Gamer frontról röviden

Játékokról viszonylag keveset írtam. Mivel ezekkel is úgy vagyok, mint amit a kajálás kapcsán írtam, hogy mivel úgy tűnik, hogy ha nem is végleg, de sokáig itt maradok, ezért nem ragaszkodok annyira, hogy minden egyes üzletbe bemenjek, órákig bámészkodjak, és felvásároljam a fél boltot. Mondjuk, manapság nem is nagyon van mibe bemenni, a játékos üzletág is jelentősen változott a 2008-as válság óta. Előtte volt a GameStation és a GAME, melyek a legnagyobbak voltak, emellett fellelhetőek voltak kisebb üzletek, melyekben lehetett vásárolni. Aztán 2009 táján a GameStation beolvadt a GAME-be, és sok üzletét bezárta. Pont a GameStation szűnt meg, ami sokkal barátságosabb volt ár és kínálat terén... A GAME mindig is drágább volt, ezen most sem változtattak. Ezzel szemben előtérbe kerültek olyan üzletek, melyeknek nem a videojáték a fő profiljuk, de adott esetben sokkal olcsóbban lehet vásárolni.

Itt van például a Grainger Games, ahol ki lehet fogni jó árakat, és az új játékok itt olcsóbbak, mint a GAME-ben. Szintén nagy mennyiségben vásárol fel használt játékokat a CEX, de ők sok mással is foglalkoznak. Úgy, mint CD-k, DVD-k. Náluk is ki lehet fogni jó árakat. Ha valaki retro fronton szeretne erősíteni, annak a Powerplay Games a megfelelő. A hátrány az, hogy kicsit mélyebbre kell a pénztárcánkba benyúlni, alapvetően drágábbak, mint a többi bolt, de igazi retro gyöngyszemeket jobb áron is meg lehet találni. Régi konzolok is előfordulnak náluk. A CashConverters és a CashGenerator is szép számmal vásárol fel műszaki cikkeket, náluk nagyon olcsón lehet találni játékokat. Mondjuk ez felvetheti a kérdést, hogy akkor mennyiért veszik meg. Az Agros-nál is lehet találni, náluk úgy megy a rendszer, hogy az üzletben kicsi választékot látunk, ellenben több gép is van, mellette egy katalógus, onnan kell rendelni, és ők kihozzák. Hát nagyjából ennyi itt Wallasey, Birkenhead környékén. Nagyobb városban lehet, hogy szélesebb a választék.

Születésnapi vacsora

Már éjfél van, úgyhogy már április 14-e, vagyis ma van a születésnapom. Méghozzá a 28. Ennek alkalmából kínai all you can eat étteremben vacsoráztunk. Van itt minden, mi szép és jó, és ha már így megszerettem az elmúlt években, most határtalanul ehetem. Csak nem jegyeztem meg a nevét, pedig amikor elmentünk, az ajtónál még felnéztem, hogy ne felejtsem el, de sajnos ez történt. A weboldal sem volt kiírva. De a lényeg az, hogy jót ettem, ugyanakkor vigyáztam, hogy nehogy úgy járjak, mint 2 és fél éve a Pizza Hut all you can eat étteremben, egy pennés makaróninak köszönhetően, mely elrontotta a gyomromat, nagyon rossz vége lett a bulinak. Most voltak tészták, csirkehúsok, fagylaltok, pattogatott kukorica, leves, és minden, amitől egy kínai étterem menő lesz. Arról már nem tudtam, hogy kapok itt egy kisebb tortát. Kicsit zavarba jöttem, amikor megszólalt hangosba a happy birthday to you, és egy kis tortával meg valami gonggal jöttek felém, és felköszöntöttek. Jól esett nagyon. :) Egyébként mivel Angliában ugye fordítva írják a dátumokat, ezért mindig azt hittem, hogy már április 14-e van. Aztán meguntam, hogy mindig ezt gondolom, ezért elkönyveltem magamban, hogy nekem most egész hónapban születésnapom van. Így vagyok menő. Az a játék is jó volt, amit Huicong javasolt, hogy mondjuk azt, hogy elmentem a boltba, és vettem egy a, b, c... betűvel kezdődő valamit. De úgy kell, hogy az első csak a betűset mond, a második pedig b betűset, de mondja az a betűset is, és így mentünk el egészen a z-ig. Jó kis memóriajáték. Meg az is vicces volt, hogy n betűnél én voltam a soros, és így tök spontán bemondtam, hogy nipple. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent, csak a semmiből előugrott, hogy biztosan van ilyen szó. Van, mint kiderült, azt jelenti, hogy mellbimbó... XD Akinek azt boltban kell venni, azzal nagy baj lehet. K betűnél meg olyan hangzott el, hogy knitting needle, az a kötőtű. Ezt a szót nem ismertem, ezért ehelyett is knitting nipple-t mondtam. Megnevettettem a társaságot, de aztán a noodle szóból megjegyeztem. Összességében jó hangulatban telt a vacsora, a kaja is jó volt. Xingbo is örült, hogy kínai étterembe megyünk, mert az ott dolgozók speciel a barátai, így tudott beszélgetni. És ha egyszer elkezdi mondani, akkor annak se vége, se hossza. Meg egyre gyakrabban belegondolok abba, hogy még "egy pár" kínai nyelvóra, és érteni fogom, amit beszélnek... én akarok tudni kínaiul. Érdekes dolog az, hogy amíg a japán írásban a vonásirány nem mindegy, mert azzal lehet megváltoztatni egy szó jelentését, addig a kínai valami hangsúlyozó nyelv. Talán tonalizáló az erre megfelelő szó... A lényeg az, hogy latin írással két ugyanúgy megírt szót jelentésében hangsúlyozással különböztetnek meg. Ha másképp hangsúlyozol egy szót, teljesen mást jelent, és abból eléggé kacskaringós mondatok jöhetnek ki.

Előtte voltunk az iskolába, de ma csak versenyre felkészítés volt. Továbbra is nagyon tetszik az az építő jellegű szigor, amivel a tanítványaihoz fordul. Őszintén bízok abban, hogy meglesz az eredménye. Miközben figyeltem, hogy mit csinálnak, addig végre újra rászántam magam a japán és a német nyelvek tanulására. Németből szótáraztam a szavakat. Minden egyes kiszótárazott szóval egyre jobban megszerettem az eddig sem gyűlölt német nyelvet. Japánban meg a 2. leckét kezdtem el.

Örülök annak, hogy a fizetés gördülékenyen megy. Magyar bankkártyával fizetek, és kicsit aggódtam, hogy nem-e lesz túl drága, de egyszer, amikor megnéztem az egyenlegemet, örömmel vettem tudomásul, hogy több pénzem van, mint amire számítottam. Deviza eladási árfolyamon számolja el a bank az összeget, és eddig azt vettem ki, hogy ezen túl semmi többet. De felvettem a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, hogy lehetséges-e, hogy külföldi telefonszámot megadni, mert ugye netbankot csak SMS kóddal lehet elérni, és hogy tételesen meg tudjam nézni a terheléseket.

Egy gondolat erejéig visszatérve a születésnapra: Érdekes ajándékot kaptam az élettől. Ami szép, kellemes, de ugyanakkor fájdalmas. De nem félek szembesülni vele, mert tudom, hogy utána csak jobb lesz nekem. De erről már írtam korábban. A kellemes oldalát ez a dal nagyszerűen kifejezi:

https://www.youtube.com/watch?v=w-uNbHc5Kx4

Az időskor szépségei

Egy-egy Kung fu edzés után 2-3 napra biztosítva van az izomláz. Ma volt Tai Chi is, és végre egyenként voltak bemutatva a gyakorlatok, így már azért jobban ment. Először mintha csak egy nagy labdát fognál át a két kezeddel, majd szépen lassan kilököd. Tetszett, és nagyon szép, ahogy idősek szinkronban csinálják egymással. Ez a pár idős ember képes megváltoztatni az időskorról alkotott képet. Sokkal szimpatikusabb, hogy valaki 70-en túl is aktív életet él, és a legszebb, hogy nagyon szépen csinálják a mozdulatokat, és ahogy szinkronban vannak egymással, azt komolyan mondom, videóra kéne venni, és mindenkinek látni kell. Csak így tovább, az ilyen embereknek szép haláluk lesz, ha eljön az idő, jó szájízzel fogják itt hagyni a földi létet, mert az utolsó percig éltek. Magára a gyakorlatokra visszatérve még az is problémát okozott, hogy szinte mindig másképp képzeltem el a következő lépést, ebbe bakiztam folyamatosan bele. Nagyjából olyan, hogy ha én magam állíthatnám össze a a gyakorlatot, és én találnám ki, hogy mi legyen a következő lépés. Szinte soha nem az, ami valójában következik, így mindig figyelnem kell. Daloknál szokott ez lenni, amikor tanulok egyet, és amikor még nem ismerem, akkor sokszor úgy éneklem a következő dallamot, ahogy én írnám meg, és azt gondolnám, hogy úgy harmonizálna. Itt van olyan, hogy bele is találok, de ugyanúgy tévesztek is.

A Kung Fu-ra persze megint rohamosan csökkent az átlagéletkor, de nagyon tetszett, hogy egy kisfiú apja is csatlakozott. Első órája volt, és meg kell hagyni, egészen ügyes volt. Szerencsére most nem merítettek úgy ki az ugrálógyakorlatok, mint csütörtökön, de a combomat most is érzem. Megvan a rendszere az órának: Óra előtt játék van, aztán egymás mögé állva ugrálógyakorlatok, majd jön a bemelegítés, elsősorban lábra összpontosítva. Majd ismét egymás mögé állva egyes Kung fu gyakorlatokat próbálunk, végül két csoportra vagyunk osztva. Akik ismerik a gyakorlatokat, azok bemutatják, hogy mit tudnak, és fejlesztik azokat. A másik csoportba tartozok én is, akik folyamatosan, lépésről lépésre sajátítanak el egyre több mozdulatot, és fokozatosan alakul ki 1-1 gyakorlatsorrá. Csak nem akarok cigánykerekezni meg spárgázni. T_T Vannak akik ilyeneket is csinálnak, és én azokat nem tudom, és félek, hogy kelleni fog. Jár egyébként egy 40-es nő, aki külsőre effektíve letagadhatna 10 évet, de olyan fitt, hogy a gyakorlatokat 20 éveseket megszégyenítő ügyességgel képes csinálni. Ismét egy bizonyíték, hogy fiatalkor után is van élet. Bár ne öregítsem, hiszen 40 évesen egy ember élete teljében van.

Aztán a kínai nyelvóra előtt még volt akrobatikus Kung Fu, amire már nem mentem, inkább hazamentem ebédelni. Nővérem most nem volt az iskolában, ezért gyalog indultam hazafelé. Az utat csak autóból ismertem, de nem is egészen azon az úton mentem, amit látásból tudtam, és próbáltam a megérzéseimre hagyatkozni, hogy merre kell menni. Rossz volt a kezdet, mert eltévedtem, de kis bolyongás után ismerős utcát találtam, de szembesülnöm kellett azzal, hogy tettem egy nagy kerülőt, és jobban jártam volna, ha azon az úton megyek, amit ismerek autóval. Aztán onnan már nem volt probléma. Legalábbis az úttal nem. Ugyanis elfelejtettem elkérni a kulcsot, az enyém bent maradt. És nem volt otthon senki. Ha úgy vesszük, volt egy nagy sétám, mehettem vissza. A visszaút már sokkal jobban ment, sőt meg voltam lepve, hogy milyen hamar megérkeztem. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy van még egy kanyar, de már a Birkenhead road fogadott, mely az iskola utcája.

A kínai nyelvóra most is jó volt. Több színt tanultunk meg és annak keretében részletesen kifejezni magunkat. Ide is jár egy 70 év körüli idős hölgy, aki mondta, hogy soha nem tanult nyelvet, neki ez az első, és ez neki egy nagy lépés. Mert ilyen idősen is lehet új életet kezdeni. Angliában meg nincsenek úgy rákényszerülve a nyelvek tanulására, mint mi magyarok, hiszen szinte bárhol elboldogulnak a saját nyelvükkel. Aki nekiveselkedik, az általában németül, franciául, hollandul tanul, esetenként spanyol, bár az ritkább. Viszont azt vettem észre, hogy a magyar iránt egyáltalán nem érdeklődnek. Biztos úgy vannak vele, hogy kis ország, kevesen beszélik, minek tanuljanak magyarul? Pedig, ha tudnák, milyen szép, dallamos nyelv... és komolyan ezt gondolom. Viszont úgy, velünk, magyarokkal nincs semmi bajuk. Csak amikor nővéremhez magyarul beszélek, kérik, hogy beszéljek angolul. Ugyanakkor az látszik, hogy a németet jóval többen ismerik. Nagy ingerem van németül megszólalni (hiányzik a nyelv...) és néha, amikor angolok közegében szólalok meg németül, egyből rávágják, hogy német. Mondjuk beszélgetnék is, mert az egyik Kung Fu-s srác anyja német, de vele még nem találkoztam. Különben sem szólítanám le ismeretlenül. Mondanám neki: "Entschuldigung, ist das richtig, dass Sie Deutsch sind?" Mondjuk azt nem bánnám ha egy német anyanyelvű elmagyarázná a nyelvtan bizonyos nehézségeit... Maradva a nyelveknél: A mandarin óra után (mert ugye Kínában a mandarin nyelvet beszélik) van egy srác, Christofer, aki az egész Kung Fu-s csapat mókamestere, megvárta velünk nővéremet, és beszélt nekünk a Liverpool-i akcentusról, mondott egy pár példát, hogy miben más a többihez képest. Például a cap szót ugyanúgy mondják, ahogy mi tanuljuk a cup-ot, az náluk a "cop". Tehát: "Cop" of Tea. És, amikor "cap"-et vesznek a fejükre, akkor akármennyire is úgy hangzik, de nem a teáscsészét veszik fel, hanem a sapkát. Hasonlóképp az Uncle is náluk valami "Onkl". És ahogy ezeket mondta, összegeztem magamban, és tényleg sok o betűt hallok. Rendszerint az a és á közötti hangokat o-nak mondják. Vicces volt, ahogy Huicong-ot gördeszkázni tanította.

Egy új szériája kezdődött el a Britain's Got Talent nevű tehetségkutató szériának. Ez is tipikusan olyan, hogy jó, adunk neked egy pár adást, hadd énekelj, hadd hidd, hogy a csillagokban van megírva, hogy énekes leszel, de aztán húzzál vissza mosogatni, és add vissza a helyet a valódi tehetségeknek. Itt is vannak bőséggel, akik beveszik ezt a szép mesét.

Tipp a nyelvi gátak leküzdésére

Örülök, hogy bejöttek a megérzéseim az étkezések felől, és másképp eszek most, mint amikor csak 1-2 hétig voltam Angliában. Ugyanis azokban az időkben, mindent meg akartam kóstolni, ami otthon nem kapható (abban a formában) és ízlett, ezért rendkívül sokat ettem. De most nem eszek többet, ugyanis tudom, hogy most már bármikor ehetem azokat a többnyire egészségtelen kajákat, és pont ezért most már igyekszek egyensúlyt tartani, több gyümölcsöt eszek, meg nem tudom, hogy mennyit ér, de igyekszek alacsonyabb zsírtartalmú kajákat választani. Szerencsére itt jóval nagyobb a választék, például vicces dolog a koffeinmentes kóla. Csak zöld kávét nem találok sehol. Nem kapszulát, hanem rendes kávét keresek.
Amúgy Birkenhead-ben a British Heart & Foundation adományboltban ki van írva, hogy önkéntest keresnek. A leírásból kiderül, hogy nem is remélik, hogy bárki is végleg náluk dolgozna, ki van írva, hogy azért érdemes náluk dolgozni, mert új emberekkel ismerkedhetsz meg, lesz munkatapasztalatod, és az önéletrajzodba is bekerülhet. Holnap bemegyek, ha idő lesz rá, és jelentkezni fogok. Ez sokkal nagyobb üzlet, itt lehetne mindig mit csinálni. Csak afelől van kétségem, hogy ezek azért emberi alapon működnek, hogy ha már jelentkeztem egybe (ahonnan még nem szóltak vissza), milyen egy másikba is jelentkezni, ha esetleg onnan visszaszólnak, hogy dolgozhatnék ott? Olyan szívtelenségnek érezném elutasítani. Mindenesetre a British Heart & Foundation a legnagyobb adománybolt-hálózat, ők a szívbetegeknek gyűjtenek. Ilyen helyekről nagyon olcsón be lehet vásárolni, bútorokat, meg sok minden mást is. Nővéremék is ilyen bolt kínálatából rendezték be a lakásokat egészen szépen. Műszaki cikkek is vannak, csak azon gondolkodtam most, hogy végül is mindent ingyen vesznek be, és hogy ennek ellenére minőség terén különbséget tesznek az árban? Alapból érthető, mert igencsak furcsa lenne, ha egy modern TV és egy antik bútor is egyaránt mondjuk £10 lenne. Vagy aki vesz egy jobb minőségű tárgyat, az jobban támogatja az alapítványt.

Ahogy írtam, manapság nézek koreai történelmi sorozatokat. Gyakran eszembe jut, ugyanis észrevettem, hogy a nővérem férje és a lánya, amikor kínaiul beszélnek, ugyanúgy hangsúlyoznak, mint Koreában, majdhogynem a temperamentum is ugyanaz. Különben most már egészen megszerettem a kínait is hangzásra, kifejezetten vicces hallgatni, mert nemcsak a szavak miatt mosolyogtat meg a nyelv, hanem a hangsúlyozásuk miatt is. Az biztos, hogy mindenki akármennyire is tudja az idegen nyelvet, csak a saját anyanyelvén tud legmagabiztosabban megnyilvánulni, és leginkább kifejezni a saját érzéseit. Most már igencsak valószínű, hogy ha lesz párom, az más nemzetiségű lesz, mint én, ezért azt találtam ki, hogy a lehető legközvetlenebb kommunikáció érdekében megtanítjuk egymást egymás anyanyelvére, és a saját anyanyelvünkön fogunk beszélgetni egymással, így az önkifejezés teljes lesz, és értenénk is egymást. Lényegében két nyelven folyna a beszélgetés.

Ismét Liverpoolban

Manapság sokat hallgatom Okui Masami: spicy essence dalát. Amúgy is itt látva az angol feliratokat, ha valami ismerős valamelyik dalból (angol cím, vagy dalszövegrészlet), akkor egyből elkezdem dúdolgatni magamban. De ez most nagyon kifejezi a jelenlegi érzéseimet:

https://www.youtube.com/watch?v=tyT3CrjRCKQ

És itt van Yonekura Chihiro: I believe dala is. Mindig is tudtam az énekesnőről, hogy ha nagyon megerőlteti magát, akkor lazán kihozza magából az Okui Masami színvonalat.

Ezt is nagyon kellemes hallgatni. Igazából nem gondoltam volna, hogy azok a változások, melyek miatt ki akartam jönni Angliába, ilyen hamar bekövetkeznek. Szükségszerűen hozza magával a fájdalmat, mert a változás mindig ismeretlennel, bizonytalansággal jár, de szükség van rá.

Tegnap is voltam iskolában, de most nézőnek, ugyanis Sanshou volt. Nem, ez nem japán küzdősport, bár a neve alapján lehetne az, hanem ez a kínai Kick Box. Engem nem vonzott annyira, és igazából az sem lelkesített, hogy láttam másokat. Egyszerűen nem vagyok az a "Lerúgom a fejed, ha beszó'sz, kiscsíra" egyén, de amúgy a lelkesedés a többieken nagyon jelen volt. Ez inkább a felnőttek küzdősportja, tinédzserből volt 1-2. A mai Kung Fu órán pedig nem nagyon emelkedett az átlagéletkor. Örülök, hogy ennyi gyereket érdekel, de megmondom őszintén, olyan érzésem volt egész idő alatt, mintha általános iskolás testnevelés órán lettem volna. Voltak még egy páran idősebbek mellettem, de legyenek még többen. De így is nagyon jó volt, és remélem, hogy a szombati is hasonló élmény lesz. Az első percekben az ugráló gyakorlatok nagyon kimerítettek, de utána, ahogy a főgyakorlatokat próbáltuk egy páran, egészen jól megy nekem, csak az egyensúlyomat kell kordában tartani. Az első néhány mozdulat, de jó érzés látni, hogy már most jól megy. A Kick Box pedig elsősorban önvédelemre nagyon jó. Ha valaki meg akar rúgni, csak fogd le a lábát, és teremtsd földre. Viszont a Tai Chi nagyon nem akar megszeretni. Nem tudom összhangban mozgatni a kezemet és a lábamat, meg mivel nem ismerem a gyakorlatot, de a többiek már nagyon, ezért ügyetlenül próbálom utánozni őket. Igazából menne, ha ezt is megtanulnám egyenként, mint a Kung Fu gyakorlatokat, csak itt gondolom, mivel rajtam kívül nincs újonc (mindenkinek flottul megy), ezért nekem nem mutatja be egyesével. Amúgy itt is jó látni az időseket, hogy 60-70+ évesen is ennyire aktívak, és nem ilyen konszolidált emberek, szinte várva várják, hogy mikor halnak meg.

Beadtuk a jelentkezést az adományboltba, azt mondták néhány napon belül jelentkeznek. Aztán leesett, hogy formanyomtatvány jött meg csak tegnap, ezért kellett visszamenni. Egy hat oldalas űrlapot kellett kitölteni és két tanúval aláíratni. Kicsit gondolkodtam, hogy el tudják-e olvasni az írásomat, mert a britek másfajta írást tanulnak az iskolában, mint mi, de tisztáztuk, hogy nem probléma, el tudják olvasni. Például az egyest csak egy vonallal intézik el, ugye mi meg a pálcikának adunk egy lekonyuló... valamit. A hetest meg nem húzzák át.

Ma pedig Liverpoolban voltunk, de kiderült, hogy nővérem rosszul emlékezett a dátumra, ugyanis holnapra kaptam időpontot és nem mára. A munkaügyibe kellett menni, ott kapjuk a biztosítási számot, amivel ellátott leszek itt. Meg akkor jobban tudok intézkedni Angliában. Vannak szép helyei Liverpoolnak. A Chinatown állítólag itt nem nagy szám, de pagodaszerű bejárata Európában ez a legnagyobb. Az csodaszép. "Belső tartalmában" a Londoni és a Manchesteri talán nagyobb, de a Liverpool-it is megnézném. Amúgy a lakosság kb. 7%-a kínai (30.000 fő a kb. 450.000 főhöz képest. Mondjuk én azt hittem, hogy Liverpoolt legalább 1 millióan lakják). Aztán már csak kávézóba tértünk be (mint minden nap) meg néhány üzletbe, utána mentünk haza. És vissza lehet jönni holnap. Amúgy a recepciós hölgy a munkaügyiben nagyon szépen beszélt, minden egyes szavát értettem. Gondolom, mivel sok a külföldi, ezért tudják, hogy nehezen értenénk meg az akcentust, amit nem tudom eléggé szidni, hiszen számomra érthetetlen, de még nem adtam fel. Nem is tehetem meg, főleg ha munkát akarok találni. Márpedig úgy tűnik, hogy lesz itt maradásom.

Munka és árösszehasonlítás

Kicsit sajnálom, hogy otthon konkrét munkáknak nem néztem utána, így most kicsit nehéz dolgom van, ugyanis elég nehéz átlátni, hogy pontosan mi is az a munka, amit meghirdettek, és mit kérnek hozzá. Viszont érdekes, hogy béreket meg évekre adják meg. Legalábbis nem gondolom, hogy £30,000-45,000-ot havonta fizetnének ki, aranyéletem lenne akkor. Mindenesetre manapság magamtól járok el szétnézni, amikor nővéremnek nincs kedve jönni, vagy dolga van. Tegnap vettem a Sports Direct-ben egy szabadidő nadrágot, mert csak farmert hoztam magammal (mondjuk, otthon sincs nagyon más), és hogy legyen miben Kung Fu-zni. Mivel múltkori alkalommal nagyon meleg volt a teremben, ezért nem volt gond, de gondolom, nem lesz mindig így. De egészen jó áron találtam, £22.99-ről volt £8-ra leárazva.

A munkakeresés tehát kicsit nyögvenyelősen megy. Javasolta nővérem, hogy kezdjek el dolgozni adományboltban. Fizetés ott nincs, de önéletrajzban jól mutat, mert Angliában nagyon szeretik, ha valaki szociális, szeret segíteni embereken. A környékünkön levő adománybolt a gyermek hospice-nak gyűjt pénzt. Bevállalnám már csak munkatapasztalat miatt is, meg hogy szokjam az angol beszédet, de azért elgondolkodtam azon, hogy azért ilyen helyeken sem lehet a végtelenségig ingyen dolgozni, mert akármennyire is szép dolog gyűjteni valakinek, és emberi okok miatt dolgozni, nem anyagiak miatt, de az ember azért csak pénzből él. Úgyhogy nálam ez csak átmeneti megoldás lesz, ha sikerülni fog. Holnap lesz bent a főnök, vezető, hozzá kell bevinni az önéletrajzot.

Délután meg élelmiszer üzletekben voltam szétnézni, arra voltam kíváncsi, hogy milyenek az árak, hol lehet a legolcsóbban vásárolni. És érdekes, hogy még annyira sem egységesek az árak, mint Magyarországon. Nagy a szórás, és mivel valami az egyik helyen olcsóbb, míg egy másik helyen valami más, ezért mindig különböző üzletekbe kell járni, amíg nem lesz saját keresetem. Mert addig spórolni kell. De utána is úgy akarok költekezni, hogy azért amit lehet, azt a legolcsóbb helyről, mert minek vegyem meg drágábban, ha máshol olcsóbb? Találtam egy Mariós bögrét húsvéti csokitojással, azt megvettem:

£1.99 volt, és valódi csokoládé volt a csokitojás, úgyhogy finom volt nagyon. Kibontva így fest:

Igazából a bögre max. 2 dl, de nem bánom, mert úgysem szeretek sok kávét inni reggel, és otthon is sokszor kerestem a kisebb bögréket, amiből akár tejet lehet inni. Mondjuk, itt nem fogok tejet inni, az egyszer biztos. Itt előbb hagyják, hogy megromoljon, és utána kerül az üzletekbe, legalább is, amit eddig ittam, az iszonyúan savanyú volt.

Ja, meg az újságos, könyves, egyebes boltban (WHSmith) találtam: The Legend of Zelda: Four Swords mangát:

Lám, elég könnyű megtalálni, egyébként is be akarom gyűjteni mind a 10 Zelda mangát, ez a harmadik. Volt több is, de erre esett a választásom, mert állítólag ez nagyon vicces. És tényleg. A négy Linknek négy különböző jelleme van, és amikor együtt kényszerülnek dolgozni... Úgyhogy megérte, de tényleg spórolósra fogom venni a figurát.

Cirkusz

Hajrá Málta! Hajrá Málta! Nem győztem most sem szurkolni a máltaiaknak, ugyanis az 1995-ös év 10. játéka volt a harmadik olyan, ahol nagyon jól kezdtek, de a vége... Az első játékban jokereztek, és az első helyért járó 7 pontot duplázták meg, így nagyon jó renoméval indultak, és egy darabig ment is a folytatás, de aztán... komolyan mondom, ha mérnék a szerencsétlenséget, annak Málta lenne a mértékegysége. Végül negyedikek lettek a végelszámolásban 47 ponttal. Már csak a döntő maradt, és aztán kiszálltak a máltaiak a játékból. Mondjuk nem csoda. 1994-ben 8. hely volt a legjobb nekik (a 9-ből), most meg többször nyerhettek volna, de egyszer sem sikerült.

Ma cirkuszban voltunk. Szerencsére nem ilyen állatos volt, hanem akrobatikus, de rettenetesen unalmas. Semmi érdekes, semmi újdonság nem volt, csak azt láttam, hogy egy emberrel több képes kötélen hintázni a magasban vagy azon a forgó karikákon szaladgálni vagy egyszerre 50 hulla-hopp karikával menőzni. Az innováció rettenetesen hiányzott. Ezután gyalog indultunk el hazafelé, de végül abban az étteremben kötöttünk ki, ahol tegnap is meg tegnapelőtt is ettünk, csak most üres gyomorral mentünk haza, csupán az ismerősünket vártuk, hogy készüljön el, és vigyen minket haza. Végül is onnan már tudtuk volna az utat, de ha már felajánlották... Mert a nővérem nem akart menni a cirkuszba, csak Huicong, Dominik, én, és az a lány mentünk, aki tegnap jött hozzánk, ő a bátyám nevelt lánya. Telefon meg egyikünknél sem volt... De éppenséggel hazasétálhattunk volna, mert annyira messze nem volt. De a lényeg az, hogy egy órás várakozás után az iskolába mentünk takarítani. A mai oktatásban nem voltam érdekelt, ugyanis Xingbo most versenyre készítette fel azokat, akiket érdemesnek tartott rá. Június végén lesz Londonban valami kínai küzdősport iskolák versenye, erre készülnek fel. Pardon ugyan most sincs, de ezt tudják ők maguktól nagyon jól, itt mindenki nagyon jól csinálja már a Kung Fu gyakorlatokat. Na, hát hajrá, hajrá, csak az első helyet! Ahhoz képest, hogy ilyen össznépi nagytakarításra számítottam, csak a legfontosabbakat csináltuk meg. Mondtam is, hogy megyünk takarító-buliba. Miután végeztünk, a kis szobába lefényképeztünk egy nagy képet, amit Xingbo eladni tervez. Amiknek nem biztos az árában, azt megkérdezi a kínai ismerőseitől, hogy mit gondolnak, mennyiért lehet eladni. Nem akármilyen festményről van szó, ilyet nem tud akárki festeni. A többiek még egy ismerősünkhöz mentek trécselni, én inkább hazamentem. Délelőtt is voltam már egyénileg sétálni, úgyhogy az esti traccsparti már ilyen köszönöm szépen, de nem kérek belőle.

Itthon Xingbo beszélt nekem arról, hogyan csinál pénzt a vázáiból, tányérjaiból és képeiből. Ő ezekkel már évek óta üzletel, abból csinálja a pénzt, hogy minden vasárnap reggel (most sem volt ez másképp) elmegy a bolhapiacra, és ott rendszerint talál értékes kínai antik darabokat, melyeket töredék áron tud megvenni az eredeti értékeihez képest. De tényleg ilyen tízszereséért is el tudja adni őket. Megmondom őszintén, abban a mélységében nem érdekelt a téma, de annyira jó volt hallgatni a lelkesedését, hogy teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Adott egy képeskönyvet, melyben minden kínai antik váza részletes leírása benne van, valamint, hogy mennyit érnek. Ha áttanulmányozom, akkor bevesz a bizniszbe. Örömmel veszem, át is vettem a könyvet, majd nézegetni, olvasni fogom. Egy érdekes információt máris találtam magamnak: a Qing dinasztia 1644 környékén alakult meg, ami azért érdekes, mert ahogy megalakult, máris támadást intéztek a koreai Csoszon dinasztia ellen. Hamar meglátták, hogy Indzso király gyenge uralkodó volt. Úgyhogy alakulnak a dolgok. Holnaptól szerintem aktív álláskeresés lesz.

Anglia – 3. nap

"Élőben" már nem tudom nézni a Játék határok nélkült, vagyis az M3-on, de egy en betűs magnak köszönhetően utólag vissza tudtam nézni. Csodálatos volt az egriek játéka, görögökkel együtt lettek az 1. helyen 62 ponttal. Nagyon szépen játszanak idén (1995-ben) a görögök, ez a második első helyük, holott se 1993-ban, se 1994-ben nem sikerült nyerniük. A máltaiak viszont rettenetesen szerencsétlenek. Kétszer voltak idén (még mindig 1995-ben járunk) elsők, de az utolsó játékaikat úgy elrontották, hogy egyszer ötödikek, majd harmadikok lettek. Bár a harmadik hely egyáltalán nem rossz ahhoz képest, hogy rendre sereghajtók szoktak lenni. Most sem volt ez másképp. De amikor végig elsők voltak, végig drukkoltak nekik, és úgy néztem arra a bizonyos 1. helyre, mint egy törékeny vázára. Sokáig masszívan állt, de aztán a végén nagyon magasról dobták le a földre. Most is úgy élvezem a műsort, mintha élőben menne. Annak ellenére, hogy szinte mindig utolsók a máltaiak, nagyon szimpatikusak lettek számomra, egyszer szeretnék eljutni oda nyaralni. Okui Masami ott forgatta a labyrinth videoklipjét, legalább bejárnám azt a helyet, ahol volt. La Valletta biztosan csodálatos főváros.

Ma már részt vettem egy Tai Chi és egy Kung Fu órán. Ma mindenkinek van óra, és mivel lelkesített, amit láttam, ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Nagyon élveztem mind a kettőt, elhatároztam, hogy ha tehetem, minden héten részt veszek egy-egy órán. A Tai Chi mivel lassú mozgású, ezért arra idősek járnak elsősorban, így magasan én voltam a legfiatalabb. Meg a legügyetlenebb. Bár ez első alkalom volt, de rendre összekevertem a két karomat és két lábamat, hogy éppen melyikkel merre kell lépni, mutatványozni. Mindenesetre nagyon tetszett a természetközelsége, olyan, mintha a napfényt vagy a szelet ölelnék magukhoz. Érzéssel kell csinálni, és szerintem rá lehet érezni, hogy mikor mit kell csinálni, mert a mozdulatsorokban látok harmóniát, csak ez most nagyon nem sikerült. Főleg a lábam nem mozgott a testemmel. Lépéseket kell bizonyos gyakorlatoknál megtenni, én meg lesek, hova el nem mennek már a többiek. O_O Legyező most nem volt, de mivel én is csináltam volt, ezért valószínűleg nem ijedtem volna meg. Csak most kiszúrtak velem, ugyanis tegnapelőtt és tegnap egyáltalán nem kapcsolták be a fűtést, és kabátban is fáztam. Bezzeg ma, amikor már én is beálltam, iszonyúan begyújtottak, tojást lehetett volna sütni a radiátorokon, és rövidujjúban is melegem volt. Bár ezt Kung Fu-ra azért jelentősen enyhítették. Mindenesetre azt sokkal jobban élveztem. Elemi erők jönnek ki, és hamar ráéreztem a helyes testtartásra. A Kung Fu inkább gyerekek küzdősportja, úgyhogy legfiatalabból legidősebb lettem. A második felére két csoportra voltunk osztva, én nyilván a kezdők között voltam, de növelte az önbizalmamat, hogy néhány hibával ugyan, de tudtam csinálni a gyakorlatokat. Az alapok megvannak. Ezután akrobatikus Kung Fu volt, ezalatt nővéremmel és Dominikkal elmentünk ebédelni nővérem egyik barátnőjének éttermébe. Én ugyanazokat ettem, mint tegnap (mivel tegnap is vendégei voltunk) sült krumpli sajtburgerrel és dobozos üdítővel. Mivel éhes voltam, ezért nagyon jól esett, de effektíve finom is volt. Desszertnek pedig mentolos fagyi figyelt be. Ebéd után visszamentünk, mert ma volt kínai nyelvóra, amin részt vettem. Ma a színeket vettük. Valószínűleg az lesz a heppem, hogy keresni fogom az összefüggéseket, azonosságokat a kínai és a japán nyelv között. De más nyelvet is sikerült beiktatni. Most tudtam meg, hogy a kínai latin szavaknál az ékezet a hangsúlyozást mutatja. Például a piros: Hóngsè: Hong-nál felfele "megy" az o betű, míg a se-nél a e betű lefele. Itt-ott vannak módosítások a kínai és a japán írás között, de érdekes, hogy a kínai piros: 红 majdnem ugyanúgy van, mint a japánok karmazsinvöröse: 紅 (kurenai). Így variálgattak az írással. A kínaiban van ü betű. Mosolyogtam magamban, hogy amíg az angolok szenvednek a kimondásával, nekem élből megy, hiszen ugyanúgy kell kimondani, mint a mi ü betűnket. Viszont a piroshoz hasonlóan érdekes a zöld szín: Lǜsè. Lényegében ü betű lefele hangsúlyozással, de azt hiszem, most már tudom, honnan származik a vietnamiak ékezethalmozása. Az óra jó volt, várható leszek a jövő héten is.

Nagyjából ennyi volt mára, továbbra is segíteni fogok magamon.

Anglia – 2. nap

Tegnap is és ma is voltam az iskolában, ahol Xingbo tanít. Még csak néztem, hogy megy egy ilyen óra, de megmondom őszintén hamar eloszlott a szkepticizmusom, és nagyon fellelkesedtem. Az idők során jó csapat gyűlt össze, így a hangulat is jó volt az órákon, és elhatároztam, hogy ha nem is szombattól, de jövő héttől csatlakozni fogok. China Spirit UK néven tart fenn iskolát, ahol Tai Chi-t, Kung Fu-t, jógát és kínai nyelvet is tanítanak (vannak segítői). Tegnap kezdő Kung Fu és Tai Chi volt, ma pedig haladó Kung Fu, melyre csak azok járhatnak, akik kijárták a kezdőt. Nem csoda, sokszor még látásra se bírtam megjegyezni a mozdulatokat, nemhogy nehéznek tűntek. Ráadásul itt már szigor van, aki nem csinálja rendesen, annak fenekén elcsattan a cipő. Ha jobb napja van a mesternek (mindenki "master"-nek hívja), akkor csak az arca előtt összeüt két cipőt, annak aztán van hangereje. Természetesen nem kell véres oktatást elképzelni, éppen csak annyira, hogy kellőképpen komolyan vegyék. Nekem egyelőre elég lesz a kezdő. O_O Az viszont játékos, nagyon tetszik. A Tai Chi rendkívül érdekes volt. Ez ugye lassú mozgású küzdősport, és tegnap legyezővel hajtották végre a gyakorlatokat. Szépnek szép volt, de nem láttam értelmét, hogy összecsukott legyezővel bűvészkedjenek. Kicsit később az összes egyszerre nyílt ki, a szívem majd kiugrott a helyéről. Fából készült legyezők nagyot szólnak egy hirtelen mozdulat hatására. Aztán figyeltem a mozdulatokat, folyamatosan felkészítettem magam, hogy na, most fog kinyílni... nem. Na most! nem... Amikor már nem számítok rá, akkor jön a hatalmas csattanás, megint nagyon megijedtem. Röhögtem magamon. A kellemesen lassú tradicionális kínai zene nagyon emelte a hangulatot. De hogy "Oppan Gangnam Style"-ra menjen a Kung Fu 3-4 percben... O_O Koreai pop zenére kínai küzdősportot, szép párosítás. Alig várom, hogy Jpop-ra nyomjuk.

Nincs olyan a repertoárban, de valószínűleg nem is lesz. Ahogy megy a kínai adó a TV-ben (CCTV4), és megy alul a kínai felirat, kezdett leesni, hogy mire mondta Xingbo néhány éve, hogy a japánok átvették az írásukat és megbolondították a jelentésüket. Van néhány kanji összetétel, amiket fejből tudok (pl. holnap 明日, történet 物語), ezeket kínaiul teljesen másképp kell írni, és ilyen jellegű szóösszetételekkel nem találkoztam a kínai nyelvben, úgyhogy tényleg variáltak a japánok. Bár olyan egyszerűbb szavakat, mint pl. fiú 少年, számok, időpontok írása maradt a régi. De elhatároztam, hogy fogok járni kínai nyelvre. Úgyis a japán iránti érdeklődésem kiterjed egész Ázsiára, és csak több leszek attól, ha tudom a kínait is, a japán mellett. Meg a Kung Fu, meg a Tai Chi is megtetszett, bár arra elsőre azt mondtam magamban, hogy túlzottan lassú nekem, de a mozdulatok szépsége megtetszett. Csütörtökön van mindkét küzdősport, a nyelv pedig szombaton kora délután.

Amúgy ezen kívül nem nagyon történt különös. Ma délelőtt megpróbáltunk Liscard-ban bankszámlát nyitni nekem, de ha jól vettem ki, akkor legalább egy angol nyelvű igazolvánnyal kell rendelkezzek. De az majd a munkavállaláshoz is fog kelleni. Addig itthon sem vagyok felesleges, elkél itt is a segítség, én pedig készséges vagyok. Mellesleg itt Liverpool-i akcentussal beszélik az angolt, és nekem nagyon nehéz megérteni. Örülök, ha 1-2 szót megértek a beszédhalmazból, ehhez képest a nővérem beszédét tökéletesen értem. Benne van az a bizonyos magyaros akcentus, de még így is sokkal szebben beszél az átlagnál, és mindenki érti. Hozzám és Dominikhoz pedig magyarul beszél, és a legszebb az, amikor nem jut eszébe egy szó, és egy mondatában keverednek az angol, magyar szavak. Angol kapcsán az volt a vicces, amikor egy angol nő beszélt hozzám, és pont az, hogy értettem, hogy mit mondott, de annyira meglepett, hogy magyarul kérdeztem vissza, hogy micsoda? Persze nevetés tört ki, de megkért, hogy angolul beszéljek hozzá. Az a lényeg, hogy azt látta, hogy az előző találkozásunkhoz képest fogytam. És ez azért lepett meg, mert a mérleg szerint híztam 3 kilót, ehhez képest mindenki soványabbnak lát... Amúgy szokni kell az angol beszédet, ha dolgozni akarok...

Anglia – 1. nap

Na, sikeresen megérkeztem Angliába. :) Szerencsére sima volt a repülőút, végig jól ment a gép, csak én vagyok olyan beszari még mindig, ha repülésről van szó. Igazából csak felszállás után félek, mert a gép akkor még ferdén áll, meg sokat fordul, hogy beálljon a helyes irányba, és ilyenkor gondolatban már a végrendeletemet írom... Persze, nem mutatom ki, hogy félek, de amíg egyenesbe nem áll, addig borzasztóan érzem magam belül. Aztán ha már beáll egyenesbe, akkor már semmi bajom nincs. Játszottam az úton, de nem sokat tudtam, mert lemerült.

Be se volt kapcsolva, ezért nem tudtam bagszival Streetpassolni. Kijött elém a repülőtérre, mert az Insert Coin egyesületnek kért régi Nintendo játékokat, melyekkel jól lehet többen is játszani, kiválasztottam neki egy párat. Leljék bennük örömüket. :) Én is örömömet leltem abban, hogy megszólalt a szokásos vészcsengő, és telefonáltam neki, hogy hol van... elaludt. De szerencsére utána sietett, ahogy tudott, úgyhogy nem okozott fennakadást. Elbúcsúztunk egymástól, nagyon fog hiányozni. Meg a többiek is, akikkel jobban tartom a kapcsolatot. Majd látjuk, hogy lesz. Elképzelhető, hogy ha találok egy jó munkát, és megszedem magam egy kis pénzzel hazamegyek, és Pesten megpróbálok végre normálisan munkát keresni. És akkor lesz végre munkatapasztalatom is, főleg külföldi. Tavaly, amikor voltam csoportos állásinterjún, a HR-es nagyon figyelt arra az álláskeresőre, aki külföldön dolgozott. Majd figyelni fog rám is. De az is lehet, hogy annyira megszeretem itt a dolgokat, hogy csak látogatóba járok majd haza.

Szerencsére a gép rendben landolt. Érdekes, hogy leszállásnál egyáltalán nem félek már, csak a jobb fülem dugul be (érdekes, amelyik kevésbé érzékeny...). Manchester, 3-as terminál. Miután megállt a gép, nem szeretek azonnal felállni, és a csomagommal előretolakodni, mert szűkösek a helyek. Igazából a szűkös hely miatt nem szeretek repülni, nem is azért, mert félek felszálláskor, az gyorsan elmúlik. Ha utazás, akkor nálam a vonat a #1. Repülőn, mivel szűkös helyen ülünk hatan egy sorban, ezért nem nagyon tudok közlekedni, főleg, hogy ablak mellett ültem. A táj viszont szép volt. :) Olyan mint egy domborzati térkép felülről. Az autók ilyen kicsi matchbox-nak tűnnek, többször elképzeltem, hogy megfogom őket, mint egy gyerek, és én mozgatom. Örülnének a benne utazók... Az épületek közül még a 10 emeletes panel is úgy néz ki, mint egy kicsi LEGO darabka.

Miután elővettem a csomagomat, nővérem várt már, és máris indultunk. De még nem haza, hozzájuk, hanem előbb Liverpool-ba. Egyből elkapott az a bizonyos "brit hangulat", ami miatt viszont nagyon szeretek itt lenni. Olyan dolog ez, hogy amiket ott hagytam (érzések, hangulatok, hasonlók), azok miatt rossz otthagyni Magyarországot, de amiket meg itt kapok, azokért megéri itt lenni. Liverpool-ban beültünk egy kávézóba, a Costa Coffee-ba, és mit ad isten? Felszolgálót keresnek. XD Nővérem meg is érdeklődte, hogy mi a helyzet, hogyan lehet jelentkezni. Igazából nem is figyeltem, hogy mit beszélt a sráccal, csak az "experience" szóra kaptam fel a fejem. Már tudtam miről van szó. Boldogan dolgoznék kávézóban is. Meg hipermarketben árufeltöltőként, pizzafutárként (csak ehhez kellene jogosítvány), adatrögzítőként, de akár szórólapoznék is. Istenemre mondom, hogy nem válogatnék, csak sikerüljön valami, és végre dolgozzak, gyűjtsek tapasztalatot, és pénzt... Szóval itt egy cappuccinót ittam, és melegszendvicset ettem. A nővérem csak kávét kért. Utána mentünk egy magyar boltba, ugyanis van Liverpool-ban ilyen is. Taste of Hungary a neve, kedves kis üzlet. Természetesen drágább minden, mintha otthon vennénk, de hát benne van az árrés mellett a szállítás is. Sok kizárólag Magyarországon kapható kaját lehet ott kapni, pl. Erős Pista. Aztán elmentünk a nagy ázsiai üzletbe, onnan Tofu kellett. Ezután jöttünk haza.

Nagyjából kicsomagoltam. A nagy bőrönd fogója és az egyik kereke letört, úgyhogy az kuka. Egyébként is régi már, csak azért hoztuk ezt, mert ez a legnagyobb. Meglett a 20 kg, amennyi mehet (igazából 20,9 kg-ot mért a mérleg, de felengedték, nem szóltak érte), csak nem volt teljesen tele, mert vettünk olyan zsákot, melybe bele lehet tenni a ruhákat, és porszívóval ki lehet szívni belőle a levegőt, így jóval kisebb helyet foglal. Nagyon ötletes dolog. Igazából számoltunk is azzal, hogy nem lesz megtöltve a bőrönd teljesen, csak azért akartam ilyen zsákba hozni a ruháimat, hogy ha úgy alakul, hogy visszamegyek, akkor se foglaljanak sok helyet, ha olyanokat vennék, amik nagyobbak. De majd meglátjuk, hogy mi lesz. Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem tudok kutyázni. T_T Túl kellett adni a kutyán, mert nem bírtak vele nővéremék (pl. rágcsálta a vezetékeket, mert nőttek a fogai, ásott a veteményesbe, meg nem is volt idejük rá, hogy sétáltassák), úgyhogy ez tűnt a legjobb megoldásnak. De a két macska megvan. *_* Itt van a nőstény macska, Lucy, akivel előző ittlétem alatt sokat harcoltam, mert állandóan karmolni akart. Mostanra nagyon megnyugodott. És itt a kandúr is, Jasper, akit említettem. Történetesen most 1 éves, úgyhogy lesz valami Happy Birthday neki. Most egyelőre úgy tűnik, hogy minden nagyon jó lesz, de igazából majd hónapok múlva tudok hitelesen nyilatkozni arról, hogy mi lesz a helyzet valójában. És várhatóan sokkal gyakrabban fogok majd tudni írni, mert végre eseménydús lesz az életem, és mivel lesz nálam fényképezőgép, majd teszek közzé képeket is.