2019. július 21., vasárnap

Top 10 Haikyuu!! OST #9

"Murabito B"
("村人B")

Zene: Tachibana Asami
Album: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.1
Szám: 9

Ismét egy nyugodtabb szám következik, ami nekem nagyon tetszik. Ez is olyan, hogy csendes, nyugodt, de nem lassú. A lágy dinamikájával ad kellemes hangulatot, egyben megnyugtat. Igazából örülök annak, hogy írtak ilyen dalokat is a Haikyuu!!-hoz, még ha azt is gondolom, hogy ezt sem igazán tudom beleilleszteni az animébe. Ilyen zenék akkor jönnének jól, ha a Haikyuu!! Slice of life, sport műfaj lenne, tehát jobban megismernénk a szereplőket a "civil" életükben. Arra kiváló lenne ez a zene. De hát ilyen jelenetek pedig nem igazán vannak az animében, ennek ellenére nagyon kellemes dal.

2019. július 20., szombat

Top 10 Haikyuu!! OST #10

Tsuki no De
(月の出)

  • Zeneszerző: Tachibana Asami
  • Album: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1
  • Szám: 18

A Holdkeltéről írt dal legalább annyira misztikus, mint amekkora misztikumot kanyarítanak az emberek a Hold köré. Kifejezetten csendes dal, de nem lassú. Ezáltal érzékeltet egyfajta titokzatosságot, ami által végig izgalmas hallgatni a dalt. Éjszaka nagyon hatásos hallgatni, úgy nyugtat meg, hogy közben végig izgalomban tart, és érzem, hogy maga az izgalom érzése sokkal jobb, mint az, ha fény derülne a titokra. Ez is olyan dal, amit ha nem egyeztetek össze az animével, akkor azt mondom, hogy kiváló szerzemény, de amúgy sehogy nem tudom a Haikyuu!!-hoz kapcsolni.

Top 10 Haikyuu!! OST

Az utóbbi időkben sokat hallgattam a Haikyuu!! Original Soundtrack albumokat. Egészen pontosan azért, hogy hátha megkedvelem őket. Mivel írtam, hogy problémáim vannak vele, mert nehezen tudom párosítani az animéhez. Hallgatva a CD-ket rájöttem arra, hogy ha elvonatkoztatok az animétől, akkor kiváló zenéket írt Hayashi Yuuki és Tachibana Asami. A nagyja nagyon tetszik, de továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a többségét nem tudom az animéhez párosítani, nem tudom hangulatilag az animéhez kapcsolni. Kicsit más szemszögből nézve más képet alkotnak a dalok, és bár mindig volt 5, ami tetszett, mostanra sikerült 10 olyan dalt találni, hallani, ami által sikerült egy személyes toplistát összehozni. Ezekből rakok ki naponta egyet. Az elsőt, a 10. helyezettet még ma kiteszem.

2019. július 14., vasárnap

Haikyuu!! 4. rész

Cím: Itadaki no Keshiki (頂の景色)
Magyar fordítás: Kilátás a csúcsról
Első vetítés: 2014. április 27.
Rendező: Kantoku Sakuga
Forgatókönyv: Kishimoto Taku
Manga: 6-8. fejezet

Senshuu wa, solist de hanaku, orchestra no ichiin.
Hitori demo "Boku wa Tokubetsu da" to Omotte shimattara,
mou dame dano desu.

Volleyball Danshi Sekai Rank 1-i Brazil Daibyou Team

Bernardo Rezende Kantoku

Brazil Volleyball wo Saikyou ni shita "hito" to "System"
Yonemushi Noriko (Toumaushuu bankan) yori

Nem véletlen ezzel az idézettel kezd a sorozat, felevenítjük Kageyama Tobio egyik rémálmát, mely egyben múltjának legsötétebb pontja. Amikor mindenkit keményen utasított a röplabda edzésen, versenyen, hogy gyorsabban mozogjon! Magasabbra ugorjon! Még! Még! Még! Aztán annyira ki akarta hozni a többiekből a "Még!" jellegű maximalizmust, hogy a végére már nem volt senki, aki fogadja a feladásait, a labda végül földet ért. Nem értette, hogy miért nem volt ott senki. Mondták a többiek, hogy elegük van az egocentrikus játékából, miközben rákerült Kageyamára a királyok koronája és palástja. Megszólal az ébresztőóra, felriad. Az a találkozás Tsukishima Kei-jel... Tetszettek a fakó, sötét színek, és hogy a röplabda terep sem volt valóságos, ez az egész álmot valósághűvé tette, hiszen az álomban legtöbbször nem valós eseményt, helyet, személyeket látunk, hanem szimbólumokat, melyek által feldolgozzuk a nap során történteket. Kageyamának pedig, mint tudható, van mit feldolgoznia. Az érdekes egyébként, hogy a mangában fordítva van a jelenet. Előbb látja ezt az álmot Kageyama és utána találkozik Tsukishimával. Nekem jobban tetszik az anime sorrendje, mert logikusabb, hogy előbb megtörténik az adott dolog vagy esemény az életünkben, és azt dolgozzuk fel álom formájában.

Másnap az edzésre megjelent Shimizu Kiyoko, a fiúk máris odavannak tőle. Kivéve Kageyamát, akinek az elméje túlzottan el volt foglalva azzal, hogy mit álmodott. Szombat van, és a három a három elleni mérkőzésre készülnek fel. Sawamura Daichi Tsukishimával és Yamaguchival lesz, míg Tanaka lesz Hinatával és Kageyamával. Tsukishima provokálja az ellenfél csapat tagjait, majd Yamaguchi leállítaná, hogy hát mégis mit csinál. De hát szándékosan csinálja. Folytatja a szövegét, amikor Sawamura figyelmezteti még kedvesen, hogy a stílusa eléggé modortalan. Kageyama igyekszik figyelmen kívül hagyni Tsukki-t. Az álma jobban nyomasztotta őt, mint az ő ízetlen megjegyzései. Tanaka igyekszik lazítani a légkörön, és a maga úgy tenni, hogy ki ez a kis beképzelt mitugrász, hogy ilyeneket mond. Ezzel sikeresen eléri, hogy Hinata és Kageyama a játékra összpontosítsanak. Hinata szó szerint vette Tanaka élcelődését, így ő is beállt a játékba, Kageyama viszont apátiával hallgatta Tanaka szövegét.

Tehát elkezdődik a Kageyama & Hinata VS Tsukishima & Yamaguchi párbaj. Tanaka egyből a sikeres lecsapásával indít. Szokásához híven nem bír magával, és a felsőjét lekapva ünnepli magát. A következő labdamenetben már Kageyama Hinatának adja fel a labdát, aki le is csapná, ha Tsukishima nem blokkolta volna a támadását. De azért megvigasztalja Hinatát, hogy ezzel az ugrással, ha 30 cm-rel magasabb lenne, bizony könnyen szupersztár lehetne. De Hinatát sem ejtették a fejére, még egyszer akar támadni, de Tsukishima ugyanúgy blokkolja. Emiatt a kis közjáték miatt rögtön két pontot szerez a Tsukishima & Yamaguchi páros, így az állás már 4-6, Tsukkiék javára. Miután Tsukki kicsit provokálta Kageyamát, Yamaguchi szervál, amit elvét, mivel hálót ért a labda. Következőleg már Kageyama szervál, amit Sawamura sikeresen fogad, majd Tsukki feladásából Yamaguchi sikeres támadást hajt végre, a labda Hinatáék oldalán ér földet. Sawamura egy kicsit bátorítja az ellenfél csapatot, majd Tsukishima jön a szokásos "ou-sama" szövegével, hogy provokálja Kageyamát. Most már nagyon érdekli Hinatát, hogy mi ez az egész "ou-sama", és hogy miért annyira bántó ez Kageyama számára.

Tsukki nem késlekedik a válasszal: "Egocentrikus király" és "Elnyomó zsarnok". Kageyamánál pedig nyilvánvalóan látható, hogy rémálmainak egyike, ahogy előjönnek ezek az emlékek. Ehhez a rémálomhoz ugyanis az is hozzátartozik, hogy Kageyama már annyira utasítgatta a csapattársait, hogy a csapat vezetője leküldte őt emiatt a pályáról. Kageyama ugyanis annyira ki akart jutni a nemzeti bajnokságra, hogy kész volt a csapattársait is akár a végsőkig kizsigerelni. És amikor eldönthették volna a meccs végeredményét, és Kageyama feladta volna a győztes labdát már senki nem volt ott, hogy támadjon. Mindez neki olyan volt, mintha egy szakadék választaná el őt a csapattársaitól Itt küldte le a csapatkapitány a pályáról. Igazából a mai napig elgondolkodtat, hogy cselekednék, ha én lennék Kageyama csapattársa. Miután jó eséllyel nem tudnám a múltját, ezért én is a szakadék túloldalán lennék, és egyáltalán nem sajnálnám Kageyamát, ha leküldenék a pályáról. Akármennyire is szeretem Kageyamát, ha a játékostársai helyébe képzelem magam, inkább azt mondom, hogy megértem a viselkedésüket, és nem biztos, hogy én is tűrném, hogy engem is így utasítgasson. Nem ismerjük a múltját, és ha el is vonatkoztatunk a belső monológjától, akkor csak azt halljuk így meg úgy parancsolgat a társainak, vajon elfogadnám-e, hogy velem is ezt csinálja? Az ökölbe szorított keze viszont erős utalás arra, ő maga is erősen küzd a démonaival, de hatalmas érzelmi érettség kell ahhoz, hogy valaki az ökölbe szorított kézben meglássa a belső harcot. Én talán még akkor is azt mondanám, hogy küldje csak le az edző a pályáról, gondolkodjon el, és tanulja meg a leckét.

Tsukishima persze önelégülten meséli Kageyama horror-történetét, és amikor Tanaka a maga stílusában rendre utasítaná, akkor Sawamura csendre inti. Végül megszólal Kageyama és ő maga mondja ki, hogy tényleg rettenetes élmény, amikor ott van, várná, hogy a feladásaira reagáljon valaki, de nincs ott senki. Erre jön Hinata, hogy de hát ez már alsó-középiskolában volt, nem? Mondja, amíg feladja neki a labdát, ő biztos támadni fog. Sawamura és Tanaka jót mosolyognak rajta. Ám ettől nem hátrál meg Hinata, és közli Kageyamával, hogy le fogják győzni Tsukishimáékat, és csatlakozni fognak a csapathoz. Hát ez az a fajta "tiszta" felfogásmód, ami bosszantja Tsukkit. De persze ő sem hagyja magát, most ő szervál. Az ő szervája is eléggé sajátságos és nehéz kivitelezni. Alig dobja fel a labdát, már a megfelelő pózban indítja el a labdát, és máris belecsap. Átmegy a másik oldalra, Kageyama Tanakának akarja feladni a labdát, mert hát ő mégis magasabb, végül Hinata jelentkezik érte. Kageyamát először megrémíti, hogy Hinata neki háttal várja a labdát. Ez megint eszébe juttatta az alsó-középiskolás időket, amikor ugyanúgy hátra adta fel a labdát, de senki nem nem el érte. De most mégis arra adta fel Hinatának, aki mintha ráérzett volna arra, hogy nem kell mindig teljes erőből támadni. Most gyengén csapta le a labdát, ahova nem várta az ellenfél csapat, így Hinatáéké a pont. Ez a jelenet pedig komoly jel arra, hogy Kageyama kész küzdeni a démonaival, csak szüksége van egy kis külső támogatásra. Amíg ott van Hinata addig efelől egyet se féljen. Úgy tűnik, ők ketten tényleg fantasztikusan erősítik egymást. És úgy tűnik, hogy Kageyama esetében a támogató jellegű lelki segítség a nyerő. Én személy szerint inkább a radikálisabb módszerek híve vagyok, ahogy fentebb írtam, ráadásul azt gondolnám, hogy Kageyamának pont az jönne be, a kutya harapás szőrével elven. Szigorával szemben szigorral válaszolni, és abba a helyzetbe hozni, amibe ő hozta a társait, hátha az segít neki. De ott és akkor az elegendő volt, hogy Kageyama végül Hinatának adja a labdát. És bár ott is megjelent a félelme, hogy nem fog senki a feladásából támadni, Hinata ott volt. Habár Sawamura megpróbálta elérni a labdát, és nem sikerült, mégis Tsukishimáéké a pont, mert kint volt a labda. De Hinatát ez most nem bántja. Mondta Kageyamának, hogy engedje el az alsó-középiskolás múltat. Hálás a neki feladott labdákért, és biztosította Kageyamát, hogy minden neki feladott labdával támadni fog.

Mindenki meg van döbbenve azon, hogy Hinata képes volt magára felhívni a figyelmet, és végül Kageyama neki adta fel a labdát. Meg voltak győződve arról, hogy Kageyama eredetileg Tanakának akarta feladni a labdát, a váltás hirtelen történt. Aztán Hinata gyors támadása is lenyűgözte a többieket. Hinata szerint ez csak egy rendes támadás volt, nem volt ebben semmi különleges. Hinatának fogalma sincs erről a képességéről, de ezt már azon a bizonyos mérkőzésen is megcsinálta, amikor Kageyama az ellenfele volt. Kageyama is lehetetlenek tartja, hogy Hinata olyat tudjon, amit soha nem gyakorolt. Majd némi bosszankodás után lelép a pályáról, akkor Tsukishima kezdi el inzultálni Kageyamát. Hinata leállítaná Tsukki-t, de ő könnyűszerrel leszereli, hogy "újra és újra megpróbálni, amíg nem sikerül", alapvetően szépen hangzik, de ez a valóságban nem mindig működik. Még ha később ki is derül Tsukki mondatának hátsó szándéka, nekem igazából tetszett. Ezzel a mondatával szembement jónéhány Shounen anime alapelvével, hiszen a valóságban tényleg nem így működnek a dolgok. Tsukki szövegének bosszantó része akkor következik, amikor azt mondta Hinatának, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy alkalmatlan a támadó játékra. Tanaka egyből robban, és a maga yakuza arcával egyből nekimenne Tsukishimának, mire Sawamura leállítja őt. Főleg, hogy ez nem törte meg Hinatát. Mondta, hogy tisztában van azzal, hogy a magas játékosok előnyben vannak a röplabdában, de ő akkor is ki akarja használni a testének adottságait, hogy a lehető legtöbbet kihozzon magából. Ezzel a mondattal Kageyama magára ismert. Neki is nagyon rossz érzés volt, amikor leküldték a pályáról. Szeretne minél többet játszani. Tsukki beszédstílusával bár méltatja Hinata elszántságát, de elmondása szerint a hiányosságait nem lehet pótolni különböző pszichológiai beszédekkel. Kageyama mindenkit meglep azzal, hogy kiáll Hinata mellett. Mondta, hogy az ütőnek az a feladata, hogy a védőfalat áttörje. És aki erre képes, annak feladja a labdát.

Tsukkit láthatóan bosszantja, hogy Kageyama is ellene van. Persze többször végignézve az animét, ismerve Tsukishima múltját (is), könnyű megmondani, hogy miért ilyen. Neki is megvannak a maga frusztrációi, amiket a maga módján elrejt. Csak ő nem kiordítja magából a frusztrációit, ahogy Kageyama teszi, hanem érzelmileg töri meg az ellenfél játékosokat. Ezzel akar megtörni az önbizalmukat, ezáltal nyerni. Sablonos lenne azt mondani, hogy valójában Tsukki is komoly önbizalomhiánnyal küzd. A második évadban látjuk meg Tsukki múltját, abból sok minden kiderül. Pontosan nem emlékszem, hogy az ott megélt élmények mivé tették őt, de az biztos, hogy onnan fakad a rossz természete. Amikor Kageyama lerendezettnek gondolja a témát, megragadja Hinatát, és kicsit messzebb viszi a hálótól, hogy az ellenfél ne hallja, amit mondani akar neki. Tanaka Hinata védelmére akar kelni, mert azt hitte, hogy Kageyama el akarja látni a baját. Hát, mi tagadás, tényleg úgy viselkedett Kageyama, mint egy autista, aki nem tudja, hogyan közölje az érzéseit. Nem félrehívni Hinatát, hanem megragadni a grabancánál fogva, és a kezét Hinata fejére téve magyarázni el a stratégiát. Miszerint, ha nem elég magas, hogy tudjon támadni, akkor a gyorsaságát fogják használni, a következő módon. Hinata áll az egyik oldalon, Kageyama úgy tesz, mintha elrontotta volna a feladást, de Hinata villámgyorsan átszalad a másik oldalra, és onnan támad. Ez gyakori módszer, be szokott válni. Tanaka hüledezik, hogy mégis hogy gondolják ezt, és dehogyis érti Hinata, hogy mit akar Kageyama. Az a jelenet, amikor Hinata és Kageyama egyszerre mondják Tanakának, hogy mindenképp megpróbálják, az kincset ér. Aztán Tanaka azzal érvel, hogy Kageyama egy perce még tisztára depressziós volt, amikor nem is. Kageyama későn jön rá arra, hogy nem beszéltek meg minden részletet, de mindegy. Ha elsőre sikerül, már nem volt hiába.

Tsukishima szervál. És hát valóban nem beszéltek meg mindent. Kageyama túlságosan gyorsnak gondolta Hinatát, akinek nem sikerült támadnia Kageyama feladásából. Kageyama lehordaná Hinatát, amikor a szájára harap. Jónéhány labdamenet elmegy azzal, hogy Hinata nem ér bele Kageyama feladásaiba. Majd amikor sikerült megérintenie a labdát, már ennek is annyira megörült, hogy észre vette, hogy a hálónak ugrik, és bele is akadt. Hinatának fogalma nincs arról, hogyan időzítsen. Most van kiakadva Kageyama, hogy mégis hol vannak a jó reflexei. És hogy Hinata nyelvén szóljon, "bam"-ról és "wham"-ról beszél. Ezen elvitatkoznak, mire Tanaka rájuk förmed, hogy nem ezen van a hangsúly. Majd Sugawara jön, hogy Kageyama ugyanúgy viselkedik, mint alsó-középiskolában. Magyarázza Hinata és Kageyama közti különbséget, miszerint neki nincs olyan jellegű tapasztalata, mint neki, hiszen hozzá képest keveset játszott. Ez Hinatát lelombozza. Majd amikor Sugawara azzal jön, hogy ennek ellenére nagy lehetőségek rejtőznek benne, Hinata túlértékeli, és azt gondolta, hogy Sugawara csodagyereknek titulálja őt. Jön a szokásos japán mentalitással, hogy ugyan már, túloz! Ez nagyon aranyos jelenet. Aztán arra próbálta rávenni Kageyamát, hogy használja Hinata... nem képességét, de nem jut eszébe a megfelelő szó. A lényeg, hogy hozza ki Hinatából a legtöbbet. Sugawara ismét előhozza a tavalyi nagy Hinata-Kageyama meccset, magyarázza, hogy őt, mint feladót komolyan megijesztette Kageyama képessége. Mennyi mindent képes pillanatok alatt átlátni, és mérlegelni, hogy Kageyama kinek és hogyan adja fel a labdát, hogy abból biztosan pontot érő támadás legyen. Sugawara maga ismerte be, hogy ő fele ennyire sem jó feladó, mint Kageyama. Amikor Sugawara Kageyamának dobja a labdát, jön a szörnyű felismerés, hogy ő mégis, hogy érje el, hogy Hinata a legtöbbet hozza ki magából? Aztán Kageyamából is kijön az őszinteségi roham, és közli Hinatával, hogy féltékeny az atlétikai képességeire, és irritálja, hogy képes volt éveket elvesztegetni azzal, hogy nem fejlesztette azokat. De majd ő kikupálja Hinatát. Annyi a feladata, hogy mindig a lehető leggyorsabban fusson, és a lehető legmagasabbra ugorjon, és akkor biztosan neki fogja feladni a labdát. Miután Hinata értetlenségének adott hangot, Kageyama tovább magyarázza, hogy csak fusson arra, amerre nem számítanak a támadására, ő arra fogja feladni a labdát. Arra akarja rávenni, hogy ne a feladásaival foglalkozzon, csak azzal, hogy a képességeinek legjavával támadjon. Ezzel akarja arra rávenni Hinatát, hogy feltétlen bizalmat szavazzon neki. Másrészt meg ha csak a támadásával foglalkozik, akkor jó eséllyel többet tud kihozni a képességeiből, ha nem kell másra is figyelnie.

Hinata végül belemegy. Most Tsukki jön, hogy arra dolgoznak ki kétségbeesett stratégiát, hogy a király egocentrikus feladásaiból Hinata támadjon. Yamaguchi meg helyesel neki. Annyira rossz látni, hogy Yamaguchi szinte imádja, hogy Tsukishima kutyája lehet, és amit ő mond, az rittig úgy van. Miután ezt megbeszélték, most Sawamura szervál, közben Kageyama magát is próbára teszi. Teljesen ellazítja magát, próbálja kikövetkeztetni, hogy Tsukkiék merre várják a támadást, és a másik oldalra adni fel Hinatának a labdát. Kitalálja, belőtte a megfelelő magasságot és erőt, és Hinata akkor erővel ütötte le a labdát, hogy Yamaguchinak esélye sem volt a labda után menni. Hinata meg teljesen odavan, hogy a saját kezével ütötte le a labdát. És hogy ő erre képes. Sawamura volt az egyedüli, aki észrevette, hogy Hinatának végig csukva volt a szeme, miközben támadott. Mindenki el van képedve, amikor Hinata kiünnepelte magát, elmagyarázta, hogy ha nyitva marad a szeme, akkor túlságosan a labdára összpontosít, és nem tudja a képességeinek legjavát nyújtani. Még Kageyama is alig hiszi el, hogy képes Hinata valakiben ennyire megbízni. Ezen az elven játszanak tovább, de mintha problémájuk lenne... Az állás immár 22-15 Tsukishimáék javára. De ez a játék kihozta Kageyamából, hogy a saját játékát is kritikával illesse, és elemezze magában, hogy miben érdemes változtatni, hogy megnyerjék a következő labdamenetet. Rájön arra, hogy nagyon nehéz egy pillanatra sok mindenre összpontosítani, de mégis lelkesíti, mert megmutathatja, hogy mire képes. Hinata persze dühös, hogy ismét az arcát találta el Kageyama, Tsukishima meg nem érti, hogy miért játszanak így, amikor ez a fajta bizalmi játék nyilvánvalóan bukásra van ítélve. Sawamura elmagyarázza neki, hogy még híján van annak, hogy teljesen megbízzon Kageyamában, főleg, hogy sokáig legnagyobb riválisaként gondolt rá. Habár Hinatának az arca bánta ezt a feltétlen bizalmat, mégsem bánja, mert újra át akarja élni azt az érzést, amikor csukott szemmel támadt. Hinata és Kageyama is azt mondják magukban, hogy még egyszer, de a különbség ott van, hogy Kageyama azért óvatosságra inti magát, és jobban elemzi magában, hogy adja fel a labdát.

Yamaguchi szervál, átmegy a labda, Tanaka fogadja. És Hinata tényleg mindent megtesz azért, hogy a képességeinek legjavát hozza ki. Elmegy arra az oldalra, ahol Tsukishima és Yamaguchi várják Hinata támadását, majd Hinata villámgyorsan átfut a másik oldalra. Tsukki próbál vele lépést tartani, de Hinata sebessége nem kompenzálja a magasságát, se ő, se Sawamura a háttérből nem éri el Hinata támadását. Kicsit hatásvadász, hogy Hinata az első rész legelején mondott monológját ismételték el, de a támadás sikeres volt, és hatásosan végződött az epizód.

Összegzés

Ez a rész kiválóan rávilágít arra, hogy Kageyama miért szerethető karakter. Lehet, hogy olykor komor és zsémbes, de mindent megtesz azért, hogy felvegye a harcot a belső démonaival. És mint látható, sokszor sikerrel küzd meg velük. Úgy tűnik, hogy a közös játéka Hinatával mindenképp jó terápia számára. Bár, hogy Hinata ennyire egyszerű gondolkodású (és ezt most inkább rossz értelemben gondolom), az abból fakad, hogy ő még nem élt meg komoly traumákat. Ezért is idegesíti Tsukishimát a gondolkodása (amit amúgy meg is értek). Azt gondolni, hogy azzal le van rendezve a probléma, hogy ami Kageyamával történt, az alsó-középiskolában volt, de már nem ott van, az azért túlzottan egyszerű lélekre utal. Hiszen, tudható, hogy azzal nincs lerendezve egy érzelmi krízis, hogy elhagyta azt a helyet, ahova az köti. Azt magában kell lerendeznie, és a helyére tennie, akkor fogja tudni magában kezelni. Akármennyire is kellemetlenek Tsukishima megnyilvánulásai, azért megértem, hogy zavarja őt a Hinata-féle gondolkodás. De ahogy az előző részben, most is mutatkoztak jelek arra, hogy Tsukki viselkedése egyfajta "dögöljön meg a szomszéd tehene" attitűd. Érzékelhető, hogy egykoron ő maga is olyan volt, mint Hinata, csak gyerekkorának egyik nagy csalódása okán belátta, hogy a való élet nem így működik. Szeretne minél több embert megtörni, szeretné minél több emberrel beláttatni, hogy minden, amiben gyerekkorában hitt, az csak illúzió, a való élet teljesen más. Van igazság abban, ahogy Tsukki gondolkodik, de ezt gondolni feltétlen hibátlan elméletnek, és ezért rászállni a másikra... Talán ő maga nagyobb egoista, mint amennyire Kageyamáról gondolták az alsó-középiskolában.

Főleg az ebben az epizódban látott Hinata és Kageyama közti jelenetek adtak alapot a "Kagehina" yaoi artworköknek. De óriási butaság homoszexualitást képzelni Hinata és Kageyama bizalmi játéka között. Egyszerűen arról van szó, hogy a röplabda a leginkább csapatsport a labdajátékok közül, innentől kezdve a bizalom a csapattársak között elengedhetetlen. Ezt mutatták meg ezek a jelenetek. Ettől lesznek ők együtt a legjobbak, ez ad majd alapot arra, hogy majd később akár a legjobbak méltó ellenfelei legyenek.

9/10

2019. július 7., vasárnap

JLPT N5 nyelvvizsga

Megvolt ma a japán nyelvvizsga, amire még áprilisban jelentkeztem. A Károli Gáspár Református Egyetemen volt, és pont nekünk, N5-ösöknek volt délután, mindenki másnak délelőtt. Ahhoz képest, hogy N5-ös volt, volt létszám szép számmal, sokan vártunk a folyosónál.

Annak ellenére, hogy a tanárnőnk azt javasolta, hogy inkább az N4-eset írjuk meg, azért éreztem, hogy az N5-ös a jelenlegi szintem. Már az elején jelentkezett a vizsgadrukk, és az ebből fakadó "jaj, nem tudok semmit, visszaadom a feladatlapot, semmi értelme vesződni vele, úgysem fog menni" jellegű gondolatok, de ebből aztán gyorsan összeszedtem magam. Sőt, kifejezetten azon kaptam magam, hogy az olvasás elég gyorsan ment, valamint a nyelvtani szabályokra is emlékeztem. Először a megadott szót kellett hiraganából kanjira írni, majd vissza. Ami inkább nehézséget okozott, amikor adott volt a mondat, és meg kellett találni a meghatározások közül azt a mondatot, ami ugyanazt jelenti. Tehát mondat egy része más szavakkal volt megfogalmazva. Meg persze a megfelelő szó behelyettesítése a hiányzó részbe. Itt tudták a leginkább felmérni a nyelvtani tudást is, mert sokszor csak egy partikulát kellett behelyettesíteni. És hát bizony az alapoktól kell átismételnie a nyelvtant annak, aki elfelejti, hogy például a helyszín, melyre a cselekvés irányul, az "de" és nem "ni", hogy csak a legalapvetőbbet mondjam. Meg hát a számnevekkel előszeretettel játszanak nyelvvizsgákon, ez már a gyakorlófeladatok alatt is kijött. Szeretik a kivételeket megadni helyes megoldásként. Olyanokat, mint szeptember 5-e vagy 10-e, ezek szép számok.

Szövegértéses feladatok voltak érdekesek. Ilyen feladattal még soha nem találkoztam, hogy egy mondatból négy szó kimaradt, és a négy meghatározásban mind a négy szó benne van. A négy hiányzó szó közül az egyik be van csillagozva, és az lesz a helyes megoldás. Hát ott mire rájöttem, hogy mit kell csinálni... Gyorsan vissza a legelejére, és javítani, mert szinte az összes rossz volt. Sok idő elment vele. Ami azért volt baj, mert a végén, amikor 5 perc maradt, ugyan már csak három feladat maradt, de háromhoz együttesen 2 oldalnyi szöveget kellett elolvasni, és ahhoz kapcsolódóan kellett kérdésekre választ adni. Hát ez esélytelen. Mind a két feladatrésznél, nyelvtan, szövegértés, nagyon kevésnek érzékeltem a rendelkezésre álló időt. Mindkettőnél totóztam az utolsó néhány feladatot, hogy legalább üres ne maradjon, de időt nem tudtam rá szakítani. Így is, amikor szólt a felügyelőtanár, hogy 5 perc maradt hátra, megint eluralkodott rajtam a pánik, és nyugtatni kellett magamat, hogy ha nem is megy az összes, legalább annyit csináljak meg higgadtan, amennyire van idő, annál kevesebbet kell tippelni. A szövegértésnél egy feladathoz ugyan csak néhány sort kellett elolvasni, de ott kisilabizálni a megoldást, ráadásul itt is, ahogy a többi nyelvvizsgán is előszeretettel csinálják azt, hogy több meghatározás is helyesnek tűnik, mert meg vannak említve a szövegben, de vajon melyik adja meg a kérdésre a választ? Mondjuk N5-ösnél még nem annyira körmönfont, de eszembe juttatta a TELC-es középfokú német nyelvvizsgát, ami rémálmaim egyike. Az időt kevésnek érzékeltem.

Ellenben a hallott szöveg értése meg pont, hogy túl lassú volt. Annyira szájbarágósan magyarázták a feladattípusokat, meg a teendőket, hogy gondolatban az asztalt vertem már, hogy kezdjük már el végre! Amúgy hihetetlen jó érzés volt tudomásul venni, hogy tisztán értettem, amit mondtak. Hiába van meg a középfokú nyelvvizsga angolból, a hallott szöveg értésével komoly problémáim vannak. Nehezen értem meg az angol szöveget, ehhez képest könnyebb dolgom van a némettel és a japánnal. Szerintem ez sikerült a legjobbra.

Összességében jó volt, és határozottan azt gondolom, hogy akármennyire is mondják, hogy túl könnyű az N5-ös, szinte ki lehet hagyni, megérte megcsinálni. Most ez az én szintem, és tiszteletben tartom, hogy ez a tudásom. Lesz majd jobb is. Ide is kell már 100 kanji, és a nyelvtani alapokat betéve kell tudni, úgyhogy nem feltétlen óvodás szint az N5-ös, még ha kisgyerekek szintjén is vannak megfogalmazva a mondatok a feladatokban. Bár most beszélgetek az egyik lánnyal, akivel japán nyelvórára járok, ő is ma volt vizsgázni, ő N4-esen volt. Azt mondta, hogy nyelvtanilag nincs különbség, egyedül annyi, hogy 300 kanjit kell tudni, meg persze több szót kell ismerni. De például még a tárgyas és tárgyatlan igéket sem kérdezik. Úgyhogy elhatároztam, hogy ha nagyon jó lesz az N5-ös, akkor még most decemberben megcsinálom az N4-eset. Meg is néztem az időpontot, december 1-je lesz a másik nyelvvizsga időpontja. Így a jelentkezési időszak valamikor szeptember elején zárul le. Addig gyakorlok, kipróbálok néhány gyakorlófeladatot, és ha úgy érzem, hogy menni fog, akkor jelentkezni fogok rá. Utána viszont hosszabb szünetet fogok tartani, mert mondják, hogy az N3-as szint már komoly ugrás. Ott már 600 kanjit kell tudni, és bejön a keigo is, az udvariassági formula. Meg hát persze a nyelvtan...Szerintem 2020 decemberénél előbb nem csinálom meg, de lehet, hogy 2021 július lesz belőle. Kiderül majd. Most elégedett leszek, ha az alapok meglesznek.

2019. július 2., kedd

Az új Csernus Imre könyv

Nemrég jelent meg Csernus Imre legújabb könyve, az "Egy életed van" című. Kíváncsi voltam rá, ugyanakkor szkeptikus is voltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy mi újdonságot írhat annyi könyve után. Ha nem vesszük a régi könyvek újrakiadásait, akkor ez egészen pontosan a 13. könyve. Tavaly, amikor megjelent "a Harcos" című könyve, lazán azt gondoltam arról, hogy az lesz az utolsó, mert egyrészt ennyi könyv után mit tud még írni, másrészt mivel már nem dolgozik pszichiáterként (tudtom szerint), saját étterme van, emellett borokkal foglalkozik / foglalkozott, azt gondoltam, hogy ezzel együtt a könyvírást is elengedte. Csak még megír egy utolsót, ahol saját életében megélt élményekkel támasztja alá az elméletét, gondolkodását. Ami teljesen jó is, hiszen mindenki a saját maga megélt tapasztalata alapján alakítja ki a saját értékrendjét. Így a Harcos című könyvet gondoltam Csernus könyves karrierjét lezáró könyvnek, ami véleményem szerint métló lezárás lett volna. Csak hát született egy utolsó utáni könyv. :)

Mivel hirtelen tudtam meg, hogy jön ki egy új könyve, így erre nem volt külön pénzem, igyekeztem a lehető legolcsóbban megvenni. Előrendeltem 20% kedvezménnyel, és felhasználtam a Libris pontjaimat. Így az eredetileg 3.990 forintos könyvhöz 2.304 forintért jutottam hozzá. Éljenek a német érettségire felkészítő könyvek. Meg egyébként is ahogy fejlebb írtam, szkeptikus voltam a könyvvel kapcsolatosan, hogy vajon mi újdonságot tud írni? Ami mindenképp pozitívum, hogy lehet érzékelni, hogy nem praktizál, ugyanis nem mint pszichiáter írta meg a könyvet, hanem mint egy átlag ember, akit a megélt tapasztalatai, ezáltal látva az embertársait szigorúvá tette, és mintha folyamatosan tenné fel a kérdést, hogy képes egy ember nem tenni a saját frusztrációja ellen, és élőhalottként élni az életét? Márpedig tényleg nagyon sokan élnek így, ebben igaza van. Azt már én magam is megfigyeltem, hogy az emberek, akik vigyorgásba, örök jókedvbe, pozitív gondolkodásba rejtik a saját frusztrációjukat, nagyon rossz a társaságukban lenni, mert hangosan demózzák magukról, hogy mennyire jól vannak, miközben minél görcsösebben próbálják elrejteni a maguk szarságait, annál átlátszóbb, mert túl nagy munkát fektetnek az álarcba, és elfelejtenek önmaguk lenni. Azok, akik tényleg rendben vannak magukkal, azoknak ez belülről sugárzik, ezért nem is kell azt a látszatot kelteni, hogy mennyire jól vannak. Ezt már a korábbi könyveiben is megírta.

Ötletes volt hónapokra felosztva az adott hónap természeti jelenségéhez igazítani a mondanivalóját az emberi viselkedéssel, természettel kapcsolatosan. Viszont az írásainak minősége változó. Ami a legjobban meglepett, hogy sok helyen úgy írt a bizonyos emberi problémákról, mintha annak megoldása teljességgel evidens lenne. Ebből a szempontból a régebbi könyvei összetettebbek voltak, mert ott megírta azt is, hogy bizonyos dolgokért (pl. tisztelet, megbecsülés, hitelesség) keményen meg kell küzdeni. Ezzel szemben a mostani könyvében az érződik, hogy mindent megtett azért, hogy hiteles legyen, ezáltal lehet adni a szavára, de mintha elfelejtette volna, hogy azért, amiket leírt, azokért egy időben keményen megküzdött, és ez megtévesztő lehet azoknak, akiknek ez Csernus első könyve. Aztán nagyot fognak nézni, ha nem fognak a szavára, véleményére adni, mert csak úgy szövegel, de nincs mögötte következetes munka. Ezekről mind részletesen írt a korábbi könyveiben. Így ez megtévesztő lehet annak, akinek ez az első Csernus Imre könyve. Mindenképp érdemes a régebbi könyveit is olvasni, mert ott radikálisabban is fogalmaz, meg azok a szempontok is fontosak, ahogy ott megírja a gondolatait. Ami kiváltképp nem tetszett, ha jól emlékszem a márciusi hónaphoz leírt gondolatai voltak eléggé egocentrikusak. Csernus már régen is sokat írt a megfelelési kényszerről, és az ebből fakadó frusztációról, de itt most teljesen átment a másik végletbe. Pár napig félbe is hagytam az olvasást, mert szinte átment nárcizmusba, olyan a kifejezéseket használt, amik egyáltalán nem rá vallanak.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy vajon hány oldalas lenne a könyv, ha ugyanúgy lenne tördelve, mint mondjuk a Férfi című könyve. Elvileg 270 oldalas a könyv, de a cím külön oldalt tesz ki, a másik meg mintha a betűk is vastagabbak lennének, kevesebb sorból áll egy oldal. Összehasonlítottam, és tényleg szellősebb az új könyv.

Felül látható a Férfi című könyv, alul meg az Egy életed van. Tehát lényegesen kevesebb gondolat jelenik meg könyv formájában. Pedig értékesebb lenne a könyv, ha részletesebben kifejtette volna például azokat, amiket fentebb írtam. Így teljesebb képet kapnának azok, akiknek ez az első Csernus Imre könyve.

Összességében azt érzem, hogy nem volt alaptalan a szkepticizmusom a könyv tartalma iránt, de az újfajta írási stílus mindenképp más színezetet ad a mondanivalójának. Jó ötlet volt a természettel azonosítani az emberi viselkedés természetét. Érződik, hogy az utóbbi években falun lakik, és sokat formálta a gondolkodását a természetközelség, és az ottani emberek viselkedése. Emiatt mindenképp érdemes volt elolvasni a könyvét, de ha lehámozzuk a körítést, és csak magára a mondanivalóra összpontosítunk, akkor azt kell mondjam, hogy ezeket a régebbi könyveiben jobban, a való életre inkább reflektálva írta meg. Továbbra is a Férfi a #1 Csernus könyv nálam. Sőt, azt gondolom, hogy ha nincs érdemi, innovatív mondandója, akkor lehet, hogy érdemes lenne elengedni a könyvírást.

2019. június 21., péntek

Haikyuu!! 3. rész

Cím: Saikyou no Mikata (最強の味方)
Magyar cím: A legerősebb csapattárs
Debütálás: 2014. április 20.
Rendező: Sakuga Kantoku
Forgatókönyv: Kishimoto Taku
Manga: 4-5. fejezet

Miután Tanakának köszönhetően Hinata és Kageyama bejutottak hajnalban a tornaterembe, elkezdtek edzeni. Egyetértés természetesen nincs köztük, ezért Tanaka azzal utasítja rendre őket, hogy az eszükbe juttatja, hogy Sawamura mennyire szigorú tud lenni, ha kihozzák a sodrából. Erre megemberelik magukat, hiszen volt lehetőségük megtapasztalni. Meglepetésükre megérkezik Sugawara. Ő ugyanis rájött arra, hogy Tanaka miért kérte el a kulcsot. Így akart segíteni Hinatáénak, de biztosította őket arról, hogy Sawamura nem fogja megtudni. Beszáll ő is az edzésbe. Nagyon érdekes egyébként, jónéhány Haikyuu!! rajongó úgy jellemzi Sawamurát, a csapatkapitányt és Sugawarát, a csapatkapitány helyettest, hogy ők a Karasuno csapat "szülei". Sawamura az apa, Sugawara pedig az anya. Ennek így erősen BL-töltete van, de ha megnézzük a viselkedésüket, azért kijön az, hogy van benne igazság, hiszen Sawamura a következetesen szigorú csapatkapitány, Sugawara pedig inkább engedékeny, toleráns, talán kicsit gondoskodó is, aki adott esetben titokban tart egy-két huncutságot a szigorú apa elől. Meg a rajzstílusban is észrevehető különbség. Sawamura vonásai keményebbek, durvábbak, sokkal inkább tipikus férfiként van megrajzolva, míg Sugawara valamivel lágyabban van megrajzolva.

Tehát négyen vannak a teremben. Tanaka és Kageyama a hálónál edzenek, Kageyama feladja Tanakának a labdát, amíg ő teljes erejével leüti azt. Sugawara pedig azt gyakorolja (pontosabban gyakorolná...) Hinatával, hogy az alkarjával irányítsa a labdát. De annyira menőnek tartja, amit Kageyamáék csinálnak, hogy arra kéri Kageyamát, hogy neki is adja fel a labdát. Hiába Kageyama szigorú tekintete, Hinata lelkesedése nagyobb annál, minthogy ez megijessze. Kageyama elutasítja, majd egy Hinata felé szervált labdával jelzi, hogy miért nem hajlandó gyakorolni vele: Nem tudja fogadni a labdákat. Hinata az a tipikus gyerek, aki - a foci analógiájával élve - épp csak belerúgott a labdába, de máris csatár akar lenni, mert az mennyire menő. Hogy mennyi munka van mögötte, az már nem jut el a tudatáig. Kageyama részletesen elemzi, miért nem akar Hinatával együttműködni. Képességében jóval el van maradva, és a szombati három a három elleni párbajban Kageyama azt a feladatot adja ki Hinatának, hogy ne zavarjon bele a profik játékába. Kageyama annak adja fel a labdát, akit erre érdemesnek lát, és egyáltalán nem gondolja, hogy Hinata szombatra felfejlődik annyira, hogy képes legyen győzelemre vinni a hármas csapatot. Hinatát ez rettenetesen bosszantja, de egyben látja a megmérettetést is Kageyama mondata mögött.

Napközben is gyakorolnak. Sugawara segít Hinatának, aki belátja, hogy jobb, ha marad az alapoknál. Továbbra is azt gyakorolják, hogy Hinata hogyan irányítsa alkarral a labdát. Ami egy teljesen jó gyakorlat, mivel alkarral nagyon nehéz irányítani a labdát. Sugawara megígéri Hinatának, hogy feladja neki a labdát, hiszen ő is feladó. Hinata eleinte örül az ajánlatnak, elmeséli, hogy milyen volt alsó-középiskolában a kosárlabdás barátjával, valamint a lányok és a háziasszonyok csapatában. És hogy azzal a reménnyel érkezett a Felső-középiskolába, hogy lesz egy jó feladó, aki segít neki. Csak hát Kageyama... Hinata már nem örül annyira a felkérésnek, mert ez olyan érzetet ad neki, mintha vesztett volna Kageyamával szemben. Hinata több szempontból is vetélytársat lát Kageyamában. Azáltal, hogy sokkal magasabb nála, és hogy azon a bizonyos meccsen, ahogy ott állt vele szemben, azt nagyon gyűlölte. Ezért le akarja győzni őt. Na meg nyilván látta, hogy mennyire jó játékos. Hinata számára Kageyama egyfajta mérce lett, akivel kapcsolatban azt gondolja, hogy ha legyőzi őt, akkor jó röplabdásnak mondhatja magát. Ehhez jó eséllyel hozzájárul Kageyama durva személyisége is, ami miatt még inkább azt gondolja Hinata, hogy ha legyőzi őt, akkor ő majd lesz valaki a röplabdában, meg úgy általában az életben. Hinatának nehezére esik elismerni, hogy a korosztályában őt tartja a legjobbnak. Mivel a közelben van a tejautomata, ezért Kageyama odamegy kiszolgálni magát, amikor dübbenten látja, hogy Hinata ebédidőben edz. Sugawara arra próbálja ráterelni Hinatát, hogy ne azon legyen, hogy legyőzze, hanem hogy legyen ő számára a legerősebb csapattársa. De hogy legyen a csapattársa, amikor elutasítja a vele való közös játékot?

A nap végén Hinata izgatottan rohan a tornaterembe, hogy a többiekkel gyakoroljon. Még be sem tért, de már az ajtó előtt csinálja azokat a bemelegítő gyakorlatokat, amiket a többiek. Amikor hátrahajol, akkor látja meg Kageyamát. Meglepetésére most ő hívja el gyakorolni. Ekkor megjelenik két elsőéves...

Sugawara és Tanaka Hullafáradtan érkeznek meg az edzésre. Amikor Sawamura megkérdezi, hogy mitől ilyen fáradtak, azt válaszolják, hogy sokat tanultak. Majd pont Tanaka lesz az, aki sokat tanul... Belép a tornaterembe a két elsőéves. Velük eredetileg a jövő héten kezdték volna az edzést, de mivel szombaton meccs lesz, ezért már most csatlakozhattak. Az egyikük magasságának csodájára járnak.

Úgy néz ki, hogy Kageyama tényleg megbecsüli a kemény munkát, ugyanis az udvaron segít Hinatának. Ugyanazt gyakorolják, amit Sugawarával, vagyis, hogy Hinata felkarral fogadja a labdát. Jó sokáig gyakorolnak, be is alkonyodott, még mindig az udvaron vannak. Hinata pedig kénytelen ismét fára mászni, ugyanis Kageyama megint olyan magasra adta fel a labdát, hogy az a fán ragadt. Végül Kageyama piszkálja le egy bottal a labdát. Hinata nem érti, hogy miért durcás Kageyama a "király" elnevezésre. Aztán azon kezd el gondolkodni, hogy ő vajon milyen becenévnek örülne? Kigondol néhányat, de egyik sem működik, mire Kageyama szól neki, hogy folytassák a gyakorlást, miután mindkettejük részéről komoly tétje van az edzésnek.

Este Tanaka és Sugawara az edzés után elpakolnak, ekkor jegyzi meg Tanaka, hogy nem igazán vannak ínyére az elsőévesek. Félti a szombati edzését. Miután bepakoltak mindent a szertárba, Sugawara folytatja a takarítást.

Már besötétedett, amikor Hinatáék még mindig gyakorolnak. Kageyama épp feladta Hinatának a labdát, amikor Hinata feje felett elkapta valaki azt. Ő nem más, mint Tsukishima Kei, aki nemcsak a magasságával ijeszti meg Hinatát, hanem egyből be is szól neki. Ráadásul előjön mögüle Yamaguchi Tadashi, aki úgy ad igazat mindenben Tsukishimának, mintha az ő szava maga lenne a szentírás. Ők az új elsőévesek, akik szintén belépnek a klubba. Tsukishima nem érti, hogy Kageyama, aki elit játékos volt, mit keres a Karasuno Felső-középiskolába. Hinata először ugyan megijed Tsukki-tól, de aztán erőt vesz magán, és a maga határozottságával kijelenti, hogy a szombati meccset márpedig meg fogják nyerni. Az, hogy nekik mennyire fontos ez a meccs, az Tsukki-t nem érdekli. De ha Hinatáék annyira nyerni akarnak, akkor megígéri nekik, hogy hagyja magát. Ezzel a kijelentésével persze ki akarta húzni a gyufát, ugyanis gondolta, hogy Kageyama büszkeségét sértené, ha olyan könnyen nyernének. Egyből elkezdi, hogy Kageyama a király, amit ő pedig egyből visszautasít. Tsukki kicsit piszkálgatja Kageyama egóját, és nem érti, hogy tolerálhatták a csapattársai az egoista személyiségét és játékstílusát. Visszaidézi Kageyama legszörnyűbb emlékét, amikor hiába adta fel a labdát, már nem volt ott senki. Ettől Kageyama úgy begurul, hogy nem érdekli, hogy ő a legmagasabb. Megragadja a kabátjánál fogva, és fenyegetőn néz rá.

Tsukki elégedetten konstatálta, hogy kellőképpen felpiszkálta Kageyama egóját. Jó eséllyel rájön arra, hogy csak ez volt a célja, mivel elengedte pár másodperc múlva. Kageyama inkább hazamenne, de Tsukki nem engedi csak úgy el. Megfutamodásnak gondolja, hogy Kageyama hirtelen haza akar menni. Tsukishima egyik feldobott labdáját, Hinata ugrásból elkapja, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet. Rendezik soraikat, szombaton találkoznak. Akkor Tsukishimáék elhagyják a terepet. Azért lássuk be, hogy Yamaguchi bemutatkozása eléggé problémásra sikeredett. Nemigen szólalt meg. Vagy igazat adott Tsukkinak, vagy aggodalmát fejezte ki érte. Ez olyan érzetet adott, mintha Yamaguchi hű szolgája lenne Tsukkinak, aki - hát mondjuk ki - kutyaként követi hűséges gazdáját mindenhová. Habár Kageyama tényleg menne haza, Hinata még egy kicsit maradásra bírja.

Nem búcsúzunk el teljesen Tsukishimáéktól, valójában rettenetesen zavarja Tsukki-t Kageyamáék eltökéltsége. Kageyama meg nem tud szabadulni attól, hogy Tsukki királynak hívta őt. Minden frusztrációját a labdába adja ki, és már nem igazán érdekli, hogy Hinata tudja-e fogadni, vagy sem. Eközben megjelent Sugawara és Tanaka, akik döbbenten nézik, hogy Hinatáék még mindig gyakorolnak. Habár Hinata észrevette Kageyama frusztrációját, mégis gyakorol vele tovább, hiszen a szombati meccs a tét.

Hinata végül rászánja végül, hogy hazamenjen, és az elkövetkezendő napokban rengeteget gyakorol, hogy szombatra szintre hozza magát. Mindenki a segítségére van. Mindennap késő estig edz, így rettenetesen fáradt az órák alatt.

A fejlődés pedig látványos. Olyan labdákat is tudott fogadni, amiket korábban eddig nem. Hinata kitartása és gyorsasága remekül komplenzálja a hiányosságait. Hinata mindent megtesz azért, hogy méltó csapattársa legyen Kageyamának szombaton, és hogy neki is feladja a labdát a meccsen. Kageyama bizony rácsodálkozik Hinata képességére. Amikor már mindenki feladta volna, mert már úgyis földet ér a labda, Hinata akkor is utánamegy, és eléri, megmenti a labdát. Ezzel pedig Hinata kiérdemelte, hogy Kageyama feladja neki a labdát. Ennek pedig úgy örül Hinata, mint egy gyerek, aki megkapta a kedvenc játékát. Habár Hinata nagyon kimerült, mégis olyan boldog volt, már emiatt az egy feladás miatt is, hogy az sem számított, hogy alig volt már lélekjelenléte. Kageyama pedig megígérte neki, hogy holnap nyerni fognak. Ez pedig nagy dicséretnek számít tőle. Hogy Hinata mennyire nem ismeri a képességének határait, annak bizony megvolt a következménye. Hányt egy nagyot. Szombaton Hinata úgy rohan az edzőterem felé, mintha veszett kutyák üldöznék. Elszalad Kageyama mellett, akitől itt hangzik el először a bűvös "HINATA BOKE!!!" megszólítás, ami szállóigévé vált tőle. Utánarohan. Végül mind a ketten kimerülten érkeznek meg. Tsukishima és Yamaguchi is megérkeznek, Tsukki pedig királyként üdvözli Kageyamát.

Értékelés

Felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e megmutatni egy sportanimében, hogy milyen a végkimerülésig játszani, gyakorolni. Főleg, ha a Haikyuu!! a realitásra törekszik. De hát tudható, hogy ebbe benne van az a japán mentalitás, amit tipikusan a Shounen animék sajátja, a soha ne add fel, küzdj a végsőkig, mert csak akkor nyerhetsz. A Haikyuu!! annyiból volt több, hogy ugyan kissé naturalista módon, de megmutatta, hogy jó, ugyan elmehetsz a képességed legvégéig, de talán még azon túl is, de akkor számolja a következményekkel, hogy a szervezeted jelezni fogja, hogy ez túl sok neki. Hinata esetében ez a jelzés hányással jelentkezett. Ez az epizód nem a poénjáról híres, sőt a Tsukishima és Yamaguchi páros bemutatkozása is, véleményem szerint, meglehetősen kellemetlenre sikeredett. Az, hogy Tsukki meglehetősen nyers, az eddig is tudható volt, ennek oka a második évadban derül ki. Inkább Yamaguchi volt az, aki... maradjunk annyiban, hogy túlzottan hálás Tsukki-nak. Hogy miért, az persze később kiderül. Kageyama meg ahogy egyre inkább érzékeli, hogy Hinata érdemes arra, hogy a csapattársa legyen, úgy dolgoznak össze egyre inkább, és már itt látható volt, hogy ha ők együtt játszanak, ott bizony csodák történhetnek. Viszont az teljesen nyilvánvaló, hogy nincs köztük barátság. Valahányszor végignéztem az animét, soha nem érzékeltem közöttük azt a fajta kémiát, hogy ők barátok lennének. De nem is kell érzékelni. Elég csak azt látni, hogy iskolán kívül nagyon keveset vannak együtt. Keveset beszélgetnek, és barátilag keveset tudnak egymásról. Kizárólag csapattársként vannak egymásnak jelen az animében, de abban elsőosztályúak.

9/10

2019. június 18., kedd

Haikyuu!! a Generasián

Viszonylag kevés animének van Generasia oldala, csak a legnépszerűbbeknek. Úgy döntöttem, hogy megadom a Haikyuu!!-nak ezt a bizonyos legnépszerűbb státuszt, és kreálok neki egy oldalt, ami több órás munkával mostanra készen lett:

Haikyuu!! Generasia oldal

Ezzel az volt az elsődleges célom, hogy az összes Haikyuu!! album és kislemez az oldalon egy helyre legyen gyűjtve. Ezek is eléggé hiányosak voltak, folyamatosan egészítettem ki őket, mostanra teljes lett a Haikyuu!! repertoár. Íme.

Albumok

Kislemezek

Úgyhogy ezzel is kész vagyok, és elégedett vagyok vele.

2019. június 16., vasárnap

Haikyuu!! 2. rész

Cím: Karasuno Koukou Haikyuubu (烏野高校排球部)
Magyar fordítás: A Karasuno Középiskola röplanda klubja
Debütálás: 2014. április 13.
Rendező: Sakuga Kantoku
Forgatókönyv: Kishimoto Taku
Manga: 2-3. fejezet

Hinata "NANDE IRU???" felkiáltással döbbenten konstatálja, hogy Kageyama a csapattársa lett. Kageyama emlékszik Hinatára. A fiúra, akinek különleges képességei vannak, de ezt az iskolájában nem tudta kamatoztatni. Kageyama számára rögtön kiderül, hogy Hinata személyében emberére talált, hiszen nem hagyja magát, azonnal visszaszól, ha bántják őt. Hinata egyből megkérdezi, hogy mégis mit keres itt? És mégis hogy fogja ellátni a baját, ha csapattársak lesznek? Kageyama bevallja, hogy a prefektúra legjobb iskolájába jelentkezett, de nem sikerült bejutnia oda. Hát az mégis hogy lehet, hogy a pálya királyát nem vették fel oda. Kageyama nagyon dühös lesz a legszólásért, és felszólítja, hogy ne hívja így többé.

Itt találkozunk először Sawamura Daichi-val, Sugawara Koushi-val és Tanaka Ryuunosuke-vel. Az utóbbi máris hozza a formáját a "jakuza-fizimiskájával" és, ahogy rendet akar teremteni a fiút között. Sawamura üdvözli Kageyamát, de Hinatát egyikük sem veszi észre apró termete miatt, nem gondolnák, hogy ő is játékosként lenne jelen. Hinata nagy nehezen magára vonja a figyelmet, amikor rádöbben a három fiú, hogy ő az a Hinata, aki annak az apró csapatnak az egyes számú játékosa volt. Szóval ő a másik, aki jelentkezett. Meg is dicsérik Hinatát a tavalyi játéka miatt, és örülnek, hogy a csapat tagja lett. Egyből szembesítik azzal, hogy hát nem nőtt valami nagyra. De Hinatát ez nem tántorítja el attól, hogy közölje a többiekkel, hogy mi az ő nagy álma.

Kageyama figyelmeztetésével, hogy keményen kell dolgoznia, kezdődik a fiúk közti civakodás. Itt lehet látni, hogy sok poén alapja lesz az, hogy mind a ketten a maguk módján szeretik hangoztatni az igazukat. Hinata persze, hogy nem hagyja magát, ő igenis keményen megdolgozott a tavalyi eredményért, és a csapattársai is komoly segítségére voltak ebben. Sawamura hiába figyelmezteti a fiúkat, hogy most már csapattársak, és hogy a röplabda egy csapattá kovácsolja a játékosokat, mintha meg se szólalt volna. Még Tanaka-senpai sem tudja csendre inteni őket a maga stílusában. Hinata egyből játszani akar Kageyamával, hogy megmutassa, hogy mire képes. Majd megjelenik az igazgatóhelyettes, hogy utánajárjon, hogy ki csap ekkora zajt a tornateremben. Tanakáék hiába figyelmeztetik Hinatáékat, hogy viselkedjenek az igazgatóhelyettes előtt, annyira veszik tudomásul a jelenlétét, mintha csak egy légy repült volna be a terembe. Hinata ugyanúgy játszani akar, és megmutatni, hogy mire képes. Kageyama végül elfogadja a kihívást, de figyelmezteti, hogy ő sem ugyanaz, mint aki tavaly volt, ahogy azt Hinata is az értésére adta. Kageyama első szervája akkora erővel suhan el, hogy Hinata kénytelen-kelletlen félrehúzódik, mert túl gyors számára a labda. Kageyama rá is kérdez, hogy ez lenne az a bizonyos "nem ugyanaz vagyok, mint tavaly" jellegű figyelmeztetés? Hinata még egy szervát követel, amit Kageyama meg is ad a maga erejével. Hinata most már bátrabban odaáll a labda elé, és az alkarját kitárva várja a labdát. Tudja is fogadni, de hogy mennyire nem tudja még irányítani a labdát, mutatta, hogy az alkarjából az arcára ment a labda.

Onnan pedig oldalra, hogy lássuk a második résznek kétségtelenül az egyik legviccesebb jelenetét, ahogy eltalálja az igazgatóhelyettes arcát a labda, lerepül a fejéről a paróka, majd az Sawamura fejére esik. Ahogy tisztázzák, hogy ki hogy látta, hogy valójában parókája van az igazgatóhelyettesnek, egyből beszélgetésre hívja Sawamurát. Szerencsére jófej az igazgatóhelyettes, és nem utasítja a fiúkat, hogy kérjenek bocsánatot, de azért arra kéri őket, hogy tegyenek úgy, mintha nem láttak volna semmit. Sawamura tovább folytatná a csapatkapitányi beszédét, de Hinata és Kageyama nem kezdenének el továbbra is azon veszedekni, hogy ki a jobb, és hogy mégis hogy képzeli, hogy saját magát a legjobbnak nevezi. Itt már el tudja ragadni Sawamura szót a fiúktól, és elmagyarázza nekik, hogy egyszer ennek az iskolának nagyon jó röplabda csapata volt, Ki is jutottak a Nemzeti Bajnokságra, de ahogy visszaesett a teljesítményük, úgy kezdték el őket bukott bajnoknak hívni. Sawamurának viszont nem kisebb célja van a csapatkapitányi rangjával, minthogy a Karasuno csapat újra a régi fényében ragyogjon, és kijusson a nemzeti bajnokságra. Ahogy Sawamura Hinata és Kageyama felé indul el, Tanaka és Sugawara úgy osonnak el oldalra, mert már tudják, hogy mire számítsanak. Bizony, Sawamura sötét tekintetéből ki lehet találni, hogy amit mond, azt bizony tessék véresen komolyan venni, különben a Karasunónál folytatott röplabda-karrierjüknek azonnal befellegzett. Meg is ijed a két fiú rendesen. Sawamurát nem érdekli, hogy mennyire jó játékosok, vagy mennyire inspiráltak. Aki nem a csapatszellem jegyében játszik, és csak a bajt csinálja, annak rövid úton teszi ki a szűrét a tornateremből. Ahogy a fiúkat is kiküldte. Igazából ez nagyon jó módszer. Azt gondolom, hogy itt Sawamura valójában csak rájátszik, nem annyira dühös, mint amennyire látszik. Így akar nyomatékot adni azon elvének, hogy ebben a csapatban a csapatszellem mindennél előrébb való.

Ez persze nem esik le Hinatáéknak, nem hiszik el, hogy így megjárták. Máris könyörgik magukat vissza a tornaterembe. Képesek bármit megtenni az együttműködésért, csak hadd játsszanak. Sugawara kételkedik Sawamura szigorának hatásosságában, főleg annak fényében, hogy a csapat nem bővelkedik tagokban. Tudja ő ezt, de a csapatmunka mindennél előrébb való számára. Kageyama is biztosítja a többieket, hogy kész együtt dolgozni Hinatával, hogy újra a csapat tagjaként játszhasson. Hogy ez mennyire igaz, jelzésként félrelökte Hinatát, hogy most tűnjön el innen, ő beszél. Az ajtó nyílik, Sawamura a gyilkos tekintetével kötelezi Kageyamát, hogy esküdjön. Kageyama úgy megijedt, hogy meghátrált. Sawamura jót nevet Kageyama reakcióján, majd közli a fiúkkal, hogy miután a labdába nem érhet bele kétszer ugyanaz a játékos, ezért nem tudja elképzelni, hogy akarnak egyedül játszani. majd ismét rájuk csukja az ajtót.

A többiek gyakorolnak. Itt találkozunk először Ennoshita Chikara-val, Narita Kazuhito-val és Kinoshita Hisashi-val. Ők azok a bizonyos 6-os, 7-es, 8-as játékosok, akik a legkevesebbszer szerepelnek az animében. Hinata irigykedve néz be az ablakon, Kageyamának meg elege van ebből a hülye játékból, bejut ő, bármi áron is. Ahogy gondolkodott ennek módján, azt találta ki, hogy kettő a kettő elleni párbajban tudná bizonyítani, hogy képesek lennének együttműködni. Hinata felteszi a kérdést, hogy mi van, ha veszítenek? Az márpedig nem történhet meg. Hinatát megijeszti, hogy mennyire komolyan gondolta ezt Kageyama. Hinata itt meséli el Kageyamának, milyen lehetőségei voltak alsó-középiskolában gyakorolni, és hogy valójában az a bizonyos bajnokság volt az első olyan lehetősége, ahol komolyan játszhatott. Ha tehetné, örökre a sportpályán maradna. De hát mind a ketten tudják, hogy ez csak a legjobbaknak adatik meg.

Itt jelenik meg Shimizu Kiyoko, aki a maga kedvességével utat kér, hogy beléphessen a tornaterembe. A fiúk kicsit megilletődve félreállnak, majd ahogy Shimizu ajtót nyit, Tanaka megjelenik, és igyekszik minden udvariasságát bevetni, hogy kifejezze Shimizunek, hogy mennyire tetszik, aki csak faképnél hagyja őt. De Tanaka még azt is szereti Shimizu-ben, hogy figyelmen kívül hagyja őt. Sugawara pedig a fiúkra csukja az ajtót. Ahogy Hinata feje felrobban Shimizu arcának szépségétől, és ahogy erre Kageyama reagál, az örökérvényű.

A nap végén megköszönik az edzéseket, és készülődnek. Hinata és Kageyama beordítanak a kapun azzal fogadják a többieket, hogy ők ketten szeretnének két másik felsőbb évessel párbajozni. Kérésüket kineveti Tanaka, de igazából szereti a fiúk lelkesedését. Elfogadják a kihívást, a jelentkezésüket is továbbítják a klub vezetőjének. Sawamura ugyanis elérte a célját. Úgy néz ki, hogy a fiúk tényleg képesek együtt dolgozni. Sawamura egy három a három elleni meccset hirdet meg, amit egyébként is megvívnak minden évben az első évesekkel, hogy lássák, hol tartanak. Tanaka lesz a harmadik Kageyamáék mellett. Sawamura pedig kiválóan ért ahhoz, hogyan kezdje ki Tanaka büszkeségét, ezáltal egyből ráveszi arra, hogy csatlakozzon a fiúkhoz. Ha pedig veszítenek. Kageyama soha nem játszhat feladóként a röplabda klubban. Hogy Hinatával mi legyen, arra nem tértek ki, pedig erősen kapálódzott, hogy hát ő is jelen van. A párbaj szombat reggel lesz. A terembe viszont továbbra sem léphetnek be. Hinata próbálja vigasztalni, hogy nincs azzal baj, ha nem játszhat feladóként, vannak más pozíciók, amikben megmutathatja a tudását. Hinata szerint ütőnek lenni sokkal menőbb, mint feladónak. Ezzel Kageyamát rettenetesen kihozza a sodrából, és elképesztő dühvel magyarázza, hogy a feladó feladata a legösszetettebb a játékban. Ő határozza meg a csapat taktikáját, neki van a legtöbb kapcsolata a labdával. Hinata nem ütheti az értékes lecsapásait, ha a feladó nem neki adja a labdát. Ahogy Kageyama elengedte Hinatát, és megnyugszik, úgy magyarázza el neki, hogy a TV szemszögéből nem lehet látni, hogy a feladó miként adja fel a labdát. Mert a TV a pályának hosszabb oldaláról mutatja a játékot, hogy mindkét csapat egyformán látszódjon. De ha az egyik csapatnak háttal mutatnák a játékot, akkor lehetne látni, hogy mi is a feladó feladata valójában. Minden rajta múlik, mert ő irányítja a labdát, ő látja, hogy az ellenfél csapat merre várja a labdát, ezzel a feladó meg tudja téveszteni az ellenfél csapatot. Ebből látszik, hogy Kageyamának kiváló rálátása van a saját pozíciójára, és jó eséllyel az egója sérülne, ha ezek után nem lehetne feladó, mert így lehet egy csapat ki nem mondott vezetője. De hát ha megvan hozzá a képessége, akkor jöhet hozzá az egoizmusa is.

De szombaton reggel jönnek, és gyakorolják Hinata szarosnak nevezett fogadásait. De hogy Tanaka is segítsen a fiúknak, odasúgja nekik, hogy holnap reggel gyakorolhatnak. Ez alaposan felspanolja Hinatáékat, és már hajnali 5-kor ott lesznek a tornaterem előtt. Nagyon vicces az a jelenet, ahogy sétálnak, majd futnak egymás mellett. Jelezvén, hogy majd én megmutatom, hogy ki a jobb!

Másnap tényleg megjelennek Hinatáék már hajnali 5-kor. Csalódottan kénytelenek konstatálni, hogy a tornaterem ajtaja zárva van. Megjelenik Tanaka is a kulccsal. A fiúk nem győznek hálálkodni neki, hogy nem jöttek hiába. Azzal meg van köszönve, hogy Hinatáék ismételgetik neki, hogy "Tanaka-senpai", ezzel simogatva az egóját. Ahogy Tanaka kinyitja az ajtót, bevillan, hogy Sawamura miért volt ennyire szigorú a fiúkkal. Látták őket tavaly játszani a bajnokságon (1. rész), ahol nyilvánvalóan látszott, hogy Kageyamának komoly nehézségei vannak abban, hogy kifejezze az érzéseit, gondolatait. Az arrogáns személyiségével meg az egész csapatot lehúzhatja. Hinatának pedig bár komoly képességei vannak, hiszen gyorsan fut, és nagyot ugrik de ezek nincsenek kifejlesztve, valamint nem volt feladó, aki adná neki a labdákat, hogy lecsapja. Kageyamának meg nem volt olyan ütője, aki a feladásait a megfelelő sebességgel ütötte volna át az ellenfél térfelére. Így Hinata és Kageyama valójában kiváló csapattársak lennének, ha össze tudnának dolgozni. Sawamura szigora pedig annak szólt, hogy ő valójában nagyon akarja, hogy a csapatban legyenek, de össze kell csiszolódniuk, különben hiába a nagy képességek, hiába lenne a Karasuno velük együtt újra a csúcson, ha közben kicsinálják egymás idegrendszerét. Hogy erre mekkora szükség van, jól látszik abból is, hogy nem győznek azon vitatkozni, hogy melyik lépjen be előbb a tornaterembe. Aztán valahogy bejutnak, Hinata alig hiszi el, hogy ott gyakorolhat, ahol a Kis Óriás gyakorolt annak idején.

Értékelés

Kicsit mélyebben belementünk a röplabda rejtelmeibe, megtudhattuk, hogy miért annyira fontos a csapatmunka, és néhány szabályt is megismerhettünk. Valamint az itt megismert játékosok is sokat adnak hozzá az anime színvonalához. A Haikyuu!! nagyon erős abban, hogy sok szereplőt, játékost mutat meg, és sokaknak meg is ismerjük a személyiségét annyira, hogy tudjunk velünk azonosulni. Nem nehéz személyes kedvencet találni. Ami miatt meg külön szerethető az anime, a sok emlékezetes jelenet, amik egy életre beleégnek a rajongók elméjébe. Még csak két rész volt, de már most annyi szimbolikus jelenet volt, ami más animének egy egész szezonja alatt van.

10/10

2019. június 15., szombat

11. AnimePiac

Nagyon rég lehetett hallani MAT-os rendezvényről, egyáltalán arról, hogy a MAT bárhol is aktív lenne, ezért is örültem az AnimePiacnak. Na meg nem utolsósorban kiváló lehetőség arra, hogy néhány Haikyuu!!-s cuccot beszerezzek. Elsősorban mangára, figurára számítok, extrémebb esetben anime DVD, OST CD.

9-kor ébredtem fel. Ahogy összekészülődtem, már el is indultam. A metrópótló busszal mentem el a Klinikákig, itt van a közelben a Leövey Klára Gimnázium. 500 forint volt a jegy ára, a piac pedig a gimnázium 2. emeletén volt két teremben. Nagyon tetszett a kínálat. Volt, aki a használt cuccait hozta el eladásra, de legalább ilyen arányban voltak egyedi készítésű termékek is. Egyébként szívesen veszek fan made Haikyuu!!-s cuccot is, ha az rendben van. A "rendben van" alatt meg azt értem, hogy például a rajz nagyon szép, igényes, vagy ami rá van nyomtatva a termékre, az ha nem is hivatalos artwork, de a lehető leginkább hasonlít az eredetihez. Mert láttam például Haikyuu!! füzetet, meg volt ott még valami, amin Hinata Shouyou volt, de az a rajz inkább egy kezdő rajzos munkájára emlékeztetett. Jó eséllyel az eladó maga csinálta, nekem eléggé igénytelen munkának tűnt. Ha saját készítésű munkákat adnék el, én azt csak úgy tenném, hogy a mű a lehető leginkább hasonlítson az eredetihez.

És ennyit a kritikákról. Összességében jól éreztem magam, és önmagában az, hogy MAT-os rendezvény volt, már-már nosztalgikus volt. Annyira más volt a légkör, és nem feltétlen a helyszín miatt, vagy mert kevesen voltak (bár ahhoz képest egész jó volt a létszám), hanem mert az egész olyan kellemes, nyugodt volt. Itt is találkoztam néhány ismerőssel. Animagazinosok: Catrin, Hirotaka, most találkoztam először Iskariotes-szal, akivel Twitteren szoktam néha beszélgetni. Aztán itt volt még bagszi szervezőként, meg rengeteg sok Pokémonos relikviával. Meglepődtem, és jó volt látni, hogy mekkora kereslet van még most is a Pokémonok iránt. Mindig voltak nála, mindig volt kinek segítenie, és sokat el is adott. Meg hozott TV-t, vele Nintendo Switch-et az összes játékával. Elsősorban Pokémonnal játszottak, de volt Mario Kart 8 Deluxe és Super Smash Bros. Ultimate is.

Volt kvíz, aminek legtöbb pontot elérői szintén nyereményben részesültek. Én biztos, hogy nem, de nagyon jó volt. Hogy milyen animékből volt kérdés, nagyon jól érzékeltette, hogy MAT-os volt. Ugyanis olyan animékből voltak kérdések, melyek inkább retrók, vagy inkább a felnőtt korosztálynak szólnak. Tehát tipikusan az igényesebb anime kedvelőknek szánták ezt a kérdőívet. Egy-két trendi anime is helyet kapott, és nagyon remélem, hogy a 12. kérdésre adott válasz melletti extra információt plusz ponttal jutalmazzák. És most tűnt fel, hogy a 11-es kérdést kihagytam. Valószínűleg a 10. kérdés után úgy megörültem annak, hogy Haikyuu!!-s kérdést láttam, hogy át is ugrottam a 11-eset. Amúgy ne használjátok puskának, a nagyját betippeltem.

Azért sikerült néhány Haikyuu!!-s cuccot találni, és ami menőség, hogy mind eredeti.

A magazinokat találtam meg először, 800 Ft volt darabja. Japán animés újság, nagyon jók. Nagyon jól visszaadják az animés japános hangulatvilágot, és hát miután 2014-es mind a kettő, amikor újdonság volt a Haikyuu!!, ezért tele van a magazin az animével. Olvasni meg majd fogom tudni, folyamatosan tanulok japánul. Aztán, van még egy apró Hinata figura, így megvan az apró Kageyama figura párja. A Kageyama telefondísz, amivel már többször találkoztam CDJapan-en, és egy nagyobb Hinata táskadísz, aminek hátuljára rá lehet írni a nevünket címünket, telefonszámunkat, ha elhagytuk volna. Nyilván nem fogom felhasználni, gyűjteménybe vettem.

És lassan kezd úgy festeni, hogy nem lesz elég egy polc a Haikyuu!!-s relikviáknak:

Egyébként sem terveztem egy polcnál megállni, sőt, egy könyvespolcnál sem, úgyhogy ez még nagyon kezdő szintű gyűjtemény. De már mondhatom, hogy tartok valahol.

Az AnimePiac, mint MAT-os rendezvény nagyon jó volt, még sok ilyet!