Internet megigényelve

Végül mégiscsak a T-Online mellett döntöttem, mert délelőtt voltam az Üllői úton a Digiseknél, azt mondták, hogy ott, ahol lakom, oda még nem kötötték be a kábelt. Először az Europarkba mentem, akkor épp rossz volt a regisztrációs rendszer, nem tudták felvenni az igényemet. Most itt vagyok az Árkádban, itt végre fel tudták venni, megjavították a rendszert. Ugyanaz a 15 megás netem lesz, mint ami otthon van Békéscsabán, 6900 forintos havidíjjal, egy éves hűségnyilatkozattal. Szerencsére a bekötés ingyenes lesz. A szerződésre az van írva, hogy 7 napon belül, de azt mondta az ügyintéző csaj, hogy ne appelláljak rá, hivatalosan 30 nap, de általában 1-2 hét alatt megcsinálják. Hát nagyon reménykedek, hogy még a héten meglesz. Nem, nincsenek elvonási tüneteim, inkább csak a kapcsolattartás okán hiányolom nagyon a netet, ugyanis drámaian többet telefonálok, mióta nincs netem, így a 2500 forintos egyenleg napok alatt elmegy. Most itt vagyok a Libriben, itt netezek (ahogy vasárnap is itt voltam), de remélem nem sokat kell már idejárni, mert fél óráért 300 forint nem valami kifizetődő. De most nincs más megoldás.

Kiegészítés

Még az előző blogpostban elfelejtettem megírni, hogy amikor pénteken játszottam a Super Mario Bros-t, akkor Daki megjegyezte: "A Prince of Persiában százezrek jönnek akkor besz*rsz. Itt a Marióban, ha ketten jönnek neked akkor is besz*rsz". Különben ez így van, és ebben rejlik a Mario játékok varázsa, és lassan 25 éves töretlen népszerűsége, hogy ennyire kiszámíthatlan, hogy mi vár rád, kik jönnek neked, hogyan támadnak. És a mai napig senki nem ismeri Shigeru Miyamoto titkát, hogy tud így játékokat csinálni.

Ma voltam a Pecsában, és megszereztem első Nintendo játékomat pesti létem alatt, ez a Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III. Használt volt, de teljesen komplett. A füzete, a 250 pontja is megvan (most jut eszembe, hogy be fogom most váltani. ^^'), meg minden papírja. Így nekem megért 6500 forintot. A Tavaszi AnimeConon játszottam vele Duonggal, ott láttuk, hogy van ilyen. Akkor nem ment annyira, mégis én nyertem, szerintem majd elviszem hozzá holnap, és játszunk vele.

Ma még elmegyek a Moonlight Meidóba, mert szombaton volt valami MondoMeet, és elkérték a Wiimet, és pénteken átadtam. Akkor még nem volt nálam (tegnap mentem érte haza, most már itt van) ezért csak a Wiimote kellett nekik. Most azért megyek vissza. Most nézem, hogy tényleg volt valami MondoMeet. És akkor megnézem azt az üzletet, ami a Moonlightban van most, az az Animeland. Ott vannak Jpop CD-k is, hátha találok egy pár számomra érdekeset is. ^^

Az első hét Budapesten

Ritkán fogok tudni írni, remélem, hogy hamarosan lesz netem. Az első teljes hét nagyon jó volt. Jól érzem magam Pesten, én szeretem a nagyvárosi forgatagot. És most az egész hét történéseit kell megírom? Lássuk pontokban:

Szerdán megjött postán az új eBayes szerzeményem: Okui Masami: Remote Viewing kislemez. 6 dollár volt maga a kislemez, és 4 a pk, szerintem 10 dollárért nem volt sok. Legalábbis nekem megérte. ^^' Még 2007-ben ismertem meg a dalt, és már akkor tudtam, hogy 1993 óta énekel, és a 2 dal meghallgatása közben arra jutottam magamban, hogy aki 14 év után ilyen dalt tud írni, az sok mindenre hivatott. És persze, megvan mp3-ban, a mai világban már igazán semmiség beszerezni, de eredetiben hallgatni, azért mégis más. Egyrészt maga az érzés, hogy támogatom az énekesnőt. Már többször írtam erről, amennyit adott nekem a dalaival, az a legkevesebb, hogy így adjam vissza, még ha másé volt előtte, de ha neki nem kell, nálam jó kezekben van. ^^' Másrészt meg a minőség... Az mp3 azért mégiscsak egy tömörített hangfájl, így maga a minőség talán nem a legjobb, de így CD-n hallgatni, még Discmanen és sokkal jobb! Még ha lenne Music Centerem, azon lenne az igazi! A két dal egyébként a PS2/PSP Routes Visual Novel játék opening és ending dala. Különben a 2010. júniusi Mondo Magazinban van egy jó cikk a Visual Novelekről, érdemes elolvasni.

Június 23-án megjelent az Animelo Summer Live 2010 Evolution koncert rendezvény kislemeze, mely az "evolution ~for beloved one~" címet kapta. Kíváncsi voltam, hogy milyen lett, mert a 2009-es dal nagyon gagyira sikeredett az előző évekhez képest. Önmagában nem rossz, csak nagyon populáris lett, és nincs meg benne az a zenei különlegesség, amitől megmarad az ember fejében. Ehhez képest a 2010-es dal üde visszatérés az előző évekhez, bár az első évek minősége valószínűleg soha nem fog visszatérni. 2005-ös volt az első, az nagyon szép volt. Már-már heroikus hangulatú, valami "azért vagyunk, hogy szórakoztassuk az embereket". De nagyon jól megcsinálták, ilyen filmes hangulat lett, mégsem giccses. A 2006-os is hasonló, kicsit lájtosabb, de az egységet nagyon jól visszaadja. A 2007-es már éles váltás, teljesen másképp közelíti meg a közösség érzését. Sokkal lazább lett, míg a 2008-as már-már bulizós, de mégis nagyon jó a maga nemében. Csak a 2009-es lett véleményem szerint eltolva. De a 2010-eset jól megcsinálták, Minami Kuribayashi is belejött a zeneszerzésbe.

És akkor most térjünk rá ténylegesen a Budapesti történésekre. Kezdem egyre inkább azt megtapasztalni, amit bagszi mondott nekem, hogy egy nap mennyire kevés dolgokat intézni Pesten, és ez tényleg így van. Kedden is, reggel elmegyek, keresek két helyen diákmunkát, ez a két hely tökre máshol van egymástól, és elmenni BKV-val az egyik helyre, majd a másikra, aztán átmentem egy kicsit Kispestre, majd az Aréna Plázában a Libriben kicsit internetezni, és már ott tartok, hogy este van. Meg szerdán mentem el bagszikhoz a Nintendós cuccaimért. Két kör volt, még bőrönddel is, utána megnéztem a 17. kerületi Game Parkot, és este van, hiába indultam el reggel. Nem semmi. Az biztos, hogy nem unatkoztam a héten. ^^' Egyébként meg látom, hogy nemigen lehet megbízni ezekben a nagyobb diákmunka közvetítőkben. Mind a ketten azt mondták, hogy várólista, majd szólnak, ha aktuális lesz. Bagszinak ezt elmeséltem, azt mondta, hogy ő is hasonló cipőben jár. Két éve volt náluk, akkor is azt mondták neki, hogy szólnak, ha lesz munka, azóta is szólnak neki... Most voltam először (kedden) a Mammutban, kíváncsi vagyok, hogy mitől olyan közkedvelt bevásárlóközpont. A Mammut I az valami hatalmas csalódás. Nem nagy épület, és oda van zsúfolva vagy 150 bolt. A Mammut II már valamivel kellemesebb hangulatú, de igazság szerint nem győzött meg, úgyhogy szerintem nem fogok oda járni.

Csütörtökön meg pénteken pedig Lam'O-ékhoz mentem el. Egyébként náluk voltam kedden is, csak mivel rossz volt a csengőjük, ezért nem tudtam bemenni hozzájuk. Tengapelőtt ők elég sokat WoW-oztak, de közben beszélgettünk, meg néztünk egy animét, Summer Wars a címe. Érdekes, nem egy szokványos mű. Tipikusan az a fajta, melyet többször kell végignézni, hogy igazán megértsük a mondanivalóját. Aztán kipróbáltam a Rizikó nevű játékot PC-n. Életem azon ritka pillanatához érkezett el, amikor annyira analfabétának éreztem magam. Komolyan, úgy játszottam vele, mint egy 3-4 éves kisgyerek, mint aki ismerkedik a nagyvilággal. Az alapvető szabályokat elég hamar megértettem, de nyilván többször kell vele játsztani, hogy megértsük a lényegét, meg hogy igazából milyen gondolkodást igényel a játék. És megmutattam nekik Okui Masami: Souda, Zettai. videoklipjét. Úgy tetszett nekik, meg amikor végiglapozgatta a Self Satisfaction CD borítóját, láttam, hogy elgondolkodik, és tetszik neki a görög táj. Aztán azt mondta, hogy nagyon tetszik neki, hogy valaki ennyire meri vállalni az egyéniségét. Hát igen. Kár, hogy ennek az az ára, hogy igencsak lent van az Oricon charton, de amíg vannak emberek, akik látják Okui Masami zenéjének az értékét, addig nincs komoly baj.

A pénteki nap sokkal jobban sült el, mert vittem a Nintendo Wiimet, meg egy pár GC játékot. Nagyon jól szórakoztunk, ekkor már Dani is ott volt. Először Duonggal játszpttunk Mario Kart 64-et, aztán kipróbáltuk, hogy lehet-e úgy négyen, hogy mi vagyunk ketten két Classic Controllerrel, Lam'O és Daki meg GC Controllerrel. Nem ment ott, aztán nem tudom, hogy van-e valami megoldás erre, de inkább váltottunk Mario Kart Wiire. 32 pályát mentünk VS-ben, nagy buli volt. A végére nekem lett (most csak emlékezetből írom, nem biztos, hogy így volt) 376 pont, Dakinak 275, Lam'O-nak 233, míg Duongnak 112. Már külön gratuláltam neki a 100 pont eléréséhez. ^^' Utána a többiek ebédeltek. Én nem voltam annyira éhes, ezért csak nézték, hogy játszom a régi Super Mario Bros-t. Teljesen el voltak ájulva. Mondjuk nem vittem végig a 8-4-ig a 6-4-nél haláloztam el végleg. De megmondom őszintén, jól esett egy kicsit megmutatni másoknak, hogy tudok játszani. Aztán ettem én is egy keveset, majd megcsináltuk mind a hármójuknak a Miijét. Időközben jutott eszembe, hogy meg kéne nézni, hogy felvett-e Tukeinon végül a Wii Friend listjébe? Elküldtem volna neki a remekműveket, csak aztán kiment a fejemből. Ebéd után Brawloztunk egyet, de igazából a WarioWare Smooth Moves volt olyan téren érdekes, hogy teljesen rácsodálkoztak, hogy jé, hát ilyen is lehet játék? Hát igen, akik 0-24 között a gép előtt WoW-oznak, azoknak minden Nintendós vicc új. De szerintem nagyon tetszett nekik. Még egy kicsit Wii Sportsoztunk, de Daki és Lam'O időközben elmentek, ezért Zolival (ez Duong neve magyarul) ketten maradtunk. Egy kicsit tenisztünk, majd jött a Baseball. Hát látni kellett volna Duongot. Ahogy eldobta a Wiimote-tal a labdát, komolyan mondom, olimpiára be kéne nevezni. Csak akkor sajnáltam meg, amikor én a sokkal gyengébb dobásommal ilyen 125 km/h-s sebességgel ment a labda, míg neki teljes erővel ilyen 104-105-tel. Nem tökéletes a gép fizikája, ezzel már a megjelenés napján tisztában voltam. De jó volt látni, hogy valaki ennyire beleéléssel játszik. Aztán még Kirby Air Ride-oztunk egy kicsit, szerintem ez annyira nem jött be neki, elég gyorsan váltottunk. A záróakkordot a New Super Mario Bros. Wii adta. Nagyon jó csapatot alkottunk ketten, mindig megvártuk egymást, meg nagyon együttműködtünk. De már estére váltott az idő, így menni kellett. De megbeszéltünk, hogy a jövő héten is találkozunk. Ekkor megnéztem az Okui Masami: God Speed CD-jét, s Duong rácsodálkozott, hogy milyen cím ez a God Speed? Hát ilyen. ^^'

Most itt vagyok Békéscsabán, vasárnap nem lesz időm elmenni hozzá, de hétfőn lehet, hogy elmegyek. Az internetet meg most már komolyan intézni fogom. A jövő héten remélem, el tudom intézni.

Az első tapasztalatok

Hát itt vagyok Budapesten. ^^ Illetve most Békéscsabán vagyok, de már kiköltöztem Pestre. Egy nagyon jó kis lakást találtam, az ideális egy-két embernek. Minden rezsi fogyasztás szerint megy, úgyhogy sokat lehet spórolni. Végül a 17. kerületbe kerültem fel egy nagyon nyugodt, kellemes helyre.

A házban elég sok minden van,bútorozott, gépesített, tegnap a Tescóban csak egy pár alapvető dolgot vettem. Internet, TV nincs, effelől érdeklődtem a Pesti úti Tescóba a T-Home irodánál, hogy hogy van ez. Hát nincs jól. -_- Elég drága, és nagyon ránk akarják tukmálni a vezetékes telefont. Csak épp kedvező ajánlatuk nincs. Digitális TV, és 5 megás net 9000 forint körül van, ehhez képest a Digi TV 25 megás nettel, és TV-vel sincs meg 5000 forint. Ezek után azt hiszem, érthető, hogy miért választanám inkább a Digit. Mobilinternetet is néztem most itt Békéscsabán, hát az sem rózsás. Mert most vagy előfizetéses vagy, és kapsz ingyen USB stick-et, de 2 éves a hűségidő, vagy feltöltőkártyás, de akkor meg az USB stick kerül 10.000 forintba, úgyhogy ez is ugrott. Lehet, hogy majd megkérdezem még a főbérlőt, mert azt mondta, hogy van internet, de nagyon gyenge, s jobb lenne, ha a saját nevemen lenne. Szóval nem tudom, ezt majd még megbeszélem vele. Jövő héten is hazajövök, mert kell segíteni, akkor már okosabb leszek, és megbeszélek itthon is mindent. Addig meg internet-helyeken a fővárosban majd leülök egy fél órára böngészni, Pesten még sok van, amúgyis keveset vagyok otthon, járkálok a város össze-vissza. ^^' Úgyhogy egyelőre ennyi, úgy tűnik eddig minden rendben van.

Új Megumi Hayashibara dal

Már most hozzá lehetett jutni az új Megumi Hayashibara dalhoz, holott a kislemez ugye csak júliusban fog megjelenni. Többször meghallgattam, és mit is mondhatnék? Igazi Neon Genesis Evangelion dal. Minőségi, igazi NGE élményt ad. Nagyon várom az új kislemezt!

És itt a két új vadonatúj kép az énekesnőről. Tessék úgy nézni őt, hogy 43 éves! Azt gondolom, hogy még sminkekkel sem lehet elérni azt, hogy 43 évesen így nézzen ki valaki. Ezzel már genetika kell! Megumi ritka egy szerencsés alkat!

Holnap... És a Nintendo

Holnap lesz a nagy nap... Az új élet! Már másfél hete nagyon nagy izgalomban élek emiatt. De mindenképp úgy érzem, hogy neki kell vágni. Mert itt már rég nem arról van szó, hogy mennyire szeretnék Budapesten élni, túlmegy már azon,  itt már a megélhetésről van szó. És hála istennek, van munka bőven! Hétfőn érdeklődtem, van diákmunka az érdeklődési körömben, hosszú távon is, és akár másnap kezdhetek! Engem személy szerint ez megnyugtatott, remélem, hogy ha nem is fogok olyan nagy lábon élni, mint itthon, de az alapvető megélhetések menni fognak. Meg fog változni az életem, nehéz de boldog időszak elé nézek!

És a Nintendo. Reggel beszélgettünk zsidával az E3 Nintendo esetéről, meg arról, hogy ezt hogy reagálják le a neten. De ezt inkább ne is firtassuk, mert amilyen reakciókat olvasni... Itt már nemcsak a féltékenységről van szó, hogy milyen jó volt a Nintendo, ezért a másikkal szemben szidja a kiotói óriást, itt már egyszerűen az IQ-szint "szerencsére negatív" állapotról kell beszélni. Ami engem meglepett, hogy szinte minden megérzésem bejött a Nintendo kapcsán! Ugyanis én láttam, hogy sokaknak mi a baja a Wiivel és a DS-sel, hogy jaj, mennyi "casual" játék, és hogy milyen jól fogynak, és hogy a mérleg szerinti eredményük is milliárdos nagyságrendű jen pozitívban, de már akkor is azt írtam több helyen, hogy ez a sok pénzt vissza fogják forgatni, hogy mindennél erősebb konzolt fognak gyártani, és a "hardcore" játékaik is mindennél jobb lesz. És mostanra látszik beérni a gondolatmenetem, hisz hány nagy játékot ígértek? Zelda, Donkey Kong, Golden Sun, Metroid, és még lehetne hosszan sorolni. És már most sem unatkozunk, hisz itt van a nagy csoda, a Super Mario Galaxy 2. És konzol terén meg itt van a Nintendo 3DS, mely élből hazavágja a PSP-t, de sokak szerint a grafikai megjelenítése a GC-vel, Wiivel vetekszik.

Egyébként sokan félreértették a Nintendo 3DS működési elvét, ugyanis mindenki azt hitte, hogy szinte "ki fog jönni" a karakter, annyira élethű lesz a térhatás. De itt arról van szó, hogy a 3D-s hatás süllyedéssel fog keletkezni. Vagyis a kijelző lesz a legtetején, és ahogy maguk a tárgyak egyre beljebb vannak, úgy azok süllyednek be. Még egy fontos dolog, amit tudni kell, hogy CSAK AKKOR érvényesül a 3D-s hatás, ha egy ember szinte meredten nézi a kijelző. Amint kitér a tekintetünk előle, akkor elvész az egész, és nem tér vissza azonnal, ha visszanézünk. De ez talán a technika sajátossága, ehhez nem értek.

Megjelenések 2010. július 21-ére

Megjelenés-özön lesz ez a nap számomra, négy kiadvány is várható, amikre nagyon le szeretnék csapni! Az alábbiak:

• Megumi Hayashibara: CHOICE (album)
• Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame (single)
• Minori Chihara: Freedom Dreamer (single)
• Suara: Amane Uta (re-release, mini-album)

Megint csináljak olyat, mint februárban, hogy 1 albumot, és 3 kislemezt rendeljek elő? Akkor megtehettem, de most nem nagyon. Arról nem is lelkedesedve, hogy holnap fog megjelenni az Animelo Summer Live 2010-es rendezvény betétdalának kislemeze, az Evolution ~for beloved one~. Drága móka szeretni az Anison zenét, főleg annak, aki úgy érzi, hogy megérdemli az előadó, hogy megvegyük eredetiben a kiadványát! T_T

Animelo Summer Live 2009 4. rész

Nem tudtam nézni egy darabig, mert itthon voltak munkálatok, és segíteni kellett, így csak ma jutottam el odáig, hogy ma elkezdjem nézni az Animelo Summer Live 2009 2. napjának (augusztus 23.) 1. részét.

Már az első rész után elkönyvelhetjük, hogy inkább ez az a nap, amikor látszik, hogy mekkora egyéniségek lépnek itt fel, és most kivételesen nem feltétlen pozitív értelemben mondom, bár nagy durranások most is voltak. A sort Aya Hirano és Nana Mizuki közöse nyitotta. Aranyosak voltak együtt, Aya Hirano egyedül is nagyon jó volt. Utána jött az, akire nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tud élőben, Chihiro Yonekura. Két dalt adott elő, a Kaleido Star openinget, a Yakusoku no Basho he dalt, valamint a debütáló kislemezéről a 10 YEARS AFTER, mely egy Gundam OVA ending dala. Itt látszik, hogy mennyire szeret énekelni, és bizony sokkal többet érdemelt volna. Számomra ő az egyik legmostohábban kezelt japán énekesnő. Aki meghallgatja egy pár albumát, arra juthat, hogy baromi egyhangúak a dalai, holott a hangja alapján sokkal többre képes. Egy pár szerzemény van, ami kiemelkedik az átlagból, de gyakorlatilag 2007 óta nincs új dala, mert az akkor megjelent Lion no Tsubasa kislemeze csak 166. helyet érte el a heti Oricon charton, vélhetően az igencsak mérsékelt sikere miatt nem kapott új dalt. A 2008-as Ever After albuma jó ötlet volt, de azontúl semmi komolyat nem mutat fel.

Yui Sakakibara igazi egyéniség, nagyon erős kisugárzása van, hangja is nagyon jó, kellemes volt hallgatni őt. Aki igazán nagy meglepetés volt, az a Yousei Teikoku együttes, tiszta ALI PROJECT. Ugyanaz a goth loli, viszont sokkal rockosabban művelik. Nagyon izgalmas volt hallgatni őket, szerintem jobban oda fogok figyelni rájuk.

És ezután jött a fekete leves, akikre utaltam, hogy az egyéniség nem mindig pozitív értelemben értendő, de nem is mindig negatívan. Nagyon érdekes formáció lépett színpadra. Egy srác, teljesen őskori japános külsővel, tradicionális indiai ruházatban jelent meg. Ő Kenji Ohtsuki, és mellette volt négy hölgy (japánok természetesen) tradicionális kimonóban, ők a Zetsubou Shoujotachi. Egyiknek-másiknak annyira erős hangjuk van, nagyon meglepő, pedig szemmel láthatóan kicsik. A férfinek jó hangja van, de hogy minek ordította végig az MC-ket, nem értem. Nagyon furcsa előadó, de szerintem kihagyom őket. Nem nagyon fogtak meg.

De jön az igazi fantasztikum! Hironobu Kageyama! Aki előveszi gitárját, és egymagában előadja a Dragon Ball Z openinget, a CHA-LA HEAD-CHA-LA dalt. Egy szál gitárral is maradandót tud alkotni. Aztán teljes zenekarral előadott még egy nagyszerű szerzeményt, de már az őszinte kisugárzásával is nagy sikert ér el a közönségnél.

Ezt a részt a FictionJunction zárja. Mind az öt lány jelen van: KEIKO, YUUKA, KAORI, WAKANA, YURIKO KAIDA, sőt az alapítótag, ASUKA is megjelent. A háttérben Yuki kajiura zongorázott, valami hihetetlen átéléssel. Először a Pandora Hearts openinget énekelték, a Parallel Hearts dalt, nagyon szeretem. Itt is jól adták elő. A további két dallal bizonyították, hogy több figyelmet érdemelnek. Aranyos lányok.

Ennyi volt mára, holnap fogom megnézni az 5. részt.

Emergency song

Bár úgy tűnik, hogy felesleges lesz ilyet kinevezni, mintha leszedte volna az M1 a 2 VB meccs között játszandó dalát. Ugyanis felvettek egy dalt, amit a közszolgálati TV néhány műsorvezetője énekelt fel a VB alkalmából. Most két eset van; vagy nemcsak én voltam az, akinek nem tetszett, és túl sok kritika érte, vagy csak ennyi időre akarták mutatni. Végülis, ha nem akarják kiadni, akkor nincs komolyabb baj, de szerintem rossz dal. A dallam túl egyszerű, a szöveg sem érdemel túl sok jó szót. És még csak nem is azzal van a baj, hogy nem is tudnak énekelni az előadók, mert nem ez a főprofiljuk, és az, hogy egyszer ilyet bevállalnak az kifejezetten jó dolog.

Na de mivel nincs, ezért nem kell elővennem Suara: Kimi Dake no Tabiji dalát, ezt gondoltam ki, amolyan emergency songnak, ami elnyomná a TV-t arra az időre. Kár, hogy nem lett jó, pedig az ötlet nagyon jó volt.

Japán és a világbajnokság

Különösebben nem érdekel a foci, csak az EB-t és a VB-t nézem, de azt nagy lelkesedéssel. Legalább ilyenkor látni igazi focit. Olykor igencsak elrettentő, hogy hányszor kell a bírónak a sípjába fújnia egy-egy komolyabb szabálytalanság okán.

De hogy az ázsiai mentalitás mennyire más, az a fociban is megmutatkozik. A japánok játékstílusa sokban különbözik a többiekétől. Fegyelmezettek, tisztelettudóak, komoly szabálytalanságot nem fújt le a japánoknak a bíró. Egyszerűen másképp élik a labdarúgás iránti szeretetüket.

Ehhez képest az európai, és a többi foci sokkal agresszívabb, és mégis ők kerülnek ki győztesen. Úgy tűnik, hogy szükség van egyfajta agresszív harci szellemre, mert így lehet csak nyerni? Én komolyan nem értek a focihoz, csak ezt látom.

De érdemes megnézni a Tsubasa Kapitány című animét, sok mindenre rávilágít foci terén, hogy a japánok, hogy élik meg a dolgokat.