lerendezetlen múltja van, azt démonként ott kísérti, és bizony a volt csapattársa belenyúlt abba a bizonyos darázsfészekbe. Kakeru meg majdnem odarohant, és ököllel behúzott egyet neki. Csak a jelenlegi csapattársainak köszönhető, hogy ez végül nem történt meg, mivel leállították félúton. Hogy üthette volna-e meg Kakeru a volt csapattársát, ezen tényleg lehet vitatkozni. Ha saját magamból indulok ki, én támogattam volna, ha megütötte volna. Én is, és szerintem sokan találkoztunk olyan emberrel, aki szándékosan és rosszindulatból hozta belőlünk elő a démonokat, mert ez örömöt okozott neki. Ez Japánban egyáltalán nem egyszerű kérdés, mivel a végsőkig csapatszellemben gondolkodnak, és nagyon elítélik, ha valaki hagyja magát, hogy az önös érdekei vezéreljék. Kakeru esetében meg azért merült fel az önös érdek, mert a középiskolai edzője rettenetesen kemény volt. És tényleg a mi szemszögünkből a spártai szigor figyelhető meg nála. Az egyik futó súlyosan megsérült, és hiába könyörgött bocsánatért, az edző úgy nézett át rajta, mint egy rongyon, és mondta, hogy ha most nem edz, és nem vesz részt a versenyen, akkor adja fel a futói ambícióit. Ez volt az, ami Kakeru-t úgy feldühítette, hogy nekiment az edzőnek, és ököllel jó nagyot behúzott neki. Egyáltalán Japánban hogy valaki megüti a felettesét... De az önös érdek abban merül ki, hogy Kakeru majd jó eséllyel a megmentő szerepében fog tetszelegni, és majd mindenki őt fogja tisztelni. Mivel ez Kakeru-t bosszantja, jól jelzi, hogy ő maga is tudja, hogy valahol ez az igazság. Az, hogy megjelent a volt csapattárs, azt lehet egyfajta megmérettetésnek is tekinteni, mivel lehetőséget kapott, hogy szembenézzen a múltjával, és rendbe tegye azt. És a legszebb, hogy meg is tette, hála a csapattársai támogatásának könnyebben fel tudta dolgozni a nehézségeket.

Az egész anime egy óriási pozitív példa számomra. Ékes bizonyíték arra, hogy ha valaki támogató közeget kap a családjától, barátaitól, társaitól, akkor igenis képes a fejlődésre. Ehhez persze az is kell, hogy ő is változni akarjon, akkor lesz sikeres és hosszútávú a fejlődés. Mert csak úgy nem lehet valakit a hajánál fogva kihúzni a mocsárból, több okból sem. Egyrészt kényszernek élheti meg a változást, másrészt nem ő dolgozott meg érte mentálisan, ezért nem fogja értékelni azt az utat, amit megtett... Pontosabban megtettek helyette. Harmadrészt meg folyamatosan támaszkodni fog másokra. A legjobb, amit tehetünk egy bajba jutotton (feltéve ha változni akar), hogy a háttérből támogatjuk őt, de hosszútávú eredmény akkor érhető el, ha az utat lényegében egyedül járja. Erre kiváló példa a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, ezért is szeretem nagyon ezt az animét.

Három Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru OST dal jellemzése

Nem rajongok a hosszú címekért, de nem tudtam hirtelen ennél jobbat kitalálni. Folytatom a Haikyuu!! OST albumok jellemzését, és tervezek majd a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru OST lemezről is írni. De most külön kiemelném a három kedvenc dalomat az albumról.

A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru zenéjét is Hayashi Yuuki írta, és azt kell mondjam, hogy felismerhetők benne a Haikyuu!!-hoz írt zenei jellegzetességek. Szinte ki lehet jelenteni, hogy van egy stílus, ami megkülönbözteti őt a többi zeneszerzőtől. Ezek tetten érhetők a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ben is, csak a különbség annyi, hogy valamivel komolyabb hangzásúak a zenék. Ennek oka lehet az is, hogy, hogy mivel későbbi a KgTF (már nem jutott eszembe, ahogy rövidítsem, és nem akarom annyit ismételni magam), ezért tovább fejlődhetett Hayashi Yuuki zeneszerzői kvalitása, de én inkább arra tippelek, hogy mivel egyetemisták, fiatal felnőttek szerepelnek KgTF-ben, ezért tűnnek komolyabbnak a zenék.

Összesen 49 OST zene készült az animéhez (ennyi került fel a két lemezes albumra), ebből három olyan zene van, ami azonnal, első hallgatásra megtetszett. Természetesen több kiváló zene van az animéhez, Hayashi Yuuki nagyon tud zenét írni. Egyrészt kiváló hangulatot tud teremteni a dalaival, másrészt meg azalatt a jellemzően másfél-két percben, amíg az adott zene tart, addig elindul egy úton, és célba is ér. Nem egy olyan dalt, zenét ismerek, ami hiányérzetet hagyott maga után, és azt gondoltam magamban, hogy ez itt félbe van hagyva, ezt én tudtam volna folytatni. Hayashi Yuuki zenéjénél ezt nem érzem. Itt kezdődik nálam az, hogy egy dal kiválóan meg van írva. És akkor nem beszéltünk még az olyan extrákról, hogy van egy hangulata annak a zenének, és a hangszerelés. Mert az sem mindegy, hogy a megírt zene, milyen hangszeren szólal meg, hiszen egy hangszer hangzása megerősítheti a zene és dallam érzelmi mondanivalóját.

Az általam kiválasztott három zene között van egy érdekes párhuzam, egy ív. Az optimistából megyünk a depresszív felé. Lássuk őket.

1. Explanation

Ez az optimista, életigenlő zene. Imádom a dinamikáját, annyira lendületes, hogy amikor utcán, telefonon hallgatom, mindig a zene ritmusára lépek. Hihetetlen felismerés volt, hogy a zene legeleje a Haikyuu!!-hoz írt Zasshoku zene elemeiből lett átvéve! Hát az az abszolút kedvenc Haikyuu!! zeném! Ugyanazok a zenei alapok, csak kicsit mélyebben szólnak, más hangszerrel, de a dallamot fel lehet ismerni. Az első hallásra megszerettem. Nagyon tetszik a lendülete, csak eleinte furcsálltam, hogy a zene főtémája után miért lassít? Aztán oda jutotta magamban, hogy kicsit megáll, pihen, talán megéli az addig befektetett munka örömét. De utána, ha lehet, még nagyobb lendülettel megy tovább. Mert újra megszólal a dal főtémája, de plusz erőt érzek a zenében. Mindig itt szoktam libabőrös lenni. És itt le is zárul, mintha célba ért volna. Természetesen valamiért küzdeni nem ennyiből áll, de fel lehet fogni úgy, hogy kapunk egy rövid "bemutatót" arról, micsoda élmény harcolni az álmainkért.

2. Kake

Ez is hasonlóan lendületes, mint az előző dal, de ebbe már van melankólia is. Úgy definiálom magamban ezt a zenét, hogy az álmainkért való küzdelem nehézségeiről szól. Mert megvan benne a küzdelem dinamikája, de érződik benne a fájdalom, talán fáradt is. De hogy a fájdalom közben is marad a dinamika, az azt érzékelteti, hogy csak megáll, és megéli a fájdalmat, de utána kész továbbmenni és folytatni az útját.

3. Kodoku

Na ez már sokkal fájdalmasabb, ráadásul lassú is. Mindig libabőrös leszek, ha meghallom. Alapvetően dalfüggő, hogy állok a balladákhoz, de alapvetően szeretem, hogy még ha egy dal szomorú, melankolikus, lassú, de szól valami ütőhangszer is. Mert az ad egy lüktetést, még ha lassú is. Ez azért jó, mert azt az érzetet kelti, hogy megéli a fájdalmat. Ebben a dalban az a nagyon jó, hogy erőteljesen szól a zene, tehát kitör belőle a fájdalom, és a lassú lüktetés pedig érzékelteti, hogy most megáll, és megéli azt. Csodálatos utat jár be ez a zene, mert a végére elcsendesedik, és olyan jó érzéssel zárul a dal. Így olyan ez a dal, hogy kisírja a fájdalmat, de aztán megnyugszik, és kész tovább menni. Nagyon szeretem ezt a dalt.

Igazából azért is nagyon jó választás ezt a három dalt bemutatni, mert ezzel kiválóan be lehet mutatni az animét is. Mert ilyen az anime. Megvan benne az életigenlés, a jókedv, olykor a humor is, de azért ott van az is, hogy egy átlag animével ellentetétben itt fiatal felnőttek a szereplők, akiket a sport mellett egyéb dolgok, gondok is foglalkoztatják. Nem hiszem, hogy lesz anime, mely megdönti a Sportanime Top 10 listámon a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru 2. helyét.