Megumi Hayashibara az első héten

Nyilvánosságra kerültek Megumi Hayashibara első heti album és kislemez eladásai:

Shuuketsu no Sadame: 6. hely 11.528
CHOICE: 6. hely 11.931

Hát, jobbra számítottam... De így sem rossz, szép volt Megumi! ^^

Orvosság bánatra

Hát, mit is mondhatnék, nem minden munkanap lehet kiváló, a mai nem volt az, eléggé rosszkedvűen mentem haza. Sokat gondolkodtam az egészen hazaút alatt, érdekes látni, hogy azt a helyet, ahova oly sokan szeretnek járni vásárolni, belsős szemmel mennyire más... Legalábbis az egyik "üzletben" (direkt nem írok nevet, meg szerintem úgyis ki lehet találni, meg összességében nem is lényeg) nagyon nagy felfordulás van, szemmel láthatóan a dolgozók lelkében is. Komolyan megrémített, hogy mindenki rohan, kapkod, nincs tekintettel a másikra, és mindig felmerült bennem a kérdés: Megéri ezért? Vagy ennyire nincs más választás? Bevallom őszintén, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy mindezt diákként látom, mert nekem legalább a választás lehetősége adatott meg. Nekem még nem most késő ráébredni, hogy inkább tanuljunk egy sokkal jobb szakmáért vagy dipomáért, hogy utána olyan kevésbé stresszes munkánk legyen adott esetben jobb keresetért.

Persze a gondolatok is segítettek elűzni belőlem a bánatot, meg itthon a PC bekapcsolása utána betettem az ALI PROJECT: Psychedelic Insanity albumot, és minden rosszkedvem elszállt! Azért erre is csak a japánok képesek! Megmondom őszintén ezelőtt nemigen hittem abban a bizonyos erőben, amit a zene adhat, de a szigetországi néptől (kezdve Megumi Hayashibarával 4 éve) ezt is megkaptam, és ez felbecsülhetetlen érték!

MondoCon 2010 Karaoke verseny

Igaz már egy hónapja meg volt hirdetve a verseny, de csak most van úgy netem, hogy jobban megnézzem a regrendszert, meg elolvassam a részleteket. Mondjuk már a MondoCon honlapjára történő regisztrációval is gondjaim voltak, mert nem emlékeztem, hogy melyik felhasználónévvel és jelszóvel regisztráltam, nagy nehezen találtam csak meg, mivel az emlékeztető E-mail sem jött meg. Mindegy, megrendeltem a jegyet, igyekszem befizetni augusztus 4-éig, hogy olcsóbban megkaphassam a 2 napos jegyet.

És akkor, ha Anime- (vagy inkább már Mondo-)Con, akkor karaoke, és verseny. Csak nagyon hirtelen felindulásból írtam be az új Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame dalt, mint énekelni, de biztos, hogy nem az lesz, mert az elég nehéz. Ha már nehéz dalt akarok, akkor az angela: Alternative lesz, tisztelegve Leea előtt, hogy megcsinálta a kfn-t. Most néztem meg, hát elhiszem, hogy nagyon sokat szenvedett vele. Ilyen gyors refrént még nem láttam. Leszedtem a kislemezt, többször végighallgattam a két dalt, mind a kettő fantasztikus! A gyors refrént megtanulni... Hát biztos, hogy nem lesz egy leányálom, de Okui Masami: Saikou no GAMBLE dalának tanulása alatt többé-kevésbé kitapasztaltam, hogy kell gyorsan énekelni. Mivel ez a dal is elég gyors. Arra jöttem rá, hogy Okui Masami sem egy bűvész, aki extra gyorsan jár a nyelve, mint a rokkának, hanem csak elharap szótagokat. Ha valóban az angela dalt fogom énekelni, biztos, hogy hasonló módszerrel fogom előadni. Ki fogom nyomtatni a szöveget, és megtanulni. Felmondani magamban. A felolvasásával fogom őrjíteni a 98-as, 97E busz és 2-es metró utasait. ^^' Na jó, nem, de nagyon szeretném 100%-osan megtanulni. Ha pedig nagyon nem megy, akkor is vannak további lehetőségek:

• Suara: Musouka (Utawarerumono OP)
• FictionJuction: Parallel Hearts (Pandora Hearts OP)
• savage genius feat. Ohmi Tomoe: Maze (Pandora Hearts ED)
• Suara: Akai Ito (White Album OP)

Most hagyom Okui Masamit. Jól esik másokat is hallgatni, akik hasonlóan nagyszerűen művelik az anison zenét. Bár a Pandora Hearts ED-t szerintem kihúznám, mert az túlzottan lányos. Olyan lányoknak való szerelmes dal, szerintem fiúnak annyira nem áll jól.

A nyári cont biztos ki fogom hagyni, bár a MAT-os őszi conra lehet, hogy egy nap benézek, hogy mi a helyzet. Lehet, hogy tetszeni fog az a karaoke, amit mások csinálnak. De a MondoCon biztos nagy durranás lesz. Vendég lesz ugye, KOKIA (Inkább Suara lenne, de ez már egyéni szoc. probléma), kíváncsi leszek rá. Lehet, hogy a koncertjét is megnézem.

Most kinyomtatom az Alternative dalszöveget, aztán tanulásra fel!

Família Kft. – Egy örök klasszikus jelenet

Egyik kedvenc sorozatom gyerekkoromban a Família Kft, azon kevesek közé tartozik, melyért ma is rajongok. Egy mondatos áttekintés: 1991-1999 között TV1-en sugárzott sorozat, Magyarország történetében az első szituációs komédia. Nekem két dolog miatt tetszett nagyon: Egyrészt mert nagyon jó poénok voltak benne, másrészt meg bár ez gyerekként nem tudatosodott bennem, de valamilyen szinten hasonló családi körülményeket szerettem volna felnőttkoromra. A családi körülmény még várat magára, de így sem vagyok elégedetlen. ^^'

Ami miatt felhoztam a sorozatot, az az, hogy van egy rész, melyben olyan klasszikus jelenetek voltak, melyet mindenképp szeretnék itt is megörökíteni. Ez a rész 1997. december 6-án volt (ezért emlékszem erre ennyire pontosan, mert a TV1 logóján egy télapó sapka volt), Az Örökség címet kapta, és ha jól emlékszem, a 318. rész volt, de erre nem mernék megesküdni. Maga a történet eléggé csavaros, azért megpróbálom érthetően elmondani: Csibi (Bajor Imre alakítása) egyik régen látott rokona telefonált neki, hogy szeretné őt meglátogatni. Ám ez a rokon igen gazdag, ezért hogy Csibi ne okozzon csalódást, ezért megkéri Szépéket, hogy hadd lakhasson az élettársával, Mónikával a házukban, addig meg ők elmennek a vidéki telkükre. Pár napig lakhattak ott. Szépék elmennek, másnap reggel megjön a rokon, kinek neve Éliás bácsi (Körmendi János [1927-2008] alakította). No most a sok vicces szituáció nemcsak abból áll, hogy igazából nem is az ő házuk, hanem csak "bérlik", hanem hogy Éliás bácsi amerikai, sőt az csak a sorozat végére derül ki, hogy ő nem is rokon, csak rokonnak adja ki magát embereknek, mindenkit meglop, és visszatér Amerikába. Emlékezetből megpróbálom felidézni a párbeszédeket. Lássuk az másodikat (az elsőre csak nagyon halványan emlékszem):

Előző nap megérkezik Éliás bácsi, ma reggel pedig Mónika (Csibi élettársa) köszönti:

• óó, Jó reggelt! Éliás bácsi!
• Jó reggelt kívánok!
• Mónika vagyok!
• Hát gyere ide! Hadd nézzelek meg! Óó, de szép nagy nő vagy! Adjál nekem puszi! ... Én is adok neked puszi!
• óó, ezzel megvolnánk! őő... Hogy aludtunk, hogy aludtunk?
• Nagyon aludtunk, mint a bunda úgy aludtunk! Csibi hol van?
• Csibi nincs itthon, razzia van!
• (Éliás bácsi megijed) Razzia? Itt a kávéházban?
• őőő... Nem a kávéházban! Hanem tetszik tudni az úgy volt, hogy innen a kávéházból elloptak 2 kiló kávét, és most odarendelték a Csibit, hogy megnézze, és beazonosítsa az ő 2 kiló kávéját! ... Na de, hozom a reggelit.
• Jó lesz, nagyon jó lesz!
• Tessék, itt a reggeli!
• óó, nagyon jó! Akkor ugye te vagy Csibinak az élettársa, igaz?
• Hát, igen az!
• És ugye segítesz neki a ház körül, meg a kávéházban!
• Hát igen, ott is.
• Nagyon jó, ülsz le! ... Mónika! Fogok neked adni valami nagyon, nagyon szép ajándékot! Tessék, ez van tiéd!
• óó, de szép szemkihúzó!
• Szemkihúzó, örülsz neki Mónika, ugye?
• Hát nagyon!
• Akkor itt egy második! Meg egy harmadik szemkihúzó!
• Jaj, köszönöm! Komolyan Éliás bácsi milyan gálánsnak tetszik lenni!
• Nézd Mónika, nekem nagyon tetszik, ahogy a Csibi fiú az évek során felépítette magának ezt a sok mindent, és nagyon boldog vagyok! Megmondom őszintén, úgy ahogy van, régen egy mihaszna, semmirekellő volt! Már attól féltem, hogy soha a büdös életben nem lesz belőle ember! És lám! Lám!
• Lám, lám, lám! Hát igen egy rendes ember!
• Ez itt mindet van az övé!
• Hát... nagyrészt!
• Már hogyhogy nagyrészt?
• őőőő ... őőőő Azok a lábosok ott az enyémek!
• Lábosok, Mónika! Júj, de megszerettelek téged! Tessék (kiborít egy ajándékos táskát) ez itt minden van a tiéd!
• Az enyém? O_O
• Ugye örülsz neki Mónika? Mert ugye ez a te neved?
• Igen, a nevem is az enyém!
• Nézd Mónika! Nekem ott a USA-ben van egy szikvíz-üzem, egy tojásfeldolgozó, meg vajraktár, sok-sok millió, millió dollárom van ott kint! De az az igazság, hogy ez az öreg szíve... ez már nem működ hibátalanul! Az az igazság, hogy kell valami örökösről gondoskodni, aki majd örökli a vállalataimat. Ekkor én írtam a Csibinek, hogy tőlem rengeteg pénzet tudna örökölni. De egy mihasznára, egy semmirekellőre... egy herére nem hagyom!
• Na, na, na! Egy herére nem is jó!
• Persze, hogy nem jó, hát micsoda beszéd az, egy herére hagyni! Olyan ember, akinek nincs perspektívája! De írt a Csibi, hogy neki már van perspektívája!
• Igen, igen! A Csibinek van perspektívája! Igaz, hogy ott van lent a pincében! De én láttam, én láttam!
• (Éliás bácsi kicsit furán néz) Na szóval a Csibinek van perspektívája, ezt nekem nagyon gyönyörűszépen megírta, szóval nagyon fogok örülni... (Éliás bácsi a könnyeivel küszködik) Ha majd eljön a nap... És fel fogok dobni a talpámat! Akkor minden Csibire fog esni! A szikvíz-gyár! A Tojásfeldolgozó, meg a vajraktár! Ugye örülsz neki Mónika?
• Igen, én iszonyatosan örülök! Mert tudja a Csibi is mindig mondta, hogy szeretett volna egy vajraktárat!
• Ezt mondta? Jaj Mónika... Na várjál adok még egy szemkihúzót!
• Jaj köszönöm! Hát már van 1, 2, 3, 4, ez az ötödik!
• Most kérek ezért cserébe valamit Mónika! Kérlek, hozzál nekem egy telefonkönyv. Nekem kell telefonálni a légitársaságnak, valami probléma van! Én nem is tudom, hogy történhetett meg, az egyik csomagom elkeveredett Kalkuttába. Abba volt az összes pénzem!

Hát ennyi volt ez a jelenet. Meg sok ilyen apróbb poénos jelenetek maradtak meg bennem ebből a részből. Az egyiket mindenképp szeretném megmutatni.

Ez az első jelenet, amikor Éliás bácsi megérkezik, Csibi fogadja, beszélgetnek, és Éliás bácsi ajándéka körül volt egy kis kálvária.

• Csibi, kapsz tőlem egy nagyon szép ajándékot! (átnyújtja neki az ajándékos szatyrot) Tessék!
• Júúj, annyira izgatott vagyok, mi lehet benne! Júúj! Szemceruza! Az nagyon kell, az nagyon kell! Ez meg itt, pucli! Az is kell!
• jaj nem! (nevet) Ebben van egy óriási nagy tévedés! Ez nem a te ajándékod! Mindjárt adom a te ajándékod! Tessék, ez van tiéd! Tessék! (átad egy hatalmas parfümös üveget) A te szeretett szantál illatja!
• (Csibi arca elkenődik) Szandál illatot nem...
• SzanTál!
• Jaa, szantál! Nagyon-nagyon szeretem!

Nem tudom, hogy így mennyire viccesek, de látni kéne ezt a részt, valami felejthetetlent alakított Körmendi János, Isten nyugasztalja, nagyszerű színész volt. Legszívesebben nyilvánosságra hoznám, de csak VHS-en van meg, és egyszer kerestem egy PC-s boltban ilyen digitalizálót, hát nem az én pénztárcámra szabták az árát! T_T Na talán egyszer.

Shuuketsu no Sono he vs. Shuuketsu no Sadame

Két Neon Genesis Evangelion dalt énekelt fel Megumi egy év alatt, mindkettőnek hasonló a címe, és hasonló a stílusuk. Mégis érdemes egy kicsit jobban elmélkedni rajtuk.

Érdekes a magyar fordítása a két dalnak: Shuuketsu no Sono he - A koncentráció kertjében, Shuuketsu no Sadame - A koncentráció végzete. Hogy most a koncentrációs táborra gondol, nem tudom, mert nem találkoztam angol fordítással, de nem kizárt, hogy arra gondolhat, mert a Shuuketsu no Sono he bár nem annyira tragikus, de egyértelműen olyan hangulatú, hogy buzdítja az embereket, hogy gyerünk tovább csinálni, egyszer vége lesz. Az AYANAMI verzió meg ugye egy embernek szól, akit nagyon szeret, de erről értekeztem a Megumi CHOICE album postban. A Shuuketsu no Sadame ... már most lelövöm a poént: Sokkal jobban szeretem ezt a dalt. Egyszerűen azért, mert sokkal Megumisabb lett, emellett sokkal gótikusabb (akár az ALI PROJECT is felénekelhetné ^^'), tehát az új dal műfajilag sokkal gazdagabb, és sokkal jobban igazodik Megumi egyéniségéhez, ezért lett jobb. Meg jobban is remekel az új kislemez az Oricon charton, mert a Shuuketsu no Sono he kislemez a 7. helyen nyitott első nap, a Shuuketsu no Sadame pedig a 6. helyen, viszont feljött 2. és a 3. nap a 4. helyre! És a tavalyi single összeladása 43.588, ezzel a 2009-es év 150. legeladottabb kislemeze lett. No most nagyon remélem, hogy a Shuuketsu no Sadame single-ből több fog elkelni, és akár az éves top 100-ba is bekerül. Persze, ehhez kb. 100.000-es eladást kell produkálnia. És ha sokáig marad a Top 50-ben, akkor nem elképzelhetetlen. Sok sikert Megumi! ^_^

Akármekkorák is lesznek az eladási számok, egyvalami tény: Nagyon-nagyon kellett az új album, mert az az igazság, hogy kezdett "csillapodni" bennem a Megumi fanság. Nem feltétlen azért, mert untam a régi dalokat, hanem a megszokás. Vannak nagyon jó dalai, csak ott van Okui Masami, kinek repertoárja sokkal szélesebb. Részben azért, mert ő már gyerekkorában tanult énekelni, ezért sokkal képzettebb a hangja, jól tud érzelmeket társítani a dalokhoz. Megumi pedig istenigazából nem készült énekesnőnek, ő csak a Ranma 1/2 és a DoCo által került az énekesnői szférába (helyes így ez a kifejezés?). És előtte soha nem járt hangképzésre, csak felfedezték, hogy azért van egy hangja. És ezt fejlesztette tovább. Az első albuma a Half and, Half (1991. március 21.) nem lett rossz. De hallatszik az első pár albumán, hogy nem képzett a hangja, de amit lehetett, kihozott magából. Okui Masami pl. sokkal jobban debütált a Gyuu (1995. április 21.) albumával, de vannak, akik Meguminál sokkal rosszabbak. És mára azt kell mondanom róla, hogy igazi fantasztikus énekesnő lett belőle. Szóval nagyon örülök az új albumának, mert sokkal többet hallgatom őt, és visszatért bennem az az érzés, hogy miért szeretem Megumit annyira, de ehhez kellett az is, hogy nagyon jó legyen az album. Ez megvan. ^^

Szóval számomra mindig is Megumi Hayashibara és Okui Masami lesz a no. 1. És egy petíció a végére: MEGUMI HAYASHIBARÁT AZ ANIMELO SUMMER LIVE-BA!!!

Utawarerumono – Avagy hogyan zárjunk le egy animét?

Nemrég kezdtem el nézni az Utawarerumono animét, még az elején tartok, de amikor utoljára voltam Lam'O-éknál, mondták eléggé kusza lett a vége, mert sok kérdés maradt megválaszolatlan. Ez számomra már annak tudatában hihető, hogy ismerem a 26. részt lezáró dalt, mely nem más, mint Suara: Kimi ga Tame. Ezzel zárul az anime. Szerintem a dalnak egyáltalán nincs lezáró-hangulata, sőt pont hogy olyan, hogy várjuk az utolsó nagy történést, ami majd lezárja a sorozatot. Hiszen a zene is olyan, hogy megtelt tűzzel, készülünk az utolsó nagy harcra. De ez nem befolyásolja a dal nagyszerűségét, mert önmagában a szerzemény örökzöld mestermű! Nagyon szomorú dal, bennem is igen nagy hatást gyakorolt. Magára az animére visszatérve, van egy OVÁ-ja is, mely 2009-es kiadású. Lehet, hogy pont itt kapunk választ a kérdésekre? Mindenesetre a betétdal az adamant faith (szintén Suara előadásában) is egy fantasztikus alkotás. Nagyon kíváncsi leszek az animére.

Megumi Hayashibara: CHOICE

Még nincs 1 hete, hogy megjelent az album, de szeretnék róla pár szóban értekezni. Nagyon sok rajongó (köztük én is) várta az új albumot, mert 2007-ben jelent meg az utolsó stúdióalbum (Plain), és hát jelentek meg ugyan kislemezek, de hát vártuk, hogy mikor jelennek meg albumra. Most jött el az ideje. Három év talán nem sok annak fényében, hogy Megumi, amikor bejelentette a Tokyo Boogie Night rádió műsorában, hogy gyereket vár (ez 2004. január 7-én volt, a center color albumának megjelenésével egy napon), már akkor mondta, hogy ezentúl, ameddig lehet, énekel, meg vállal további seiyuu szerepeket, de semmiképp nem mehet a családja kárára. Tehát sokkal kevesebbet jelentkezik (mondjuk ez azóta így, mióta 1998. március 31-én megházasodott). Én azt gondolom, hogy így megbocsájtható, hogy ritkán jön új kiadvánnyal, de legalább akkor csúcsformában van!

Tehát az új album. Hogy van-e valami hátsó jelentése magának a címnek, azt nem tudom, de mindenképp erősen hat, mintha egyfajta vízválasztó lenne. 13 dal került fel az albumra:

1. Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver~
2. Shuuketsu no Sono he
3. Lucky & Happy
4. A Happy Life
5. Ame no Inu
6. Career Girl NOT Woman
7. Ao Shashin
8. Sunadokei
9. Plenty of grit
10. Front breaking
11. www.co.jp ~Ballad Version~
12. JUST BEGUN
13. Revolution

Igencsak megrökönyödtem, amikor megláttam, hogy az első dal az NGE videojáték (ha jól tudom videojáték, de mostanában megint felkarolták a sorozatot. A Pachinko Machine alcímet kapta a sorozat) betétdalának egyedi verziója. Egyből bele a közepébe? Nem gond, bár én jobban szeretem, ha elsőnek amilyen "bevezető" dalt hallunk. Visszatérve a dalra, a stílusát nemigen tudom behatárolni, annyira egyedi, de egy biztos: Nem semmi, hogy Megumi 42 évesen (2009-es a dal) képes gyerekhangon énekelni. Maga a zene eléggé szomorú, és szerintem ezzel a gyerekhanggal valamit ellensúlyozni akar Megumi. Vagy azt, hogy hiszi, hogy vége lesz minden szörnyűségnek, vagy azt akarja érzékeltetni, hogy bármi is érje őt, a hit és a remény megmarad benne, és senki el nem veheti tőle. Akármi is az igazság, nagyon hatásos lett a dal. Az eredeti Shuuketsu no Sono he pedig felráz mindenkit, hogy ne adjuk fel, egyszer mindennek vége lesz! Tehát a két verzió között abban látom a különbséget, hogy amíg az eredeti mindenkihez szól, addig az AYANAMI verzió pedig ha nem is magának, de valakinek énekli, és üzeni neki, hogy ne adja fel.
A Lucky & Happy dal pedig egy nagyon aranyos szerzemény. Istennek, és szeretteinek mond köszönetet, hogy vannak neki, és szeretik őt, és ez tesziőt igazán boldoggá, a Happy Life meg eléggé hasonló mind zeneileg mind szövegileg.
És akkor jön a három új dal. Az Ame no Inu egy csendes, vidám dal, éppen azon gondolkodom, hogy hallottam-e már ilyesmit tőle, mert nagyon rémlik. A Fuwari albumon van több ilyen dal. A Career Girl NOT Woman pedig a Megumitól megszokott vidám, kellemes dal, ami miatt sokan szeretjük őt. Örülök, hogy ilyet is hallani tőle. Az Ao Shashin nagyon nem maradt meg bennem, de azt mondják az egyik új Slayersben hangzott el a dal.
De jön az igazi Slayers-áradat! A Sunadokei nagy kedvencem az énekesnőtől, nagyon szeretem az ilyen dalokat. Ezután a nagy visszatérő dal a Plenty of grit, mellyel az énekesnő igencsak nagyot robbantott, miutá kiderült, hogy a Slayers visszatér. Továbbra is rajongók nagy kedvence. A Front breaking meg érdekes dal, ugyanis eléggé disszonáns. Én egyszerre érzem vidámnak és szomorúnak, de a refrén dallamvilága teljesen máshol van, mint a verséké.
A www.co.jp ballada verziója sokak által okozott nagy boldogságot, ugyanis a Tokyo Boogie Nights-ban sokan kérték Megumitól (szokott felolvasni rajongói leveket), hogy kerüljön fel ez a dal, mert nagyon szeretik. Kérésük meghallgatásra talált. És tényleg nagyon jó szerzemény, erősíti az albumot. A JUST BEGUN pedig a Slayers Evolution-R utolsó részét lezáró dal. Van is egyfajta "vége-hangulata". Sajnos még nem láttam a szériát, de kellemes lezárása lehet a sorozatnak. Az záróakkordja pedig a Revolution, mely a Slayers Revolution ending dala. Nemigen illik lezáró dalnak, de hát nincs beleszólásunk a sorrendbe. ^^

Összességében igencsak jó albumot adott ki Megumi, megérte rá éveket várni.

12. BigN találkozó

Ja, hogy nem írtam volna a BigN találkozóról! Őszintén sajnálom, most bepótolom.

Tehát július 11-én volt az Aréna Plázában. Most nem voltunk annyira sokam, meg az is érdekes volt, hogy két részre voltunk oszolva. Egyik csoportban voltam én, Gábor, Kristóf (ő az új, a régi Krisi lesz ezentúl), Fantos és Cater, a másik csoportban meg Truner, Krisi, Ricsi, Csibi, meg a Spidey is jött egy kis időre. Tehát elvoltunk, de máskor azért jobban fejezzük ki összetartásunkat... Mi voltunk azok, akik játszottak, Ricsiék meg laptopoztak. Ugyanis a Truner elhozta azt, mert jaj de meg akart venni az eBayen egy játékot, és nem bízta a véletlenre, nehogy más elvigye, gondolta, hát elhozza, és az utolsó 10 másodpercben meglicitálja. Aztán az volt a szórakozásuk, hogy beléptek Csibi MSN-jébe, és ott szórakoztak mindenkivel szexuális tartalmú üzenetekkel. Az a lényeg, hogy elvoltak végül is... Mi meg ott eljátszogattunk, Gábor mini-játékot csinált a WarioWare: Do it Yourself játékban DS-en. Nem lehet valami könnyű, mert legalább 3 órát szórakozott vele. Meg egyszer volt egy Mario Kart DS buli, ahol öten voltunk, de úgy isten igazából semmi nem volt az egész. Elvoltunk, de semmi különös. Legközelebb 1, nem kéne két csoportra oszolni, 2, kéne több "hangos" tag. Különben az meglepett, hogy mennyi ázsiai van az Aréna Plázában. Legalább 50-nel biztos találkoztam aznap. És akkor eszméltem fel, hogy valahányszor arra járok, mindig találkozok velük.

Japánok szolgálatában

Tegnapelőtt jelent meg a Metropol újság Nagy Civilizációk könyvsorozatának 7. kötete, mely Japánról szólt. Na erre a könyvre nem sajnáltam a pénzt, úgy voltam vele, hogy inkább élek kenyéren és vizen, csak legyen meg ez a könyv. Most, hogy a felét elolvastam, azt mondom, hogy megérte az 1590 forintot. Maga a szöveg nem annyira részletes, viszont a képek remekül kompenzálják. Nagyon jó képek kerültek be, ez engem csak még közelebb hozott affelé, hogy még mélyebben megismerjem a japán kultúrát, ha már egyszer szeretem az animéket, mangákat, és az anison zenét. Egyedül az zavar, hogy a japán nevek magyarosan vannak írva, de ez a legnagyobb hibája a könyvnek. Csak 2 hétig kapható, így aki szeretné, az gyorsan szerezzen be egyet.

Nem írtam arról, de végre van diákmunkám végleg. Tescóban vagyok pénztáros. Ma volt a 3. napom, már most megéltem sok mindent, voltak rossz élmények is, de ami most, a 3. nap végén történt, ez minden rosszat kiradírozott bennem.  22 óráig lettem volna ma, de látom, hogy már csak egy kis ázsiai csoport volt (1 fiú, 3 lány), na mondtam a többieknek, őket mindenképp én szeretném kiszolgálni, ennyit maradok túlórázni. ^^ Csendben fülelem a beszédüket, hát ezek japánul beszélnek! És tényleg japánok voltak. ^^ Ugyanis miközben scanneltem a vonalkódot, úgy tettem, mintha gondolkodnék, és ezt mondtam hangosan: "A jó estét úgy van japánul, hogy Konbanwa, a jó éjszakát, meg Oyasumi nasai" Egyből felfigyeltek rám. ^^' Aztán még oly módon tudtam még mutatni a japán tudásomat, hogy a srác úgy adott pénzt, hogy 10 forint volt a visszajáró, és amikor adom neki, azt mondtam, hogy "Juu". Nevetett rajta. ^^'  Aztán elköszöntem tőlük egy Oyasumi Nasai-val, és indultam haza. Annyira jó lett volna beszélgetni velük angolul! Csak hát ugye biztos nekik is volt dolguk. De nagyon jó érzés volt japánokat kiszolgálni. ^^ Remélem nem ez volt az utolsó eset.

Szép eredmény

Bár nem lett első Megumi Hayashibara új albuma, és kislemez, de így is szép eredményt ért el az első napon, ugyanis a CHOICE album a 4. helyet érte el, míg a Shuuketsu no Sadame kislemez a 6. helyig jutott el. Kíváncsi leszek a heti helyezésre, és az eladási adatokra.

És ezen a napon jelent meg Minori Chihara: Freedom Dreamer kislemez, az Megumi mögött, a 7. helyet érte el. Úgyhogy szép idők járnak az anison zene felett.

Még ma jelent meg Suara: Amane Uta mini-album újrakiadott változata (ezzel debütált 2006. januárjában), szerintem ez nem fog még a heti Top 300-as album listára sem felkerülni. A mini-albumok nem szoktak remekelni az Oricon charton, és ha  újrakiadott verzióról beszélük, azok még annyira sem. Különben ez a mini-album az első kiadásában, az általam valaha látott legalacsonyabb helyet érte el, ugyanis a heti Oricon chartnak csak a 291. helyét érte el, és valami 750 körüli összeladást tartanak nyilván. Most persze ez nyilván jóval több, mert az Oricon, ahogy írtam csak 300-ig megy el, azalatti eredményeket egyáltalán nem tartja számon, szóval könnyen elképzelhető, hogy ha összeszámolnánk az összes eladott példányt, több ezer lenne.