Utawarerumono – Avagy hogyan zárjunk le egy animét?

Nemrég kezdtem el nézni az Utawarerumono animét, még az elején tartok, de amikor utoljára voltam Lam'O-éknál, mondták eléggé kusza lett a vége, mert sok kérdés maradt megválaszolatlan. Ez számomra már annak tudatában hihető, hogy ismerem a 26. részt lezáró dalt, mely nem más, mint Suara: Kimi ga Tame. Ezzel zárul az anime. Szerintem a dalnak egyáltalán nincs lezáró-hangulata, sőt pont hogy olyan, hogy várjuk az utolsó nagy történést, ami majd lezárja a sorozatot. Hiszen a zene is olyan, hogy megtelt tűzzel, készülünk az utolsó nagy harcra. De ez nem befolyásolja a dal nagyszerűségét, mert önmagában a szerzemény örökzöld mestermű! Nagyon szomorú dal, bennem is igen nagy hatást gyakorolt. Magára az animére visszatérve, van egy OVÁ-ja is, mely 2009-es kiadású. Lehet, hogy pont itt kapunk választ a kérdésekre? Mindenesetre a betétdal az adamant faith (szintén Suara előadásában) is egy fantasztikus alkotás. Nagyon kíváncsi leszek az animére.

Megumi Hayashibara: CHOICE

Még nincs 1 hete, hogy megjelent az album, de szeretnék róla pár szóban értekezni. Nagyon sok rajongó (köztük én is) várta az új albumot, mert 2007-ben jelent meg az utolsó stúdióalbum (Plain), és hát jelentek meg ugyan kislemezek, de hát vártuk, hogy mikor jelennek meg albumra. Most jött el az ideje. Három év talán nem sok annak fényében, hogy Megumi, amikor bejelentette a Tokyo Boogie Night rádió műsorában, hogy gyereket vár (ez 2004. január 7-én volt, a center color albumának megjelenésével egy napon), már akkor mondta, hogy ezentúl, ameddig lehet, énekel, meg vállal további seiyuu szerepeket, de semmiképp nem mehet a családja kárára. Tehát sokkal kevesebbet jelentkezik (mondjuk ez azóta így, mióta 1998. március 31-én megházasodott). Én azt gondolom, hogy így megbocsájtható, hogy ritkán jön új kiadvánnyal, de legalább akkor csúcsformában van!

Tehát az új album. Hogy van-e valami hátsó jelentése magának a címnek, azt nem tudom, de mindenképp erősen hat, mintha egyfajta vízválasztó lenne. 13 dal került fel az albumra:

1. Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver~
2. Shuuketsu no Sono he
3. Lucky & Happy
4. A Happy Life
5. Ame no Inu
6. Career Girl NOT Woman
7. Ao Shashin
8. Sunadokei
9. Plenty of grit
10. Front breaking
11. www.co.jp ~Ballad Version~
12. JUST BEGUN
13. Revolution

Igencsak megrökönyödtem, amikor megláttam, hogy az első dal az NGE videojáték (ha jól tudom videojáték, de mostanában megint felkarolták a sorozatot. A Pachinko Machine alcímet kapta a sorozat) betétdalának egyedi verziója. Egyből bele a közepébe? Nem gond, bár én jobban szeretem, ha elsőnek amilyen "bevezető" dalt hallunk. Visszatérve a dalra, a stílusát nemigen tudom behatárolni, annyira egyedi, de egy biztos: Nem semmi, hogy Megumi 42 évesen (2009-es a dal) képes gyerekhangon énekelni. Maga a zene eléggé szomorú, és szerintem ezzel a gyerekhanggal valamit ellensúlyozni akar Megumi. Vagy azt, hogy hiszi, hogy vége lesz minden szörnyűségnek, vagy azt akarja érzékeltetni, hogy bármi is érje őt, a hit és a remény megmarad benne, és senki el nem veheti tőle. Akármi is az igazság, nagyon hatásos lett a dal. Az eredeti Shuuketsu no Sono he pedig felráz mindenkit, hogy ne adjuk fel, egyszer mindennek vége lesz! Tehát a két verzió között abban látom a különbséget, hogy amíg az eredeti mindenkihez szól, addig az AYANAMI verzió pedig ha nem is magának, de valakinek énekli, és üzeni neki, hogy ne adja fel.
A Lucky & Happy dal pedig egy nagyon aranyos szerzemény. Istennek, és szeretteinek mond köszönetet, hogy vannak neki, és szeretik őt, és ez tesziőt igazán boldoggá, a Happy Life meg eléggé hasonló mind zeneileg mind szövegileg.
És akkor jön a három új dal. Az Ame no Inu egy csendes, vidám dal, éppen azon gondolkodom, hogy hallottam-e már ilyesmit tőle, mert nagyon rémlik. A Fuwari albumon van több ilyen dal. A Career Girl NOT Woman pedig a Megumitól megszokott vidám, kellemes dal, ami miatt sokan szeretjük őt. Örülök, hogy ilyet is hallani tőle. Az Ao Shashin nagyon nem maradt meg bennem, de azt mondják az egyik új Slayersben hangzott el a dal.
De jön az igazi Slayers-áradat! A Sunadokei nagy kedvencem az énekesnőtől, nagyon szeretem az ilyen dalokat. Ezután a nagy visszatérő dal a Plenty of grit, mellyel az énekesnő igencsak nagyot robbantott, miutá kiderült, hogy a Slayers visszatér. Továbbra is rajongók nagy kedvence. A Front breaking meg érdekes dal, ugyanis eléggé disszonáns. Én egyszerre érzem vidámnak és szomorúnak, de a refrén dallamvilága teljesen máshol van, mint a verséké.
A www.co.jp ballada verziója sokak által okozott nagy boldogságot, ugyanis a Tokyo Boogie Nights-ban sokan kérték Megumitól (szokott felolvasni rajongói leveket), hogy kerüljön fel ez a dal, mert nagyon szeretik. Kérésük meghallgatásra talált. És tényleg nagyon jó szerzemény, erősíti az albumot. A JUST BEGUN pedig a Slayers Evolution-R utolsó részét lezáró dal. Van is egyfajta "vége-hangulata". Sajnos még nem láttam a szériát, de kellemes lezárása lehet a sorozatnak. Az záróakkordja pedig a Revolution, mely a Slayers Revolution ending dala. Nemigen illik lezáró dalnak, de hát nincs beleszólásunk a sorrendbe. ^^

Összességében igencsak jó albumot adott ki Megumi, megérte rá éveket várni.

12. BigN találkozó

Ja, hogy nem írtam volna a BigN találkozóról! Őszintén sajnálom, most bepótolom.

Tehát július 11-én volt az Aréna Plázában. Most nem voltunk annyira sokam, meg az is érdekes volt, hogy két részre voltunk oszolva. Egyik csoportban voltam én, Gábor, Kristóf (ő az új, a régi Krisi lesz ezentúl), Fantos és Cater, a másik csoportban meg Truner, Krisi, Ricsi, Csibi, meg a Spidey is jött egy kis időre. Tehát elvoltunk, de máskor azért jobban fejezzük ki összetartásunkat... Mi voltunk azok, akik játszottak, Ricsiék meg laptopoztak. Ugyanis a Truner elhozta azt, mert jaj de meg akart venni az eBayen egy játékot, és nem bízta a véletlenre, nehogy más elvigye, gondolta, hát elhozza, és az utolsó 10 másodpercben meglicitálja. Aztán az volt a szórakozásuk, hogy beléptek Csibi MSN-jébe, és ott szórakoztak mindenkivel szexuális tartalmú üzenetekkel. Az a lényeg, hogy elvoltak végül is... Mi meg ott eljátszogattunk, Gábor mini-játékot csinált a WarioWare: Do it Yourself játékban DS-en. Nem lehet valami könnyű, mert legalább 3 órát szórakozott vele. Meg egyszer volt egy Mario Kart DS buli, ahol öten voltunk, de úgy isten igazából semmi nem volt az egész. Elvoltunk, de semmi különös. Legközelebb 1, nem kéne két csoportra oszolni, 2, kéne több "hangos" tag. Különben az meglepett, hogy mennyi ázsiai van az Aréna Plázában. Legalább 50-nel biztos találkoztam aznap. És akkor eszméltem fel, hogy valahányszor arra járok, mindig találkozok velük.

Japánok szolgálatában

Tegnapelőtt jelent meg a Metropol újság Nagy Civilizációk könyvsorozatának 7. kötete, mely Japánról szólt. Na erre a könyvre nem sajnáltam a pénzt, úgy voltam vele, hogy inkább élek kenyéren és vizen, csak legyen meg ez a könyv. Most, hogy a felét elolvastam, azt mondom, hogy megérte az 1590 forintot. Maga a szöveg nem annyira részletes, viszont a képek remekül kompenzálják. Nagyon jó képek kerültek be, ez engem csak még közelebb hozott affelé, hogy még mélyebben megismerjem a japán kultúrát, ha már egyszer szeretem az animéket, mangákat, és az anison zenét. Egyedül az zavar, hogy a japán nevek magyarosan vannak írva, de ez a legnagyobb hibája a könyvnek. Csak 2 hétig kapható, így aki szeretné, az gyorsan szerezzen be egyet.

Nem írtam arról, de végre van diákmunkám végleg. Tescóban vagyok pénztáros. Ma volt a 3. napom, már most megéltem sok mindent, voltak rossz élmények is, de ami most, a 3. nap végén történt, ez minden rosszat kiradírozott bennem.  22 óráig lettem volna ma, de látom, hogy már csak egy kis ázsiai csoport volt (1 fiú, 3 lány), na mondtam a többieknek, őket mindenképp én szeretném kiszolgálni, ennyit maradok túlórázni. ^^ Csendben fülelem a beszédüket, hát ezek japánul beszélnek! És tényleg japánok voltak. ^^ Ugyanis miközben scanneltem a vonalkódot, úgy tettem, mintha gondolkodnék, és ezt mondtam hangosan: "A jó estét úgy van japánul, hogy Konbanwa, a jó éjszakát, meg Oyasumi nasai" Egyből felfigyeltek rám. ^^' Aztán még oly módon tudtam még mutatni a japán tudásomat, hogy a srác úgy adott pénzt, hogy 10 forint volt a visszajáró, és amikor adom neki, azt mondtam, hogy "Juu". Nevetett rajta. ^^'  Aztán elköszöntem tőlük egy Oyasumi Nasai-val, és indultam haza. Annyira jó lett volna beszélgetni velük angolul! Csak hát ugye biztos nekik is volt dolguk. De nagyon jó érzés volt japánokat kiszolgálni. ^^ Remélem nem ez volt az utolsó eset.

Szép eredmény

Bár nem lett első Megumi Hayashibara új albuma, és kislemez, de így is szép eredményt ért el az első napon, ugyanis a CHOICE album a 4. helyet érte el, míg a Shuuketsu no Sadame kislemez a 6. helyig jutott el. Kíváncsi leszek a heti helyezésre, és az eladási adatokra.

És ezen a napon jelent meg Minori Chihara: Freedom Dreamer kislemez, az Megumi mögött, a 7. helyet érte el. Úgyhogy szép idők járnak az anison zene felett.

Még ma jelent meg Suara: Amane Uta mini-album újrakiadott változata (ezzel debütált 2006. januárjában), szerintem ez nem fog még a heti Top 300-as album listára sem felkerülni. A mini-albumok nem szoktak remekelni az Oricon charton, és ha  újrakiadott verzióról beszélük, azok még annyira sem. Különben ez a mini-album az első kiadásában, az általam valaha látott legalacsonyabb helyet érte el, ugyanis a heti Oricon chartnak csak a 291. helyét érte el, és valami 750 körüli összeladást tartanak nyilván. Most persze ez nyilván jóval több, mert az Oricon, ahogy írtam csak 300-ig megy el, azalatti eredményeket egyáltalán nem tartja számon, szóval könnyen elképzelhető, hogy ha összeszámolnánk az összes eladott példányt, több ezer lenne.

Végre megjelent!

Végre kapható a japán üzletekben az új Megumi Hayashibara album és kislemez! Nagyon szeretném az első helyen látni mind a kettőt az Oricon charton. ^^ Találtam egy jó weboldalt, ahol egy japán rajongó tett ki képeket az új kiadványokról, meg attól, hogy üzletekben mekkora a felhajtás körülötte. Csak egyetlen szívfájdalmam, hogy nem tudom letölteni a képeket! T_T Valaki, kérem segítsen! Itt van a linkje. Nagyon hálás lennék. De ma még mindenképp írok, hogy mi a helyzet a slágerlistákon.

UPDATE: Tukeinon segítségével sikerült letölteni a képeket.

Shigeru Miyamoto: Már a Wii utódján gondolkodunk

Soha nem csináltam ilyet, lehet, hogy bevetett gyakorlat lesz nálam, hogy egy hírt fogok bemásolni, természetesen forrással megjelölve. Shigeru Miyamotóról találtam egy nagyon jó interjút, ahol a Wii esetleges jövőjéről beszélt, valamint arról, hogy a Wii miért lett olyan, amilyen. Lássuk hát:

Bár kiélvezhetné a Wii sikereit, a Super Mario atyja már a jövő készülékeit tervezi.

Shigeru Miyamotót a Suoer Mario, a Zelda hercegnő és a Donkey Kong játékok atyja, 30 éve fejleszt programokat a Nintendónak. Egy interjúban kitért a Wii-konzol utódjára, a 3D-s játékokra és a teremtményeihez fűződő szerelmére.

"A Nintendónál már több mint 20 esztendeje nyomon követjük a 3D-vel kapcsolatos fejlesztéseket, de csak most tudunk olyan 3D-s konzolt készíteni, amelynek a használatához nincsen szükség különleges szemüvegre. Sokáig gondolkoztunk azon, hogy miként lehetne értelmesen használni a játékokat. Ha például a Super Mario 64-et vesszük alapul, akkor sok felhasználónak komoly nehézségei vannak azzal, ha a program egy normális képernyőn működik. Nehezen találják meg az elugrások pontjait. Egy 3D-s képpel azonban mindez jelentős mértékben egyszerűbbé válik."

"A Wii konzol még mindig sok embernek jelent nagyszerű kikapcsolódást és még mindig sok jó játék jelenik meg rá. De már a bevezetése óta az utódján gondolkozunk és figyeljük a piacot. Amikor eljön az ideje, akkor bejelentjük az utódját, de ez nem a közeljövőben lesz. Hogy az a készülék egy 3D-s Wii lesz-e? Nos, nem hiszem. A Wii ugyanis többek között pont azért lett ennyire sikeres, mert az embereknek még nincs HD-képes televíziójuk és így azt is becsülni tudják, amit a Wii kínál a számukra. A Nintendo 3DS pedig egy hordozható konzol, ami különleges szemüveg nélkül működik. A lakásoknak viszont egy 3D-s televízióra lenne szükségük, de az még sok időbe telik, mire elég otthonban lesz ilyen készülék" - hangsúlyozta Miyamoto.

A fejlesztő elmondta, hogy mindig érdeklődve figyeli, hogy miként reagálnak az emberek a különböző játékokra. Ha például ő játszik, akkor ezt általában az irodában, a székén ülve teszi. De ha valaki feláll, akkor már teljesen más játékélményekkel gazdagodhat, aktívabban merül el a program világában. Úgy érezheti, mintha valóban a kezében fogná azt a kardot és pajzsot.

"Mindig új figurákban gondolkodunk és már eddig is sokat fejlesztettünk ki. Mario pont azért annyira jó, mert olyan, mint egy üres vetítőfelület. Sokan Micky egérhez hasonlítják, de ez nem jó dolog. Micky ugyanis egy mindenben meghatározott karakter, Mario viszont nem az. Nem tudjuk, hogy mit eszik vagy hogy mi a kedvenc színe. Mindez jó a játékok esetében, hiszen így mindent megtehet. S éppen ezért fogjuk megtartani, mert akár a legegyszerűbb játékokban is felhasználható. Sok régi Nintendo-figurát én alkottam meg és amikor más stúdiók átveszik őket az olyan, mintha a gyerekeim elhagynák a szülői házat. Ugyanakkor pontosan tudom, hogy kihez, hova kerülnek és higgyenek nekem: nagyon jól megnézem, hogy mit csinálnak velük. Mindig elérhető vagyok a számukra" - szögezte le Miyamoto.

A szakember végül kitért a tavalyi E3 kiállításon bemutatott Vitality Sensor nevű eszközre is, amelyek képes a pulzust és más értékeket mérni. Ez a készüléket jelenleg is fejlesztik és ha elkészül, akkor be fogják mutatni a világnak. Az E3 azonban nem a megfelelő hely ehhez.

Forrás: SG.hu

Sunao na Kimochi

Istenem, ez a hőség. -_- 23 órakor aludtam el, és már 3.20-kor felébredtem, és egyszerűen képtelen vagyok visszaaludni. Na mindegy, ma úgysincs semmi dolgom, majd alszok, ha fáradt vagyok.

Tegnap mentem el a Wiiért, Lam'O-ékhoz. Már 6 órakor felébredtem, összekészülődtem, és elvileg 7.15-kor terveztem indulni, de 7.20-kor indultam el. Ez aztán a késés! Olyan 8.15-re értem a Határ útra (most a rövidebb úton mentem), és ha bár Lam'O azt mondta, hogy tök mindegy mikor érkezek meg, mert Duong már úgyis korán fent van, azért ilyen korán még nem akartam menni, ezért az Europarkban voltam egy kicsit. De nem maradtam sokáig, szálltam fel a 42-es villamosra. Elmegyek hozzájuk, felhívom őket (mivel nem jó a csengőjük), kijön Duong. Istenem, csak nem felébresztettem őket? Sajnos de. Kicsit kellemetlenül éreztem magam emiatt, de gyorsan felmentünk játszani, addig is ébredeztek. Kipróbáltuk a Wii Playt. Érdekes játék, 9 játékot foglal magában a pakk:

1. Lövészet (Shooting Range)
2. "Miitaláló" -> [én találtam ki most spontán ezt a szót, azt hiszem, nem érdemes szabadalmaztatni. ^^'] (Find Mii)
3. Asztalitenisz (Table Tennis)
4. "Miipóz" -> [ez talán kicsivel jobb, de csak nem az igazi] (Pose Mii)
5. Lézerhoki (Laser Hockey)
6. Billiárd (Billiards)
7. Horgászat (Fishing)
8. Rodeó -> [Biztos, hogy így hívják, amikor tehénen versenyzünk?] (Attack)
9. Tank! (Tanks!)

Először az asztaliteniszt próbáltuk ki. Tény, hogy érdekes az irányítás fizikája, de ez komplexen az egész Wii kezdeti koráról elmondható. Most komolyan elgondolkodtam azon, hogy a Wii Motion Plus-szal jobb a Wii Play irányítása? Akinek van tapasztalata írja meg. Ahogy az általam várható volt, legtöbbet a Tankkal játszottak. Hát igen, a régi szép emlékek. Ugyanis ez egy régi NES játék újragondolt változata. Épp most keresem a játékot, de sehol nem találom. Pedig emlékszem, hogy piaci Nintendo-utánzaton sokat játszottam vele. Megmondom őszintén eredetiben NES-en még soha nem láttam. Laciék (ez Lam'O magyar neve) nagyon sokat játszottak a tankkal, és csak azért jutottak el csak a 10-es szintig, mert néha élvezetet láttak abban, hogy egymást is kilőhetik. Ó, a megható a testvéri szeretet... ^^'

Aztán lementünk, itt töltöttem fel Suara: Towa ni, valamint Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame dalokat YouTube-ra, meg az adarnára feltettem Suara dalának kfn változatát. Ezt még egy kicsit csinosítottam képekkel, közben Laciéknak nagyvonalban elmondtam hogy kell kfn-t csinálni, majd feltöltöttem a végleges karaoke fájlt. Tudom, hogy nincsenek oda azért, ha only vocalt énekel valaki, de az őszi conon mindenképp szeretném előadni. Különben nem náluk írtam meg a Suara blogpostot, csak késett egy napot. Itthon próbáltam meg feltenni a YouTube-ra, de sehogy sem sikerült, a képekkel is meggyűlt a bajom, csak Firefoxon sikerült normálisan megoldani. De mindenképp be akartam a videót is tenni, hátha így jobban érdekli az olvasót maga a szöveg is. Beszélgettünk egyszerre több mindenről is, erre annyira nem emlékszem, de mentek utána ebédelni. Addig én nézelődtem egy kicsit a neten. Amikor visszajöttek, az volt a nagy szám, hogy van egy "Cat shit" nevű anime. Nem tudom, honnan van a cím, nem tudtuk megfejteni, de a YouTube-os előzetes alapján nekem nem bejövős.

Amíg Laci csinált valamit a gépen, mi Duonggal felmentünk Brawlozni, 10 perces idővel. Érdekes, egy-két kivétellel mindig én nyertem. Amikor meglátta a Metroidot (magát a karaktert), akkor nagyon elgondolkodott, hogy az honnan lehet. Ekkor megmutattam neki Virtual Console-ról a Metroid játékot, a régi 1986-osat. Egyből meglátta, hogy mi a "probléma" a játékkal. Azért tettem idézőjelbe, mert valaki pont ezért imádja a játékot. Az a lényege, hogy nemigen lehet tudni, hogy merre lehet menni, több kijárat is van, és ahogy elnéztem (persze nem értek hozzá), mindegyik helyes. Utána jött egy kis ExciteBike. Mondta, hogy ezt játszotta régen. Nem is tudtam, hogy ezt is lehetett játszani piaci gépen. Megmutattam neki a WiiWare-es felújított verziót. Tök jó vagyok, sikerült bronz kupában az összes pályán megszerezni az S-rangot. ^^ Így jött egy új motor. Ezután WiiWare-en Dr. Marióztunk. Érdekes, azt hittem, hogy mennek neki az ilyen észjátékok (mivel egyszer még régebben megemlítette, hogy jól tud sakkozni), ehhez képest elég sokat hibázott. Vagy lehet, hogy a Dr. Mario másképp mozgatja meg az agyat? Semmit nem tartok kizártnak. Lehet, hogy ha többet játszik vele, rájön, mi a játék lényege. Ekkor jött fel Laci, aki átvette tőlem az irányítást. Poénból kipróbálták milyen lehet a legmagasabb, 20-as szint. Természetesen nem bírták sokáig. ^^' Majd amikor Duongtól átvettem az irányítást, és pár bemelegítő-menet után komolyabbra vettük a figurát, elég sokáig eljutottunk, de hiába maradt nekem kevesebb vírus, én veszítettem, mert szép kis tornyot építettem a kapszulákból, és szépen betöltötték a kémcsövet.

Majd lementünk megint, a gépen megmutattam azt a kfn-t, amit tegnap este csináltam, majd megmutattam nekik az egyik legdurvább kfn-t, amiről itt is írtam, az Animelo Summer Live: Yells ~It's a beautiful life~ dalt. Nagyon tetszett nekik, egyáltalán nem vetették el azt az ötletet, hogy a karaokén egy csoportos ének. Sőt, úgy kéne, hogy a karaokés "keménymagból" mindenki vállaljon el 1-2 sort, és énekeljük szépen el. Szép is lenne. ^^' De nagyon ők sem tudtak mit mondani arra a problémára, hogy a neveket hogy csináljam, hogy ne legyen zavaró. Ezért is várom, hogy Tukeinon kitegye, véglegesítse, mert akkor a többit annak alapján fogom megcsinálni. De készek arra, hogy megtanulják a dalt.

Majd kicsit ki kellett menni, mert pakolászás kezdődött, ugyanis az egyik régi szekrényt szedték ízeire, és lepakolták a pincébe. Egy kicsit én is segítettem vinni. Amíg ott eltakarítottak utána, addig Duonggal néztük, ahogy a kutyák... khm... játszanak. Ugyanis a héten találtak egy kutyát, és befogadták, így a "régi" kutyának van játszótársa. De nagyon aranyosak voltak. Meg beszélgettünk egy kicsit a kutyák lélektanáról, amikor visszamegyünk azt látjuk, hogy Laci Megasztár videókat néz a válogatásokról. Csak lestem, hogy kik hiszik magukat énekes-jelöltnek. Különben én már nem követem figyelemmel ezeket a tehetségkutatókat. Nekem megvannak a Megasztárjaim. ^^ Bár mutatott egy nagyon jót, aki tényleg jól énekelt. Mondtam Lacinak, hogy írjon blogot, mert szerintem jókat írna. De ő azt mondta, hogy nem vállalná el, mert elsősorban kritikákat írna, és esetleg animéket oly módon kritizálna, ami a rajongók szemét bántaná. Én mondtam neki, hogy a kritikával soha nincs baj. Ami baj szokott lenni, az a stílus, ahogy megírja. Majd nagyon mondogatta a Girls Dead Monster együttest, akik az Angel Beats! anime betétdalait énekelték. Már előző alkalommal is emlegették az animét, azon gondolkodtam, hogy honnan ennyire ismerős? És most esett le, ahogy mondta a Girls Dead Monster nevű együttest. Hát persze, hát erről is mennyit beszéltünk Leeával, hogy az énekesnő annak ellenére, hogy most debütál, mit ad ki magából. Különben tényleg nagyon jó hangja van.

Laci hív, hogy menjek én is vacsorázni, hogy nem ettem semmit, legalább egy kicsit. A hús nem volt rossz, megint próbáltam evőpálcikával enni. Érdekes, ő egy kicsit másképp mutatta, mint Duong (vagy az ő módszerére emlékszem rosszul), hogy kell fogni, így se könnyű. Az a gond, hogy mindig megcsúszik a pálcika, de ez sokaknál probléma, majd belejövök. Miközben ettem, ismét a blogírás rejtelmeiről beszélgettünk. Mondta, hogy ezek döntő többsége valóban negatív hangvételű, de valahány véleményt olvas (a téma mindegy) igazából nem lehet ezen írásokból, hogy pontosan mi is a baj az adott dologgal. És ez tényleg így van. És divatosabb negatív dolgokról írni, és olvasni. Az oka egyszerű lélektan, az ember saját negatívumait érzi, hogy "eltörpülnek", ha olyan emberről, vagy bármi dologról olvas, aki/ami eléggé negatív. Ez véleményem szerint jellemgyengeség. Mert ha az ember küzdene a negatív dolgok ellen valamilyen úton-módon, rájönne arra, hogy pozitív dolgokról sokkal jobb olvasni, még akkor is, ha az életünk nem éppen vidám, mert valamilyen szinten felemel lelkileg. Ez saját tapasztalat. Én is ezért vagyok ennyire pozitív gondolkodású, mert az évek során felismertem, hogy ez tényleg így van. Lacinak megmutattam azon blogpostomat, amikor az Animelo Summer Live-ról írtam, azt akartam demonstrálni, hogy lehet a pozitív dolgokról is sokat írni. Ekkor kiszúrta Hatsune Mikut, igen az első vocaloid "énekesnőt", aki nem ember, csak géppel generáltak. Nem az bosszantja őt (mint ahogy engem sem, de ezt szerintem már akkor is megírtam), hogy van ilyen, mert jó, legyen, jó dolog is kisűlhet belőle, hanem az, hogy ennyire népszerű. És elkezdtük elemezni, hogy az jó dolog, hogy van ilyen, aki képes olyanokat is kiénekelni, amit ember nem, de pont ettől vész el az a fajta varázs, hogy ember énekel valódi érzelmekről, amiket lehet, hogy meg is élt. Meg az, hogy játszik a hangjával egy igazi énekes, szóval jó dolog az ilyen gépi énekes, de vannak dolgok, amikre csak ember képes, és semmi más nem pótolhatja. Aztán megnézték a supercell együttest, hogy mégis kiféle-miféle, számomra is rejtély egyébként, csak van egy nagyon jó kislemezük a Kimi no Shiranai Monogatari, de érdekesek. Az volt a vicces, amikor Laci rákeresett Google-ön a supercell-re, azt képként mindenféle szupercellákat adott ki. ^^' Adtam neki meghívót a Jpopsuki oldalra, most már szabadon szerezhet be magának olyan zenéket, amiket szeret. Végső fázisként megnéztük az Animelo Summer Live 2009-ről egy olyan videót, ahol az előadók beszélnek az érzéseikről, meg gondolatairól. Összesen hármat láttunk, nem jutott sokra idő. Az első Kageyama Hironobu volt, ő elég érdekesen fejezi ki magát, sokat gondolkodik, mintha ez egy spontán beszélgetés lenne, és keresné a legjobb szót, amivel a leginkább ki tudja fejezni önmagát. A második Okui Masami, aki nagyon lazán beszél, és tök vidám. A saját vidámságával képes másokat is jókedvre deríteni. A harmadik Yonekura Chihiro volt, aki különösebben nem keltett bennünk semmilyen benyomást, csak meglepte őket, hogy ő énekelte a Kaleido Star 2. openinget. Összehasonlították, és furcsa volt nekik, mintha nem illene össze a két hang. Pedig az egy és ugyanaz.

Na de ők elkezdtek játszani online PC-n, ezért úgy döntöttem, hogy megyek, már csak azért is, mert akkor eszméltem fel, hogy már lassan 21 óra van, és már kezd sötétedni! O_O Szóval mentem. Majd látjuk mikor találkozunk legközelebb, nincs fix időpont lebeszélve. De jó nap volt ez is.

Suara: Towa ni dalszöveg

Amikor elkezdtem keresni a Suara dalok szövegeit, a fene se gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz megtalálni őket. Én azt hittem, hogy ő ennél ismertebb, hogy ne csak az anime dalok szövegeit találjam meg, hanem más, az albumokon szereplő szövegeket is. Ezért nagyon örültem, amikor megtaláltam a Towa ni dalának szövegét. Ez az egyik kedvenc dalom tőle. És mivel találtam angol fordítást is, ezért úgy döntöttem, hogy lefordítom magyarra, és kiteszem ide is. Azt tudni kell az japán szövegekről, és az érzésvilágról, hogy ha le is tudjuk fordítani őket, sok esetben nem adhat nekünk sok értelmet a jelentése abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a japánok teljesen másképp fejezik ki érzelmeiket, más hasonlatokat használnak a szerelemhez, ami esetleg számunkra megmosolyogtató lehet. Hogy teljes legyen az összkép, felteszem a YouTube-ra is a dalt (most töltődik fel), így meghallgatva, az is világossá válhat, hogy miért szeretem Suarát ennyire:

https://www.youtube.com/watch?v=OJaI8UVRBwk

De most lássuk a szöveget. Először a japán szöveget (romanizálva), utána az általam kreált magyar fordítás:

Towa ni

itoshi kimi yo tsuchi ni nare ware wa kumo ni narou
omoitokeshi ame sonata ni mitasou

itoshi kimi yo hana ni nare ware wa hikari narou
furimukaseshi kao wo ware ni misekakusan

towa ni nagaruru shizuku ka na
usubeni no hoo ochite hikari tozashi kage

towa ni nemururu chigiri ka na
aojiroki hito soba ni yorite nagusamuru

itoshi kimi yo umi ni nare ware wa kaze ni narou
odayaka ni toki ni hageshiku yosekaesan

towa ni kanawanu inori ka na
hoshi no kobune ni nosete sora ni kaesu

towa ni kaeranu sugishi hi yo
shikkoku no kami toite koko ni nemuran to

towa no wakare ni sode furite
kasumiyuku sama mabuta tozashi nokoran to

Örökké tart

Ó, a szerelmem az egész világ, én felhővé változok,
Beborítalak téged az esővel, melyben a gondolataim vannak.

Ó, a szerelmem virág lett, én Nappá változok,
Nem tudod elrejteni az arcod, ahogy felém fordulsz.

Vajon ez az érzés örökké tart?
Szemtelenül esik egy sápadt bíboron, beárnyékolja pecsétet a fény.

Ez a fogadalom örökké alszik?
Kényelmet ad valakinek a fakó oldalán.

Ó, a szerelmem tenget lett, én széllé változok,
Nyugodt napokon orkánként térek vissza.

Ez az ima soha nem talál meghallgatásra?
Ráülteti a csillagok kis hajójára, és visszaküldi az égbe.

Azok a napok a múltban soha nem térnek vissza?
Fésüld meg a fekete hajad, és aludj mellettem.

Örökké búcsúzni fogok tőled?
Ahogy a köd elszáll, csukd be a szemed és maradj itt.

Hát ez lenne. És aminek nagyon örülök, hogy kérésemre az egyik mexikói Okui Masami rajongó lány, Lima Ram, kinek blogja itt megtekinthető, csinált háttérképeket a Yumeji album borítójából a tőle megszokott igencsak magas minőségben. Ugyanis nagyon szeret rajzolni, és komolyan ért a Photoshophoz is. Gondoltam, hogy ide felteszem a műveit:

Siker az új Hayashibara Megumi album és kislemez

Jövő szerdán jelenik meg az új Megumi Hayashibara album és kislemez, de már most nagy sikernek néz elébe, ugyanis az egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító CDJapan webboltnál már elővételben elkelt az összes kislemez, és az albumból is már nagyon kevés van, szám szerint 25. Különben a kislemez dala már elérhető (valahol, én is kaptam) teljes változatában, és mit ne mondjak? Sokkal-sokkal jobb, mint az előző évi Neon Genesis Evangelion dala! Sokkal "Megumisabb" lett, fel lehet ismerni azt a bizonyos egyéniséget, ami miatt sokan annyira rajonganak érte. Szerintem ez az oka annak, hogy ennyire népszerű az új kislemez. Annyira sajnálom, hogy nem lehet enyém a megjelenés napján! T_T Na sebaj, nekem egyetlen vágyam van, érje el a kislemez és az album is az Oricon lista 1. helyét, mert 20 év karrier után igencsak kijár Meguminak!