Újra minden éjjelem és minden nappalom Suaráról szól, mióta belehallgattam az új lemez dalaiba. És megtettem a csodát, előrendeltem, annyira lázban égek tőle, hogy minden róla szól most nálam. Most pedig ráhangolódásként álljon itt egy kritika egy albumáról, mely nagy hatással volt rám. A Kizuna 2009-ben jelent meg, ez a harmadik stúdióalbuma az énekesnőnek. Ami elöljáróban elmondható, hogy kicsit kuszára sikeredett, így összességében kicsit lejjebb van, mint az előző két album, a Yumeji vagy a Taiyou to Tsuki, viszont vannak rajta olyan dalok, melyekre tényleg nincs rá szó, hogy mit jelent nekem, és ezek a magasba emelik az albumot. Inkább az, hogy nem alkot az album egy egységes egészet, mint az előzőek. 12 dal hallható a korongon, de milyenek?
- adamant faith: Az Utawarerumono OVA openingje korántsem lett annyira erős, mint a 26 részes animesorozat openingje, a Musouka, sokkal inkább a bája miatt szeretteti magát. Szerényebb a hangszerelés és az énekesnő éneke sem annyira erős. De ha megérezzük a hangulatát, és valóban meghalljuk, hogy miről szól a dal, akkor nagyon rá lehet kattanni. 9/10
- Free and Dream: No, ebben meg már vulkánként tör ki Suara! Nem láttam a Tears to Tiara animét, de állítólag nagyon bohókás és humoros, ezt az oldottságot hallhatjuk a dalban. Sikerült is rendesen visszaadni. Nem csoda, hogy a dalból készült kislemez az énekesnő második legsikeresebb kislemeze. A rock zene távol áll tőle, de nagyon jól helyt áll ebben a dalban. 9/10
- Kanojo no Senaka: Nagyon szeretem az olyan dalokat, amiben semmi komoly nincs, nagyon talán még a téma sem fontos, csak úgy szól a zene és az ének a maga egyszerűségében. Ez is ilyen. Én ezt hívom "easy listening" dalnak, ami semmit nem akar mondani, nem akar konkrétan érzelmet kelteni, csak ellazít, és kihozza belőlem azt a jó értelmemben vett egyszerűséget, amikor nem bonyolítom túl a dolgokat, csak vannak, ahogy vannak, és úgy szeretek bennük mindent. 8/10
- Mai Ochiru Yuki no You ni: Azon Suara balladák egyike, mellyel nem tudok azonosulni. Szerencsére kevés ilyen van, és erre is azt mondom, hogy szükség van rá. Egyrészt meg összességében emeli az énekesnő repertoárját, másrészt meg beleillik a WHITE ALBUM animébe, annak az ending dala. Ezt az animét speciel láttam, egész jó volt, szép balladával. Amikor megy, akkor meghallgatom. de ismétlőbe soha nem rakom. 7/10
- TOKIO-days: Hasonlóan egyszerű, mint a Kanojo no Senaka, csak olyan érzésem van, mintha akarna valamit mondani, de mégsem. Pedig van hangulata, érzem a dalban, hogy van mondanivalója, csak nem tudom meghallani. De ettől még kellemes dal, szeretem hallgatni. 7/10
- Mata Aeru Sono Hi Made: Na ez már egy fokkal izgalmasabb, azt érzem, hogy felkészít a komoly dalokra. Amik bizony ezután jönnek. Izgatott várakozást hallani a dalban, amikor már csak pár perc van a nagy találkozásig, a mindent betöltő boldogságig. Ennek a várakozásnak minden kellemes pillanatát segít megélni a dal. 9/10
- Friends: Szinte felrobban ez a dal az előzőekhez képest. Nem is Friends, hanem Lover címet kellett volna kapnia, akkora szenvedély van ebben a dalban. Nagyon felráz, rengetegszer hallgattam már a számot. Nem kifejezetten rock dal, úgy tudom, ezt hívják powerful pop zenének. Az biztos, hogy Suara nagyon otthon van benne, és az Oszakai nyelvjárása az, ami még egyedivé teszi a dalt, itt nagyon hallani. 10/10
- Crystal Tears: Nyugis, kellemes dal, nekem már túlzottan is andalító. Inkább a zene a domináns, az éneket egyáltalán nem tudom visszaidézni. Így ez az a szám, amiről a legkevesebbet tudok beszélni. Annyi maradt meg bennem, hogy érzelmileg varázsol a zenéje, érzelmek vannak benne. Csak az ének miatt problémás. 7/10
- Shunkashuutou: Na ez az a dal, ami biztosan amíg élek, ott lesz az örökös Top 100-as lista élbolyában. Hihetetlen katarzis élmény volt, tökéletesen magamra ismertem a dalban hallható érzelmekben. Nyilván megkapja a maximális pontszámot, de nem lehet pontszámokkal kifejezhető ki az a földön túli érzés, amit a világ egyik legszebb balladája nyújt nekem. 10/10
- Hana Kotoba: Ez is nagyon szép ballada, nagy hatással van rám, de nem annyira, mint az előző. Nehézségekről szól számomra ez a dal, és az abból fakadó változások fájdalmairól. Ezt a dalt inkább akkor jó nekem hallgatni, amikor még nem történt meg a baj, mert reményt ad (inspirál) a változásra, hogy ne kerüljek bele. Szép szám, nagyon. 10/10
- Utsusemi: Újabb ballada, de ezt nem szeretem hallgatni, mert ez már nemcsak a bekövetkezett rossz időszakot juttatja eszembe, hanem a beletörődést, és hogy már nem lehet változtatni. A keserűség és az abból fakadó negatív energia sokat ront a dal értékén, sőt kimondom, nekem túl kell élni, amikor hallgatom. A fokozatos halkulás a dal végén meg a szép időszak halálát szimbolizálja számomra, és onnan már nincs kiút. 8/10
- Tenshi ga Miru Yume: Egy balladacsokor után egy rock dallal zárni az albumot, nem semmi. És főleg azért nagyon jó ötlet, mert a dal hihetetlenül optimista. Egy angyalt látott álmában, mely megmutatta neki az utat, erről a megvilágosodásról szól a dal. Az a dinamika, ami a refrénben hallható, nagyon lázba hoz, valahányszor hallom. A nagyon erős gitárszóló pedig azt az erőt szimbolizálja, amit ez a megvilágosodás ad. Eszméletlenül erős dallal zárul az album. Útravaló: hatására azt érzem, hogy mindig van esély újrakezdeni. 10/10
Nem véletlen, hogy csak az utolsó számot értékeltem szakmailag, ugyanis Suarát nem azért szeretem, mert dalaiban olyan gitárszóló van, hogy hajamat eldobom, vagy a dobjátékot veri a szívem, hanem az az érzés, amit az énekesnő ad, a hangulatvilág. És az utóbi időkben még értékesebbé vált az énekesnői jelenléte, ugyanis többen is mondták, hogy iszonyúan technikás az éneke, szakmailag is nagyon jól képzett a hangja. Megmondom őszintén, ilyeneket nem mindig hallok meg, inkább akkor veszem észre (és zavar) ha már túlzottan csinált az az énekhang. De talán pont így jó, hogy Suaránál nem hallom, mert hiszen annak ellenére, hogy mennyire technikás, mégis spontánnak hangzik az éneke, az nagy szakmai tudásra vall. Sokkal inkább a jellegzetes mély hangja az, ami megfogott, ez japánok között nagyon ritka. És az, hogy ennyire tudok azonosulni az érzésvilággal, amit énekel.
Az album tehát nagyon jó, egyetlen komoly bajom van vele, hogy a dalok együtt nem alkotnak egy teljes egészet, így nem érzem azt, hogy az albumnak "történetvezetése" van. Pedig az nálam nagy erény, ha egy lemez történetet mesél el a dalok által. De az nagyon jó, hogy vannak kiváló dalok is, ez nagyon megemeli az album értékét, viszont mindegyik más Suara albumnak van története, ezért ez a lemez a leggyengébb tőle.
