Nincs magyar Nintendo eShop

Azt hittük, hogy lesz ilyen lehetőség, de mint kiderült, ez álhír. Kár, pedig nagyon jó lett volna, ha végre világszerte lehetett volna hirdetni, hogy magyarok vagyunk. Az egész őrület innen indult el, és most, hogy kikerestem a linket, és már tudom az igazságot, valahogy evidens, hogy ennek nem feltétlen szabad hinni, hiszen a levél csak félig látható. Hol van például az aláírás? Már ha levélről van szó, mert ilyet én is könnyen tudok szerkeszteni, azt kirakom képként. Persze utólag könnyű okosnak lenni, akkor kellett volna józanul gondolkodni, amikor ezer lelkesedésemben voltam. De leginkább az vakított el, hogy a hír a Nintendo Life-ra is kikerült, ők pedig nem arról híresek, hogy csak úgy kitesznek egy hírt mert olvasták valahol. Ha pletykát is tesznek ki, annak is általában van alapja. De hiába is minden magyarázkodás, a lényeg, hogy azt hittem, hogy ez egy új korszak kezdete Magyarországon, reméltem, hogy mi is végre megkapjuk, ami nekünk jár.

Persze azért nézegettem a lehetőségeket, ugyanis ez a dolog mindenképp problémás, ugyanis a Nintendo Network ID-hez beállított országot nem lehet változtatni. Tehát, ha egyszer beállítottuk United Kingdom-ra azon nem lehet változtatni. Ennek egyszerű oka van: Hogy ne lehessen átváltani azért, mert egyik-másik ország devizájában olcsóbb vásárolni az aktuális árfolyam miatt. Ez alapvetően logikus, de ennek is van egy kiskapuja, hiszen ha a Wii U országát megváltoztatjuk (ezt külön kell beállítani), akkor létrehozhatunk egy másik NNID-t (vagy valamelyik családtagunkét ide állíthatjuk be), és máris nem angol fontban, hanem euróban vásárolhatunk. Persze ehhez a konzol országát is folyamatosan állítgatni kell. Szóval a lényeg az, hogy a további országok Nintendo szerverre történő csatlakoztatása alapvetően nagyon jó dolog lenne, de azoknak, akiknek már van NNID-jük, azok nem tudják átállítani az országot, csak a fentebb említett kiskapu alkalmazása az egyetlen megoldás. Illetve reméltük, hogy a Nintendo lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk az országot, és magyarok lehessünk. Erről semmi hír nem volt, sőt utólag jöttem arra is rá, hogy sem erről, sem az eredeti hírről a hivatalos oldalon nem írtak semmit.

Ezt már észrvettem, és a hét elején írtam a magyar Nintendo forgalmazónak, hogy mit tudnak az egészről, de csak annyi választ kaptam lényegében, hogy spekulációkat nem kommentálnak. Először dühöngtem magamban, hogy ez nem spekuláció, és ez ki volt téve hírnek. De csak nincs semmi, hát az európai support-hoz fordultam E-mailben. Először jó jelnek vettem azt a sablonos választ, hogy türelmet kérnek, mert rengeteg megkeresést kaptak. Ilyet nem szoktak írni. Azt gondoltam magamban, hogy ha ennyien írnak, akkor biztosan lépni fognak ez ügyben. Ma reggel kaptam egy választ, hogy nem engedélyezik, de itt kezdett gyanús lenni a dolog, mert értetetlenséget vettem ki a válaszból.

De azért megcsináltam, hogy Wii U-n beregisztráltam egy felhasználót, de először nem sikerült, mert nem tudtam, hogy csak az adott konzol országához lehet kötni a NNID-t. Ez törölve, átállítottam az országot Magyarországra. Erre kaptam azt, hogy nem lehet használni az online szolgáltatásokat. Na akkor baj van, de utolsó szalmaszálként létrehoztam még egy felhasználót, de ez elég hamar megfeneklett, mert nem mehettem fel a Nintendo Network-re, hogy csatlakoztassam a felhasználót. Itt lettem biztos abban, hogy nem igaz a hír. És a magyar forgalmazó tényleg nem tudott semmiről, hiszen nem is volt miről tudniuk.

Na sebaj, kalandos eset volt, és azért sem sebaj, hogy becsapás a hír, mert ha tényleg rengetegen keresték a Nintendót, akkor elképzelhető, hogy tényleg lépni fognak az ügyben.

Suara - Fuantei na Kamisama kislemez kritika

Suara utolsó kislemeze tavaly év elején jelent meg Fly away -Oozora he- címmel. Azt végighallgatva inkább az volt a gondolatom, hogy inkább az volt a célja, hogy életjelet adjon magáról, megmutassa magát, hogy igenis aktív énekesnő, csak most szünet van. Amúgy nem érdemel sok szót. És most 2015 végére egy újabb albummal és egy kislemezzel jelentkezett, melyek mind azt mutatják, hogy ha nem is feltétlen erősebb, mint valaha, de egy nagyszerű második korszak kezdetét vetítheti előre. A Koe album több tekintetben is folytatja a 4 éve megjelent Karin album sémáját, miszerint kevés nagyobb hatású dal (szám szerint egy) kerül egy korongra, viszont az album összességében egy teljes egészet alkot. És ez hatalmas értéket ad egy lemeznek.

És nem sokkal utána jött az új kislemez, a Fuantei na Kamisama, mely végre élettel van tele! Amikor megtudtam, hogy új Utawarerumono animesorozat jön, csak reméltem, hogy Suara lesz az opening vagy / és ending előadója, esetleg Uehara Rena. És bejött! Suara újra a régi! A dalok fantasztikusak. Ugyan lehet érezni, hogy régi hangulatok visszaköszönnek, de azért a legújulás tetten érhető, és egy igazán fantasztikus kislemezt vehetünk a kezünkbe.

1. Fuantei na Kamisama: Bár alapvetően pörgős dal, mégsem jön át az az esetleges poén, amit a címből ki lehet hozni, hiszen mitől lehet instabilitása az isteneknek? Az anime okvetlenül választ ad a kérdésre, viszont a dal esetében inkább az volt az érzésem, hogy az volt a céljuk, hogy egy igényesen trendi dal legyen. De igazából csak akkor tudnék igazán mit kezdeni a dallal, ha köthetném valamihez, vagy sokkal inkább valakihez. De az hatalmas plusz pont, hogy élettel teli és lendületes. 7/10
2. Yume ka Utsutsu ka: Az katakanákkal írt címek, melyekben van olyan szó, amit nem ismerek, hajlamos vagyok nagyon "félreromanizálni", és olyan szavak jönnek ki, ami még a japánoknak is kínai. Az "utsutsu" szót nem ismertem, valamint nem tudtam, hogy "ka" partikulák kérdőszóként funkcionálnak. De a dal... ISTENI!!! Amióta kritikákat, véleményeket írok japán kiadványokról, többször észrevettem, hogy az adott előadó egyik korábbi dalából merítenek. Ebben a dalban két korábbi Suara dalt véltem felfedezni mind hangulatilag mind zeneileg. Abban más (és ezért szerettem meg ennyire), hogy hihetetlenül pozitív a hangulata. Azokra az élményekre emlékeztet, amikor valami olyan dolgot vártam, amiről tudtam, hogy pozitív lesz a végkimenetele, és nagyon boldog leszek miatta. Ezt a kellemes várakozást juttatja eszembe, főleg a "lendületes lassúsága" miatt, ami nálam azt jelenti, hogy nyugodt, de van benne egyfajta kellemes izgalom. És szinte látom a lelki szemeimmel, hogy Suara mosolyog, amikor énekli ezt a dalt. Katarzis élmény, tökéletesen telitalálat. 10/10
3. Kachoufuugetsu: Emelkedett hangulatú, már-már megható dal, ez volt az első gondolatom. Ahogy írtam már korábban, hogy Suarához nagyon közel állnak a mély érzelmű dalok, melyek többször könnyet csaltak a szemembe. Hol a meghatottságtól, mert átéltem a katarzist, hol a fájdalomtól, mert annyira éreztem, hogy miről szól a dal. A cím egyébként a természet szépségei jelentéssel bír, ennek fényében (nem ismerem a szöveget, hogy miről szól), olyan érzésem van, hogy Suara annyira szereti a természetet, hogy ilyen emelkedett érzésekkel tud énekelni róla. Érzem a dalban, hogy eggyé válik a természettel, és ennek minden pillanatát megéli. Nagyon szép. 9/10

Na ilyen kislemezzel érdemes jelentkezni! Végre azt érzem, hogy Suara él, és kész arra, hogy ismét aktív legyen a karrierje. Úgy néz ki, hogy a rajongók is ráéreztek, ugyanis a kislemezből már majdnem 12.000 példány kelt el, ami őrült nagy siker Suara előző kislemezeihez képest. És jön a második Utawarerumono OP / ED kislemez 2016. januárjában, mely az Amakakeru Hoshi címet kapta. Ha az is sikeres lesz, nagyon remélem, hogy az AQUAPLUS és a F.I.X. Records újra fellendíti az énekesnőt. Nagy öröm lenne számomra.

Super Mario Bros. naptár

Kicsit nehezen, de megérkezett a Super Mario Bros. naptáram. Van már 2016-os falinaptáram, Garfield-es, ezt még az előző, október 3-i Pokémon találkozón vettem meg. Később szétnéztem a hivatalos Nintendo webshop-ban, és kétféle Mariós naptár volt jövőre. Egy Mario Kart 8-as és egy retro Super Mario Bros.-os. A Mario Kart 8-asat annyira nem sajnáltam, de amikor megláttam a retrósat, teljesen el voltam bűvölve. Ilyen jó naptárat még soha nem láttam. A betűtípus tetszik, és az, hogy nemcsak a felső részen van kép, hanem alul is van ábra (artwork).

Nagyon kerestem a lehetőséget, hogyan vehetném meg. A hivatalos ára £10.99. Be lehet rendelni hivatalos viszonteladóktól is, de olyan helyeken is szétnéztem, ahol esetleg olcsóbban is be lehet szerezni. eBay-en hasonló árakon lehet beszerezni, az Amazonon lehet olcsón beszerezni nemrég megjelent dolgokat is, és itt sikerrel jártam. Itt £3.80 volt, és postával együtt is olcsóbb volt, mint az eredeti ára. Így sikerült megszerezni. Így két naptáram van jövőre, és mind a kettő a helyére került.

Egy kis Pokémon Gold

Bizony, más tekintetben is jót tett a Pokémon találkozó, bár többször eszembe jutott, hogy jó lenne játszani a Pokémon Gold-dal, ha már egyszer olyan drágán megvettem. Még év elején vettem meg, ha jól emlékszem, 32 font volt licittel. Ez akkor volt, amikor éjjelem-nappalom a Pokémonról szólt, csak aztán azért maradt el a játék, mert a kazetta eleme lemerült, tehát nem mentett. Az egész elemcsere folyamata lassan ment, mert sem az órás, sem az alkatrészbolt eladója nem vállalták a cserét. Felnyitották, és azt látták, hogy nagyon bonyolult elérni az elemet. Le van zárva valamivel. Én inkább meg sem próbálom, mert nincs olyan műszaki érzékem. Aztán az lett a vége, hogy megvettem az elemet (ha jól emlékszem, 2025-ös kell bele), és LL kicserélte nekem. Aztán ez az egész addig tartott, hogy mire ki lett cserélve, már nem érdeklődtem annyira a Pokémon iránt, mint amikor megvettem, ezért elmaradt a játék. A másik ok pedig, hogy megjelenésük (generációk) sorrendjében akartam a Pokémon játékokat végigjátszani. Van nekem egy angol nyelvű európai Red-em (csak a kazetta), azzal játszottam is, csak 7 és fél óra az a játék is megfeneklett, mert azt sem vettem elő egy idő után, aztán meg totál elfelejtettem, hol tartottam benne. Engem zavar, hogy nincs kiírva, hogy épp hol járok, mert a helyek eléggé egyformának tűnnek nekem, aki nem játszott száz órákat Pokémonnal. De most már úgy döntöttem, hogy nem várok a Red-re, jöjjön a Gold.

Cyndaquil-t választottam kezdőpokémonnak, és 1 óra 56 perc játék után megvan az első jelvény Violet City-ből. Eleddig 6 Pokémont fogtam el: Caterpie, Bellsprout, Hoothoot, Pidgey, Rattata, ... és a hatodikra már nem emlékszem, mert benne van Bill PC-jében. Cyndaquil 13-as szinten van, és nem mentem az első jelvény után azonnal tovább, hanem vissza, kicsit fejleszteni a többi Pokémont. Szeretnék úgy tovább menni, hogy mindegyik legalább 10-es szinten van. Így mindegyik használható lesz a harcok során, és mindegyiknek ki tudom használni az erősségét. Első ízben ennyi, a fejleményekkel még jövök.

Néhány régi Garfield képsor – 11. rész

Elkezdődik a karácsonyi szezon, ezért decemberben kizárólag karácsonyi Garfield-eket teszek ki. Ezek közül is volt mit válogatni, hiszen Garfield-et karácsonykor sem hagyja el a humora.

Itt is van az első felvezetésképp:

- Jön a karácsony. És tudod, hogy ez mit jelent...
- Pontosan ezt jelenti.

A karácsonyiakban nem feltétlen időrendben megyek, hanem fokozatosan "haladok" az ünnep felé.

- Liz, mit szeretnél idén karácsonyra?
- Békét a Földön, jóakaratot a férfiaknak!
- Én is.
- Ugyanezt mondta tavaly is, amikor egy rózsaszín melegítőt kért.

Bizony, Ubul nyelve még annál is veszélyesebb, mint azt eredetileg gondolnánk.

A karácsonyra való készülődés mindig legendás Garfieldéknál.

- Néha a tél szürkének, unalmasnak, élettelennek, hidegnek és könyörtelennek tűnik.
- De aztán vele jön a karácsony.
- És vele jön Jon.
- Egy kis segítséget...

Mindenképpen hihető képek készültek.

"Címzett: a Télapó, Tárgy: én"
"Kedves Télapó, Jó voltam egész évben. Kérlek, nézd meg a csatolt képeket.
- Ez csalás, ugye tudod?
- Nem beszél, mosolyog.

Az álmok megsúgták a karácsony közeledtét.

- Hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi szezon.
- Most volt az első cukorbonbonos álmom.

Legalább igazán illatos lesz náluk karácsonykor.

- Megvettem a karácsonyfát Liz. De tele van gyantával.
- Jó, az azt jelenti, hogy most vágták. Hová tetted?
- Most a konyhában van.
- Add ide a tejszínt, fenyőfiú.

Pont abból lesz a baj, ha az nem történik meg.

- Ne csapd ki a biztosítékot... Ne csapd ki a biztosítékot... Ne csapd ki a biztosítékot...
- HA!
- A kenyérpirító szikrázik.

Mindent jelenteni kell a mikulásnak.

- Jól van Garfield!
- Elegem van! Hívom a télapót.
- És elmondom neki, mit tettél!
- Ön az Északi sark "rossz gyerek" vonalát hívta.
- Jelenleg rengetegen hívnak minket.
- Kérem, maradjon a vonalban, és hívására annak sorrendjében válaszolunk.
"FA-LA-LA-LA-LA-LAAA-LA..."
- Kisebb szerencsével januárig fogja tartani.

Bizony, az ajándék méretére is gondolni kell.

- Jon majd ide teszi az ajándékomat. Nagy lesz, jó drága, és... és...
- Hmm... nagy.
- Nagy lesz, és...

Majdnem álmatlan jubileumi Pokémon találkozó

Azért annyira nem álmatlan, mert aludtam 2 órát, de az inkább felületes volt, hogy azért mégis csak legyen valami, amúgy 0:45 óta ébren vagyok. Eltöltöttem otthon az időt, bár ahhoz nem volt már erőm, hogy pontosítsam Yonekura Chihiro: Seize the Days dalának romanizálását. Ugyanis ezek nem konkrétan az én munkáim, ennyire még nem tudok japánul. Úgy van, hogy fent van egy japán weboldalon a kanji dalszöveg, és ezt a Nihongo J-talk oldal segítségével romanizálom. Ezt javítgatom, ahol a ragozás külön van, ott egybe teszem, meghallgatom a dalt, hogy a jó olvasatot romanizálta. Egy kanjinak ugyanis több olvasata van, és gyakran előfordul, hogy egy dal esetében nem azt hozza be, amit énekelnek. És ez nem feltétlen a fordító hibája, az általában a legtöbbször használt olvasatot hozza be. Azt hiszem egy ALI PROJECT dal okán beszéltük Leeával a karaoke fórumon, hogy az énekesek sokszor a legritkábban használt, vagy legfurcsább olvasatot éneklik. Ezeket még ő is csak hallgatás után tudja romanizálni, pedig ő aztán igazán tudja a nyelvet.

Szóval nagyon szeretem ezt a dalt, és legyen átkozott a BEST OF CHIHIROX II album, ennyire még soha nem voltam az énekesnő hatása alatt. És maga a romaji szöveg megvan, csak itt most az a hiba, hogy több kanjit nem ismert fel, ezért azokat meghagyta. Majd pontosítani kell, és végighallgatni, hogy rendben van-e. Gondolkodtam azon, hogy megcsináljam-e a kfn-t belőle, de annyira éber akkor nem voltam. Próbáltam még visszaaludni, de sikertelen kísérlet után úgy döntöttem, hogy inkább Wii U-n játszok. Mario Kart 8 és Super Mario All-Stars. Most volt az első alkalom, amikor Grand Prix-n kipróbáltam a 200cc-t. Nem 60 pontos (maximális) eredménnyel, de csodák csodájára 1. helyen végeztem a Mushroom Cup-on. Ez már tényleg nagyon nehéz, okosan kell driftelni, mert nagyon gyorsak már a kocsik és motorok, és nagy ívben veszi be a kanyart. Az éles kanyarok esetében szinte esélytelen, hogy ne úgy vegyük be, hogy nem ütközünk falnak. Így a 48 pontos győzelem nagyon szép teljesítmény. A Super Mario All-Stars esetében meg akartam nézni, hogy mutat nagyobb méretű Full HD TV-n egy Super Nintendo játék. A fekete péntek keretében vettünk egy 32”-es Samsung Full HD (nem okos) TV-t. Nagyon szép a képe, a HD TV adások és a Wii U játékoknak csodálatos a képük. Csak a SNES játékok már nem annyira szépek, mert látszanak a pixelek, és ugyan nem veszi el a játékélményt, de érdekes nagyképernyőn látni a pixeleket. Szabad szemmel le lehet rajzolni Mariót, és a pályaelemeket akár Paintben is. Olyan sokat nem játszottam, inkább szemléltetésképp néztem meg. Meg azért az idő is haladt.

De azért érdekes volt, hogy értem el az 5.30-as vonatot. 4.45-kor indultam el, mert be akartam menni a Tescóba, ami 5 órakor nyit, akartam venni csokimikulást magamnak. Még korábban kinéztem magamnak egy Kinder csokimikulást, és elhatároztam, hogy 5-én hajnalban veszek magamnak egyet. De sajnos egy sem maradt belőle. Sokat vacilláltam, mert nagyon megfogyatkozott a csokimikulás-kínálat, de mindenképp akartam magamnak egyet. Miért is ne ünnepelhetném meg a mikulást magamnak 29 évesen is? De találtam 3 db. kis csokimikulás szettet, szintén kinder. Ár-érték arányában drágább, de hát egy évben egyszer van mikulás, miért is ne engedhetném meg magamnak? Megfogadtam magamban, hogy masszát soha nem veszek, nagyon kellemetlen íze van, és émelygős. Inkább megveszem a drágábbat, de tudom, hogy az jó. Szóval kifizettem, és elindultam a vasútállomás felé. Még mindig nagyon fel van dúlva a környéke, de az utolsó „simításokat” csinálják, állítólag jövő év elejére kész lesz a békéscsabai vasútállomás. Végülis látszik a vége, mert szép már így is, de még mindig sok munka van, és nehézkes a közlekedés a környéken. Bár siettem, végig figyeltem az időt, eleinte az volt, hogy van még idő, nem kell annyira sietni, később meg már éreztem, hogy szorít az idő, a végére meg már esélytelennek láttam, hogy elérem a vonatot. És annak ellenére, hogy kerülőt kell tenni, még éppen sikerült.

Szokás szerint tele volt a vonat, és ez csak megerősített azon döntésemben, hogy átszálljak Szolnokon. Egyrészt megnéztem, hogy annál a régi könyvesbódénál van-e régi Garfield magazin (1996. decemberi szám kerestetik), valamint reménykedtem abban, hogy a zónázó vonat, ami a Keletibe megy, az új, menő vonat lesz. Garfield ugyan nem volt, de menő vonaton utaztam. 8 órakor indult el, addig laptopon néztem Jóbarátokat, Garfield és barátait. Utána az új Csernus Imre könyvet olvastam. Jó volt, kényelmesen telt el az idő.

9.45 körül érkeztem meg Pestre. Szerencsére nem kellett sokat utazni, a Blaha Lujza téren a Művészeti Szintben volt az animepiac és a Pokémon találkozó. A belépő 800 forint volt, az egész rendezvény nem volt nagy helyen, mégis azt gondolom, hogy ahhoz képest meglepően sokan voltak. A vásáron néhányszor végigmentem, de igazából az animés cuccok már korántsem mozgatnak meg annyira, mint régebben. Néhány japán CD-t láttam, de egyáltalán nem az én stílusom voltak, úgyhogy nem is vettem semmit. A Pokémon találkozó egy külön nagyobb teremben volt, ami meglepett, hogy TV-k is ki voltak állítva, meg asztali konzolok. Super Nintendo, Nintendo 64, GameCube és Wii U. A SNES-ben Game Boy Player, benne Pokémon Blue, a N64-ben Pokémon Stadium 2, GC-ben pedig Pokémon Colosseum. A Wii U-s játékot nem ismertem fel. Én úgy le is parkoltam a Super Nintendónál, és nagyjából ott időztem egész nap. Persze azért megjelent néhány ismerős. Többek között Krisi, Ninty, Truner, Norbi, LL és persze bagszi. És ott volt még balko67, aki mellém telepedett le. Így lényegében együtt töltöttük az időt. Az volt jó, amikor Sparrow hozta a Nintendo 3DS-ét a Zelda Triforce Heroes-zal, és azzal játszottunk hárman. Nagyon jó kis kooperatív játék, jó volt összhangban dolgozni, és jót nevettünk egymás szerencsétlenkedésén, az ugyanis mindnyájunkra kihatással volt. Jelölt lett ez a játék a listámon. Be is adta a végén, hogy rámehetek eShop-ra, hogy megvehessem. Ravasz, nagyon ravasz. Amúgy hangulatos, a legjobb többjátékos Zelda, amivel eddig játszottam. És talán pont azért tetszik ennyire, mert összhangban kell dolgozni, és viccessé tette a játékot, hogy az egyikünk ballépése mindnyájunkra kihatással volt. Aztán jöttek mások, balko velük Smash Bros-ozott 3DS-en, én meg addig SNES-en nyomtam a Pokémon Blue-t.

Érdekes volt, mert először a srác neve POKÉCON volt, akit irányítottunk, viszont a rivális nevén kicsit megrökönyödtem. Nem írom ki, mert eléggé durva, de van tippem, hogy ki adta neki azt a nevet… Szóval elvoltam vele, nagyon tetszett. Aztán elmentem egyszer körbenézni, és amikor visszamentem, meglepve tapasztalom, hogy valaki resetet nyomott, ez a mentés törlődött, és az én ősrégi mentésem tért vissza. Ugyanis azt a Blue-t én adtam el bagszinak, azért nem tetszett, mert amerikai, és én csak európai játékot gyűjtök. Mindenesetre nosztalgiáztam egyet a régi mentésemmel. 40-es szintű Blastoise, 16-os szintű Bellsprout, 6-os szintű Caterpie és 5-ös szintű Pidgey volt, ha jól emlékszem. Igen, abban az időben még egy Pokémonra fókuszáltam, ahogy írtam erről régebben, aztán rájöttem, hogy ez nagy hiba volt. De a játékot most is nagyon szeretem, és alig várom, hogy megjelenjen jövő február végén Nintendo 3DS Virtual Console-ra, megveszem mind a három változatot (ha nem lesz extrém drága, akkor egyszerre).

Aztán nézelődtem, meg amikor nem volt kajám, akkor lementem a közeli SPAR-ba. Kíváncsi voltam, hogy itt kapható-e az a Kinder csokimikulás, amit annyira kerestem, és bizony volt… Vacilláltam rajta egy kicsit, de aztán ezzel is úgy voltam, hogy csak egyszer van ezen a világon 2015. december 5-e, holnap mikulás, rúgjunk ki a hámból. Enyém lett. Készültem lelkiekben erre a napra, mert eredetileg én javasoltam bagszinak, hogy a következő Nintendo találkozók legyenek október 3-án és december 5-én. Bár a Nintendo találkozók elmaradtak, de a Pokémon találkozók erre a napra, és ha számított a javaslatom, akkor hálás vagyok bagszinak, hogy figyelembe vette a kérésemet. Szóval csokimikulás-özön ezen a csodaszép mikulás előtti napon. Az egyik kis mikulást odaadtam bagszinak apróságként, tegnap volt a névnapja. Amúgy a rendezvény szervezettebb és komolyabb volt, volt bajnokság, TCG verseny, kvíz. Azt sajnálom, hogy a tervezett előadás elmaradt, de sajnos azt már nem sikerült összeállítania bagszinak. Az azért szép lett volna, hogy 50. Pokémon találkozó és a Bagszipoke weboldal 15 éves, és ennek alkalmából tart egy előadást. A Pokémon Origins viszont furcsa volt. Erre csinált magyar feliratot. Kicsit zanzásítva ez az eredeti Pokémon kezdeti történetek felújítva, más karakterekkel, úgy is mint Red és Blue. Brock nagyon furcsán nézett ki, és a rakéta csapatot sem Jessie és James alkották, hanem mezei rakéták. Érdekes volt, kicsit lelketlennek tűnt, de érdemes volt megnézni. Meg sok Pokémon videoklip, AMV, úgyhogy nem unatkoztunk. Természetesen Matsumoto Rica is megszólalt. Jól éreztem magam, jó volt minden, érdemes volt belefektetni a munkát.

Volt egy vicces momentum, amikor megismerkedtem egy testvérpárossal, odaült mellénk egy ázsiai fiú és lány, játszottak a Pokémon Blue-val és nagyban gondolkodtunk, hogy vajon milyen nyelven beszélhettek. Nem ismertem fel szavakat, ezért nem gondoltam, hogy japán lenne. Nem is szaggatott, tehát nem is kínai, nem is „franciásan” szaggatott, ezért nem is vietnami, csak koreai lehet, mert ők azok, akik még folyamatosan beszélnek. A vicc az volt, hogy az egyik srác letöltötte a telefonjára a Google Translate alkalmazást, és elindította a beszédfelismerést, azt beszéltük, hogy ha szolidan melléjük tartom, akkor hátha kiderül, milyen nyelven beszéltek. Volt mindenféle zaj, meg azért tudtam én is, hol a határ, ezért nem jártunk sikerrel, de jól szórakoztunk az eseten. Aztán tombolasorsolás, és részemről vége is, mert a 18.10-es vonattal azért szeretnék hazajutni. Sikerült is elérni. Itt az 1997-es Játék határok nélkül 2. elődöntőjét néztem meg. Aztán haza is értem. Nagyon jó volt ez a nap, az utóbbi időkben több nehézség is ért, ami miatt nem voltam lelkes a találkozó miatt, a végeredmény annyival jobb lett.

Készült néhány kép, azok itt tekinthetők meg.

Az új Csernus Imre könyv

A múlt hónapban jelent meg Csernus Imre legújabb könyve, és mint nagy tisztelője, megvettem én is. Ez a 9. könyv, amit olvasok tőle, (eddig egy maradt ki) és eleddig mindegyiket nagy érdelődéssel olvastam, ez az első olyan könyve, ami nem olvasatja magát. Nem is azzal van a bajom, hogy nőknek szól, hiszen az "eredeti" nő című könyv is nagyon tetszett. Nekem is az volt az érzésem, amit leírt abban a könyvben, hogy bár elsősorban nőket érintő problémákról ír, nem zárja ki, hogy férfiakkal ne történhessenek meg az ott leírtak. Hanem az, hogy bár érthető, hogy ez a könyv egyszerűbb nyelvezetű, mégis szokatlan tőle. És a tegező megszólítás csak súlyosbítja a dolgot. Önmagában a megszólítás azért furcsa tőle, mert az előző könyveiben ritkán szólította meg az olvasót (akkor is magázva), de itt végig az az érzésem, hogy a tegezéssel tényleg a fiatalabb lányoknak írta ezt a könyvet, szinte a többiek ki vannak zárva. Ez abból a szempontból lehet jó, hogy ezzel a 20-as éveik elején járó lányok úgy érzik, hogy közvetlen nekik íródtak ezek a sorok, és gondolom, nem véletlen. Csernus doktor megírta a könyvben, hogy nagyon sok tinédzser, fiatal felnőtt jár hozzá, és gondolom, kitapasztalta, hogy hozzájuk így lehet a legjobban eljuttatni a mondanivalóját. Nekik nagyon jó, csak ezzel én azt éreztem, hogy az amúgy igazságok, bölcsességek, amiket megír, kicsit szájbarágósak lettek.

Az viszont nagy előnye a könyvnek, hogy nem az első (amit "eredeti"-nek írtam) nő című írás van újra megírva leegyszerűsítve, hanem korszerűsítve, aktualizálva van. Hiszen az 2008-ban jelent meg, és 7 év azért nagy idő. Előtérbe kerültek az okostelefonok, az alkalmazásaikon keresztül történő ismerkedés, a közösségi oldalak, bulik, szerelem, szex, és persze az érzelmek. Úgyhogy lényegében egy új könyvet veszünk meg, nem sok köze van az első nő könyvhöz. Viszont a tegezés, hogy folytonosan egyes szám második személyben vagy többes szám második személyben ír engem nagyon zavar. Ez az első olyan Csernus könyv, amiről azt gondolom, hogy nem ajánlható mindenkinek, nekem ez volt tőle a legrosszabb írás. Persze abból a szempontból érdekes, és mindenképp végig fogom olvasni, hogy ebben a stílusban milyen egy önismereti könyv, de pont ezért nem olvasatja magát, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt ő írta. Mindig amikor olvasok egy könyvet (elsősorban önismereti könyvet), hallom magamban az író hangját, és ahogy olvasom a sorokat, hallom, hogy mondja. Képzeletbeli hangoskönyv. Ajánlom mindenkinek, sokkal élvezetesebbé teszi az olvasást. Csak azt akartam ebből kihozni, hogy ez az első olyan könyv, melyet olvasva "nem hallom" Csernus Imre hangját, nem tudom elképzelni, hogy ezt ő írta. Sokban elüt a tőle megszokott stílustól. És ez az első olyan könyv, aminek kapcsán ezt el tudom mondani.

Ettől még nem bántam meg, hogy megvettem, mert a pozitívumok azért ellensúlyozzák, és nem egy olvashatatlanul rossz könyvet kell elképzelni. Nagyon is jó, csak szokatlan, és nem ajánlható mindenkinek. A célközönség viszont biztosan élvezni fogja.

Néhány régi Garfield képsor – 10. rész

A karácsonyi szezon előtti utolsó "rész" jubileumi, úgyhogy ma többet teszek ki. Egyébként is összeírtam egy rakással, ami arra vár, hogy kikerüljenek. Nem hiába, Garfield vicceiből soha nem elég.

Jon szinte bárhova elmehet egyedül, de bizonyos esetekben Garfield nem maradhat otthon.

- Mindjárt jövök Garfield. Az élelmiszer boltba megyek.
- Jól van, jöhetsz velem.

Garfield megszelídítése, 125. kísérlet.

- Csak lazán, fiúk.
- SZERETÜNK, GARFIELD!
- Affene. Ez volt a legnagyobb félelmem, ami bekövetkezhet.

A csodaszép, fényes TV kárvallottja.

- Ó, egyébként, Garfield.
- Befényesítettem viasszal a TV-t.

Egy érdekes meghatározás az élősködőkre.

- Itt van:
"Bolha: Egy kicsi, szárny nélküli, vérszívó élősködő"
"Lásd még: Sógor"

Igen, valóban időszerű lenne.

- Meg kéne igazítanom a képfrekvenciát.

Csak az az egy apró baki ne lenne...

- Nagyon meg fog lepődni Garfield. Riasztót szereltem a hűtőbe.
- Ez az elsőszámú szabály, hogy sikeresen élj együtt egy macskával.
- Légy okosabb a macskánál.

Arról azért meghallgatnék egy előadást, honnan szerzi Garfield a fizikai erejét a hűtő cipeléséhez.

- Ha egerészőnek kell lennem, hogy itt maradjak, nagypapa, akkor megteszem. Bizonyítanom kell egy egérjátékban.
- Akkor edd meg azt az egeret.
- ÁÁÁÁÁ!!! Kérlek! Kérlek, ne etesd meg velem!
- Inkább feláldozom a büszkeségemet, mint az egeret.

A diétás változat mindenképp szóba jöhet.

- Itt van a diétás salátád, Garfield.
- Szeretnél rá valamit?
- Ha nem bánod.
- Talán köríthetnéd egy csokoládétortával.

Reggel minden olyan zavaros, nem igaz?

- Affene, mi történt a juharsziruppal?
- Már emlékszem... Kilyukadt a szirupos flakon.
- És beleöntöttem Jon hajzselés flakonjába.

Amikor túlságosan jól alakul minden.

- Áh, egy pazar kaja csak egyedül...
- És Garfield nincs a közelben.
- És ez aggaszt engem.

Ez már decemberi, de hát Garfieldet a karácsony közeledtével sem hagyja el a humora.

- Jon, van egy gyűrődés az abroszon. Simítsd ki ezzel a franciakenyérrel.
- Várj egy percet! Hol van Ubul?
- Ki az az Ubul?

Az a lényeg, hogy jó helyre kerültek.

- Hol van a töltelék a szendvicsemből?
- Elmentek az étel-mennyországba.

Ha csak ezen múlna, hogy Jonnak mindig nyugodalmas ebédje legyen...

- BANZAI!
- Miért nem figyelmeztettél, hogy levest eszünk?

Végülis Garfield művészlélek...

- Mit csinálsz?
- Egy Rómeó és Júlia jelenet?

Csak egy ártatlan mozdulat volt.

*megbök*
- Ezért megfizetsz!

Ez hosszú évek egyik legjobbja.

- Arra gondoltam, rajzolok egy mosolyt Jon arcára.

- Köszönöm a tapsot!
- AZT MONDTAM, KÖSZÖNÖM A TAPSOT!
- Köszönöm! Köszönöm! Óó! Túl sok! Ön túl kedves, de tényleg! Köszönöm!

Végülis, ha ferdén akarja látni.

- Ferdén áll, Garfield?
- Nem.
- Most már ferdén áll.
- Köszönöm a segítséged!
- Megteszem, ami tőlem telik.

A válasz minősíti a kérdést.

- Minek akarsz látszani?
- Egy macska vagyok, sötét, szemüveggel, és hamis nyíllal át a fején, aki fog egy gumicsirkét, nagyokos!

És ez még csak a kezdet!

- Hol van a melegítő nadrágom?
- Nem akarom tudni, hogy hol van a pólóm!
- Hát akkor ne nézz hátra.

Amikor az olvasmány valósággá válik.

Garfield néha nem tudja, kivel kezd ki.

- Most te próbáld ki.
- Törölközőt, légy szíves.

Jon, a nap hőse!

- Lelöktem Ubult a tetőről!
- Szerencsére ráesett Jonra.
- Gyere csak ide, Garfield!
- Nézd, Ubul! Magától idekúszott!

Van, aki rajong a téves hívásokért.

- Én vagyok a legcsodálatosabb férfi a világon?
- Őrülten szeretsz engem?
- Nem volt szívem megmondani neki, hogy téves hívás volt.
- Milyen figyelmes vagy, álomfiú.

Kissé illúzióromboló családkép.

- Liz, szeretem, ahogy kijössz Garfielddal.
- Majdnem olyan, mintha te és én büszke szülők lennénk.
- Egy nagyon kövér, csíkos narancssárga gyereké.
- Babuci nagyon éhes!

- Majd én megcsinálom a Sudokumat, köszönöm szépen!

Mennyiség rendben van, de a méret...

- Ááááh!
- Ó, rendben van. Bejöhetsz te is.
- De csak egy vízijátékot hozhatsz!

És végül egy túl jól sikerült születésnap.

- Nem érzem, hogy öregednék.
- Talán, ha átírnám az évet, fiatalabb leszek a születésnapomon.
- Garfield, nem láttad a cumimat?

Teljes Yonekura Chihiro diszkográfia

No, tegnap befejeztem a Generasián, a Yonekura Chihiro kislemezeinek adatbázisát.

Yonekura Chihiro Generasia oldal

Hát azért ebből is látszik, hogy annak ellenére, hogy a BEST OF CHIHIROX II postomban soroltam a hibákat, mégis a pozitívumok dominálnak, mert hallgatni nagyon szeretem, és csak azon vagyok, hogy az énekesnő diszkográfiája ismert legyen, legalább is, akit érdekel az találjon róla minél több információt. Nagyon szeretek weboldalakat tartalmilag fejleszteni, főleg arról írni, ami érdekel, és szeretem. Így a befektetett időt nem munkának, hanem kellemes időtöltésnek élem meg, és a végeredmény gyönyörködtet. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatása lesz a BEST OF CHIHIROX II albumnak, az már ennyiből biztos, hogy nagy nyomot hagyott maga után bennem.

Alapvetően az albumok már nagyon régóta készen vannak, és ezek digitális formában könnyen megtalálhatók. A kislemezek sokkal lassabban készültek el, pont az ismertségük miatt. Ahogy írtam már korábban, jóval kevesebb kislemeze maradt fent, online is kevesebb érhető el, ezért azok, amik nem ismertek, azokat nem tartottam annyira fontosnak, hogy azokról is fent legyenek az adatok. Viszont az ismertebbek, és az újak már régóta kész vannak. De most az új válogatásalbum hatására manapság többet hallgatom a dalait, és úgy éreztem, hogy azért illő, ha mindegyik kislemezről fellelhetők részletes adatok. Tegnap kész lett. Az információkat döntő többségében az Oricon weboldaláról és a japán wikipédiáról szedtem, de például, ha nem voltam biztos abban, hogy valamelyik kislemez B-side track-je az adott anime ending dala-e (ha a címadó dal az opening), akkor az Anime News Network-ön néztem meg. És így lett kész. Jó érzés látni a munkám gyümölcsét.

BEST OF CHIHIROX II. - Gondolatok összegzése

Hát, jót tett a Yonekura Chihiro iránti rajongásomnak az új best album megjelenése, erről már írtam korábban. De ennyire? Nagyon elővettem a dalait, sokat hallgatom mostanság őt. És nemcsak az új válogatásalbumot, hanem most speciel a BEST OF CHIHIROX albumot, vagyis az első részét a ezen válogatásalbum-párosnak. Azért is jók ezek az albumok, mert azok a dalok is felkerülnek rá, melyek egyik korábbi albumon vagy kislemezen sem hallhatók. Ezek bizonyos animék vagy videojátékok dalai, és csak annak az OST-jére került fel. És azáltal, hogy felkerülnek a válogatásalbumokra, akkor érzem igazán, hogy az az adott előadó hivatalos diszkográfiájának része, és akkor hallgatom sokat. Egy példa: Eredetileg egy anime (méghozzá a Tantei Opera Milky Holmes Dai-Ki-Maku) insert dala a Yokohama wo Arukou, és eleddig semelyik albumon vagy kislemezen nem volt hallható, de helyet kapott a BEST OF CHIHIROX II-n, és bár hallottam már akkor is, de most érzem igazán, hogy része az énekesnő repertoárjának. És ami igazán az egyediségét adja az albumnak, hogy helyet kapott rajta három új dal, az alábbiak:

• Koi Seyo Otome! - Az ALI PROJECT-nek is van egy ilyen című dala, de az - az együttest ismerve - nyilván teljesen másról szól. Ez egy vicces, aranyos, már-már gyerekesen gondtalan dal, de tőle nagyon jól hangzik. És érdekes is abból a szempontból, hogy Yonekura Chihiro hangja nem változott olyan sokat az évek során, a zenei stílusa sem, így könnyen rá lehet mondani az új dalokra is nagyban hajaz a régiekre. Ez lehet jó is, hiszen, ha ebben is képes megújulni, valami érdekeset mutatni, akkor az csak még értékesebbé teheti az énekesnő karrierjét, hiszen az nemcsak azt jelentené, hogy hű önmagához, hanem így képes mindig változni. Ennél a dalnál ez tökéletesen megvalósul, és bizony, ha mindig így lett volna, nagyon másképp festene az a bizonyos 19 év, amit az énekesnő karrierje immáron felölel. Felidézi az első nagy szerelem gondtalan, egyben szenvedélyes érzését. Szinte hallani a tapasztalatlanságot, hogy övé az egész világ, és érte bárhova elmenne, nem számít semmilyen veszély. Szerintem igenis kell, hogy egy bizonyos kor után is érezzen az ember ilyet. Legalábbis Yonekura Chihirótól ezt elhiszem. 9/10
• Mirai he no Prelude - A cím abból a szempontból érdekes, hogy az utolsó része három kanjiból áll (前奏曲), mégis angol címe van, nincs is olyan szótár (legalábbis én nem találtam), melyben japán kiejtést írtak volna, az énekesnő is "pureruudo"-t énekel. Amúgy egy kellemes, lassú dalról van szó, szintén a jobbik változatból. Ezt szívesen hallgatom, nem alszok el rajta. Szeretem a lassú dalokat, de ami már túlzottan andalító az nekem már nagyon unalmas. Mondjuk a japán előadók döntő többsége, akiket ismerek, ha a jövőről énekelnek, azt legtöbbször kellemes, optimista érzésekkel teszik, már-már utópisztikusnak hangzanak. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy valóban így éreznek, vagy azért énekelnek így, mert előírás, ez illik a többi dalhoz. Mindenesetre nagyon jó ez a dal, kellemes érzést kelt bennem. 9/10
• Sanbon no Mahou no Ki - Ennek a címnek a romanizálása is megér egy misét, bizony a számnév miatt. Aki egy kicsit is belevetette magát a japán számnevekbe, az tudhatja, hogy ahányféle alakzat, forma, annyiképpen számolnak. Több szótár is a "mitsumoto" szót hozta ki a 三本 kanjira, de azt sejtettem, hogy nem jó, mert tudtam, hogy a "Ki" fát jelent, a "mittsu" pedig három ember jelentéssel bír. Aztán a Jisho.org hozta rendbe a dolgot, a "Sanbon" a hosszú henger alakú tárgyakat, élőlényeket számolnak, és mivel a fa egy hosszú (vagy magas, nézőpont kérdése) henger alakú élőlény, ezért ez a helyes. Ja, hogy van maga a dal is. Menő. Hosszabban pedig szintén egy sablonos Yonekura Chihiro-féle lassú, kellemes lüktetésű pop dal, és szintén a jobbik változatból. Amiről sokat nem tudok írni. Csak szeretem hallgatni. 9/10

A három új dal is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megszerettem az új válogatásalbumot, és érdekes, hogy mind a három másféle Yonekura Chihiróra jellemző sablont vesz elő, de azokból szinte a legjobbat hozza ki. Úgyhogy egy majdnem tökéletes albumot készített az énekesnő, szinte felér a "jam" és a "Nakeru Anison" albumok minőségével.

De csak majdnem... A fekete leves a koncertalbum. Nem is hiszek a fülemnek, hogy mennyit énekel hamisan az énekesnő, és itt-ott el is csuklik a hangja. Nem azért, mert annyira elérzékenyül, hogy alig bírja könnyekkel, hanem mert gondolom, sokat mozgott. Nem láttam a képanyagot, úgyhogy nem tudom pontosan. Magas hangokat nem képes sokáig tisztán énekelni. Ez főleg annak fényében szomorú, hogy a koncert a debütáló kislemez megjelenésének 19. évfordulójára lett megtartva. Most már simán számolhatunk 20 évben is (az első felvételeket, próbákat, gyakorlásokat beleszámolva), azért én azt gondolom, hogy aki komolyan énekel, annak 20 év alatt bőven meg kellett tanulnia azokat a technikákat, amivel mozgás közben képes tisztán énekelni, és tartani a hangját akár hosszú másodperceken át. Ehhez képest úgy énekel, mintha csak pár éve lenne a pályán, és csak most sajátítja el azokat a technikákat, amivel képes lesz majd nagyokat énekelni. Főleg azért sajnálom ezt, mert Yonekura Chihiro egyedi hangjával bizony üde színfoltja a japán zenei világnak, de ebből a koncertfelvételből úgy ítélem meg, hogy komoly hangképzettségnek híján van. Persze a lassú dalokat (például a FRIENDS) nagyon szépen végig énekli, gondolom, hogy ott egyhelyben áll, de a gyors, ütemes daloknál elvérzik. Aztán írtam korábban, hogy az énekesnő személyisége korántsem olyan erős, hogy a koncert bármelyik részét is meg lehessen jegyezni, ez esetben ez a kisebbik gond.

A másik kritika másféle problémát vet fel. Alapvetően nagyon jó ötlet, hogy az utolsó dalnál, az Arashi no Naka de Kagayaite (mely ugye az a bizonyos debütáló dal) végén elszámoltatja a közönséget 19-ig. És a végén tényleg nagyon-nagyon megköszöni ezt a 19 évet. Szinte felrobban a lelkesedéstől, és most ennek fényében kifejezetten kellemetlenkedésnek fog számítani, de igazából nincs mit megköszönnie. Mert ha összeszámolnánk, hogy ez alatt a 19 év alatt hány olyan dalt sikerült összehoznia, amire a nagyobb animés közösség emlékszik, akkor jó, hogy 5-öt össze tudunk számolni. És az az 5 dal sem feltétlen inspirálhatja a animerajongókat, hogy behatóbban megismerkedjen az énekesnő többi dalával. Mint ahogy én tettem például. Én például tudom, hogy azért van neki jónéhány nagyszerű és emlékezetes dala, melyről tudom, hogy az csak Yonekura Chihiro dal, és nem is gondolnám, hogy bárki másé lehetne. Általuk érzem és tudom, hogy miért szeretem annyira a japán zenét. Azt persze tudom, hogy a siker és az ismertség több tényezőtől függ, például mire szerződtetik, de az igazság az, hogy effektíve nincs sok kislemeze, ezek egy része fel sem került az Oricon kislemez eladási listára, így ezekből nem sok maradt meg az utókornak. És nem is értem, hogy van az, hogy a debütáló kislemez, az Arashi no Naka de Kagayaite őrült siker volt, talán a 70.000-es összeladást is elérte (pontos számot nem tudok), és a második kislemez már fel sem került az Oricon chart-ra. Hiszen, ha valakinek van egy sikeres kiadványa, akkor láthatják, hogy van rá igény, nem értem, hogy a következőket már miért nem akarják sikerre vinni. Megnézném azt a szerződést, ahol ilyesmi van leírva. Meg azt is, aki ezt aláírja... Ez egy nagy folt a japán zenei tudásomban, nem nagyon látom ennek a logikáját, értelmét.

Én azt gondolom, hogy Yonekura Chihiro legnagyobb hibája szakmai hiányosságok mellett, hogy nem olyan erős a személyisége. És ez valamennyire a dalokban is megnyilvánul, mert nem nagyon tudnék róluk jellemzést írni, kevés az igazán erős, jellegzetes dal, ami igazán kitűnik az átlagból. Valószínűleg ez az oka annak, hogy nem annyira ismert, és nem is nagyon promotálják a karrierjét. Pedig az igazán jó dalokért nagyon megérné.