A múlt hónapban jelent meg Csernus Imre legújabb könyve, és mint nagy tisztelője, megvettem én is. Ez a 9. könyv, amit olvasok tőle, (eddig egy maradt ki) és eleddig mindegyiket nagy érdelődéssel olvastam, ez az első olyan könyve, ami nem olvasatja magát. Nem is azzal van a bajom, hogy nőknek szól, hiszen az "eredeti" nő című könyv is nagyon tetszett. Nekem is az volt az érzésem, amit leírt abban a könyvben, hogy bár elsősorban nőket érintő problémákról ír, nem zárja ki, hogy férfiakkal ne történhessenek meg az ott leírtak. Hanem az, hogy bár érthető, hogy ez a könyv egyszerűbb nyelvezetű, mégis szokatlan tőle. És a tegező megszólítás csak súlyosbítja a dolgot. Önmagában a megszólítás azért furcsa tőle, mert az előző könyveiben ritkán szólította meg az olvasót (akkor is magázva), de itt végig az az érzésem, hogy a tegezéssel tényleg a fiatalabb lányoknak írta ezt a könyvet, szinte a többiek ki vannak zárva. Ez abból a szempontból lehet jó, hogy ezzel a 20-as éveik elején járó lányok úgy érzik, hogy közvetlen nekik íródtak ezek a sorok, és gondolom, nem véletlen. Csernus doktor megírta a könyvben, hogy nagyon sok tinédzser, fiatal felnőtt jár hozzá, és gondolom, kitapasztalta, hogy hozzájuk így lehet a legjobban eljuttatni a mondanivalóját. Nekik nagyon jó, csak ezzel én azt éreztem, hogy az amúgy igazságok, bölcsességek, amiket megír, kicsit szájbarágósak lettek.
Az viszont nagy előnye a könyvnek, hogy nem az első (amit "eredeti"-nek írtam) nő című írás van újra megírva leegyszerűsítve, hanem korszerűsítve, aktualizálva van. Hiszen az 2008-ban jelent meg, és 7 év azért nagy idő. Előtérbe kerültek az okostelefonok, az alkalmazásaikon keresztül történő ismerkedés, a közösségi oldalak, bulik, szerelem, szex, és persze az érzelmek. Úgyhogy lényegében egy új könyvet veszünk meg, nem sok köze van az első nő könyvhöz. Viszont a tegezés, hogy folytonosan egyes szám második személyben vagy többes szám második személyben ír engem nagyon zavar. Ez az első olyan Csernus könyv, amiről azt gondolom, hogy nem ajánlható mindenkinek, nekem ez volt tőle a legrosszabb írás. Persze abból a szempontból érdekes, és mindenképp végig fogom olvasni, hogy ebben a stílusban milyen egy önismereti könyv, de pont ezért nem olvasatja magát, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt ő írta. Mindig amikor olvasok egy könyvet (elsősorban önismereti könyvet), hallom magamban az író hangját, és ahogy olvasom a sorokat, hallom, hogy mondja. Képzeletbeli hangoskönyv. Ajánlom mindenkinek, sokkal élvezetesebbé teszi az olvasást. Csak azt akartam ebből kihozni, hogy ez az első olyan könyv, melyet olvasva "nem hallom" Csernus Imre hangját, nem tudom elképzelni, hogy ezt ő írta. Sokban elüt a tőle megszokott stílustól. És ez az első olyan könyv, aminek kapcsán ezt el tudom mondani.
Ettől még nem bántam meg, hogy megvettem, mert a pozitívumok azért ellensúlyozzák, és nem egy olvashatatlanul rossz könyvet kell elképzelni. Nagyon is jó, csak szokatlan, és nem ajánlható mindenkinek. A célközönség viszont biztosan élvezni fogja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése