Ritkuló blogpostok

Ez az írás a supermario4ever.blog.hu oldal kapcsán íródott.

Folyamatosan zajlik a blog teljes gamerré történő átalakítása azáltal, hogy folyamatosan törlöm innen a nem videojátékos témájú blogpostokat, illetve az olyan írásokat, amelynek van gamer része is, annak a többi részét kiveszem. Sokáig elhaladtam, visszamenőleg csinálom meg az írásokat, tehát 2018-tól indulva a kezdetekig. Most 2013 májusánál tartok, és még bőven lesz munkám, hiszen 2006 óta írok kisebb-nagyobb megszakításokkal, folyamatosan meg 2008 óta.

És ha ezzel kész vagyok, akkor fogom a képeket elrendezni, a hiányzókat betenni a helyükre, illetve azt szeretném, ha minden egyes kép ebből a blogból származna, így majd még egy kört kell menni, tehát hosszú idő lesz, mire ez a blog teljesen, 100%-osan úgy fog kinézni, ahogy az ideális legyen.

Bővülő tartalom

Manapság annyira nincsenek rám hatással az animék, amiket nézek, sokkal inkább videojátékozok, ezért is írok ritkábban manapság ide. De aki figyeli a blogot, az észreveheti, hogy egyre több írás kerül fel ide. Ugyanis áthozok ide minden egyes animés blogpostot, amit valaha megírtam a másik blogomba. Tavaly augusztus óta tematizáltan írom a blogpostokat különböző témákban más blogok, ez ugye animés, mangás, japános, és ahogy rendezgetem a blogpostjaimat, úgy hozom át ide az írásokat. Folyamatosan megyek vissza az időben, és 2013. júniusáig készen vagyok. De van dolgom bőven, hiszen 2006 óta írok blogot, azóta vannak írásaim, így 7 év még hátra van.

Gondolkodtam azon, hogy kikerüljenek-e ide is a koreai sorozatokról a blogpostokat, aztán az döntötte el, hogy kikerülnek ide, mert a Mondo magazinokban is vannak cikkek koreai sorozatokról. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy azok is helyet kapnak itt. Ha áthozom ide az összes animés blogpostot, akkor lesz teljes ez a blog. A videojátékossal és a wordpress-essel sok utómunka lesz még.

Szegedi Super Smash Bros. bajnokság

Ma volt a Super Smash Bros. bajnokság Szegeden, amit Nyíregyházáról szervezett RetroSpidey és BRex. És hát mit is mondhatnék? Eszméletlenül hangulatos volt. Ez az, amire azt mondom, hogy az utóbbi évek egyik legjobb találkozója volt.

És egész jól bírtam ahhoz képest, hogy semmit nem aludtam előző éjjel. Már az utazás Szegedre is élmény volt, mivel nagyon szeretek vonatozni. Narival és OctoZakyval utaztunk együtt. Kőbánya-Kispestről indultunk, az odaút nem volt annyira "közösségi", OctoZaky még aludt a vonaton, Nari és én meg külön-külön játszottunk. Narinak kölcsönadtam a New Super Mario Bros. 2-t, aki egyöltő helyében (rövidítésekkel) végigjátszotta a játékot. Én meg a Mario Kart: Super Circuit-ban erősítettem, utána meg F-Zero: Maximum Velocity-ben élesztettem újjá a tudásomat. Amikor már Szeged közelében voltunk, akkor már jobban beszélgettünk, Szatymaznál leszállt az a srác, aki jó eséllyel közös beszélgetéseink gátja volt.

Amikor leszálltunk, akkor én nézegettem Google Maps-en, hogy merre is kell pontosan menni. Szeretem mondogatni a többieknek, hogy naaagyon messze van, még extrém sokat kell gyalogolni. Persze szó nem volt ilyenről, negyed óra alatt a LVL UP eSport bárba értünk. Bent RetroSpidey írta már fel a jelentkezőket. Mentünk le, már voltak is néhányan. Ahogy láttam ug Super Mario Kartozik SNES Classic Mini-n, azonnal tudtam, hogy az első dolgom kihívni őt egy meccsre, hogy összemérjük a tudásunkat. Bevállalta örömmel, de hát azért ebben a Mario Kart-ban hívtam őt versenyezni, mert ebben én vagyok a jobb. Én is nyertem meg a versenyt.

De sok játékra nem volt idő, mert RetroSpidey már hívta a versenyre jelentkezetteket, kezdődött a bajnokság. 12-en voltunk, nem a kettő hatványa, ezért úgy oldották meg, hogy párosban játszottunk, innen továbbjutott a legjobb 6, majd a hat versenyző 2-2 hármas csapatban játszott, és itt az volt, hogy a harmadik helyezett kiesett, és a két második helyezett harcolt külön a 3. helyért, a két győztes meg az első helyért. Nagyon jó ötlet, így nem is kell, hogy feltétlen 8-an vagy 16-an legyünk, hanem így is meg lehet oldani, és igazságos is volt. Mindenki húzott egy sorszámot, és az utána következővel párbajozott. Talán a 4-es számot húztam itt, arra emlékszem, hogy egy olyan sráccal párbajoztam, aki bevallotta, hogy nagyon rég nem játszott a játékkal. Én is hasonlóképp, úgyhogy azonos esélyekkel indultunk. Én Toon Linkkel játszottam. Ha Smash Bros, akkor vagy Young Link (Melee) vagy Toon Link (Brawl, Wii U, 3DS) a választásom. Erősek, könnyen irányíthatók, és gyorsak. Úgy volt a verseny, hogy 5 perces meccs, és itt aki nyert, az jut tovább. Nagyon figyeltem, beleadtam minden tudásomat, és csodák csodájára én jutottam tovább.

Már ennek is rettenetesen örültem, ugyanis az esélytelenek nyugalmával indultam. Azt mondtam magamban, hogy ha továbbjutok az első körből, akkor már győztesnek kiáltom ki magam, mert ez tőlem átlagon felüli teljesítmény. Ez megtörtént. ^^ Érdekes amúgy, mert péntek este beszélgettem Spartacusszal és Sparrow-val, egyrészt bár tudtam, hogy nincs esély, de hogy mégis, ha gondolják, jöjjenek el. Nem tudtak, de beszéltük, hogy ők sem valami jók Smash Bros.-ban. Pedig totál úgy emlékeztem, hogy ők helyben hagynak mindenkit a játékban. De mondták, hogy ők sem valami jók. Úgyhogy nem önsajnáltatásból, de tényleg valahova az utolsók közé rangsoroltam magam. Ezek szerint alábecsültem magam. Nagyon furcsa érzés volt, 2006 óta játszok Smash Bros.-szal, talán most éreztem először úgy igazán lelkesedést a játék kapcsán. És most bántam meg, hogy eladtam a Wii-s, Wii U-s, és 3DS-es Smash Bros.-t. Fiatal voltam, és kellett a pénz. :D Komolyra fordítva a szót, tényleg kellett a pénz, és néztem, hogy mi az, amiről legkisebb fájdalommal válnék meg, és többek között a Smash Bros.-okra esett a választásom, illetve azokra a Nintendo 3DS játékokból adtam el néhányat, melyeket megvettem digitálisan. Most már bánom, és már visszavenném őket. A Super Smash Bros. Melee itt van, régi TV, GameCube-ot rá lehet kötni, és mehet a bunyó. Majd szólok embereknek, és akkor lehet együtt játszani. Kipróbálom, hol tartok a játékban, mennyit kell fejlődnöm.

Az első és második forduló között volt egy félórás ebédszünet, ezalatt bagszi, ug, Zsuzsmo és én Mario Kart 8 Deluxe-szel játszottunk. Azalatt OctoZaky a régi TV-m távirányítóját csinálta meg. Ahogy írtam a POWER gomb nem működik, és mondta, hogy hozzam el, meg próbálja csinálni. Eleinte nem sikerült. Láttam, hogy nagyon próbálkozott vele, mindent megtett, de semmi. Aztán eszébe jutott, hogy az apja hátha tud valamit, és tőle kért segítséget. De azt mondta max. 5% esélyt ad a sikerre. Én már elfogadtam, hogy nem fogja tudni megcsinálni, de egy Mario Kart meccs alatt azzal jött oda hozzám, hogy megcsinálta, és működik. Annyira ledöbbentem, hogy egy percig nem tudtam értelmeset megszólalni. Bagszi és ug-ék már ott röhögtek rajtam, mire nagy nehezen valamit meg tudtam szólalni. Én is akkorát röhögtem magamon, hogy pár percig nem tértem magamhoz, de egy józanabb pillanatomban OctoZaky megmutatta a telefonján, hogy működik a távirányító, és tényleg. Aztán ug bevallotta, hogy szoktak tőlem Zsuzsmóval egymás között idézgetni, amit tőlem hallottak. Szóval így állunk. Igen, egyébként előfordul nálam, hogy hajlamos vagyok egyrészt olyan szót használni az adott szituációban, melynek egy szinonímája illik inkább oda, vagy olyan hangsúlyozással, hogy más értelme lenne. Ezzel szoktam derűs perceket okozni. Van úgy, hogy szándékosan csinálom ezt, de van olyan, hogy spontán ez jön ki belőlem.

A második fordulóban, tehát hárman játszottunk együtt. Én BRex-szel és GeriMannel voltam egy csapatban. Itt is öt perces keretben, aki a legjobb volt. Itt sajnos kiestem, mert mind a ketten jobbak voltak nálam, de szoros volt itt is a verseny. Közülünk BRex volt az első, így ő harcolt a végső győzelemért, GeriMan meg a harmadik helyért ment tovább. De kettejük között volt egy Sudden Death is, na innen tudtam, hogy én estem ki, mert az látszott, hogy ők ketten aktívabbak voltak. De nem bántam, mert nagyon jó élmény volt a verseny, és az, hogy az átlagosnál jobban szerepeltem. Úgyhogy köszönöm szépen a versenyt, fantasztikus volt. Ezután én visszamentem bagsziékhoz, és folytattam a Mario Kartot, de egy idő után után átadtam másnak a controllert, mert beállt egy mélypont, és majdnem játék közben is bealudtam. Inkább tényleg aludtam egy kicsit, amennyire lehet.

A verseny vége után eredményt hirdettek. Nari nyerte meg, övé lett a főnyeremény, egy Diddy Kong Amiibo és egy Donkey Kong Country Returns 3D játék. És a nyereményeket a Game Park ajánlotta fel, akik fantasztikusak voltak, hogy vidéki rendezvényt támogattak. Egyébként promotálhatták magukat jobban. Promós anyagok, prospektusok, aztán lehet, hogy lenne, aki rendelne tőlük, ha szétnézne náluk.

Aztán annyira már nem volt érdekesség, inkább egyéni játék volt. Egy-egy Mario Kart, de amúgy 18 órakor már készülődött mindenki. RetroSpidey rengeteg sok általa készített nyakláncot osztott szét a résztvevők között. Rengeteget dolgozott velük, és jó volt őket együtt látni, mert nagyon szép munka volt. Mondta is, hogy egyik nagy álma, hogy ez legyen a fő foglalkozása, hogy ezek készítéséből meg tudjon élni, mert imádja csinálni őket. Egyet bakizott itt az enyéimek között, a Toon Link nyaklánc, amit megcsinált, azt mosolygósra csinálta, pedig ott dühös az arca. De minden más nagyon szép munka volt. Amikor kimentünk, csináltunk egy közös képet, és még kint beszélgettünk sokat. Amikor láttuk, hogy esőre áll az idő, akkor indultunk el. Narival együtt jöttünk vissza Pestre. 19.45-kor indult a vonat vissza, 22 órára be Kőbánya-Kispestre. Visszaúton többet beszélgettünk, meg megcsinált a Super Mario 3D Land-ben többszáz életes trükköt. Persze így könnyű 1000 életig felmenni. Konkrétan három koronáig vitte fel az életet, az bőven 1000 fölött van. Pontosan 1110 élet a maximum (ezt hozta ki a három koronával). Kicsit féltem egyébként tőle, mert megivott valami erősebb sört, és berúgott tőle. Ontotta magából a perverz vicceket, amikor ő, Retrospidey, BRex Mario Kartoztak. Aggódtam, hogy estére még mindig részeg lesz, és nem akartam vlee így utazni. Meg is kérdeztem Lernie-t, hogy nem aludhatna ő is nála? Viccesen számonkérő arccal nézett rám, akik hallottál, azok meg jót nevettek rajta.

Hazaértem, elrendeztem a cuccaimat, és vége lett. Nagyon jól éreztem magam, régen nem volt ilyen jó találkozó. Hihetetlen jó volt látni, hogy Retrospidey mennyit foglalkozott a rendezvénnyel, és aznap is a végsőking beleadta szívét-lelkét a dologba, végig lelkesedéssel csinált mindent. Kiváló munkát végzett, azt gondolom, hogy bebizonyította, hogy maximálisan alkalmas szervezői munkára. A lelkesedése és a kedvessége meg is megerősítette az alkalmasságát. A kézzel készített lootok is nagyon jól néztek ki, van képessége hozzá, úgyhogy maximálisan támogatom az ötletet, hogy ez legyen a fő foglalkozása. Szerintem sikeres lenne. Nagyon köszönöm neki ezt a napot.

Ezeket hoztam el magamnak.

Új projekt

Most kivételesen nem animés post következik, egy új projektemet szeretném bemutatni, amivel már egész jól állok, de még messze van a teljestől. Valószínűleg csak jövő év elején lesz kész, de már van rajta annyi tartalom, hogy megmutassam.

Biztosan sokan ismerik a Játék határok nélkül sorozatot, hiszen írtam róla néhányszor. Gyerekként imádtam, a mai napig szeretem, és óriási öröm volt számomra, amikor 2013 végétől leadta az összes adást a köztévé M3-on. Ezek meg vannak örökítve, kincsként őrzöm azt a 128 GB Cruzer Glide Pen Drive-ot, melyen az 1993-1999 közötti összes adás rajta van.

Az interneten elég sok információ lelhető fel a játéksorozatról, de úgy ítélem meg, hogy nem elegendő. Az a célom, hogy egy minden részletet kimerítő weboldalt, blogot hozzak létre, melyben az összes adásról részletesen lehet olvasni, ismertető a műsorvezetőkről, és talán még a nemzeti bírók is helyet kapnak. Dennis Pettiaux, a belga főbőbírő, és Hovorka Orsolya, a magyar bíróhölgy 1996-1998 között mindenképp.

Akit érdekel, az itt érheti el az oldalt:

http://jatekhataroknelkul.wordpress.com

És boldogan éltek, amíg meg nem haltak

Ez most erősen elmélkedő jellegű blogpost lesz, mert ahogy írtam a játékzenei CD-ket, írtam a Super Mario 64-ről, hogy azért nem szoktam hallgatni a zenéjét, mert túlzottan szép a végefőcím zenéje, mintha egy idealista világot festene fel. Ezen gondolkodtam el. Rájöttem, hogy ugyanez igaz a The Legend of Zelda: Ocarina of Time-ra. Ott is azt érezteti a végefőcím zene, hogy minden rossz forrása Ganondorf, ha őt kivégezte Link (társaival együtt), akkor utána minden szép és jó, és ő a hős. Hero of Time, vagy mi a fene... Ráadásul az Ocarina of Time vége annyival is "hatásosabb", hogy nem egyedül győzi le végül Ganont, hanem az öt bölccsel együtt (Saria, Darunia, Ruto, Impa és Nabooru), akiktől kapjuk a medálokat a felnőtt Dungeonökben. Ez azért érdekes, mert ők öt különböző faj, és Linkkel együttes erővel győzik le a gonoszt. Ez jelképezheti azt, hogy mindegy, hogy honnan jöttél, ha összefogunk, együtt csodákra vagyunk képesek. Már ez önmagában eléggé idealista, nagyon szép lenne, ha tényleg így lenne, de sajnos a valóság nemcsak ez. Mint ahogy a vége sem.

Az, hogy ott van vége a két játéknak, hogy le van győzve a gonosz, és utána minden szép és jó, eléggé meseszerű, erősen reflektál a Disney klasszikusokra, melyek hasonlóan végződnek. Érdekes belegondolni abba, hogy ezek a dolgok 10-15 éve meg persze gyerekként egyáltalán nem zavartak, de most, 30-on túl, amikor már megtapasztaltam néhány dolgot az életből, jobban igényem van arra, hogy olyan történeteket lássak, melyek inkább reflektálnak a való életre, semmint hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak" jellegű meséket olvassak, rajzfilmeket nézzek vagy történetű játékokkal játsszak. Mondjuk a boldogság hajszolására is újabban valóságos marketing alakult ki, köszönhetően a coachoknak, egótrénereknek, akik pont arra építenek, hogy egyrészt elhitték gyerekként az ilyen rajzfilmeket, meséket, másrészt meg nagyon sok szülő óvta a gyerekét, mindent megadott neki, ezért amikor az nagykorú lett, csak pislog, hogy az élet nagyon nem olyan, amilyennek gyerekként megélte. Ezért mondják azt, hogy addig örülj, amíg gyerek vagy. Miért, amint felnőtt lesz az ember, onnantól csupa szenvedés az élet? Erről írtam az animés blogban, amikor írtam a MondoCon élménybeszámolót, és a karaokénál valaki azért énekelt Nagy Ferót, mert hogy szívás az élet. Már ott írtam, hogy lehet így is látni a dolgokat, én inkább azt mondom, hogy az élet folyamatos küzdelem, ahol minden egyes nap meg kell vívnunk a magunk harcát. És ha valaki aznap sikeresen megvívta a maga küzdelmét, vagy ha nem is járt sikerrel, de mindent megtett,  ami tőle telhető, akkor nyugodtan fog aludni éjjel. A siker nem feltétlen jó ide, mert emberek vagyunk, nem istenek, ezért nem sikerülhet minden, azzal már jobban tudok azonosulni, ha mindent megtettünk, képességünk 10 egységéből beletettük mind a 10 egységet, akkor nézünk este nyugodt lelkiismerettel a tükörbe, és fogunk aludni éjjel.

Csak mivel rajzfilmek, játékok véget érnek, ezért legtöbbször ezeket happy enddel zárják le, amik egy idealista világot festenek. Ezekkel az a baj, hogy nem reflektálnak a való életre. Kis kitérővel vegyünk egy Disney klasszikust: Aladdin beleszeret Jázminba, göröngyös úton ugyan, de egymásra találnak, és véget ér a rajzfilm ott, hogy Jázmin Aladdint választja, és boldog mindenki. De hogy utána mi van, milyen a kapcsolatuk, milyen a házaséletük, milyen nehézségeken mennek keresztül, azt hogy kezelik, arról már nincs szó. Illetve néhány Disney klasszikusnak van folytatása, ahol betekintést nyerhetünk a főtörténet utáni eseményekbe, és azért vannak nehézségeik. Csak ezek nincsenek annyira a köztudatban, mert sokkal rosszabbak, mint az első filmek. Annak ellenére, hogy némelyekben tényleg komoly baki van, én személy szerint szoktam ezeket becsülni ezeket a folytatásokat, sőt! Én jobban szeretem az Oroszlánkirály 2-t, mint az első filmet. Mert az a "boldogan éltek míg meg nem haltak" sablon utáni állapotot mutatja be meglehetősen jól és hitelesen, úgyhogy az Oroszlánkirály 2 magasan a legjobb folytatás, amit Disney klasszikussal elkövettek. És ott láthattuk, hogy annyira nem élnek boldogan.

Úgyhogy az Oroszlánkirály ebből a szempontból nagyon jó ellenpélda, de hogy visszatérjek az Aladdin-féle szerelmes történetekre, még azoknak a pároknak sem boldogság és öröm az élete, akik szerelemből jöttek össze, és imádják egymást. Nemhogy nekik is megvannak a maguk nehézségei, melyekkel érdemes kompromisszumot kötni, hanem hogy pont hogy ők tudják egymásnak a legnagyobb fájdalmat okozni sokszor akaratlanul pont azáltal, hogy annyira szeretik egymást. Úgyhogy óvatosan ezekkel az idealista világábrázolásokkal, kezeljük helyén a dolgokat, és fogadjuk el azt, hogy a boldogságért minden egyes nap meg kell küzdeni. Mert a boldogság nem konstans állapot, ahogy hirdetik egyes sarlatánok. Ha valaki engem kérdez a boldogság egyenlő az elégedettség érzésével. Azzal az elégedettség érzésével, hogy az adott napon éltem. Oly módon, ahogy fentebb írtam. Ezáltal élhetünk boldogabban, amíg meg nem halunk.

Gondolatok az új Okui Masami albumról

Augusztus 21-én jelenik meg az új Okui Masami album, szám szerint a 18., a HAPPY END. Ma került ki az album borító és a dallista, valamint a YouTube-ra a dalból részletek ezekről írnék.

Kifejezetten rossz érzésem van az album borító kapcsán. Azt szimbolizálja számomra, hogy a mennybe megy, ezzel vet véget az énekesnői karrierjének. Mintha a cím is erre utalna. Aztán, ha tényleg így dönt, akkor elbúcsúztatom, elengedem lélekben, elfogadom, hogy így döntött, aztán minden jót. Már nagyon azt sem lehet mondani, hogy a JAM Project tagjaként még hallunk róla, mert az együttes is nagyon megritkította az utóbbi időkben a megjelenéseit. Nem éri már meg foglalkozni velük a kiadónak, annyira kevés lemezt adnak el.

Másfelől meg tetszik a borító, mert kifejező. Kicsit visszahozza a régi időket, amikor még olyan borítóképek készültek róla a King Records és az evolution idejében, amellyel ki akart fejezni valamit, hangsúlyozni akarta az adott album mondanivalóját.

A dalok tekintetében meg első végighallgatásra inkább csalódott vagyok.

Itt lehet belehallgatni abba a 12 dalba, melyet felvettek az albumra. Nagyon hiányoznak azok a szívvel-lélekkel készült dalok melyeket még a Lantis előtt készített, amelyek anélkül elmondták a dal mondanivalóját, hogy értettem volna a szöveget. Látva, hogy kik szerezték a dalokat, azon túl, hogy maga az énekesnő írta a szöveget, és néhány helyen a zenét, nagyon hallani, hogy mások szerezték a zenét, mint azelőtt. Előtte olyanok írtak neki zenét, akik a koncertjein zenekar tagjai voltak, és valami hihetetlenül hangulatos, erős mondanivalóval rendelkező albumokat hoztak össze együtt. Olyan, mintha azzal, hogy együtt turnéztak, írták a dalokat, ismerték az énekesnő minden rezdülését, tudták, hogy akkor milyen hangulatban van, ezáltal olyan dalokat hoztak össze, amikkel az énekesnő tényleg kifejezte önmagát, és egy komplex, egységes mondanivalójú album lett a végére, amit nagyon becsülök, és hihetetlenül hallgattatják magukat a régebbi albumok a mai napig.

Ehhez képest amióta a Lantisnál van, ugyan megszerettem a Love Axelt és a Symbolic Bride-ot, de idő kellett neki, míg a korábbi albumai esetében 1-2 kivételtől eltekintve mindegyiknél azonnal éreztem, hogy ez igen! Odatette magát, megmutatta önmagát. Hiteles, szerethető és rendkívül hangulatos. Többek között azért szeretem nagyon Okui Masamit, mert mindegyik albumának más hangulata van, más mondanivalója, ezért mindegyik albuma egyedi és megismételhetetlen. Erre kevesen képesek. Most is relatíve egységes a mondanivaló, de nem jön át azonnal a hangulatvilág, nem érzem azonnal, hogy ismét valami nagyot alkotott az énekesnő, hanem csak úgy vannak a dalok egymás után. És ez többek között köszönhető annak is, hogy másokkal dolgozik együtt Okui-san. És nem érzem annyira a lelket az új dalokban.

Természetesen nem vetem el, hogy jó lesz az új album, mindenképp megérdemel legalább egy esélyt, főleg, hogy rajta vannak az Innocent Bubble és a Sophia kislemez dalai, de rossz handicappel indul.

A második feltöltött hangfelvétel

Konkrétan mára időzítettem a második dalt, amit feltöltök, és ez meg is történt. Ismét egy lassú dal, amit már elénekeltem karaokén, és jól éreztem magam benne, tetszett az embereknek, ma van a kislemez megjelenésének évfordulója, hogy az Okui Masami: RING -BALLAD VERSION-t töltöttem fel.

Most is nagyon jól éreztem magam a dal felvétele közben, és igyekeztem javítani azokon a hibákon, amikre Tukeinon hívta fel a figyelmemet, amikor az első felvételt hallgatta meg. Levegővétel, jobban kinyitni a számat, úgy énekelni. Gondolom, nehezen volt érthető az énekem, ezen érződött. Igyekeztem ezeken javítani, remélem, hogy érződik is.

Könnyebb volt ezt felénekelni, mert "logikusabb" a ritmikája. Mit értek alatta? Amikor karaokét (kfn-t) csinálok, akkor feltétlen ismeret alapján időzítem a szótagokat azoknál a daloknál, melyeket annyira nem ismerek, hanem "logika" alapján is. Tehát, hogy ha én írnám meg az adott dalt, én hogyan ritmizálnám. Nem feltétlen rossz ötlet, mert néha kifejezetten bejön, de valamikor csak lesek, hogy ezt mégis hogy képzelték el? O_O Aztán amikor eltalálom, és utólag visszahallgatom, akkor összáll a kép, hogy ezt így gondolta. Így már más.

Énekelni meg továbbra is nagyon szeretek. A következő, ami tervben van 2 hét múlva tervezem elénekelni, csak az egy kicsivel nehezebb, de szívesen felénekelném, ha sikerülne. Ezt a dalt is évforduló kapcsán énekeltem fel (Okui Masami: RING kislemez megjelenése 2007. július 25.), a következő felénekelt dal kislemeze is aznap lesz évfordulós.

Fejlemény a szervizzel kapcsolatban

Még a múlt héten rákérdeztem a Game Park-nál, hogy mi a helyzet a Super Nintendo Classic Mini-vel, akkor azt válaszolták, hogy elkerült a csehekhez. Na mondom, szépen vagyunk... Ha meglátják az extra játékokat, biztos nem fognak foglalkozni vele. Aggódtam is miatta, nehogy az legyen, hogy annyira félreteszik, hogy nem is adják vissza. Rendben van, ne javítsák meg (garanciálisan), ha belenyúltam, de attól még kérem vissza a gépemet, mert megvettem. Kicsi az esélye, hogy ilyen előfordul, csak felkészülni erre.

Telefonáltak is ma, és kiderült, hogy elvileg jó a konzol, de a hozzátartozó USB kábel nem megfelelő. Na ezen nagyon néztem. Csak az eredeti Nintendós kábelt használtam hozzá, az megtörténhet, hogy amikor elköltöztem, akkor összekevertem a két kábelt (NES Classic Mini és SNES Classic Mini), hiszen a kettő ugyanúgy néz ki. És nem hiszem, hogy bármi különbség lenne a két konzol között, úgy tippelem, hogy minden ugyanaz benne.

Én inkább arra tippelek, hogy észrevették az extra játékokat, és tényleg nem foglalkoztak vele, de hogy ne ezzel küldjék vissza, azt mondták, hogy nem jó a kábel. Mindenesetre ki fogom próbálni, ha visszakapom (elvileg pénteken), és ha tényleg csak ezen múlik... Az egyrészt durva lesz, másrészt meg fogom akkor címezni a két USB kábelt. Ez a NES Classic Mini-é, ez pedig a SNES Classic Mini-é.

Eléggé valószínűtlen, de ahogy írtam korábban is, mindent kipróbáltam, és semmi nem jött be. Már csak azért is tűnt logikátlannak, hogy ne működjön, mert mellette minden más rendben működött: TV, számítógép, Wii U, tehát arra sincs magyarázat, hogy a Super Nintendo miért ne működne rendesen. Pénteken kiderül, és mindenképp írni fogok róla.

Félig tökéletes Super Mario 3D Land

Na nem lassúsági rekordot szeretnék felállítani, de csak mostanra lett meg a Super Mario 3D Land alap 8 világa tökéletesre. Tehát, hogy mindenhol megvan a három csillagérme. Pedig a játék 2011. decembere óta van meg, és csak mostanra lett így végigjátszva. 

Írtam már többször arról, hogy annak ellenére, hogy népszerű a közkedvelt játék, nekem sok bosszús pillanatot okozott annak idején. Többek között Mario "tenyérbemászóan" idegesítő vidám hangja borzalmas számomra. A másik meg rettenetesen bosszantott, hogy másoknak sokszáz életük van a játékban, én meg folyamatosan meghalok és szenvedek a játékkal.

Az első probléma kipipálva azáltal, hogy a játékot nagyon régen végigvittem, Bowser kivégezve, és akkor Luigi is választható karakterré válik. Akinek sokkal elviselhetőbb, kellemesebb hangja van, mint Mariónak. Vele sokkal jobb játszani, és sokáig el is vittem vele. A ugyanis már az lett, hogy az összes csillagérmét megszerezzem az alapjátékban. Egy idő után elakadtam, mert sehogy nem tudtam rájönni, hogy hol van az a 4 csillagérme, ami még hiányzik. Illetve hazudok, mert egyet láttam, csak nem tudtam megszerezni. Ez pedig a legutolsó csillagérme az első Bowsernél. Illetve jó eséllyel magamtól is rájöttem volna, csak ha már előttem volt a GameFAQs végigjátszás, akkor megnéztem azt is.

Az első csillagérme ami hiányzott az a 4-1 pálya harmadik érméje. Hát erre az életben nem jöttem volna rá. Most láttam először azt az ágyút, amivel oda tudom lőni magam a csillagérméhez. De egyáltalán azt se tudtam, hogy hol van, nemhogy azon gondolkodni, hogy jussak el oda, és szerezzem meg... Ez fájdalmas volt.

Az 5-2 pálya második csillagérméjére rá lehetett volna jönni, ha egy kicsit használom az eszemet, ezt elismerem. Fáklyát gyújtani, kinyílik a titkos átjáró... Nem játszottam még Zeldával, áh! Hogy is feltételezhetem, hogy ilyenre magamtól rájöjjek? -_-

A kettő maradék Bowser első kastélyában volt (8-5 pálya után). Itt az első és a harmadik hiányzott. Az első olyan, hogy leereszkedni... Hát, nem volt szem előtt, nem biztos, hogy eszembe jutott volna, hogy ott le kell ereszkedni. Aztán a harmadik csillagérme már Bowsernél volt, a messzeségben lebegett a láva felett. Erre emlékszem, hogy annak idején már annyira izgultam, és ideges voltam, hogy már nem érdekelt, csak túl legyek végre a játékon, nem foglalkoztam a csillagérmével. 6 és fél évet várt arra, hogy begyűjtsem. Egyébként meg erre írtam, hogy ment volna magamtól is, hiszen nem véletlen vannak közvetlen előtte a Bumeráng Tesók...

Hát így lett meg teljesben a játék. De még sok dolgom van vele, mert mire megcsinálom a speciális világokat, bele fogok őszülni. Sokkal nehezebb egyáltalán végigmenni a játékon is, nemhogy a csillagérméket megszerezni. Gondolom a két csillagos minősítésen lehet javítani, ha végigviszem a speciális világokat is, ezen is idővel dolgozni fogok.

Motivált már csak azért is vagyok, mert szeretném a különböző játékok játékidőit visszavinni arra az időre, ami az előző Nintendo 3DS-en volt, mielőtt elhagytam. Csak körülbelüli értékekre emlékszem, pontosakra nem. Konkrétan ma rájöttem arra, hogy csinálhatom meg ezt. Nagyon egyszerű a módszer: Járassuk a játék demóját "biankóban". Hogy nem jutott ez eleddig eszembe, hiszen a játékidő addig is megy, így javul a statisztikája. Érdekes is volt, mert kikísérleteztem ezt a Super Mario 3D Landnél. Amíg animéztem (Katanagatari 9. rész), addig ment a Nintendo 3DS-en hang nélkül a játék demó videója, ami számomra azért is volt érdekes, mert ezt még nem láttam. Így nem is tudtam arról, hogy ha Mario végigmegy a demópályán, akkor Toadokkal találkozik, és lehet velük szórakozni. Kicsit játszottam velük, aztán hagytam, hadd menjen a demó tovább. Ha nem bántjuk, akkor a Toadok után visszatér Mario a demópályára, és végigcsinálja ugyanúgy, mint előtte. Hát így meglesz az a kb. 40 óra, ami az előző konzolban volt. Most 8 óra 45 percnél tart. Most a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D demóját járatom, ennek jóval kevesebb játékideje volt, kb. 16 órára emlékszem, mert annyit nem játszottam a játékkal. A demó videó csodálatos, csak az zavar, a három gameplay videó nagyon rövid, így gyorsan végigérek rajta. Ezt alkalmazni fogom minden játéknál, aminél sokkal több játékidőm volt a mostaninál. Visszahozni a Nintendogs + Cats 168 óráját... Kisállatrealityt fogok tartani a Nintendo 3DS-en, ahogy a Mario Kart 7 demóját is szabadon járathatom. Azt hiszem annak kb. 120 óra volt, nem emlékszem pontosan. De ez jó ötlet. És ez csak néhány példa volt, sok játéknál meg lehet ezt csinálni.

Birtokba vehető retro részleg

Végre használatba vehetem azt a TV-t, amit a múlt héten vettem. Ugyanis a három bútorból egyet ma reggel elvittek, sőt, nemrég jöttek az egyik ágyért is, úgyhogy most már használhatóvá vált a kis szoba, ahol a TV van. Birtokba is vettem, felragasztottam oda a Super Mario Bros. 3 plakátot, és további tesztek alá vontam a TV-t, mert nem volt minden tökéletes.

Rákötöttem SCART kábellel a Super Nintendót a TV-re. Azt akartam kikísérletezni, hogy sztereó-e. Ugyanis amíg képcsöves TV-nk volt '90-es években, addig hiába volt sztereó TV-nk, ha SCART kábellel kötöttem rá a Super Nintendót, mindig mintha csak az egyik hangszóró szólt volna. Így ez nem volt kivitelezhető megoldás, mert a SNES játékok nagyrészén nincs olyan beállítási lehetőség, hogy monó vagy sztereó. De az az érdekes, hogy itt kiváló minőségben szólt mind a két hangszóróból, rácsatlakoztattam a fejhallgatót, és mindkét oldalról szólt. No tessék, mik ki nem derülnek, hogy mennyire megérte ez a TV. És ha már rácsatlakoztattam, akkor mentem egy menetet a Super Mario Kart-tal Yoshival 150cc-n menni nem egy életbiztosítás, még Mushroom Cup-on sem.

Nehéz-nehéz, de szándékosan választottam Yoshit, mert ő a legnehezebben irányítható, és hogy lássam, hogy tudok vele menni. Ez is egyfajta kihívás lehetne Super Mario Kartban: Yoshival vagy Hercegnővel 150cc-n elérni a maximális 45 pontot. Na, kivállalja be?

Amúgy most érdekes volt, hogy fényképezéskor sokkal kevésbé vibrált a kép. Aztán arra tippeltem, hogy ez azért van, mert most sötét van, és mesterséges fény mellett másképp jeleníti meg a képet a TV. De eléggé laikus vagyok e téren, fogalmam sincs, mi történhetett. Az biztos, hogy nem állítottam rajta semmit. Egyébként onnan gyanítottam, hogy monó ez a TV, mert elől csak 2 csatlakozós RCA-t láttam, ami monó TV-knél szokás. Azért két  csatlakozós, mert a két hang van egybe, és a két hangszóró "tartalmát" egybekeveri. De annak ellenére, hogy sztereó ez a TV, csak két csatlakozó van benne. Ez mondjuk nem zavar, mint ahogy az sem, hogy csak egy SCART csatlakozás van a TV-ben, mert még régebben vettem egy hármas SCART kábel elosztót, ehhez van csatlakoztatva a DVD lejátszó, a Nintendo, valamint a PlayStation SCART csatlakozója is.

Na de ha már kitettem a plakátot is, akkor stilszerű, hogy csináljak egy képet a plakáttal együtt a játékról. Eléggé rapszodikusra sikeredett a kép, mert a kis szoba, az kis szoba, de arra jó, hogy megmutassam. Hogy így elférjen minden, csak így tudtam lefényképezni, de ez is mutatja, hogy mekkora a Mariós plakát. Ha majd teljesen el lesz rendezve, akkor csinálok majd jobb képet. És akkor játszottam is egy kicsit a játékkal. Nemcsak a játék miatt játszottam, hanem hogy kipróbáljam a Super Nintendo RF csatlakozóját, hogy működik, és sajnos nagyon rosszul... Rettenetes volt a kép. Kerestem itt a kiegészítők között, hogy nincs-e véletlenül másik RF kábel, de nem találtam. Gondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy tavaly ősszel vettem a Game Parkban a Nintendo GameCube-hoz egy RF kábelt. Gondoltam, hátha ugyanolyan a csatlakozója, mint a NES-é, akkor rá tudom csatlakoztatni. És olyan gyönyörű a képe, mintha SCART kábelről menne a játék. A hang is kifogástalan, úgyhogy ahhoz képest, hogy tavaly úgy vettem, hogy olcsó volt, akkor legyen meg a gyűjteménybe, most nagyon jól jön, hiszen tudom régi gépekhez is használni.

Úgyhogy maximálisan elégedett vagyok mindennel, mostanság nagyon jól alakulnak a dolgaim. Ez az RF kábel meg akkor sajnos rossz.

Nem tudom, hogy meg lehet-e csináltatni, de valószínűsíthető, hogy leadta a rendszámot. Mert szerintem nem érintkezési hibája van, ugyanis mozgatás nélkül is váltakozik a kép minősége. Hol tiszta volt, hol meg olyan hangyás volt, hogy hang nem volt, képet épp hogy lehetett látni. Na de van utódja, meg alternatívája, úgyhogy siratni nem kell, de az nagyon szép, hogy közel 25 évig szolgált.

És a másik két könyvespolcot is elviszik, akkor szabadul fel annyi hely a szobában, hogy tudok rendezkedni, ezáltal egy megfelelő rendet kialakítani, és akkor majd csinálok egy sokkal jobb képet a retro részlegről.