Família Kft. – Egy örök klasszikus jelenet

Egyik kedvenc sorozatom gyerekkoromban a Família Kft, azon kevesek közé tartozik, melyért ma is rajongok. Egy mondatos áttekintés: 1991-1999 között TV1-en sugárzott sorozat, Magyarország történetében az első szituációs komédia. Nekem két dolog miatt tetszett nagyon: Egyrészt mert nagyon jó poénok voltak benne, másrészt meg bár ez gyerekként nem tudatosodott bennem, de valamilyen szinten hasonló családi körülményeket szerettem volna felnőttkoromra. A családi körülmény még várat magára, de így sem vagyok elégedetlen. ^^'

Ami miatt felhoztam a sorozatot, az az, hogy van egy rész, melyben olyan klasszikus jelenetek voltak, melyet mindenképp szeretnék itt is megörökíteni. Ez a rész 1997. december 6-án volt (ezért emlékszem erre ennyire pontosan, mert a TV1 logóján egy télapó sapka volt), Az Örökség címet kapta, és ha jól emlékszem, a 318. rész volt, de erre nem mernék megesküdni. Maga a történet eléggé csavaros, azért megpróbálom érthetően elmondani: Csibi (Bajor Imre alakítása) egyik régen látott rokona telefonált neki, hogy szeretné őt meglátogatni. Ám ez a rokon igen gazdag, ezért hogy Csibi ne okozzon csalódást, ezért megkéri Szépéket, hogy hadd lakhasson az élettársával, Mónikával a házukban, addig meg ők elmennek a vidéki telkükre. Pár napig lakhattak ott. Szépék elmennek, másnap reggel megjön a rokon, kinek neve Éliás bácsi (Körmendi János [1927-2008] alakította). No most a sok vicces szituáció nemcsak abból áll, hogy igazából nem is az ő házuk, hanem csak "bérlik", hanem hogy Éliás bácsi amerikai, sőt az csak a sorozat végére derül ki, hogy ő nem is rokon, csak rokonnak adja ki magát embereknek, mindenkit meglop, és visszatér Amerikába. Emlékezetből megpróbálom felidézni a párbeszédeket. Lássuk az másodikat (az elsőre csak nagyon halványan emlékszem):

Előző nap megérkezik Éliás bácsi, ma reggel pedig Mónika (Csibi élettársa) köszönti:

• óó, Jó reggelt! Éliás bácsi!
• Jó reggelt kívánok!
• Mónika vagyok!
• Hát gyere ide! Hadd nézzelek meg! Óó, de szép nagy nő vagy! Adjál nekem puszi! ... Én is adok neked puszi!
• óó, ezzel megvolnánk! őő... Hogy aludtunk, hogy aludtunk?
• Nagyon aludtunk, mint a bunda úgy aludtunk! Csibi hol van?
• Csibi nincs itthon, razzia van!
• (Éliás bácsi megijed) Razzia? Itt a kávéházban?
• őőő... Nem a kávéházban! Hanem tetszik tudni az úgy volt, hogy innen a kávéházból elloptak 2 kiló kávét, és most odarendelték a Csibit, hogy megnézze, és beazonosítsa az ő 2 kiló kávéját! ... Na de, hozom a reggelit.
• Jó lesz, nagyon jó lesz!
• Tessék, itt a reggeli!
• óó, nagyon jó! Akkor ugye te vagy Csibinak az élettársa, igaz?
• Hát, igen az!
• És ugye segítesz neki a ház körül, meg a kávéházban!
• Hát igen, ott is.
• Nagyon jó, ülsz le! ... Mónika! Fogok neked adni valami nagyon, nagyon szép ajándékot! Tessék, ez van tiéd!
• óó, de szép szemkihúzó!
• Szemkihúzó, örülsz neki Mónika, ugye?
• Hát nagyon!
• Akkor itt egy második! Meg egy harmadik szemkihúzó!
• Jaj, köszönöm! Komolyan Éliás bácsi milyan gálánsnak tetszik lenni!
• Nézd Mónika, nekem nagyon tetszik, ahogy a Csibi fiú az évek során felépítette magának ezt a sok mindent, és nagyon boldog vagyok! Megmondom őszintén, úgy ahogy van, régen egy mihaszna, semmirekellő volt! Már attól féltem, hogy soha a büdös életben nem lesz belőle ember! És lám! Lám!
• Lám, lám, lám! Hát igen egy rendes ember!
• Ez itt mindet van az övé!
• Hát... nagyrészt!
• Már hogyhogy nagyrészt?
• őőőő ... őőőő Azok a lábosok ott az enyémek!
• Lábosok, Mónika! Júj, de megszerettelek téged! Tessék (kiborít egy ajándékos táskát) ez itt minden van a tiéd!
• Az enyém? O_O
• Ugye örülsz neki Mónika? Mert ugye ez a te neved?
• Igen, a nevem is az enyém!
• Nézd Mónika! Nekem ott a USA-ben van egy szikvíz-üzem, egy tojásfeldolgozó, meg vajraktár, sok-sok millió, millió dollárom van ott kint! De az az igazság, hogy ez az öreg szíve... ez már nem működ hibátalanul! Az az igazság, hogy kell valami örökösről gondoskodni, aki majd örökli a vállalataimat. Ekkor én írtam a Csibinek, hogy tőlem rengeteg pénzet tudna örökölni. De egy mihasznára, egy semmirekellőre... egy herére nem hagyom!
• Na, na, na! Egy herére nem is jó!
• Persze, hogy nem jó, hát micsoda beszéd az, egy herére hagyni! Olyan ember, akinek nincs perspektívája! De írt a Csibi, hogy neki már van perspektívája!
• Igen, igen! A Csibinek van perspektívája! Igaz, hogy ott van lent a pincében! De én láttam, én láttam!
• (Éliás bácsi kicsit furán néz) Na szóval a Csibinek van perspektívája, ezt nekem nagyon gyönyörűszépen megírta, szóval nagyon fogok örülni... (Éliás bácsi a könnyeivel küszködik) Ha majd eljön a nap... És fel fogok dobni a talpámat! Akkor minden Csibire fog esni! A szikvíz-gyár! A Tojásfeldolgozó, meg a vajraktár! Ugye örülsz neki Mónika?
• Igen, én iszonyatosan örülök! Mert tudja a Csibi is mindig mondta, hogy szeretett volna egy vajraktárat!
• Ezt mondta? Jaj Mónika... Na várjál adok még egy szemkihúzót!
• Jaj köszönöm! Hát már van 1, 2, 3, 4, ez az ötödik!
• Most kérek ezért cserébe valamit Mónika! Kérlek, hozzál nekem egy telefonkönyv. Nekem kell telefonálni a légitársaságnak, valami probléma van! Én nem is tudom, hogy történhetett meg, az egyik csomagom elkeveredett Kalkuttába. Abba volt az összes pénzem!

Hát ennyi volt ez a jelenet. Meg sok ilyen apróbb poénos jelenetek maradtak meg bennem ebből a részből. Az egyiket mindenképp szeretném megmutatni.

Ez az első jelenet, amikor Éliás bácsi megérkezik, Csibi fogadja, beszélgetnek, és Éliás bácsi ajándéka körül volt egy kis kálvária.

• Csibi, kapsz tőlem egy nagyon szép ajándékot! (átnyújtja neki az ajándékos szatyrot) Tessék!
• Júúj, annyira izgatott vagyok, mi lehet benne! Júúj! Szemceruza! Az nagyon kell, az nagyon kell! Ez meg itt, pucli! Az is kell!
• jaj nem! (nevet) Ebben van egy óriási nagy tévedés! Ez nem a te ajándékod! Mindjárt adom a te ajándékod! Tessék, ez van tiéd! Tessék! (átad egy hatalmas parfümös üveget) A te szeretett szantál illatja!
• (Csibi arca elkenődik) Szandál illatot nem...
• SzanTál!
• Jaa, szantál! Nagyon-nagyon szeretem!

Nem tudom, hogy így mennyire viccesek, de látni kéne ezt a részt, valami felejthetetlent alakított Körmendi János, Isten nyugasztalja, nagyszerű színész volt. Legszívesebben nyilvánosságra hoznám, de csak VHS-en van meg, és egyszer kerestem egy PC-s boltban ilyen digitalizálót, hát nem az én pénztárcámra szabták az árát! T_T Na talán egyszer.

Shuuketsu no Sono he vs. Shuuketsu no Sadame

Két Neon Genesis Evangelion dalt énekelt fel Megumi egy év alatt, mindkettőnek hasonló a címe, és hasonló a stílusuk. Mégis érdemes egy kicsit jobban elmélkedni rajtuk.

Érdekes a magyar fordítása a két dalnak: Shuuketsu no Sono he - A koncentráció kertjében, Shuuketsu no Sadame - A koncentráció végzete. Hogy most a koncentrációs táborra gondol, nem tudom, mert nem találkoztam angol fordítással, de nem kizárt, hogy arra gondolhat, mert a Shuuketsu no Sono he bár nem annyira tragikus, de egyértelműen olyan hangulatú, hogy buzdítja az embereket, hogy gyerünk tovább csinálni, egyszer vége lesz. Az AYANAMI verzió meg ugye egy embernek szól, akit nagyon szeret, de erről értekeztem a Megumi CHOICE album postban. A Shuuketsu no Sadame ... már most lelövöm a poént: Sokkal jobban szeretem ezt a dalt. Egyszerűen azért, mert sokkal Megumisabb lett, emellett sokkal gótikusabb (akár az ALI PROJECT is felénekelhetné ^^'), tehát az új dal műfajilag sokkal gazdagabb, és sokkal jobban igazodik Megumi egyéniségéhez, ezért lett jobb. Meg jobban is remekel az új kislemez az Oricon charton, mert a Shuuketsu no Sono he kislemez a 7. helyen nyitott első nap, a Shuuketsu no Sadame pedig a 6. helyen, viszont feljött 2. és a 3. nap a 4. helyre! És a tavalyi single összeladása 43.588, ezzel a 2009-es év 150. legeladottabb kislemeze lett. No most nagyon remélem, hogy a Shuuketsu no Sadame single-ből több fog elkelni, és akár az éves top 100-ba is bekerül. Persze, ehhez kb. 100.000-es eladást kell produkálnia. És ha sokáig marad a Top 50-ben, akkor nem elképzelhetetlen. Sok sikert Megumi! ^_^

Akármekkorák is lesznek az eladási számok, egyvalami tény: Nagyon-nagyon kellett az új album, mert az az igazság, hogy kezdett "csillapodni" bennem a Megumi fanság. Nem feltétlen azért, mert untam a régi dalokat, hanem a megszokás. Vannak nagyon jó dalai, csak ott van Okui Masami, kinek repertoárja sokkal szélesebb. Részben azért, mert ő már gyerekkorában tanult énekelni, ezért sokkal képzettebb a hangja, jól tud érzelmeket társítani a dalokhoz. Megumi pedig istenigazából nem készült énekesnőnek, ő csak a Ranma 1/2 és a DoCo által került az énekesnői szférába (helyes így ez a kifejezés?). És előtte soha nem járt hangképzésre, csak felfedezték, hogy azért van egy hangja. És ezt fejlesztette tovább. Az első albuma a Half and, Half (1991. március 21.) nem lett rossz. De hallatszik az első pár albumán, hogy nem képzett a hangja, de amit lehetett, kihozott magából. Okui Masami pl. sokkal jobban debütált a Gyuu (1995. április 21.) albumával, de vannak, akik Meguminál sokkal rosszabbak. És mára azt kell mondanom róla, hogy igazi fantasztikus énekesnő lett belőle. Szóval nagyon örülök az új albumának, mert sokkal többet hallgatom őt, és visszatért bennem az az érzés, hogy miért szeretem Megumit annyira, de ehhez kellett az is, hogy nagyon jó legyen az album. Ez megvan. ^^

Szóval számomra mindig is Megumi Hayashibara és Okui Masami lesz a no. 1. És egy petíció a végére: MEGUMI HAYASHIBARÁT AZ ANIMELO SUMMER LIVE-BA!!!

Utawarerumono – Avagy hogyan zárjunk le egy animét?

Nemrég kezdtem el nézni az Utawarerumono animét, még az elején tartok, de amikor utoljára voltam Lam'O-éknál, mondták eléggé kusza lett a vége, mert sok kérdés maradt megválaszolatlan. Ez számomra már annak tudatában hihető, hogy ismerem a 26. részt lezáró dalt, mely nem más, mint Suara: Kimi ga Tame. Ezzel zárul az anime. Szerintem a dalnak egyáltalán nincs lezáró-hangulata, sőt pont hogy olyan, hogy várjuk az utolsó nagy történést, ami majd lezárja a sorozatot. Hiszen a zene is olyan, hogy megtelt tűzzel, készülünk az utolsó nagy harcra. De ez nem befolyásolja a dal nagyszerűségét, mert önmagában a szerzemény örökzöld mestermű! Nagyon szomorú dal, bennem is igen nagy hatást gyakorolt. Magára az animére visszatérve, van egy OVÁ-ja is, mely 2009-es kiadású. Lehet, hogy pont itt kapunk választ a kérdésekre? Mindenesetre a betétdal az adamant faith (szintén Suara előadásában) is egy fantasztikus alkotás. Nagyon kíváncsi leszek az animére.

Megumi Hayashibara: CHOICE

Még nincs 1 hete, hogy megjelent az album, de szeretnék róla pár szóban értekezni. Nagyon sok rajongó (köztük én is) várta az új albumot, mert 2007-ben jelent meg az utolsó stúdióalbum (Plain), és hát jelentek meg ugyan kislemezek, de hát vártuk, hogy mikor jelennek meg albumra. Most jött el az ideje. Három év talán nem sok annak fényében, hogy Megumi, amikor bejelentette a Tokyo Boogie Night rádió műsorában, hogy gyereket vár (ez 2004. január 7-én volt, a center color albumának megjelenésével egy napon), már akkor mondta, hogy ezentúl, ameddig lehet, énekel, meg vállal további seiyuu szerepeket, de semmiképp nem mehet a családja kárára. Tehát sokkal kevesebbet jelentkezik (mondjuk ez azóta így, mióta 1998. március 31-én megházasodott). Én azt gondolom, hogy így megbocsájtható, hogy ritkán jön új kiadvánnyal, de legalább akkor csúcsformában van!

Tehát az új album. Hogy van-e valami hátsó jelentése magának a címnek, azt nem tudom, de mindenképp erősen hat, mintha egyfajta vízválasztó lenne. 13 dal került fel az albumra:

1. Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver~
2. Shuuketsu no Sono he
3. Lucky & Happy
4. A Happy Life
5. Ame no Inu
6. Career Girl NOT Woman
7. Ao Shashin
8. Sunadokei
9. Plenty of grit
10. Front breaking
11. www.co.jp ~Ballad Version~
12. JUST BEGUN
13. Revolution

Igencsak megrökönyödtem, amikor megláttam, hogy az első dal az NGE videojáték (ha jól tudom videojáték, de mostanában megint felkarolták a sorozatot. A Pachinko Machine alcímet kapta a sorozat) betétdalának egyedi verziója. Egyből bele a közepébe? Nem gond, bár én jobban szeretem, ha elsőnek amilyen "bevezető" dalt hallunk. Visszatérve a dalra, a stílusát nemigen tudom behatárolni, annyira egyedi, de egy biztos: Nem semmi, hogy Megumi 42 évesen (2009-es a dal) képes gyerekhangon énekelni. Maga a zene eléggé szomorú, és szerintem ezzel a gyerekhanggal valamit ellensúlyozni akar Megumi. Vagy azt, hogy hiszi, hogy vége lesz minden szörnyűségnek, vagy azt akarja érzékeltetni, hogy bármi is érje őt, a hit és a remény megmarad benne, és senki el nem veheti tőle. Akármi is az igazság, nagyon hatásos lett a dal. Az eredeti Shuuketsu no Sono he pedig felráz mindenkit, hogy ne adjuk fel, egyszer mindennek vége lesz! Tehát a két verzió között abban látom a különbséget, hogy amíg az eredeti mindenkihez szól, addig az AYANAMI verzió pedig ha nem is magának, de valakinek énekli, és üzeni neki, hogy ne adja fel.
A Lucky & Happy dal pedig egy nagyon aranyos szerzemény. Istennek, és szeretteinek mond köszönetet, hogy vannak neki, és szeretik őt, és ez tesziőt igazán boldoggá, a Happy Life meg eléggé hasonló mind zeneileg mind szövegileg.
És akkor jön a három új dal. Az Ame no Inu egy csendes, vidám dal, éppen azon gondolkodom, hogy hallottam-e már ilyesmit tőle, mert nagyon rémlik. A Fuwari albumon van több ilyen dal. A Career Girl NOT Woman pedig a Megumitól megszokott vidám, kellemes dal, ami miatt sokan szeretjük őt. Örülök, hogy ilyet is hallani tőle. Az Ao Shashin nagyon nem maradt meg bennem, de azt mondják az egyik új Slayersben hangzott el a dal.
De jön az igazi Slayers-áradat! A Sunadokei nagy kedvencem az énekesnőtől, nagyon szeretem az ilyen dalokat. Ezután a nagy visszatérő dal a Plenty of grit, mellyel az énekesnő igencsak nagyot robbantott, miutá kiderült, hogy a Slayers visszatér. Továbbra is rajongók nagy kedvence. A Front breaking meg érdekes dal, ugyanis eléggé disszonáns. Én egyszerre érzem vidámnak és szomorúnak, de a refrén dallamvilága teljesen máshol van, mint a verséké.
A www.co.jp ballada verziója sokak által okozott nagy boldogságot, ugyanis a Tokyo Boogie Nights-ban sokan kérték Megumitól (szokott felolvasni rajongói leveket), hogy kerüljön fel ez a dal, mert nagyon szeretik. Kérésük meghallgatásra talált. És tényleg nagyon jó szerzemény, erősíti az albumot. A JUST BEGUN pedig a Slayers Evolution-R utolsó részét lezáró dal. Van is egyfajta "vége-hangulata". Sajnos még nem láttam a szériát, de kellemes lezárása lehet a sorozatnak. Az záróakkordja pedig a Revolution, mely a Slayers Revolution ending dala. Nemigen illik lezáró dalnak, de hát nincs beleszólásunk a sorrendbe. ^^

Összességében igencsak jó albumot adott ki Megumi, megérte rá éveket várni.

12. BigN találkozó

Ja, hogy nem írtam volna a BigN találkozóról! Őszintén sajnálom, most bepótolom.

Tehát július 11-én volt az Aréna Plázában. Most nem voltunk annyira sokam, meg az is érdekes volt, hogy két részre voltunk oszolva. Egyik csoportban voltam én, Gábor, Kristóf (ő az új, a régi Krisi lesz ezentúl), Fantos és Cater, a másik csoportban meg Truner, Krisi, Ricsi, Csibi, meg a Spidey is jött egy kis időre. Tehát elvoltunk, de máskor azért jobban fejezzük ki összetartásunkat... Mi voltunk azok, akik játszottak, Ricsiék meg laptopoztak. Ugyanis a Truner elhozta azt, mert jaj de meg akart venni az eBayen egy játékot, és nem bízta a véletlenre, nehogy más elvigye, gondolta, hát elhozza, és az utolsó 10 másodpercben meglicitálja. Aztán az volt a szórakozásuk, hogy beléptek Csibi MSN-jébe, és ott szórakoztak mindenkivel szexuális tartalmú üzenetekkel. Az a lényeg, hogy elvoltak végül is... Mi meg ott eljátszogattunk, Gábor mini-játékot csinált a WarioWare: Do it Yourself játékban DS-en. Nem lehet valami könnyű, mert legalább 3 órát szórakozott vele. Meg egyszer volt egy Mario Kart DS buli, ahol öten voltunk, de úgy isten igazából semmi nem volt az egész. Elvoltunk, de semmi különös. Legközelebb 1, nem kéne két csoportra oszolni, 2, kéne több "hangos" tag. Különben az meglepett, hogy mennyi ázsiai van az Aréna Plázában. Legalább 50-nel biztos találkoztam aznap. És akkor eszméltem fel, hogy valahányszor arra járok, mindig találkozok velük.

Japánok szolgálatában

Tegnapelőtt jelent meg a Metropol újság Nagy Civilizációk könyvsorozatának 7. kötete, mely Japánról szólt. Na erre a könyvre nem sajnáltam a pénzt, úgy voltam vele, hogy inkább élek kenyéren és vizen, csak legyen meg ez a könyv. Most, hogy a felét elolvastam, azt mondom, hogy megérte az 1590 forintot. Maga a szöveg nem annyira részletes, viszont a képek remekül kompenzálják. Nagyon jó képek kerültek be, ez engem csak még közelebb hozott affelé, hogy még mélyebben megismerjem a japán kultúrát, ha már egyszer szeretem az animéket, mangákat, és az anison zenét. Egyedül az zavar, hogy a japán nevek magyarosan vannak írva, de ez a legnagyobb hibája a könyvnek. Csak 2 hétig kapható, így aki szeretné, az gyorsan szerezzen be egyet.

Nem írtam arról, de végre van diákmunkám végleg. Tescóban vagyok pénztáros. Ma volt a 3. napom, már most megéltem sok mindent, voltak rossz élmények is, de ami most, a 3. nap végén történt, ez minden rosszat kiradírozott bennem.  22 óráig lettem volna ma, de látom, hogy már csak egy kis ázsiai csoport volt (1 fiú, 3 lány), na mondtam a többieknek, őket mindenképp én szeretném kiszolgálni, ennyit maradok túlórázni. ^^ Csendben fülelem a beszédüket, hát ezek japánul beszélnek! És tényleg japánok voltak. ^^ Ugyanis miközben scanneltem a vonalkódot, úgy tettem, mintha gondolkodnék, és ezt mondtam hangosan: "A jó estét úgy van japánul, hogy Konbanwa, a jó éjszakát, meg Oyasumi nasai" Egyből felfigyeltek rám. ^^' Aztán még oly módon tudtam még mutatni a japán tudásomat, hogy a srác úgy adott pénzt, hogy 10 forint volt a visszajáró, és amikor adom neki, azt mondtam, hogy "Juu". Nevetett rajta. ^^'  Aztán elköszöntem tőlük egy Oyasumi Nasai-val, és indultam haza. Annyira jó lett volna beszélgetni velük angolul! Csak hát ugye biztos nekik is volt dolguk. De nagyon jó érzés volt japánokat kiszolgálni. ^^ Remélem nem ez volt az utolsó eset.

Szép eredmény

Bár nem lett első Megumi Hayashibara új albuma, és kislemez, de így is szép eredményt ért el az első napon, ugyanis a CHOICE album a 4. helyet érte el, míg a Shuuketsu no Sadame kislemez a 6. helyig jutott el. Kíváncsi leszek a heti helyezésre, és az eladási adatokra.

És ezen a napon jelent meg Minori Chihara: Freedom Dreamer kislemez, az Megumi mögött, a 7. helyet érte el. Úgyhogy szép idők járnak az anison zene felett.

Még ma jelent meg Suara: Amane Uta mini-album újrakiadott változata (ezzel debütált 2006. januárjában), szerintem ez nem fog még a heti Top 300-as album listára sem felkerülni. A mini-albumok nem szoktak remekelni az Oricon charton, és ha  újrakiadott verzióról beszélük, azok még annyira sem. Különben ez a mini-album az első kiadásában, az általam valaha látott legalacsonyabb helyet érte el, ugyanis a heti Oricon chartnak csak a 291. helyét érte el, és valami 750 körüli összeladást tartanak nyilván. Most persze ez nyilván jóval több, mert az Oricon, ahogy írtam csak 300-ig megy el, azalatti eredményeket egyáltalán nem tartja számon, szóval könnyen elképzelhető, hogy ha összeszámolnánk az összes eladott példányt, több ezer lenne.

Végre megjelent!

Végre kapható a japán üzletekben az új Megumi Hayashibara album és kislemez! Nagyon szeretném az első helyen látni mind a kettőt az Oricon charton. ^^ Találtam egy jó weboldalt, ahol egy japán rajongó tett ki képeket az új kiadványokról, meg attól, hogy üzletekben mekkora a felhajtás körülötte. Csak egyetlen szívfájdalmam, hogy nem tudom letölteni a képeket! T_T Valaki, kérem segítsen! Itt van a linkje. Nagyon hálás lennék. De ma még mindenképp írok, hogy mi a helyzet a slágerlistákon.

UPDATE: Tukeinon segítségével sikerült letölteni a képeket.

Shigeru Miyamoto: Már a Wii utódján gondolkodunk

Soha nem csináltam ilyet, lehet, hogy bevetett gyakorlat lesz nálam, hogy egy hírt fogok bemásolni, természetesen forrással megjelölve. Shigeru Miyamotóról találtam egy nagyon jó interjút, ahol a Wii esetleges jövőjéről beszélt, valamint arról, hogy a Wii miért lett olyan, amilyen. Lássuk hát:

Bár kiélvezhetné a Wii sikereit, a Super Mario atyja már a jövő készülékeit tervezi.

Shigeru Miyamotót a Suoer Mario, a Zelda hercegnő és a Donkey Kong játékok atyja, 30 éve fejleszt programokat a Nintendónak. Egy interjúban kitért a Wii-konzol utódjára, a 3D-s játékokra és a teremtményeihez fűződő szerelmére.

"A Nintendónál már több mint 20 esztendeje nyomon követjük a 3D-vel kapcsolatos fejlesztéseket, de csak most tudunk olyan 3D-s konzolt készíteni, amelynek a használatához nincsen szükség különleges szemüvegre. Sokáig gondolkoztunk azon, hogy miként lehetne értelmesen használni a játékokat. Ha például a Super Mario 64-et vesszük alapul, akkor sok felhasználónak komoly nehézségei vannak azzal, ha a program egy normális képernyőn működik. Nehezen találják meg az elugrások pontjait. Egy 3D-s képpel azonban mindez jelentős mértékben egyszerűbbé válik."

"A Wii konzol még mindig sok embernek jelent nagyszerű kikapcsolódást és még mindig sok jó játék jelenik meg rá. De már a bevezetése óta az utódján gondolkozunk és figyeljük a piacot. Amikor eljön az ideje, akkor bejelentjük az utódját, de ez nem a közeljövőben lesz. Hogy az a készülék egy 3D-s Wii lesz-e? Nos, nem hiszem. A Wii ugyanis többek között pont azért lett ennyire sikeres, mert az embereknek még nincs HD-képes televíziójuk és így azt is becsülni tudják, amit a Wii kínál a számukra. A Nintendo 3DS pedig egy hordozható konzol, ami különleges szemüveg nélkül működik. A lakásoknak viszont egy 3D-s televízióra lenne szükségük, de az még sok időbe telik, mire elég otthonban lesz ilyen készülék" - hangsúlyozta Miyamoto.

A fejlesztő elmondta, hogy mindig érdeklődve figyeli, hogy miként reagálnak az emberek a különböző játékokra. Ha például ő játszik, akkor ezt általában az irodában, a székén ülve teszi. De ha valaki feláll, akkor már teljesen más játékélményekkel gazdagodhat, aktívabban merül el a program világában. Úgy érezheti, mintha valóban a kezében fogná azt a kardot és pajzsot.

"Mindig új figurákban gondolkodunk és már eddig is sokat fejlesztettünk ki. Mario pont azért annyira jó, mert olyan, mint egy üres vetítőfelület. Sokan Micky egérhez hasonlítják, de ez nem jó dolog. Micky ugyanis egy mindenben meghatározott karakter, Mario viszont nem az. Nem tudjuk, hogy mit eszik vagy hogy mi a kedvenc színe. Mindez jó a játékok esetében, hiszen így mindent megtehet. S éppen ezért fogjuk megtartani, mert akár a legegyszerűbb játékokban is felhasználható. Sok régi Nintendo-figurát én alkottam meg és amikor más stúdiók átveszik őket az olyan, mintha a gyerekeim elhagynák a szülői házat. Ugyanakkor pontosan tudom, hogy kihez, hova kerülnek és higgyenek nekem: nagyon jól megnézem, hogy mit csinálnak velük. Mindig elérhető vagyok a számukra" - szögezte le Miyamoto.

A szakember végül kitért a tavalyi E3 kiállításon bemutatott Vitality Sensor nevű eszközre is, amelyek képes a pulzust és más értékeket mérni. Ez a készüléket jelenleg is fejlesztik és ha elkészül, akkor be fogják mutatni a világnak. Az E3 azonban nem a megfelelő hely ehhez.

Forrás: SG.hu

Sunao na Kimochi

Istenem, ez a hőség. -_- 23 órakor aludtam el, és már 3.20-kor felébredtem, és egyszerűen képtelen vagyok visszaaludni. Na mindegy, ma úgysincs semmi dolgom, majd alszok, ha fáradt vagyok.

Tegnap mentem el a Wiiért, Lam'O-ékhoz. Már 6 órakor felébredtem, összekészülődtem, és elvileg 7.15-kor terveztem indulni, de 7.20-kor indultam el. Ez aztán a késés! Olyan 8.15-re értem a Határ útra (most a rövidebb úton mentem), és ha bár Lam'O azt mondta, hogy tök mindegy mikor érkezek meg, mert Duong már úgyis korán fent van, azért ilyen korán még nem akartam menni, ezért az Europarkban voltam egy kicsit. De nem maradtam sokáig, szálltam fel a 42-es villamosra. Elmegyek hozzájuk, felhívom őket (mivel nem jó a csengőjük), kijön Duong. Istenem, csak nem felébresztettem őket? Sajnos de. Kicsit kellemetlenül éreztem magam emiatt, de gyorsan felmentünk játszani, addig is ébredeztek. Kipróbáltuk a Wii Playt. Érdekes játék, 9 játékot foglal magában a pakk:

1. Lövészet (Shooting Range)
2. "Miitaláló" -> [én találtam ki most spontán ezt a szót, azt hiszem, nem érdemes szabadalmaztatni. ^^'] (Find Mii)
3. Asztalitenisz (Table Tennis)
4. "Miipóz" -> [ez talán kicsivel jobb, de csak nem az igazi] (Pose Mii)
5. Lézerhoki (Laser Hockey)
6. Billiárd (Billiards)
7. Horgászat (Fishing)
8. Rodeó -> [Biztos, hogy így hívják, amikor tehénen versenyzünk?] (Attack)
9. Tank! (Tanks!)

Először az asztaliteniszt próbáltuk ki. Tény, hogy érdekes az irányítás fizikája, de ez komplexen az egész Wii kezdeti koráról elmondható. Most komolyan elgondolkodtam azon, hogy a Wii Motion Plus-szal jobb a Wii Play irányítása? Akinek van tapasztalata írja meg. Ahogy az általam várható volt, legtöbbet a Tankkal játszottak. Hát igen, a régi szép emlékek. Ugyanis ez egy régi NES játék újragondolt változata. Épp most keresem a játékot, de sehol nem találom. Pedig emlékszem, hogy piaci Nintendo-utánzaton sokat játszottam vele. Megmondom őszintén eredetiben NES-en még soha nem láttam. Laciék (ez Lam'O magyar neve) nagyon sokat játszottak a tankkal, és csak azért jutottak el csak a 10-es szintig, mert néha élvezetet láttak abban, hogy egymást is kilőhetik. Ó, a megható a testvéri szeretet... ^^'

Aztán lementünk, itt töltöttem fel Suara: Towa ni, valamint Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame dalokat YouTube-ra, meg az adarnára feltettem Suara dalának kfn változatát. Ezt még egy kicsit csinosítottam képekkel, közben Laciéknak nagyvonalban elmondtam hogy kell kfn-t csinálni, majd feltöltöttem a végleges karaoke fájlt. Tudom, hogy nincsenek oda azért, ha only vocalt énekel valaki, de az őszi conon mindenképp szeretném előadni. Különben nem náluk írtam meg a Suara blogpostot, csak késett egy napot. Itthon próbáltam meg feltenni a YouTube-ra, de sehogy sem sikerült, a képekkel is meggyűlt a bajom, csak Firefoxon sikerült normálisan megoldani. De mindenképp be akartam a videót is tenni, hátha így jobban érdekli az olvasót maga a szöveg is. Beszélgettünk egyszerre több mindenről is, erre annyira nem emlékszem, de mentek utána ebédelni. Addig én nézelődtem egy kicsit a neten. Amikor visszajöttek, az volt a nagy szám, hogy van egy "Cat shit" nevű anime. Nem tudom, honnan van a cím, nem tudtuk megfejteni, de a YouTube-os előzetes alapján nekem nem bejövős.

Amíg Laci csinált valamit a gépen, mi Duonggal felmentünk Brawlozni, 10 perces idővel. Érdekes, egy-két kivétellel mindig én nyertem. Amikor meglátta a Metroidot (magát a karaktert), akkor nagyon elgondolkodott, hogy az honnan lehet. Ekkor megmutattam neki Virtual Console-ról a Metroid játékot, a régi 1986-osat. Egyből meglátta, hogy mi a "probléma" a játékkal. Azért tettem idézőjelbe, mert valaki pont ezért imádja a játékot. Az a lényege, hogy nemigen lehet tudni, hogy merre lehet menni, több kijárat is van, és ahogy elnéztem (persze nem értek hozzá), mindegyik helyes. Utána jött egy kis ExciteBike. Mondta, hogy ezt játszotta régen. Nem is tudtam, hogy ezt is lehetett játszani piaci gépen. Megmutattam neki a WiiWare-es felújított verziót. Tök jó vagyok, sikerült bronz kupában az összes pályán megszerezni az S-rangot. ^^ Így jött egy új motor. Ezután WiiWare-en Dr. Marióztunk. Érdekes, azt hittem, hogy mennek neki az ilyen észjátékok (mivel egyszer még régebben megemlítette, hogy jól tud sakkozni), ehhez képest elég sokat hibázott. Vagy lehet, hogy a Dr. Mario másképp mozgatja meg az agyat? Semmit nem tartok kizártnak. Lehet, hogy ha többet játszik vele, rájön, mi a játék lényege. Ekkor jött fel Laci, aki átvette tőlem az irányítást. Poénból kipróbálták milyen lehet a legmagasabb, 20-as szint. Természetesen nem bírták sokáig. ^^' Majd amikor Duongtól átvettem az irányítást, és pár bemelegítő-menet után komolyabbra vettük a figurát, elég sokáig eljutottunk, de hiába maradt nekem kevesebb vírus, én veszítettem, mert szép kis tornyot építettem a kapszulákból, és szépen betöltötték a kémcsövet.

Majd lementünk megint, a gépen megmutattam azt a kfn-t, amit tegnap este csináltam, majd megmutattam nekik az egyik legdurvább kfn-t, amiről itt is írtam, az Animelo Summer Live: Yells ~It's a beautiful life~ dalt. Nagyon tetszett nekik, egyáltalán nem vetették el azt az ötletet, hogy a karaokén egy csoportos ének. Sőt, úgy kéne, hogy a karaokés "keménymagból" mindenki vállaljon el 1-2 sort, és énekeljük szépen el. Szép is lenne. ^^' De nagyon ők sem tudtak mit mondani arra a problémára, hogy a neveket hogy csináljam, hogy ne legyen zavaró. Ezért is várom, hogy Tukeinon kitegye, véglegesítse, mert akkor a többit annak alapján fogom megcsinálni. De készek arra, hogy megtanulják a dalt.

Majd kicsit ki kellett menni, mert pakolászás kezdődött, ugyanis az egyik régi szekrényt szedték ízeire, és lepakolták a pincébe. Egy kicsit én is segítettem vinni. Amíg ott eltakarítottak utána, addig Duonggal néztük, ahogy a kutyák... khm... játszanak. Ugyanis a héten találtak egy kutyát, és befogadták, így a "régi" kutyának van játszótársa. De nagyon aranyosak voltak. Meg beszélgettünk egy kicsit a kutyák lélektanáról, amikor visszamegyünk azt látjuk, hogy Laci Megasztár videókat néz a válogatásokról. Csak lestem, hogy kik hiszik magukat énekes-jelöltnek. Különben én már nem követem figyelemmel ezeket a tehetségkutatókat. Nekem megvannak a Megasztárjaim. ^^ Bár mutatott egy nagyon jót, aki tényleg jól énekelt. Mondtam Lacinak, hogy írjon blogot, mert szerintem jókat írna. De ő azt mondta, hogy nem vállalná el, mert elsősorban kritikákat írna, és esetleg animéket oly módon kritizálna, ami a rajongók szemét bántaná. Én mondtam neki, hogy a kritikával soha nincs baj. Ami baj szokott lenni, az a stílus, ahogy megírja. Majd nagyon mondogatta a Girls Dead Monster együttest, akik az Angel Beats! anime betétdalait énekelték. Már előző alkalommal is emlegették az animét, azon gondolkodtam, hogy honnan ennyire ismerős? És most esett le, ahogy mondta a Girls Dead Monster nevű együttest. Hát persze, hát erről is mennyit beszéltünk Leeával, hogy az énekesnő annak ellenére, hogy most debütál, mit ad ki magából. Különben tényleg nagyon jó hangja van.

Laci hív, hogy menjek én is vacsorázni, hogy nem ettem semmit, legalább egy kicsit. A hús nem volt rossz, megint próbáltam evőpálcikával enni. Érdekes, ő egy kicsit másképp mutatta, mint Duong (vagy az ő módszerére emlékszem rosszul), hogy kell fogni, így se könnyű. Az a gond, hogy mindig megcsúszik a pálcika, de ez sokaknál probléma, majd belejövök. Miközben ettem, ismét a blogírás rejtelmeiről beszélgettünk. Mondta, hogy ezek döntő többsége valóban negatív hangvételű, de valahány véleményt olvas (a téma mindegy) igazából nem lehet ezen írásokból, hogy pontosan mi is a baj az adott dologgal. És ez tényleg így van. És divatosabb negatív dolgokról írni, és olvasni. Az oka egyszerű lélektan, az ember saját negatívumait érzi, hogy "eltörpülnek", ha olyan emberről, vagy bármi dologról olvas, aki/ami eléggé negatív. Ez véleményem szerint jellemgyengeség. Mert ha az ember küzdene a negatív dolgok ellen valamilyen úton-módon, rájönne arra, hogy pozitív dolgokról sokkal jobb olvasni, még akkor is, ha az életünk nem éppen vidám, mert valamilyen szinten felemel lelkileg. Ez saját tapasztalat. Én is ezért vagyok ennyire pozitív gondolkodású, mert az évek során felismertem, hogy ez tényleg így van. Lacinak megmutattam azon blogpostomat, amikor az Animelo Summer Live-ról írtam, azt akartam demonstrálni, hogy lehet a pozitív dolgokról is sokat írni. Ekkor kiszúrta Hatsune Mikut, igen az első vocaloid "énekesnőt", aki nem ember, csak géppel generáltak. Nem az bosszantja őt (mint ahogy engem sem, de ezt szerintem már akkor is megírtam), hogy van ilyen, mert jó, legyen, jó dolog is kisűlhet belőle, hanem az, hogy ennyire népszerű. És elkezdtük elemezni, hogy az jó dolog, hogy van ilyen, aki képes olyanokat is kiénekelni, amit ember nem, de pont ettől vész el az a fajta varázs, hogy ember énekel valódi érzelmekről, amiket lehet, hogy meg is élt. Meg az, hogy játszik a hangjával egy igazi énekes, szóval jó dolog az ilyen gépi énekes, de vannak dolgok, amikre csak ember képes, és semmi más nem pótolhatja. Aztán megnézték a supercell együttest, hogy mégis kiféle-miféle, számomra is rejtély egyébként, csak van egy nagyon jó kislemezük a Kimi no Shiranai Monogatari, de érdekesek. Az volt a vicces, amikor Laci rákeresett Google-ön a supercell-re, azt képként mindenféle szupercellákat adott ki. ^^' Adtam neki meghívót a Jpopsuki oldalra, most már szabadon szerezhet be magának olyan zenéket, amiket szeret. Végső fázisként megnéztük az Animelo Summer Live 2009-ről egy olyan videót, ahol az előadók beszélnek az érzéseikről, meg gondolatairól. Összesen hármat láttunk, nem jutott sokra idő. Az első Kageyama Hironobu volt, ő elég érdekesen fejezi ki magát, sokat gondolkodik, mintha ez egy spontán beszélgetés lenne, és keresné a legjobb szót, amivel a leginkább ki tudja fejezni önmagát. A második Okui Masami, aki nagyon lazán beszél, és tök vidám. A saját vidámságával képes másokat is jókedvre deríteni. A harmadik Yonekura Chihiro volt, aki különösebben nem keltett bennünk semmilyen benyomást, csak meglepte őket, hogy ő énekelte a Kaleido Star 2. openinget. Összehasonlították, és furcsa volt nekik, mintha nem illene össze a két hang. Pedig az egy és ugyanaz.

Na de ők elkezdtek játszani online PC-n, ezért úgy döntöttem, hogy megyek, már csak azért is, mert akkor eszméltem fel, hogy már lassan 21 óra van, és már kezd sötétedni! O_O Szóval mentem. Majd látjuk mikor találkozunk legközelebb, nincs fix időpont lebeszélve. De jó nap volt ez is.