Születésnap

Nem nekem, hanem az egyik barátomnak Young Linknek. Mondjuk képlékeny volt, hogy tudok-e menni, de örültem, hogy délelőtt dolgoztam, így elmentem. Tegnap az Arénában voltam, így a 78-as trolival mentem a Nyugati felé. Megyek a megálló felé, de megállít egy kínai étterem. Négy Évszak Kínai Gyorsétterem a neve, és bár maga az étterem nem valami megnyerő, de finomat ettem. ^_^ Szezámmagos csirkét, és pirított tésztát kértem. Ettem volna evőpálcikával is, de azt nem találtam, így maradt a villa. Nagyon ízlett, és ezt szeretem az ázsiai konyhában, hogy bár keverednek az ízek, mégis harmonizálnak egymással. Nézegettem az étlapot, láttam, hogy ott van kínai írással is az étterem neve, feltűnt a 春夏秋冬 jel, mely mind kínaiul, mind japánul évszakokat jelent. Már csak Suara miatt, mert, hogy ez az egyik legnagyszerűbb dala. Japánul "Shunkashuutou"-nak kell ejteni, vajon kínaiul is így hangzik? Különben nem hiába ez a négy karakter adja az évszakok gyűjtőszavát, mivel a 春 (Haru japánul) a tavasz, 夏 (Natsu japánul) a nyár, 秋 (Aki japánul) az ősz, és 冬 (fuyu japánul) a tél. Ezek szerint Kínából vették át a jeleket, persze korántsem biztos, hogy így kell kiejteni. Lehet, hogy megmondta volna a felszolgáló, aki kínai volt, csak most jutott eszembe, hogy egyáltalán megkérdezzem. De lehet, hogy csak ma délutánig kell várni, mert találkozok az egyik karaokés lánnyal Lucyvel, és lehet, hogy elviszem őt oda, majd meglátjuk, mire lesz lehetőség.

Mindenesetre a kínai éttermet kitérő miatt kicsit késve érkeztem meg, de ahogy elnéztem a társaságot, nem sok mindenről maradtam le. Ott volt Ricsi, Csibi, Krisi és Norbi. Játszani úgy isten igazából senkinek nem volt kedve. A Brawl is csak azért került reflektorfénybe, mert annyira akartuk... Mondjuk érdekes meneteket nyomtunk, mert úgy volt, hogy egyszerre volt rajtunk a vaspáncél, ami lassít minket, és kisebbet ugrunk, valamint a nyúlfül, amivel meg elviekben gyorsabbak vagyunk, és magasabbat ugrunk. Érdekes elegye volt a játéknak, bár más módját is el tudnám képzelni a játék élvezetének. Később Young Link és Norbi felment a galériába PS2-n Shin Megami Tensei-jel játszani, nekem meg mondta Csabi (ez Young Link polgári neve), hogy ha akarok gépezhetek. Ki is használtam a lehetőséget, és elolvastam Tukeinon blogjában, hogy milyen volt a Nyári con. Ahogy olvastam, eddig ez lehetett a legjobb vidéki con. Nézegettem Csabi "ereklyéit", látom nem sok játéka van, de ő legalább eredetiben megveszi azokat, amiket nagyon szeret. Van egy pár jó anime DVD-je (A digipakkos Full Metal Panic? Fumoffu-t irigylem tőle T_T), meg egy pár rock CD-je. Csabiék fent játszottak PS2-t, Ricsiék meg Wiin Brawloztak. Kicsit később visszatértem hozzájuk, de Csibinek gyorsan mennie kellett, 17.30-kor értejöttek a szülei. Aztán nemsokára elmentek a többiek is. Elvittem Csabinak a Mondo magazint, mert kíváncsi volt a Zelda cikkre. Igen, van The Legend of Zelda cikk a Mondóban, nem is akármilyen apropóból kifolyólag. Jött Csabinak az egyi haverja, úgy tűnik, estére enyhén alkoholos bulival fogják megünnepelni a 19. születésnapját. Engem is meg akart kínálni egy doboz sörrel, de elutasítottam. Annyira antialkoholista vagyok, hogy még sört sem... És igen, én tudok nemet mondani, és nem nehéz.

Nemsokára mentem én is. Közel lakik a Nyugatihoz, így nem volt nehéz hazajutni, de előbb gyorsan benéztem a WestEndbe. Líra könyvesboltot kerestem sikertelenül. Úgy tűnik, hogy el kell mennem ma az Europarkba, meg akarom nézni, hogy milyen akciós mangák vannak még 299 forintért. Dramacon 3-at akarok. T_T De nekem, mint gyűjtő révén mármilyen mangával szívesen megismerkedek. Egyetlen egy nem tetszett annyira, az az éjféli opera. Nagyon nem az én stílusom, nekem túlzottan lassú sodrású a története, bár nyilván nem véletlen ilyen.

ALI PROJECT akkor és most

Sikerült hozzájutnom az ALI PROJECT első albumához, mely a Gensou Teien címet kapta és 1988. január 25-én jelent meg. Hát valami elképesztő a változás, amin keresztülment az együttes! :D Már ekkor hallható volt az a bizonyos goth-loli stílus, ami az együttest mára fémjelzi. Viszont a hangszerelés nagyon szegényes volt. Sokkal inkább a szintetizátor-hangzás volt a központban, ezek szerint az élő hangszerek (vonós hangzás pl.) csak sokkal később kaptak szerepet. Arról nem is beszélve, hogy szintetizátor is rengeteget fejlődött a több, mint 20 év alatt. Arika Takarano, az énekesnő hangja pedig hát érdekes. 24 éves volt az album megjelenésekor, és ugyan már ekkor tisztán hallani, hogy van egy nagyon jó hangja, amit képzett, de mára sokkal-sokkal színesebb lett az énekhangja, és hallhatóan a hangterjedelme is sokat "tágult" az idők során, arról nem is lelkesedve, hogy mennyivel technikásabb az énekstílusa. Tisztán érződik már akkor is ezt a progresszív rock, goth-loli stílust akarták művelni, de a '80-as évek végén sem technikai, sem énekhangi adottságok nem voltak annyira adottak, csupán hallani, hogy van egy nagyon jó alap, amin tovább dolgoztak, és lett belőle az, ami. Az együttes férfitagja Mikiya Katakura, is nagyon sokat fejlődött dalszerzés terén, ugyanis ő a zeneszerző.

De hogy mekkora a változás, hadd mutassam be 2 YouTube videón keresztül:

ALI PROJECT
Seigagetsu
Gensou Teien 1988

ALI PROJECT
Ransei Heroica
2010

https://www.youtube.com/watch?v=kPkWBqeaXHM

Suara vagy / és ALI PROJECT?

Egyszerűen nem tudok dönteni, hogy mit rendeljek meg. Suara: Yumeji CD-t, vagy ALI PROJECT: Psychedelic Insanity CD-t? Szavazzanak! Önök szerint melyik CD-t rendeljem meg:

• Suara: Yumeji
• ALI PROJECT: Psychiedelic Insanity

Hívják a 06-90 414-1205-ös számot, és az egyes gombot nyomják meg, ha ön a Suara CD-t venné meg, vagy a kettes gombot, ha az ALI PROJECT CD-t venné meg! A hívás díja 120.000.000 forint + ÁFA. A szavazók között értékes nyereményeket sorsolunk ki!

Komolyra fordítva a szót, nehogy bárki is fel merje hívni azt a számot. -_-' És bármilyen egyezés csak a véletlen műve lehet! De tényleg, a Suara CD-t már nagyon rég beterveztem magamnak, de az utóbbi időkben annyira belezúgtam a fent említett ALI PROJECT albumba, hogy ahhoz is szeretnék minél előbb hozzájutni. Egyszerűen képtelen vagyok megunni a dalokat az albumon, és ez az együttes egyetlen albuma, melyen minden dalt nagyon szeretek. Illetve ez így még erős kifejezés, mert csak néhány albumot hallgattam meg, de mindegyikről az volt a véleményem, hogy jó-jó, de különösebben nem mond semmit. Valahogy ez a goth-loli zene túlzottan csicsás nekem. Mert van két dal, amivel megismertem őket: Jigoku no Mon és Kinjirareta Asobi, ezeket minduntalan tudnám hallgatni, aztán megismertem azokat az albumokat, melyeken rajta van ez a két dal, és vannak rajta jó dalok, de az egész album komplexen nem olyan, hogy meglegyen nekem eredetiben. Aztán amikor voltam Lam'O-éknál ugye, és amikor Duong nézett YouTube-on valami zenét, ami nem tetszett nekünk, ott találtam rá az Ankoku Psychedelic dalra, mely már akkor nagyon tetszett. Szerencsére a borítóra emlékeztem (mivel az volt képként), így rákerestem az album borítójára így leltem rá a Psychedelic Insanity CD-re, amire azonal hozzá is jutottam. Meghallgattam, és teljesen az az érzés fogott el, hogy ha értékelnem kéne, simán ott van a 40/40, amit nagyon-nagyon kevés albumra adnék meg (pl. Megumi Hayashibara. SpHERE, vagy Masami Okui: DEVOTION). Annyira egyedi hangulata van az albumnak, meg hát ahogy írtam korábban szinte teljesen kizökkentett a rossz hangulatomból. Ilyen album tényleg nagyon ritka.

Úgyhogy most négy eset áll fent: 1. Suara: Yumeji CD,  2. ALI PROJECT: Psychedelic Insanity CD, 3. mindkettő egyszerre. Ez még menne is, ha megtanulok kenyéren és vizen élni, ami ahogy az elmúlt másfél hónap tanúsít egyáltalán nem lehetetlen küldetés számomra. 4. Egyik sem. Ennek sem 0% az esélye, mert ha kevés pénzt kapok fizetés gyanánt... Jövő pénteken (várhatóan) lesz válasz a nagy dilemmámra.

Ázsia konyhaközelben

No, azért vásárlóként még mindig jó a Tesco. ^^'

Az utóbbi pár napban vásároltam egy pár dolgot, hogy egy lépéssel közelebb hozzam az ázsiai konyhát. Aminek örültem, hogy végre tudtam venni gyékényből készült tányéralátétet. Ennek ára 99 forint, és Vietnamban készült. Ma néztem, már 149 forint. Meg ekkor láttam, hogy lehet kapni bambusz evőpálcikát, 10 pár 299 forint, és mivel tartósnak tűntek, gondolkodás nélkül vettem egy csomaggal. Így otthon is gyakorolgatok evőpálcikával enni. És azt kell mondjam, hogy mostanra egész jól megy, miután mutatták, hogy kell használni. Csak a hüvelykujj használatával nem vagyok tökéletesen tisztában, hogy az most az alsó, vagy a felső pálcikán kell lenni, aztán arra jutottam, hogy mindkettőn egyszerre. Ha az alsón van csak, akkor a felső kiesik a kezemből, ha pedig a felsőn van, akkor meg az alsót nem tudom rendesen használni.

Meg ma vettem egy japán sült tésztát, Nissin Yakisoba Deluxe a neve. Ezt is az a cég gyártja, mely a Smack leveseket. Mint ahogy benne van a termék nevében, hogy ez nem leves (yaki=sült, soba=tészta), de tésztaételként kiváló. Ma megfőztem egyet, és amikor megszagoltam a szószt, örömömben felkiáltottam, hogy ez az az illat, amit annyira imádok! Nővérem férje (tehát a sógorom) csinált egy párszor sült tésztát, annak volt ilyen illata / íze, mert ízre is fantasztikus volt, szóval én ajánlom mindenkinek. ^^

2010. augusztusi Mondo magazin

Megvan az új Mondo magazin, amit nagyon vártam, mert Leea mondta, hogy benne lesz 2 oldal erejéig, és tényleg. Nagyon jó cikk lett róla. ^_^ Nem, Leea nem híres ember, csak új cikk lesz a Mondo magazinban, hogy átlag animéseket kérdeznek meg, hogy lett rajongó, és hogy ő miként éli meg az animefanságát. Örülök, hogy bekerült, egyrészt hogy lássuk, nemcsak tizenéves animések vannak, másrészt ő azért mégsem az az átlag, mert igencsak tág az érdeklődési köre Japánon belül.

És még egy cikk, aminek nagyon örülök, hogy írnak az MMORPG kockaságról. SOHA JOBBKOR!

Különben kicsit talán másabb lett a Mondo, én úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődött az elmúlt három év alatt a megjelenése óta. A cikkek stílusa is javult, meg az érdeklődési kör is tágult. Talán már nemcsak a tizenéves animéseknek szól az újság.

Éppen csak hogy

És igen! Tomoe Ohmi új kislemez felkerült a heti Oricon chartra! Csakhogy ez a helyezés a 191. Épp, hogy befért a Top 200-ba, de soha szerencsétlenebb időpontban ne jelentessen kislemezt, mint most, amikor annyi újdonság látott napvilágot! Szerintem olyan 400 körüli lehet az első heti eladás. De megnyugtatnék mindenkit, ennél rosszabbat is láttam már. A "legalacsonyabb" (vagy inkább legrosszabb?) helyezésű kislemez, amit láttam, Hironobu Kageyama: EVER LAST single, mely 2010. február 10-én jelent meg, és csak a 195. helyet tudta elcsípni, azalatt 310 kislemezt értékesített.

Különben a Tomoe Ohmi dal a JAM Project TV műsorának, az Anipara Ongakukannak az ending dala.

Tapasztalatok és egy kis etikett

Két hete dolgozok Tescóban pénztárosnak, ahova hívnak, de nekem már ez az idő is elég volt ahhoz, hogy átértékelődjenek bennem dolgok. Mindenekelőtt egy kis tapasztalat-megosztás:

• Jobb délelőtt járni dolgozni, mint délután, mert akkor legalább este itthon vagyok nyugalomban.
• Az express üzletek mennyországok a hipermarketekhez képest.
• A legfontosabb dolog egy együttműködés és a tolerancia egymás iránt.

Az, hogy az express üzletek miért sokkal jobbak a hipermarketeknél, az szerintem kívülálló számára is egyértelmű. Kevesebb dolgozó, mindenki ismer mindenkit, kevesebb pénz forog egy időszaban, így nyugodtabb, oldottabb, lazább a munkaidő. Bár nincs szék, de komolyan mondom, inkább állok 8 órát egyhuzamban egy expressben, minthogy egy hipermarketben legyek, mert egyszerűen ledöbbenek, hogy még a dolgozók is mennyire sietnek és idegesek. Kérdem én: Miért? Akkor nagyobb a valószínűsége, hogy nem lesz hiány, ha idegeskedve, türelmetlenül számol? Mert nem hiszem. Az már csak hagyján, hogy a diákvezető (aki szintén diák) stílusa finoman szólva lekezelő. Szerencséje, hogy nem szeretek veszekedni, ezért inkább ráhagytam, mondjon, amit akar, sajnos el kell viselni. Már 1991-ben feltette Zorán "Az élet dolgai" dalában a nagy kérdést:

Miért van ez így?
Hogy oly magasról néz le a bukott, hülye diák?

Ez már egy ilyen dolog.

Szerencsére ez csak az egyik üzletre volt jellemző, a többi helyen többé-kevésbé (inkább többé) rendben volt minden. És hogy mi a helyzet a vásárlókkal? Hála Istennek a döntő többsége (99%) rendes, elnézi, hogy diák vagyok, és hogy nem mehet minden tökéletesen. Egy pár dolgot azért mindenképp mondanék:

• Legyünk türelmesek. Több évtizedes tapasztalattal rendelkező pénztáros is hibázhat. A miért kérdésre baromi egyszerű a válasz: Ő is emberből van, nem figyelhet a munkaideje 100%-a alatt 100%-ig a munkájára.
• A tolerancia is nagyon fontos. Bár ez az elsőből indul ki, de ne tudjátok meg milyen állapotban van a pénztáros 4-5 óra folyamatos munka után, amikor csak akkor van lehetősége egy pár másodpercet lazítani, amikor a vásárló kártyával fizet. Nagyon rossz annyi időt egyhuzamban a pénztár mögött ülni, rendületlen figyelni, hogy mennyi pénzt kap, pontosan adjon vissza, stb. Szellemileg amortizáló munka.

És egy nagyon fontos dolog, ami elsősorban diákokkal történik meg. Senki ne verje át a pénztárost! Én tegnap éltem át ilyet, azt hittem, rosszul leszek. Röviden a történet: Vásárló jön, fizet 2.000 forintossal, rendben van... fél óra múlva visszajön, hogy ő 20.000-essel fizetett... és hogy 18.000 forintot nem kapott vissza. Ilyet velem ne csináljon senki! Nekem a jelenlegi helyzetemben az rengeteg sok pénz. Persze igyekeztem tartani magam, és nyilván nem adtam neki vissza, hanem hívtam a vezetőt, hogy mi a helyzet. Azt mondta, hogy jönnek, leszámolják a pénzt, ha valóban több van, megkapja. De kiderült, hogy nem volt semmi, de mire erre fény derült a vevő elviharzott. Gondoltam is, hát megnézem, hogy a vevő mivel fizet, és igyekszek mindig pontosan visszaadni.

Tehát nagyon nehéz pénztárosnak lenni, ezért mindenki legyen velük türelmesebb! A másik oldalról már nem annyira fényes az érme. De mindegy, tényleg boldoggá tesz, hogy ezt diákként tapasztaltam meg. Most már vannak terveim a jövőre nézve. Tanulni, tanulni, tanulni. Soha nem hittem volna, hogy valaha is ilyet fogok mondani. De hát itt az eredmény. És az a legszebb a történetben, hogy még nem késő! Aztán pár év múlva egy jobb élet reményében. ^^

Oricon helyezések

Mai nappal még nem tudok olyan megjelenésről, ami érdekelne, viszont egy pár Oricon helyezést megosztanék.

Hayashibara Megumi CHOICE: 2.970 46. hely (2. hét)

Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sadame 3.437 32. hely (2. hét)

angela: Aoi Haru 4.594 27. hely

May'n: Ready Go! 7.468 21. hely

Ohmi Tomoe új kislemezéről nincs hír, de meg merem kockáztatni, hogy ez a kislemeze sem került fel a Top 200-ba... Különben igen erős héten vagyunk túl, nagyon sokan időzítették július 28-ára az új kiadványuk megjelenését. Erre bizonyíték, hogy egy nappal előtte Megumi albuma 15. volt a napi listán, másnap, amikor kijöttek az új megjelenések lezuhant a 46. helyre. Meg az eladási számok is magasabbak lettek.

angela: Aoi Haru kfn

Nehezen, de elkészült a dal karaoke fájlja. ^^ És még így sem merem 100%-osan tökéletesnek mondani, szerintem Tukinak lesz még apró igazítanivalója rajta. De annyira jó volt a szám, hogy, hogy egyáltalán nem zavart, hogy nehéz volt, mert nagyon élveztem az időzítést. Fantasztikus ez a dal. És ahogy Tuki megígérte, és ha tényleg megtanulja, ő lesz a MondoCon sztárja. :D Ezt is megmutatnám print screen formában, hogy mutat a leggyorsabb része. Na nem kell meglepődni, én sem tudok ilyen gyorsan space-t ütögetni. A módszerem az volt, hogy az első gyors szótagnál elkezdtem random ütögetni a space-t, ha végeztem, akkor visszahallgatom, és PONT OTT, ahol az utolsó szótag elhangzik, ott megállítom, és elkezdem állítgatni a szótagokat. Először azt hittem, hogy lényegében mindegy, mert annyira gyorsan mondja, hogy nincs már ritmusa. Aztán utólag, ahogy megnéztem a KaraFunban teljes képernyőn, ott láttam, hogy ez nem egészen van így, erre gondoltam, hogy Tukinak lesz egy kis dolga vele, remélem örömmel fogja javítani. ^^ Különben Lam'O mondta, amikor látta az Utawarerumono: adamant faith kfn-emet, hogy lehetne díszesebb is a munkám. Hát most megkapja! Most keményen megkapja, pláne, hogy az a hír terjed róla, hogy jól mennek neki a gyors részek megtanulása, neki is ajánlom, hogy tanulja meg. Leea meg szerintem már ki van erre képezve, neki ez semmiség lesz. Örültem, hogy már most tetszik a karaoke fájlom, jó tanulást hozzá mindenkinek. ^^

angela: Aoi Haru

Végre lehetőségem van meghallgatni angela: Aoi Haru kislemezét (most is épp ezt hallgatom), nagyon érdekes lett az új single.

Először a döbbenet lett úrrá rajtam, másodszor meg a boldogság. Döbbenet, mert kerestem a spiral és Alternative dalok stílusjegyeit, és teljesen más dal. Aztán boldogság, mert ritka egy igényes pop dalt hoztak össze. Igen, ugyanis rosszul jár az, aki az előző dalok hangulatát keresi, de nekem nagyon tetszett, hogy más stílusban is jeleskednek. Úgy tűnik, hogy követik Okui Masami példáját, és nem ragadnak le egy stílusnál, kipróbálnak mást is. És hogy ilyen jól megy, az már csak hab a tortán. Az Aoi Haru dal kifejezetten az a fajta dal, mellyel nagy bulit lehet csinálni egy karaokén. Mondjuk ebben a dalban is egy-két sornyi Alternative-sebesség, egyből eszembe jutott Leea, hogy mit szólna, ha meg kéne csinálnia ennek a dalnak a karaoke fájlját. Különben a címadó dal a Seitokai Yakuindomo anime ending dala. Vajon milyen lehet az anime? Amelynek ilyen jó endingje lehet, az rossz nem lehet. Majd utánaolvasok. Mindenesetre örülök, hogy egy újabb fantasztikus japán dalt ismertem meg. ^_^